Issuu on Google+

Horgász–Vadász

Mixeljünk Etetőanyagot

Akcióban A Foam Caddis

Paszta a spiccboton

Napszemüveget Hiúzok de milyet? nyomait követve 2012. MÁJUS #6

Fishing

& hunting Horgász–vadász magazin

HU ISSN 2063-1510

9 772063 151005

495 Ft

12005

A nagy

feederbot teszt

Hogyan bírjuk kapásra a legnagyobb tokhalakat?

Jászos Kalandok REBEL wobblerek tesztje a Bodrogon!


testközelben

Polgár Károly

16  I  Fishing & Hunting  2012. Május

to


Hogyan bírjuk kapásra a legnagyobb

okhalakat? 2012. Május Fishing & Hunting I  17


T

ízen vágtunk neki a hétvégi pecának, de ebből csak nyolcan horgásztunk, két társunk a főzésben segítkezett. Csütörtök estére két csapat érkezett meg a tópartra, de a harmadik társaság csak péntek reggel tudott csatlakozni hozzánk. Ezért a háziversenyünket péntek reggeltől vasárnap délig ütemeztük. A szabályokat nem akartuk túlbonyolítani, ezért úgy határoztunk, hogy a legnagyobb súlyú hal kifogóját fogjuk győztesnek kikiáltani. A verseny folyamán folyamatosan tájékoztattam társaimat az aktuális nagyhal méretéről, így az ennél kisebb példányokat mérlegelés nélkül vissza tudtuk helyezni a tóba.

Megtapasztaltuk az igazi „bolondos” áprilisi időt!

Sajnos az időjárás alaposan megnehezítette a horgászatot. A héten megtapasztalt kellemes tavaszi időjárás a hétvégére gyökeresen megváltozott. Erőteljes hidegfront érte el az országot, éjszakánként a hőmérséklet csak néhány fok volt, ráadásul a szél egész nap szinte viharos erővel fújt. A kellemetlenségeinket csak fokozták a hullámokban érkező záporok. A „bolondos” jelző barokkos túlzásnak tűnt az időjárás változékony voltára. Persze ez nem tudta elvenni a kedvünket a halak kergetésétől. Kis társaságunk három horgászhelyet foglalt el a tavon: az egyest, a kettest és a négyest. A maradék három helyet szabadon hagytuk. Így elég közel tudtunk egymáshoz kerülni ahhoz, hogy a közös élményeket együttesen át tudjuk élni!

A széllel vívott csata

A Nádudvari Tőzeges-tó négy, egymással

A közmondás szerint: „Bolondnak áll a világ!” Ez az életérzés kerített hatalmába április elsején, mivel hihetetlen élményeket éltem át a Nemesnádudvari Tőzeges-tavon megrendezett Gigant Baits évadnyitó versenyen. Már tavaly ősszel elhatároztuk néhány elkötelezett horgász barátommal, hogy az idei évet itt fogjuk kezdeni. A tóban található nyolc darab húsz kiló feletti fehér tokhal, valamint a kapitális pontyok, és harcsák rengeteg izgalmat ígértek. 18  I  Fishing & Hunting  2012. Május


összekapcsolt tórészből áll, melyeket osztótöltések választanak el. Ezeken a töltéseken alakították ki a horgászállásokat. Gyakorlatilag mindegyik horgászhely előtt fekszik egy meghorgászható tó, vagy tórész. Az egyes tavon (tórészen) osztozik az első, és a második állás. Az eddigi tapasztalataim szerint ez a legmélyebb és legcsendesebb tó, itt laknak a legnagyobb pontyok. A második tavon ugyan a hármas horgászhelyről lehet horgászni, de ezt most szabadon hagytuk. A hármas számú tavon osztoztak a négyes és ötös horgászhelyen lévők. Ezt a tavat szeretik leginkább a fehér tokhalak! A sikeresen kifogott példányok mindegyike ebből a tóból került ki. Annak ellenére, hogy a tavakat az északi oldalon csatorna köti össze, a tokhalak nem szívesen mennek át a másik három tórészbe. A jelenség okára a tógazda sem tud megnyugtató magyarázatot adni. A négyes tó a hatos számú állásról horgászható. A tavalyi szezonnyitó horgászversenyen ebből a tórészből került ki a legtöbb ponty, a Zadravec Team jóvoltából. Az egyes és kettes helyről a széllel szemben kellett horgászni, a négyesről pont ellenkezőleg, szélnek háttal. Ez döntő különbségnek bizonyult a kapásoknál, valamint a széllel vívott csatában is.

Megérkezett az első 10 kg fölötti ponty!

Úgy tűnik, hogy a halakat abszolút nem zavarták a mostoha körülmények. Ráadásul a kapások is szépen gyarapodtak az idő előrehaladásával. Az első éjszaka még senkinek nem sikerült tíz kiló feletti pontyot fogni, de a második napon már megjelentek a pocakosabb példányok. Szombat délután jelentkezett egy vehemens kapás a kettes helyen, hóember szerelékkel. A ponty szép komótosan oldalazott a túlsó partnál lévő akadók előtt, de az erős felszerelés és a 0,35-ös zsinór nem sok esélyt adott a szabadulásra. Néhány perc erőteljes fárasztás után már a merítő fölött fickándozott a verseny addigi legnagyobb pontya, ami a mérlegelésnél 13,80 kg-osnak bizonyult.

A bojli színre lép

Néhány gondolatot szeretnék fűzni a

2012. Május Fishing & Hunting I  19


saját horgászatomhoz is. Fogásaimat természetesen nem soroltuk a többi versenyző eredményei közé, csak szórakozásból és tapasztalatszerzés céljából pecázgattam. Ez a néhány napos horgászat lehetőséget teremtett a legújabb bojlink, a Gigamino Five tesztelésére! A tésztájába igyekeztük

a lehető legnagyobb mennyiségű fehérjét (túlnyomó részben hallisztet) bedolgozni. Ezt a szélsőségesen halas lisztkeveréket már semmilyen aromával nem ízesítettem tovább. Az íze és az illata is erősen halas jellegű volt. A horgászat előtt a kibontott zacskóba még egy kevés halolajat

öntöttem, amit a bojligolyók néhány óra alatt magukba szívtak. Ettől a felületük kissé megpuhult és még sötétebb, fekete színt kapott a csali. Az így előkészített golyókat használtam etetésre és csalizásra egyaránt. A szerelékem a lehető legegyszerűbb oldal klipszes, fix ólmos végszerelék volt. Csalizásra egy szem 20-as méretű Gigamino Five bojlit használtam.

Bolondok napja a halaknál?

Az eddigi tapasztalataim alapján, jó eséllyel kereshettem az előttem lévő vízterületen a tokhalakat. A tavalyi kapásaim is a nyílt vízről jöttek, ezért odahorgásztam először. Két marék „Ötöskét” szórtam szét a horog köré, egyéb etetőanyagot, pelletet vagy magot nem. A hideg víz miatt nem mertem túl sok etetőanyagot a helyekre bejuttatni. Több leírásban is olvastam már, hogy a hideg vízi horgászatnál nem szabad nehéz, komoly beltartalmú, halas csalikat használni. Főleg az olajok alkalmazását kell kerülni, legalább is a szakirodalom szerint. Ez az állítás a horgászatom

20  I  Fishing & Hunting  2012. Május


alatt teljesen megdőlt! Lehet, hogy a halaknál is a bolondok napját tartották? A „büdös” olajos csalimra egymás után érkeztek a kapások!

Már matracon is volt az első fehér tok!

Az első éjszaka, röviddel besötétedés után már jelentkezett az első érdeklődő. A jellegzetes ejtős, maszatolós

kapásból rögtön tokhalra gyanakodtam. A bevágás után be is igazolódott a gyanúm. A nagytestű jószág tompa ellenállása rögtön óvatosságra intett. Néhány pumpálás után tudatosult a halban, hogy valami történik vele, amire egy fergeteges kirohanással válaszolt. Hasonlóan viselkedik, mint az amur, csak sokkal kitartóbb és gyorsabb a rohamainak a hossza. Tavaly

ősszel a partról akartam kifárasztani két példányt is, de mindkét esetben a partszéli dulakodásunk közben kiakadt a horog a tok szájából. Nem akartam ismét megadni az esélyt az ellenfelemnek, ezért a mostani horgászatomnál minden halért csónakkal mentem be. A fárasztás így sokkal egyszerűbb, biztonságosabb és kíméletesebb volt. Tíz perc csónakázás után már

2012. Május Fishing & Hunting I  21


testközelben

Nappali küszíváson Oláh csaba

Verőfényes, meleg, májusi reggel! Ladikommal a tiszaszőlősi egyenesben cserkelem a mederben lapuló harcsákat. Ügyes kis műcsalim a fenék felett járja táncát, és próbálja támadásra ingerelni a törések rejtekén lapuló bajszosokat. Sajnos csekély eredménnyel!

24  I  Fishing & Hunting  2012. Május


Folyamatos rablások Sikerült ugyan egy pundrát meglevegőztetnem, de a nagyobb példányok valószínűleg még a fészkek őrzésével vannak elfoglalva. Nem vagyok elkeseredve, bár sejtem, hogy komolyabb ellenféllel csak kivételes szerencsével hozhat össze a sors. A csodálatos, már-már fülledt kora nyarat idéző időjárás hamar leparancsolja rólam a ruhát, és rövidnadrágban fürdőzöm a tavaszi napfényözönben. Gondolataimba temetkezve rovom a métereket, mikor figyelmemet egyre jobban a túlparti füzek felől érkező hangok kezdik felcsigázni. Durván ötven méterről szinte folyamatos, hangos rablások hangjai kezdik felborzolni az idegeimet. Nem nagyon jellemző, hogy fényes

nappal ilyen aktívan raboljanak a balinok a parti sáv egyes területein.

Hihetetlen élmény Kicsit közelebb is kormányozom magam az eseményekhez, és tisztán kivehető foltokban, igen erős küszívásoknak lehetek szem- és fültanúja. Már a bakcsókat is látom, helyenként öt-hat madár szedi a vámot a megrészegült snecikből. Meglep a dolog, mert az ilyen erős ívás az alkonyati órákra jellemző. De azért örülök is, mert hihetetlen élményt tud nyújtani. Úgyhogy fel is hagyok a harcsák abajgatásával és a kis, piros Xzoga pálcámat állítom csatasorba. A zsinór végére pici Salmo wobblert akasztok, a hajót pedig a part mellé kormányozom. Az egyik ívó helyhez

érek, és hagyom, hogy a sodrás az esemény közepébe sodorjon. Amint dobható távolságba kerülök, már lendül is a pálca a kezemben. Átváltom a kart és fordítom az orsót, de ebben a pillanatban műcsalimra rávág egy őn.

Azonnal a csónak alá tör! Csak úgy pendül az akasztás, megelevenedik a bot a kezemben, és már hasítja is a vizet első megtermett balinom. Cikázik egyet-kettőt, habosra veri a felszínt, de végül sikerül nyakon ragadnom. Jó kettes darab, élvezet volt fárasztani ezzel a pillekönnyű szereléssel! Hamar szabadon eresztem, és már ejtem is a wobblert az elém került ívás közepébe. Szinte a megindítás pillanatában kapom a következő kapást. Csak

2012. Május Fishing & Hunting I  25


úgy nyekken az orsóm a bevágás pillanatában. Azonnal a csónak alá tör, majd nagy kifliben a sodrásnak szalad halam. Pici, piros pálcám nem győz tisztelettudóan hajbókolni az őt érő, vehemens energiának. Én pedig fülig érő szájjal habzsolom, szívom magamba az élménysorozat minden pillanatát. Hasonló méretű ragadozót adhatok vissza a folyónak, és még épp vissza tudok dobni a területbe egyet, mely nem marad eredménytelen. Néhány méteren belül rávág következő ellenfelem, és megismétlődik az előző kaland.

Azonnal pendül a pálcám

Formás, két kiló környéki ragadozók zaklatják a szerelmes halnépet.

26  I  Fishing & Hunting  2012. Május

Micsoda élményben van részem! Én is megrészegülök, mint a bakcsók, és a balinok. Elkap a láz, és rendre parírozom magam elé a csodás ragadozókat. Barátok érkeznek lentről és látva ténykedésem óvatosan mellém ereszkednek. Beszédbe elegyedünk, de azonnal pendül a pálcám és egy újabb megtermett őn vágódik a levegőbe, szájában a csalimmal. Tetszik a fiúknak a műsor! Meg is kérem őket, hogy fotózzák le a nap eddigi legnagyobb, közel három kilós halát. Átnyújtom a gépet és pózolok a zsákmánnyal, de mire Tomi lenyomná a gombot, halam kivágódik a kezemből, egyenesen a Tiszába! No így sem rossz, bár jó lett volna egy szép fotó. Azért

megköszönöm a segítő szándékot, és el is határozom magamban, hogy felmotorozok páromért. Ketten már könnyedén tudunk néhány pazar fotót is készíteni az eseményekről. Nem időzünk sokat a kikötőben, azonnal az ívások felé kormányozom a ladikot. Nem is kell sokat hajózni, mivel felfelé jövet a kikötővel szembeni lapályos partoldalban is látok aktív ívást. Még meg sem csillapodnak a frissen keltett farhullámaink, már újabb balin repeszt szájában a wobbleremmel. Miközben párom fotózza az eseményeket, én újabb lázba kerülök. Rendre tizedelem a vadászó sereget. Néha oly közel kerülünk a parthoz, hogy szinte érintjük a leveleket. Az egyik ilyen


kicsurgásban elkapok egy gallyat, és megfigyeljük a tőlünk pár méterre gubbasztó bakcsó, ügyes küszvadász akcióját. Szinte szoborrá dermedve kapaszkodik a legsűrűbb nász felett, majd a megfelelő pillanatban, hatalmas csőrével lesújt, és már csőre közt ficánkol áldozata. Szabad szemmel fel sem fogható a gyorsasága!

Bakcsó a ladikban Kamerára kellene rögzíteni és belassítani a mozdulatsort, hogy tökéletes képet formálhassunk a támadás pillanatairól. Próbálunk néhány fotót készíteni, de sajnos annyira az ágakban játszódik a jelenet, hogy nagyon nehéz ráélesíteni. A balinokat sem zavarjuk túlságosan, rendre ütik-vágják a küszöket és ezt már nehéz tétlenül nézegetni. Én titkon már a közelgő alkonyban bízok nagyon, hiszen ezt a terített asztalt a süllők és a harcsák is díjazni fogják. Ha van egy kis szerencsénk, és jó pozícióban tudunk megbújni – és a megfelelő helyre, helyekre tudjuk ejtegetni a kis csalijainkat - akkor bizony csodálatos élményekkel gazdagodhatunk. Bár hozzá kell tennem, hogy az ekkor divatos ívás alá úszózás, a területről begyűjtött snecikkel, sokkal eredményesebb. De valahogy nem igazán vagyok oda az e fajta horgászatért. Sokkal jobban szeretek műcsalikkal túljárni a halak eszén, mintsem bakcsó módra gubbasztani a ladikban, olykor hosszú, kapástalan órákon keresztül.

A süllők alkonyatban a legaktívabbak Voltak már szép kalandjaink így is úgy is, igaz sokkal szebb és nagyobb halakat sikerült már rászedni élőhalas úszózással. De valahogy mindig többre becsültem egy-egy hármas forma harcsát, vagy éppen egy kilós süllőt, melyet wobblerrel sikerült kapásra ingerelni. Hozzáteszem, hogy eme jeles halfajták most is itt vannak, ebben egészen biztos vagyok. Csak még nem mernek a felszín közelébe húzódni, de biztos, hogy ők is szedik a vámot a mélyebb régiókban. Majd ahogy sötétedik, úgy emelkednek egyre magasabbra és hallatnak majd magukról. Általában a süllők alkonyatban a legaktívabbak, majd egész késő éjjel a harcsák is felbátorodnak, és hangos rablásaikkal felborzolják a mi idegeinket is. Amíg az alkonyi esélyeinket latolgattam, észak felől csúnya gomolyodás húzódik ránk, és nem várt hideg, tomboló széllel végigsöpör a Tisza hátán egy kellemetlen vihar.

Más is történt a mélyben Épp, hogy kimenekülünk a par ra, már tombol is az égi áldás. Nem tart sokáig, de kellően felkorbácsolja az addig nyugodt folyót. Gyorsan átnézek a szemközti partra, hogy maradt-e valami az ívásokból, de a vihar magával vitte a reményt, és gátat vetett a küszök szerelmi életének. A vízben medúzaként lebegő, bolyhos fűzgyökereken milliónyi bors nagyságú, fehér gyöngy árulkodik a délelőtti nász sikerességéről, viszont szerelmeseink a mélyebb régiókba andalogtak. Ekkor még nem sejtettem, hogy más is történt a mélyben, melyet a következő napon tapasztaltam meg, és nem várt sikert eredményezett, de erről a következő számban szeretnék beszámolni.

2012. Május Fishing & Hunting I  27


testközelben

Folyóvízi pergetés

jéghideg ví

Sok nap telt el azóta, hogy a Sajón utoljára horgásztam. Akkor szép domolykóival aranyozta be azt a nyárvégi napot. A téli hónapok után már vártam az igazi tavaszt. Igaz, a reggeli fagyok még menetrendszerűen érkeztek, de napközben azért már át-átléptük a tíz fokot. Horányi József

28  I  Fishing & Hunting  2012. Május


zben 2012. Május Fishing & Hunting I  29


A

fűzfákon még olyan kicsi volt a levélkezdemény, mint az egér füle. Az ég kékségét alig zavarta felhő, így aztán elcsábultam az idei első pergetésre. A Sajónak ez a szakasza ilyen kis vízhozamnál - ami ebben az időszakban nem megszokott - különösen felértékelődik. Talán egy nagyon hosszú teknőhöz tudnám hasonlítani a medret. A partja megközelíthető, leszámítva azt a rövid szakaszt, amit egy négy méter magas part véd. A határozott sodorvonal a partok között kóvályog, hagyva maga mellett helyet a tétován támolygó vízterületnek, ami így már izgalmas pályát teremt. Partjáról néhány bedőlt bokor nyújt rejtekhelyet rablóhalaimnak. De fényképezni már ügyesen kell a tájat, mert szép számmal van építési törmelék is lerakva, az pedig nem valami épületes látvány! Sajnos a Sajó egy-két urbanizált részén ilyen is előfordul.

30  I  Fishing & Hunting  2012. Május

A sodorvonal szerinti árnyékos oldalon sejtettem ragadozóimat Mindössze egy kis doboznyi körforgó villantót hoztam magammal, mert nem volt kedvem összeválogatni a wobblereket, twisztereket, kis gumihalakat. A körforgó egy alap műcsali, amellyel lehet a fenék, de a felszín közelében is vallatni a vizet. Az első hely volt talán a legígéretesebb: a part felé törő sodorvonalat egy vízbe csúszott, háromméternyi hosszú, repedt, beton áthidaló törte meg hosszan, mélyen a vízszint alá nyúlva. A sodorvonal szerinti árnyékos oldalon sejtettem ragadozóimat. Kis kettesméretű, aszimmetrikus levelű körforgó került a kapocsba, amely már repült is az első dobással. Elég esetlenre sikeredett, látszik, hogy az idei elsőről volt szó. Felülről nem volt elég hely a lendítéshez a lelógó gallyak miatt,


így egy alulról indított dobással kezdtem, ami igen rövid lett. A következő hosszúságával már meg voltam elégedve, mert a sodrás jó irányba tolta a kis műcsalimat. Pont a gerenda egyenesébe került, ezért a bevontatás ritmusából vissza is vettem, mikor az ígéretesebb hely felé közeledett.

Hosszú árny követte villantómat Néhány dobás eseménytelenül telt el, de azért kitartottam még egy kicsit. A következő lendítés sikeredett a legjobbra. Most végre azt is meg tudtam tenni, hogy az orsó tekerését teljesen megállítottam. Ekkor a villantó szárnyaszegetten hullott a mélybe. Mielőtt sejtésem szerint elérte volna a feneket, újból

egy kis pöccintéssel, és az orsó tekerésével életet leheltem a kis vasba. Ezt másodszor is eljátszvapersze ekkorra a műcsali már elég közel került hozzám- láttam, hogy hosszú árny követi. Természetesen egy jó méretű csuka volt, ami az utolsó méteren észrevehetett, mert sajnos lefordult és nem követte tovább csalimat. Dobtam még egyet, hátha fel tudom még ingerelni, de sikertelen volt a kísérlet. Ott is hagytam a helyet, hogy majd visszafelé, a túrám végén szenteljek egy kis időt neki.

Hagytam lebucskázni a műcsalit a fenékre Az új beállóban már rendesen el tudtam indítani a fej feletti dobásaimat. Rögtön meg is céloztam

a túlsó partot, hogy azt is letapogassam. De próbálkozásaimat egyelőre nem koronázta siker. Az egyik dobásnál, a vizet érést követően gyorsan húztam a körforgót, hátha odasimult egy domolykó a parthoz. Bíztam benne, hátha el bírom csábítani, de a sikertelen méter után hagytam lebucskázni a műcsalit a fenékre. Láttam, hogy az addig feszülő zsinór hirtelen hasat kapott, ezért innét indítottam a pergető mozgást. Nem történt semmi, de éreztem, hogy a meder közepénél hirtelen többször egymás után megbillent a villantóm. Ez nem halat jelzett, hanem, egy kis sóderes bakhátat, ami mögé a ragadozók elbújhatnak. Ezért innentől kezdve ezt a területet erőltettem, és hagytam a túlsó partot.

2012. Május Fishing & Hunting I  31


A fejem búbjáig nyilallt belém a hideg Ez a próbálkozásom már sikeres volt, mert egy kis, alig harminc centis domolykó díjazta „szenvedésemet”. Ezüstös teste hirtelen törte át a vízfelszínt. Egy kis fotó után már csúszhatott is vissza. Nagyon hideg volt még a víz, szinte a fejem búbjáig nyilallt belém a hideg. Azonnal szárazra töröltem a kezem, de még egy percig gémberedetten mozogtak ujjaim. El sem tudom képzelni, hogyan lehet ebben a jéghideg vízben élni! Rövidesen egy kisebb domit is fogtam, majd elhallgatott a hely. Pedig sokat próbálkoztam még, cserélgetve a villantókat, váltogatva a színeket, formákat, és a méretet is. De nem volt kapás, így aztán odébbálltam.

Sejtésem be is igazolódott A következő hely egy ígéretes bokorsor volt, amely előtt a folyó áramlási viszonyai első látásra ideálisnak tűntek. Valaki mesterségesen úgy alakította át a parti kis kövezést, hogy a sodrás nem az akadóba tolta a kis körforgót. Így remek lehetőség kínálkozott a vízterület becserkészésére, mert ügyesen végig lehetett húzni a műcsalit a bokrok előtt. Sejtésem be is igazolódott, mert rögtön az első dobásra egy kis balin jelentkezett! Jó erőben volt, a kiemelés előtt jó párat bucskázott. Lelkesen dobáltam tovább, de végül be kellett látnom, hogy ennek a bokornak ő volt az egyedüli lakója. Visszaóvatoskodtam az első csukás helyre. Már szürkült, de mégis guggolva közelítettem meg a helyet, nehogy még egyszer meglásson. Így viszont nehezebb volt dobni, de azért sikerült néhány jót összehozni. Sajnos a kapás jutalmát nem sikerült kicsikarnom, de cseppet sem bánkódtam. Ennyit adott ez a délután! Szép volt, jó volt, mint a szezon első pergetése.



Fishing & Hunting Magazin május