MED. DENT hogy a beteg fájdalma ízületi eredetű-e. Az ízüle ti eredetű fájdalom az ér zéstelenítés után gyorsan megszűnik. Képalkotó eljárások A temporomandibuláris ízület vizsgálatainál sok szor igen hasznos segítsé get jelentenek a különbö ző képalkotó eljárások. A manapság széles körben, viszonylag olcsón hozzáfér hető röntgenfelvételek (OP, ízületi röntgen) nem adnak megfelelő információt a lágyrészekről, így a discus és az izmok állapotáról. Az, hogy oldalirányú vagy 14. ábra: Az Arcus DigMA II. készülék használat közben. orthopantomográfiáról van szó, az esetek 76 száza lékában nem mutat jelentős eltérést. mi áttekintő alapján az UH 54–100 A CT-, illetve CbCT-felvételek, noha százalékos biztonsággal képes meg sokkal részletgazdagabbak, a lágyszö mutatni a discus diszlokációját, és veteket szintén nem mutatják megfe 56–93 százalékos biztonsággal az lelően. A lágyrészek és a keményszö osteoarthrosist. vetek együttes ábrázolására kiválóan megfelelnek a mágnesesrezonancia Az állkapocs mozgásainak (MR)-felvételek. Külön előnye e grafikus vizsgálata (axiográfia) képalkotó eljárásnak, hogy nem jár röntgensugár-terheléssel, az ízület akár mozgás közben is megfigyel Szinte minden esetben igen nagy hető (pszeudodinamikus MR, főleg segítséget jelentenek a beteg áll statikus discus esetén kiemelkedő kapocsmozgásainak analizálásában jelentőségű, ezáltal pontos képet a különféle grafikus módszerek. A kaphatunk a discus helyzetéről a tel mai napig vitatott az axiográfia di jes mozgástartomány során). Sajnos agnosztikus értéke, pró és kontra a vizsgálatot viszonylag kevés helyen érveket egyaránt hallhatunk. Mind végzik. azonáltal vitathatatlan előnye az el járásnak (eszközigénye ellenére is), hogy igen jól, akár valós időben is A temporomandibuláris ízünyomon követhetők az egyes elmoz let ultrahangos vizsgálata/ dulások. Kezdetben az axiográf egy ultraszonográfia mechanikus, voltaképpen egy arc ívhez rögzített rajzolószerkezet volt, Alternatív módszerként lehető mely a mandibula elmozdulásait ségünk van az ízület ultrahangos papírlapra regisztrálta. Ezen készü vizsgálatára is. Általánosságban lékek továbbfejlesztéseként elekt elmondható, hogy az ultrahang kis romos regisztrálófejekkel ellátott helyigényű, relatíve olcsó eljárás axiográfok is megjelentek. az ízületi elváltozások diagnoszti A Semmelweis Egyetem Fogpót kájában. Mindazonáltal erősen fel lástani Klinikáján a betegek vizsgá használófüggő, továbbá egyéb stan lata során az axiográfia egy újabb, dardizálásokra is szükség lenne a ultrahangos elven működő válto megfelelő megbízhatóság és főként zatát alkalmazzuk (Arcus DigMA, összevethetőség eléréséhez. Irodal
KaVo). Ennél az eljárásnál a felső állcsont referen ciáját egy arcívhez csat lakoztatott ultrahangos vevő (mikrofon), míg a mandibula elmozdulásait egy, az alsó fogakra rög zített villához illeszthető, ultrahangos adó közvetíti. Az eljárással nemcsak az állkapocs elmozdulásai ábrázolhatók kiválóan, hanem egyúttal az egyes elmozdulások szögértéke iről is pontos információt nyerhetünk, ami a későb bi protetikai ellátás során jelent hasznos segítséget (egyéni értékű artikulátor). Epidemiológiai vizsgálatok Az egyes epidemiológiai, illetve egyéb tudományos kutatások esetén külö nösen lényeges, hogy rendelkezésre álljon olyan szisztematikus, lépésről lépésre követhető rendszer, mellyel akár az egyes vizsgáló személyektől függetlenül meghatározható a TMD mértéke. Az évtizedek során számos igen részletes indexet fejlesztettek ki, melyek közül talán az egyik legrégeb ben használt a Helkimo-féle index. Helkimo svédországi lappokon végzett epidemiológiai tanulmányá ban fejlesztette ki az: – anamnesztikus indexet, – a klinikai diszfunkciós indexet és – az okklúziós indexet. A három index kombinált hasz nálhatósága azonban korlátozott, mivel nem elég érzékeny az apró változásokra, továbbá nem különí ti el az izom-, illetve ízületi erede tű elváltozásokat. Kopp és Wenneberg (1983), valamint Carlsson (1980) vizs gálatai szerint a klinikai diszfunkci ós index variabilitása túl alacsony, míg az izom tapintásos vizsgálata esetén a variabilitás túl nagy. Egy másik – mára már a klinikai kutatások aranystandardjává vált – diagnosztikus eszköz az RDC/TMD (research diagnostic criteria for temporomandibular diseases). D
Dental Hirek 2011-1.indd 37
E
N
T
A
L
H
Í
R
E
K
37 2/1/11 7:05 PM