Szeged-Tarjánvárosi Szent Gellért templom

Offra Flóra
![]()

Offra Flóra
Nehéz feladat egy épület kritikai elemzése, ha az ember azt létrejöttének minden rétegét feltárva szándékozik megtenni. Napjainkban egyre jellemzőbb, hogy az építészeti vélemény többnyire az eredményre korlátozódik, megjelenésre, első benyomásokra. Kevés az az alkalom, amikor a szemlélőnek van ideje és lehetősége feltérképezni az elkészülés pillanatával ugyan elcsendesülő, de továbbra is létező és ható háttértörténeteket.
Máig szakmai vitatémának számít, ha nem aktuálisabb, mint valaha (amikor tervező és kivitelező soha nem látott távolságról szemléli egymás munkáját), hogy építészet alatt építészeti gondolatot, építészeti eredményt vagy a kettő között húzódó társadalmi motivációk egymásra hatását értjük.
„Szoktam volt mondani, hogy a nicea-konstantinápolyi hitvallás dogmatikailag echt, de a lapátos hitvallás sokkal építőbb. Tehát itt lapátos hitvallások voltak - ebből jött össze a templom.” 1
Benyik György, jelenlegi plébános
„Az építészet – állítjuk – szemben minden más alkotó tevékenységgel, nem az alkotó műhelyek csendjében, hanem az agórán, társadalmi alkuk hosszúra nyúló láncolatában születik meg. Az építészet igen, de az építészeti gondolat nem. Az a csendben, a műterem asztalainál, vagy a magány bármely – helyhez sem kötött – pillanatában bukkan fel, látszólag olykor a semmiből, újrafogalmazódik, alakul, formálódik fejben és papíron. Rögtön sietünk megjegyezni, hogy az építészeti gondolat lejegyzése, a terv még nem építészet, mint ahogy a zeneszerző vázlata sem zene, bármi legyen is a kultúrtörténeti értéke.” 2
A Szeged-Tarjánvárosi templom elemzése, úgy vélem, magáról a felcsendülő zenéről kell, hogy szóljon. Ennek elsődleges oka a templom, mint építészeti alkotás XX. századi értelmezése kapcsán megjelenő legfontosabb tényező, miszerint az az azt használó közösség
liturgikus életét befogadó és egyben fizikailag megfogalmazó építmény. Míg korábban a templomok építése elsősorban egyházi vagy állami reprezentáció eszközeként értelmezhető3 és a gyülekezet inkább, mint ‚ beköltöző ’ szerepelt a folyamatban, addig a szekularizáció fokozatos megjelenésével egyre nagyobb természetes hangsúly helyeződött az alulról építkező egyházszervezésre, azaz a ‚ communio ’ 4 erejére.
Ezzel párhuzamosan, Magyarországon a második világháború utáni időszakban a szocialista eszmékkel takarózó, tulajdonképpen diktatórikus berendezkedés a korszak hazai templomépítészetének a Római Birodalom ideje alatt lezajlott keresztényüldözésre emlékeztető kontextust teremtett, ezzel számos példaértékű épület születésének, köztük a dolgozatom tárgyát képző Szent Gellért temploménak megágyazva.
A templom építésének előzményeitől a megvalósulásig, valamint mai használatáig terjedő létállapotai végigvezetnek bennünket azon a bizonyos úton, amit, ha jóval nagyobb léptékben is, de maga a kereszténység az elmúlt évszázadok folyamán kijárt.
A Szent Gellért templom Szeged északkeleti területén, lakótelepi környezetben, Makkosház, Tarján, Újpetőfi telep, valamint a Baktói kiskertek szomszédságában található.
Ezen a környéken az 1940-es években lazarista szerzetesek és vincés nővérek működtették a hitéletet, ekkor alakult az Újpetőfi-telepi és a Felsővárosi plébánia, utóbbiból lett később leválasztva a Szeged-Tarjánvárosi Római Katolikus Plébánia.
Az 50-es évekről alig maradtak fenn dokumentumok, ebben az időszakban több szerzetes, apáca és lelkész esett rajtaütésszerű elhurcolás áldozatául. Az egyházközség ekkor két időszakos kápolnában misézett. A zömében ipari munkásokból álló újpetőfi-telepi lakosság a délceg utcai óvodában kialakított, míg a fodor-telepi, jómódú, főként nyugdíjas réteg a Tátra térhez közeli, családi házból kialakított Szent Filoména kápolnába járt. A délceg utcai óvoda kápolnájának megszűnésével a két eltérő társadalmi réteg ugyanazon misézőhely használatára lett volna kényszerülve, de ez egyrészt nem volt konfliktusoktól mentes vállalás, másrészt a kápolna kapacitása szűknek bizonyult a lakosság számára. Amikor 1954ben felmondták a fodor-telepi kápolna bérleti szerződését, az egyházközség misézőhely nélkül maradt. A következő években a környékbeli iskoláktól próbáltak termeket bérelni, sajnos sikertelenül. 5

Fontos és váratlan fordulat történt 1958-ban, amikor is özvegy Muntyán Valérné Goller Emília (1871-1962) a Tátra tér 5. szám alatti házát a csanádi püspökségnek adományozta azzal a céllal, hogy abban egy kápolnát alakítsanak ki.
A Szent Filoména kápolna 1959-ben költözött a Tátra téri házba, Singer Ferenc plébános pedig 1962 szeptemberében kapott kápláni kinevezést, így jó tíz évig az ókeresztény liturgiához visszanyúló ‚ háztemplom ’ adott otthont az immár független Szeged-Tarjánvárosi Római Katolikus Plébánia miséinek.
„A templomépítés végső soron Singer Ferenc plébánossága alatt történt, ő volt a kezdeményezője, és sikerült neki olyan munkatársakat összeszedni, akik teljesen önkéntes alapon, jószándékból jöttek és építkeztek.” 7
„Muntyán néni a házát nekiajándékozta a püspökségnek azzal, hogy azt mindig misemondás, illetve egyházi célra használják.
Ez valamikor még a hetvenes évek előtt történt, lényeg az, hogy 71 és 75 között épült föl ez a templom... egy titkos összeesküvéssel, hogy imahelybővítés célján beadták a templomnak az építési engedélyét, és nem mondták meg, hogy hány százalékos az imahelybővítés. Ez a konstrukció, amit itt most látnak, ez többek között, azért ilyen, mert úgy gondolták, hogy hát, csak a katolikusok körbeépítik az imahelyet és ez a fal. Aztán egyszer csak került rá ablak is, aztán tető is, aztán kihívták az Engedélyező Hatóság embereit, adtak nekik két pálinkát, aláíratták a jegyzőkönyvet, megmutatták a régi falat, kocsiba rakták, és utána szépen kidöntötték ezt a falat is. Ez most a sekrestyeajtónak a helye.” 6
A plébános először egy kőművest kért
fel a templom megtervezésére. El is készült egy terv, de elutasításra került, az egyházközségnek egy méltóbb épületet kellett emelni. A városi főmérnök javaslatára a Szegeden dolgozó építészt, Tarnai Istvánt bízták meg a feladattal, aki a pártállami idők templomépítési nehézségeire frappáns választ adott.
Az Egyházügyi Hivatal akkoriban csak imaház bővítésre adott engedélyt, 8 tehát az építési folyamatot több ütemben kivitelezték. Elsőként a szabadon álló családi ház bővítéseként, az oldalkertben helyet kapó sekrestye, gyóntatóterem és a bejárati szélfogó készült el. Ezt az ideiglenes téregyüttest egy évig lakta a gyülekezet, majd ennek bővítéseként kezdték építeni a házat az utcától erődként leválasztó téglafalat.


ünnepélyes alapkőletétel 1971. április az 1000 éves jubileumán. A tényleges
Elsőként a meglévő kápolna és a telekhatár bővítéseként. Ezzel párhuzamosan
„Ilyen házilagos módon épült ez a templom […]. A hívek munkaidő után jöttek össze s rakták tégláról-téglára az épületet. Ennek megfelelően
kellett a szerkezeti csomópontjait is kialakítani - hogy egyszerűen megépíthető legyen.” 9
a helyszíni szemle során, mint kerítést az Isten tiszteletek. Az aláírást követő közösséget ekkor már több mint körbefalazott kápolnát. A misék folytatódtak, szabad ég alatt.
A következő évben megérkez ett a öt mázsa vörösrézlemez . Megkezdő
elkészítése a tetőszerkezethez, ami

április 25.-én történt, Szent István megkeresztelkedésének tényleges munkálatok 1971. május 3.-án kezdődtek el.
telekhatár közötti részt készítették el, mintegy a kápolna megépítették templomtér külső határoló falai t is, amit kerítést mutattak be, a kápolnában párhuzamosan folytak követően, 1972. őszén ünnepi szentmisével búcsúztak a tíz éve szolgáló épülettől és lebontották a már folytatódtak, immár a templom falai közt, de még 12 tonnányi épületvas és a tető bor ításához használt Megkezdődhetett a második ütem, a térbeli rácsostartó ami 1974 szeptemberéig tartott. A belső munkálatok
„Mindenki azt csinálta, amit tudott. Volt, aki falazott, volt, aki a lakatos szerkezetet csinálta, ácsolt, téglát hordott, maltert kevert vagy esetleg egy pohár vizet hozott az építőknek.” 10

„Az utolsó héten vagy az utolsó napon emelték föl a tornyot, ami tulajdonképpen egy nagy áthidaló betongerenda.
Speciálisan öntötték ki és nagy probléma volt az idehozatalával, hogy nehogy izgassák a kedélyeket, hogy itt templom épül. De mindenki tudta, hogy ez van.” 11
„Ezek a nénik mázolták az összes acélszerkezetet lent még a földön. Két réteggel átkenték és azóta is még bírja, nem rozsdásodik. Úgyhogy lehet, hogy ha iparos kente volna, talán már megrozsdásodott volna.” 12
„A legérdekesebb dolog, hogy a Szocialista Brigád fölvállalta, hogy ezt besegít építeni, és hát a párttitkár akkor kiszólt, hogy hát azért ez mégse jó... És akadt egy ember, na ez már érdekes anekdota,
aki bement hozzá és azt mondta, hogy:
‚ Idefigyeljen Párttitkár Elvtárs, annak az Úrnak, akinek ezt a templomot építik, arra az Úrra még magának is szüksége lesz nemsokára! ’ - már hetvenen túl volt az illető.” 13
„Tehát kétszeri bővítésre épült meg a templom, és amikor elkészült, akkor robbant a bomba. Komócsin elvtárs - itt egy hatalmasság volt - akkor szerzett tudomást róla, hogy itt egy új templom épült, és ki volt a tervezője, hogy csinálta, s akkor nagy számonkérések voltak. Engem nem zavart, sőt, örömmel vállaltam ezt a tervezést. 1970-ben terveztem ezt az épületet, és hát, ma is vállalom a felelősséget érte. […] Varga Mátyás, díszlettervező, ő csinálta belül a stációkat. Ilyen szobrász hajlamú ember volt, jóval idősebb, mint én, de igazából kedves jó barátom, aki szintén szerzőtársam. Csakúgy, mint Tóth Sándor, aki a kaput csinálta. Mi hárman tartjuk a hátunkat ezért az épületért.” 14


Az építészeti koncepció kiindulópontját egyrészt a fentebb ismertetett építési körülmények, másrészt a kisvárosi környezetbe való illeszkedés igénye adta. A templom dörzsölt, fehérre meszelt, kisméretű téglából rakott külső falazata szép csendben beleolvad a szomszédos oldalkertes polgári házak homlokzatainak kapukkal tarkított sorába. A földszintes tömeg csak az épülettől távolabb, a tér közepén állva fedi fel monumentalitását, melyet a patinázódott rézlemez fedésű, a liturgikus tér felett meredeken emelkedő tetősík ad. Ezt a térbeli túlsúlyt hivatott ellenpontozni a bejárat mellett elhelyezett előregyártott vasbeton szerkezetű harangláb.
A telek adottságaihoz idomulva az építész egy négyzetes templomtér kialakítása mellett döntött, ami kedvező tájolással párosulva átlós alaprajzi elrendezést vont maga után. A tetősík emelkedését lezáró szalagablakon keresztül
ugyanis a déli nap egy fénycsóvája pásztázza körbe a négyzetes terem sarkában elhelyezkedő oltárteret. Ez a berendezkedés kedvezően oldja fel az igeliturgia és az áldozati liturgia kettős térigényeiből származó feszültséget 15 – ugyan hosszházas elrendezés valósul meg, az átlós kimozdításnak köszönhetően ez a sarokhelyzet a kiemelt mennyezettel mégis határozott középpontot teremt.
„A tájolás adta az ötletet, tudniillik ez az ablak délre van tájolva, és a nap reggeltől napnyugtáig bevilágítja a liturgikus teret. Tulajdonképpen ez, ami mindenkit meghat és amit észrevesz.” 16


Ezen túl, a belső tér természetes megvilágítását a téglafalon körbefutó szalagablakok biztosítják. A templom minden részén megfigyelhető ez a visszafogott zártság, mely a kívülről történő betekintéstől véd, majd egy bizonyos magasságban különböző kialakítású üvegfelületekkel megtörik - beengedve ezzel a fényt és láttatva a külvilág évszakonként változó lombkoronáit.
E két elem – tégla és üveg – között képez átmenetet a belső teret uraló fa burkolatok és belső tárgyak összessége. A bejárati szélfogón át az előtérbe lépve szemünk még szokja a félhomályt, de a rácsostartós tetőszerkezetnek a liturgikus tér fókuszába irányított deszkaburkolata és az átlós elrendezésű székek sora hamar az oltárra vezeti a tekintetet. A terem flexibilitásának kedvez, hogy a padsorokat hevederes székek alkotják, melyeket a többi famunkával együtt Fekete János készített.





A hetvenes évekre jellemző iparművészeti réteg kiemelkedő mértékben van jelen a templom építészetében. A kerámiamunkák egységessége kortárs megjelenést ad az amúgy önmagukban hagyományőrző jellegű alkotásoknak.
Kiemelkedő jelentőséggel bír az utcafronti fehér tömeget megtörő bronz bejárati kapu.
A kétszárnyú, kisebb beugrásban elhelyezett szárnyakat Tóth Sándor Munkácsy-díjas szobrászművész plakettjeinek szőlőfürtbe rendezett kompozíciója díszíti. A plaketteken kiemelkedő szegedi polgárok és a Szent Gellért templom építéséhez hozzájáruló személyiségek sora látható.
„Ott vannak hátul ilyen kis gyerek székek, oda teszik, ahova akarják.
Egyik alkalommal mondom a misét, s az egyik gyerek idejön, és ideteszi a széket – pont szembe velem.
Amikor én szétteszem a kezem, ő is szétteszi, amikor összeteszem, ő is. Úgy gondolta, hogy ez valami játék, és ne csak én irányítsam, hanem ő is. Erre széttette, de nekem akkor éppen össze kellett tennem a liturgia szerint. Rámnézett, megsértődött és azt mondta, hogy ‚blee’. Na most, tessék ezek után mondani, hogy ‚Üdvözítőnk parancsára és Isteni tanítása szerint...’ – hát mindenki nevetett a templomban!
De egy pillanatra elcsendesült, és lehetett folytatni.” 17



ZÁRSZÓ
Az imént lefestett külső és belső hangulat a mai napig őrzi azt a nyers őszinteségét, ami a Szent Gellért Plébániát az óvatlan nézelődő – köztük a szerző - számára első ránézésre protestáns templomként tünteti fel. A kortárs anyaghasználat mellett megjelenő hagyományos elemek emberközelivé, otthonná teszik az épületet.
Ha a ‚ szakrális ’ szó legszűkebb értelemben vett jelentése szerint vizsgáljuk - ami az istenit és a szentet keresi az építészetben, elsősorban a liturgiából és az azt ünneplő közösségből kiindulva 18 - akkor úgy vélem, az épület nemes tömegformálásának szakralitásához egyenlő mértékben járul hozzá az azt létre hívó és megalkotó közösség ereje.

A legősibb katolikus templomtérhez hasonlóan profán és szakrális találkozik itt, és hoz létre egy otthont - amely otthon embernek és Istennek.

Tarnai István (1933)
Fő munkája: Szegedi Orvostudományi Egyetem oktatási épülete, Szeged, Dóm tér 13. (1976) - Ybl-díj
„Mezőtúron születtem, de nem mezőtúri vagyok, családom gyulai. Pesti Műegyetemen végeztem, ikertestvéremmel együtt, 56-ban diplomáztunk és Szegedre kerültünk.”
„Ez az egyetlenegy ilyen nyomdai dolog van, ami nálam van, és amit nagyon szeretek, értékesnek tartok.”

1 Benyik György, jelenlegi plébános, Bonum TV
2 Molnár Péter: Kommunikációs zavarok az építészet körül - első közlése: Magyar
Építőművészet 1986/4.; könyv alakban: Molnár Péter építészete, 6 BT kiadó, 2004, Budapest
3 Rév Ilona: Templomépítészetünk ma, Corvina, 1987 p. 8
4 Meszes Márton: Közösségben Krisztussalkatolikus templomterek a liturgia szolgálatában, TDK dolgozat, 2015 p. 20
5 Juhász Dániel: Kápolnabővítés - Templomépítés a Pol-Pot megyében
6 Benyik György, Bonum TV
7 T. Kiss László, Bonum TV
8 Rév Ilona: Templomépítészetünk ma, Corvina, 1987 p. 8
9 Tarnai István, építész, személyes felkeresés
10 T. Kiss László, Bonum TV
11 Benyik György, Bonum TV
12 T. Kiss László, Bonum TV
13 Benyik György, Bonum TV
14 Tarnai István, személyes felkeresés
15 Meszes Márton: Közösségben
Krisztussal - katolikus templomterek a liturgia szolgálatában, TDK dolgozat, 2015 p. 9
16 Tarnai István, személyes felkeresés
17 Benyik György, Bonum TV
18 Meszes Márton: Közösségben
Krisztussal - katolikus templomterek a liturgia szolgálatában, TDK dolgozat, 2015 p. 7
1 Muntyán Valérné Goller Emília Tátra tér 5. szám alatti háza, Zólyomi Norbert engedélyével
2 alaprajz, Tarnai István engedélyével
3 építkezés, Zólyomi Norbert engedélyével
4 építkezés, Zólyomi Norbert engedélyével
5 építkezés, Zólyomi Norbert engedélyével
6 az elkészült épület madártávlatból, Zólyomi Norbert engedélyével
7 homlokzat rajzolata, saját fotó
8 Rév Ilona: Templomépítészetünk ma, Corvina, 1987 p. 63
9 kerámiaelemek a sekrestye falában, saját fotó
10 templomtér, saját fotó
11 szalagablak és mennyezet, saját fotó
12 réz dombormű az oltáron, saját fotó
13 tabernákulum és örökmécses, saját
14 stációk, székek és a magyarok Bibliája, saját fotó
15 keresztelő medence és falsülke, saját fotó
16 keresztelő medence, saját fotó
17 bronzkapu, saját fotó
18 légbefúvásos fűtés a sekrestyéből, saját fotó
19 Tarnai István 2021-ben, saját fotó
20 Csonka Pál levele, Tarnai István engedélyével