augusztus 15. péntek
Kaposfest Times A Kaposvári Nemzetközi Kamarazenei Fesztivál napilapja
English content
A Kaposfest diszkrét bája
Page 5 >
„A zenét szívesen veszem nagyon komolyan, és megengedhetetlennek tartom, hogy olyan zenét szerezzek, amit éppen nem érzek egészen és teljesen át. Olyan ez, mintha hazudnom kellene, hiszen a hangjegyeknek is éppen olyan meghatározott értelmük van, mint a szavaknak, sőt talán még pontosabb a jelentésük.”
„Itt védjeggyé vált a műsorváltozás” – hangzott el a tegnap délelőtti koncert előtt Bősze Ádám szájából, akinek szavait úgy tűnik, még a Jóisten is meghallhatta, így válthatta fel a szerdai fülledt időt csütörtök délutánra – éppen a fél tizenkettes koncert végére – hatalmas zuhé. A zeneszerető közönség így azt is megtapasztalhatta, hogy az együttes zenehallgatás közösségépítő erejénél már csak a tömeges elázás élménye nagyobb. A pillanat jelentőségét tovább emelte, hogy az ember ritkán láthat ennyi bőrig ázott művészt és újságírót egy helyen. A komor idő ellenére a lelkesedés mindvégig töretlen volt, így még az sem szegte az emberek jókedvét, hogy a tervezett délelőtti program
csellón szólaltatott meg, a tőle megszokott, hihetetlen érzékenységgel. A délelőtt utolsó zenei darabjában ismét a zongoráé volt az egyik főszerep: Bartók II. hegedű-zongora szonátájával José Gallardo és Kelemen Barnabás okozott felejthetetlen pillanatokat a közönségnek. Az esti koncertek sem kecsegtettek kevesebb izgalommal, hiszen Kurtág mellett Korngold D-dúr vonóshatosra írt művét, Thomas Dunford csodálatos lantjátékát és Dimitrij Sosztakovics zongorára, trombitára és vonósokra komponált c-moll versenyművét élvezhette a nagyérdemű. És mivel a műsorváltozás jogát az időjárás is fenntartotta, az esti koncert előtt kis időre még a nap is kisütött.
Brácsás vicc
– Mi a különbség a hagyma és a brácsa között? – A hagyma fölaprítása könnyekre fakaszt.
Felix Mendelssohn
“Zseniális tehetségek hazája ez a kis ország” Annak ellenére, hogy a jazz fiatalkora óta jelen van az életében, és még Amerikába is elutazott,hogy jazz zongoristának tanuljon, később rá kellett jönnie: előadóként sokkal inkább vonzza, hogy olyan darabokat játsszon, melyeket a klasszikus zene neves képviselői hagytak ránk, mint az, hogy jazz zongoristaként a saját szerzeményeivel
más műsorszámok elmaradása miatt teljesen átalakult. Ez is hozzátartozik ugyanis a Kaposfest diszkrét bájához, ahogyan az is, hogy a változásokat ideges kéztördelés nélkül közöljék a szervezők – hiszen itt minden természetes, emberi, és ami a legfontosabb, szívből jövő. És nem utolsósorban minőségi! Ezért sem veszítettek semmit, akik tegnap délelőtt Franz Schubert három dalát hallgathatták meg a csodálatos mezzoszoprán, Anna Reinhold előadásában, Maria Meerovitch zongorakísérete mellett. A szívbemarkoló dallakomat követően egy igazi zenei csemegében, Bach D-dúr csellószvitjében merülhettünk el, amit Rohmann Ditta egy különleges, igazán ritkának számító, öthúros
kísérletezzen. Kirill Gerstein világhírű zongorista még Magyarországon is megfordult, hogy Rados Ferenctől tunlhasson; szerinte a magyar zenei kultúra világszínvonalú, a magyaroknak pedig nagyon jó fülük van a zenéhez.
„A Kaposfest közönsége minden alkalommal rendkívül pozitív energiákat sugároz, mindamellett folyamatos kihívást jelent nekik játszani, hiszen már felállítottak egy bizonyos mércét velem szemben. Félreértés ne essék, nem azért izgulok, mert félek, hogy elrontok valamit, hanem, hogy a megszokott színvonalat hozzam számukra.”
Folytatás a 3. oldalon. >
Kelemen Barnabás