Ösvény december

Ösvény

Élni és égni Rendhagyó földrajz óra Rákóczi Szövetség Adventi imaórák A Hám János Római Katolikus Teológiai Líceum iskolaújsága 2014. december

Tartalom Adventi imaórák Élni és égni Rendhagyó földrajz óra Szülőbál Kitekintő Szelektív hulladékgyűjtés Rákóczi Szövetség

Ösvény—A Hám János Római Katolikus Teológiai Líceum iskolaújsága Szerkesztők: Gordán Dalma, Pink Jenifer, Mares Eszter, Tallián Anna, Lepedus Orsolya, Gádoros Mátyás, Pallai Dorottya, Zoltán Ildikó Törd elés: Szejke Dóra Korrektúra: Szász Anikó tanárnő

www.hamjanos.ro HamJanosRomaiKatolikusTeologiaiLiceum

ADVENT Ha egy idegen ember lépne be az iskolánkba, az első dolog, ami a szemébe ötlene, a lépcső fölötti gyönyörű, hangulatos adventi koszorú. Végig menve a folyosón további készülődésre utaló jeleket vélne felfedezni, azonban,bár ezek a kellékek meghatározó részei az adventi készülődésnek, korántsem derül ki belőlük az, hogy lélekben mennyire állunk készen Karácsony szent ünnepére. Szerencsére a Spiri Atya és a Parázs csoport által előkészített adventi imaórák segítenek minket abban, hogy belsőnket is ünnepi díszbe öltöztessük.

Az első imaóra elején szokásos „mise előtti”( ezesetben ima előtti ) zsongás töltötte be a templomot, azonban a bevezető ének felcsendülése után mindenki ráhangolódott az imára. Manapság sajnos egyre többen viselünk különböző álarcokat, a társadalmi elvárások miatt takargatni próbáljuk hibáinkat, tehát nagyon aktuális gondolat került terítékre: a hitelesség. A bevezető gondolatban nagyszerűen megfogalmazódott az álarcok és egyéb maszkok viselésének oka.,,Az iskolában történhet az, hogy nem mindent teszünk a hiteles énünkből ,,hogy valamit inkább megfelelési vágyból vagy kényszerből cselekszünk , de ez nem tesz minket örömemberekké.

A bevezetőt mély csend követte, mindenkinek sikerült átéreznie a kérdés jelentőségét s feltennie magában a kérdést, hogy „én vajon milyen álarcot viselek?” Az ima zsoltárolvasással folytatódott, majd az evangéliumi részt hallhattuk, amelyben a legismertebb álarcokról esett szó: szeretetlenségről, gyűlöletről, eltitkolt csalódásról.

Az Ima egyik leggyönyörűbb pontja az volt, amikor az egyetemes könyörgésekben az egész templom együtt imádkozott azért, hogy minél kevesebb képmutatás és önzés töltse be a szíveket, s hogy ezeket az álarcokat váltsák fel a szeretet, megbízhatóság és elvárások nélküli tiszta tekintetek. A levetített kisfilmben remélhetőleg egy kicsit minden diák magára ismert, s az ima elején kiosztott lapocskákra felkerültek a személyes maszkok és álarcok. A lapocskák jelképes eldobása, s az azt követő áldás mindenkiben felszabadító érzést hagyott.

A záróének elhangzása után nem ugyanazok a diákok, tanárok, osztályközösségek léptek ki az ajtón, remélhetőleg mindenkiben megfogalmazódott a vágy, hogy lassacskán elhagyja álarcait, s mire eljön a karácsony, tiszta tekintettel várhassa az Úr Jézus megszületését. Köszönet a Spiri Atyának és csapatának az ima előkészítésért!

ÉLNI ÉS ÉGNI -Parázs csoport-

Mindig jó érzés tartozni valahová, egy közösséghez, amely befogad és elfogad, ahol önmagad lehetsz, környezethez idomított maszkok és szerepjátszás nélkül.

Ez mind nagyon szépen hangzik, de annál nehezebb megvalósítani.

Röpke életem során sok csoportba próbáltam beférkőzni, kisebbnagyobb sikerrel, néha hiába. De a valahová tartozás kényszere nem hagyott nyugodni. Egy igazán magányos pillanatomban hallottam először a Parázs csoportól. „Megpróbálom”-gondoltam magamban és szép lassan belefolytam a csapat életébe. Az elején nem jelentett mást, mint egy újabb szükségtelen csoportosulást, ahová papíron szép és jó tartozni, de semmilyen mögöttes tartalommal nem rendelkezik, csak úgy lóg a levegőben.

„Mindig jó érzés tartozni valahová, ahol önmagad lehetsz..”

Az áttörést egy miskolci lelkigyakorlat hozta meg, mely egy délután alatt megváltoztatta a véleményem. Alapvetően szeretem mindenből kivenni a részem, de az a bizonyos lelkinap kíváncsivá tett: hirtelen elkezdett érdekelni, hogy mi hogyan történik a Parázsban. Azóta már jó pár beszélgetésen túl vagyok, élményt is gyűjtöttem jócskán. De ami a legfontosabb: már szeretek a csipet-csapathoz tartozni, szeretem azt, ahogy a Spiri kedveskedik nekünk minden találkozáskor (édességet ad), azt, hogy szinte barátként kezel minket.

„Nagyon jól van - mondhatjátok- de mit is tesz ez a Parázs csoport?”

Hát, lássuk csak. Lehet, hogy eddig még nem tűnt fel, de az adventi imaórák előkészítése, megszervezése, lebonyolítása a munkaköri leírásunkba tartozik. Aztán megpróbáljuk (kisebb-nagyobb sikerrel) az osztályok lelki életét menedzselni, mint összekötők a spiri és köztetek. De ami a legszebb és legfontosabb feladatunk, hogy együtt legyünk, jól szórakozzunk, növekedjünk lelkiekben-szellemiekben.

A pillanatok szépsége, meghittsége és szórakoztatóan tanulságos volta miatt megérte, megéri a Parázs csoporthoz tartozni. Az volna csak a jó, ha ebben a szellemben tudnánk, tudnék tovább élni és égni!

G Y ű j t e n i F E

L ! ! !

A Hám János Római Katolikus Teológiai Líceum is részt vesz az iskolák közötti szelektíven gyűjtő versenyen. A verseny célja az, hogy a diákok és a tanárok minél több szelektív hulladékot gyűjtsenek össze, vagyis papírt, petpalackot és elektromos hulladékot. Az iskola kijelölte a keddi napot, akkor lehet behozni a nagyobb csomagokat. A december harmadikai adatok az addig begyűjtött ,,termésről” : - papír: 550 kg.

- petpalack: 205 kg.

- elektromos hulladék: 1250 kg.

A diákokat a vezetőség nevében arra szeretném buzdítani, hogy hozzák be a kukába szánt hulladékot. Ennek az akciónak komoly tétje is van. Ha sikerül az 1. helyet megszerezni, akkor az iskola 25 darab kerékpárt nyerne, melyeket bármely iskolánk tanulója kikölcsönözhetne bizonyos feltételek mellett.

H

Á M J Á N O S S Z Ü L Ő B Á L

Miért tetszik elmenni a szülőbálba?

Bora Andrea : Mert jó a társaság, finomak az ételek, a díszítés nagyon szép, a hangulat is jó, mindig vannak vicces vetélkedők és régen nem látott ismerősökkel találkozunk. Az is jó, hogy így támogatjuk a sulit. A tombolát is nagyon szeretem, olyankor mindenki viccelődik, vannak vicces ajándékok. Az viszont nem olyan jó, hogy nem mindig találják el az emberek zenei ízlését, inkább csak egyfajta zene van, de nem mindenkinek ugyanolyan az ízlése. Természetesen a diákok előadása nagyon tetszett. De amúgy nagyon szeretem a bált.

Tallián Katalin : Mert nagyon sok ismerőssel találkozom, sokat beszélgetünk és jó a hangulat.

Ez egy hasznos kikapcsolódás, mert amellett, hogy szórakozunk, támogatjuk az iskolát. Az ételek is általában finomak, és ez most is így volt. Azt szerettem nagyon, amikor a tanárok meglepetéssel készültek, de ez sajnos ebben az évben elmaradt...De a diákok nagyon-nagyon szépen zenéltek, nagyon tetszett. Azért is szeretem a szülőbált, mert a hozzájárulásunkkal az iskolát még szebbé tudják tenni.

Pink szülők: Jó, hogy sok szülő vette a fáradságot és eljött, ennek köszönhetően nagyon jó társaság alakult ki. Az emberek függetlenül tudtak beszélgetni egymással, ami jó kezdet volt, hogy mindenki mindenkit megismerhessen. A zene is jó volt, de lehetett volna jobb is. Nagyon jó ötlet volt a fiatalokat felléptetni. Jó volt látni, hogy a gyerekeink zenélni is tudnak, csapatban dolgozni és összehangolódni. Ezt a sok fontos dolgot mind a fiatal zenekarok mutatták meg nekünk. Megmutathatták ezzel a produkcióval a tehetségüket is. Nagyon jó hangulat volt. Annyi volt a baj, hogy kevesen táncoltak, viszont többen beszélgettek.

Antilop kell a gyereknek, hogy zseni lehessen!

Korunk egyik legismertebb gyermekpszichológusa azt mondta, hogy az elmúlt években különösen érzékelte azt a szülői vágyakozást, hogy a gyerekük tehetséges legyen valamiben - ám nem tudják, nem érzékelik, hogy ez mekkora terhet jelent a gyereknek, és milyen göröngyös a valóban tehetséges gyerek útja.

A világ leggyorsabb állata a gepárd, mert 110-120 km-es sebességgel képes futni. Ám amikor a kis gepárd megszületik, akkor természetesen

még nem tud ilyen gyorsan szaladni, csak a lehetőség adott benne. Ahogy nő, nődögél, a

A különleges képességű gyerek olyan, mint a gepárd. Ha nyuszikat adunk neki, akkor csak 30-40 km/óra sebességgel fut, mert így is elkapja őket. Ha azt akarjuk, hogy 120 kilométeres sebességgel fusson, akkor antilopot kell adni neki!

gepárd csak akkor kezd százhúsz kilomé teres sebességgel futni, hogyha előtte ott szalad az antilop, amit kergetni kell.

Ha azonban állatkertben nevelik és nyuszikkal etetik, akkor maximum 30 kilométeres sebességgel fut, mert már ennyivel is kényelmesen utoléri a nyuszit, amit a szavannák antilopjai helyett adnak neki. És - mondta Dr. Ranschburg Jenő - máris ott vagyunk a nevelésnél, a pedagógiai problémánál, hogy ha mondjuk, egy nyolcesztendős gyerek 12 éves szinten tudja a matematikát, akkor a legnagyobb vétek második osztályba járatni matekból! A negyedikesekkel, ötödikesekkel kell járnia matekozni, mert számára, a kisgepárd számára az lesz az antilop, ami miatt futni akar, hogy majd nagyon gyors, ügyes gepárd legyen belőle.

Forrás: origo.hu

INTERAKTÍV FÖLDRAJZ ÓRA Az idei ősz utolsó péntekjén interaktív földrajz órára került sor iskolánk dísztermében. A meghívottak Kollár Lajos és Mécs László, akik „A hegyek szerepe életünkben” címmel kezdték meg előadásukat a diáksereg előtt.

Kérdésemre válaszolva kifejtették, hogyan kerültek Szatmárnémetibe, városunkba. Elmondták, hogy az EKE (Erdélyi Kárpát-Egyesület) folytatni szerette volna a néhai Erőss Zsolt által elkezdett őszi előadássorozatot, tehát a körút egyik állomása Szatmárnémeti volt.

Ahogy ez előadás címe is mutatja, szó volt a hegyekről. Igen ez így elég unalmasnak ígérkezne… de ne felejtsük el, hogy két remek és érdekes „Alattad a föld, fölötted emberről van szó, akik nem hagyták az ég, benned a létra.” a diákokat ásítani. Kérdéseket tettek fel, meglepő párhuzamokat vontak, tapasztalatokat osztottak meg.

A nem mindennapi földrajz óra egy Weöres Sándor idézettel zárult, mely szerint: „Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra.”

Remélem, lesz még hasonlóra példa, ugyanis jobban leköti a tanulók figyelmét az ilyen stílusú óra, szükségük van egy kis változatosságra a szürke iskolás hétköznapok után.

A Rákóczi Szövetség iskolánkban Hallottál-e már a Rákóczi Szövetségről? Tudod-e, hogy iskolánkban is működik?

A szövetség 1989-ben alakult a Kárpát-medencei magyarság sokoldalú támogatása, valamint II. Rákóczi Ferenc Nagyságos Fejedelem szellemi örökségének népszerűsítése céljával. A határon túl élő magyar közösségek nemzeti, kulturális, szellemi, közművelődési tevékenységét segíti és hatékonyan részt vállal identitástudatuk megőrzésében, elsősorban az ifjúság megszólításával.

Iskolánk helyi szervezetét Gnándt Zoltán tanár, tiszteletbeli elnök, Maskulik Dávid elnök, Pfeifer Hannelore és Reizer Szabina alelnök képviseli. Ők a tavalyi Hám János Napokon ünnepélyes keretek között írták alá a szerződést. A szövetség részéről Pálinkás Barnabás és Petrovay László volt jelen. Az azóta működő, nagyjából 20 tagú csapat célja példát állítani azoknak a magyar diákoknak, akik az anyaország határain kívül élnek. Ünnepnapokon büszkén képviseljük nemzetünket, történelmi versenyeken megmutatjuk érdeklődésünket és tudásunkat. Nemzeti összetartozásunkat Felvidék, Délvidék és Kárpátaljával is ápoljuk, leginkább közös kirándulások, táborok alkal-

mával.

Minden diákot szeretettel várunk, aki fontosnak érzi hazájához való kötődését és aktívan részt venne a szövetség életében, szeretne tenni azért, hogy a hősök emléke előtt méltón tisztelegjünk, hogy a magyarságtudat határokon átívelve is összekössön minket.

Tudtad-e, hogy...

-Annak ellenére,hogy a történetben a 3 napkeleti bölcset emlegetik,a Bibliában csak ,,bölcsek,,-ként említik őket.

-Assisi Szent Ferenc ideje előtt nem énekeltek karácsonyi dalokat a templomokban.

-60 millió fenyőfát ültetnek évente Európában,melyekből karácsonyfa készül.

-Az x és a kereszt analógiájának alapján az x Krisztust jelenti.

- A világ legmagasabb karácsonyfája 70 m magas volt.

-A pulyka előtt a tradicionális karácsonyi étel Angliában a disznófej volt.

-A görögöknél január 7. a karácsony.

-A tűlevelek ehetőek és c vitaminban gazdagok.

-A világ legnagyobb szaloncukra 45 m.

Back to the Roots Da ich mittlerweile schon seit drei Monaten im Hám János Kindergarten arbeite, dachte ich mir, dass es ganz schön wäre, wenn mein erster Artikel auch davon handeln würde. Ich werde jetzt nicht meinen ganzen Tagesablauf schildern, sondern lieber etwas zum Nachdenken schreiben.

Vor kurzem habe ich mich im Kindergarten einfach einmal hingesetzt und die Kinder beim Spielen beobachtet. Für uns sind Kinder ja immer etwas ganz Unschuldiges, Reines und Natürliches und genau über diese Natürlichkeit habe ich nachgedacht. Im Laufe unseres Lebens werden wir von sehr vielen Personen und Ereignissen beeinflusst. Wir lernen Verhaltensweisen und Disziplin kennen. Wir lernen, was „falsch“ und was „richtig“ ist. Jeder entwickelt seine eigene Moral, welche jedoch meistens stark auf den Einstellungen der Personen basiert, mit denen wir am meisten Zeit verbracht haben. Dies sind wohl in den meisten Fällen unsere Eltern.

Bei Kindern ist das alles ein bisschen anders, weil sie sich während ihrer kurzen Lebenszeit noch nicht ganz an unser ´kultiviertes´ Leben anpassen konnten. Sie essen mit den Fingern, lachen, wenn sie glücklich sind, weinen, wenn sie traurig sind und hauen, wenn sie wütend sind. Wir hingegen passen beim Essen auf, dass wir unsere Ellenbogen ja nicht auf dem Tisch ablegen, dass wir nicht schmatzen und unsere Kleidung nicht vollkleckern. Natürlich lachen wir, wenn wir glücklich sind. Es hat sich aber bestimmt auch schon jeder von uns zum Lachen gezwungen und Weinen ist ja sowieso eine ganz heikle Sache. Wer will denn schon als schwach und unbelastbar gelten? Dabei werden durch Weinen eine Reihe von Glückshormone ausgeschüttet, die uns dabei helfen, unsere Lage wieder etwas positiver zu sehen und das Geschehene zu verarbeiten. Das mit dem Hauen ist ein bisschen komplizierter. Natürlich ist es nicht richtig, dem Anderen Schmerzen zuzufügen, nur weil uns etwas nicht passt. Aber genauso falsch ist es (zumindest in den meisten Situationen) uns nichts anmerken zu lassen, wenn uns etwas stört. Ich meine, wie soll die Situation denn geändert werden, wenn nicht einmal klar ist, dass es Probleme gibt?

Was ich sagen möchte ist, dass es für uns vielleicht manchmal gar nicht schlecht wäre, wieder etwas natürlicher zu werden. Wann haben wir das letzte mal eine Person einfach nur umarmt, weil sie gerade da war und wann haben wir dem Anderen einfach nur zugelächelt, weil wir ihn gern haben? Ich habe tatsächlich vor einigen Wochen eine Nachricht von meiner Schwester erhalten, in der sie geschrieben hat, dass ich sehr wichtig für sie bin und prompt habe ich geantwortet:“Wie geht es dir denn? Ist alles okay bei dir?“.

Schon erstaunlich, dass wir von einfach liebevollen Dingen so drastisch irritiert werden!

Ich habe aber auch bemerkt, dass die Kinder manchmal „Theater spielen“. Zum Beispiel, wenn sie weinen, nur um Aufmerksamkeit zu bekommen. Es ist auch schon öfter vorgekommen, dass die Kinder M. (ein Junge, der öfter negativ auffällt) beschuldigt haben, etwas Bestimmtes gemacht zu haben, obwohl dieser zu der Zeit ganz offensichtlich friedlich mit seinen Spielzeugautos beschäftigt war. Anscheinend haben die Kinder also schon so etwas wie Schadenfreude entwickelt, obwohl sie erst 4 Jahre alt sind. Oder ist diese Schadenfreude schon von Geburt an in uns verankert? Ich hoffe, dass dies nicht der Fall ist, ansonsten wäre es nämlich sehr schwer uns zu ändern.

Ich wünsche allen Leserinnen und Lesern noch eine schöne Vorweihnachtszeit und ein paar Momente echter Freude!! :)

Kitekintő: Interjú Gönczy Tamással Zoltán Ildikó: Mikor vettél először kezedbe egy fényképezőgépet?

G.T.: Kb 3-4 évesen, egy Orizont márkájú, piros madzagra kötött fényképezőgépet nyo-

mogattam és úgy tettem, mintha fényképeznék. Még ma is őrzöm a kollekciómban azt a darabot.

Honnan jönnek az ötletek, és mit szeretnél kifejezni a képekkel?

G.T.:Képeimmel azt szeretném elérni, hogy az embereknek elinduljon a fantáziájuk, jusson eszükbe akár egy saját emlék, akár egy elképzelés, ami elindul egy szálon, végigfut, és ez a szál megmarad az emlékezetben.

Szeretem, mikor egy fotó mesélni tud, elmond egy történetet, vagy csak akár sugall valamit. Számomra az a lényeg, ha valaki ránéz a fotómra, ne csak egy üres képet lásson, hanem a mögötte megbújó érzelmeket, érzéseket, és hangulatokat,

saját ötletek... Nem szoktam előre eltervezni, csak nagy vonalakban. Mindig, amikor látom, hogy mit akarok fotózni, akkor dől el, hogy miként is szeretném, milyen fénybeállításokkal, milyen pozícióban, és milyen környezetben.

Hogyan éled meg azt, hogy ilyen fiat alon kiállít ásod lehetett?

G.T.: Számomra hatalmas feltöltődést ad, és hatalmas elismerést jelent. Valamint motivál, hogy igenis ezt folytatnom kell, ennél még jobban. Ugyanis hosszú út áll még előttem, még rengeteget kell tanulnom. Azt mondják, jó pap holtig tanul. Szerinte m ez így van a fotósoknál is. Ugyanakkor jutalomként élem meg, hogy nem hiába csinálom azt, amit. Mert mikor látom az embereken, hogy tetszik nekik, amit csinálok, az leírhatatlan érzés.

Mik a terveid a jövőre nézve ?

G.T.: Nagy álmom, hogy felvegyenek a MO ME, vagyis Moholy -Nagy művészeti egyete mre, fotográfia szakra, s hogy mi lesz utána, még nem tisztázódott bennem, de mindenképpen fotózással szeretnék foglalkozni, annak ellenére, hogy nem nyújt biztos megélhetést, de szerintem, ha az ember már nem azt csinálja, amit szeret, akkor azt jelenti, hogy nem sikeres.

Reizer Pál Tehetséggondozó Alap a Szent Alajos Konviktus diákjai számára 2014-2015, II. félév A Pax Egyesület létrehozta a Reizer Pál Tehetséggondozó Alapot. Iskolánk alapító püspöke elkötelezetten támogatta azt a célunkat, hogy keresztény értékrendszeren alapuló nevelést, korszerű bentlakást, minőségi oktatást és nevelést biztosítsunk diákjaink számára. A Pax Egyesület pályázatot hirdet szállás és étkezési költségek résztámogatására. Résztvevők köre: a Hám János Római Katolikus Teológiai Líceum diákjai.

•

Támogatási kategóriák:

III. kategória: 7-es átlag felett - 100 Ron (havonta) II. kategória: 8-as átlag felett - 150 Ron (havonta) I. kategória: 9-es átlag felett - 200 Ron (havonta) A sikeres pályázatok száma a három tanulmányi kategóriának megfelelően alakul.

A pályázat beadásának határideje: 2015. január 30, 12 óra A pályázat elbírálásának szempontjai: • kimagasló iskolai eredmény, (tanulmányi átlag I. félév, 2014-2015 tanév, ellenőrző könyv fénymásolata-médiákról, oklevelekről fénymásolat)

•

osztályfőnöki ajánlás (nem jelent pontozást, kizáró jellegű)

•

plébánosi ajánlás (nem jelent pontozást, kizáró jellegű)

•

önkéntes tevékenységek vállalása

•

aktív részvétel a Konviktus foglalkozásain (diáktanács, kórus, egyéb szakkörök)

•

kézzel megírt kérvény

Megjegyzés: Fegyelmi eljárás esetén a Szent Alajos Konviktus igazgatója az ösztöndíjat megvonhatja. A diák magatartását, tanulmányi eredményeit a Konviktus nevelőtestülete félévente kiértékeli.