augusztus 18. hétfő
Kaposfest Times A Kaposvári Nemzetközi Kamarazenei Fesztivál napilapja
English content
Page 5 >
“Ha az, amit megalkotunk, leköti a figyelmet, ha a hallgató hajlandó volt, vagy képes volt belépni a mű áramkörébe, ha meghatotta, akkor valami olyan tapasztalatot szerez, amelyet szavakkal vis�szaadni igazán nem lehet. A fogalmak nem írják le a személyes élményt.”
Hedonizmus mindenekfelett Azoknak a nőknek a táborába tartozom, akik bármikor, szégyenérzet nélkül nyilatkoznak arról, hogy a kedvenc ételük a pacal – melyből a nap bármely szakában, akár reggel is képesek enni –, hogy a fröccsöt roséból, a kávét jó erősen szeretik, azon túl pedig, hogy a csokoládéhoz olyan viszony fűzi őket, mint Gombóc Artúrt, zenéből is bármikor, bármennyit képesek fogyasztani, egy kitétel van csupán: hogy az jó legyen. Ez alatt viszont nem feltétlenül azt értem, hogy az adott mű csak akkor szólít meg, ha óramű pontossággal van eljátszva, illetve még csak ahhoz sem ragaszkodom, hogy a zenetörténészek kora meghatározó darabjának tekintsék. Nyugodt szívvel megelégszem azzal – sőt a végletekig
Dukay Barnabás
Brácsás vicc
– Mi a különbség a zenekari brácsaszólam első és utolsó pultja között? – Egy kisszekund.
“Olyan, mint egy nagy család” A zene kisgyermekkora óta szerves része az életének, tekintve, hogy édesanyja és édesapja is brácsaművész. Generációja egyik legtehetségesebb lantművészeként egész évben megszámlálhatatlan fellépése van, ezért tekint kincsként azokra a pillanatokra, amikor „elmerülhet a hétköznapokban”. Érthető okokból, ezt operaénekes barátnőjével teszi a leg-
szívesebben – legutóbb például egy eldugott szigetre utaztak. Thomas Dunforddal beszélgettünk, aki azt is elárulta, milyen videóklipben láthatja őt a közönség, és mit jelent számára a Kaposfesten zenélni.
Folytatás a 3. oldalon. >
hálás vagyok érte –, ha hibákkal is, de olyan élvezettel adja valaki elő, hogy a lelkesedése engem is magával ragad. Ha ugyanis a művész kirobbanó energiája betölti a teret és nem enged levegőhöz jutni, onnantól kezdve hidegen hagynak a félrecsúszott akkordok, sőt felőlem Roman Kim akár egy egész Paganini-művet – az elejétől a végéig – elhegedülhet foggal, ha azt látom, hogy ezt ő élvezi. A Kaposfestben pedig épp ez a csodálatos, hogy itt minden művész olyan hihetetlen elánnal veti bele magát egy-egy darabba, hogy az egész nézőtér megőrül tőlük, hogy az összes érzékszervünk kényeztetve van. Tegnap például Jonathan Cohen, Alina Ibragimova, Kirill Gerstein és Kelemen Barna-
bás jóvoltából érkezett elsőként az élményáradat, akik Mozart g-moll zongoranégyesével szereztek felejthetetlen pillanatokat, nem beszélve Rados Ferenc és a már említett Kirill Gerstein virtuóz négykezeséről, vagy többek közt Bálint András fantasztikus narrációjáról, amellyel a „Kreutzer-szonátának” szentelt est fényét emelte tovább. Az idei fesztivál lassan a végéhez közeledik, épp ezért érdemes minden egyes pillanatának átadni magunkat, kiélvezni az utolsó akkordokat, és a hedonizmus jegyében a szellemünk mellett a testünket is táplálni - ma például Kassai Lajos birtokán, a méltán híres karcagi birkapörkölttel.
„Tüneményes közönségünk van, mely minden előadásra kifinomult érzékenységgel és hatalmas lelkesedéssel reagál - ezzel pedig a lehető legjobban támogatja a művészeket. Emellett a fesztivál hangulata igazán egyedülálló, épp ezért remek itt lenni!”
Maria Meerovitch