Játéksarok

1. A világunk közepe.

2. A száműzetésünk helyszíne.

3. A tanszéki Biblia: A … irányzatai.

4. Pápai tanár úr leggyakrabban idézett kedvence: … Jenő.

5. Van belőle díj, stúdió, pályázat, utca, de legfőképp a 20. század megkerülhetetlen filmesztétájaként ismert.

6. Filmszakos hallgatóként a leggyakrabban hallott kérdés: „Jó, de mi a …?”

7. Ami nélkül senki sem ússza meg a mesteres szakzárást: kredit…

8. Három betű, de mindenki tudja, hogy kit rejt.

Megfejtés: … a legnagyobb király.

A helyes megfejtést beküldők között kisorsoljuk a legfrisseb

Metropolis-lapszámot.

Rajzpályázat: Rajzold meg, ahogyan Gelencsér tanár úr a Lopott boldogságok. Premodern magyar melodrámák (1957–1962) című köteten dolgozik.

A legjobb beérkezett pályamű tulajdonosa jegyet nyerhet a Friss Hús záróvetítésére.

Recept – A filmtanszék hallgatóinak leggyakrabban fogyasztott kajája

Pattogatott kukorica hozzávalók:

• pattogatnivaló kukorica

• só

• vaj

Forrósíts fel némi vajat egy nagy lábos alján. Tegyél bele kukoricát és sózd meg. Közepes lángon melegítsd fedő alatt, míg minden szem ki nem pattog. Ha azonban nincs időd ilyenekkel pepecselni, vegyél egy nagy zacskóval bármely mozi büféjében.

TANSZÉK TANÁRI KARÁBÓL KÉRDEZTÜNK KÉT-KÉT OKTATÓT ARRÓL, MELYIK VOLT AZ A FILM, AMIT AZ ELMÚLT FÉL ÉVBEN LÁTOTT ELŐSZÖR, ÉS A LEGNAGYOBB HATÁSSAL VOLT RÁ.

Gian Piero Brunetta írja a neorealista mozgalom egyik legfontosabb előzményét jelentő A fehér hajó, Roberto Rossellini 1941-es debütfilmje formájáról: „Rossellini olyan narrációt alkalmaz, amely egyrészt felszabadítja magát a klasszikus történet konvenciói alól, másrészt keveri a kódokat, ezzel újszerű szerkezetet teremt.” A fehér hajó újítása nem pusztán abban áll, hogy alkotója fellazítja a filmszerkezetet, továbbá a dokumentum-felvételekkel és az amatőr színészekkel felfokozza a történet realizmusát, hanem abban, hogy a rendhagyó formába egy ízig-

Andrew Sarris amerikai hangosfilmről szóló könyvében olvastam a Crime Without Passionről (1934), amit a színdarab- és forgatókönyvíróként bődületesen sikeres Ben Hecht – Charles MacArthur páros rendezett, hathatós operatőri segítséggel. Tragikus véget érő szerelmiháromszög-történetről van szó, de a szerzők éjfekete humora miatt inkább kívülről, kárörvendő megfigyelőként látjuk hősünket, a törvényszegő vérig konvencionális, triviális szerelmi melodrámát helyez. A csatahajó közel halálos sérülést szenvedett közmatróza és az önkéntes ápolónő vonzalma hollywoodi közhelymelodrámákat idéz, Rossellinénél azonban nem banális ez a mese, egyrészt a dokumentarista keret miatt, másrészt, mert mintegy értelmet ad az amúgy értelmetlen (minden háború értelmetlen), illetve kártékony harci cselekményeknek, hiszen ezek révén kerülnek egymás mellé a szerelmesek. Az Emberek a havason abban rokon A fehér hajóval, hogy itt is a merőben újszerű filmforma „hordja ki” a triviális szerelmi történetet. ügyvédet. Már csak a fontos kísérleti filmes és trükkmester, Slavko Vorkapich expresszionista bevezető montázsa miatt megéri megnézni a filmet, de azért is, mert megmutatja, tíz évvel a Gyilkos vagyok előtt már a hollywoodi kapuknál toporgott a film noir, csak a védjegyszerű stílusra kellett várni a világháborúig. Utánanéztem, 1935-ben itthon is bemutatták, a magyar címe is nagyon jó: Dr. Mefisztó