Fishing & Hunting Magazin augusztus

& HUNTING

FISHING

HORGÁSZ–VADÁSZ

SEBESSÉG, ÜTEM, RITMUS

EURÓPA LEGNAGYOBB RÁGCSÁLÓJA: A HÓD

FURCSASÁGOK FORRÓSÁGBAN

SZELEKTÍV WAGGLEREZÉS

FISHING & HUNTING 2012. AUGUSZTUS #9

HORGÁSZ–VADÁSZ MAGAZIN

495 Ft

A NAGY

feederbot teszt IV.

48 óra feederbottal

GUINNESS rekord kísérlet

Erdei Attila

FEEDER VILÁGBAJNOK

SZAKÉRTELEM

EGY FANTASZTIKUS EREDMÉNY HÁTTERÉ 2012-es Feeder Világbajnokság Belgium, Gent POLYÁK CSABA

Hazánkban a legnépszerűbb módszer minden kétséget kizáróan a rezgőspicces botokkal művelt „feederezés”. Már magam sem emlékszem, hogy mikor jelentek meg nálunk az első ilyen pálcák, de szépen, lassan teret nyertek a klasszikus fenekező botok mellett. Egyre több, és több horgász cserélte finomabbra felszerelését, látva, hogy ezzel a módszerrel, sokkal eredményesebbek tudnak lenni.

4 I Fishing & Hunting 2012. Augusztus

ÉRŐL

2012. Augusztus Fishing & Hunting I 5

S

zámos verseny is megrendezésre került, ahol egyre többen mérhették össze tudásukat.

Ezek többnyire pontyos derbik voltak. Így azok, akik a pontyozó botok mellől érkeztek, szép eredményeket tudtak elérni. A módszer azonban ennél sokkal árnyaltabb, ezért igény volt a feederezés finomabb verzióját megcsillantó versenyekre is. Ehhez a teret, a 2011-ben először megrendezett Magyar Bajnokság biztosította, ahol a nemzetközi szabályok szabta keretek határain belül kellett túljárni a halak eszén. A Bajnokság célja természetesen az is volt, hogy felállhasson egy olyan magyar válogatott keret, amelynek tagjaiból Walter Tamás szövetségi kapitány ütőképes csapatot tud kovácsolni. A Maros Mix versenyzői közül Erdei Attila és Vidó Ferenc került az utazó keretbe. Ha már komolyan belevetettük magunkat a versenyzésbe, akkor ideje ezt megmutatni a nagyvilágnak is!

ugyanis már jól ismerik hazánk versenyzőit, és mindig az éremesélyesek között tartanak bennünket számon.

Miért ne lehetne ez így, a nemrég elindult Feeder Világbajnokságon is?

Az első világra szóló versenyt 2011ben rendezték, amelyen hazánk még nem indult. De jött a 2012-es év, ahol már egy 6 fős csapattal, és számos segítővel érkeztünk a belgiumi Gent városában található evezőspályára.

Az eredmény minden képzeletet felülmúló! Csapatban hazánk válogatottja ezüstérmet szerzett, és Erdei Attila személyében magyar világbajnokot avattak Gentben.

Büszkeségünk: Erdei Attila

Kezdjük először a pályával! A genti evezős pálya nem ismeretlen a

A finomszerelékes világversenyeken

6 I Fishing & Hunting 2012. Augusztus

A sikerhez vezető út

Ehhez a fantasztikus eredményhez azonban nem nyílegyenes út vezetett.

Lépésről lépésre kristályosodott ki a megfelelő technika, a nyerő etetőanyag, és a versenyen alkalmazott taktika. Járjuk most végig együtt, ezt az utat, ami a sikerhez vezetett!

versenyhorgászok körében, számos nagy verseny került már itt megrendezésre. A versenypálya a városban húzódik, mintegy 3 kilométer hosszan, és 80 méter szélesen. A víz utánpótlást a városból bevezető csatornák biztosítják. A meder a külső 10-12 méteres sávban még nem, de ettől beljebb már rendesen eliszaposodott. Jellemző hala a nagytestű dévérkeszeg, és az apróbb bodorkák. Sajnos a vizet nagy létszámú kormorán csapat tartja uralma alatt, akik védelmet élveznek, így néha több száz fős csapatokban fosztogatják az ott lakó kisebb testű halakat. A nagytestű dévérekkel már nem bírnak, így elvileg ők azok, akikre biztos lehet számítani.

Mint később látni fogjuk, pont ez volt az, ami sokakat tévútra vitt.

Szeszélyes időjárás

Az időjárást talán sokan nem tartjuk fontosnak, hiszen ahogy mondani szokás, a jó horgász akkor is megy, ha esik, ha fúj. Azt azonban, hogy mindez egyszerre, egy nap alatt többször is váltakozva előforduljon, már a legelvetemültebb horgász is nehezen

viseli. A belga időjárás ugyanis több mint szeszélyes! Egy 4-5 órás időszak alatt néha perzselően süt a nap, majd beborul, és hirtelen hidegre vált a levegő, elered az eső. A feltámadó szél hatására akár vízszintesen is „eshet”, majd hirtelen, minden különösebb átmenet nélkül újból éget a nap. A tenger közelsége okozza ezt a változékony időjárást, amihez a versenyzőknek többszöri öltözéssel kell alkalmazkodni.

Csapatunk

Mint minden verseny, úgy ez is igazából csapatverseny, még akkor is, ha a versenyzők látszólag egyedül ülnek a rajthelyeken. A magyar válogatott Walter Tamás szövetségi kapitány vezetésével a következő versenyzőkből állt: Döme Gábor, Erdei Attila, Németh Balázs, Novák János, Sivák Mátyás, és Vidó Ferenc. Mivel a segítők szerepe - mint azt látni fogjuk - különösen értékes volt, úgy gondolom, megérdemlik, hogy ők is helyet kapjanak ebben az írásban. A magyar csapatot a következő népes delegáció segítette: Ambrus Tibor másodkapitány, Barna

2012. Augusztus Fishing & Hunting I 7

Szilárd, Csapi Károly, Dohány Péter, Egedi Róbert, Jónás Zoltán, Kocsis László, Pankotay Gellért, Pintér Zoltán.

Az alkalmazott technika

A versenyt követően hosszas beszélgetést folytattam Erdei Attila csapattársammal, 2012 Feeder Világbajnokával, aki a következő érdekes információkat osztotta meg velem.

A pályával történő ismerkedés során több kérdésre kellett választ találni.

Mi az a technika, ami hatékony lehet a pálya szép dévéreinek megfogásában? Milyen etetőanyagra reagálnak jól? Milyen csalival kell horgászni, és azt hogyan kell felkínálni? Mi lehet az a taktika, amivel a lehető legtöbb halat lehet zsákmányolni?

Rengeteg kérdés, miértek, és hogyanok, amely mind nagyon fontosak, hiszen ha csak egyet is rosszul válaszolunk meg, búcsút mondhatunk a jó szereplésnek. Az első információkat a helyi horgászboltban szerezték a versenyzők, ahol az eladó a pultra tette azokat a kosarakat, amelyekkel ezen a vízen horgászni szokás. Elsőre megmosolyogni valónak tűntek azok az aprócska, gyűszűnyi űrméretű kosarak, amelyeket ajánlottak. Kétségtelen azonban, hogy a verseny előtt a legesélyesebbnek tartott holland, angol és belga válogatott tagjainál is ezek a kosarak voltak megfigyelhetők. Az egyik edzésnapon azután kiderült, miért is van ezekre szükség, illetve hogy miért nem működött az első napon kipróbált „magyaros nehézetetés”. Egedi Robi egy edzést követően beúszott a vízbe, hogy megnézze, milyen a meder alja.

8 I Fishing & Hunting 2012. Augusztus

Így derült ki, hogy 80 centis lágy iszap borította a medret. Ebbe a közegbe egy nehéz kosár pillanatok alatt eltűnt. A kosár mérete önmagában még nem volt megoldás, hiszen az aprócska kosarak is inkább űrméretüket tekintve voltak picik. De tömegük volt, hiszen e nélkül a pontos dobás lehetetlen lett volna! A dévérekre 35-40 méteres távolságban kellett horgászni, amihez 360-390-es

lágy karakterisztikájú botokat használtak a versenyzők. Míg a közelebbi, 10-12 méteres sávhoz egy 330-as feederbot volt megfelelő. Főzsinórnak a Tubertini Special English Line süllyedő zsinórját használta Attila 0,16-0,18-as méretben, horogból a Tubertini Seria 2-es horga vált be 14-16-os méretben, amit 0,09-es-0,12-es előkébe kötött. A távolabbi sávból elsősorban nagytestű dévérkeszeget, kárászt, egy-két pontyot, angolnát lehetett zsákmányolni, míg a parthoz közelebb sügérek, durbincsok, bodorkák és hibridek (dévér és bodorka összeívásából származó halak) laktak.

Az etetés lényege az volt, hogy a bedobást követően, ahogy a kosár becsobbant, szinte fél vízen kellett annak tartalmát kiüríteni, hogy az iszapra lágyan ráhulljon az etetőanyag, és a felcsalizott horog. Ennek a technikának a begyakorlása különösen fontos volt!

Az etetőanyag, és a csali

Hazai viszonylatban ha dévérezés, akkor általában édes, fűszeres etetőanyag a nyerő. A genti dévérek azonban fittyet hánytak a magyaros ízekre, a tervezett

2012. Augusztus Fishing & Hunting I  9

három ízből végül egy halas jellegű keverék maradt állva. Nem titok, hogy a pályát már jól ismerő, holland és angol csapatok etetőanyagait megfigyelve sikerült meghatározni azt az irányt, amit követni kellett. (Azt, hogy ehhez milyen adalékot érdemes keverni, azt az egyik segítő önkéntes kóstolója után határozták meg, aki az angol csapat etetőjét megízlelve szolgált hasznos információval! ) A zöld színű, finom szemcsés halas etető volt az, ami picit megnyomva összefogta az élőanyagot, ám vizet érve gyorsan oldódott, szabadon engedve a bejuttatott csalit. Mivel számottevő áramlással nem kellett számolni, nem volt gond, ha a finom falatok már a víz felsőbb rétegében kihulltak a kosárból. Hiszen így lágyan ráhullva az iszap tetejére, nem süllyedtek el abban. Érdekes, hogy amíg itthon a dévérezésnél elengedhetetlen a föld használata, addig itt ezt teljes mértékben elhagyták a versenyzők. Az élőanyagot, ami elsősorban giliszta, szúnyoglárva, csonti, pinki és báb volt, kizárólag az etetőanyaggal juttatták be versenyzőink. Az öt órás forduló alatt mindössze egy kilónyi kaja fogyott, mert olyan töménységben kellett az élőanyagot bejuttatni, hogy az etetőanyag, csak „ragasztó” szerephez jutott! A közeli etetéshez egy sötét színű, bodorkás etetőanyagot használtak, amihez mehetett kevés földes aprószúnyog, míg a benti dévéreknek nagyobb méretű etetőszúnyog, vágott giliszta, csonti és báb került kizárólag a halas kajához.

10 I Fishing & Hunting 2012. Augusztus

2012. Augusztus Fishing & Hunting I  11

12 I Fishing & Hunting 2012. Augusztus

2012. Augusztus Fishing & Hunting I  13

14 I Fishing & Hunting 2012. Augusztus

A taktika

A magyar csapat a versenyen két irányt határozott meg. A távolabbi etetésen történő dévérezést, és a part közeli apróhalazást kellett okosan váltogatni. Ez volt az a momentum, ami megkülönböztetett bennünket más csapatoktól, akik inkább a nagytestű dévérekre hegyezték ki a horgászatukat. A dévérekkel azonban egy gond volt, mégpedig az, hogy hullámokban jöttek. Ha ehhez még hozzáadjuk azt is, hogy a pálya nem minden szegletében lehetett rájuk alapozni, rögtön felértékelődnek a part közeli apróságok. Ők ugyanis a pálya teljes hosszában ott voltak! Nagyon sok pontot tudtunk a segítségükkel menteni, hiszen a „dévérektől mentes” szektorokban az ő szisztematikus horgászatukkal lehetett célba érni. Ott, ahol a dévérek hullámokban jöttek, a kieső időben bodorkákra váltottunk, és így gyűjtöttük a grammokat. A segítők szerepe itt is felértékelődött, hiszen ha a szektor elején valaki fogott nagytestű dévért, akkor számíthatott arra, hogy a raj egyre feljebb húzódva eléri a magyar versenyzőt is. Ő a kapott hasznos információ birtokában pont akkor volt a benti etetésen, amikor a dévérek is ott voltak. Amint

elhúzódott a csapat, rögtön vissza kellett váltani a közeli bodorkázásra, sügérezésre. A csapat tagjai a háttéremberektől mindig pontosan tudták, hogyan állnak szektorukban, van-e szükség egészséges kockázatvállalásra, vagy folytatni kell a biztonságos horgászatot. A kapitány taktikai utasításai is pillanatok alatt eljutottak mindenkihez, így Walter Tamás, mint egy karmester vezényelhette az előadást.

Ez az előadás pedig olyan jól sikerült, hogy végül a dobogó második fokára állhatott a csapat, ahol a nyakukba akaszthatták a megérdemelt ezüstérmet. Erdei Attilát pedig még eggyel magasabb fokra állítva, egyéni világbajnokként ünnepelhette mindenki!

Ez a nagyszerű eredmény a jövőre nézve biztos alapokat teremtett a feederbotos horgászat további népszerűsítéséhez, és öregbítette a haza horgászsport hírnevét!

2012. Augusztus Fishing & Hunting I 15

SZAKÉRTELEM

38 I Fishing & Hunting 2012. Augusztus

A RAKÓSBOT DIADALMENETE A folyóvízi horgászok leleményessége lévén született meg egy hosszú, orsó nélkül horgászbot, amellyel rendkívül pontosan tudták a csalit felkínálni. A mély, húzósabb vizek harcos lakói hamar tudatosították a horgászokkal, hogy valamilyen módon pótolni kell az orsó funkcióját. A francia Roubaix település környékén kezdtek el kísérletezni azzal, hogy zsinórt, majd gumit fűznek a botvég elé, vagy az üreges spicctagba.

TÓTH MILÁN

2012. Augusztus Fishing & Hunting I 39

Talán sokak számára hihetetlen, de a ’60-as években alumíniumcsőből készültek a spiccbotok. Könnyű anyag az tény, de nem éppen rugalmas!

A következő lépcsőfok az üvegszál alkalmazása volt, melyet a Garbolino cég 1962-ben gyantával kevert, még könnyebb, hosszabb és kezelhetőbb botokat eredményezve. Igazán komoly áttörést az 1977-es év hozta meg, amikor megjelentek a szénszálas bottestek.

Mai szemmel nézve természetesen még ezek a botok is a dög nehéz, csetlő-botló petrencés rúd kategóriába tartoztak.

A roubaix-i nagyhalas módszer tehát majdnem egyidős magával a rakós botos technikával, ám a nagyon hajlékony, tömör karbonspiccet csak ’90-es években szorította ki véglegesen.

Napjainkban olyan könnyű, gyors

40 I Fishing & Hunting 2012. Augusztus

botok és finom gumik is szerepelnek a palettán, amellyel akár 6-os előkével is horgászhatunk a legapróbb halakra.

A versenyhorgászat is egyre inkább a nagyhalas pályákra koncentrál, ez is, mint minden sport, egyre inkább az eladhatóságot tartja szem előtt.

Ma már - hozzám hasonlóan -, sokan célzottan a nagyobb halak szákba terelésére használják a rakós botot.

A megfelelő helyszín Természetesen hiába várnánk a szebb halakat a spicc alatt, ha az adott vízen nem adottak a körülmények a módszer sikeres alkalmazásához. A láda mögött kellően tágas környezet szükséges a bot ki-betologatásához. De ami még fontosabb, az a halfauna összetétele

és viselkedése! Hiába szeretnénk pontyokat fogni, ha azok túlnyomó többsége csak a parttól 25m-50m vagy esetleg 100 méterre fogható meg. A zsennyei kis tavon próbáltam szerencsét, ahol elviekben minden adott egy pörgős rakós pontyozáshoz.

A felszerelés A 13-as Garbolino botom bizony nem mai darab. Teljes hosszban már embert próbáló feladat vele a peca, főleg szélben. Mégis kedvelem, mert egy esetleges tagtörés esetén egy komplett hasonló tudású botot veszek, néhány tízezer forintért. Nem kell félteni, jöhet bátran akár a Moby Dick is! Másik, számomra szimpatikus tulajdonsága, hogy a nyéltagokon is feltüntetik:

Made in France. Ez a mai „sinoáz” világban már különlegességnek számít!

A szerelék Él néhány kapitális méretű ponty a tóban, de az átlagméret a jellemző, így a szereléket viszonylag finomra hangoltam. A topsetbe Middy Shock Core 12-16 méretű (rózsaszínű) csőgumi került. Ennek az a különlegessége, hogy a többi csőgumihoz hasonlítva kisebb az átmérője, ezáltal másként viselkedik. Kezdetben az üreges gumikhoz is mindig kapcsot használtam, ám idén nyitottam az új hullám felé, és süni vagy pókkötéssel csatlakoztatom a főzsinórhoz. A főzsinór és előke is 0,18-as Drennan Supplex. A horgot direktben a főzsinórra vízközti pecánál kötöm csak, egyébként mindig használok előkét, még akkor is, ha azonos az átmérő.

Gyakran előfordul, hogy változtatni kell a horog méretén vagy a csali felkínálás módján, például tűzésről fűzésre kell váltani, vagy éppen Quickstops-ról szilikonkarikára.10-es méretű szemes, Barbless Carp Method horogból készítettem az előkéket. Az úszó egy vastag antennás, ceruzaforma 0,8 grammos Sensas PPR2. Esős és néha viharos szél fogadott már kora reggel, és az előrejelzés sem kecsegtetett sok jóval. Így egy nehezebb, másfél grammos Maver Match

Ice úszós szerkót használtam kezdésnek.

Etetés és csalik 6mm-es Bag’em Super Natural Carp pelletet csúzliztam az úszó köré. Ez egy alacsony olajtartalmú, egész évben használható granulátum. Több szempont alapján választhatjuk meg a pellet méretét, például a várható halak fajtája, mérete alapján, ám legalább ilyen fontos az etetés módszerét is figyelembe venni. Jelen esetben csúzlival kerül be a cucc, így a 2-3 milliméteres mikropelletek eleve nem játszanak, de a négyes méret már jól lőhető 13 méterre.

De erős szélben már nem biztos, hogy sikerül pontosan a célterületre juttatni!

Elsősorban 6-os és 10-es Ebi JPZ zselével készültem, de kukoricát és Tuffits-ot is bekészítettem alternatívaként.

Horgászat Pontosan kimértem az úszó körül a feneket és öt csúzli lövéssel előkészítettem a terepet. Végső simításként elrendeztem a görgőt és hálót, illetve állítottam a bottartó magasságán. Amikor felpillantottam a vízre, sűrű buborékszőnyeg borította a felszínt. Hűha, itt már valakik nagyon éhesek! Felcsaliztam két szemet a kisebbik japán csaliból és beraktam a turkálgató

2012. Augusztus Fishing & Hunting I 41

42 I Fishing & Hunting 2012. Augusztus

halak közé. Nem kellett a botot lerakni az ágasra, néhány másodperc múlva megindult az úszó oldalra. Bumm! Nem akadt. Gyorsan tolom hátra a botot, közben gondolkozom, hogy beleúszás vagy rossz ütemű bevágás volt a hiba. Mindegy, a következőnél többet várok! Amikor beállt a szerelék, rálőttem pár szem pelletet. Szinte azonnal mozgást jelzett az úszó. Kivártam, amíg határozottan elmerült, és megindult a gumi. Éreztem, hogy nem lesz kapitális hal, de ponty. Bő egy perc múlva már a szákban pihegett az első hal.

A horogszabadítás előtt csúzliztam egyet, nehogy odébbálljanak a halak. Az elkövetkező három órában a folyamatos ráetetésnek köszönhetően sikerült a pontyokat magam előtt tartani. A szokásosnál több rontott kapásom volt, talán a nagy halbőség miatt.

Ezen nem bánkódtam különösebben, mert gyakorlatilag nonstop akció volt, ritkán tudtam lerakni a botot az állványra. 99%-ban pontyot sikerült fogni, méretüket tekintve 1-3 kg közöttieket. Egy szebbet akasztottam, de húsz perc fárasztás után lefordult a horogról. Ilyen a horgász szerencse! Néha rápróbáltam a Tuffitsok-ra, illetve különféle ízesített kukoricákra, de egyértelműen a JPZ tetszett legjobban a halaknak. Az időjárás igazán változékony volt, néha tükörvíz, majd hirtelen viharos szél esővel. Nem egészen egy zacskó pelletet lövöldöztem el. Ismét igazolást nyert a mondás: a kevesebb, néha több!

2012. Augusztus Fishing & Hunting I 43

TESTKÖZELBEN

48 I Fishing & Hunting 2012. Augusztus

FORRÓSÁGBAN

FURCSASÁGOK A

HORÁNYI JÓZSEF

Az utóbbi években minden júliusban van egy-két olyan hét, mikor este sem csökken a hőmérséklet 20 fok alá, és a nappalok is a 40 fokot ostromolják. Tavaly közel tíz napig, az idén pedig két hétig tartott ez az időjárási helyzet, és még korán sincs vége az idei nyárnak. Ebben az időszakban gyakran megfigyeltem, hogy nappali ragadozóink különleges szokásokat vesznek fel.

2012. Augusztus Fishing & Hunting I 49

Ezt tapasztaltam a hétvégén, Tiszalökön is. Két, estébe hajló délutáni horgászat alatt két balint sikerült megakasztanom, melyek közül csak az egyik volt méretes.

Mindkettőt este kilenc után fogtam. Ez az időszak normális esetben a süllőzés, vagy harcsázás ideje. Tavaly is hasonló módon jártam, de akkor még véletlennek tartottam az eseményeket. Idén sem akartam túlzottan belemélyedni a gondolatkörbe, de egy másik példa elég határozottan hívta fel a figyelmemet arra, hogy ezek nem egyedi, hanem törvényszerű esetek.

Harsányi pergetés

A hétvégi két balin fogása, bizony eléggé kedvemet szegte, mert ezt az eredményt kudarcként éltem meg. Ráadásul úgy, hogy hat órán keresztül aszalódtam a napon állva, mert a meleg kőre még leülni sem volt érdemes. Hétfőn hívott Antal Pista horgásztársam, aki egy harsányi csuka-, és harcsapergetésre invitált. Miután az időjárási körülmények nem változtak a hétvégihez képest, túl nagy lelkesedés nem volt bennem. De azzal győzködtem magam, hogy még mindig jobb a városi meleg helyett a hegyek közötti szép kis tavon eltölteni ezt a forró délutánt.

vizeken, újszerű körülmények között.

Az időjárás teljesen tökéletes volt, olyan kis szellő lengedezett, ami még nem borzolta a vízfelszínt, de már a csónakot lassan tolta, ráadásul pont abba az irányba, amerre mi is gondoltuk. Csak néhány elakadás alkalmával kellett az elektromos motort beindítani, egyébként nesztelenül siklottunk a jobbnak vélt helyek felé. Néhány balin toló hullámát láttuk csak, ez jelentette az összes eseményt. Már erősen sötétedett, mikor a mély gátfelőli oldalon Pista villantója kapott egy ütést, majd ezután a csuka követhette a csalit, hiszen láttuk a nagy burványát, amikor minket észrevéve elstartolt. Ez egy kis erőt öntött belénk, és lelkesebben dobáltunk tovább, de sikertelenül.

Utolsó nekifutás

Utolsó beállásunk, a patakmeder felé motoroztunk, hiszen itt csukát, és harcsát is terveztünk fogni. Én körforgóval pásztáztam a medret, Pista pedig váltott csalikkal próbálta a krokikat becsapni, de csak újabb sikertelenség lett osztályrészünk. Eléggé besötétedett, így harcsázó wobblerekre váltottunk: Pista egy kb. 11 centis fahalra, én egy 15 centis műanyag testűre. Az övé inkább szaporázza a veretést, az enyém inkább súlyosan oldalra bólogat lassúbb ütemben.

Lényeg a lényeg, hogy amikor teljesen lement a nap, és a vöröse átsejlett egy kicsit a hegyek felett, akkor fogta Pista az első csukát. A kapását nem láttam, mert az ellenkező irányba dobálva csak a fárasztást élvezhettem végig. Szép, hibátlan 4,5 kilósra saccolt

„Semmit fogás” a forróságban

A megérkezést követő kávézgatás, és beszélgetést követően hatkor már a csónakban ültünk, és motoroztunk a hátsó lapos rész felé. Erre azért kerülhetett sor, mert mint kiderült, több napja nem pergettek a tavon, így a nagyobb halak is zavartalanul pihenhettek ezen - az egyébként táplálék halakban gazdag részen. Mindenki a vérmérséklete szerinti felszín közeli csalival vallatta a vizet.

Ezzel a módszerrel csak azt értük el, hogy több békés halat, és néhány rablót sikerült felzavarnunk. Bementünk az erdő alatti részre, ahol már mélyebb a víz, így szélesedett a csali választék. Elővehettük a kedvenceinket, mely számomra jobbára a körforgókat, és támolygókat jelentette.

Szorgosan cserélgettük a műcsalikat, de érdemben nem következett be változás, hacsak az nem, hogy a naplementében a hegyek árnyékába kerültünk, ami nagyon jól esett a bőrömnek. Végül is jókedvűen beszélgettük át az időt, hiszen már régen horgásztunk együtt, volt mit mesélni egymásnak. A „semmit fogás” eredményeként komoly horgásztúra tervei fogalmazódtak meg bennünk, esetleg külföldi helyszíneken, természetes

50 I Fishing & Hunting 2012. Augusztus

„Tovább dobálva volt egy furcsa kapásom.

Olyan, mintha a fenéken fekvő gallyban koccant volna meg a műcsali.”

csuka nyerte vissza szabadságát. A fahalat vizsgálgatva társam megállapította, hogy egy kis műgyantás reparálás rá fog férni, mert néhány kisebb lyukat érzett a csalin.

Engem várt a halam

Tovább dobálva volt egy furcsa kapásom. Olyan, mintha a fenéken fekvő gallyban koccant volna meg a műcsali. Abba is hagytam a tekerést, hiszen úszó wobblerem enyhe emelkedésbe kezdve nem akad el ilyenkor. De a következő másodpercben még egy ütést éreztem. Határozottan

bevágtam, és kis ellenállással ugyan, de jött felém a halam. A csónak mellé érve láttuk, hogy ez is csuka, csak valamivel kisebb, mint az előző.

Szinte kartávolságra tőlünk jutott eszébe, hogy küzdeni kellene az életéért, és elég nagy ramazurit rendezett a végkifejletben. Visszanyerve szabadságát én is megvizsgáltam a wobit. A testén semmi kivetni valót nem találtam, de az egyetlen hármas horgot nagyon összehajtogatta, pedig nem is harcsát fárasztottam.

a vizet, nem tartottuk a további horgászatot célszerűnek, és „bezártuk a bazárt”. Csendes magányomban hazafelé autózva azon tanakodtam, hogy lehet, hogy azért sikertelenek mostanában a Sajón a domis pergetéseim, mert a szürkülettel abbahagyom, ahelyett, hogy a teljes sötétedésig dobálnék.

Ennek is utána kell járni egyszer!

Mi a tanulság?

Miután kellően szétcsobogtuk

2012. Augusztus Fishing & Hunting I 51

TESTKÖZELBEN

M

inden pergető horgász megtapasztalhatta már pályafutása során, hogy egy kiválónak tartott „csodacsalival” bizony egy árva kapást sem sikerült kicsikarni. Egy fogós csali beszerzése nem jelenti feltétlenül azt, hogy használatával megnyílnak előttünk a vizek kapui, és szebbnél szebb ragadozók kerülhetnek fotómasináink elé. Tudnunk kell, hogy minden csalinak - ahogy minden halnak is - meg van a saját ritmusa. Az is tény persze, hogy bármelyik műcsalival lehet ragadozó halat fogni, csak elég sokat kell dobálni. De vannak azok a csalik, amiket a különböző halfajok jobban preferálnak. Ha ezekhez a csalikhoz a megfelelő húzási sebesség, ritmus, vagy ütem párosul, akkor fantasztikus eredményeket lehet velük elérni.

A következőkben saját hibáimon, vagy épp sikereimen keresztül próbálok meg érzékeltetni különböző csalikhoz tartozó mozgás-kódokat, melyek nagyban befolyásolhatják eredményességünket.

Téli balinok - Sebesség

Tavaly télen Gábor barátommal egy öbölbe látogattunk el, ahol feltevésünk szerint rengeteg süllőnek kellett volna lennie. A felfedezett keszegraj alatt nem volt jelentős süllő kolónia - sajnos csak 3-4 darab 20 és 25 centi közötti ifjoncot találtunk - ezért Gábor a keszegek felett próbált meg eredményt kicsikarni. Az első balinját egy vérvörös Vibrax Minnow spinn-el fogta. A következőt egy természetes hal színű Storm Wildeye Soft Shad wobblerrel, majd a harmadikat egy 4 centis neon zöld Hornet-tel. Én a válogatott balin-csalik, és az összes számításba jöhető csali dobálása ellenére „kopasz” maradtam. Gábor második balinjánál már éreztem, hogy nem a csali vonzza igazán a balinokat, hanem a csalivezetés sebessége, amit Gábor szerencsésen eltalált. Rá is álltam az általa használt ritmusra, de ez sem hozta meg a várt eredményt. Hazafelé vettem csak észre, hogy barátom 40-es, én pedig 25-ös orsóval pergettem. A két orsót azonos tempóval tekerve a húzott csalik között jelentős sebességkülönbség alakult ki, ami esetemben a kapások teljes elmaradását eredményezte.

Azt gondolom, hogy gumihalazásnál, vagy például felszíni wobblerezésnél

52 I Fishing & Hunting 2012. Augusztus

nincs olyan nagy jelentősége az orsó zsinórbehúzó kapacitásának, mert az egyiknél a mederfenék, a másiknál a csali veretésének intenzitása határozza meg a húzás sebességét. A vízközt húzott csaliknál viszont igenis problémánk adódhat, ha például a megszokott középerős szerelést egy kisebb csali miatt finomabbra cseréljük, mely szerelésen kisebb kapacitású orsó is van általában. A probléma az orsógyártók körében is ismert, de tudtommal csak a Shimano cég orvosolja.

Náluk a 2500-as és 4000-es méretű orsók zsinórbehúzás/tekerés értékei közel azonosak, 72-73 cm, melyet az áttételek megváltoztatásával érnek el.

Drop-shot csalik - Ritmus

A drop-shot napjaink egyik talán legnagyobb újdonsága. Olyan esetekben is eredményesek tudunk lenni vele, mikor más technikák csődöt mondanak, és olyan helyeket is meg tudunk horgászni, melyeket más módszerekkel, sokkal nehézkesebben tudnánk. Mindezek ellenére sokan hiába próbálkoznak a drop-shottal. Általában a csali, és az ólom közötti távolság helytelen megválasztása sikertelenségük oka, de gyakori hiba a nem megfelelő ütem használata is. A drop-shot technika nagyon szerteágazó, mert legalább 5 teljesen különböző sebességű és ütemű csalivezetést foglal magába, melyek közül ráadásul általában egy területen egy bizonyos időben csak egy működik. A legtöbbre jellemző azonban a csali megállítása, pihentetése. Az egyik nyári aktív módszer, a drop-shot szerelék magunk felé húzása a botspicc pöccintgetésével.

A 10-20 cm-es spiccemelés hatására az ólom elemelkedik a talajról, majd hirtelen visszazuhan. Az ólom leérkezése után hagyunk egy leheletnyi (fél másodperc) szünetet, és csak utána indítjuk a következő pöccintést. Ami nagyon fontos! Minden harmadik, negyedik pöccintés után hagyjuk a csalit feszes zsinór mellett 1-2 másodpercig érintetlenül. A kapások zöme valószínűleg ilyenkor fog bekövetkezni!

Balatoni süllők - Ütem

Tavaly egy Balaton-parti cserkelés közben irdatlan zápor kapott el bennünket. A kocsiban üldögéltünk, amíg el nem állt az égi áldás. Addig sem ment igazán a hal, a vihar után meg teljesen

síri lett a csönd. A kikötőbe érve nem is erőltettem a dobálást, úgy döntöttem inkább nézegetem, ahogyan a keszegek az éjszaka csendjében, a kikötő falára tapadt algafoltokból lakmároznak. Ha mozdulatlan marad az ember, igazán jó mozizásban lehet része. Amint a mólóhoz értem, a várt keszegraj helyett, a betonfal tövében 3-4 furcsán megnyúlt hal kontúrja rajzolódott ki. Adrenalin szintem egyből az egekbe szökött mikor rájöttem, hogy a sötét árnyak gazdái süllők voltak. A helyzetet nem tudtam kihagyni, késlekedés nélkül indítottam a támadást. Egy Illex wobblert találtam a legmegfelelőbbnek a szituációhoz, mert lassan a víz felszíne alatt tudtam kelletni a fehér műanyag testet. Olyan érzésem volt, mintha egy akváriumban horgásztam volna.

Elhúztam a halak fejével megegyező, és ellentétes irányban is a csalimat vagy 20-szor, de a süllők teljes közönnyel díjazták erőfeszítésemet. Vagy 10 perce próbálkoztam már, mikor rájöttem az alapvető problémára. A vihar közben annyira leesett a légnyomás, hogy a kikötő iszapjából felszabaduló gázok nyomhatták fel a süllőket a vízfelszínre, ahol még annyi oxigént találtak, hogy épp nem pusztultak el. Ezért nem érdekelte őket a vibráló műcsali!

A történet csattanójaként pár percen belül mégis kifogtam közülük kettőt, mert a közvetlen közelükben megállított, majd lassan tovább pöckölt wobblernek még így, félájult állapotban sem tudtak ellenállni.

Kivételek erősítik a szabályt?

Amikor túl vagyunk sok ezer dobáson, sok száz tapasztalatszerzésben gazdag horgászaton, rutinszerűen nyúlunk már a különböző ragadozó halakra bevált csalikhoz, melyek vezetési ritmusa is a „kezünkben lesz” már. Persze, hogy a kép ne legyen teljesen tökéletes, ilyenkor jönnek a kivételek. Idén például egy alkalommal a felszínen rabló süllőket balinozáshoz hasonló tempóban húzott, méterenként megállított wobblerrel sikerült horogra kerítenem – a fenéken! A kísérletezést tehát soha ne hagyjuk el, mert vannak kivételek szép számmal! De hát miért is mennénk le minden alkalommal pecázni, ha nem azért, hogy rájöjjünk az aznapi nyerő kombinációra?

MEDGYASSZAY CSABA

SEBESSÉG, ÜTEM, RITMUS Természetesen nem a Formula 1 versenyautói, sőt még csak nem is a manapság egyre kedveltebb salsázás lesz ez alkalommal a témám, hanem a pergetés méltánytalanul keveset érintett, de igen fontos alapelemeiről ejtenék pár szót.

2012. Augusztus Fishing & Hunting I 53