Panel Levél - 9. szám by Dialog

Hírlevél az Avasról >>> Kilencedik szám >>> 2015

Tartalom SÉLLEY ANDREA: A demokratikus szerepvállalásról KIRÁLY CSABA: CIRMI - Civil Rádió Miskolc SENCSIK PÉTER: TEA – Tegyünk Együtt az Avasért KOCSIS EMESE: Te tudod, mi a szívességcsere? JAKAB ZSOLT: Avasi Kertek Közösség KIRÁLY CSABA: E-demokrácia CSENDES JÓZSEF: Az Avasi Postamúzeumban SENCSIK PÉTER: Irodalmi Kávézó R. NAGY CSILLA: Közösségábránd egy buszmegállóban

Szerkesztette - Papp Dénes Nyomda - Passzer 2000 Kft. Kontakt - avasihirlevel@gmail.com Vizuális támogatás - Avasi Fotókör

Sélley Andrea

A demokratikus szerepvállalásról Napjainkban kiábrándultság jellemzi az állampolgárokat a közért való tenni akarás terén. Nem hisszük, hogy érdemes? Vagy nem tudjuk hogyan és mit kellene tenni? Mi egész évben cselekvésre, közösségi életre buzdítunk mindenkit, különösen szeptemberben, az Állampolgári Részvétel Hetén. Miért? Mert, ha nem teszünk semmit, nem történik az életünkben javulás. Öngondoskodás és együttműködés mezejére lépve lehet változásokat elérni a társadalomban, a kultúránkban, a politikában (a közéletben), a saját életünkben. Vásárolhatunk autókat, házakat, és szép ruhákat, az életünk nem ettől válik igazán színvonalassá, erre már sokan rájöttek. Hogyan tegyünk? Tájékozódjunk a környezetünkről, a körülöttünk lévőkről, a közös ügyeinkről. Információt szerezni olykor fáradtságos, de megéri a saját életünkről. Formáljunk véleményt, hiszen az lehet alapja bármilyen párbeszédnek. S ennek a legegyszerűbb módja a beszélgetés. Sokszor, sok helyen hallatjuk ezt az egyszerű módszert. Beszélgetésekkel lehet megismerni egymást, ezzel lehet közösen tervezni, közösen elindulni. A tettekhez a beszélgetések vezetnek. A tettek a változásokhoz. A demokrácia, mint kormányzati rendszer az állampolgárok jóváhagyásán és részvételén alapul. Fontos képviseleti forma és a közéletben való részvétel meghatározó típusa a civil szerveződések. Ezekről adunk időről időre híreket, információkat a Panel Levélben, mely kezdeményezések az avasi lakosok részvételét hivatottak támogatni. http://www.dialogegyesulet.hu/

Király Csaba

CIRMI - Civil Rádió Miskolc A Civil Rádió Miskolc – CiRMi egy olyan rádióadó Miskolcon, ami önkéntes alapokra építkezve marad független médiafelület. Igyekszik megnyilvánulási lehetőséget biztosítani azoknak a témáknak vagy éppen zenéknek, amik egyébként nem kerülnek be a mainstream médiába. Mint például számos avasi esemény is a CiRMi-ben kapott nyilvánosságot; többek között az Avasi Közösségi Kávézó előtti ülőpad átadása, a Nagy Szomszédsági Vetélkedő, vagy az irodalmi klub Rejtő-estje. Rádiónk 2014 tavaszán kezdte el megszervezni magát, miután hat miskolci civil szervezet – köztük a Dialóg Egyesület – konzorciumban elnyerte a Norvég Civil Támogatási Alap hozzájárulását. A kitűzött cél az, hogy a fiatalokra építkezve teret adjunk a civilségnek, és emellett segítsünk nekik a saját általuk hozott témákat feldolgozni. És miközben elkészítik műsorukat, javuljanak kommunikációs képességeik, merjenek nyilvánosan megszólalni, váljanak érzékenyebbé a civilség irányába. A mindezt átfogó cél pedig az volt, hogy közösséggé kovácsoljuk a rádió leendő stábját. A tavasz-nyár azzal telt el, hogy felkészüljünk az őszi indulásra. Mindannyian amatőrként vágtunk neki a rádiózásnak, tapasztalat nélkül, arról nem is beszélve, hogy a tulajdonképpeni semmiből kellett felépítenünk egy rádiót. Beszereztük a szükséges eszközöket, képeztük magunkat, tanulmányi kirándulásokra mentünk, például a Budapesti Civil Rádióhoz. Összeállítottuk az adásszerkezetet, pályázat útján kerestük és választottuk ki a nevünket, megterveztettük a logónkat… És persze az sem volt

mellékes, hogy megtaláljuk a fiatalokat, akikre építeni tudjuk a rádió stábját. A nagy nap, amikor ez az egész tényleges rádiózássá realizálódott, 2014. október 16-án érkezett el. Ez volt az első, kísérleti adásunk napja, ami akkor még csupán másfél óráig tartott. Mérföldkő volt ez a CiRMi életében, és innentől számoljuk „létezésünket” is. Azóta sok változáson mentünk keresztül, az egyik legfontosabb az volt, hogy még több fiatal csatlakozott médiaközösségünkhöz, hogy segíthessünk nekik feldolgozni témáikat. Ennek érdekében bevezettük a mentorrendszert: ha egy ifjonc jelentkezik hozzánk, akkor valaki mellé áll, és együtt valósítják meg az elképzelést. Szépen elkezdtünk bővülni, és rendszeres, heti egy adásnappal működni, ami már hat órán át tartott, minden csütörtökön, online. Idővel, ahogy mi is egyre inkább belerázódtunk a rádiózás mikéntjébe, bővítettünk heti két napra, és már pénteken is hallhatóak vagyunk a http://cirmi.org/ címen. A civilségé a csütörtök, a fiatalságé pedig a péntek; de együtt dolgozva. Az elhangzott, archív adásaink is elérhetőek: https://soundcloud.com/civilradiomiskolc. Fejlődéssel és gyarapodással teltek a hónapok a következő mérföldkőig, 2015. június 26-27 dátumáig, amikor is megléptük első nagystábos kitelepülésünket. Elhagytuk Miskolc főutcáján található stúdiónk biztonságot nyújtó falait, és technikástul-stábostul felutaztunk Budapestre, hogy a Norvégminta Fesztivál hivatalos médiafelülete lehes-

sünk. Izgalmas és tanulságos két nap volt ez, de a legfontosabb, hogy egy „erőpróba”, amit kiálltunk. A gondosan, előre megtervezett adásmenetek, vagy a bejáratott stúdiótechnika bármikor borulhatnak egy külsős helyszínen, de bármi apró probléma adódott, megugrottuk az akadályt. Pozitív visszajelzéseket kaptunk minden irányból, és mi is sokat fejlődtünk a két nap alatt. Mindezen belelkesedve, a nyarunk ezután a kitelepülésekről szólt: jártunk több miskolci rendezvényen, de még Kunbábonyba is eljutottunk egy Nyári Egyetemre, a közösségfejlesztők fesztiváljára – szeptembertől pedig visszaköltözünk a stúdiónkba. Hogy a jövő mit tartogathat a CiRMi számára? Roppant sok hasznos tapasztalatot gyűjtöttünk az elmúlt közel egy év alatt, és a fejlődés is érezhető rajtunk, azonban szeretnénk még tovább lépni. Terveink között szerepel a folytatódó létszámbővülés, minél több fiatallal szeretnénk együtt dolgozni és építeni rádiós közösségünket. Ugyanez igaz a miskolci és borsodi civil szférára is, hiszen rádiónk kettős célja változatlan: teret biztosítani a civilségnek és a fiatalságnak. Idővel heti kettőnél több napon is adni akarunk, és ha a lehetőségek is úgy akarják, a jelenlegi csak online adásfelület mellett szeretnénk frekvencián is sugározni az éterbe. Örömmel várunk minden visszajelzést, csatlakozási szándékot facebook-oldalunkon, (https://www. facebook.com/civilradiomiskolc), vagy a civilradiomiskolc@gmail.com címen. Mi továbbra is azért fogunk dolgozni, hogy a Civil Rádió Miskolc független, egyedi médiafelület maradjon Miskolcon!

Sencsik Péter

TEA - Tegyünk Együtt az Avasért Történetünk csak néhány hónapos. Az Avasi Közösségi Térben, 2015 januárjában a Dialóg Egyesület és a Közösségfejlesztők Egyesülete szakemberei egy közösségfejlesztő képzést szerveztek, avasi lakosoknak. A képzés hetei során a csoport tagjai megismerték egymást és a tanfolyam végén úgy döntöttek, tovább szeretnének együtt tevékenykedni az avasi lakókért, barátaikért, önmagukért. Így született meg a gondolat: mi, Avason élők is tudunk tenni, hogy változzon itt az életünk. A kis mag hívó szavára a közösségi terekben mozgók közül többen csatlakoztak hozzánk. Különböző indíttatásból csatlakoztak eddigi tagjaink. Barátaink véleménye: „A kávé szeretete vonzott be a Kávézóba, a TEÁ-ba, s ezen túl Embereket találtam.” „Minél többekkel találkozhatom, annál több lesz az ismerős és az utcán Ők már nem idegenek” „Jól akarom érezni magam! Ez a lehetőség segít abban, hogy ne legyek egyedül, ne legyek magányos.” Sokat beszélgettünk arról, mit tehetnénk ma, hogy holnap jobb legyen. Megfogalmaztuk közösen, mit akarunk, mi a célunk: Tegyünk együtt az Avas-délért! Tegyünk együtt az élhetőbb Avasért, közösségért, emberi kapcsolatokért! Mozduljunk ki a négy fal közül! Saját ötleteinkkel járuljunk hozzá az Avas fejlődéséhez! Azért választottuk a TEA nevet, mert ez fejezi ki leginkább azt, amit szeretnénk: TEGYÜNK EGYÜTT AZ AVASÉRT! Hosszútávú célunk az avasi emberek összehozása, az élhetőbb közösségért, egymás segítségének érdekében. Ennek első lépéseit tettük meg, közös programokat szerveztünk, több alkalommal kérdeztük meg lakótársainkat kérdőívezés keretében arról, ők mit tartanak jónak, szerethetőnek és min változtatnának környzetükben. A korábban elkészült avasi és más városrészbe vezető „Kincskereső” útvonalak bejárására közös túrát szerveztünk és tesszük ezt terveink szerint rendszeresen havonta, amikor minden érdeklődő csatlakozásának örülünk. Csapatunk találkozóhelye az Avasi Közösségi Kávézó és az ott található PAD. Itt már több kisebb programot is szerveztünk: TEA a Pad-Lásson, Nyárzáró Virsliparti, TEA-játszóház. Közösségünkben arra törekszünk, hogy tagjaink megálmodott ötleteit közösen megvalósítsuk. Örülünk, hogy a Panel Levélben is bemutatkozhatunk, hisz fontosnak tartjuk, hogy minél többen tudjanak rólunk és megtudják azt, hogy mi egy nyitott közösség vagyunk és várjuk az érdeklődőket, a csatlakozókat, a szomszédokat, a tenniakarókat – szerda délutánonként (kéthetente) az Avasi Közösségi Kávézóban. Te közösséged! Te véleményed is számít! A Te munkád is fontos! Elérhetőségünk: Avasi Közösségi Kávézó Miskolc, Avas-dél, Szentgyörgy út 42-44. E-mail: teakozosseg@gmail.com

Kocsis Emese

Te tudod, mi a szívességcsere? „Örvendjünk azon, mit kapunk; s adjunk vissza, mit adni tudunk.” (Seneca) Mikor fenti kérdést felteszem, azonnal az alábbi két válasz valamelyike fogad: „- Nincs benne pénz!” vagy „- Bartel! Ilyesmi...?” Igen, valami ilyesmi, sőt, valójában pontosan ezek. Annyi különbséggel, hogy ha a szívességcsere már „kör”-ré alakul, olyankor nem 2 fél között zajlik a „csereügylet”, mint a bartelben, hanem egy közösség tagjai közt körbejár a segítség viszonzása (sokszor előre nem tudni, kitől kapod vissza a szívességtevésed...) Imádom az egész elméletet, úgy, ahogy van! Ez számomra valamiféle mozgalom, mely az ősidőkből ered, és a mai napig – úgy gondolom – létjogosultsága van olyan emberek körében, akik cash-sel, kápéval, zsével nem rendelkeznek ugyan, de van kapacitásuk (nem is kevés), vagy eszközeik, melyek által valamiféle „haszon”-hoz, nyereséghez juthatnának. Bár számtalan szívességcsere kör alakult már eddig világszerte, így Magyarországon is, mai napig kutatják a tökéletes, és legfőképpen a helyi igényekre specializált szívességkörök megalakításának módját, és kikísérletezésük folyamatban van. Miskolcon is volt már törekvés ilyen szívességcsere kör kiteljesítésére (ÓRA KÖR néven), de feltehetően az időzítés nem volt megfelelő akkoriban (2000-ben). Számos szakmai egyeztetés és 6 közösségi beszélgetés tapasztalata után kijelenthetem: nem egyszerű feladatra vállalkozik az, aki szívességcsere kör beindítását tervezi. A gyakorlat persze azonnal beindul, ha felhívják a

figyelmet a lehetőségre, és lehetőség van azt szélesebb körben terjeszteni. (Nem kell fórum, nem kell adminisztráció... megy magától a csere). De amint a szívességtevők körének számára szabályok alkotása készülődik, azonnal kérdések tömkelege merül fel... Hiszen a szívességcserék már az ötlet hatására beindultak! Azzal nincs gond!  Pl.: Varrás hajvágásért, varrásért plüssállat, szerelésért főzés... Működik a kör magától (igaz, csak bartel szinten, nem pedig „bank” módjára, ahol a polcon halomban kellene állniuk a szívesség felajánlásoknak!) Illetve működne, ha a kör tagjai nagyon-nagyon, szinte feltétel nélkül (= szabály nélkül) megbíznak egymásban! Jelenleg az ismerősöknek mondott tagok megbíznak egymásban. De mi van akkor, ha bővül a kör!? Meddig vihető a szívesség bizalmi alapon való működtetése? Meddig tágítható a kör? A Dialóg Egyesület és az avasi családsegítő szolgálat együttműködésében újabb kör életre hívása van folyamatban az Avas-dél lakótelepen. Jelenleg közösségi beszélgetéseket tartunk, melyeken a helyi igények figyelembevételével, fokozatosan tervezzük meg a szabad kapacitások mozgósítását. És igen, elmondhatom, hogy meglódult a beszélgetéseken résztvevő emberek képzelete! Vagyis ezúton jelentem: megalakult az Avasi Cserebogár kör! (Folyt. köv.) Ajánlott irodalom a témában: Szendrő Szupi József: KÖR KÉZIKÖNYV azoknak, akik önsegítő csoportot akarnak létrehozni, vagy ilyenben tevékenykednek (angol cím: „LETS”, angol és nyugat-ausztrál csoportok számára készített leírás alapján)

Jakab Zsolt

Avasi Kertek Közösség Az Avasi Kertek Közösség Panelkertész Klubja ahol arról gondolkoznak, beszélgetnek, lehet-e, érdemes-e panelkörnyezetben, panellakóknak kertészkedni. Akár csak saját örömünkre, saját fogyasztásra, vagy jövedelem-kiegészítésként. A felvetés költői, hiszen meg vagyunk győződve arról, hogy IGEN! Ennek érdekében gyűlünk ös�sze kéthetente, hétfőnként délután 5-től az Avasi Közösségi Kávézóban és találunk ki újabb lehetőségeket, magunk és mások számára is. A kezdetek: Tavalyi év szeptembere, szomorkás, esőre álló idő. Nagy séta az Avason, KÖZÖSSÉGI KERTEK lehetséges helyszíneinek keresése. Próbáltunk minden olyan helyet megkeresni, ami szóba jöhet. Azóta is szándékunk az avasi közösségi kert, az avasi kertművelők közösségének kialakítása és működtetése. (A jezsuita rend szintén szándékozik hasonlót működtetni, de egy kert nem kert és a koncepció is eltér.) A séta és azt követő néhány beszélgetés alapozta meg az Avasi Kertek Közösség és a Panelkertész Klub létrejöttét, így a PanelLevél megjelenésekor már 1 évesek vagyunk. Mit is „műveltünk” ezen idő alatt? A Panelkertész Klub kéthetente, hétfőnként 17-órakor biztosan elkezdődő, teázós-kávézós-szörpözős, baráti beszélgetései, szinte véget érni nem akaró, hol szakmai hozzáértők, hol lelkes amatőrök ötletelése arról, mibe?, kit?, hogyan? vonjunk be. Ez minden más tevékenységünk bölcsője, katalizátora. Balkonkerti kezdemények: Az Avason nagyon sok lakás elválaszthatatlan része az erkély. Van, aki lomtárnak, van, aki semmire se használja. Abban próbálunk segíteni, hogy milyen módon lehet a viszonylag kis helyet kihasználni, hogyan bővíthetjük a beültethető területet, illetve mit érdemes termeszteni. Ezt segítette eszközökkel, tanácsadással az Ökológiai Intézet F. Nagy Zsuzsa munkatársán keresztül. De saját kivitelezésű, növénytartó keretet is ké-

szítettünk Lévai Imre barátunk segítségével, ami megtekinthető a Szilvás 19. fsz. 2. alatt található Settlement lakás balkonján. Sőt az érdeklődőknek segítünk az elkészítésében is, szerszámmal, tapasztalattal, tanáccsal. Tetőkert – egyelőre, csak bátraknak! Sokszor hallottuk: „Felesleges lenne bármit ültetni, úgyis elviszi valaki!” Nem ezt tapasztaltuk! Ennek ellenére és látva az interneten rengeteg hazai és külföldi példát, elkezdtük saját minta tetőkertünk kialakítását a Szentgyörgy utcai szolgáltatóház (ahol a Avasi Közösségi Kávézó és az Avasi Közösségi Tér is található) tetején kis tetőkert kialakítását. Raklapok és kiszolgált szállítóládák segítségével magaságyásokat alakítottunk ki melyben terveink szerint 2016 tavaszától zöldségeket fogunk telepíteni. Sajnos csak bátor, vállalkozó kedvű közreműködőkkel, mert a feljutás még csak létrán megoldható. (Köszönjük Várhelyi Szabolcs munkáját mind a ládák impregnálásában, mind „Felemelő nap”-i akcióban.) Ha valaki nem elégszik meg ezekkel a lehetőségekkel annak a közeli Benedek dűlői kertet tudjuk javasolni (köszönet Jurecz László Miklósnak, aki ingyen felajánlotta művelésre kertjét), ahol nagyobb méretekben is kertészkedhet saját hasznára. Kellő számú jelentkező esetén úgy gondoljuk, az így művelhető kertek a száma bővülhet. Természetesen vannak új ötleteink a jövő évre. A hordozható matchbox kert vagy a chilitermesztés az Avason. Végül: a kertészkedés jó tesz a lelki egészségünknek, a testi egészségünknek (a mozgás és a friss zöldségek által) és a pénztárcánknak is! Vegyük ezt fontolóra! https://www.facebook.com/pages/Avasi-Kertek/750839624994742?fref=ts

Király Csaba

E-demokrácia A Dialóg Egyesület mindig is a közösségekkel és a közösségekért dolgozott. Legújabb projektünk, a Norvég Civil Támogatási Alap segítségével megvalósuló „Közösségi tervezési modellek Borsod-Abaúj-Zemplén megyében” új alapokra helyezi ezeket a folyamatokat: a közös gondolkodást és tervezést a közösségfejlesztő szakember személyes jelenléte mellett kiegészítjük az internet adta lehetőségekkel – ez az e-demokrácia felületünk, az e-dialog.hu. Az egész történet Izlandról indul, ahol két programozó ráeszmélt a gazdasági világválság tetőzése közben, hogy az embereket nem érdeklik már a demokratikus tervezési folyamatok. Mindenki kiábrándult a politikából, a közös gondolkodás lehetőségét elfelejtették. Gunnar Grímsson és Robert Bjarnason ezért megalkották a „Your Priorities” nevű szoftverüket, ami online biztosít lehetőséget a véleménynyilvánításra. Rájöttek, hogy maga a nagybetűs Demokrácia megváltozott a modernitással együtt. A folyamatok felgyorsultak a mai világban: ahogy emlegetni szokták kedvelt példájukat, száz éve sok helyen még nem is szavazhattak a nők, ma pedig már sokkal több embernek van lehetősége politikai vagy bármilyen véleményt alkotni. És hát hogy is lehetne rengeteg ember véleményét kikérni egy olyan kérdésben, ami rengeteg embert

érint? Az internet ma már egy olyan, sok ember számára elérhető felület, ahol kön�nyedén véleményt lehet nyilvánítani – és ez az elektronikus demokrácia alapelve. Ekkortájt, 2008-ban választások voltak Izlandon, amit véletlenül megnyert a helyi viccpárt; legfőbb kampányüzenetük pedig az volt, hogy megszegik minden ígéretüket. Mivel konkrét program nélkül jutottak hatalomra, kapva kaptak a lehetőségen, amikor partnerszervezetünk, a Citizens Foundation képviselői megkeresték az e-demokrácia szoftverrel őket. Az élet ezért úgy hozta, hogy a politikai hatalom hajlandóságának köszönhetően az emberek ténylegesen részt vehetnek Izlandon a demokráciában, és ma már egy bizonyos százaléka a költségvetésnek arra van elkülönítve, hogy az e-demokrácia segítségével megtervezett projektek megvalósulhassanak. Nem feltétlenül kell itt nagy volumenű

dolgokra gondolni: egy játszótér, vagy egy járda megépítése is bekerül a programba. A gyakorlatban úgy kell ezt elképzelni, hogy a felhasználó előáll egy ötlettel, ami megjelenik aztán a rendszerben, a többiek pedig fel vagy leszavazhatják, véleményezhetik azt. Az ötletek pedig a népszerűségüknek megfelelően kapnak teret a szoftverben. Magyarországon ennek a rendszernek biztosít felületet az e-dialog.hu. A projekt kísérleti jellegű, mivel hazánkban ez az első ilyen próbálkozás. Jelenleg négy borsod megyei településen, Arnóton, Hollóházán, Kistokajban, és Miskolcon, valamint két LEADER-Helyi Akciócsoporttal kezdtük meg a közös munkát. Az együttműködés három fronton zajlik: a helyi döntéshozó szervezet, a civilek, és a közösségfejlesztő szakember bevonásával. Utóbbinak a közvetítői segítségével működik együtt az előbbi kettő. Máshogyan

nem is lehet, hiszen erről szól a részvételi demokrácia. Az állampolgárok, civilek megfogalmazzák azokat a gondolataikat, vágyaikat, amik szeretnék, hogy megvalósuljanak, viszont ezek kivitelezéséhez bizonyos forrásokra van szükség, amik felett a döntéshozó szervezet rendelkezik. A projekt résztvevőinél adottak a partnerségek lehetőségei, ezért reális esély mutatkozik rá, hogy az e-dialog.hu-ra felkerülő vélemények meg is valósuljanak. Ez azt jelenti, hogy a program minden felhasználója, aki véleményt alkot valamilyen kérdésben szavazattal, konkrét vélemén�nyel, vagy magával az ötlet felvetésével, elmondhatja magáról, hogy az ő részvételével valósult meg az adott dolog; megélte a demokráciát. Maga a projekt 2016. április 30-ig tart, és fő célja megvetni az e-demokrácia magját Magyarországon. Az e-dialog.hu felület azonban tovább fog élni és lehetőséget biztosít majd a közösségi tervezésre és véleményformálásra, idővel pedig remélhetőleg az egész országban elterjed majd a modern, részvételi demokráciának ez a fajta megnyilvánulása. A projektről további információkat honlapunkon, a http://dialogegyesulet.hu/index. php/projektjeink/kozossegi-tervezesi-modellek-borsod-abauj-zemplen-megyeben címen találhatnak az érdeklődők.

Már-már kezdtem azt gondolni, hogy már nem sok minden van az Avason, amit még nem láttunk, de szerencsére mégis mindig akad valami új felfedezni való dolog. Ilyen volt az is, ahol július 27-én az jártunk. Az Avasi Postamúzeum. Kicsit szégyellem is, hogy 37 év Avasi lakhatással a hátam mögött, csak nemrég tudtam meg, hogy van ilyen is. Pedig a Postamúzeum nincs is egy igazán eldugott helyén az Avasnak. „Meglepő módon” a Posta első emeletén található, és szinte bármikor látogatható. Belépve a Postamúzeumba, rögtön szembetalálkozunk a Posta múltjával. Nekem elsőként az épület múltja ugrott be, hiszen magam is láttam annak idején, hogy miként nő ki a földből az avasi posta épülete. Végignéztem, az építkezést, és azt is, amint a sok színes kábelt lerakodják a posta udvarán, majd szép lassan bekötik az új modern telefonközpontot is, mely telefonvonallal látta el, az Avas mellett még Tapolcát, az Egyetemvárost, és Görömbölyt is. Mintegy húszezer telefonvonalat volt képes biztosítani ez a telefonközpont. A munkálatok vége felé, pedig, a maradék, kidobásra ítélt kábel darabokról pedig le lehetett húzni a szigetelést, és kiváló fonatokat, kulcstartókat lehetett készíteni. A második dolog, ami az épület múltja után felötlött bennem, az volt, hogy régi postai címereket fotózott le a tekintetem, aztán a kamerám is. Volt ott sokféle címer. A Magyar Királyi Posta címerétől kezdődött a sor, és a mai postai címerrel fejeződött be. Szinte egyszerre jutott eszünkbe az egyik címerről az, hogy „Szilágyi Örzsébet levelét megírta…” A múzeum vezetője elmondta, hogy 2007-ben nyitottak meg. Azóta is alapítványi szinten működik. A Hírközlési Múzeumi Alapítvány hozta létre. Történetesen éppen a felsőszinten, volt berendezve az említett telefonközpont, amely 2005-ig szolgálta az a város lakosait. A városban három ilyen méretű telefonközpont volt, és ez volt az egyik. Ugyanakkor ez volt az utolsó telefonközpontok egyike is. Utána egy darabig raktárhelységként üzemelt a múzeum, de annyi értékes postai tárgy gyűlt össze, hogy a vezetőség azt mondta, hogy legyen belőle egy múzeum. Van nagyon sok ritkaság a múzeumban. Mintegy 1600 tárgy van a múzeumban, de sajnos a 100 évnél idősebb tárgyakra ma már csak igen ritkán lehet ráakadni. Leginkább gyűjtőktől lehet az ilyeneket beszerezni. Minket is elkapott a „postai láz”, amikor megláttuk a múzeum berendezéseit, és gyermeki kíváncsisággal próbáltuk ki a régi

Csendes József

Az Avasi Postamúzeumban

készülékeket, melyekről kiderült, hogy nagyon is működőképesek. Küldtünk egymásnak fax üzenetet, telefonáltunk egymásnak egy minimum Ferenc József korabeli készüléken is. Kellett fülelni rendesen, de működik a dolog ma is. A háttérben megragadta a figyelmemet, néhány nagyobb panel, melyekről hamarosan megtudtam, hogy az volt a háttértechnika – lényegében a telefonközpont – melyet otthonról nem lehetett látni, hiszen mi csak azt érzékeltük, hogy van telefonvonal, és feltudjuk hívni azt, akit akarunk. Ugyanakkor ennek a fejlődésnek voltak, és vannak fázisai. A múzeum vezetője elmondta, hogy nem mindig volt ilyen mértékben automatizálva a hálózat, mint manapság. Valamikor egész komoly foglalkoztatottsági mutatókkal rendelkeztek a „telefonos kisasszonyok”. Erre úgy derült fény, hogy láttunk egy kisebb ruhásszekrényt is a telefonközpont tárgyai között, és megkérdeztük, hogy az mi célt szolgált. Ekkor tudtuk meg, hogy a telefonos kisasszonyok nagyon komoly váltóműszakban dolgoztak. Még egy fényképet is láttunk egy zsúfolt telefonközpontról, ahol tényleg úgy dolgoztak a hölgyek, ahogy azt a filmeken is látni. Hogy mekkorát fejlődött a világ 1991 környékétől, mikor is a Határőrségnél teljesítettem katonai szolgálatot, arra jellemző, hogy még én is dolgoztam ott az első miskolci telefonközponthoz hasonló zsinóros bedugós szerkezettel, melyen lámpák jelezték, ha valaki keresett minket, vagy üzenetet akart küldeni. Nos, akkor volt gond ezekkel a készülékekkel, ha elromlott a lámpa, mert akkor aztán lehetett találgatni, hogy hívtak-e vagy sem… apropó: Határőrség. Látható a postamúzeumban egy valódi hidegháború korabeli katonai telefonközpont is, amely szintén működőképes, és a Bükkben teljesítettek vele egykoron szolgálatot. Ma már nincs ilyen központosított hívásrendszer, a bitek, és bájtok világában élünk, amikbe szinte minden belefér. Ebből következően telefonos kisasszonyok sincsenek már. Sajnos aránylag kevesen tudnak erről a múzeumról, pedig nagyon tudom ajánlani mindenkinek. Minden korosztály számára élvezetes tud lenni a telefonközpontban történő barangolás. A kicsik élvezik a zsinórokkal való kapcsolgatást, a nagyobbak meg tudnak telefonálni egymásnak, és elcsodálkoznak, hogy ezek a régi dolgok még mindig működőképesek. A felnőttek meg nosztalgiáznak a készülék láttán. A kiállítás pedig megtekinthető, minden szerdán, és szombaton 10:00-16:00-ig.

Sencsik Péter

Irodalmi Kávézó Ezeket a találkozókat az avasi, miskolci irodalom kedvelőknek indítottuk el múlt év decemberében. Neves, illetve kevésbé ismert irodalmárok életútjáról vagy életének egy szakaszáról törekszünk képet adni. Az angol és amerikai irodalom két ikonja – Robert Browning, Edgar Allen Poe – mellett megidéztük a miskolci Szabó Lőrincet és nem utolsósorban Rejtő Jenőt. Az Avasi Közösségi Kávézó állandó résztvevőiből a Rejtő előadásra már kisebb társulat is alakult, így a művek megidézése mellett kis jelenetek és zenei betétek is szerepeltek. Az Irodalmi Kávézó bár eddig egy-egy alkalomra jött létre, a továbbiakban szeretnénk rendszeresen alkalmakat szervezni a Csapattal és újabb írókat megidézni, bemutatásukat előkészíteni. A továbbiakban szeretnénk meginvitálni e délutánokra, az Avas-dél lakótelepen élő, ahhoz kötődő alkotókat, hogy bemutassák saját műveik, valamint kedvenc alkotóikat, melyek inspirációt nyújthatnak egy jóízű beszélgetésre. Várjuk az irodalombarátok ötleteit, kit szeretnének látni a Avasi Közösségi Kávézóban! Összejöveteleinket kéthetente pénteken 15:00-16:30 óráig tartjuk az Avasi Közösségi Kávézóban (Miskolc, Szentgyörgy u. 42-44.). Várunk mindenkit szeretettel!

R. Nagy Csilla

Közösségábránd egy buszmegállóban Júliusi meleg reggel a falu egyik buszmegállójában, ülök és várok. A szemem még csak résnyire van nyitva és azon tűnődöm, vajon a kikészített ruhák közzé tettem-e kis szoknyát, ahogy tegnap este a lányom kérte. Miközben ezen tűnődöm, megérkezik egy néni babos otthonkában. Hova, hova? – kérdi. Szóba elegyedünk. Beszélgetés közben felnevet, felfedezi, hogy fordítva vette fel az otthonkáját és már fordítja is ki. Közben megérkezik egy idős bácsi, aki panaszkodik a nagy melegre. Pár perc múlva érkezik egy középkorú hölgy kislányával, aki egy gitárt cipel magával. Az öreg néni érdeklődik a kislánytól, hogy hova viszi a gitárt. Megtudjuk az anyukától, hogy a nagyihoz viszi, mert szereti a nagyi, ha gitározik neki az unoka. Az idős néni nosztalgiázni kezd. Amikor ő még kislány volt, a citera volt a divat. Az idős bácsi is bekapcsolódik ebbe a nosztalgiázásba. Közben még két hölgy csatlakozik hozzánk. Ők is bekapcsolódnak, ha nem is szóban, de figyelemben. Elgondolkodtam, miközben ültem a buszmegálló padján, kicsit mintha filmet néznék, úgy néztem a falubeli embereket. Milyen szép lenne, ha úgy írnám, hogy falumbeli, de mivel nem itt születtem, így nem érzem ezt hitelesnek. Pedig a szívemben már érik egy ideje az „m” betű. Nézem őket, ahogy beszélgetnek, nevetgélnek és ez elvileg olyan természetes, hogy nem is értem, mit meditálok ezen, de eszembe jut a városi lét, ahol az emberek gyakran még a közvetlen szomszédjukkal se beszélgetnek, nem is ismerik őket. Szeretnék egyszer egy városi buszmegállóban is hasonlót tapasztalni, mint ezen a júliusi reggelen, itt, a falu(m)ban.