A nosztalgia éjszakája

a nap. Nem tudom, mi volt a traumatikusabb, az animált császárpingvinek vagy látni lezárulni egy korszakot, ami örökre elvette a lehetőséget tőlem, hogy én is olyan stílusosan lógjak iskolából, ahogy az apukám, Truffaut vagy Woody Allen. Nem volt hova menni, így bejártam az óráimra, stréber görcs lettem és leérettségiztem: ezt tette velem a piacgazdaság. De mostanában is sokszor megállok a mozi előtt, nézem a pattogzó lazúrfestéket az ajtókon, bekémlelek a poros ablakokon, a pénztár felé sandítok –állítólag azon a helyen ismerkedtek meg Pogány Judit szülei, az anyukája akkoriban kasszírosként dolgozott ott –, és arra gondolok, mennyi minden kimaradt nekünk, egy teljes generációnak, akiknek a sulimoziban a Táncoló talpakkal akarták kiszúrni utoljára a szemét.

Apukám mindig elragadtatással beszélt erről a moziról, a hangulatáról, a havonta megrendezett, tematikus éjszakai filmklubokról, a filmekről folytatott beszélgetésekről, a tömött sorokról, meg arról, hogyan ürült ki a nézőtér pillanatok alatt a Suttogások és sikolyokon, és ilyenkor mindig azt éreztem, kimaradtam valami visszahozhatatlanból. Egészen az Artmozik Éjszakájáig, ami képes volt megidézni és megteremteni az apukám elbeszélései alapján elképzelt élményt.

Részletes információ: artmozi.hu/artmozik-ejszakaja-2023

Kint álmos, sötétedő város, bent kígyózó tömeg, popcornillat, beszélgetéstől zsongó aula, az Annie Hall sorban állós jelenetét idéző momentumok az önjelölt filmesztétákkal, dugig megtelő nézőtér, az utolsó helyekért egymásnak eső emberek: ezek azért mégis hiányoznak a mindennapi moziba járásainkból, és legfőképpen a mi nemzedékünk moziélményeiből. Az Artmozik Éjszakája évente egyszer, egyetlen hajnalig nyúló este erejéig megteremti számunkra azt az érzést, hogy milyen lehetett harminc-negyven évvel ezelőtt moziba járni, és átörökít egy generációs élményt, pont ezért nagyon fontos kezdeményezésnek találom.

Persze ez Pest, legyintenének sokan. Magyarország további 3154 települése között még 348 várost találni, ebből 25 megyeszékhelyet, ahol számtalan fiatal cinephile lézenghet, akitől távolesik a főváros, hát még a fővárosi éjszaka, és csak a Halálos iramban, a Bogyó és Babóca vagy valami 240p-s felbontású Videafeltöltés között választhatnak. Jó lenne egyszer látni, ahogy kinövi magát ez a program, és legalább egyetlen éjszaka erejéig egyre több moziterem telik meg országszerte. Hátha egyszer filmszakosként mi is tudunk majd tenni ezért valamit. •