Page 1


Tartalom

Online tapasztalati eszmecsere a közösségi tervezésről 

3

Bevezetés 

5

Kik vagyunk? 

7

Amikor az eszközök keverednek a közösségi tervezés során 

11

Tervek és tapasztalatok a közösségi tervezési modellek Borsod-Abaúj-Zemplén megyében című projekt kapcsán 

11

Partnerszervezetünk bemutatása Citizens Foundation, Reykjavík, Izland 

23

A közösségi tervezés tapasztalatai három szinten 

29

Sélley Andrea: Közösségek megerősítése és közösségi tervezés Miskolc városában 

29

Laskó-Kuthi Adrienn: Közösségi tervezőmunka Arnóton 

35

Bereczky Béla: Fejlesztői tapasztalatok két mértékegységben – Hollóháza településen és az Abaúji LEADER Egyesület közösségeiben 

39

Molnár Aranka: Fejlesztői tapasztalatok Kistokajban és az ózdi térségben 

47

A megyei közösségi hálózat alappillére – A Megyei Műhelyek 

53

Függelék – fogalmak 

67


A te ötleted, a te hangod, a te közösséged közösségi tervezési kezdeményezések B-A-Z megyében

Kiadja az NCTA-2014-10770-C, „Közösségi tervezési modellek Borsod-Abaúj-Zemplén megyében” című program keretében a Dialóg Egyesület. Felelős kiadó: Sélley Andrea (elnök) A kötetet írták és szerkesztették: Bereczky Béla, Csabai Lucia, Király Csaba, Kovács Edit, Laskó-Kuthi Adrienn, Molnár Aranka, Sélley Andrea Fotók: Bereczky Béla, Király Csaba, Tóth György Tördelő-szerkesztő: Tellinger András Nyomdai munkák: Tipo-Top nyomda, Miskolc Felelős vezető: Solymosi Róbert Miskolc, 2016. A kötet a Norvég Civil Támogatási Alap hozzájárulásával készült el.


Online tapasztalati eszmecsere a közösségi tervezésről

Érintettekre, szakemberekre, érdeklődőkre, a lehetséges megvalósítók körére gondolva vetődött fel bennünk az ötlet, hogy már elég sokan hallottak, olvastak, tudnak róla, esetleg próbálgatják a közösségi tervezést. Ezért itt az ideje, hogy szakmai eszmecserét is nyissunk a témáról, amiben a gyakorlati tapasztalatoké a hangsúly! Mire gondolunk pontosabban? Arra, hogy akinek van valós tapasztalata egy ilyen folyamattal kapcsolatban, ossza meg ezt egy online felületen, amely arra van kitalálva, hogy a közös töprengést áttekinthető módon szolgálja. Ahová bármikor be lehet kapcsolódni, meg lehet találni a tapasztalati közös pontokat, vagy éppen az ellenvéleményeket, és szükség esetén akár szavazással súlyozni is a problémamegoldó javaslatokat. Tegyük ezt a konkrét közösségi tervezési terepektől és esetektől függetlenül, mégis úgy, hogy a közösségi tervezésről a terepeken szerzett tapasztalatok alapján beszéljünk. Úgy véljük, elszalasztott lehetőség, ha a Your Priorities nyújtotta lehetőségeket nem használjuk erre is! Ebből az elhatározásból hoztuk létre a https://kozossegitervezes.yrpri.org/ linken elérhető felületet.

Jelentkezz be egyszerűen: e-mail címed megadásával vagy facebookkal! Ha nem boldogulsz, segítségre van szükséged jelezd a dialog.egyesulet@gmail.com címen.

3


Bevezetés ▣ Egy kísérleti projekt indulása alkalmat ad arra, hogy fókuszáljunk a hosszú távú céljaink között szereplő misszióra, tudatos, rövidebb időszakra szóló tevékenységekkel. Ezek közelebb hoznak a tapasztalatok útján minket – elkötelezett társadalmi változásokért küzdő szakembereket – a környezetünkben realizálódó társadalmi helyzetképhez és olyan partnerekhez, akikkel közösen dolgozhatunk. Ebben a projektben is együttműködések elindultak, amik alakulását szeretnénk megosztani jelen projektkiadványban, láttatva azt, hogy a fejlesztői folyamatban az együttműködéseknek a legtöbbször már van múltja, most alakítjuk a jelent és építjük a jövőjét. Ennek kapcsán szeretnénk közreadni az együttműködésekben felhalmozódott tapasztalatokat, tudásokat.

„Az önkormányzatnak nincs meg az a terepkapcsolati hálója, ami egy helyi szervezetnek megvan, éppen ezért fontos a közöttük lévő kapcsolat.” (Kiss Gábor Miskolc MJV alpolgármestere)

A Norvég Civil Támogatási Alap segítségével megvalósult Közösségi Tervezési Modellek Borsod-Abaúj-Zemplén Megyében című projektben három beavatkozási területen – falu, nagyváros, önkéntes alapú vidékfejlesztési szervezetek – jelentünk meg a megye olyan településein, melyekben nem ismeretlen a közösségi módszertan, viszont eddig nem valósult meg szélesebb körű beavatkozás az érintettek mozgósítását, bevonását illetően. Ezen településeken most tudatosan az önkormányzatok, ill. a szervezetek vezetőségének együttműködését kerestük megajánlva azon lehetőséget, hogy a fejlesztési forrásokat kiegészíthessék a helyi emberi erőforrásokkal, a közösségek erejével. A módszertani kísérlet mellett örökös célunk- a helyiek aktivizálása, részvétük serkentése – érdekében fejlesztői terepmunkák zajlottak, hogy valós idejű, konkrét változásokat érjünk el helyi cselekvő állampolgárokkal. Ők nemcsak érintettjei, hanem legfőbb partnerei is lehetnek a helyi fejlesztéseknek, nem ritkán kezdeményezői. Ezen két partneri körből kértük, osszák meg a projektben megélt tapasztalataikat, s mivel ezt jó szívvel tették, külön köszönetet mondunk: Ambrus Gyöngyinek, Kistokaj polgármesterének, Gyimesi Csaba arnóti lakosnak, Kiss Gábornak, Miskolc MJV alpolgármesterének, Marien Anitának, Miskolc MJV Önkormányzat Kulturális és Marketing Osztály vezetőjének, Patakiné Balázs Anikónak, az Észak-Borsodi LEADER Unió Egyesület Munkaszervezet megbízott vezetőjének, Rácsok Andrásnak, Arnót református lelkészének, Spisák János kistokaji lakosnak és minden helyi érintettnek, aki hozzájárult munkánk tapasztalatihoz.

5


Munkánk során első ízben túlléptünk a közösségfejlesztésben ismert kontakt módszerek kizárólagosságán és online felület kialakításával járultunk hozzá a közösségek terveinek előkészítéséhez. Az e-dialog.hu felületen megjelenhet kedves olvasó a Te ötleted, a Te hangod, a Te közösséged is, s ezzel elindulhat saját lokalitásodban is a párbeszéd, ami minden fejlesztés kiindulópontját jelenti! Sélley Andrea elnök Dialóg a Közösségekért Közhasznú Egyesület

6


Kik vagyunk? ◙ A Dialóg a Közösségekért Közhasznú Egyesület 2002 júniusában alakult. A Királdon zajló közösségfejlesztési terepmunka generálta a szervezetet, melyet egy baráti, ismerősi csapat alapított meg. Az Egyesület létrehozatalának egyik célja, hogy ne egyedül, elszigetelve, magányos farkasként dolgozzunk a közösségi-közösségfejlesztői területen Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, hanem csapatot felépítve, együtt próbáljunk segíteni a települések, kistérségek életének közösségi viszonyain. Az alapító tagok több szakmai területről érkeztek, mellyel a szakmák közötti párbeszéd is elindult. Az alakuláskor megyénken túlra is gondolva a következő célokat és tevékenységeket fogalmaztuk meg. Az Egyesület célja az észak-magyarországi, valamint a határon átnyúló magyarlakta területek településeinek, kistérségeinek fejlesztése a társadalmi innováció erősítése érdekében, a közösségfejlesztés módszereivel. A helyi lakosság érdekérvényesítő képességének, a helyi nyilvánosságnak, a helyi társadalomnak az erősítése, az életminőség javítása az ott élők erőforrásainak bevonásával. Az Egyesület általános célkitűzéseinek valóra váltása érdekében felméréseket végez a településeken és a kistérségekben, cselekvéseket kezdeményez a helyi lakosság körében. Kiemelt jelentőséget tulajdonít a humán erőforrás fejlesztésének, ezzel párhuzamosan olyan jellegű képzéseket szervez, bonyolít, és támogat, amelyek segítik a helyi cselekvési programok beindítását. Feladatának tekinti továbbá a helyi társadalom és az azt mozgató erők, kapcsolatrendszerek kutatását, az eredmények publikálását (audiovizuális és nyomtatott formában). Programjaink között szerepel rendezvények, konferenciák szervezése, melyek célja, hogy bemutassák a fejlesztések eredményeit, a közösségfejlesztés módszereinek lehetőségeit. A munkánk során kiemelt hangsúlyt helyezünk a partnerségépítésre, külföldi kapcsolatok kialakítására (különösen a határon átnyúló kapcsolatokra). Részt veszünk a fenti célok és feladatok megvalósításához szükséges források megteremtésében, illetve bevonunk a célok megvalósításába más együttműködő partnereket is. Információs hálózat kialakításában közreműködünk az elindult fejlesztések bemutatása céljából. Célul tűztük ki még azt is az alakuláskor, hogy ne csak Miskolcról, hanem a megye térségeiből is toborozzunk hasonlóképpen gondolkozó embereket magunk közé, hogy az évek során egy széles körű hálózattá fejlődhessünk. Az elmúlt közel tizenöt év alatt nagyon sokat tettünk ennek érdekében. Eljutottunk a megye hat kistérségébe, e mellett több tucat településen dolgoztunk és dolgozunk ma is. Úgy gondoltuk, hogy munkánk alapja a terep lehet, hisz itt kerülnek felszínre az egyéb szükségletek, valamint itt tudunk kapcsolatokat építeni, embereket megismerni, akikkel tovább erősíthetjük szervezetünket is. A munkánk eredményeképpen számos civil szervezet alakult azokon a helyeken, ahol megjelentünk, képzéseket szerveztünk (civil, közösségfejlesztő, közösségi munka) az ott felmerült tudáshiányokra válaszolva. Feltett szándékunk, hogy a továbbiakban is ennek a hálózatnak a megerősítésén és tovább-

7


fejlesztésén dolgozzunk. Ezen kiadványunkban A Megyei Közösségi Hálózat alappillére – A Megyei Műhelyek fejezetben lehet erről olvasni. A fejezet gondolatai az elmúlt nyolc év Megyei Műhelyein hangzottak el. A közös munkák során megfogalmazott elképzelések, utak adták a kiindulást. Mi nem tettünk mást, mint leporoltuk a már régi emlékeztetőket, rendszereztük, csoportosítottuk és összegeztük és most a nagy nyilvánosság elé tárjuk, hogy bemutathassuk azt, amire büszkék vagyunk. A Borsod–Abaúj–Zemplén megyei munka mellett az elmúlt 6 évben kiemelkedő hangsúlyt kaptak a Miskolc-Avas városrészen végzett közösségfejlesztői folyamatok. Különböző projektek és együttműködések részeként sok szálon fut a fejlesztői munka, többek között hozzájárultunk ahhoz, hogy a kisközösségeknek legyenek platformjai, s nagy örömünkre új közösségi terek is megnyíltak. Ilyen a helyi közösségi és szociális intézmények együttműködésében az Avasi Közösségi Tér; emellett megnyitotta kapuit az Avasi Közösségi Kávézó, aminek megtervezése, kialakítása a városrészi közösségekkel közösen zajlott, működtetése pedig közösségi alapon történik. A settlement-típusú szociális munka és közösségfejlesztés jegyében az Egyesület settlement-lakást nyitott – Miskolc város önkormányzata segítségével – a városrészben, hogy a lakosokat közvetlenül támogassa egy-egy kiválasztott szomszédságban. Ezekről jelen kiadványban nem ejtünk szót, viszont meghatározóak, mert a terekben végzett munkának köszönhetően mára több kisközösség jött létre az Avason, akik munkáját komplex módon, közösségi készségek fejlesztésével támogatjuk, s tere van azon közösségi tervezési folyamatoknak is, amelyekre kitérünk a fejlesztői fejezetben is.

A kísérleti programot megvalósító szakemberek: Sélley Andrea a Dialóg Egyesület elnöke, közösségfejlesztő, közgazdász, a miskolci, avasi közösségek, kezdeményezések támogatója. Molnár Aranka, közösségfejlesztő, a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei szakmai hálózat kiépítője, kiemelt munkaterülete: a közösségi tanulás. Kovács Edit, közösségfejlesztő, az országos szakmai szervezet, a Közösségfejlesztők Egyesületének elnöke, a közösségi tervezés szakértője.

Bereczki Béla, közösségfejlesztő, az észak-abaúji közösségi munka aktív személyisége. Csabai Lucia, közösségfejlesztő, e-demokrácia szakértő, s legyen az online vagy offline, de az akadályozottsággal élő emberek egyenjogúságán munkálkodik. Király Csaba, médiaszociológus. Laskó-Kuthi Adrienn, közösségfejlesztő, az arnóti közösségi munka kulcsszereplője, iskolai közösségi programok szakmai támogatója.

9


Amikor az eszközök keverednek a közösségi tervezés során ▣ Tervek és tapasztalatok a közösségi tervezési modellek Borsod-Abaúj-Zemplén megyében című projekt kapcsán

Gondolatok a programunk elé A Dialóg Egyesület már több mint tíz éve segíti a helyi közösségi munkát a megyében, a régióban. Általános tapasztalatunk volt, hogy a helyi önkormányzatok és a közösségek között csekély a kommunikáció, szinte nincs érdemi kapcsolat.Az önkormányzatok döntéseik során nem veszik figyelembe a térség terveinek üzeneteit, viszonylag sok fejlesztés zajlik, de nem ágyazódnak be a helyi közösségekbe és gyakran nem tükrözik az érintettek nagyobb csoportjának elképzelését, így gyakran sem a helyi lakosokhoz, sem egymáshoz nem kapcsolódnak szervesen. A fejlesztésekhezvélt, vagy valós kifogások okán sokan negatívan viszonyulnak. Ezek kezeléséhez hozzájárulhatna, ha a döntéshozók, a helyi szakemberek körében ismertebbek, hitelesítettebbek lennének a közösségi tervezés lehetőségei. Ami persze nem csodaszer, nem gyógyír minden közösségi problémára, de párbeszédre serkentő, vitakultúrát fejlesztő, véleményszintetizáló első – komoly – lépés, kitűnő lehetőség. Projektünkben közvetlen beavatkozással pozitív tervezői tapasztalatokat akartunk átadni kistelepüléseknek, nagyvárosoknak és vidékfejlesztési célú önkéntes települési társulásoknak1. Kistelepülési szinten fontosnak találtuk olyan közösségi tervezői gyakorlat megjelenését, mely túlmutat a személyes jelenlét kizárólagosságát igénylő módszereken. Nagyvárosi szinten pont a sokszereplős közügyekhez kapcsolódóan találtuk fontosnak az érintettek aktivizálását és a véleménynyilvánítások közvetlen bekapcsolását. Míg a vidékfejlesztési célú, önkéntes települési társulások szintjén a vezetőket céloztuk meg az on-line közösségi tervező módszerek bemutatásával, hogy közelebb vigyék és elképzelhetőbbé tegyék a területen élők más típusú bevonását a közösségvezérelt tervező munkába.Olyan rétegek aktivizálását vártuk, akiknek életmódjuk, felfogásuk és/vagy életlehetőségeik okán nincs módjuk részt venni és befolyással lenni a környezetükben zajló változásokra. A közösségfejlesztési gyakorlat hazai módszertanából hiányzik az e-demokrácián keresztül ható eszközök alkalmazása, ezért voltunk elkötelezettek, hogy online közösségben ötleteljünk és mérlegeljünk. Így született meg programunk során az e-Dialóg felület azzal a céllal, hogy segítse olyan közösségi beavatkozások előkészítését, melyek céljai között szerepel a közösségi részvétel fejlesztése, fokozása, valós helyi igények és ötletek feltárása, egyfajta helyi aktivizáló folyamat indítása.

1 A projektben partnerként közreműködő kistelepülések: Arnót, Hollóháza, Kistokaj, nagyvárosként Miskolc, vidékfejlesztési társulásként Észak-Borsodi Leader Unió Egyesület és az Abaúji Leader Egyesület.

11


A közösségi tervezés és alapvető munkamódja A közösségi tervezés az a hosszú folyamat, melynek során valamely fejlesztéshez, vagy társadalmi változáshoz vezető lépéseket az abban szereplő, annak eredményét majd élvező helyi lakosokkal, és a projektet/programot vezetőkkel, szakértőkkel, és döntéshozókkal közösen határozzák meg. A közösségi tervezés meghatározó eredménye, hogy közös gondolkodást és cselekvő mozgalmat indít. A mi értelmezésünkben, a közösségi tervezésben az érintettek már a helyzetfeltárás során kapcsolatba kerülnek egymással, megismerik egymás érdekeit, szándékait, elképzeléseit, és a tervezéshez szükséges koncepcionális információk is közkinccsé válnak. A közösségi tervezés nem azonos az európai normák által előírt, a legtöbb támogatáshoz feltételként kötött, emiatt egyre gyakrabban, ám pusztán formálisan megvalósított társadalmi egyeztetéssel. A közösségi alapú tervezői munka aktivizálja a helyi érintetteket (lakosok, szakemberek, döntéshozók), hozzáállásukat együttműködővé teszi. A tervezés célja ez esetben nem csak az adott téma előremozdítása, Az identitás megnyilvánul hanem annak elérése, hogy a közösség lássa, értse a tettekben, mit teszek a és reagáljon rá. városomért, min veszek részt. Tükröz egyfajta lelkiállapotot. Ezt nevezhetjük közérzetnek is. Azért kell a közösségi tervezés, hogy erősítsük a közösség identitását, azzal pedig javítsuk a közérzetet. (Marien Anita Miskolc MJV önkormányzata, Kulturális és Városmarketing Osztály vezetője)

Ezért tartottuk fontosnak, hogy kísérletünkhöz – melyről már a tervezés során tudtuk, hogy egy év alatt csak nagyon részleges eredményt érhet el – olyan partnereket találjunk, akikben ott rejlik a folytatás lehetősége. S bár programunkat nyíltan hirdettük, végül olyan települések és közösségeik köteleződtek el partnerként, amelyekkel egyesületünk korábban már dolgozott, és többnyire erőskapcsolat alakult ki. Köszönjük nekik a bizalmat!

Projektünkről néhány szóban Mindemellett a modern kor kihívásaihoz kívántunk alkalmazkodni, amikor projektünket terveztük. Közösségfejlesztő önkéntesünk, Csabai Lucia Izlandon járt gyakorlaton, ahol megismerkedett a Citizens Foundation nevű helyi szervezettel. Gunnar Grímsson és Robert Bjarnason informatikusok a virtuális társadalomra adott reakcióként hozták létre Your Priorites nevű szoftverüket, mely online segíti a véleménykifejtést, ezzel lebontva a fizikai határokat. Mi a közösségi tervezés segédeszközeként tekintettünk erre a programra. Fontos kihangsúlyozni, hogy segédeszközként szerepelt az e-demokrácia, hiszen a közösségi tervezés hagyományos, főként személyes találkozásokra építő módszere meghatározó maradt, mely mellett kiegészítőként jelent meg az online véleménykifejtés lehetősége. Kísérleti projektünk ezekkel az alapokkal indult meg 2015. márciusában. A tervünk az volt, hogy három szinten – kistelepülés, nagyváros, LEADER-közösség – fognak dolgozni a közösségfejlesztő szakemberek. A szakmai stáb felállása után számba vettük azokat a településeket, amik szóba jöhetnek a közös munka során. Miután ezt megtettük, személyesen keresték fel őket a szakemberek, és vázolták az együttműködés, és vele együtt a közösségi tervezés előnyeit. Beszéltek a helyi önkormányzat, a közösségek, és a civil szervezetek képviselőivel. A különböző „szektorok” összehozását a lehető legteljesebb, közösségi együttműködés elősegítése érdekében tartottuk fontosnak. 12


Kikkel dolgoztunk, mi motiválja őket? A kiválasztási folyamat részeként 2015. május 14én tájékoztató napot tartottunk, ahová meghívtuk a közös munka potenciális résztvevőit, majd izlandi partnereink, a Citizens Foundation képviselői látogattak Magyarországra, hogy beszéljenek az e-demokráciáról és a közösségi tervezésről Miskolcon valamint Budapesten, illetve szakmai képzést tartsanak. Együttműködő partnereinket 2015. júliusára sikerült megtalálnunk: 3 kistelepülésen (Arnót, Hollóháza, Kistokaj), 1 nagyvárosban (Miskolc), és 2 LEADER-közösségben (Észak-Borsodi LEADER Unió Egyesület, Abaúj LEADER Egyesület) kezdtük el a közösségi tervezés elősegítését.

„Sok ügyben nyilvánvaló, hogy mi a közakarat, de vannak kérdések, melyek esetében ez nem egyértelmű. Itt fontos lenne minél több ember véleményét megismerni. Akkor vagyok nyugodt, ha érzékelhetően sokan támogatják a változást, a terveket, ha sokan fejtik ki véleményüket. Akkor tudom mire lehet számítani” (Ambrus Gyöngyi, Kistokaj polgármestere)

Többrétű tervekkel indultunk neki a munkának. Az egyik cél a szakértői csoport felállítása volt, akik megtanulják az izlandi e-demokrácia modell elméleti és gyakorlati hátterét és saját tapasztalataik alapján adaptálják a hazai, főként az B-A-Z megyei helyzethez. A 10 fős szakértői körből 5 fő vett a projekt megvalósításában is részt, a többiek első sorban a megyei műhely tagjaiként fordították figyelmüket a változás felé. A közösségi tervező munkának is voltak meghatározó helyi szereplői. Mindhárom településtípusból voltak, akik2 részt vettek a visszacsatoló, értékelő munkában is. A velük készült interjúk összegzése olvasható a következő fejezetekben:

2 Arnót, Kistokaj, Miskolc, Észak-Borsodi LEADER Unió Egyesület tervezési területe (30 település)

13


Minden településtípuson megjelent a tervezés valamilyen aktualitása, melyek között határozott helyet találtak a közösségi részvétellel történő megvalósítás igényének, olyan ügyeket emlegetve, mint a 2014-2020 európai uniós pénzügyi ciklusra vonatkozó helyi fejlesztési stratégia kialakítása a LEADER HACS-ok koordinálásával, vagy épp a nagyvárosi feladatként jelentkező ITS3, a helyi esélyegyenlőségi terv, a TOP4-akciótervek, vagy a GreenCity ill. az URBACT nemzetközi projekt lehetőségei. Kisebb településeken megjelentek a településrendezési tervek, a helyi közösségi események, a közösségi felmérés igénye. Saját motivációik között olyanokat említettek, mint: „Érdekes volt belegondolni lehet-e másképp, megért egy próbát.” „Szerettem volna olyan emberek véleményét is megtudni, akikkel eddigi munkám során nem sikerült felvenni a kapcsolatot.” „Emberi kapcsolatok bővítése, új közösség megismerése.” „Fontos a közösségi tervezés, mert az identitás megnyilvánul a tettekben, mit tesznek, miben vesznek részt.” „Itt az önkormányzatban is szükség lenne szemléletformálásra, ebben segíthetnek a civilek, ezért is szívesen dolgozunk a Dialóg Egyesülettel, nem csak ebben a programban.” „Én minden jó ügy mellé igyekszem odaállni. Érdekes lenne, ha a felületen mozgás lenne. Hetente legalább 10 ember írna rá, akkor volna értelme nézegetni, és ha belenézne a vezetés is, látná, hogy mivel foglalkoznak az emberek.” „Szükség van a helyi munkában külső megerősítésre, alternatívákra, olyan tudásra, amelyikre nincs állandóan szükség (jogi, környezeti, mérnöki, közösségfejlesztői), de időnként mégis.” Érintettektől az érdeklődőkig – a közösségi tervezés szereplői helyben A részvételi tervezés alatt értjük annak a felelősségnek a felébresztését, hogy mindenkinek köze van az őt és a környezetét érintő kérdésekhez, joga és egyben lehetősége van a közösségi ügyek megvalósulásában állást foglalni, ötleteit megosztani, aktivitásával hozzájárulni. Legfontosabb eleme a részvétel. Arra a kérdésre, hogy mennyire van a válaszadóinknak saját tapasztalata, egybehangzó a válasz: mindössze a terep és a szerep különbözik:

3 Integrált Településfejlesztési Stratégia 4 Területi Operatív Program, melyek a 2014-2020 évek időszakára vonatkoznak

14


Ebben persze mindenki más-más szerepet tud betölteni, amely megtalálásában nagy a felelőssége a kezdeményezőknek.

Meggyőződésünk, hogy modern demokrácia csak jól informált/képzett állampolgárok aktív részvételével valósulhat meg. Jól informált csak az lehet, aki érdeklődik a közössége ügyei felől és párbeszédben áll tagjaival. A képzettség nem kizárólag az iskolai oktatásban való részvételt jelenti, hanem azt a folyamatot is, melyben az ifjabb generációk tagjai fokozatosan megismerik és elsajátítják a felnőtt társadalom szokásait, eljárásait, valamint azt, amelyben a társadalom minden tagja új és új eljárásokat,

15


magatartásokat, együttműködéseket dolgoz ki annak érdekében, hogy lépést tudjon tartani a külvilágból érkező folyamatos kihívásokkal. A közösségi munka gyakorlatában mindig szem előtt kell tartani, hogy a részvétel a közösségi munka alapja, így annak hiányában a beavatkozások legfőbb feladata a változtatási-, valamint a cselekvési szándékok iránti igény felkeltése. Ezt követi a kezdeményezések támogatása. A részvétel önmagunkban kezdődik, amikor tervezünk és küzdünk a saját magunk által – magunk elé – tűzött célokért. A társadalmi részvétel annyival több, hogy a célt közösségben határozzuk meg, és az eléréséhez is együttműködünk másokkal. Ebből a megközelítésből kiindulva a részvételhez alapvetően három dolog kell: társak, információk, közös cselekvések. Ha a közösségi tervezés szereplőit akarjuk számba venni, minden lehetséges érintettre gondolni kell. Érintettnek tekintünk mindenkit, akit az ügy közvetve, vagy közvetlenül érint, érinthet, aki igénnyel léphet fel az adott ügyben, illetve, akinek módjában áll elősegíteni, vagy éppen megakadályozni annak megvalósítását. Itt nem csak a szükséget szenvedőkre, vagy épp a döntéshozókra gondolunk, hanem mindenkire, akinek ötlete, javaslata, cselekvő szándéka van, függetlenül attól, hogyan érinti, ellenzi, vagy támogatja.

A „közösségi tervezés” igényli, hogy a közösség minden jól körülhatárolható csoportja képviseltesse magát a folyamatban. Arra a kérdésre, hogy milyen csoportokat szólítanának meg saját településükön, a következő válaszokat kaptuk: „Szociális ügyek képviselői, egyházak képviselői, aktív civil szervezetek képviselői, település értelmisége, és mindazok, akik fontosnak tartják elmondani véleményüket.” „Önkormányzat, civil szervezet, a településért felelősséget érző vállalkozói réteg (ha van ilyen), informális, a kistelepülésekre még talán jellemző csoportok.”

16


„Az önkormányzat partnerségi körökben gondolkodik. Először a saját intézményeiben, majd a saját állandó partneri hálózatában, a velük való konzultációban derül ki, milyen partnerekre van még szükség.” „Egyházakat, idősek egyesületét, polgárőrséget, fiatalokat, családokat.Nagyjából mindenki véleménye fontos.” „Mindenkire ráfér a megszólítás, a mozgósítás. Első lépcső a tájékoztatás, ezt alkalmazzuk, de ebben is van mit fejlődnünk. Sokan kimaradnak a közös gondolkodásból, de nincs is erre mindenkinek igénye.” „Van, aki soha nem mozdítható. Az emberek 1/3-a nehéz körülmények között él, kenyérgondokkal küzd, nem a közügyekkel, 1/3-a gyökértelen, bárhol élhetne, csak használja ezt a települést, s a fennmaradó harmadban vannak az igazán aktívak, érdeklődők, kötődni vágyók, akikkel ebben a munkában is együtt lehet dolgozni.” „A mai világ a passzióból való összejöveteleknek nem kedvez. Régen azt, hogy mi történik körülöttünk megbeszéltük, ez most átmegy a cyber térbe. Még az idősek egy része is a neten lóg, egy részük este is gépen keresztül kérdez. Ezzel is számolni kell. „ Egy másik irányból azt firtattuk, hogy kik hiányoznak a leggyakrabban a közös gondolkodásból, cselekvésekből az adott településeken/térségekben? Néhány a válaszok közül: „Magánszemélyek. Itt főleg azokra a lakosokra gondolok, akik a lehetséges csoportok egyikében sem tagok, véleményt nem szívesen nyilvánítanak, közösségi eseményekre, fórumokra nem járnak. Az akadályok egészen széleskörűek lehetnek. Például egyszerűen nem is jut el hozzájuk az információ egy-egy fórumról, nem hisz abban, hogy véleményével bármilyen befolyással lehet az eseményekre, nem gondolja úgy, hogy a közösségi folyamatok pozitív változással lehetnek személyes életére, vagy egyszerűen nem érti meg a problémát, vagy épp úgy érzi nem is látnák szívesen egy fórumon, rendezvényen....” „Vannak, akik a mindennapi megélhetéssel küzdenek, illetve, vannak, akik csak a maguk dolgával törődnek, ők is egy komoly csoportot jelentenek. A többi ember is még három csoportba osztható: azokra, akik elmennek, azokra, akik maradnak, de passzívak, s egy kis csoportra jellemző, hogy maradnak és aktívak lesznek. Velük, jól lehet dolgozni.” „Legaktívabbak a nyugdíjasok, legpasszívabbak a fiatalok.” „Nem jön el mindenki. Aki jön, azt személyesen hívták.” „A többség, a lakosság nehezen mozdítható, nehezen vonhatóak párbeszédbe a fiatalok (ritkán vannak a faluban, iskola, kikapcsolódás Miskolcon), az „új telepen lakók” (alvó falunak használják, nincs motivációjuk a helyi közösséget látogatni)”

17


Milyen ügyek foglalkoztatják az embereket helyben? Milyen folyamatok zajlanak ez ügyben aktuálisan? Azt hinnénk, hogy épp úgy, mint a részvétel, a közösségivé tehető, felvállalható ügyek felsorolása is akadozik, de nem. Erre mindenkinek számtalan ötlete van szükségletei és habitusa szerint. Sokféleképpen lehetne közelíteni feléjük. Ha csoportosítjuk, és az egyik csoportba a problémafelvetés/megoldásra váró feladatok kerülnek, olyanokat találunk például, mint:„…konditerem létrehozása, buszközlekedés megváltoztatása, közösségi programok szervezése, park és/vagy tér létrehozása, raklap bútorok elhelyezése, helyi fesztivál megszervezése, mélyszegénység, dolgozói szegénység, társadalmi egyenlőtlenség kiigazítása, közterek szépítése, házak megújítása, közlekedés átszervezése, orvosi ellátás megszervezése, járda-árok rendbe tétele, iskola megtartása/visszaszerzése, kulturális élet szervezése, küzdelem a cementgyár ellen (sajnos ez nem foglalkoztat elegeket), növényzet zöldítés és gondozás, településrendezési elképzelések, közút karbantartás kérdései, stb.” Azután ott vannak a sok embert mozgató ügyek, mint például a kerékpárút, közösségi rendezvények, a különböző szempontból fontos terek megújítása, kulturális rendezvények/bálok, az avasi kilátó, a tapolcai strand. Persze az érem másik – sokszor nagyobb oldalán – nehéz megnevezni ilyen ügyeket, mert a térségben általánosságban jellemző a „közügyek” iránti közöny. A települések többségén a lakosság a saját, személyes problémáit is nehezen oldja meg. S, ha a másik csoportba a célok mentén való szerveződést vesszük, oda olyanok kerülnek válaszadóinktól, mint a „Vannak állandóan népszerű ügyek, mint a közterületek felújítása, a város-rehabilitáció, de vannak ügyek, amik a lakossággal nem megbeszélhetők. Na, abban hogy lépjünk előre, vagy a „Kimozdulás az alvó falu szindrómából”, elkerülő út tervezés (Kassa felé), hatása a falura, esetleges közös programokon való részvétel” Eredmények azonosítása, ajánlások a tapasztalatok alapján Mint azt korábban már írtuk és a kötet fejlesztői anyagaiból is kiderül, a kiválasztott terepeink többségével nem egy évvel ezelőtt kezdődött a közös munka. Partnereink többségével már jó ideje szakmai kapcsolatban áll egyesületünk, vagy fejlesztőink. Ennek nagy előnye, hogy voltak, akik hamar és pontosan értették szándékainkat, amelyben a személyes részvételre alapozó közösségi tervező munka mellett igyekeztünk teret adni az online kiterjedésre. Ezzel együtt az egy év még a közösségi munkában edzett településeknek is nagyon kevés időnek bizonyult. Ennyi idő alatt a legtöbb helyen felálltak a tervező csoportok magjai, körvonalazódtak az aktuális szándékaik és elindult a munka személyes részvételre alapozó része, valamint létrejött a honosítás alatt álló Your Prioritiesonline véleménymegosztó felület. Kezdeti elképzelésünk az volt, hogy minden településen találunk olyan ügyet, amely igényli, de legalább megengedi az érvelésre alapozó online felület alkalmazását, hogy kísérleti munkánk ezzel a tapasztalattal is bővülhessen. Ez nem igazolódott be teljes mértékben, a legtöbb helyen még nem lépett a mérlegelés, a vita szakaszába a közösségi ügy, inkább az ötletek felvetése, az ügyek kialakítása volt domináns, valamint egy településen konkrétan a közösségi felmérés új lehetőségét látták meg benne.

18


Összegyűjtöttünk néhány emblematikus esetet, amelyekben fontosnak tartják a közösség vezetői, hogy az emberek véleményt nyilvánítsanak helyi ügyekben. Az interjúk során olyanok merültek fel, mint a településfejlesztési, helyi programok, és a megoldandó problémák azonosítása, az uniós források felhasználásáról szélesebb körű tájékoztatást adni a lakosságnak olyan ügyekben, amelyek kihatással vannak az ott élők életére, helyzetére. Főként funkciók meghatározásában jelennek meg lakossági akaratok, mire kell a tér, mire van szükség, mire akarják használni, stb. Ez jó alap, de idővel fontos lenne növelni a részvétel terét. Általános meggyőződés a partnereink körében, hogy a kész tervekre formális véleményt lehet csak adni, így azokhoz az emberek is formálisan viszonyulnak. Ebből következően ezek nem sokat adnak hozzá a tervekhez, de európai uniós projektekben ez most kötelező irányelv. Fontos feladat a bevonás; egyfelől mindenki bevonható, de csak akkor, ha látja értelmét. Ez a vezetők felelőssége: adnak-e elég teret erre és valóban van-e értelme a közösség aktivitásának, részvételének. Bizonyos ügyekben nem lehet a lakosság nélkül tervezni.Van, hogy a vezetők ezt már látják, de a helyi lakosok még nem érzékelik, nem fogadják el a felkérést. A küszöböt gyakran az jelenti, hogy nincs meg az emberek meggyőződése arról, hogy ők és a véleményük tényleg számítanak.

A tapasztalatok feldolgozása során kíváncsiak voltunk arra, mit gondolnak arról a megkérdezettek, hogy a helyi szereplők mellett szükség van-e külső szereplőkre a tervezési folyamatokban. Négy markáns válasz született a partnereink elbeszélése alapján, amelyek közül a leghatározottabb az „Ez mindenképpen helyzetfüggő, általánosságban nem lehet rá válaszolni” reakció volt, a következő hangsúlyos válasz pedig az „Igen, de csak a felkészítésben”, amit a megelőző munkáinkban és a jelen együttműködésünkben is tapasztaltunk.

19


Éppen ezért szeretnénk újra és újra hangsúlyozni a szubszidiaritás elvének alkalmazását a mindennapi gyakorlatban is.Azaz olyan feladatot, melyet helyi szereplő el tud látni, vagy képessé tehető annak ellátására, külső szereplőnek nem szabad betöltenie, ott kell a helyi közösség ügyeiben a döntéseket meghozni, ahol egy időben a legtöbb szereplő és a leginkább felkészült emberek egyszerre vannak jelen. Ez a záloga a sikeres helyi munkáknak, folyamatoknak, majd a vívmányok életben tartásának. Érdeklődtünk, hogy mennyire tekintik eredményesnek partnereink a helyi munkát, milyen szempontokat mérlegelnek ennek megítéléséhez. A válaszok határozottságuk és irányuk szerint is szerteágazóak voltak. Ha mégis fókuszt keresnénk, az alábbi csomóponton találkoznának a vélemények: • a tervezés eredményességét a következő évek fejlesztési folyamatainak elemzésével értékelhetjük majd; • ha az emberek élhetőbbnek érzik környezetüket, már a legfontosabb érzést elértük; • a folyamatban a legnehezebb a lakosok megmozgatása, így a siker legfontosabb jelzése az ő aktivitásuk; • az egyik legfontosabb eredmény, ha elindul egy csoport, összejárnak, gondolkodnak, és együtt határoznak a közösségi felmérésről is, vagy a további munka részleteiről; • ha sokan járnak össze, az jó, ha online felületet is kezelnek még jobb, de a legjobb, ha megszületik bennük a kíváncsiság a közösségi megoldások iránt, ha felébred a tanulás iránti vágy. Programunk kísérleti, de meghatározó eleme volt az online részvételi lehetőség folyamatba ágyazása. Ehhez elvi kérdéseket is feltettünk, hiszen első körben a személyes és az online részvétel alkalmazási lehetőségeinek területeit kerestük például olyan kérdésekkel, mint:

20


Arra a kérdésünkre, hogy milyen ügyekben lenne hasznos az online részvételi lehetőség, elsősorban projekt-előkészítő munkákat neveztek meg partnereink, főként olyanokat, amelyekben egyértelműen látni a hasznot, a hasznosulást. Településfejlesztési területeken nagy jelentőséget tulajdonítanak az irányokat, hangsúlyokat meghatározó szavazásoknak, melyekben sok ember nyilváníthat véleményt. Majdnem mindenhol a fiatalok mozgósításának feltételeként tekintenek az online részvételi formákra, ugyanakkor paradox helyzetet teremt, hogy a kezdeményezők döntően úgy érzik, nincs a környezetükben olyan ember, aki irányítani, de legalább kézben tud tartani egy ilyen folyamatot. Amit azért is

21


tekintenek problematikusnak, mert néhány sikeres ilyen típusú akciót alapfeltételnek tartanak ahhoz, hogy később népszerű ügyek, ötletelések, szavazások szélesebb körben is napirendre kerülhessenek. Persze kistelepüléseken markánsan él az a meggyőződés, hogy bizonyos lélekszám alatt nem hatékony az online szervezés, inkább a személyes részvételre lehet és kell alapozni. Firtatva a sikerkritériumokat az online közösségi tervezéssel kapcsolatosan, olyan feltételek merültek fel, mint az online felületen indult kezdeményezés megvalósulása, sok fiatal érdeklődésének felkeltése valamely közösségi ügy iránt, ha aktívak lennének benne, ha végül személyesen is megjelennének, ha változatos technikákat alkalmaznának, amelyek serkenthetik a munkát, a funkciókra való összpontosítás, ha a civil segítők felkészülnének rá, ha érdemi ügy lenne. Akárhonnan néztük is, a végső cél az emberek bevonása, aktivitásuk növelése, melyen keresztül erősödik az identitásuk. Nem kell, hogy egy ügyben sokan vegyenek részt, de jó, ha egyre több ember kapcsolódik be valamely őket érintő ügybe. Így érnek majd össze és hatnak egymásra a cselekvők körei. Mindezekből fakadóan – vagy épp ezek ellenére – partnereink többsége azon az állásponton van, hogy érdemes ma Magyarországon a közösségi tervezésre bátorítani az embereket, köztük a közösségek vezetőit.

Arra is kerestük partnereink érveit, hogy vajon érdemes-e, s ha igen, miért érdemes a közösségi tervezés módszereivel dolgozni? A válaszok itt sokrétűek, de összességében látszanak azok a csomópontok, melyek újra és újra kirajzolódnak a téma boncolgatása közben:

22


Ha az emberek elköteleződnek a tervezés során, a megvalósult eredményekhez is kötődni fognak. De a közösségi tervezés ajánlásai között olyan érvek is elhangzottak, mint a „Jó motiváció lehetne egy olyan projekt finanszírozása, amit közösségi tervezéssel „KELL” magvalósítani. Az adott forrás mindig jó motiváció”, vagy az, hogy „Egy közösség által kidolgozott fejlesztés esetében könnyebb a feladatok kiosztása, a végeredmény biztosabb a folyamatos, „természetes” monitoring miatt. Minimalizálható az utólag fanyalgók száma.”. Felmerült olyan ajánlás is, hogy „Dolgozzunk közösen, ha felkészült lakosokkal és türelmes vezetőkkel akarunk találkozni.”. A leghangsúlyosabbak: identitáserősödés, helyben maradás, aktivitás, állandó támogató csoport alakulása. Persze azt sem szabad elhanyagolni, hogy mindez időt és erőforrást igénylő folyamat, amiben fontos – kiemelt – szerepe van a település vezetőinek, vezető intézményeinek. Ez a közös munka, mely egy év alatt még épphogy csak elkezdődött, már most arra figyelmeztet minket, hogy mindezen erőfeszítések eredményességéhez ismeretekre, közös tanulásra, nyitott és nyíltan kommunikáló emberekre van szükség. Ezen felkészült és aktív emberek száma jelentős mértékben befolyásolja a közösségi tervező munka eredményességét.

23


Partnerszervezetünk bemutatása Citizens Foundation, Reykjavík, Izland

Reykjavíki székhelyű izlandi partnerszervezetünk, a „Citizens Foundation” tevékenységének középpontjában a demokráciafejlesztés áll. A Citizens Foundation küldetése, hogy világszerte hozzájáruljon a demokratikus folyamatok erősödéséhez. Gunnar Grímsson és Róbert Bjarnason 2008 óta fejlesztik a Your Priorities (A te prioitásod) online szoftvert, 2011 óta pedig az Active Citizens (Aktív állampolgárok) szoftvert, amelyek elősegítik az állampolgári részvétel erősödését. Hidat teremtenek az egyes szektorok között: munkájuk eredményeként a civileknek lehetőségük van saját, innovatív ötleteiket megosztani, megvitatni egymással, valamint a döntéshozókkal. Mindezek révén hatékony szektorközi együttműködések szerveződhetnek. 2011-ben elnyerték a legnagyobb európai szakmai elismerést, a,„European e-Democracy Awards”-díjat. Kezdetek5 Gunnar Grímsson és Róbert Bjarnason 2008-ban, az izlandi gazdasági válság elhatalmasodásakor fogalmazták meg, hogy az állampolgároknak szükségük van egy olyan felületre, ahol a városvezetéssel megoszthatják véleményüket, elképzelésüket. Ekkorra az izlandiak állami szférába vetett bizalma minimálissá zsugorodott. Az emberek, állampolgári felelősségtudatuk birtokában felismerték, hogy a válságból való kilábalás fontos része, ha ők is megosztják javaslataikat, hozzájárulnak a változáshoz. Összefogásuk eredménye, hogy változást idéztek elő az izlandi demokrácia történetében. Építve az online részvételi demokrácia eddigi gyakorlatára, kialakították a részvételi döntéshozatalra alkalmas online felületet, a Your Priorities-t. E helyzetfelismeréstől inspirálva indították útjára 2009-ben első, a részvételi demokrácia módszerére épülő programjukat, amelyet Shadow Parliamentnek (árnyékparlamentnek) neveztek el, célja pedig egy, a városi tanács működésével párhuzamos, kommunikációnak teret adó, az állampolgárok számára kialakított online felület megalkotása volt, amelyen keresztül lehetőséget kaptak véleményük közösségi megosztására. Bár 2008-ban teljes mértékben civil összefogásként indult munkásságuk, egy évvel az árnyékkormány kisebb-nagyobb sikerrel járó működtetésének megkezdése után, 2010-ben úgy döntöttek, hogy teret adnak a politikai szférának is, s megpróbálnak egy mindkét fél számára alkalmas együttműködési platformot kialakítani. 2010 tavaszán nyitottak a politikai pártok felé is, s két héttel a reykjavíki helyi választások előtt, megnyitották az erre kialakított Better Reykjavík (Betrí Reykjavík – Jobb Reykjavík) elnevezésű online felületet, bevonva az állami szektort is, hogy érdemi párbeszédet kezdeményezhessenek az állampolgárokkal.

5 A fejezetben a Közösségfejlesztők Egyesületének szaklapban megjelent írásunkra építünk, mely A virágzó izlandi demokrácia címmel jelent meg a Parola 2014/4. számában.

25


A Citizens Foundation második, alulról építkező civil kezdeményezése tehát a Better Reykjavík, mely lényegében véve az árnyékkormány intézményesült formájává kezdett válni. A Citizens Foundation 2011 óta hivatalosan is tagja a reykjavíki városi fejlesztési tanácsnak, melyet a részvételi demokrácia koordinálására hoztak létre. 2014 szeptemberében kötötték meg a következő ciklusra vonatkozó szerződést, egy új együttműködési megállapodás alapján, az előző évek tapasztalataira építve. Tevékenységük alapvetően tehát a Your Priorities-szoftverre épül, amely 2008-as formája óta több változáson is átesett, valamint számos adaptációt ért meg a világ különböző pontjain. A társadalmi részvétel online lehetősége: a Your Priorities-szoftver A Your Priorities-szoftver egy olyan nyílt hozzáférésű online közösségi felület, ahol az állampolgárok által képviselt ötletek és prioritások nyilvánossághoz juthatnak. Egyszerű használata, világos kezelhetősége révén könnyen elérhető mindenki számára. A felülete letisztult, ami elősegíti a gyakorlati alkalmazását, s egyben teret szolgáltat arra, hogy az adott közösség a saját szimbolikáját, nyelvezetét használva adaptálja. Működése kétfajta részvételi lehetőséget kínál fel. A regisztrációt követően egyrészt lehetőség van az egyéni javaslatokat megosztani, másrészt a már meglévő ötleteket közvetlenül véleményezni. Ennek hatására kialakul a közösség által leginkább támogatott ötletek sorrendje, amely világos és átlátható módon közvetíti a nyilvánosság felé a közösségi döntés eredményét – rangsorolva az egyes megosztásokat. Az online felület tehát alkalmas a javaslatok, innovációk rendszerezésére. Az állampolgárok egy adott kereten, témán belül ötleteket oszthatnak meg egymással, függetlenül attól, hogy egy játék közösségi létrehozásáról, iskolai kirándulások tervezéséről, egy szervezeten belüli munkafolyamat megtervezéséről, vagy éppen az állami pénzek közösségi elosztásáról van szó. Az első lépés minden esetben a Your Priorities-felület egyéni aktiválása, s ezután különböző, mindenki számára érthető kategóriák létrehozása, amelyeken belül lehetőség nyílik az innovatív ötletek megosztására. Az ötletek rövid jellemzését követően további tér van ezek megerősítésére vagy éppen felülbírálására, ami arra a kérdésre ad bővebb választ, hogy miért érdemes éppen azt támogatni vagy ellenezni. Ennek folyamán a felhasználók között elindul egy nyílt, mindenki számára nyomon követhető párbeszéd. Miért éppen online? Az izlandi “Your Priotities”-felületre épülő, helyi részvételi demokrácia jó gyakorlatának megismerését követően lehetőségünk adódott a szoftver adaptációjára, mely E-dialóg néven érhető el. A Borsod-Abaúj-Zemplén megye területét behálózó, évtizedes közösségfejlesztői szakmai együttműködésre építve, modellprogramunk célja volt, hogy a közösségi tervezést érintő online és offline módszerek alkalmazásával egy jól működő, hatékony kommunikációt építsünk ki a települések helyi vezetői és a lakosság között. A szoftver alkalmazásakor közvetlenül építünk izlandi partnerszervezetünk, a„Citizens Foundation” eddigi tapasztalatára.

26


A hazai közösségfejlesztés gyakorlatában megérett az idő arra, hogy az internetet mint segítő eszközt szervesen alkalmazzuk a fejlesztési folyamat során. Mindazonáltal az e-demokrácia kapcsán kialakított e-dialóg, online kommunikációs csatorna csupán egy eszköze ennek a folyamatnak, és a személyes közösségi együttműködés, a helyi döntéshozatalban való részvétel elősegítésére szolgál. Egy olyan híd, mely alkalmazása által kiépül egy közös tér, erősödik a vitakultúra, és lehetőség adódik a közvetlen véleményformálás általi részvételre, a döntéshozatali folyamatban. Az online közösségi oldalak térhódítása hozzájárul ahhoz, hogy a felület kezelése napi rutinná váljon, akárcsak más közösségi honlap esetében. Az izlandi e-demokrácia gyakorlatának hazai adaptálása által tehát teret engedünk a modern technikák térnyerésének Magyarországon, amelyek a hagyományos közösségfejlesztési folyamatnak új lendületet adva, elősegíthetik az aktuális viszonyokhoz igazodott korszerű közösségi cselekvést. Egyszersmind egy olyan kommunikációs csatornát biztosítanak, melyek lehetővé teszik az állampolgári szerepvállalás minél aktívabb formáját.

27


A közösségi tervezés tapasztalatai három szinten

Közösségek megerősítése és közösségi tervezés Miskolc városában A Dialóg Egyesület munkatársaként 2010-óta dolgozom közösségfejlesztőként Miskolcon, az Avas lakótelepen egy hosszú távú elköteleződésben. Az elmúlt időszakban az egyesület többféle projektet valósított meg az Avason, azon cél mentén, hogy az itt élők és az itt működő intézmények képessé váljanak változásokat elérni a lokalitásban, valamint társakat, olyan együttműködőket találjanak ezekhez a változásokhoz, akikkel közösen tudnak tervezni. Fontos, hogy megtanuljanak türelemmel dolgozni, hogy minél több érintettet tudjanak bevonni a tervezés folyamatába a lokalitásból. Majd a közös tervezés után kezdjék el a tervek megvalósítását. Ez a tanulmány nem tér ki a hat éves fejlesztői folyamat összes tevékenységére, a projektek céljaira, eredményeire és kudarcaira, hatásaira, néhány közösségi tervezés szempontjából meghatározó történést elemez, az elmúlt év eseményeire fókuszálva. Munkánk célterülete ugyan Miskolc, de azon belül is szükség volt a további fókuszálásra, amely az Avas lakótelepre és az ott indult kezdeményezések további agitálására mutatott. Éppen ezért nem annyira a régió, vagy Miskolc, mint inkább a lokalitás sajátosságait érdemes tisztázni. Az Avas lakótelep a ‚70es évektől a ‚90-es évekig három ütemben épült fel, vegyes népesség lakja mind társadalmi, etnikai, korosztályi szempontból. Tekintve, hogy az Avas lakótelep harmincezres lélekszáma szomszédságokra tagolást igényel, az Avasi közösségfejlesztői munkánk során egy-egy időszakra elköteleződünk kisebb egységű lakóközösségek iránt. A szomszédságok méreteit mi magunk is másképp értelmeztük az évek során. „A városépítők munkájával létrehozott szomszédságok nagyságrendje (3000-10000 lakos) túllép a személyesség határain, márpedig Riemer (Max Weberrel együtt) azt állítja, hogy „szomszédság ott létezik, ahol szomszédsági viszonyok alakulnak ki. A szomszédsági viszonyok lényegét az ismétlődő találkozásokon alapuló érintkezés és a szoros személyes kapcsolat alkotja egy összefüggő városi területen belül. De ez nem jelent elkerítettséget” (idézi Pfeil 272. o). Riemer másutt ezt úgy fogalmazza meg, hogy „igazi lakószomszédság csak ott létezik, ahol belső társadalmasodás megy végbe.” (uott 273.) A szomszédságnál tehát az emberek közötti viszonyon, s nem térbeli egymásmellettiségükön van a hangsúly – ez esetben, mint lakók szemlélhetők.”6 A szomszédságok méreteit egyrészt szakmai irányaink is változtatták a fogalomhasználatunkban az évek során, másrészt a lokalitásban élőkkel való munka is

6 Vercseg Ilona (1992): Szomszédság, Budapest Közösségfejlesztők Egyesülete, Parola füzet. 9-10.o.

29


módosította az elképzeléseinket, és különböző projektek, azok céljai is más-más szomszédsági kereteket hívott elő a gyakorlatban. Általában azt halljuk az emberektől, hogy: „Avasi vagyok.” Szilvás utcai identitás nincs. De Szilvás 2. viszont van, lehet. Tehát lépcsőházakra, társasházakra bontva gondolkodtunk, így kezdetben a közösségi tervezés egy-egy lépcsőházra szorította a szomszédsági kereteket, aminek céljaként a szomszédsági viszonyok erősítése mellett a közösségfejlesztői folyamatokban felmért probléma mentén indult el közös gondolkodás. Ezen esetekben egy-egy lépcsőház megújítása vagy közös probléma megoldása mentén alakult ki a lépcsőházban lakók, bevont szakemberek, segítők, alkalmanként érintett hivatali és önkormányzati dolgozók bevonásával konkrét ügyekben olyan közösségi tervezési helyzet, amikben sok kisebb eredmény, és nem ritkán kudarcok is alakultak. Lépcsőházak lábazatának közösségi festése sikeres helyi cselekvésekig jutott, a zöldítési akciók eredménnyel jártak, de például a csótányírtással kapcsolatos hatósági szereplőkkel történő közös megoldáskeresési tervező alkalmak sikertelenek voltak. Ezek tanulságai röviden, hogy a közösségi tervezés témája is meghatározza a sikereket, viszont azon szempont, hogy ki a kezdeményező, s a kezdeményező hogyan tudja az érintetteket bevonni, és az érintetteket motiválni a részvételre sokkal fontosabb. Adott esetekben a részvétel szintje teljesen eltérő volt, s ehhez képest lehet az eredményeket is számba venni. − Míg a lábazatfestéseknél egyesületünk volt a kezdeményező, a lakók részvétele konzultáción keresztül valósult meg, ahol közösségi tervezés szempontjából eredmény volt, hogy a lakók nagy része közösségi döntéssel és közös cselekvéssel választotta, tervezte a lépcsőház lábazatára kerülő motívumokat, s ők egyesületi koordinálás mellett részt vettek a közös festésben is. − A zöldítő akciókban a részvétel legmagasabb szintjéről, az önálló kezdeményezésekről beszélhetünk, amikor a lakók maguk kezdték, maguk tervezték, maguk valósították meg, nem gyakran egyesületünk támogatása nélkül a lépcsőházak körüli zöldítést, virágosítást. Amikor is az egyesület a közösségi tervezési alkalmakba való bekapcsolódást támogatta, ezen esetekben a kezdeményezők maguk a lakók voltak. − Az említett csótányfórum leginkább a funkcionális részvételi szint, amikor delegált érintettekkel – hatóságok részéről a delegálás felhatalmazás nélkül, csak információszolgáltatási szintű – tettünk kísérletet egy adott lépcsőházban felmerült csótány és poloska invázió megszüntetésére. Ebben az esetben nem volt kellőképpen felkészült a közösségfejlesztő szakember sem, hiszen azon érintetteknél, akik delegáltként voltak jelen, nem tudott motivációt építeni a megoldásra. Emellett a problémában érintett lakóközösség nem került partneri helyzetbe a fórum ideje alatt, nem került így sor párbeszédhelyzetre. A fórum igazából a probléma felvetésén túl, információ megosztáson túl, egy adott családdal (csótány és együttélési problémákban érintett cigány családdal) történő konfliktuskezelési helyzetet eredményezett. Ez nem kis siker, de a közösségi tervezés el sem indulhatott. Néhány avasi lokalitásban megvalósult fejlesztői folyamat városi szinten is hatást ért el. Egy adott szomszédságban tartós jelenlétünk eredményeként az ott élők kis létszámú lakóközössége által (4 emeletes lépcsőházban 7 ott élő család) a közös takarítások, a társasház lépcsőházfestési és csótányirtási akciói mellett ülőpad és kiskert készült. A lakók egy olyan lakókörnyezetben tudtak változásokat elérni, ahol az ott élők erős és tartós szégyenérzetét okozta már évek óta az elhanyagolt, lerongált, bűzös lépcsőház. Saját lakókörnyezetükben büszkeséggel építettek egy olyan saját maguk által tervezett ülőpadot, amihez az önkéntes munkájuk mellett az anyagokat is ők szerezték be, szűkös anyagi hátterük ellenére. A helyi

30


képviselőnek tett lakossági jelzés miatt, a helyi képviselő a gumiabroncsokból készült ülőpad lebontását kérte a városüzemeltetésért felelős alpolgármestertől Green City7 elvekre hivatkozva, így eljutott a kezdeményezés híre a városvezetéshez is. Amellett, hogy mediációs folyamatok is beindultak, és a kezdeményezésért kiálló lakók érdekérvényesítésben is erősödtek – aláírásgyűjtéssel védték az ülőpadot -, az önkormányzat munkatársai (városüzemeltetési és marketing munkatársak) a Green City elvek népszerűsítése mellett „Formáld magad lakókörnyezetedet” néven, kiadványt állítottak össze a lakosság részére, amelyben a helyi kezdeményezéseket bátorítják, és támogatják szakmai tanácsokkal, konzultációs és közösségi tervezési lehetőségeket biztosítva. A szomszédsági munka mellett olyan intézményközi műhelyek zajlottak az évek során, amikben egyegy konkrét ügyben történik közös tervezés. Ezek az alkalmak olykor olyan partnerségeket hívnak elő, melyekben közösségi tervezés módszerével zajlik a tervezés, tehát a szakembereken kívül a fejlesztésben érintettek is megszólításra kerülnek egy-egy szakaszban. Ilyenre példák voltak: −A funkcióját vesztett aluljáró közösségi tervezése 2010-ben, amikor műszaki egyetemista építész hallgatók avasi fiatalokkal work shopok-on tervezték az aluljáró új funkcióit, illetve látványtervét. A terv elkészült, beadásra került az önkormányzatnak, ami fiókban lapul azóta is, ami nem erősíti se az érintett, se más közösségek részvételi aktivitását. −Az egyesületünk önkéntesei, és az Avasi Ifi csapat az Avasi Akciónapokon 2010-12 években kérdőívekkel mérte fel a lakosság körében, hogy az Avason élők a funkcióját vesztett „kék szolgáltató házban” lévő orvosi rendelőnek milyen funkciót szeretnének. Az addigi közösségfejlesztő munkánk az alábbi helyzetet tárta fel, mely tapasztalásokra olyan megoldási javaslatok fogalmazódtak meg, amik négy fő vonal körül határozhatóak meg: életminőség javítása az Avason, információhiány elleni lépések, lakosok részvétele, közösségi cselekvések. Közösségfejlesztőként azt valljuk, hogy mindegyik fő vonalra választ ad (bár hosszú távon csak), az aktív helyi közösség, akik kezükbe veszik a változás lehetőségének felelősségét. Ehhez közösségi terek szükségesek, amelyek platformot adnak a találkozóknak, ahol kapcsolatok épülnek, és készségek fejlődnek a változásokhoz, tehát ahol a képessé tétel folyamata történik. A lakossági kérdőívek elemzése mellett az Avason dolgozókkal (Avasi Közösségek: intézményvezetők, szervezetek, egyházak) készített interjúk, fórumok segítségével összeállítottunk egy programot. Az egyesület az önkormányzatnak beadott javaslatában egy olyan potenciális szociális városrehabilitációs programban való szerepvállalást ajánlott, amelyben egy közösségi tér kialakítása és ahhoz kapcsolható fejlesztői tevékenység meg tud jelenni. Majd bevontunk néhány építészt, illetve tájépítészt a közös gondolkodásba, akik között volt, aki már az évek során több alkalommal készített terveket az Avast érintően. Az önkormányzat 2014-es szociális városrehabilitációs programjában megnyitott az Avasi Közösségi Tér, és a projektben szociális és közösségi munka szakmai együttműködésének keretében zajlik a Tér működtetése, az ott élőknek teret adva.

7 Miskolc Magyarországon az első város, amely elkötelezte magát a környezettudatos városfejlesztés mellett és zöld mintavárosként a Zöldebb Városokért Mozgalom alapelvei mentén fogalmazza meg fejlesztési elképzeléseit.

31


A közösségi tervezéshez szükség van forrásokra. Két irányban váltam tudatossá az Avasi fejlesztői programunkban a forrásszervezés mentén. Az egyik irány a helyi emberek erősítése, képessé tétele, mint leginkább szükséges erőforrás a változásokhoz. Ezt a közösségi munka, a közösségszervezés lassú eredményei segítik, gyakran a szociális munka behívásával, tekintve hogy a lakótelepen a hátrányos helyzetben élőkkel napi kapcsolatunk alakult ki, ezért a jelenlétünk a velük való fejlesztői munka irányába tolta el a kapacitásainkat. Itt nemcsak a tudásokban, készségekben erősödő, képessé vált emberek jelentek erőforrásokat, hanem az általuk önkéntesen elvégzett tevékenységnek jelentős értéke van. Ennek példájára az említett szomszédságban elkészült kiskert és ülőpad önkéntesen elvégzett munkaértékre sikerült felhívni az önkormányzat figyelmét. A cselekvő közösségek komoly erőforrást jelentenek, ez pénzösszegben is kimutatható. Jelen esetben a lakók által elvégzett becsült munka értéke, és a lakók által finanszírozott anyag és eszköz becsült értéke 370 000 Ft volt. A közösségi kezdeményezések keretében megvalósult fejlesztések tevékenységeit, költségeit, kvázi az önkéntességet láttatni egyébként is fontos a nyilvánosság szempontjából, de elindíthat egy gondolkodást arról, hogy érdemes lehet egy támogató alapot létrehozni a hasonló kezdeményezések anyagköltségének támogatására, ami a lakosság által beletett önkéntes munkát kiegészítené. Különösen azért lehet fontos, mert pl. jelen esetben a lakók nehéz anyagi körülmények között élnek, ennek ellenére tesznek a lakókörnyezetükért, s jelentősen segítheti őket, ha az anyagköltségekben támogatást kapnak. A másik irány, ami konkrétan kapcsolódik a közösségi tervezés tapasztatainak növelését célzó projektünkhöz, amikor a forrással rendelkező projektgazdák nyitottságát célozzuk meg. Jelen fejlesztési forráslehívási rendszerben csak néhány ilyen lehe„A társadalmasítás szóval tőséggel találkozunk az Avason. Önkormányzati kezdődik minden az önkormányzatok és/vagy egyházi fejlesztésekhez társuló források esetében. A pályázatok kötelezően mentén tudtunk együttműködést kezdeményezni, előírják, ezért napirenden van. illetve egy érdekes civil vállalkozói kísérletről röDe sokan már túl látnak azon, viden szót ejtek. A kezdeményezéseink tapasztahogy pusztán egy kötelező elem. latai kapcsán elmondható, hogy a „projektgazdák” Egyre többen látják benne a lehetőséget.” szkeptikusak a közösségi tervezéssel, valóban nem gondolják, hogy jó nekik, ha az ott élő érintettek (Marien Anita beleszólnak a fejlesztésekbe. A paradigma másik Miskolc MJV önkormányzata, oldala is igazolva látszik kevés tapasztalatunkból, Kulturális és Városmarketing amely szerint az érintettek nem gondolják, hogy Osztály vezetője) joguk van beleszólni az őket érintő, környezetükben megvalósuló fejlesztésbe. 2011-12-ben kísérletet tettünk, hogy az Avason élő emberek és intézmények megszólításával a közösségi terekben szűkölködő városrészben elinduljon a közös tervezés. Az Ökotárs Alapítvány Trust for Civil Society in CEE támogatásának köszönhetően a közösségi tervezést megismertető és előkészítő szakmai műhelyek és képzés segítettek elindulni. A helyi intézmények bevonása két irányba vitte el a gondolkodást: a református gyülekezeti ház és a jezsuiták által tervezett közpark felé. Aktuálissá az Avas-Dél Lakótelepi Református Missziói Egyházközség által tervezett gyülekezeti ház vált, ahol a környéken élők számára elérhető funkciókat kezdtünk el keresni. A Miskolci Egyetem Kulturális és Vizuális Antropológiai Intézet hallgatóinak bevonásával a lakosság körében végzett kérdőíves felmérés az első lépés volt ezeknek a funkcióknak az összegyűjtésére. A kérdőívek feldolgozásából kiderült, hogy az emberek olyan közösségi teret szeretnének, amely helyszínt ad a családi programok számára,

32


ahol különböző generációk is megtalálják a nekik megfelelő kikapcsolódási lehetőséget, ahol igényes kulturális, zenei programok valósulnak meg. A gyülekezet és a helyi lakosok együttes igénye, hogy a létrejövő közösségi tér mindenki számára nyitott legyen, és felekezeti hovatartozástól függetlenül is kínáljon helyet és programokat az itt élők számára. A beruházási fejlesztés azóta még nem valósult meg, a csúszás miatt az együttműködés félbemaradt. A kísérlet során az egyetemisták visszajelzése az volt, hogy a lakók nem is hallottak még a fejlesztésről, nem volt róla információjuk sem, s nem igazán értették, hogy mi közük van nekik a református gyülekezeti házhoz, de a kérdésekre szívesen válaszoltak. Mi viszont hisszük, hogy apró lépésekben teret kap a lakókörnyezetet érintő döntések meghozásában a helyi lakos is, ehhez viszont elengedhetetlen feltétel a fejlesztésekhez kapcsolódó információ. − 2015-16-ban tudatosan kerestük a városi önkormányzat partnerségét a közösségi tervezés kipróbálására. Ezen kísérlethez partnernek hívtuk az izlandi Citizens Foundation munkatársait, akik 2008ban fejlesztették ki a Your Priorities-szoftvert, melyet projektünk során az online közösségi tervezés eszközeként akartunk alkalmazni. Az egy éves kezdeményezési szándékunk ideje alatt Miskolc városában sikerült elkötelezett önkormányzati munkatársakat találni a lehetőséghez, viszont nem került kiválasztásra konkrét helyi fejlesztés a kipróbáláshoz. Ennek okaként több tényező is szerepet játszott, de a tényleges elköteleződés hiánya talán az indok. Érdemes mégis ránézni arra, hogyan lehet egy nagyobb városban elindulni az egyik legfontosabb közösségi tervezési feltétel megteremtéséhez, vagyis a politikai-társadalmi környezetet erősen befolyásoló települési fejlesztésekért felelős önkormányzat szemléletváltásához. Meg kell említeni, hogy az egyesületünk 2010-től folyamatosan kapcsolatban áll a miskolci önkormányzattal, ami egy fokozatos kapcsolatteremtés mellett együttműködésre törekvésünket is hitelesíti. Az Avasi Közösségek munkaforma közösségi tervezésben gondolkodott, amikor az IVS (Integrált Városfejlesztési Stratégia), Avas városrészt érintő fejlesztései kapcsán elindított egy kérdőívezést az említett funkcióját vesztett aluljáró közösségi hasznosítására a Jezsuita Renddel, s az elkészült tervekkel ezt megküldte az akkori városvezetésnek, és főépítésznek. A „Településtervezés közösségi módszerekkel” műhelyeinken részt vett (említett Ökotárs projekt keretében) a városi főépítész, helyi építészek, a helyi intézmények, egyházak, mely műhelyeken ismerkedtünk a közösségi tervezés fogalmával. Az önkormányzat szociális városrehabilitációs projektjében és Megújulás- Jelenlét az Avason projektben való szakmai munka során személyes kapcsolatok alakultak ki az önkormányzati referensekkel, városfejlesztési munkatársakkal, alpolgármesterekkel és munkatársaikkal, melyek könnyítették a napi munkánkat az egyébként nem könnyen átlátható önkormányzati struktúrában és kapcsolattartásban. Amikor egyesületünk megszólításra került a 2014-20-as ITS (Integrált Településfejlesztési Stratégia) készítése során, akkor tudtuk képviselni a városmegújítással kapcsolatos gondolatokat, Miskolc MJ. Város Integrált Településfejlesztési Stratégiája a potenciális projektgazdáktól (pl.: Önkormányzat, közigazgatás, KLIK, GYEMSZI, Miskolci Egyetem, egyházak, civil szervezetek, magán befektetők, stb.) és forrásoktól (pl.: magántőke, EU forrás, önkormányzati forrás, hitel, stb.) függetlenül foglalja rendszerbe Miskolc 20142020 közötti fejlesztési elképzeléseit, s akcióterületként kijelölésre került a Avas-Dél szociális rehabilitációs akcióterület (Avasi lakótelep), amelyhez a közösségi tervezés módszertanát ajánlottuk ezen fejlesztési időszaknak. Ezen előzményekkel ajánlottuk fel partnerségünket, melynek keretében segítő szakemberrel közösen a helyi érintetti kör azonosítását, a helyi emberek folyamatos informálását és a közösségi tervezési folyamatban résztvevők mozgatását, kapcsolattartást a szakemberrel, a tervezői folyamatban való részvételt és az izlandi partnerszervezet által tartott képzési napon való részvételt kértük. Az utóbbin kívül nem sikerült abszolválnunk az együttműködésünket, tehát kis eredményekről, viszont fontos tanulságokról lehet beszámolni.

33


A városi közösségi tervezésben országosan nem sok tapasztalat látott még napvilágot, de Miskolcon azért volt precedens a város főterének, a Szent István térnek a tervezése során. Ez a tapasztalat vegyes benyomásokra tett szert. Városi önkormányzaton belül is, és civil körökben is észlelhető visszhang, amiből kihallatszik a csalódottság. Amellett, hogy a fejlesztésre szánt forrást felfüggesztették, s azóta sem látszik rá , a workshopokon sok civil szervezet hozzájárult a véleményével a közösségi tervezéshez, aminek a feladata az volt, hogy a résztvevők irányvonalakat próbáljanak felvázolni, amelyek mentén az építészek jelen esetben a Szent István tér megtervezésekor gondolkodhatnak. Ezek után aligha lehetett azt kérni, hogy olyan fejlesztéshez társítsuk a kísérletet, amihez még nem látszik a forrás, pláne, hogy a 2020-as ITS-ben láthatóvá váltak a fejlesztési tervek is. Az általunk preferált Avasi Kilátó így szóba sem kerülhetett, különösen, hogy egy helyi vállalkozó éppen nagyszabású terveket készített rá, s helyi civil kezdeményezésként potenciális befektetőket keresett a fejlesztés önrészéhez. A kezdeményezővel folytatott néhány beszélgetés során felvillant ugyan a tervek véleményeztetési gondolata, de rövidre zárta a városi önkormányzat a kérdést azzal, hogy az ingatlan az ő tulajdona, nem nyitnak a tervek felé. Így az ITS mentén gondoltuk át több ízben is az éppen forrásokat is kapó fejlesztéseket, így szóba jött a kerékpárút fejlesztés, a Kerékpáros közösségi közlekedési rendszer kialakítása („közbringa” rendszer), Forgalomterhelés csökkentése és funkcióváltás a Búza téren. Egyik potenciális fejlesztésnél sem látszott igazi szándék arra, hogy a helyben élők véleménye megjelenjen, pedig hangsúlyoztuk, hogy az online felületen való véleménynyilvánítási lehetőség legnagyobb hozadéka a párbeszéd lehet. Nem az a garancia a kísérlet eredményességére, hogy az érintettek ötletei, véleménye mentén valósul meg a fejlesztés, sokkal inkább lehetőséget ad a kísérlet a diskurzusra, az érvek megválaszolása mellett pedig az átlátható információadásra. Inkább a kötelező társadalmasítási feladatok mentén merült fel a szoftver használata, az pedig egyesületünk aktivizáló céljait nem szolgálná. Összességében elmondható, hogy az önkormányzat munkatársaiban elindult a módszerről a gondolkodás, vezetői szinten CLLD típusú források irányába való mozdulás. Felismerésre került, hogy a közügyekbe, helyi fejlesztésekbe való beleszóláshoz nincs elég információ, aminek útja lehet az „okos” Miskolcon is az online közösségi tervezés. A Smart City és a Green City elvek támogatják a közösségi tervezést, de két irányba történő szemléletváltásra van szükség. A fejlesztések projektgazdáinál, akiknek nyitottságot, kapacitást, információt kell adni ehhez a módszerhez, és az érintettnél, akikben az információ iránti szükséglet nem alakult ki, ezért a véleményezési, hozzászólási, cselekvőkészsége növelése a feladat, és emellett a partnerségi helyzetet kell megteremteni. Ezen feltételek mellett városi szinten figyelembe kell venni a marketing szempontokat, most jelen tanulmány írásakor így szerveződik munkacsoport az önkormányzaton belül, ahol a különböző osztályok, urbanisztikai és egyéb szakemberek bevonására született javaslat. Zárógondolatként két számomra jelentős dolgot szeretnék megerősíteni. Helyi emberek nélkül nem alakulhat ki érdemi fejlesztés/fejlődés. Nélkülük gyakoribb a fordítottja, amikor a felülről vezérelt fejlesztői célú beavatkozás épp rombolja a helyi identitást, nem építi. Jelentős változásokat igazi partnerségekben lehet elérni, s egy közösségi tervezési folyamat arra is alkalmas, hogy az alulról jövő kezdeményezések, civilek, szakemberek, projektgazdák szerepei és ügyei összeérjenek egymással. A jó partnerséghez bizalom szükséges, és ennek fokozatos, de folyamatos megtapasztalása. A városi fejlesztő munkában több a szereplő is, s az érintett is, ez csak fokozza a feladatot és a felelősséget egyaránt. Ezen szereplőkkel, érintettekkel kapcsolatosan nagyobb időintervallumú munkáról írok, hogy láttassam a sok idő, a sok befektetés és a munka szakaszainak egymásra épülése mind-mind szükséges a jó partneri viszony kialakításához. 

34

Sélley Andrea


Közösségi tervező munka Arnóton Kezdet… Közel 10 éve lakom Arnóton, de aktív közösségfejlesztői szerepbe mintegy 5 éve léptem. Azóta a lehető legtöbb módon igyekszem „beleavatkozni” a település életébe. Egyrészt, mint helyi lakos, aki magáénak érzi a települést, úgy gondoltam, így itt is lesz lehetőség a már sok helyen átélt folyamat elindítására. Másrészt kihívásként éltem meg, hogy milyen módon lehet elkezdeni tudatosan dolgozni azon a településen, ahol élek, mely szereplőket sikerül megtalálnom, s hogy sikerül együttműködést alakítani ki velük. majd ezekkel egy időben jön a többi alapvető kérdés: Lesz-e rá igénye másoknak is? Mi az, ami motiválhatja a helyi szereplőket? Hogy tudom bevonni, megszólítani? Hogy tudok egyszerre két szerepben mozogni helyi lakosként és fejlesztőként, ehhez hogy viszonyulnak az érintettek? Meddig juthatunk el? Mivel sem pályázati megkötöttség, sem határidők nem szorítottak, a folyamat a maga tempójában haladhat/ott. A fő célom kezdetben az volt, hogy megtaláljam a helyi szereplőket (intézmény, magánszemély, vállalkozó, egyház stb.), s párbeszédet kezdeményezzek közöttük. Megtalálni az aktív, cselekedni akaró résztvevőket, hosszú folyamat. A helyi viszonyokra jellemző, hogy vannak kezdeményezések, programok, de ezek jórészt egymástól függetlenül szerveződnek, nincs kapcsolódás közöttük, nem segítik egymást. Kikkel és hogyan dolgoztam? Indulásként az óvodástársak szüleit szólítottam meg s több hetes, hónapos „baráti” beszélgetés után, már tudatosan igyekeztem rávezetni őket arra, hogy gondolkozzunk, tervezzünk, cselekedjünk együtt. Mivel Arnót, Miskolctól alig 7 km-re helyezkedik el, az itt élő emberek jó része csak aludni jár haza. A megszokott mindennapi rutinból nem lépnek ki. Ez egy idő után elégedetlenné teszi őket, s ha van lehetőség beszélni erről, gondolkodni azon, hogy lehetne kicsit másképp, rengeteg ötlet felmerült a változtatásra. Így megerősödött bennem is az elképzelés, hogy van igénye az emberek (egy részének) a változtatásra. Beszélni arról, hogy lehet változtatni a mindennapok rutinján, mi is bele tudunk szólni a helyi folyamatokba, bele akarunk-e szólni, vagy jó nekünk így, ahogy van, – nem volt könnyű. Ez a klasszikus út, igen lassan haladt. Emellett egy pályázat kapcsán, a település vezetőséggel is kapcsolatba kerültem, támo-

35


gatni tudtuk a helyi önkormányzati programok megvalósítását – igaz, közel sem közös, vagy közösségi tervezéssel –, a bizalmi viszony kialakult. A legnagyobb eredmény ez lett s megalapozta a folyamatok további menetét. Civil szervezet munkatársaként, pályázatok segítségével több kisebb eseményt tudtunk helyben szervezni, melybe minden egyes alkalommal igyekeztünk bevonni a vezetőséget is. Ezen idő alatt kialakult egy 4-5 fős csapat, akikkel rendszeresen összejárva, egyre inkább körvonalazódott, hogy van kikkel együtt gondolkodni s esetlegesen közösen tervezni is. Ehhez azonban szükség volt néhány külső példa megtekintésére is (pl. kunbábonyi nyári egyetem, megyei műhely stb.). Mindeközben külső segítséget is igénybe véve, fórumot szerveztünk 3 alkalommal a helyi érintetteknek (lakosok, vállalkozók, egyházak, intézmények). Néhány gondolatban megfogalmazódtak a helyi problémák, ebből a fejlesztési szükségletek, de továbblépés nem történt. A kapcsolattartás az önkormányzat részéről megvolt, de főleg én kerestem őket, hiszen minden lehetséges alkalommal szerettem volna az együttműködést „közösségibb” szintre emelni. Ezzel párhuzamosan, kb. 1,5 éve a helyi aktív résztvevőkkel kétheti rendszerességgel leültünk beszélni, hogy milyen elképzeléseink vannak, melyek lehetnek a mi kompetenciáink, milyen eszköz van a kezünkben. Elindult a közös gondolkodás, de a közösségi tervezéstől még messze álltunk, hiszen jórészt ez a pár ember tanulta a módszert. Az eDialóg program szinte magától adódóan érkezett meg településünkre. Attól nem tartottunk, hogy vezetőségi ellenállásban lesz részünk, mint ahogy nem is lett, a támogató szándék azonnal megszületett. A csoport számára is egyre fontosabbá vált, hogy hírt adjunk magunkról (helyi aktív csoport), s szólítsunk még meg másokat is, hogy kapcsolódjanak hozzánk. Ebben nem voltak átütő sikereink, kevés embert tudtunk bevonni. Arra jutottunk, hogy muszáj olyan eseményt szervezni, mely látványos, a helyieknek szól s igyekszünk őket minél jobban bevonni a megvalósításba. Így született meg 2 rendezvény, melynek bevételeit a köz számára szerettük volna visszaforgatni. Ekkor indult el a szélesebb körű tervezés, hiszen itt már az önkormányzat is felajánlotta anyagi segítségét is. Helyi vállalkozó segítségével készült egy nagyméretű hirdetőtábla, mely a helyi kommunikációt hivatott segíteni, remélve, hogy minél többen értesülnek majd a jövő eseményeiről. Az ügyet ekkor azonban még nem találtuk meg. Végül a mindennapi személyes beszélgetések kapcsán, a helyi park átalakítása merült fel többek részéről. Ekkor megkerestük az önkormányzatot is, hogy megszavaztatnánk az embereket arról, mit gondolnak, hogy lehet a park funkcióit javítani? Milyen ötletük van a hely felújítására? Mit tennének ők hozzá? Kis csoportunk nyáron készített raklap bútorokat, de az egy szűkebb kör kezdeményezése volt, itt szerettük volna, ha minél többen hozzászólnak. Közben tisztáznunk kellett, hogy a lakosság nem várja el, hogy kivitelezhetetlen változtatásokat végezzenek el rajta, inkább a célszerű, ötletes, és HELYI vélemények beépítése a cél. Elkészült a felület, de azt tapasztaltuk, hogy nagyon kevesen használják még úgy is, hogy személyesen kértünk meg mindenkit, nézzen rá, véleményezze, ossza meg az ötleteit. Volt, aki nem tudott regisztrálni, több alkalommal eltűnt a felületről. Településünkön nem mondható sikeresnek az on-line tervezési folyamat. Az off-line találkozókon közvetlenebb információcserére, véleményezésre volt lehetőség. Ezt folytatni kívánjuk.

36


Fejlesztőként terepen A településünkön szinte minden adottság jelen van, hogy igazán „közösségi” folyamatok indulhassanak be és váljanak sikeressé, de ezek mozaikszerűsége egyelőre még nem adódott össze, csak néhány alkalommal. Megfigyelhető a bizalmatlanság mindkét oldalról s ezt a személyes jelenlétem sem tudta még teljesen feloldani. Mintegy közvetítő szerepben tovább kell folytatnom ezt a tevékenységet, közelebb hozva egy sikeres folyamat lehetséges szereplőit. Valószínűleg szükség lesz külső segítségre is, aki módszerekkel, tapasztalatokkal tudja ezt segíteni. A közösségi tervezés folyamatát – ahogy az én fejemben van – egy konkrét esemény kapcsán gyakorlatban kell kipróbálnia a szereplőknek, akár a fent említett park átrendezése kapcsán is. Minde közben, ha a különböző társadalmi szerepekből adódó viselkedési formákat le tudjuk győzni, s partnerként tudjuk egymást kezelni, hiszem, hogy sikerre tudjuk vinni ezt. A próbálkozás több alkalommal elindult, eljutott valameddig, de nem fejeződött be egyszer sem úgy, hogy mindkét fél elégedett lett volna vele. Nagyon fontos helyre tenni azt, hogy nekünk (helyi lakos), miben van kompetenciánk, s hogy VAN kompetenciánk, s fontos az is, hogy a vezetőség is belássa, hogy sok segítséget, támogatást, ötletet nyújthatnak a helyi társadalom tagjai is. Ha megszólítva, bevonva érzik magukat, szívesebben cselekszenek, támogatóbbá válhatnak s fontosnak fogják érezni mindannyiunk ÜGYEIT. 

Laskó-Kuthi Adrienn

37


Fejlesztői tapasztalatok két mértékegységben – Hollóháza településen és az Abaúji LEADER Egyesület közösségeiben Helyzetbe kerülni Közösségfejlesztési helyzetbe kerülésnek egyik – jóllehet erős tudatosságot és energiabefektetést kívánó – módja lehet az, ha az adott lokalitásban (településen, szomszédságban) közösségi tervezést indítunk, hiszen annak kiindulópontja éppen az, hogy kialakul egy folyamatot (és önmagát is) gondozó közösség, amelynek fenntartása – mondhatnánk eredendő jogaiba való visszaállítással –, kialakítása éppenséggel fejlesztői célunk is. E mögött természetesen ott van annak a hite, hogy a helyi közösség attól nyeri el életképességét, ha előzetesen helyzetbe hozva hagyjuk önállóvá felnőni, járva azon az úton, amelynek döntési pontjainál úgyis mindig a közösségi megoldásokat választják legjobb alternatívaként. Közösségfejlesztői tapasztalatomat természetes gyakorlati tapasztalataimmal megerősítve azt látom, hogy sokkal életképesebbek azok a változtatási (fejlesztési) folyamatok, amelyek ösztönző környezetben valósulnak meg. Az ösztönző környezet könnyen értelmezhető, összetevője pedig egyszerűen annak a közelsége, hogy mások is csinálnak olyat, vagy legalábbis hasonlót, mint mi. Vagyis hasonló a helyzetük, hasonlóak a kérdéseik, problémáik és talán a lehetőségeik birtokba vételénél is ugyanazokat a szinteket kell átugraniuk, hogy aztán élni tudjanak azokkal. Ezt a tapasztalatként az észak-abaúji közösségfejlesztési folyamat fejlődéstörténetére és jelenére tekintve jelenthetem ki több, mint megérzésként. Ez utóbbi tézis arról szól, hogy a projektidőszakokon túli folytatás lehetősége, amely a folyamatban gondolkodást jelenti, minden közösségfejlesztői beavatkozás alapköve, s az ilyen folyamatok közelsége ösztönző lehet bármilyen közösségi kezdeményezésre. Valójában e három szempont megvalósítására való törekvés volt a külső lehetőség teremtésben gondolkodó közösségfejlesztő számára az adott terep kiválasztásának indoka, amely persze a helyi lehetőségtől függetlenül is fennállhatott volna. Tekintve azonban a projekt időszaknak – ilyen fejlesztési folyamatok életciklusához mért – rövid voltát, elengedhetetlen volt még valamilyen szükséges plusszal kalkulálni a jövendő projektidőszaki reménytelibb cselekvéshez. Hollóháza esete jól példázza azt az el nem túlozható tényezőt, amely a körülmények véletlenszerűségének és a személyes elköteleződések jelentőségének találkozásban ölt testet. A 2005.

38


körül zajló KözTámHáló8-s folyamatok és akkoriban még közművelődésinek nevezett megyei intézmény körül már tevékenykedő Dialóg Egyesület munkatársaként, az egyesület akkori elnöke közösségi képzést tartott Pálházán, amelyre a közeli Hollóháza, mint már akkor is érezhetően érdeklődő tagjai is eljutottak. Ezen a képzésen alapvető személyes közösségi jó szándékaik mellett bizonyára kaptak olyan indíttatást, amely nem volt hiába való, hiszen 2014-ben egyikük lett a helyi polgármester. Gyorsan összekapcsoltuk a terepválasztásnál a lehetőséget, amelyet egy olyan fejlesztési folyamat hordozhat, amelyben egy közösségfejlesztéssel motivált polgármester jelenthet. Ettől kezdve a döntésünk egyértelmű volt e település kiválasztásának tekintetében, de természetesen az előkészítés, a helyzet kitapogatása mindenféle előfeltevésünk mellett is elsődleges feladatunkként mutatkozott! Az Abaúj Leader Egyesület (ALE) akcióterületére vonatkozó közösségi tervezési szándékaink egyértelműen két tőröl fakadtak: Az egyik a „Hol, ha itt nem?” érzése a másik pedig a fejlesztő érintettsége az ALE vezetőségében. Amikor témát célt szoktak keresni a közösségi tervezésnek, az egyik tipikusan ajánlott terület a vidékfejlesztési illetékességű Leader HACS-ok (helyi akciócsoportok) helyi stratégiájának tervezése szokott lenni. Amikor Leader-szerű tervezésről beszélünk, lényegében a szereplők teljességének bevonására alapuló, a közösség által vezérelt tervezésre gondolunk (ld. CLLD). Ez most tényleg helyzetet teremtő lehetőségű és legalább nem kell külön erőt fektetni a módszer használatának elméleti indoklásába. A gyakorlatban persze a közösségi tervezés indoklása éppen elég kihívást jelentett. E kihívás megoldásaként adódott, hogy a célterep közösségfejlesztője, mint civil szektor képviselő történetesen ott ült az érintett vezetőség soraiban. Az már magában is kihívást jelentett, hogy egy Leader szervezet civil vezetőségi tagja mit képes elérni ebben a tekintetben, vagyis mennyire lehet valóságra váltani pl. a CLLD-t, mint a működésmódra késztető EU-s itinert? Közösségfejlesztőként meg kell jegyeznünk, hogy a CLLD, mint közösségépítési és működtetési mód, abszolút olyan elveken és gyakorlaton alapul, amelyet a közösségfejlesztés alkalmaz, így számunkra e módszer megjelenés nem újdonságként, hanem aha – élményként hatott. Az ügy mellet való fejlesztői elköteleződés igenlése ezzel együtt sokkal inkább a „volna jó!” racionalitásából, mint az adott közösség eddigi munkastílusából, valamint abból a tényből fakadt, hogy ez egy régi és sajnos cselekvő támogatók nélküli kívánság volt ezen a szinten. Folyamatok a közösségekben Hollóházán a már említett helyzetfeltáró találkozások alapvetően a közösség építésre küldetéstudattal beállítódott polgármester asszonyra alapultak, s a többiek véleményének megismerése lényegében csak a helyi közösségi beszélgetések utánra tolódott. Ennek a fajta helyzetfényképezésnek valójában közösségfejlesztői szemmel nem igazán szokásos, csupán egy ember véleményére alapuló módja azzal magyarázható talán, hogy az előzetes ismeretek és a 2005-ben megszerzett célirányos közösségi képzettség szemszögéből láttatott helyzetfelmérés tényleg körültekintő, sokrétű volt. Sokkalta nehezebb lett volna egy olyan településen elvégezni a ténytérképezést, ahol a közvetítők sajátos, csak személyes nézőpontjai elfedik a lényeget. Mindemellett érdekes helyzet állt elő azzal is, hogy a település eme első embere, a végrehajtó projekt stábból személy szerint is választott azzal, hogy a mikrotérségi kötődés kapcsán példaként emlegette a majdani fejlesztő települését, mint a helyiek körében elterjedt „bezzeg” – mintát. Mivel az említett „bezzeg” település Észak-Abaújban található, ahol 2005-től indultak el és azóta is tartanak a mikrotérségi

8 Közösségi kezdeményezéseket támogató országos szakmai támogató hálózat nevének rövidítése, mely kb. 5 évig működött az akkori szociális tárca támogatásával és szakmai monitoring munkája mellett

39


közösségfejlesztési folyamatok, Hollóháza pedig Észak-Zemplén felső csücskében található, a kiválasztási szempontok egyikének (nevezetesen az ösztönző környezet közelségének) kritériuma is teljesült, hiszen a két északi mikrotérség (Abaúj és Zemplén) északi részei határosak egymással és így adódik a természetes, öko-logikus kapcsolódás is. Ennyi indok együttese a megfontolt fejlesztőket is arra késztetné, hogy elmenjenek dolgozni az adott településre. Mi is így tettünk. A terepi partner folyamatba vonásához konkrétan a szerződéses elköteleződés formai követelménye volt rendelve a projektben, mégsem gondoltuk azt, hogy egy cégszerű aláírás megszerzése megoldja a beköszönés dilemmáit. Természetesen meghatározó volt az, hogy a folyamat első fázisaiban megjelennek-e kulcsemberek, kiépülnek-e velük a kezdeti munkakapcsolati formák. Ez egyébként módszertől függetlenül kimondatlanul is kötelezően teljesítendő sikerkritériuma a továbbhaladásnak bármilyen környezetben is. Nyilvánvaló, hogy nem minden kulcsembert tudunk elérni a folyamat kezdő fázisában, s az is, hogy nagyon helyzet/terep függő, hogy meddig tart a kezdő fázis. Ez több mindentől függ, mely függéseket leginkább úgy lehetne definiálni, mint a helyi közösség/ település egészségi állapota és kommunikációs kultúrájának fejlettsége. Az egyik inkább helyi adottság, a másik inkább helyi tanultság, gyakorlottság kérdése. Az előbbi tekintetében az előzetes helyzetfelmérés során tájékozódva, a ténytérkép alapján kialakult kép nagyon is pozitív volt: Ezen a településen változatos, formális és informális közösségek is jelen vannak. Formalizált és nem formalizálódott civil szervezetek egymással kapcsolatokat tartó interakcióiról szerezve információt, úgy véltük, hogy ez megint csak az optimális kezdőfeltételeket hozza. Az utóbbi, a fejlett, funkcióját teljesítő kommunikációs kultúra a jelenkor közösségi állapottérképére tekintve, – nagyon ritka ösztönös közösségektől eltekintve – csak vezetett, tudatos közösségépítés eredménye szokott lenni. Ezek pedig időbeli folytonosságot, előéletet feltételeznek, még az olyan közösségek esetén is, – mint például a szóban forgó – melyek elkötelezett, küldetéstudattal rendelkező vezetővel rendelkeznek. Ezzel a ténnyel is számoltunk, s maga az emblematikus közösségvezető is tisztában volt ezzel, s már az elején kiderült, hogy legfőbb projektcélként egy helyi közösségfejlesztési folyamat beindítását vizionálta. Megemlítendő fontos tényező még, hogy az előzetes tájékozódás során kiderült az is, hogy nincsen a településen komolyabb látható, esetleg lappangó konfliktus a meghatározó helyi szereplők, intézmények, szervezetek között. Természetesen ez nem egyenlő azzal, hogy személyközileg ilyenek ne léteznének, de a folyamat sikeresebb beindítása szempontjából előbbi a releváns. Az elsődleges mag kialakulása, kialakítása, az első ügyek felszínre kerülése Előzetesen megjegyzendő, hogy e maggal való közösségi munkálkodás feladatainak elkezdését nem egy terembe beköszönve, hanem előzetes közismertségre szert téve sikerült megkezdenie fejlesztőként, polgármesteri felkérésre egy régóta sikeres települési rendezvényen való közszerep vállalásával. Ez a formula jó szívvel kiajánlható! Valójában a polgármester személyes listája alapján indult a kör kiválasztása. Ez a lista átgondoltan számba vette a település alapvető közösségeit, akár intézményekhez, akár formalizált, vagy nem formalizált közösségekhez kötődtek is. E mag mozgatásában dominált a központi szervezés az IKSZT munkatársainak szerepével. A település első emberének hozzáállását tekintve kezdetektől tetten érhető

40


a személyes kapacitások közvetlen, közösségi latba vetése (pl. ifi kör személyes vezetése, színjáték betanítása), másrészt a hivatás kötelező elemeivel tisztában lévő vezető emberként, a szervezési logisztika szükségszerűen delegált feladatainak átadása, mely megmutatkozott abban, hogy a jó szándékú és előrelátással, az alkalmazásbeli lehetőségeket kihasználva, a közösségi folyamatszervezés logisztikáját a munkakörükben érintettekre (IKSZT munkatársak) bízva folyt főképp az érintettek értesítése. A mag bővítésének okából kezdettől fogva szóba jött az önkéntes elköteleződésből fakadó feladatvállalás jelentősége. Ezt leginkább a fejlesztői külső szem létező, jó gyakorlatok tapasztalatát megosztó szándéka ültette el a résztvevők fülében. Megállapítható, hogy e csapat önmagát még nem ruházta fel az önálló, a helyi közösség mozgatását tekintve hatásgyakorló szereppel, hanem nyíltan a polgármestertől várják ezt, mint aki eleve elrendelt szerepben van. Az első találkozó során már a bemutatkozó körben hoztak ügyeket a résztvevők. Két erős fókusztémá köré csoportosultak ezek, s érdekes módon a többi találkozón csak fejlesztői sugalmazásra futottak köröket egyéb témákkal is. Elsőként az ifjúság jelenlétének hiánya a jelenlévők köréből (lényegében ez később, mint az ifjúsággal való törődés ügye) fogalmazódott meg. A külső közösségi terek kialakításával kapcsolatos kérdés másodikként pedig a településen élők közösségi életének különbözőségére utalt (a település alvégén élők körében működik az önszerveződő közösségi élet, de a másik részen nem). Ezzel kapcsolatosan felmerült az is, hogy a belső közösségi tér (IKSZT) lehetőségeiben is rejlik még bőven kihasználhatóság, csak ehhez közösségi megfogalmazás szükséges. Ezek mellé csatlakozott a későbbiekben a település közösségi rendezvény-naptárának közösségi módon való megtervezési igénye, ill. annak tudatos körüljárása, hogy kik tekinthetők a település kulcsfiguráinak ill. meghatározó közösségeinek. Viszonylag sokára erősíttetett meg viszont az igény, amelyet mint települési közösségfejlesztési perspektívát már az első alkalommal körbejártunk, s tekinthetünk a közösségfejlesztés ki nem kerülhető útjának. Ez pedig nem más, mint annak az igénye, hogy a település életének alapvető kérdéseit, jövőképét, az emberek általános közérzetére vonatkozó kérdéseket beszéljük át széles körben. Nyilvánvaló, hogy ezen kérdések feltevéséhez szükséges, hogy több ember legyen megszólítva, többféle nézőpont hangozzék el, hogy ezzel eléggé legitim lehessen a válaszok kiátlagolása. A település 2014 óta megválasztott polgármestere újfajta, múltidéző kört indított el, amelynek során a múltba tekintő képek segítségével érdeklődésre számot tartó esteket hozott össze. Ezek reménnyel szolgálhatnak mintául, ill. átvezetőül a majdani települési közösségi beszélgetésekre. A közösségi tervezési téma indoklása az ALE-nél „Az Észak-Abaúj a Szívünkben közösségfejlesztői sorozatunkban képviselt közösségi tervezés – mint vidék – és településfejlesztési eszköz – nevesítése véleményem szerint kardinális kérdés. Azért is tartom fontosnak, hogy használjuk e módszert, mert tudtommal nem sok hajdani kistérség területén zajlik hasonló kísérlet, mint nálunk Észak-Abaújban, s jócskán szükséges lenne pedig ez! Az elv ugyanis roppant egyszerű (ld. alább) és ésszerű, de nem alakult igazán (s magától nem is fog alakulni!) intézményes szokássá. • A közösségi tervezés lényege, hogy az érintettek együtt határozzák meg az őket érintő jövőbeni fejlesztések céljait és irányait. • A közösségi tervezés kiterjedhet a települési / térségi élet bármely területére, pl.: gazdaság, kultúra, turisztika, közösségi élet, stb. • Végső célja olyan települési / térségi jövőkép kialakítása, mely az érintettek legszélesebb körének támogatását bírja.

41


• A folyamat első lépése egy olyan tervező csoport létrehozása, mely a térségi / települési közösség egészét megfelelően képviseli A helyi tervezés koordinálását a település közösségfejlesztő egyesület, a térségieket a Leader közösségek végezhetik legautentikusabban.” Az amúgy is a legnagyobbak közé (76 település) tartozó szervezetnél egyetlen közösségfejlesztő sem ringatja magát álmokba tagságának rendszeres közösségi kommunikációja tekintetében (ami lényegi garanciát jelenthet bármilyen CLLD-s megoldásnak is), mert ilyen számosságú halmazon nem működőképes a dolog. Csupán akkor, ha eleve ilyen működésmóddal jött létre a szervezet és pl. mikrotérségekbe tagolt együttműködés fejlesztési programok során történt az összehangolt tervezés, döntés előkészítés, ami nyilván megint nem gyakori eset. De ezek csupán elméleti kritériumok, megfontolandó javaslatok lehettek a Leader HACS-ok valamikori létrehozásánál és nem megvalósult lépések. Minden HACS előtt ott állt azonban a feladat, hogy 2015-ben el kell kezdeni a Helyi Fejlesztési Stratégia (HFS) újonnan történő megalkotását, s bár ez lényegében a CLLD elveknek megfelelő újra gondolást jelentett, mégis szükségszerűen újra mozgósítással is járt a szervezet egészére tekintve. Természetesen a HFS megalkotásának rendjében szerepel annak a módszertannak a követése, amely biztosítéka lehet annak, hogy valóban közösségi módon, az érintettek aktivizálásával történnek meg a tervezés lépései, tehát ez nem csupán apropója lehet beavatkozásunknak, hanem céljaival pontosan egybevágó lehetne. Kikkel dolgozzunk az ügyön? Abaújban azt gondoltuk, próbáljuk meg a közösségi oldalról építkező fejlesztés régen emlegetett gondolatát gyakorlatban bevinni a szervezeti tudatba. Ez, a szervezet előéletét és közösségi gyakorlatának szokásait tekintve, abszolút a munkaszervezet feladatvállalásának hátterével támogatott elnökség megnyerésének feladatát jelölte ki útként. Ez talán arra is alkalmas lehet, hogy a szervezet – más Leaderekhez hasonló helyzetben – kritikai támadásokra adott válaszainak adminisztratív bürokratikus, a túlpolitizáltság érzetét keltő szövegkörnyezetét, a Leader – szerű működést reprezentáló szervezetek lényegi meghatározójára, az együttműködések kialakítására, és olyan projekt füzérek generálására cseréljük, amelyek a fejlesztéseknek a térség fejlődését okozó egymás mellé rendelését eredményezik. Ez etikus magatartásnak tűnt, s mint ilyen a realitások valóságával is sikerrel megütköztethető, felvállalható gondolat volt. De kikkel együtt tudjuk e nézeteket gyakorlatban kimunkálni, mikor a működési gyakorlat ezeddig sokkal inkább szokásjogi, a gördülékenységet, a hiba nélküliséget, a kritikák elébe menő védettséget kialakítani akaró volt. A projektidőtartam felvillantotta az egész Leader közösség CLLD átorientálásának elkezdéséhez szükséges beavatkozást is, de láttuk, hogy az előbb említett működésmód megváltoztatására tett törekvést elsősorban a szervezet irányító testületeivel (elnökség, munkaszervezet) együtt tehetjük meg. Az előzetes megbeszélések során is megmutatkozott, hogy ezek a testületek jelenthetik a beavatkozási pontokat.

42


Újdonság erejű módszertan Annál is inkább gondosan kellett eljárnunk a terepválasztás során, mert egy hazánkban eddig nem alkalmazott módszert, az online közösségi tervezés módszerét is szerettük volna kipróbálni. Előzetes közösségfejlesztői tapasztalatok azt mutatták, hogy a virtuális világ módszerei – és közösségei – csak valódi közösségeken értelmezhetőek, vagyis előbb valós közösségi működésnek kell elindulnia, hogy azután az ezekben fellelhető potenciálokat megtöbbszörözhessék a virtuális lehetőségek. Ezzel együtt a valós közösség(ek) előzetes, az adott terep kiválasztása előtti letapogatásába beletartozott az is, hogy vizsgáljuk a nyitottságot az infokommunikációs társadalom virtuális világának eszközei felhasználását illetően. Ebben a tekintetben persze leginkább a fiatalok közösségeinek mindennapi készségszinten használt online eszközeiben bízhattunk. Az előfeltevések is – melyek már az első helyzetfeltáró találkozók során alátámasztást nyertek – marasztaltak bennünket Hollóházán, s a későbbiek során ez a dolog nem is remélt fordulatot hozott a felnőttek irányából is. A Your Priorities online közösségi tervező és vitakultúrát fejlesztő szoftver használatában három kategóriát alkottunk meg a közösségfejlesztői körrel. A nagyon figyelemre méltó, az ifjúságra, mint leendő közösségi körre rátekintés okából kettőt: a 14 év alattiakkal és az idősebbekkel foglalkozókat. Az ifjúság, melynek a közösségbe való belenevelődése szükségét, a saját fiatal korukra pozitív előjelű nosztalgiával tekintő felnőttek fogalmaztak meg, különösen erős érdeklődést és ezen ügyben cselekvési potenciált is kiváltott a töprengő körből. Nem véletlen, hogy ez lett az egyik online felületen is körüljárandó kérdés. Ezt segítette az is, hogy az ifjúságtól készség szinten tapasztalható informatika jártasságot tudhatunk be. Bevezetésképpen a Your Priorities használata előtt azonban ők maguk is könnyebben nyúltak a már ismert Facebook platformhoz. A harmadik online felületre kerülő téma az éves rendezvénynaptárhoz való hozzájárulás és igény megfogalmazásának kérdésköre volt. Jellemző a helyzetre, hogy ennek feltöltését a település alpolgármestere tette meg körünkben. Pillanatfotó – tényfénykép – jövőkép. Mindenképpen le kell szögezni, hogy a terepi munka – az előzetes kapcsolatfelvételt nem számító szakasz nélkül – egyelőre fél év. Ennyi idő komolyabb, a település egészét érintő bevonódást és az ehhez szükséges módszerek alkalmazását nem enged meg. Ennek ellenére csiráiban nagyon is pozitív kép festhető, melynek címszavai a következők: Kialakult egy mag, amely elég jól lefedi a helyi közösség potenciális kulcsfiguráit, igaz, hogy egyelőre csekély mértékű – bár nem példa nélküli! – maradt a kezdőcsapat személyközi kapcsolatai által behívott új tagok száma. Kialakult egy helyi fejlesztést keretbe foglaló szándék, amely azzal kapcsolatos, hogy kérdezzük meg az embereket arról, miként vélekednek közügyeikről és eközben bővítsük a töprengő kört. Megmutatkozott az igény a helyi nyilvánosságot támogató helyi hírmondó kiadása iránt, amelyben helyet kellene kapjon a közösségfejlesztői kör működéséről és eddigi eredményeiről való híradás. Kezdetektől letette a voksot a csapat az ifjúság ügye mellett, amely az ifjúsági közösségfejlesztésnek jó kiindulópontot ad. Elindították – a projekt előtti időszak online szokásainak gyakorlatára alapozva – a helyi online közösségi tervező felületet, amelyet a közösségi beszélgetéseken felmerült ügyekkel már tematizáltak.

43


Abaújban eközben a közösségi tervezésre késztetéssel kapcsolatos projektidőszak, csupán előkészítésre lesz elegendő, mert a Leader-szerű működés gyakorlati kritériumának teljesülését – a részvételi tervezést – egyelőre nem sikerült teljesítenie szinte egyetlen Leader-nek sem maradéktalanul, sőt valójában az elkezdés is korlátozódott a HACS-ok 2009-es létrehozása időszakára, s azóta a célterület túlzott nagyságából fakadó közösségi kommunikációs korlátokat nem igazán sikerült meghaladni. Mindezzel együtt a HFS tervezést koordináló csoport (TKCS) munkája során elfogadtuk általános gondolatmegosztó online munkafelületként az Abaúj Leader-re alkalmazott Your Priorities-t, s odáig el is jutottunk, hogy a tervezett intézkedések (a leendő pályázatok alapját képező kiírások) témakörei, mint véleményezhető kategóriák megjelentek. Sajnos azonban igazán sem a tagság sem a célterület TKCS-ba nem delegált tagjai sem igazán tették hozzá véleményüket a tervezethez. Ez persze sokaknak magyarázatot adó okokkal indokolható volt, s ezek közül a legerősebb kettő volt a Leader források előző tervezési időszakhoz mért drasztikus csökkenése, mely nélkül nem is érdemes tervezni, ill. az, hogy anno már megalkottuk a Leader HACS HVS9-t, melyeket gyakorlatilag változatlanul átemelhetünk. Azon kívül, hogy a Leaderek jelenlegi CLLD alapú működési átorientálása nem engedi meg ezt, hivatkozva arra, hogy a régi tervezés alapelveinek nem volt része a közösségvezéreltség (ami a CLLD egyik sarokpontja), a közösségi tervezést részleteiben ismerő projekt lebonyolítóként sem fogadható el ez az álláspont. A mi küldetésünk azonban az volt, hogy igazi bevonást, igazi részvételre késztető motiválást érjünk el. A továbblépés útjaként azt láttuk, hogy a Leader-ek struktúrájában meglévő tagozati munka megújítását kellene célba vennünk, amely HFS átdolgozás határidősen aktuális átdolgozási késztetésén felül, hosszú távon nyújthatna támaszt a fejlesztési stratégia céljainak operacionalizálása során, hiszen az érintettek folyamatos aktivizálását jelentené valójában. Eredményül azért jóvá írhatunk egy nagyon komoly fejleményt, amely az elfogadásra ajánlott HFS egyik tervezett intézkedése, s amely szerénytelenség nélkül is a közösségi együttműködések támogatásáról szól. Igaz, a nagy könyv szerint nem teljesen közösségi tervezéssel jött létre. De ettől talán az eredmény tükrében legalábbis időlegesen eltekinthetünk, mert az így elkülönített (civil) forrásokat pontosan e projekt által céltételezett közösségi tervezési folyamat tovább viteléhez használhatjuk fel, ha addig sikerül a tagozati munka felélénkítésével partneri együttműködési helyzeteket generálnunk. Az intézkedésre elkülönített komoly összeg a következő célokra fordítandó majd: szektorok közötti párbeszéd, civil hálózati együttműködések.

9 Helyi Vidékfejlesztési Stratégia

44


Specifikus cél*

Kreatív szellemi tőkebázis és társadalmi felelősségvállalás növelése (4). Önszerveződő csoportok helyi és mikro-térségi összefogása (5). Térségi kapcsolatok erősítése (7).

Indoklás, alátámasztás

Nem alakult ki olyan partnerség, mely szakmai módszertanok mentén keresné az együttműködési lehetőségeket a szektorközi mozgástérben. Meg kell találni az egyes ágazatok közötti szinergiákat és a térség felzárkóztatásának szolgálatába kell állítani. Meg kell teremteni a szektorközi együttműködés lehetőségét. Olyan alkalmakat és formákat kell biztosítani az elkövetkező időszakban, ahol megismerhetik egymást a felek és kölcsönös együttműködések indulhatnak el, ezáltal hosszú távon kerülhetnek partneri viszonyba a felek. A térséget felölelő szoros partneri hálózat segítheti egy egymásra érzékenységgel nyitó közösség megteremtését. A civil társadalom erősítését, a civil szervezetek hosszú távú társadalmi szerepvállalásának segítését szolgáló szakmai képzések megvalósítása. A civil szervezetek kapacitásfejlesztését, szakmai fejlődését, humánerőforrás ellátottságát segítő projektek generálása segíti a civil közösségek megerősödését. Rendezvény és szeminárium szervezése, oktatás és tanácsadás, kiadvány készítése, a program népszerűsítése, a sikeres lebonyolításhoz szükséges kapcsolattartás

Ennek az együttműködés szervezésnek első lépéseit mostanában (2016. tavasz eleje) tettük meg, s alapelvünk e tekintetben az volt, hogy csak azok fognak együttműködni, akik már ismerik annyira egymást, hogy bizalom alakulhasson ki köreikben! Fejlesztői szerep A külsős szemüveg egy alapfelelősség a támogató funkció biztosításához, valamint szükséges jelenlét a támogató szándékhoz és a folyamatkontrollhoz. Ha ebben a folyamatban az önkormányzat a fejlesztőt behívó folyamatgazda, a fejlesztői kört szervező közeg, akkor a folyamat finomhangolását vele kell végezni elsősorban. Emellett a települési fejlesztéseknek a kívánatos optimum tartományban tartásához szükséges a helyi cselekvők aktív állapotban tartása és együttműködésének kialakítása. A csapat módszertani iskolázatlansága viszont – mely inkább a fejlesztési folyamat adott szakaszának velejárója, s nem negatív kritika – a fejlesztői szándékok tekintetében arra fókuszált, hogy a helyi nyilvánosságot hozzuk létre, amely sokszereplős, sokcsatornás és nem csak felülről, hanem jelentős mértékben a közösségfejlesztői kör szélességében is szervezett. Ebben a törekvésben persze elveszett, vagy legalábbis gyengült a cselekvésesség mértéke, ami szükségszerű az érdeklődés, s nem utolsó sorban a bevonódás fejlesztése érdekében. Ahhoz, hogy fejlesztőként is lehessen buzdítani, cselekményességre bátorítani, szükséges a jelenlét kör (a mag) kiegyensúlyozott működése, amely a belső munkamegosztás révén cselekvőket állíthat porondra. Ez visszavetítve a fejlesztői szerepvállalásra, azt kívánná, hogy oldani lehessen a csak felülről (önkormányzattól, ill. közösségfelelős intézményétől) induló szervezés és az állampolgári szintű, csupán a résztvevői státuszra alapuló szervezés arányán. Most ez utóbbi gyakorlatilag nem működik, s így a fejlesztői jelenlét gyakorisága is kiszolgáltatott a felülről szervezés sikerességének. Amennyiben viszont a fejlesztői szerepben való jelenlét gyakorisága csökken, a fejlesztői beavatkozásból származó hatásos felület is csökken, s nehéz cselekményes kisakciók emelő hatását megtapasztalni. A kiigazító szerepkör fontossága sem túlozható el, ugyanis amennyire nem feladata a közösségfejlesztőnek választani a konkrét alternatívák között, annyira viszont feladata a közösségi módszertani elvek betartására felhívni a figyelmet. Példaként felmerült a 14+-os korosztály cselekvésessé-

* A táblázat kiemelés az ALE HFS tervezetéből, csak munkaanyag, még nem elfogadott

45


gébe vonásával kapcsolatosan felhívni a figyelmet arra, hogy a felnőttek velük kapcsolatos közösségfejlesztői elképzelései nem működhetnek az ő maguk által megvitatott szándékok tudomásul vétele nélkül! A külső fejlesztői szerep eleve elrendelten kompetencia és hatáskör deficittel rendelkező szerep, amely a folyamat változatos helyzetben lévő belső szövetségesei nélkül nem áll biztos talajon. Nem elég egy – legyen az mégoly fontos is – szereplő támogatását bírni, hiszen a részvételre késztetés olyannyira bonyolult ügy, amelyet egy személy egy település tekintetében nem fog tudni megfelelően sikeresen végezni, tekintettel arra, hogy e folyamatoknál mindig önkéntes alapú részvételre késztetéssel állunk szemben. Érdemes tehát e helyzetre felkészülésként, a település kulcs közösségeinek közösségfejlesztési előzetes elkötelezettség iránti vizsgálatát – legalábbis informális módon – elvégezni. 

46

Bereczky Béla


Fejlesztői tapasztalatok Kistokajban és az ózdi térségben Kezdetek: A pályázat tervezése során azt fogalmaztuk meg, hogy olyan terepeket választunk, amelyeken múltja van a közösségfejlesztésnek. Úgy gondoltuk két fontos okból kifolyólag is elengedhetetlenül szükséges a közösségi múlt: egyrészt a projekt megvalósítására rendelkezésre álló idő, másrészt az a tény, hogy a közösségi tervezéshez a közösségi együttműködésekben jártas szereplőkre van szükség. Ezek mellett fontos tényező az is, hogy a települések, a szervezetek vezetői nyitottak legyenek a közösségi tervezésre, hisz a tervek megvalósulásának ez is a garanciája. Aterepeken, ahol dolgozom vagy az egyik, vagy a másik feltétel megjelenik, de nincs olyan közötte, hogy valamennyi jellemző egyszerre jelen lenne. Miért pont ezeken a terepeken lettem fejlesztő? Az ózdi térségben és annak több településén dolgoztam az elmúlt években, így személyes ismeretség fűz az Egyesület vezetőségének több tagjához. A több éves térségi jelenlétnek köszönhetően nemcsak a helyi viszonyokat, és a kapcsolati háló egy részét ismerem, hanem a térség erősségeit, problémáit és lehetőségeit is. Kistokaj településen nincs múltja a közösségfejlesztésnek. Két dolog miatt esett rá a választás: első sorban a település vezetőjének a nyitottsága a közösségi működés, a közösségi tervezés iránt, és persze nem volt elhanyagolható szempont Miskolchoz való közelsége, mely komolyabb befolyással lehet a munka intenzitására. Ezzel együtt a kapcsolat nem múlt nélküli, így amikor indult a projekt, közvetlenül kerestük meg őket és ajánlottuk fel a településnek a projektben való részvételt, amelynek nagyon örült és azonnal elköteleződött. A projekt kezdetekor kiválasztottunk néhány települést és szervezetet, amelyekhez nemcsak az írásos felhívást juttattuk el a projekthez való csatlakozásról, hanem személyesen is megkerestük őket. Ezek a terepek, amelyeken dolgozom szintén ilyenek, ahol a helyszínen személyes beszélgetéssel kezdődött a munka. Majd részt vettek a tájékoztató napon és az izlandi partnereink által tartott képzésen is. Ekkor mi még mindig nem gondoltuk úgy, hogy elköteleződtek a projekt mellett, ezért ismételt személyes beszélgetések következtek, ahol megerősítették a több információ fényében a részvételi szándékukat, majd megterveztük közösen a folyamatot, kidolgoztuk a munkaterveket.

47


Ezt követően a munka dinamikája, módszerei, a jelenlét gyakorisága más és más lett a különböző terepeken. Az Észak- Borsodi LEADER Unió Egyesület esetében először a munkaszervezettel beszéltük át a közös munka menetét, majd az egyesület vezetőségével is találkoztunk. Ezt követően hónapokon keresztül a közös munka résztvevői, a munkaszervezet tagjai és a közösségfejlesztő szakemberek voltak. Folyamat: Az egy éves időtartam a közösségi tervezésben nagyon rövid annak ellenére, hogy maga a tényleges tervezési folyamat néhány hónapot, néhány találkozót ölel fel. A közösségi tervezési alkalmakat ebben a programban megelőzte a kapcsolatfelvétel, a tájékoztatás majd a tanulás és az elköteleződés szakasza. Amit a munka közös megtervezése követett. Eddigre eljutottunk abba a fázisba, hogy kiépült a közösségi tervezés iránt elkötelezett csoport a terepeken, akik a fejlesztő szakemberek partnerei, akik mozgatják a helyi közösséget, meghatározzák azokat az ügyeket és problémákat, amelyekkel foglalkozni akarnak, szervezik a találkozási alkalmakat és a nyilvánosságot. Ez minimum fél évet vett igénybe, de ez eltért terepenként más és más időt igényelt annak függvényében, hogy mennyire felkészültek a helyi szereplők és a helyi lakosság a közösségi működés, működtetés szervezésében.

„A fejlesztés végső célja a helyi emberek, nem a turisták, nem a gazdaság. Ők élnek itt, rájuk tudunk építeni, számítani. Éppen ezért fontos, hogy magukénak érezzék, és befolyásuk alatt tartsák a települést.” (Ambrus Gyöngyi, Kistokaj polgármestere)

Az, hogy egy településsel, vagy LEADER közösséggel dolgozunk – ahol az akcióterület 30 települést, vagy 76 települést foglal magába – meghatározza a folyamat dinamikáját, az egymásra épülő lépéseket és a módszereket is. A LEADER közösség esetében a munkaszervezettel dolgoztunk együtt, az egyesület vezetősége csupán szabad utat engedett a közösségi tervezési folyamatnak, és segítette a tervezési folyamat megtervezését, a munkaterv elkészítését. A munkaszervezet munkatársai nyitottak voltak mind a közösségi tervezés, mind a közös munka iránt. Nem szabad elfelejteni azt a tényt ebben az esetben, hogy épp akkor léptünk be a LEADER egyesület életébe, amikor megkezdődött az új hétéves Helyi Vidékfejlesztési Stratégia tervezése, amely elkészítésének egyik szempontja a helyi közösség minél szélesebb körű bevonása. Nyilván ebben a helyzetben mind a munkaszervezet tagjai, mind az egyesület vezetősége segítséget, új eszközöket és módszert látott ezen feltétel megvalósulásához. Ennek ellenére nem mondanám azt, hogy ez az együttműködés csupán azért jött létre, hogy a közösség bevonása a stratégia tervezése során megvalósuljon, de nem volt könnyű az együttműködés kialakítása a nyitottság és a közös elköteleződés ellenére sem. Hisz ahhoz, hogy az együttműködés működjön a nyitottság mellett, szükséges egymás bevonása és informálása, és nem utolsó sorban folyamatos kommunikáció, amely kölcsönös, és nem csupán az egyik fél kezdeményezi. A kezdeti nehézségeket követően a projekt utolsó harmadára kialakult a kölcsönösségen és a partnerségi viszonyon alapuló együttműködés. A stratégia alapját azok a

48


projekt ötletek jelentették, amelyeket a LEADER akcióterületek szereplői nyújtottak be a munkaszervezethez. Ezen ötletek adták az alapot az e-Dialóg, a Your Priorities (továbbiakban: YP) kategóriáinak (civil szervezetek eszközbeszerzése, turizmusfejlesztés, közösségi célú rendezvények stb.) és ötleteinek a megfogalmazásához. Majd ezt követően valamennyi Egyesületi tag kapott meghívó levelet a felületre való regisztráláshoz, amelyben kértük őket, hogy mondják el véleményüket és osszák meg további ötleteiket a stratégia alpontjaival kapcsolatban. A többszöri megszólítás ellenére sem volt túl sikeres az elektronikus felületen keresztül történő tervezés. Annál jobban megmozgatta az akcióterület szervezeteit, önkormányzatait és vállalkozóit a különböző személyes találkozási alkalmak, a fórumok, amelyek nem csupán információ átadásról szóltak, hanem párbeszéd alakult ki, mindenki megosztotta véleményét elképzelését. Mi a kirekesztett, szegénységben élők közösségének problémáira irányuló intézkedés tervezésére szervezett fórumokon vettünk részt, amely eseményeket közösen vezettük a munkaszervezet vezetőjével. Ez az intézkedés kötelezően előírt eleme valamennyi LEADER közösségnek, és ez az, amelyhez legkevesebb tudásuk, tapasztalatuk van annak ellenére, hogy szegénységgel sújtott területet képvisel a LEADER akcióterület. A stratégia elkészült, az egyesület tagsága elfogadta és benyújtották a hivatalos szervekhez ellenőrzésre, és elfogadásra, de eddig még semmilyen választ nem kaptak. Ez az elindult folyamatot, a fórumokat, a tovább tervezéseket megakasztotta, mert addig, amíg nem lehet látni, hogy mikorra várhatóak a források, elfogadták-e úgy a tervet, ahogyan ők azt elkészítették nem lehet folytatni, mert minden bizonytalan. A LEADR Egyesület és a Dialóg Egyesület kapcsolata a projekt befejezését követően is fennmarad. A terv havi találkozó a munkaszervezet és a fejlesztő szakember között. Két területet érint ez az együttműködés: közösségi tervezés szemléletének és módszereinek további mélyítését, illetve a szegény közösségekkel való munka tervezését és megvalósításának segítését, amely során fontos feladat, hogy bekerüljön a közbeszédbe a szegénység és a közgondolkodásba ezek kezelési szükségessége és lehetőségei. A települési szintű munka első megszólítottja a település vezetője volt, akivel a mély szakmai kapcsolatot sikerült tovább erősíteni, és elköteleződött a közösségi működés irányába. Azért volt ő az első megszólított, mert személyes kapcsolat hozzá fűzött minket, másrészt pedig azért mert a közösségi tervezés sikerességének egyik kritériumát abban látjuk, hogy mennyire köteleződnek el a települések vezetői a tervezési folyamat iránt. Kistokajban nagyon az elején tartunk még a folyamatnak, aminek legfőbb oka nálunk keresendő, ugyanis a kezdeti lendületet követően kissé megálltunk a folytatással. Többszöri személyes beszélgetésre került sor a település vezetőjével, amelyek során megismertünk olyan ügyeket, amelyeket közösségi tervezéssel lehet megtervezni, illetve valamilyen szinten képet kaptunk a település közösségi hálójáról. Majd számba vettük azokat a közösségeket, akik a településen működnek és ezen közösségek vezetőit, képviselőit hívtuk meg arra az első találkozóra, ahol bemutattuk a programot, beszéltünk a közösségi tervezésről, illetve számba vettük azt is, hogy mi lenne a feladata annak a csoportnak, aki mozgatná és működtetné a településen a szakember támogatásával a közösségi tervezési folyamatot. Eddig jutottunk el 2015. decemberéig. 2016-ban folytatódott a munka, rendszeresen 3 hetenként találkozik a közösségi tervezést szervező csoport. Az első alkalmak azzal teltek, hogy mindenki csak mondta és mondta a terveit, az általa vélt problémákat, azokat a területeket és ügyeket, amelyekkel foglalkozni kellene. Majd amikor túl voltunk azon az élményen, hogy szervezett formában lehet beszélni a település közügyeiről, a fontos kérdésekről, hozzáláttunk azoknak az ügyeknek a kiválasztásához, amelyeket települési szinten akarunk megtervezni. Nyilván figyelve arra, hogy olyan ügyekkel foglalkozzunk, aminek a megvalósulására van esély. Ezt

49


segíti az is, hogy polgármester asszony is egyik résztvevője a közösségi tervezési folyamat szervezésének. Az eddig felmerült kategóriák, amelyek megfogalmazása megkezdődött a YP felületre: a település zöldesítése; milyen programok legyenek a településen; az ifjúsággal való munka; az iskola programjainak tervezésébe való részvétel, hisz a gyerekek összehozzák a felnőtteket is; illetve szívességcsere ki mit ajánlana fel, kinek mire lenne szüksége, kinek milyen tudása van. Amint a kategóriák alá az ötletek is felkerülnek a felületre bemutatásra és bevezetésre kerül a település honlapján keresztül. Úgy terveztük, hogy itt rendszeres híradással is jelentkezünk majd, hogy épp hányan mondták már el a véleményüket, mi az, amit a közösség preferál. Mind a település vezetőjével, mind a folyamatban résztvevő helyiekkel megbeszéltük, hogy e projekt zárásával a közös munka nem ér véget, hanem folytatjuk, közösen keressük a forrást egy hosszútávú közösségfejlesztési folyamathoz, amelyhez ez a közösségi tervezés az első aktivizálási lépés. Nem is érhet véget a közös munka, hisz most kezdődött csak, az elköteleződött csoport mostanra kezdi érteni a közösségi működést és a közösségi tervezést – ezt bizonyítja az is, hogy egyre több kérdésük van -, és ez nem lenne felelős fejlesztői döntés, hogy beavatkozunk 6 hónapra, majd továbbállunk. Erre abban az esetben lenne mód, ha a helyi vezetés mellett, már egy erős támogató kör lenne, amelyik nemcsak a tervek elkészítésében, hanem azok kivitelezésében is elkötelezett. Fontos ez azért, mert a közösségi tervező munka első nagy eredménye a terv, mely közösségi folyamaton keresztül formálódott, de az igazi, valós eredménye az ennek hatására bekövetkező helyi cselekvések. Módszerek: Programunkban két alapvető módszert kívántunk használni a közösségi tervezésre: a személyes találkozásokat és az online felület adta lehetőségeket. A folyamatok során használt munkamódokat áthatja ez a kettősség. Az elképzelésem az volt, hogy külső fejlesztőként nem én fogom mozgatni a helyi embereket és szereplőket, hanem a közösségi tervezési folyamat iránt elköteleződött csoport, és én velük működök majd együtt. A LEADER egyesület esetében ez az elképzelés működött. A települési szintű munkánál is úgy kezdtük, hogy két emberrel tartottuk a kapcsolatot és ők szervezték tovább a tervező csoportot, de az utóbbi hetekben egyre több feladat – információmegosztás, a találkozók időpontjának pontosítása – kerül hozzám. Ezt rövid távon nem tartom problémának, hisz a szervező csoportról van szó és hiányzó kapacitás kisegítéséről, de fontos szem előtt tartani azt a fejlesztői feladatot, hogy mielőbb megtaláljam a terhelhető, képessé váló helyi embereket, akik kezükbe veszik a közösség megszervezését, kiterjesztve hatókörüket idővel a teljes településre.

50

„Nem tudni az emberek miben lesznek aktívak, ezért is sokszor meg kell őket szólítani. A közösségi életre se egyformán van igényünk. A részvételre se. De, ha meg se próbáltuk, esélyünk se volt, hogy kiderüljön.” (Spisák János, kistokaji helyi lakos)


A projektben az általános cél adott volt: a közösségi tervezés, de hogy ezen belül mi is a cél azt a helyi szervezőcsoporttal határoztuk meg, úgy ahogyan a munkatervet is együtt készítettük el és a találkozások ritmusáról is közösen döntöttünk. Nagyon sok időt fordítottunk az elején a személyes beszélgetésekre, arra, hogy a partnereink megértsék a közösségi működés, a közösségi tervezés lényegét, hogy tudják mire is köteleződnek el. A LEADER munkaszervezettel a folyamat során többféle szerepben is megjelentem, hol fejlesztőként, hol mentorként, amellyel azt segítettem, hogy a közösségi tervezés beépüljön a tevékenységek közé, hogy természetes legyen a közösségi működés. E mellett tervezői fórumok levezetésében is részt vettem, Kistokajban pedig a közösségi tervezést szervező csoport munkáját vezetem. Nagyon fontosnak tartom az elköteleződést, azt hogy úgy kapcsolódjanak az emberek a tervezési folyamathoz, hogy tudják, mit miért csinálunk. Ez pedig csak akkor tud megvalósulni, ha elég időt hagyunk a személyes beszélgetésekre, a közös tanulásra, amely idő azon települések és közösségek esetében hosszabb, ahol nincs tapasztalat a közösségi működésről, a közösségfejlesztésről. Nagyon hatásos volt, hogy a Megyei műhely egyik alkalmát Kistokajba szerveztük, ahová így többen eljöttek helyből, mintha utazniuk kellett volna. Akik először találkoznak a közösségfejlesztéssel, azok számára megerősítő, ha találkoznak olyan emberekkel, akik már több éve foglalkoznak ezzel a saját településükön és már nem csak a feladatokról, hanem a várható eredményekről is lehet beszélgetni. Láthatják, hogy nincsenek egyedül, vannak mások is a megyében, akik foglalkoznak közösségfejlesztéssel, tudnak tőlük kérdezni, nem csupán a fejlesztő szakember elmondásaiból, példáiból ismerhetnek meg esettanulmányokat, hanem az érintettektől hallhatnak róla. A LEADER munkaszervezet munkatársai pedig részt vettek a Közösségfejlesztők Egyesülete által szervezett 24 órás közösségi tervezés képzésen, amely a tanuláshoz a közösségi szemlélet megerősödéséhezjárult hozzá. A LEADER közösséggel tettünk kísérletet az e-dialóg, a YP felület használatára, de nem volt nagyon népszerű, nem igazán használták. Ennek az egyik oka, hogy zárt felület került kialakításra, amelyre csak az egyesület tagsága (amely 70 fős) kapott meghívót, a térség lakossága és a többi szereplő nem is értesült róla. Ez a helyiek döntése volt, amely azért született meg, mert féltek, hogy az emberek név nélkül majd mindenféle dolgokat fognak írni a felületre, amit egy idő után nem tudnak majd kezelni, és főleg kézbe tartani. A másik fontos dolog, hogy a felület zárttá tétele megbonyolította a regisztrálást, amihez nem mindenkinek volt kitartása. Ezek ellenére Kistokajban is a felület használatát készítjük elő, azért hogy minél több embert elérjünk, minél többen hírt szerezhessenek a közösségi tervezésről, és minél többen aktivizálódjanak. A tapasztalataink azt mutatják, hogy a YP szoftver, a kialakított felület ezeken a tereken nem volt olyan népszerű, mint amilyenre számítottunk a pályázat tervezésekor. Ennek okai között felmerült, hogy: nem a fiatalokat szólítottuk meg, akik számára természetes a net használata; nem végeztünk megfelelő marketing tevékenységet; nem épültek egymásra a személyes tervezői alkalmak és az online felület adta lehetőség; az idő rövidsége (amely a stratégia készítésére rendelkezésre állt) nem adott elég lehetőséget az online és a személyes találkozások felépítésére; nem igazán értették az emberek mivel más ez a felület, mint a facebook oldal, ahol viszont szintén lehet véleményzeni, megosztani és szavazni is. Az idő során az is kiderült, hogy ez a felület a közösségi tervezés szempontjából korlátolt, nem lehet a kérdéseket eléggé alábontani, ez arra készült, hogy szavazzunk, és a szavazatunkat megindokoljuk, illetve, hogy új ötletet vigyünk fel, a közösségi tervezés pedig ettől sokrétűbb a mi gyakorlatunkban.

51


Fejlesztői szerep: Az elmúlt évek közösségfejlesztői munkái jó alapot jelentettek nekem ebben a projektben, hisz jelentős tapasztalatom van közösségi beszélgetések vezetésében, közösségi folyamatok megtervezésében és megvalósításában. E mellett az a körülmény, hogy korábbi személyes kapcsolataim vannak a megszólított emberek egy részével, illetve hogy ismerem azt a térséget, amelyben a közösségi tervezés zajlik szintén hozzájárultak a munka eredményességéhez. Mint közösségfejlesztő szakember már korábban is tapasztaltam, de most ez a projekt megerősített abban, hogy a közösségi tervezés akkor teljesíti be küldetését, ha az egy közösségfejlesztési folyamat részeként, egyik elemeként, abba beágyazva valósul meg. A közösségi tervezés ugyanis akkor tud működni, ha a közösségi működést ismerő és gyakorló szereplők vesznek benne részt, vagyis felkészült helyi emberek, szervezetek, intézmények, és önkormányzatok kellenek hozzá. Ha közösségi tervezést önmagában akarunk megvalósítani, akkor pedig hosszú időre, legalább másfél évre van szükség, amely idő alatt először a helyi szereplők megtalálása elkötelezése, aktivizálása történik, majd ezt követően kezdődhet maga a közösségi tervezés. Jó, ha a közösségi tervezésben részt vesznek és támogatják azt a helyi önkormányzatok és azok a szervezetek, akik hatással és befolyással tudnak lenni a tervek megvalósulására, ugyanis a sikerélményt a közösségnek az adja, ha láthatóvá válik, hogy van értelme a befektetett időnek és munkának. 

52

Molnár Aranka


A megyei közösségi hálózat alappillére – A Megyei Műhelyek ◙ A fejezet gondolatai az elmúlt nyolc év Megyei Műhelyein hangzottak el. A közös munka során megfogalmazott elképzelések, utak adták a kiindulást. Nem tettünk mást, mint leporoltuk a régi emlékeztetőket, feldolgoztuk összegeztük és most a nagy nyilvánosság elé tárjuk, hogy bemutathassuk azt, amire mind büszkék vagyunk. Kezdetek1 2008-ban Észak-Abaújban, egy program zárásaként konferenciára készült a FÉSZAK Kör Egyesület. Azon gondolkodtunk, hogy milyen programmal is töltsük fel a találkozást, ami nem túl elméleti, de mégis sokat tud adni minden jelenlévőnek. Így merült fel, hogy hívjuk meg azokat a térségeket, településeket, ahol 2001-től közösségfejlesztési folyamatok indultak meg. Kértük őket beszéljenek magukról, munkájukról. Ez volt az első alkalom, hogy személyesen találkoztak a szervezetek és települések képviselői egymással, eddig csak a szakemberektől hallottak arról, hogy hol mi zajlik. Annyira jól sikerült ez az összejövetel, hogy a végén megfogalmazták a rendszeres találkozók igényét. Ennek megszervezése egyféle elvárás is volt a Dialóg Egyesület felé, amelynek mi nagy örömmel tettünk/teszünk eleget. Felmerül a kérdés, hogy miért nem kezdtek el ők szervezkedni, miért várják el az összeszervezést egy fejlesztő szervezettől, miközben már nekik is vannak tapasztalataik a közösségi munka tudatos szervezésében? Azt hiszem, a válasz abban a felismerésben rejlik, hogy a megyei szinten való gondolkodás messze van a településektől, a közösségek nincsenek még az ilyen mértékű szerepvállalásra felkészülve. Ahhoz még néhány lépést közösen kell megtennünk, hogy képessé váljanak rá. Ezzel kezdődött a Megyei Műhelyünk története, amely azóta is működik. Évente három-négy alkalommal találkoznak egymással azok a települések, szervezetek, ahol közösségfejlesztési folyamatok zajlottak, akiket megérintett a közösségi munka. Nagy dolog ez, hisz ha csak a számokat nézzük, ez közel 50-60 települést és közel 20 civil szervezetet jelent, s még akkor is az, ha ahhoz mérjük, hogy a megyében 358 település van. Természetesen vannak, akiket az évek alatt elveszítettünk, pedig voltak képzéseinken, s bekapcsolódtak a hálózati munka egy-egy mozzanatába is, de még nem köteleződtek el annyira, hogy lássák, értsék és érezzék az ebben a hálózatban rejlő erőt. A találkozókat mindig más helyszínen szervezzük, a helyi közösségi tereket használjuk. Az első alkalmak az ismerkedéssel teltek, mindenki megmutathatta sajátságait, erősségeit, problémáit. Az évek alatt

1 A rész készítéséhez felhasználva: Molnár Aranka (2015): Közösségi tanulás a közösségfejlesztés folyamatában. Budapest, Közösségfejlesztők Egyesülete. Parola füzet, 69-71.o.

53


kialakult a műhelytalálkozók állandó forgatókönyve. A legnagyobb figyelmet a házigazda település kapja, de mindenki elmondja, hogy mi történt vele az elmúlt találkozás óta, melyek azok a kérdések, amelyek most leginkább napirenden vannak és mihez szeretnének segítséget kérni. Ezek mellett minden alkalommal kitűzünk egy fontos és aktuális szakmai kérdést, amelyet körüljárunk. Volt, amikor a vidékfejlesztési stratégiát véleményeztük közösen, és küldtük el észrevételeinket, volt, amikor a megváltozott civil törvénnyel foglalkoztunk, de körbe jártuk már a falu-város együttműködésének, együttélésének kérdéseit is, és megvitattuk a közösségi tervezés ügyét. A Megyei Műhely elindulását leírhatjuk a „természetszerűen tudatos” meghatározással. Ami azt jelenti, hogy a Dialóg Egyesület körül lévő – valójában a munkakörnyezetét jelentő – települési közösségek, szervezetek bevonódása túlnőtt a kezdeti lelkesedés fázisán. Ezt egyrészt megérezték a műhely leendő tagjai, másrészt a koordinációért felelősséggel tartozó fejlesztő szakemberek is, akik látva a lehetőséget tervezetten és szervezetten akartak összehozni a tapasztalatcsere közösségen túlnyúló, formalizált keretek nélkül is értelmezhető „szövetséget”, mintegy a hálózatosodás természetes fejlődésének példájaként. Az eltökéltségében is folyamatosan megerősödő kísérlet, átnyúlva a kísérlet stádiumán, végeredményben az együttműködés kultúrájának településköziséget reprezentáló fóruma lett. A Műhely fejlődése közös akaratra épült hálózatosodás. Az együttműködésben résztvevő szervezetek és települések nem azonos helyzetűek, nem teljesen azonos célokkal, szervezeti formákkal intézményesültek. Az erőforrásokkal való ellátottságban is változatos képet mutatnak. A települési fejlesztési folyamatokban olyan képviselők munkálkodnak együtt, akiknek szakirányú képzettségeik nem azonosak, a szándékaik azonban hasonlóak: mindenki a hosszú távon is vállalható, közösségi megoldásokban hisz. A közösségi munka kulcsszereplői tisztában vannak a közösséghiány tényével, de a megoldást is pontosan ezen a területen keresik, a helyi társadalom felvirágoztatásának zálogát a részvételre épülő bevonódásban látják. A megjelenő szakmai területek – vagyis az erősségeink A Megyei Műhelytalálkozóink első részében minden jelenlévő település bemutatja a sajátosságait, erősségeit, az éppen aktuális történéseit. Tesszük ezt azért, hogy ráhangolódjunk az épp aktuális együttlétre, s nem utolsó sorban azért, mert jó érzés elmondani és hallani azt, hogy miben vagyunk jók, mik is a tovább vivő sikereink. Meglepő látni, hogy mennyiféle tudás és tapasztalat halmozódott fel a települési közösségekben az elmúlt évek alatt; van, aki az ifjúság területén, a vidékfejlesztésben, a rendezvények szervezésében jó, míg más az önkormányzattal való jó partneri kapcsolat kialakításában, a helyi nyilvánosság szervezésében, vagy a közösségi színtér fenntartásában erős. Az évek alatt az is jól érzékelhető, ahogyan ezek a közösségek fejlődnek, a szakmai fókuszok áttevődnek a néhány évvel ezelőtt számukra fontos területekről egy másikra. Az eredmények között számtalan olyan található, amelyekre építhetünk a közös tanulás során: sok helyen alakult egyesület, amelyek tevékenyen működnek; aktív a helyi közösségi élet; komplex folyamatok elindulása, komplex programok megtervezése, térségi együttműködések szerveződése; kiemelkedő kulturális tevékenységek; erős ifjúsági munka; helyi nyilvánosság fellendülése; közös rendezvények; tapasztalatcsere látogatások során jó példák megismerése.

54


Együttműködés honnan – hová? Az együttműködés feltételei: Induljunk ki egy alapélményből, ami talán a megyei műhely résztvevőinek kimondott és kimondatlan elvárása, és mint ilyen az együttműködés feltételeként fogható fel: egy csapatban lehessünk! Visszatekintve a műhelyek zárásaként szokásos értékelő körökre, oly sokszor megfogalmazódott már az „együttlét öröme”, hogy szinte alapvetésként tekintünk rá. Amennyiben mélyebb elemzésbe bocsátkozunk, rábukkanhatunk az együttműködés feltételeként megfogalmazható – az érzelmin, élménybelieken túlmutatóra – objektívebb tényezőkre, amelyek ráébresztenek arra, miért is kell a csapat érzés: – A hitelesség, az azonosulni tudás, a közös gyökerű szolidaritás, amelyek a sokszínűségből mégiscsak az egységet jelentő Aha- érzésbe vezetnek. – Megtapasztalhatjuk, hogy mások vagyunk, de mégis ugyanazokat a hasonló helyzeteket éljük meg. – Nem csupán közös élményű időtöltésre vágyunk, hanem a hasonló helyzetek megoldására törekvő munkálkodásra is. Tehát a közösségfejlesztésbe erőfeszítést, munkát tevő csapatok találkozójára jövünk össze. Ez tekinthető csupán előfeltevésnek, de az, hogy köreinkbe nem jöttek be „társadalomfejlesztő szerencselovagok” szintén igazolja. – Fontos megemlíteni azt is, hogy a változtatás módszerének a folyamatos közösségi kommunikáció fenntartását tekintjük, amely lényegében a közösségfejlesztési folyamat fenntartásával egyenlő. E közösségi kommunikáció folyamatos fenntartása idő és energiaigényes feladat, ezért ehhez szükség van az együttműködésből származó erő többletre. – Az egymás felé irányuló, a kíváncsiságból is fakadó információ éhség, melyet tapasztalatcserék szervezésével lehet kielégíteni. – Az is megfogalmazódott, hogy a módszertanok cseréje mellett, vannak olyan, mindenki által ismert technikák, amelyek egyenkénti birtokba vétele, használata és működtetése meghaladja egy-egy település vagy szervezet kapacitásait, ezért szükséges lehet ezek településközi kapacitásokkal való használatba vételére. Ilyenek lehetnek a PR és közösségi média területei, az információs adatbázisok, forrástérképek, kompetencia- és kapacitástérképek, vagy éppen az eszközök kölcsönzésének rendszerei, ill. ezek közös működtetése, vagy éppen a kapcsolati hálók közösségi használatba adása. Az igény az együttműködésre a kezdetekkor megfogalmazódott és folyamatosan jelen van a beszélgetéseink, a közös munka során, felvetve azt a két kérdést, hogy mit várunk tőle és milyen formában tudjuk elképzelni. A következő fontos elvárásokat fogalmazták meg a Megyei Műhely tagjai: tudás- és tapasztalatcsere, jó példák, módszerek megismerése, kapcsolatrendszer bővítése, motiváció megerősödése, belső képzések szervezése tudásátadás céljából. Az együttműködés maga is egy fejlesztési folyamat eredménye, amelyhez szükség van szakmai szervezet és szakemberek jelenlétére, akik koordinálják az eseményeket és vezetik a fejlesztési folyamatot. Erre a szerepre mindenki a Dialóg Egyesületet illetve a szervezet szakembereit gondolja alkalmasnak. A rendszeres találkozókra nemcsak az együttműködés fejlesztése miatt van szükség, hanem azért is, mert megerősíti a közösségeket, valamint az egyént is. Az együttműködés folytonosságát az alábbi feltételek tudják biztosítani: közös forrásteremtés; közös programok tapasztalatcserék, látóutak szervezése; hiányosságok felmérése, azok pótlására programok kidolgozása; közös honlap, információbázis kialakítása, közös kiadvány készítése; egymás jobb megismerése, egymás meglátogatásával.

55


„Az összejövetelek alkalmával kellene arra is időt szánni, hogy körbejárjuk a településeket, megismerjük a nevezetességeit. Valamilyen formában el lehetne vinni a többi településre a hírét ezeknek a látványosságoknak.” (az egyik műhely alkalmával elhangzott vélemény) A Megyei Műhely működtetése nem egyszerű feladat, hisz sok tagja van, sokféle sajátossággal, sokféle ötlettel, igénnyel és adottsággal, amelyhez a lehető legoptimálisabb feltételeket kell megteremteni. Ahhoz, hogy a megyei műhely működjön, megerősödjön és betöltse szerepét négy fontos dologra van szükség: folyamatos kapcsolattartásra, forrásra, az együttműködés megerősítésére valamint egymás segítésére. E négy tényező megvalósulásához a gyakorlatban a következőket kell megszervezni: – Kapcsolattartás: személyes találkozásokkal; honlappal és hírlevéllel; közösségi portálon klub létrehozásával; közös design kialakítása, amelyet használunk a megjelenésekhez; levelezőlista működtetésével. – Forrásteremtés: képezzünk célalapot, amelyet a műhely tagjai adnak össze; pályázzunk; végezzünk célirányos, bevételt teremtő tevékenységet. – Együttműködés megerősítése: műhelymunkákkal; közös rendezvényekkel; jó gyakorlat látogatás – megyén belül – megyén kívül; közös tanulással a fontos és minket érdeklő témákra tanulási alkalmak szervezése. – Egymás segítése: egymás szervezeteinek alapos megismerése, eredmények, sikerek, esetleg kudarcok átbeszélése során, amelyből kölcsönös bizalom felépülése várható. Tudjuk, hogy egy-két ember nem építhet ki hatékonyan működő bizalmi hálót, ez többek, rendszeres kapcsolatának eredménye lehet és csak együtt gondolkodva érhető el komolyabb eredmény. A műhelytagokban már az első találkozók egyikén megfogalmazódott, hogy formalizálódjon az együttműködés egy szövetség létrehozásával. Ennek ellenére ez a szövetség a mai napig nem alakult meg, amely nemcsak annak köszönhető, hogy a mellette és az ellene szóló érvek között az utóbbi nyert, hanem annak is, hogy igazából senki sem állt ennek a munkának az élére. Az aggályok: egy nagyobb tömörülés, szervezet működtetése sok időt és energiát követel, amelynek működtetését, ha ugyanazok az emberek látják el, mint akik a saját településeik folyamatait is mozgatják, kérdésessé válik. A másik fontos érv az volt, hogy, ha a szövetség céljait, az azt alkotó és létrehozó szervezetek még nem tudták kristálytisztán megfogalmazva egy közös alapszabályban lefektetni, akkor nem lehet eredményes a működés. A szövetség mellett szóló érvek: a megyei szintű érdekképviselet hosszútávon eredményesen úgy valósulhat meg, ha van hozzá egy formalizált szervezet, illetve a működéséhez szükséges források előteremtését is megkönnyíti. A leendő szövetség működésének két fő területét határozta meg a Műhely: • érdekvédelem, érdekérvényesítés, ill. • a szövetséget alkotó települések, szervezetek, illetve az ott dolgozó kis csoportoknak a megerősítése. Ennek egyik megvalósulási formája lenne az egymáshoz földrajzilag vagy éppen egy adott témában közelálló települések kisebb munkacsoportokba tömörülése, szorosabb együttműködése a folyamatos munka révén.

56


Mit vártunk és mit adott valójában a megyei műhely „…mit adott nekem a megyei műhely: Elsősorban tudást. Olyan tudást, melynek egy részét a közösség egy-egy tagjától kaptam. Ezért személyes volt a tudás átadása. A személyesség abból fakadt, hogy azonos értékrend mentén mozogtunk. A másik legfontosabb az volt a számomra, hogy a térségekről értékes információkhoz jutottam, amiről egyébként soha nem értesültem volna.” (Tóth Györgyné Égerszögről) A sokszínű közösségi gyakorlattal, közösségfejlesztési, szervezési, szervezeti kultúrával rendelkező emberek, szervezetek, települések fóruma a Megyei Műhely. A sok-sok ötlet, tevékenység közül csak a fenntartható megoldások maradnak fenn, azok amelyek működőképesek. Az igazi működőképesség záloga, hogy a háttérben zajló települési illetve településközi közösségfejlesztési folyamatok kipróbált tevékenységeiről, megvalósult cselekvéseiről, eredményeiről van szó. Az évek alatt egyre több helyre jutottunk el a Műhelytalálkozók keretén belül, egyre többet megtudtunk a településekről, szervezetekről és az emberekről, megfogalmaztuk, hogy mit is akarunk várunk egymástól és mit a közös munkálkodástól, együttműködéstől. A személyes találkozásokra még csak- csak kiszakítja az időt az ember, de hogy a két műhely között mi történik, hogyan mennek előre a közös ügyeink már nehezebb feladat. Amire lehet ebben a munkában számítani az éppen az a sok élmény és megerősítés, amit ezek az együttlétek adtak. Amit valójában adott az egyes embereknek és a településeknek, szervezeteknek a Megyei Műhely a következő gondolatokban foglalható össze: – Kitekintés: azzal, hogy egyre több helyre eljutottunk, hogy egyre több embert megismertünk, egyre több lehetőséget feltártunk kitágult a világ előttünk, megismertük a településeket és közben a megyét is. – Kapcsolatok: létrejött és megerősödött egy szakmai közösségi kapcsolati háló, amely személyes kapcsolatok kialakulását is jelenti a benne résztvevőknek. – Tudás, információk: a közös találkozások az egymással megosztott információk megkönnyítették az új tudáshoz való hozzájutást, amelyet a szervezett képzések lehetőségei is támogattak. A gyakorlati példák bemutatásával ötleteket, új gondolatokat kaptunk ahhoz, hogy hogyan és mit csináljunk hazatérve. A kulturális programok szervezése során szerzett tapasztalatok közössé váltak, mindenki épülésére és fejlődésére szolgáltak. Nem utolsó dolog, hogy a megyei műhely lehetőséget teremtett arra, hogy külső civil szakértőket találjunk köreinkben, akiktől lehet kérdezni, segítségül hívni ha elakadás, megtorpanás van egy-egy folyamatban. – Közös élmény: az együttlétek során pozitív energiát kapunk egymástól és megerősítést abban, hogy amit teszünk az a helyén van. Az a befogadó légkör, amit a műhely sugároz lendítő erőt ad akkor is, amikor már a sok-sok nehézségben a saját helyén, településén megfáradnak az emberek. Láthatóvá válik, hogy elhivatott emberek kellenek a változás sikeréhez, amely úton ha néha megfárad vagy elbizonytalanodik is az ember van egy lánc, amibe bele lehet kapaszkodni. – Jövőkép: a megyei műhely közös jövőképe mellett segíti a településit, településközit is meghatározni. – Megoldási lehetőségek: azzal, hogy az egyes települések, szervezetek problémáinak elemzésére, megbeszélésére lehetőséget biztosítanak a műhelytalálkozók, az itt meglévő sok-sok tapasztalattal közelebb kerülhetünk a megoldásokhoz. – Közösségi szemléletből származó segítség: egymás tapasztalati tudásán keresztül sikeresebbé válhat a településközi munkánk, s az ebben rejlő lehetőségeket hatékonyabban kiaknázva hozzájárulhat

57


a kis/ mikrotérségi gondolkodás kialakulásához. Kitekintés más terepekre, új lehetőségek megismerése, szemléletformálódással is jár, amely a személyes fejlődés részévé is válik majdan. A tág, sok- és sokféle szereplős közösség szellemi ajándéka ez. – Közösségi kiadványok (amelyeket adunk, és amelyeket kapunk egymástól): a helyi közösségeink nyilvános ötlettárai is, amelyekben munkalehetőségekről, pályázati lehetőségekről, közös pályázatban való részvételről és számos együttműködésre alkalmas módszerről szólnak, lehetőségekről informálnak. „A Megyei Műhely gondolataimban és szívemben mindig a címben megjelenő csupa nagybetűs fogalom. Mondom ezt úgy, hogy sokkal kevesebbet tudok jelen lenni, s érte tenni, mint azt szeretném, s mint ahogy azt elvárom saját magamtól. Ha csak az érzelmi oldalt vesszük, akkor megállhatnánk annál a ténynél, hogy ha valaminek a születésénél jelen vagyunk az még a legzordabb időkben is szebb, kedvesebb minden másnál. De nem így van, hiszen számos értéket adott nekem és Hidasnémetinek a Megyei Műhely az emberi és közösségi kapcsolatokban, valamint a szakmai élet terén. A születés! A Hidasnémeti Művelődési Ház adott otthont, s a helyi, közösségfejlesztés mellett elköteleződött aktív mag volt az egyik házi gazdája, a Szia Club UNDP által támogatott projektjének Záró konferenciájának. Erre az alkalomra szinte minden olyan település elfogadta a meghívást, amelyen a Dialóg Egyesületnek és Molnár Arankának köszönhetően elindultak olyan folyamatok, melyek tudatosan építenek a helyi erőforrásokra, s önmagukért, településeikért tenni akaró közösségeket generálnak, támogatnak. Ekkor mondatott ki, hogy e találkozó olyan légkört teremtett és koncentrált erőt adott a jelenlévőknek, amit újra és újra meg kell teremteni, ismételni. Így született meg a Megyei (szövetség) Műhely gondolata, s a szándék, hogy a jövőben rendszeresen és tervszerűen találkozzunk. Amit a Megyei Műhely, azaz ezek a találkozások adtak az a »Nem vagyok egyedül!« – érzés. Nem vagyok egyedül örömben, bánatban, szakmai kihívásokban, dilemmákban, a saját közösségemmel. E találkozások megerősítenek, választ adnak, valamint erőt, s új lendületet, tervet, lehetőséget a hétköznapokra!” (Ureczky Klára Tünde Hidasnémetiből) Időnként az aktív, cselekvő emberek is elfáradnak, ami teljesen természetes velejárója a közösségi munkának. Fontos, hogy a Megyei Műhely tagjai tudják ezt, és azzal is tisztába vannak, hogy számíthatnak a többiekre, amikor szeretnének kicsit megpihenni. Támogatják társaikat abban is, hogy megtehetik és megengedhetik ezt maguknak, hogy elfáradjanak, és hagyják, hogy ezt megéljék, mert ez természetszerű velejárója az általában végpont nélküli társadalomfejlesztési folyamatoknak. Ez a közösség ilyen, ahol ezt is meg lehet tenni, meg lehet osztani a többiekkel, szégyenkezés nélkül természetesen. „(Gondolatok egy csigaházába visszahúzódó közösségi munkás tollából...) Bevezetésül azért bemutatkozom, de bízom benne, hogy sokan azért még emlékeznek rám. Hontiné J. Zsuzsa, királdi lakos vagyok, aki idestova 10 évig foglalkoztam a helyi közösség mindennapjaival. Részt vettem a közösségfejlesztők programjain, konferenciákon, megyei műhelyek munkájában. Úgy gondoltam, hogy ez a tíz év talán feljogosít arra, hogy ha az elmúlt évben már nem is vettem részt ezeken a műhelyeken, de gondolataimat most is megoszthatom veletek.

58


Mit is adtak nekem ezek a műhelyek? Csodálatos pillanatokat, élményeket. Jó volt együtt lenni olyan emberekkel, akik lelkesek, akik valamit tenni akartak, akik többre értékelték a közösségi érdekeket, mint a magukét. Na, azért ez így nem teljesen igaz, mivel a saját örömünkre is csináltuk, nekünk is jutott belőle haszon, persze, nem anyagi. Egy hullámhosszon gondolkodtunk, működtünk. Ötleteket, tapasztalatokat és persze hasznos ismeretségeket gyűjthettünk. Szakmai és anyagi segítséget is kaptunk. De számomra mégis az a legfontosabb, hogy olyan barátokra leltem, akikkel ha nem is találkozunk gyakran – van, akivel 2-3, de akár 4 évente találkozom -, akkor is úgy tudjuk üdvözölni egymást, mintha tegnap váltunk volna el, és ez felbecsülhetetlen! Mindig igyekeztem aktívan részt venni a közös munkában, hazavinni a fontos dolgokat és megosztani a helyi közösséggel. Sokat számított az, hogy a problémákat meg tudtuk beszélni – amik gyakran azonosak voltak a különböző településeken – és ezekre közösen kerestük a megoldásokat és jó néhányszor meg is találtuk. Mindig is bíztam és hittem benne, hogy a közösségfejlesztés egy nagyon jó módszer, egy jó folyamat, hogy ezt mindenki annak látja. Mindig azt mondtam magunknak a helyi közösségünkben, ha nem sikerült valami: „hogy még kell egy kis idő, hogy ez csak így működhet és erre majd mindenki rá fog jönni”. Az elmúlt évek szomorú tapasztalatai azonban sajnos nem ezt igazolták. Sok olyan megdöbbentő élményben volt részem, ami teljesen elbizonytalanított, ami miatt teljesen visszaléptem, kiléptem a közösségi életből. Talán majd később visszatalálok, egyenlőre még keresem a megoldást. Ha megengeditek, ezt kifejteném pár mondatban. A visszavonulásom legfőbb oka az, hogy elfáradtam. Kimerültek a tartalékaim, mind szellemi, mind fizikai és nem utolsó sorban az anyagi tartalékaim is. Azt mindig is tudtam, hogy emberekkel foglalkozni nagyon nehéz és kimerítő munka, de a sorozatos kudarcok előbb vagy utóbb felemésztik még a leglelkesebb, legjobb segítőt is. Többször kerültem ilyen válságba a munkám során, de mindig voltak mellettem támaszok, bátorítók, akik tovább „löktek”, és folytattam. Sajnos ezek az emberek elfogytak. Lehet, hogy ez az én hibám, nem tettem meg mindent, talán gyenge vagyok, nem való nekem ez a munka? Olyan sokszor kérdeztem már ezt magamtól. Igen, az én hibám is. Az utóbbi évben már én sem akartam tenni semmit. Ennek is meg vannak az okai: bármit teszel, valakinek biztosan nem tetszik, becsaptak, átvertek, magamra hagytak. Ha azt kérdezné valaki: igen, megsértettek. Sok mindenen át tudok lépni, de azon sajnos nem, ha nem bíznak bennem, ha kihasználnak, ha meghazudtolnak, ha átvitt értelemben is, de tolvajnak gondolnak! Ez volt az egyik ok. A másik ok már nem csak a mi településünkre jellemző ok, és nem is most állapítottuk meg legelőször: az érdektelenség. Ez az, ami manapság a legfőbb probléma. A közöny. „Nem érdekel semmi, csak nekem jó legyen”. Még sosem láttam ennyi önző, magába forduló, bezárkózott embert, mint amennyi most van. Ennek oka lehet a mai társadalmi berendezkedés, a gyűlöletkeltés, a megfélemlítés, a szegregáció, a szegénység, és az, hogy már a mindennapokba és a magánéletünkbe is beférkőzik a leghangosabb politikai szlogen: „ha nem velem vagy, akkor ellenség vagy”. Ezt tapasztalhatjuk nap, mint nap. Ahhoz, hogy ezzel szembe tudjunk menni, nagyon erős

59


közösség, bátor emberek kellenek, akik kiállnak egymásért, és nem hagyják cserben a másikat egy kis leeső „koncért”. Sajnos most egyre több „Júdás” él közöttünk. Kis településeken ez még jobban tetten érhető, hisz a helyi „hatalom” (polgármester) sokkal jobban bele tud szólni az életünkbe, könnyebb zsarolni, megfélemlíteni a helyieket. A következő ok a pénz. Ha nincs, akkor szükség lenne rá, de megoldjuk, ha kevés van, akkor örülünk, de ha már több is akad, az már bajt, konfliktust szül. Erre a legjobb példa a miénk. Amíg nem volt, addig talán jobban ment a közös munka, összetartott a közös cél. Mindenki beleadta, amije volt. Amikor már sikerült egy kis támogatást szerezni, akkor nagyon örültünk, mert már jutott egy kicsivel nagyobb, jobb dolgot összehozni és talán jutott egy kis pénz papírra is. De amikor már sok lett: nagyon szuper közösségi hely jött létre (IKSZT). Lettek eszközök, technika, munkahely, s ekkor jöttek a problémák. Irigység, önzés, vádaskodás, veszekedés, széthúzás, szétesés.... Jó módunkban nem tudtunk, tudunk mit csinálni! Ez sajnos még a mai napig tart, holott ezeknek inkább örülni és megbecsülni kellene. Óriási lehetőséget hagyunk kárba veszni. Úgy érzem, mindenki csak a maga hasznát keresi benne, persze úgy, hogy tenni senki nem akar érte. Egyszer volt közösség, közös cél, de nem volt hol és miből, aztán lett hol és miből, de nem maradt közösség és közös cél. Igen, azzal tisztában vagyok, hogy pénz nélkül nagyon nehéz működtetni egy közösséget, de ahhoz, hogy ez kifinomultan, jól menjen, olyan emberek kellenek, akik bíznak egymásban és elfogadják egymást. Ehhez pedig olyan társadalom, életkörülmények kellenek, amiben a fentebb említett problémákra megoldások születnek, amire még szerintem sokáig várnunk kell. Most be kell vallanom, nem tudom a megoldást... A remény azért még pislákol bennem, hátha változnak az idők, a szelek és az emberek…” (Hontiné Járó Zsuzsanna Királdról) Szakmai kihívások – szakmai kérdések Az első évek az ismerkedéssel, a közös munka módjának tervezésével és fejlesztésével, a kapcsolatok megerősítésével zajlottak. A közös ügyek keresése közben egyre inkább felszínre kerültek azok a szakmai kérdések, amelyek a műhely tagjait érdekli, amelyről tanulni szeretnének, amelyek ismerete, és amelyekben való elmélyülés elengedhetetlenül szükséges a fejlődéshez, a továbblépéshez. Az első ilyen fontos szakmai terület a vidék, a vidékfejlesztés és annak kihívásai, valamint az ehhez szorosan kapcsolódó falu és város együttműködése, egysége, együtt létezésének lehetséges megteremtése volt, amelyhez szorosan kapcsolódik a közösségi tervezés, mint a közösség mozgósításának, a részvétel kialakításának és erősítésének egyik módszere. Ezek azok a témák, amelyek prioritást élveznek amelyekkel eddig mélyebben foglalkoztunk, több alkalmat is szentelve a közös megértésre, ezzel közelebb kerülve a témához. A fő fókuszpont egyértelműen a vidék- és városi fejlesztések egységének megtalálása lett. Kritikaként fogalmazódott meg a tagságban, hogy az országosan kialakított vidékfejlesztési stratégia egységesnek tekinti a vidéket, a településeket kiszakítva kontextusukból, nem foglalkoznak a helyi történetben és hagyományokban rejlő múlttal és teljesen eltérő jellegű, pl. régen bányászati iparra épülő települést vonnak egy fejlődési pályára egy mezővárosi hagyományokkal rendelkezővel. Jogosan merül fel ez a vélemény Borsod- Abaúj- Zemplén megyében, ahol a falvak és térségek jó részének hagyományai a bányászathoz köthetőek.

60


A „vidék” szó etimológiai értelmezése is vezeti gondolkodásunkat, hiszen a vidék azért vidék, mert valamilyen központnak, kitüntetett helynek a vidéke.A város pedig attól város, hogy egy térségnek a központi települése. Az erőltetett és szegényes modernizáció nálunk ezt a kapcsolatot egyoldalúvá tette: a város a vidék rovására gyarapodott, a falu – város egysége és együttműködése megszűnt, jóllehet létfeltételeit tekintve végső soron most is a vidékből él a város (pl. éléskamra funkció). A település vezetőinek gyakorlatából hiányoznak a közösségi megoldások. A problémák és ügyek kezelésére inkább hívnak külső szakértőket, mintsem megkérdeznék a helyi embereket, hogy ők mit gondolnak és mit tennének a megoldásokért. Ezért gyakran előfordul, hogy a helyi emberek legutolsóként tudják meg, hogy mi fog történni a településükön, s így nem csodálni való, ha nem tekintik a változásokat sajátjuknak, s így nem válnak cselekvő részeseivé azoknak. A közösségi tervezési folyamat nyilvánvalóan hiányzik a települések működéséből, hiszen ez egy jóval nagyobb fokú tudatosságot igénylő tevékenység, mint a szimpla tervezés – jól lehet az sem érhető sokszor tetten. Időnként eljutnak a tervek társadalmasításáig, amely szakaszban már nincs beleszólásuk a helyieknek azokba, s már nem is tudnak befolyással lenni a történésekre. Ezt a tendenciát támogatja az is, hogy a források elosztásának nagy része centralizált formában történik, s így a helyi tervezés értelmét sokan, sok helyen nem is látják. Tapasztalataink mutatják, hogy az aprófalvas Borsod-Abaúj-Zemplén megyében a települések problémáit nem lehet önmagukban kezelni, s fejlesztési programokat így tervezni rájuk, hanem több településből álló település-egységek létrejöttét kellene támogatni. Véleményünk szerint ez azonban nem jelent azonosságot a vidék mostanság elismert két fejlesztési keretét jelentő járásokkal, sem a LEADER közösségekkel. A vidék egységének visszaállítása nem fog megtörténni beavatkozás nélkül, amelyhez elengedhetetlenül szükséges a decentralizáció. Nem lehet sikeres , egységes központilag kialakított, országos szintre készült vidékfejlesztési stratégiát készíteni. Minden helyi közösség által kialakított település-egységnek – amely gyakran nem nagyobb, mint 5-6 település –szüksége van külön, a helyi lehetőségeire és együttműködéseire alapuló stratégiára, amely közösségi tervezéssel készül. Ezen folyamat biztosítja a lehetőséget arra, hogy az arra a területre jellemző sajátosságokra építve megtervezzék, majd meg is valósítsák a falu-város fejlesztési egységét. Döntéshozói, tervezési és forráselosztói szinten szükséges a közösségi tervezés feltételeinek megteremtése, amely nem csupán a módszer használatának kötelező előírását jelenti, hanem azt a tanulási folyamatot is, amely során mind a helyi vezetők, mind a helyi emberek elsajátítják a közösségi tervezés megvalósításához szükséges tudást, amelyre a legalkalmasabb a települési szint. Ez az a szint, ahol a közösségi tervezési folyamat a legmegfoghatóbb, azonnal látszik az eredménye, nyomon követhető a megvalósulása. Ez által válik érthetővé a térségi és a megyei tervezés jelentősége, mert logikusan a helyükre kerülnek a végpontokon lévő települések sajátos fejlesztési igényei is. Támogatni szükséges azokat az alulról jövő kezdeményezéseket, amelyek a település egységek kialakítására irányulnak, ugyanis ezek az együttműködések a bizalomra épülnek, amelyet egyenrangú partnerek hoznak létre, s ezek évtizedes közösségfejlesztői tapaszatlataink alapján a közös tervezés elemi alapjai. Ezek a néhány településből álló egységek jelentik azt a fejlesztési szintet, ahol a települések problémáinak megoldása is megtörténik és így a falu-város egység működőképessé válik.

61


„Noha modell nincs, van a fejlesztésnek valamiféle koncepciója, amely mindenütt azonos. Ennek lényegi vonása, hogy önmagunkra kell számítani, hogy a fejlesztés mindenkinek az ügye, hogy ez nemcsak pénz kérdése, hatalom kérdése, hanem a szándéké, az akaraté, a meggyőződésé, leleményességé is. A fejlesztés hosszú távú dolog, nem felülről levezényelt folyamat, feltételezi, hogy lebontsuk az adminisztratív határokat, és hogy a civil társadalom megerősödjék.”2 Mitől falu a falu, és mitől város a város? Nem könnyű erre a kérdésre válaszolni. Nehezíti ezt az a változás is, ami az utóbbi évtizedekben ment végbe. A falvak városiassá kezdenek válni, a városok között pedig megjelennek a néhány 1000 fős lakosú települések is, amelyek szolgáltatásai és intézményi ellátottsága alig különbözik a falvakétól. Ezek még csak a szembetűnő változások, még nem néztük meg a települések kapcsolati hálójának jellemzőit, a kialakult viszonyokat, együttműködési hajlandóságokat, a polgári öntudatot. Ami különbség a falu és város között az egyrészt törvényben megszabott (lakosság száma és az intézményi ellátottság), másrészt a látható infrastrukturális különbségek. Míg a városban jelen van és elérhető minden szolgáltatás addig a falvakban alig működik néhány, sőt vannak olyan kisebb községek, ahol semmi sincs. Falun kevesebb a közösségi tér is, ami előfeltétele a működő közösségnek. Az emberi kapcsolatok közvetlenebbek a falvakban, de ott semmivel sem könnyebb megszólítani, elkötelezni és aktivizálni az embereket, mint a városokban. A közös érdek, közös ügy hozza össze az embereket mind a városban, mind a faluban. A falvakban sokkal érzékelhetőbb, megélhetőbb a természetközeli, egészséges életmód, ugyanakkor a lehetőségeik más területeken nem közelítik meg a városiakét, ami nagyban összefügg a szolgáltatások hiányával. A falvak ezzel együtt egyre városiasodnak, amit az információs társadalom térnyerése is felerősített. Ez elsősorban nem a szolgáltatások minőségének javulását jelenti, hanem a helyi hagyományok, kultúra változásának területére igaz. Felmerül kérdésként, hogy melyek a közösségi tervezési folyamatok elindulásának a feltételei, illetve hogy a településtípus befolyásolja-e azt? Megállapíthatjuk, hogy a faluban és városban egyaránt azonos feltételek szükségesek a közösségi tervezési folyamatokhoz. Egyetlen különbség van: a nyilvánosság szervezése. Míg a falvakban a személyes kapcsolatok, addig a városokban a média adja a keretét a nyilvánosságnak. A közösségi tervezéshez valamennyi településtípus esetében szükség van olyan emberre, vagy emberekre, akik mozgatják a folyamatot, és ismernek módszereket, illetve forrásteremtési lehetőségeket(szakember, nyilvánosság megteremtése stb). Természetesen elengedhetetlen a közösségi tér, amely biztosítja az összejöveteleket, fórumokat, találkozókat. Elengedhetetlen a támogató környezet: nyitott és értő közösség, önkormányzat, intézmények és szervezetek. Mi a gátja annak, hogy a közös(ségi) tervezéstől eljussunk a közös(ségi) cselekvésig? Általában semmilyen – legfeljebb formális kényszerek hatására – tervezési folyamat sincs a településfejlesztési gyakorlatban annak ellenére, hogy fejlesztési kényszerekkel tűzdelt társadalmi-gazdasági környezetben élünk. Még a döntéshozói körök sem igenlik ennek szükségességét, nem válik gyakorlattá. Ennek köszönhetően kevés a példaértékű, a megvalósult közösségi tervezési-megvalósítási folyamat, amely a közös(ségi) tervezéstől a közös(ségi) cselekvésig tart.

2 Louis Caul-Futy (1995): Hogyan fakasszunk forrásokat, Budapest, Közösségfejlesztők Ehyesülete, Parola 3. szám 3. o.

62


Hiányzik a tudás a tervezéshez, ami ahhoz szükséges, hogy szervezett, tervezett és szakszerű folyamatok valósuljanak meg, hogy beépüljön a kultúránkba és ne csupán csak az ötletelésig jussunk el. A tervezés gyakran nincs összhangban a cselekvéssel, nem a megvalósítási folyamat kísérője, a közösség nem rendelkezik felhatalmazással. Az érintett vezető személyek, testületek gyakorta képtelenek a tervezési – megvalósulási folyamat logikája szerint a hatalmat, a hatásköröket, az információkat időben, vagy egyáltalán átruházni, megosztani. Van amikor hiányoznak a belső erőforrások vagy a külső feltételek a tervezéshez és a cselekvéshez egyaránt. A közösség motiválatlansága is akadályozza a cselekvést. A tervezéstől a cselekvésig vezető folyamatokban tartós együttműködésekre van szükség személyek, csoportok, szervezetek, vagy éppen intézmények között, amely feltételek biztosítása gyakorta egyáltalán nem evidens. Hogyan állhat helyre az együttműködés falu és város között? A városi emberek (főleg a fiatalok) ismerkedjenek meg a vidék (szűkebb pátria, biorégió) és a falusi életforma sajátosságaival, a tájadottságokban rejlő lehetőségekkel. A falusiak érezzék sajátjuknak a várost, mozogjanak benne otthonosan, használják szolgáltatásait. A különféle kulturális, szociális és egészségügyi szolgáltatásokat úgy szervezzék meg, hogy a „város és vidéke” valóban egy egységet alkosson, és a falvak lakói ugyanolyan színvonalon jussanak hozzá az egyes szolgáltatásokhoz, mint a városiak. A falu és a város között a hagyományos kapcsolat alapja a termékcsere volt. A helyi piacra (is) termelő mezőgazdasági kis- és középvállalkozások eltűnése az egyik oldalon, a „bevásárlás központosítása” a másikon oda vezetett, hogy ezek a kapcsolatok megszűntek. Helyreállításuk elemi érdek. Megyei Műhely tervei, jövőképe A Megyei Műhely találkozókon nemcsak az együttműködéssel, a közös ügyek tervezésével, szakmai kérdésekkel foglalkoztunk, hanem a Műhely jövőjével is. Már korábban is említésre került, hogy egészen a kezdetekkor felmerült a műhely „szövetséggé” alakulásának gondolata. E mellett két érv szólt ekkor: a közös teherviselés, és az erőforrások egybegyűjtése. Az első két év után az is láthatóvá vált, hogy forrás nélkül megreked az együttműködés fejlődése, ezért forrásteremtésben a következő ötletek merültek fel: −Tagdíjakból célalap létrehozása, amelyet a társuló települések szervezetei a befolyó tagdíjaikból különítenének el. Ez aránytalanul nagy terhet jelentene az amúgy is folyamatosan forráshiánnyal küzdő települési civil szervezeteknek. −Pályázati programok tervezése, pályázatok írása a Megyei Műhely fejlesztésére és működtetésére. Ennek eredményeként két helyi értékeket bemutató, környezettudatosságot támogató pályázati projekt is megvalósításra került, amelyből tudtuk a Műhely találkozókat finanszírozni. Ennek hátránya az volt, hogy a Megyei Műhely működtetésére kisebb kapacitás jutott a projekt céljainak megvalósítása mellett. A projektgazda ezekben az esetekben a Dialóg Egyesület volt, így továbbra is ő koordinálta a Műhelyet, és az ő kapacitásai befolyásolták a találkozási alkalmak szervezését. A Műhely tagságát alkotó helyi szereplők kapacitásait a lokális folyamatok lekötötte, így kevésbé tudták erősíteni a Megyei Műhelyet. A működéshez szükséges forrás előteremtéséről való gondolkodás mellett a szakmai tevékenységek és fejlesztési irányok meghatározására is sorkerült, amelyeknek fő irányai:

63


– A Műhelytalálkozók tartalmi fókuszai: a tag civil szervezetek mélyebb megismerése, megyei tudástár összeállítása, a kapcsolati hálók közös használata, tapasztalatcsere látogatások, amelyek elősegíthetik a térségben való gondolkodást. Figyelmet fordítani a szakmai kiégésre, ennek megakadályozására szupervíziós alkalmakat szervezni. Segíteni az önkormányzatok – civilek együttműködésének, partneri kapcsolatainak kialakulását a településeken, térségekben. Legyenek kötetlen beszélgetés alkalmak is. – Szakemberektől a településeknek, szervezeteknek szükséges segítség: pályázat tervezésének elkészítésének és megvalósításának támogatása, a szervezetek működtetésének jogi és pénzügyi ismereteinek kiegészítése, helyi segítők szervezésének módszertani támogatása, az aktív mag erősítésének lehetőségei. Hogyan lehet önkénteseket bevonni a munkába, hogyan lehet a helyi konfliktusokat kezelni. – Képzések: hogyan szervezzünk adományt? Együttműködés, partnerség kialakítása az emberekkel, a szervezetekkel és önkormányzattal. A képzések legyenek interaktívak, reagáljanak a helyi igényekre és kirándulásokkal legyenek színesítve. – Tapasztalatcsere területei, amelyeket másoktól akarnak a tagok megtanulni: A civil szervezetek működésének biztosításához szükséges adminisztrációs, jogi, gazdasági ismeretek. Közösségi munka elmélete, közösségi módszerek. – Gyakornoki program: cél a kapacitásnövelés, amelyhez a Megyei Műhely településeiről szólítunk meg a közösségi ügyek iránt érdeklődő fiatalokat, akik bekapcsolódnak a települések és szervezetek munkájába, így tapasztalati tanulás során sajátítják el a közösségi munkához és a civil szervezetek működtetéséhez szükséges ismereteket. Az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatják, hogy azokon a területeken, azokban a térségekben, ahol a települési szintű munka mellett térségi, településközi együttműködések, együtt munkálkodások is elindultak erőteljesebb változások kezdődtek a közösségi megoldások keresésében és gyakorlásában. Ebben az esetben a települések, szervezetek közel vannak egymáshoz, nem okoz gondot a gyakori személyes találkozás, az egymás példái és gyakorlatai, a közös tanulás támogatja a települési folyamatokat. Nemcsak tudással, hanem egymás motiválásával is segítik a folyamatokat. Amikor valamelyik településnek valami nem sikerül és az kedvét szegi, akkor a másik település épp a legnagyobb sikereit éli meg. Az a példa, hogy lehet sikeres is a munka kimozdítja az elkeseredett embereket, és erőt ad a további cselekvéshez. Ezért egyik fontos fejlesztési iránynak tartjuk a Megyei Műhelyben az újabb mikrotérségi, településközi fejlesztések generálását. Ismét eljutottunk ahhoz a kérdéshez, hogy a Megyei Műhelyet szervezzük önkéntes alapon évi egy találkozóval helyi fejlesztői és önkéntes kapacitásból, vagy teremtsünk forrást a fejlesztéséhez. Ezen döntés függvényében kell továbbtervezni a Megyei Műhely jövőjét. A Dialóg Egyesület a megyei Területi Operatív Programok tervezési időszakában két megyei hálózatot építő projekttervet nyújtott be, és az elmúlt évben elindított néhány településen kísérleti programot, amelynek fókuszában a közösségi tervezés áll. Miért jó nekünk a megyei műhely, és mi lehet a jövője? Az évek alatt egyértelműen megfogalmazódott, hogy a műhely egy összekötő kapocs, találkozási pont, ahol tudást és információt lehet adni egymásnak és kapni egymástól. Az együttműködésben résztvevők ugyanazon értékrenddel rendelkező, tenni akaró emberekből álló szakmai közösségek. A cél megerősíteni a helyi közösségfejlesztői munkát.

64


A jövőképalkotás közben felismertük, hogy vannak hiányzó kompetenciáink, tudásaink. A megyei kapcsolatok erősítése egyértelműen új megközelítést igényel, ami a jövőtervező – érdekérvényesítő készség megerősítésén keresztül képzelhető el. Ezen új fejlődési irány erősíti, inspirálja, generálja a helyi szervezeteket annak kimondásában, hogy ehhez egy külön jogi személy kell , s ez lehetne a „Megyei Szövetség”.

65


Függelék – fogalmak Mi fán terem – mi mit jelent az eDialóg projektben? Fejlesztő munkánk során már mindannyian megtapasztaltuk azt a paradox helyzetet, amikor a közösségi fejlesztő munka során egyszerre jelentkezik a közösségi hozzáférést segítő köznyelvi szóhasználata és a szakszerűséget alátámasztó terminus technicusok. Ez a kettős nyelvjárás nem sokszor segíti a munkát, de tény, hogy jelen vannak és mindkettő terjed. Projekt együttműködésünkben igyekeztünk rendszeresen reflektálni terepi tapasztalatainkra. Ennek egyik izgalmas eleme volt, amikor a munka során leggyakrabban használt ún. kulcsfogalmakat definiálta stábunk belső szakmai műhelyén, saját tapasztalatokra építve, vállaltan szubjektíven, de keresve a stáb legkisebb közös többszörösét. E-demokrácia Két szó összekapcsolásából született új fogalom, melynek alapja az internet, pontosabban az online lehetőségek és az infokommunikációs eszközök. A demokrácia egyik megjelenési formájaként, kiegészíti az általános demokratikus tevékenységeket online hozzáféréssel. Lehetőséget biztosít az állampolgári részvételre az embereknek, akár az otthonukból is:véleményt nyilváníthatnak, dönthetnek, választhatnak. Tehát az e-demokrácia tulajdonképpen nem más, mint a társadalomszerveződési funkciók visszaszerzése az egyének és közösségeik által, az internet segítségével. Közbeszéd/Párbeszéd A közbeszéd egy általános érvényű, a közösséget érintő, közérdekű témákról folytatott beszélgetés, amelyben bárki véleménye megjelenhet.A párbeszéd feltétele, hogy egyenrangú, egymással kölcsönös tiszteletben álló partnerekről legyen szó. Ekkor létrejöhet egy szervezett formájú, érveken alapuló diskurzus, amely a közösségi tervezés feltétele, alapja, munkamódja.Mindkét fogalomról elmondható, hogy közös témán, érdekeltségen, és érdeklődésen alapszanak, a résztvevő felek pedig kölcsönösen érintettek, érdekeltek. Döntéstámogatás közösségi módszerei A véleménynyilvánítás olyan lehetőségei, melyek az érintettek bevonását a lehető legnagyobb mértékben támogatják. Emellett olyan folyamatokat jelöl, amely során olyan nyelven és változatosan kommunikálnak, amely az érintettekhez közel áll, érthető és alkalmazható.Ugyanakkor ezek a módszerek átláthatóak és jól követhetőek, mert gondoskodnak az éppen jelen nem lévők felé történő információmegosztásról, valamint szükség esetén bevonják a szakértői/tapasztalati véleményeket. Közösségi döntés Adott ügyben keletkező döntés során minden érintettnek – egyénnek és közösségnek – lehetősége van információhoz jutni, ismeri a döntéshozatal menetét, amelyben részvételük nem csak biztosított, hanem kifejezetten támogatott. Demokratikus út egy közösen vállalható cél felé. Tervezés Folyamat, amely tudatosan, lépésről-lépésre építkezve vázolja fel a cél elérése érdekében bejárandó változásokat, utakat. Közösségi tervezés Komplex, demokratikus tervezési folyamat, amiben a közösségből a lehető legtöbben vesznek részt az

67


érintettek közül. A lelkesedéssel teli folyamat során minden vélemény szabadon elhangozhat, a párbeszéd biztosított, végeredményként pedig egy olyan közösségi terv születik meg, amely a megvalósításra is aktivizál – hozadéka a konkrét cselekvési terven túl egy jobban működő, erősebb közösség. E-dialóg (YP; e-dialog.hu) A Dialóg Egyesület közösségi tervezésre épülő projektjének honlapja (komplex módszer, ami ötvözi az online és az offline közösségi tervezést, ezekkel pedig párbeszédre alkalmas), amely az eddigi jó gyakorlatokat gyűjti össze és teszi átláthatóvá. Az online közösségi tervezés helyi alkalmazásait mutatja be, mellyel lehetőséget teremt a csatlakozásra, és az eszközök országos terjesztésére. Online közösségi tervezés A közösségi tervezés eszközrendszerének alkalmazkodása az információs társadalom működésmódjához. Ez az online kiterjesztés hozzájárul az érintettek minél szélesebb körű bevonásához, hiszen tartózkodási helytől függetlenül teszi elérhetővé a tervezés folyamatában való aktív részvételt. A YourPriorities-felület esetében teszi mindezt strukturált, jól áttekinthető módon, hiszen rendszerezi a megosztott véleményeket, átláthatóvá téve a tervezési folyamatot. A közösségi tervezés szereplői (partnerek) Mindenkit magába foglal, aki érintett az adott témát, felvetést, vagy annak eredményét illetően, és részévé is akar válni annak. Ezért jelentős erőfeszítést tesz, erőforrást visz a partnerségi viszonyra épülő folyamatba. Ezek szerepük szerint lehetnek: • katalizátorok —› ügygazdák, folyamatban gondolkodók • hangadók —› mozgósítók, vagy fékezők • érintettek —› motiválhatók • támogató szakemberek —› folyamatsegítők, módszerajánlók, fordítók (szükséglet —› cél) • döntéshozók —› felkentek Közösségi mérlegelés A közösség tagjainak lehetősége van adott ügyben, témában információhoz jutni, mások véleményét megismerni; közös elemzés során érvek-ellenérvek mentén vizsgálódni. Az ezt elősegítő módszereket deliberatív technikáknak is nevezzük. Lakossági fórum Felülről induló, irányított, információ- és véleménycserére is alkalmas, illetve a helyi állampolgárok (lakosok, intézmények, döntéshozók, stb.) dialógusát elősegítő esemény, ahol az érintettek közösen véleményeznek, és ahol megfelelő előkészítés és felhatalmazás esetén döntést is hozhatnak. Megvalósulási formáit tekintve lehet offline és online. Közösségi részvétel Az érintettek részvételi, véleménynyilvánítási, döntési szándékának megvalósulása. Ezt elősegíthetjük rendszeresen és tudatosan szervezett folyamatokkal, melyeksegítik a közösségeket, egyes tagjaikon keresztül is, az őket érintő ügyre ráhatással lenni..

68


Hollóháza

Encs Ózd Miskolc

Arnót

Kistokaj

70

A te ötleted, a te hangod, a te közösséged  

A Dialóg Egyesület Norvég Civil Támogatási alap finanszírozásával megvalósuló, "Közösségi tervezési modellek B-A-Z megyében" című projektjén...

A te ötleted, a te hangod, a te közösséged  

A Dialóg Egyesület Norvég Civil Támogatási alap finanszírozásával megvalósuló, "Közösségi tervezési modellek B-A-Z megyében" című projektjén...

Advertisement