Ösvény 2015 nyár

Ös é y A Hám János Római Katolikus Teológiai Líceum iskolaújsága

Nyári sütkérezéshez Ulrich atya szavaival

’...making something out of nothing…’

5 nyár

Tartalom Olvasni jó!

Egészséges életmód Interjú: Claudiu atya, utazás előtt

Ösvény—A Hám János Római Katolikus Teológiai Líceum iskolaújsága Szerkesztők: Gordán Dalma, Pink Jenifer, Mares Eszter, Tallián Anna, Lepedus Orsolya, Rappert Balázs, Korrektúra: Szász Anikó tanárnő

.ha ja os.ro Ha Ja osRo aiKatolikusTeologiaiLiceu

Ol as i aló 1.Cassandra Clare: ''Végzet ereklyéi'' kötetek: Csontváros , Hamuváros , Üvegváros , Bukott Angyalok városa , Elveszett lelkek városa.

Ez a sikeres sorozat egy egyszerű lányról, Clary Fray-ről szól, aki nyugodtan éli hétköznapi életét, mint akárki más legjobb barátjával Simonnal, amikor egy jóképű árnyvadásszal fut össze a Pandemoniumban, Jace Waylanddal s miután anyukája eltűnik, rájön, hogy az élete korántsem olyan normális, sőt, minden a feje tetejére fordul. Ezt pedig még fokozza a szerelmi élete, s hogy ő is árnyvadász-e vagy sem.

2.John Green: Papírvárosok Aki szereti a kalandokat,a spontán jövő ötleteket,tilos dolgokat, annak ez a könyv jó választás. Quentin Jacobsen áll a főszerepben, aki kicsi kóra óta szerelmes Margo Roth Spiegelman-be, a mindenki szerint menő lányba. Egy közösen eltöltött, kalandokkal teli éjszaka után Quentin rájön, hogy a gyönyörű, okos, menő lány igazából egy rejtély.

Ezek után két legjobb barátjával kezd nagy kutatásokba, utazásokba, s olyan tetteket hajtanak végre, amikre senki sem számít, s ez teszi izgalmassá a könyvet.

3.Leiner Laura: Bábel A híres és sikeres írónőtől megjelent Bábel egy fesztiválról szól, ahova elmegy az 5 legjobb barát, akik egytől egyig nagy egyéniségek. A Bábelre persze nem egy akármilyen fesztivál lesz, s ez az öt ember teszi felejthetetlenné azt a pár napot, amit ott eltöltenek. Ezen a rendkívüli fesztiválon részük lesz: szerelemben, bulizásban,

Ami megmaradt a nyári sütkérezésből Elmúlt az ideje a rövidnadrágos kerti partinak, sütögetésnek a barátokkal! De meg akarod őrizni a nyári sütögetés hangulatát? Szívesen kipróbálnál egy ötletes, de könnyen elkészíthető újdonságot? Összegyűjtöttünk néhány ötletet, amit Te is kipróbálhatsz a következő partin.

Görög saláta Hozzávalók: 6 db közepes paradicsom 0.5 db kígyóuborka 20 db fekete olajbogyó 200 g feta sajt 1 közepes fej lilahagyma 2 teáskanál olívaolaj oregánó ízlés szerint (morzsolt) Elkészítés: A paradicsomokat félbe, majd negyedekre vágjuk, az uborkát és a lilahagymát szeleteljük és a feta sajtot egyforma kockákra vágjuk, majd tálba tesszük a hozzávalókat, olívaolajjal locsoljuk és morzsolt oregánóval hintjük, végül tálaljuk.

Gyümölcsös süni Hozzávalók: 1 db körte 5 dkg szőlő 3 db szegfűszeg

E!lkészítés: A körte csúcsát meghámozzuk a körte feléig, a szőlőszemeket fogpiszkálóra szúrjuk és elrendezzük a körtén, majd szemeket és orrot készítünk neki.

Keleti rablópecsenye Hozzávalók: 1 evőkanál szójamártás 1 kiskanál gyömbérpor 4 db lebőrözött, kicsontozott csirkemell 3 db konzerv, darabolt ananászkarika 1 db kimagozott, kockáravágott zöldpaprika 1 fej cikkekre vágott vöröshagyma 1 evőkanál száraz fehérbor 2 kiskanál mustármag 1 csokor snidling 1 kiskanál olaj 1 gerezd zúzott fokhagyma 12 db apró gomba 12 db apró paradicsom Elkészítés: 1. A csirkemellett kockákra, a hagymát 8 cikkre, az ananászkarikákat 4-4 db-ra, a zöldpaprikát kockákra vágjuk, a 8 db hurkapálcikát vízbe áztatjuk.

2. A szójamártást a mustármaggal, a snidlinggel, az olajjal, a fokhagymával és a gyömbérrel egy tálban összekeverjük, és a húsdarabokat beleforgatjuk. 30 percre a hűtőbe tesszük, közben a húst meg-megforgatjuk.

3. A húsdarabokat a gombával, a hagymával, a paradicsommal, a zöldpaprikával meg a 4 darabba vágott ananászkarikákkal váltogatva a hurkapálcikákra húzzuk.

Húskolbász „Miccs” Hozzávalók: 50 dkg marhanyak 50 dkg sertéshús (vagy juhhús) 3 tk borsikafű 3 dkg só 3 fej fokhagyma 1 dl marha alaplé (minden kg húshoz, 50 dkg marha velőscsontból főzve) 1 tk szódabikarbóna fekete bors ízlés szerint (őrölt) Elkészítés:  A húsokat legalább 2-3-szor ledaráljuk, hogy pasztaszerű anyag legyen.

Hozzáadjuk a fűszereket és a húslevet. Legalább 24 órát a hűtőszekrényben hagyjuk érlelődni.  Vizes kézzel hosszú, kolbász alakú hengerekre formázzuk. (Én kb. 20 cm-esekre szoktam nyújtani és olyan 3 cm átmérőjűre.) Kolbásztöltőt is lehet erre a célra használni.

Legfinomabb, ha szenes grillen sütjük meg, de lehet serpenyőben is, egy kevés olajon.

Mogyorós krumplisaláta Hozzávalók: 60 dkg héjában főtt burgonya 10 dkg tisztított, pörkölt amerikai mogyoró 3 gerezd fokhagyma ízlés szerint só 1 mokkáskanál törött fekete bors 4 dl kefir ízlés szerint 1-2 evőkanál méz 1 evőkanál olaj

Elkeszités: A héjában főtt burgonyát meghámozom, és apró kockákra vágom. A megtisztított pörkölt mogyorót durvára töröm, vagy nagyobb lyukú darálón ledarálom, és a forró olajon megpirítom. Ezután a kefirt összekeverem a mogyoróval, a zúzott fokhagymával, a sóval, a mézzel és a törött borssal, majd a mártást ráöntöm a burgonyára. Jól átkeverem, és lefedve legalább fél napra beteszem a hűtőszekrénybe, addigra összeérnek az ízei. Dióval vagy mandulával épp olyan finom.

Ulrich atya szavaival A májusi Hám János Napok keretén belül péntek délután került sor Kiss Ulrich atya előadására, amely igencsak aktuális és elgondolkodtató témákat dolgozott fel. Pályaválasztási, továbbtanulási és gazdasági kérdések ugyanúgy terítékre kerültek, mint az ezekkel járó lelki teher és az életben adódó nagy változások…Ulrich atya élete tele volt kihívásokkal és változásokkal, tekintve, hogy Bécsben született, majd a közgazdaság-menedzsment egyetemet elvégezve, kiemelkedő állásajánlatot kapott a már akkor világhírű Loreal szépségipari cégnél. Szerinte a 21. századi fiatalok minimum háromszor fognak pályát választani, s ő maga jó példával áll előttünk, tekintve, hogy a híres és befutott közgazdászi pálya és a jezsuita szerzetesi pálya nem egészen rokonszakma….

1. Mi az , ami a mai fiatalokat akadályozza vagy éppen elősegíti a döntésben?

A legfontosabb az, hogy ki merjük mondani az igent ÁMBÁR és DE nélkül.

A mai felgyorsult világ azonban rengeteg ÁMBÁRT tartalmaz. A legtöbb fiatal aszerint választ pályát, hogy abban a pillanatban, mikor neki ezt a döntést meg kell hozni, melyek a keresett szakmák, és hol van az a terület ahol jelentős munkaerőhiány van. Figyelembe véve viszont, hogy egy egyetem elvégzése általában évekig tart, a munkaerőpiac addigra teljesen megváltozhat, emiatt újra csak felbukkan a hőn szeretett DE és ÁMBÁR… Amiben igazán lehet bízni, az a nyelvtudás. A mai világban a boldoguláshoz minimum három idegen nyelv ismerete szükséges, és az, hogy a motivációnk mindenképp legyen erősebb a tehetségünknél, mert az önmagában nem elég…

Rendkívül nagy felelősség rejlik a pályaválasztás kérdésében, hiszen életed meghatározó eleme. Nem feltétlenül azt kell választani, ami téged boldoggá tesz: egyszerűen másokért kell élni, és ez az, ami az igazi boldogságot rejtegeti.

2. Mivel jár egy nagy váltás idősebb korban, amikor az ember már nem

Engem nagyon megviselt az a stressz és folytonos követése az eseményeknek, amely ezzel a felelős beosztással járt, tekintve, hogy több millió dollárt bíztak rám… Már akkor éreztem a hívást, azt, hogy Isten szólít engem, de sok minden akadályozott a váltásban. Először is ott volt a pénz. A sok stressz ellenébe egy rendkívül jövedelmező állást mondhattam magamnak, ami sokak számára a biztonságot jelentette, akárcsak számomra is. Nem olyan könnyű egyik napról a másikra kitanulni egy mesterséget és elölről felépíteni az egészet.. Rengeteg bátorság szükséges mindehhez, de mindig előttünk kell legyen, hogy a megújulás lélekben is fiatalít.

3.Van olyan, hogy rossz döntés?

A legrosszabb döntés az, hogyha nem hozunk döntést. Az ember érzi, hogyha nem úgy választott, ahogy Isten szerette volna, és ilyenkor kibúvókat keres, megpróbálja felmenteni magát a felelősség alól. A közvetlen környezet is befolyásol, család, lakhely, a tehetség, amelyet ezen a területen fel kell áldozni…Mindig a jelenben kell éljünk, MOST kapunk lehetőséget, tehát most merjünk kockáztatni. A legrosszabb döntés, hogyha nem hozunk döntést... Ez az életbölcsesség elkísér egész életünkben. Ahogy Hamlet is mondta, a kérdés az, hogy lenni, vagy nem lenni. MI vagyunk, tehát vállalnunk kell hivatásunkat. Az életben a legnagyobb bátorság a váltásokhoz kell, lemondani egy biztos dologról a bizonytalan kedvéért…

4. A mai világban , ellentétben a 20 évvel ezelőtti viszonyokkal, nem igazán merik alkalmazni a fiatalokat. Miért van ez?

Nyilvánvalóan azért, mert nincs munkatapasztalatuk. Ez 20-30 évvel ezelőtt nem így volt. Gond nélkül rám bízták kezdőként azt az óriási összeget, és fel sem merült a kérdés, hogy mi lesz ha….Az én lehetőségem, az én bukásom.

Szerencsére nem így végződött, de fontos tudni, hogy mi akkor végezzük jól a munkánkat, ha a fiataloknak szükségük van ránk. Ez kölcsönös kellene legyen, ám a mai rossz irányba fejlődő gazdaság elveszi a fiataloktól a lehetőségeket. A 21.század feladata a fiatalok munkahelyének biztosítása és az új nemzedék jövőjének megalapozása.

Claudiu SJ atyával beszélgettünk utazása előtt:

Mit érzett a Spiri, mikor megtudta, hogy a Hám Jánosba helyezik?

Amikor megtudtam, hogy Hám János Líceumba küld engem a jezsuita rend, örömet éreztem, mert ebben a pályázatban elég sok időt töltöttem és nagyon jó tapasztalataim voltak.

Milyen érzésekkel tetszett hozzánk érkezni? Mire tetszett számítani a spanyolországi évek után?

Olyan vággyal jöttem, hogy „újdonságot” hozzak az iskolába.

Nagyon régóta kérték a püspökök a jezsuitákat, hogy újra jöjjenek az egyházmegyénkbe, és számomra ez egy megtiszteltetés volt, hogy mint első jezsuita 50 év után újrakezdjem itt a munkát.

Milyenek voltak az első napok? Milyen benyomásokat tetszik róluk, rólunk őrizni? (pl: évnyitó, legelső szerdai szentmise, találkozás a diákokkal, tanárokkal, lelkinapok).

Számomra egy kicsit nehézkesek voltak az első napok a Hám Jánosban, hisz alig tudtam magyarul, de ezek ellenére nagy bátorítást kaptam a diákoktól és a tanároktól. Emlékszem, hogy emberek kérdezgették egymás, hogy ez honnan van és akkor az igazgató magyarázta nekik, hogy milyen sok országban voltam és mennyire befolyásoltak engem ezek a kultúrák. Első naptól láttam, hogy jó lelki munkám lesz itt az iskolában. Számomra fontos volt az

A spiri energiával, dinamikával töltötte meg a suli életét. Honnan tetszett erőt meríteni a mindennapi feladatokhoz?

Három dolog tölt fel engem: az ima, a szeretetszolgálat és a sport.

Szeretek imádkozni és szeretnék minél több időt tölteni az imában.

Az imában tudok mindent levezetni. A szeretetszolgálat a szegényekkel az, ami igazán feltölt engem. Emberileg erősebbnek és jobbnak érzem magam. A sport mint aikido, úszás és foci olyan számomra, mint egy életforma.

A parázs-csoport a Spiri egyik újítása. Kedvességgel, közvetlenséggel, jóakarattal tetszett minket megajándékozni.

Milyen emlékeket, pillanatokat tetszik parázsosokról őrizni? (pl: szerdai imák, kirándulások, beszélgetések).

A parázs csoport alakítása a jó dinamikájának az eszköze. Egy dinamika, ami segít, hogy jótól még jobban elmélyüljünk emberileg és lelkileg. Mindig örvendtem látni a parázsosokat szivvel imádkozni, lelkesíteni a többi egykorú diákot és érzékeltetni, hogy van kit segíteni és támogatni a mai világunkban. Számomra nagyon fontosak voltak az együtt töltött idő az imádságban és a kirándulásokon.

Igazi felüdülés volt számomra a Spirit szünetekben a folyosón látni, mert mindig volt egypár kedves szava hozzánk, meghallgatott minket., minőségi időt szakított ránk. Össze tetszene foglalni egy pár mondatban a Hám Jánosban töltött éveket? Mire tetszik majd örömmel emlékezni, és mit lenne jobb elfelejteni? (jó és rossz dolgok egyaránt).

Az idő amit Istennel töltünk mindig jót tesz nekünk és a világnak, ezért jó volt használni minden lehetőséget. Emlékszem az mp3 imára, a természetben imádkozni, vagy látni, hogyan imádkoznak mások. Számomra itt a Hám Jánosban, mivel egy katolikus iskola a lelki élet egy erős támasz a diák és a tanár életében. Örömmel emlékszem, amikor a tanárokkal végeztük a mindennapi lelkigyakorlatot Adventben és Nagyböjtben, amikor mentünk

emberséges kapcsolatot ápolni. Jót tett a római kirándulás és talán, ha még itt lennénk, akkor több kirándulásra mennék velük. A diákokkal való nagyobb kapcsolat a lelkinapokon volt. Sokszor rövidnek tűnt.

Visz a Spiri magával valami tárgyi emléket Szatmárról, ami mindig ránk fogja emlékeztetni?

Igen, az emberi kapcsolatokat a diákokkal, a tanárokkal és a szülőkkel. Örvendek, hogy ilyen jó barátságokat kötöttem itt. Egy tárgy, ami emlékeztet a szatmári tapasztalatokra, az a pipa. Kaptam ajándékba egy pipát a XII osztálytól és amikor nyugodt időm van és akarok piheni és reflektálni, akkor szoktam pipázni. Amikor előveszem a kapott pipát, akkor rátok fogok emlékezni.

Milyen utolsó gondolatokat, tanítást hagy nekünk, „gyerekeknek” itt a Spiri magából?

Légy hiteles, ne félj másképpen gondolkozni és engedd, hogy az Isten szeressen!

Hogy tetszett reagálni a Fülöp-szigeteki misszió gondolatára?

Hogy tetszett, tetszik hozzá viszonyulni? (érzések, első félelmek). Örömmel fogok oda menni, hisz engem már gyermekkorom óta vonzott az ázsiai kultúra, főleg a japán. A Fülöp-szigetek egy szegény ország, ami biztos jót tesz nekem. Szeretek a szegényekkel foglalkozni. A lelki téren nagyon sokat tanulok tőlük.

Milyen érzésekkel tetszik oda utazni, tudva, hogy az egy konfliktusoktól, természeti katasztrófáktól súlytott térség?

Milyen nehézségekkel kell majd ott szembenézni?

Számomra nagyon fontos a gyógyulás. Külső és belső gyógyulás.

Mi lesz majd ott a Spiri feladata?

Imádkozás, Tanulás és Szeretetszolgálat. Ez a három dolog az, ami jelképezi a jezsuita képzést. Ezt úgy hívják, hogy harmadik probáció, vagy második noviciátus. Tudjátok, hogy amikor a jezsuita belép egy rendbe, akkor legelőször elvégzi a noviciátust, amikor tanulja az ignáci lelkiséget és gyakorlatot. Most, miután eltelt 20 év, újraéljük ezeket a tapasztalatokat, de mostmár más szemmel, hisz több tapasztalatunk van.

Tetszik-e tartani a nyelvi, kommunkációs akadályoktól, kulturális, mentalitásbeli különbségektől, attól, hogy nem látja majd a családját, rokonait, szatmári barátait?

Nekem nagyon nehéz búcsúzni és furcsán érzem magam, amikor el kell hagyni valamit és valakit, akit szerettem. Már 16 éven keresztül két vagy három évente cseréltem az országokat. Egy kicsit megszoktam, hogy mindig úton vagyok. És végül a legfontosabb kérdés: látjuk- e még a Spirit? Vissza tetszik- e majd hozzánk jönni néhanapján, egy kis sütire, egy jó beszélgetésre, nagy ölelésre?

Biztos, hogy fogjuk újra látni egymást. A harmadik probáció után Kolozsváron leszek a lelkigyakorlatos házban. Több mint valószínű hogy még találkozni fogunk. A Hám Jánosban mindig otthon fogom érezni magam.

Munka, Hobby, Szabadidő ’’Why do I like knifemaking – you ask... Because making something out of nothing is the closest I’ll ever get to magic’’ Egy ismeretlen késes szájából hangzottak el e szavak, de valószínűleg én se tudnék ennél többet mondani arról, hogy miért szeretem a hobbimat. A munkánál talán csak a sport jelent nagyobb kikapcsolódást –persze nem számítva egy jó kis délutáni szunyát a karosszékemben... A munka által keltett érzést nehéz leírni, ami jelentősen megnehezíti az ezt követő sorok létrejöttét. Untathatnék mindenkit a munkafázisok laikusok számára érthetetlen procedúráival, vagy leírhatnám, hogy a munka hatására a szervezetben termelődő dopamin (boldogsághormon) hogyan dobja fel az ember kedvét akár egy rossz napon is. De hát pontosan kit is érdekel ez?

Azok, akik soha sem szerettek dolgozni, talán a legjobban teszik, ha nem untatják tovább magukat az olvasással; azoknak, akiket nem érdekel az, hogy minden naphoz egy célt rendeljenek, azt ajánlom, hogy inkább nyomják meg a kis ’’X’’ ikont a jobb felső sarokban, vegyenek maguknak egy nagy bögre kávét és osszák meg facebook idővonalukon az éppen aktuális időjárást, hangulatukat vagy néhány étvágygerjesztő képet az éppen elfogyasztandó finomságokról. Azokat azonban, akik még mindig kitartanak emellett az iromány mellett, szeretettel várom egy látogatásra a műhelyemben. Persze nem személyes látogatásról van szó, ugyebár... hehehe...

Egy unalmas, esős csütörtök délután van, nemrég engedtek haza a suliból. Az égvilágon semmihez sincs kedvem, legszívesebben az egész délutánt a karosszékemben tölteném. A sulis ebédtől elnehezülve, a nap jól megszokott, rutinszerű rosszhíreitől és idegölő vontatottságától elkedvtelenedve veszem le az átázott cipőmet. Miután átöltözöm, még ennem kell valamit, majd egy jó tíz percig győzködnöm magam, hogy induljak dolgozni. Semmi... Szépen lassan levánszorgok a pincelépcsőn, felkattintom a műhelyben a villanyt, majd magamra öltöm a bőrkötényemet. Először azt se

Bekapcsolom a hangszórómat, rákötöm a telefont, majd elindítok egy jó pörgős rock-számot. Na, ettől aztán végleg felpezsdül a vérem és munkához látok. Először az acéllapnak esek neki, melybe előző nap egy penge körvonalait karcoltam. A két mély vágás a lemezen azt mutatja, hogy a munkát sebtében hagytam abba. A csiszológép mellett heverő törött flextárcsadarab azt is elárulja, miért. A zsebemből előveszem a zacskót, mely az öt frissen vásárolt flextárcsát tartalmazza.

A zene ritmusára mozogva mostmár vidáman előkeresem a flexhez tartozó szorítókulcsot. Jókedvűen megpörgetem párszor a kezemben, majd gyors, rutinos mozdulatokkal lekapom a régi, törött tárcsát, és egy újat teszek a helyére. Védőszemüveget és vastag, viseltes bőrkesztyűt veszek a munkához, fülembe füldugókat gyömöszölök. Ahogy a sebesen forgó tárcsa először érinti az acélt, szikrák röppennek fel, én pedig visszahőkölök. Nem lesz ez így jó... Ez nem fa, amit az ember kénye-kedve szerint faricskálhat. Ez itt rideg, kemény fém, ami nem szeretne semmi más lenni, mint ami eredetileg volt. Saját akarata, lelke van... Nem mehetek neki úgy, mint egy farönknek a harcsafűrésszel! Ismét elindítom a flexet, majd lassan, figyelve közelítem a tárcsát a lemezhez. A régi vágásba illesztem, majd gyengéden, mint egy csók, megérintem vele az acélt. Szikrák röppennek és pillanatnyi ellenállást érzek. Ám az acél mostmár enged. Mélyen szalad benne a tárcsa, mint forró kés a vajban, pontosan követve a vágás kijelölt vonalát.

Az ütemet és iramot most már én diktálom, a fém engedelmesen veti alá magát a kezemnek. Ám elég egy pillanatnyi durvaság is és ez a csodás összhang lepkeként röppen el. Elég egy hirtelen mozdulat és megszalag a szerszám,

Ahogy a munkába felejtkezem, az idő gyorsan repül. Szállnak a szikrák, az acél formát ölt. A flexet fúró követi, majd a csiszológép. Minél pontosabban dolgozom, igyekezvén eggyé válni az anyaggal. A megrendelőm személyes pengét akar, ezért is fordult hozzám. Úgy kell megcsinálnom, hogy olyannak érezze, mintha ő maga készítette volna. Észre sem veszem, hogy elszállt az idő. A karórám fél nyolcat mutat, itt az ideje felmenni. Még égek a vágytól, hogy tovább dolgozzak; úgy érzem, semmit se haladtam. Szinte csalódottan pakolom el a szerszámaimat, veszem le és akasztom szegre a bőrkötényemet. Ahogy a füldugókat kihúzom, furcsán élesnek és barátságtalannak hallom a világot: a hallásom hozzászokott a tompítottsághoz... A telefonon megállítom a zenét, a hangszórót kikapcsolom, majd kinyújtom a kezem, hogy eloltsam az asztal fölött a lámpát. Ekkor azonban megakad a pillantásom a félkész késen. Az acéldarab, amely három órája beadta nekem a derekát, már nem csupán egy darab fém... Penge és nyél, elegáns ívekben olvadva eggyé. A nyélben apró lyukak – a fát fogják majd oda a beléjük ütött szegecsek; a pengén pedig az új élprofil csillog. A kés készen áll a hőkezelésre. Eloltom az asztali lámpámat és agyam már azon jár, milyen lesz, amikor majd befűtöm a kohómat és a puha, formálható acél kristályszerkezetét hevítéssel rugalmas, erős és kemény pengévé edzem. Telefonomat zsebrevágva, mosolyogva oltom el a villanyt a műhelyben és jókedvűen, ruganyos léptekkel mászom meg a pince meredek lépcsőjét. Fent pedig vár a fürdőkád, ahol egy kellemes zuhany kíséretében lemoshatom magamról a vastag porréteget. Sikeres napot zártam.

Ezt jelenti hát nekem a műhelyem, a Corvus Manufaktúra. Nem gazdagszom meg belőle, éppen annyi megrendelésem van, hogy feltöltsem belőle a műhely készleteit és nagyritkán egy-egy aprósággal lepjem meg magam, mint egy új tok a harmonikámnak, vagy egy régi, használt bőrkabát. Azért csinálom, mert megéri. Megéri, de nem anyagilag. Az elégedettség, amit a munka okoz, minden új naphoz erőt ad, segít a rosszat elviselni, a jót megbecsülni, az apró, jelentéktelen mindennapi problémákat pedig magasról... semmibevenni. Noha sokakat elborzaszt, szörnyű időkre és halálra emlékeztet e mondat, az én esetemben azonban nem találok ideillőbbet: ’’Arbeit macht frei’’ (A Munka