Megvalósult a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával
PARTNEREK
MÉDIAPARTNEREK
Rádió
A Csíkszeredai Régizene Fesztivál műsorfüzete magyar, román és angol nyelven jelenik meg.
Kiadja:
Hargita Megye Tanácsa és a Hargita Megyei Kulturális Központ 530102 Csíkszereda, Temesvári sugárút 4. Tel.: +40 266 372 044, fax: +40 266 315 891
www.ccenter.ro kultura@ccenter.ro
www.regizene.ro earlymusicfestival@gmail.com
Fesztiváligazgató: Ferencz Angéla
A fesztivál művészeti vezetője: Filip Ignác Csaba
Művészeti kuratórium: Boér Károly , Csörsz Rumen István, Fazakas Gabriella, Hunyadi Koppány, Szabó András, Ványolós András
Koordinátorok: Lajos Franciska, Silló Dalma Orsolya Szerkesztő: Szabó András
Külső konzulens: Öllerer Kinga Fordította: Ercse Imola
Közreműködött: Benedek Enikő, Kolozsváry Katalin, Radu Rădescu Arculatterv, grafikai szerkesztés, nyomdai előkészítés: Raster Line Fotó: Ádám Gyula (6, 12, 19, 37, 46, 48, 53, 56), Irinel Cârlănaru (30), Cséfalvay Balázs (32), Dabasi András (52), Daczó Dénes (36, 55), DRK Nagykönyvtár (49), Fodor Zsuzsanna (18, 47, 54), Hátszegi Ákos (44), Kis Szilárd (26), Kishin MorikawaParle (21), MTAKIK Kézirattár (50), Németh András Péter (27), Perger László (9), Bertrand Pichène (15), Szigeti VajkIstván (18, 19, 20, 24, 32, 35, 38, 41).
Az idei fesztivál arculatának kialakításában Mérey András grafikus 1980 as plakátterveit használtuk fel.
JÚLIUS 13., SZOMBAT
Mikó vár (Vár tér 2.)*
18.00 A fesztivál ünnepélyes megnyitója
18.30 MUSICA HISTORICA (Magyarország): Régi magyar kedvünk – Vígságtévő énekek és táncmuzsika
19.30 SEBESTYÉN MÁRTA & ANDREJSZKI JUDIT és meghívottjaik (Magyarország, Románia): Ritka kertben. Századok magyar zenéje európai kitekintéssel, népi és írott forrásokból
JÚLIUS 14., VASÁRNAP
Unitárius templom (Szász Endre utca 25.)
11.30 ARS PRO TOTO (Románia): Zenei megújulás a 17. század vallásos énekköltészetében
Mikóvár, fegyverterem (Vár tér 2.)
16.30 Párhuzamok és ellentétek a borok világában – Borkóstoló a Vinkli borszaküzlet szervezésében**
Mikóvár (Vár tér 2.)*
19.00 INTO THE WINDS (Franciaország): Táncra fel!
JÚLIUS 15., HÉTFŐ
Zengő Tér (Petőfi utca 35.)
10.00 „Síppal, dobbal, nádi hegedűvel” – gyermekfoglalkozás Ádám Julcsi vezetésével**
Nagy István Művészeti Középiskola, aula (Szabadság tér 18.)
15.30 Homofon zsoltárok – workshop Szabó András vezetésével
Református templom (Márton Áron utca 11.)
19.00 CONCERTO SPIRALIS (Románia, Magyarország): Szólamok a 17. század kamarazenéjéből
Zengő Tér (Petőfi utca 35.)
21.00 NICHOLAS PARLE (Anglia): Spanyolország, Itália, Anglia – A billentyűs zene aranykora
JÚLIUS 16., KEDD
Zengő Tér (Petőfi utca 35.)
10.00 „Síppal, dobbal, nádi hegedűvel” – gyermekfoglalkozás Ádám Julcsi vezetésével**
Nagy István Művészeti Középiskola, aula (Szabadság tér 18.)
15.30 Arany János dalgyűjteménye (1874) – Csörsz Rumen István előadása
Csíksomlyói kegytemplom pápai kisbazilika (Szék útja 148.)
19.30 MADÉFALVI SCHOLA & LUX AURUMQUE (Románia): Gregorián ének a kortárs zenében
JÚLIUS
17., SZERDA
Zengő Tér (Petőfi utca 35.)
10.00 „Síppal, dobbal, nádi hegedűvel” – gyermekfoglalkozás Ádám Julcsi vezetésével**
17.00 Kerekasztal-beszélgetések 17.00–18.30 Harmat és gyöngy. A Babrik-örökség. Régizenemozgalom Erdélyben és Magyarországon a hetvenes, nyolcvanas években. Moderátor: Csörsz Rumen István
18.30–19.00 Dr. Radnóti Klára: Az európai lantjáték virágkora – A Magyar Nemzeti Múzeum lantjai
(Georg Daniel Speer: MusicalischTürckischer EulenSpiegel, Günz/Ulm, 1688)
Bachusnak véletlen rabsága idejének legjobb korában (Hölischerkódex, 1686–1693)
Asztali nóta – Nota ad mensam (Apponyikódex, ZayUgróc, 1730)
Egy éneket hallék Új-Tordában (Aranka György gyűjteménye, 1782–1790, és más 18. századi, erdélyi kéziratok nyomán)
Megbolondult a világ (szöveg: Szádeczky: Miscellania, 1755; dallam: Pálóczi Horváth Ádám: Ötödfélszáz énekek, MTA Könyvtára, 1813)
Lakodalmi táncok Tendl Pál soproni cimbalmos repertoárjából (Lajtha László népzenei gyűjtése, 1950 es évek)
Pálóczi Horváth Ádám (1760–1820): A férjhez vágyó özvegyasszony (Ötödfélszáz énekek, MTA Könyvtára, 1813)
A leányok jók, nem rosszak
(Jankovich Miklós: Magyar világi énekek, 1789–1793)
Saltus Hungaricus
(Mártonffy István kézirata, 1813 – Pálóczi Horváth Ádám: Leány ABC, Ötödfélszáz énekek, MTA Könyvtára, 1813 – Lánycsúfolók, 18–19. század fordulója)
Ének a pincéhez (Régi magyar énekek, 19. század eleje)
Pálóczi Horváth Ádám: Szántódi tus (Ötödfélszáz énekek, MTA Könyvtára, 1813)
Tus-füzér (SzkárosiJárdánházimelodiárium, Sárospatak, 1787–1792; Pálóczi Horváth Ádám: Ötödfélszáz énekek, MTA Könyvtára, 1813; Tahy Gáspár: Hasznos Mulatságok, 1821)
Csörsz Rumen István (művészeti vezető) ének, lant, koboz, reneszánsz és 19. századi gitár, duda, doromb
Kasza Roland xilofon, ütőhangszerek, ének
Palócz Réka szoprán, doromb, basszus cornamusa
Pribay Valéria viola da gamba, cselló, ének
Széplaki Zoltán ének, furulyák, barokk fuvola, töröksíp
Szilágyi Márton hegedű, ének
A Musica Historica első ízben kapott felkérést a fesztivál nyitókoncertjére. Műsoruk a régi vigasságokat, a találkozás örömét idézi Bonum vinum (2001) és Dámák és banyák (2007) című CD felvételeik nyomán. Bordalok, asztali nóták, csúfolók mellett táncdallamok csendülnek fel, ahogy a hajdani farsangokon, lakodalmakban vagy névnapokon.
A borivásról kezdetben moralizáló énekek születtek (elsőként Tinódié), de a 18. században magyarul is kivirágzik a társas bordalok, tusok műfaja. Elsősorban diákkéziratokból ismerjük ezeket, dallamaik népdalként is élnek. Miskolci Csulyak István viszont feltehetőleg olasz ballettóra írta lakodalmi bordalát a hegyaljai Olaszliszkán. Bacchus és Mars, azaz a húsos és böjti ételek farsang végi csatájáról egy tréfás barokk ének tudósít, gazdag „étlappal”. A 18–19. századi közköltészet csúfolói minden embertípust kigúnyoltak. A korhely ember dicsekvése egy középkori forrásszövegből ered, amelyet az Archipoëta (Gualterus de Mapes) írt, s a 18. században többször lefordították. A nőcsúfolók főként a lustaságon, a tékozláson és a kéjsóvárságon élcelődtek. A Megbolondult a világ több műfajt egyesít: a magánháznál elszállásolt katona és a kikapós háziasszony kiisszák vagyonából a férjet. Az énekek közt magyar és kelet európai, népies táncok csendülnek fel a 17–19. századból. Az Apponyikódex asztali nótáit, köztük a Rákócziinduló változatát ételek felszolgálásakor játszották, Tendl Pál pedig verbunkos stílusban cimbalmozott.
A Musica Historica együttes 1988 ban alakult Budapesten. Tagjai a klasszikus és régizene mellett magyar és kelet európai népzenével is foglalkoztak, ami döntően formálta stílusukat. Munkájukat sokrétű zene és irodalomtörténeti kutatás segíti, elsősorban a 15–19. század zenekultúráját és irodalmát illetően. Ugyanakkor a zenekar meggyőződése, hogy a tudomány nem helyettesítheti a művészi invenciót, hiszen a régizene kísérletező, nyitott műfaj. Repertoárjukon egyaránt szerepel magyar és közép európai muzsika (11–19. század), nyugat európai középkori, reneszánsz és barokk szerzők művei, sőt ógörög és török zene is. Az együttes több mint 1400 alkalommal lépett fel, pl. rangos fesztiválokon (Kaláka Fesztivál, Szent György Napok, A középkori lélek fesztiválja – Segesvár, Musica Cortese – Gorizia stb.). 1995ben játszottak először a Csíkszeredai Régizene Fesztiválon. Felléptek KözépEurópa és a Baltikum országaiban, Olaszországban és Törökországban is. Kilenc önálló CDjük jelent meg, közreműködtek Kobzos Kiss Tamás két CD jén. A Csíkszeredai Régizenei Nyári Egyetem keretében 2008 óta tartanak mesterkurzusokat és előadásokat.
SEBESTYÉN MÁRTA & ANDREJSZKI JUDIT (HU)
Ritka kertben
Századok magyar zenéje európai kitekintéssel, népi és írott forrásokból
Nikolaus Herman (1500 k.–1561): Erschienen ist der herrlich Tag (harm.: Michael Praetorius)
Elment a két lány virágot szedni (Nyitracsehi, Kodály Zoltán gyűjtése) Hagyományos navarrai zene (Baszkföld, Navarratartomány, 17. sz.)
Ej haj, kisöcsém (szöveg: Szécsi Margit, feld. Sebő Ferenc)
Hegyen-földön járogatok vala (Trunk, Bartók Béla gyűjtése)
Bergamasca (Vietoriskódex, 1670 k.)
Ritka kertben találsz télben (Vietoriskódex, 1670 k.)
Elindulék szőrt gyűjtni (Moldvai gyűjtés)
Hajdútánc (Vietoris-kódex, 1670 k.)
A két előadó immár tizenöt éve rendszeresen lép fel együtt. Műsorukon a magyar népzene és az európai régizene párhuzamait, összefüggéseit boncolgatják, személyes kommentárokkal megtűzdelve, közvetlen stílusban tálalva. A koncerten közreműködnek a fiatal népzenész generáció sokoldalú tagjai, ifj. Szerényi Béla és Zimber Ferenc, valamint Szabó Zsolt, a magyar régizenei élet meghatározó alakja.
Az UNESCO és Kossuth díjas Sebestyén Márta azon kevés hazai előadóművészek közé tartozik, aki változások és változtatások nélkül a hagyományos magyar kultúrát képviseli itthon és világszerte, koncertjein életre keltve Bartók Béla, Kodály Zoltán vagy más kutató által gyűjtött, már majdnem feledésbe merülő népdalhagyományt. Igazi kulturális nagykövete hazájának, szinte nincs olyan ország, ahol ne képviselte volna a magyar kultúrát, akár egyéni előadásaival, akár zenésztársaival együtt.
Andrejszki Judit a magyar régizenei élet emblematikus alakja. Barokk szoprán, csembalista és zenepedagógus, aki világszerte népszerűsíti a magyar régizenét. Egyik alapítója, énekese és csembalistája a Musica Profana régizene együttesnek és a Corvina Consortnak. 2009 óta rendszeresen fellép Sebestyén Mártával. 2010 től nemzetközi és hazai barokk ének mesterkurzusokat tart. 2023ban előadói munkásságáért Liszt Ferenc díjjal tüntették ki.
Az immáron tizenöt éve együtt alkotó művészek a népzene és a régizene rejtett összefüggéseit hozzák napvilágra és formálják azokat felejthetetlen előadásokká. Számos közös koncertet tudhatnak magukénak nemcsak Magyarországon, hanem Franciaországban, Hollandiában, Angliában, Spanyolországban és a Kárpátmedence számos magyarlakta vidékén. Két közös lemezük jelent meg: Örvendezzünk és
Angyali szó zengedez.
Július 14. UNITÁRIUS TEMPLOM, 11.30 óra
Zenei megújulás a 17. század vallásos énekköltészetében
Bölöni Vass Emő alt
Mézes Melinda alt
Szabó András basszus
Ványolós András tenor
Ványolós Orsolya szoprán
Anon.: Confitebor Tibi, Domine – offertórium (Graduale Novum I., Regensburg, 2011)
Claude Goudimel (1514 k.–1572): 111. zsoltár, polifon változat (Octante Trois Pseaumes de David, Genf, 1554; szöveg: Szenci Molnár Albert: Psalterium Ungaricum, Herborn, 1607)
Claude le Jeune (1528 k.–1600): Du Seigneur Dieu (Les cent cinquante pseaumes de David, Párizs, 1613; szöveg: Claude Goudimel: Les Pseaumes, mis en rime françoise, Párizs, 1565)
Claude Goudimel (1514 k.–1572): 2. zsoltár (Les Pseaumes mis en rime françoise, Párizs, 1565; szöveg: Szenci Molnár Albert: Psalterium Ungaricum, Herborn, 1607)
Claude Goudimel (1514 k.–1572): 68. zsoltár, polifon változat (Les Pseaumes mis en rime françoise, Genf, 1562; szöveg: Szenci Molnár Albert: Psalterium Ungaricum, Herborn, 1607) *
Anon.: Hei mihi! Domine – responzórium (Liber usualis, Tournai, 1930)
Andrea Gabrieli (1532 k.–1585):
Heu mihi, Domine – Libera me Domine (Sacrae cantiones quinque vocum, liber primus, Velence, 1565)
Vicente Lusitano (?–1561): Heu me, Domine (Tratado de canto de organo, kézirat, 1550 k., Bibliothèque nationale de France, Párizs)
Anon.: Alleluia. Laetatus sum (Graduale Novum I., Regensburg, 2011)
Anon.: Eorvendezek én, mikor nékem azt mondgyák (Öreg graduál, Gyulafehérvár, 1636)
Claude Goudimel (1514 k.–1572): 122. zsoltár (Les Pseaumes mis en rime françoise, Párizs, 1565; szöveg: Szenci Molnár Albert: Psalterium Ungaricum, Herborn, 1607)
Heinrich Schütz (1585–1672): Es ist ein Freud dem Herzen mein (Becker Psalter, Freiberg, 1628)
Henry Purcell (1659–1695): I was glad (Bruce Wood: A Coronation Anthem –Lost and Found, 1977)
Egyházzenei szempontból a 17. század egy korábbi ellentétet letisztázó, összecsiszoló korszak. Az 1517 októberében elindult protestáns mozgalmak új utakat nyitottak a rendtartásban, amely kihatott az egyházi zenére is. Az új vallási nézetek egyre több embert győztek meg az evangélikus és református gyülekezetek számára. Három év alatt, 1559–1562 között szinte megtízszereződött a protestáns templomok száma Európában. Ehhez csak hozzátett az énekekben is az anyanyelvűségre és metrizálásra való törekvés, amely szintén csábítólag hatott az emberekre, hiszen könnyebben – vagy végre – bekapcsolódhattak a szertartásnak az énekes részeibe is. Az ebből kinőtt „versengés” a 16. század második felére új énekeket szült a római katolikus repertoárban is (Tridenti zsinat). Elképzelhető, micsoda belső feszültség, erő formálta, gyarapította énektárházunkat. Bár óriási az anyag, szerteágazó a téma, mindebből most csupán egykét morzsát tud megmutatni az együttes. Az előadás, többek között, Szenci Molnár Albert és Claude Goudimel munkásságára koncentrál.
A graduális anyagot képviselő egyszólamú, gregorián énekek mellett helyet kapnak majd az éneklő gyülekezetek számára komponált, többszólamú zenei megfogalmazások is, de megszólal egy, a 17. század végén született, művészi szempontból kimagasló kompozíció is.
A 2021 tavaszán megalakult Ars pro Toto Énekegyüttes csíki zenetanárokból áll. Hiánypótló csapat, hiszen Erdélyben alig találunk ehhez hasonló együttestípust. Céljuk feleleveníteni és újragondolni a Kájoni János által kijelölt utat, amely mind az egyházi, mind a világi, nyugateurópai zene erdélyi átörökítését szorgalmazta a 17. században. Az együttes öttagú, de a darabok sokszínű igényének megfelelően változó felállással, akár hangszerekkel kiegészülve tervezi folytatni tevékenységét.
INTO THE WINDS (FR)
Táncra fel!
Stella Splendens
(Llibre Vermell de Montserrat, kézirat, 14. sz., montserrati kolostor)
Suite de Ducties
(kézirat, 14. sz., British Library, London)
La Tierche estampie Real
(Chansonnier du Roy, kézirat, 13. sz.,
Bibliothèque nationale de France, Párizs)
Danse Real
(Chansonnier du Roy, kézirat, 13. sz.,
Bibliothèque nationale de France, Párizs)
Retrove
(Robertsbridgekódex, kézirat, 14. sz., British Library, London)
La Manfredina
(kézirat, 14. sz., British Library, London)
La Rotta
(kézirat, 14. sz., British Library, London)
Domenico da Piacenza (1400 k.–1476 k.): Bassadanza „Zoglioza”
(De arte saltandi, et choreas ducendi, kézirat, 1455 k.,
Bibliothèque nationale de France, Párizs)
Adrien Reboisson shalmei, furulya
Anabelle Guibeaud shalmei, furulya
Marion le Moal shalmei, furulya
Rémi Lécorché tolótrombita, reneszánsz harsona, furulya
Yula S ütőhangszerek
Július 13. MIKÓ-VÁR, 19.30 óra
Domenico da Piacenza (1400 k.–1476 k.): La figlia di Guglielmino
(The Musical Manuscript Montecassino 871, 15. sz., Oxford, 1978)
Guglielmo Ebreo da Pesaro (1420 k.–1484): Ballo Francese „Amoroso”
(De pratica seu arte tripudii, kézirat, 1463, Bibliothèque nationale de France, Párizs)
Guglielmo Ebreo da Pesaro (1420 k.–1484):
Ballo Francese „Les petits vriens”
(De pratica seu arte tripudii, kézirat, 1463, Bibliothèque nationale de France, Párizs)
Guglielmo Ebreo da Pesaro (1420 k.–1484): Voltate in ça Rosina
(De pratica seu arte tripudii, kézirat, 1463, Bibliothèque nationale de France, Párizs)
Basse danse „Re di Spagna” – a „La Spagna” cantus firmusra (15. sz.)
(Antonio Cornazano: Libro dell’ arte del danzare, kézirat, 1455, Vatikáni Apostoli Könyvtár, Vatikán)
Heinrich Isaac (1450 k.–1517): Gloria – Agnus Dei (Missa „La Spagna”)
(Ottaviano Petrucci: Misse Henrici Isac, Velence, 1506)
Jacob Obrecht (1457 k.–1505): Rompeltier
(Harmonice Musices Odhecaton, Velence, 1501)
Anon.: Ballo „Tentalora” (Manuscrit de frottoles, kézirat, 16. sz., Bibliothèque nationale de France, Párizs)
Anon.: Saltarello „El Marchese di Saluzzo” (kézirat, 16. sz., Bajor Állami Könyvtár, München)
Hilaire Penet (16. sz.): Au Joly Bois
(Adrien Le Roy: Tiers livre de chansons, Párizs, 1553)
Claudin de Sermisy (1490 k.–1562): Pavane „Au joly bois”
(Pierre Attaingnant: Trente et une chanson musicales, Párizs, 1529)
Vincenzo Ruffo (1508 k.–1587): La Brava & La Gamba (Capricci in musica a tre voci, Milánó, 1564)
Diego Ortiz (1510 k.–1570 k.): Recercada Quarta sur la Gamba (Trattado de Glosas, Róma, 1553)
Claude Gervaise (1525–1583): Pavane Passemèze
(Pierre Attaingnant: Sixième livre de danceries, Párizs, 1555)
Pierre Phalèse (1510 k.–1575 k.): Passemèzes d’Italie (Premier livre de danseries, Antwerpen, 1571)
Jean D’Estrée (?–1576): Suite de branles doubles (Premier livre de danseries, Párizs, 1559)
Jean D’Estrée (?–1576): Suite de branles gay (Premier livre de danseries, Párizs, 1559)
Létezett e valaha olyan kultúra, amely ne idézte volna meg a zene és a fizikai mozgás összekapcsolásának rituális, társadalmi, szakrális vagy egyszerűen ujjongó aktusát? A tánc az emberiség egész történelme során egyetemes és időtlen tevékenység maradt, és a műsor fő tematikáját a nyugati tánc legkorábbi lépései képezik.
A középkori metszetek és kéziratos illuminációk néma bizonyítékai ezeréves gyakorlatoknak, amelyeknek zenei forrásai éppoly titokzatosak, mint amennyire ritkák. Akár komoly, akár ünnepi hangvételűek, az estampies, a ductia, a saltarelles és más elfeledett táncok a kontrasztok élénk és színes világát teremtik meg.
A koreográfiára vonatkozó jelzések a 15. századtól kezdenek felbukkanni. A pompától és életerőtől tündöklő burgundiai udvarban az arisztokrácia teljes mértékben felkarolta a nemes basse danse t, amely mintegy hidat épít a hétköznapokból az istenek birodalma felé. Az olasz táncmesterek ugyanebben az időszakban vetették papírra első értekezéseiket.
A tánczene azonban a reneszánsz idején, a velencei zenei nyomda megszületésével terjedt el szélesebb körben Európában. A bálokról és a korabeli nagyszerűségekről szóló rendkívüli beszámolók felfedik a lakosság vágyát a szórakozás és az ünnepségek iránt, különösen a francia udvarban. A III. Henrik udvarának zenészei által játszott „branle à mener” rövid és ismétlődő mondatai arra szolgáltak, hogy az első udvari táncosokkal megismertessék a tánclépéseket. A mai közönséget is azonnal elbűvöli ennek a zenének a hipnotikus ereje, és egyszer csak mindannyian úgy érezzük, hogy nekünk is ott a helyünk a táncparketten!
Az Into the Winds egyszerre erőteljes, feltűnő, hipnotikus és egyedülálló hangzásvilágát olyan fúvós hangszerek hozzák létre, melyeknek egyedi és színes tónusai a középkorban és a reneszánsz idején születtek. Hangszereik életteli lélegzete és lüktető energiája lenyűgöző utazásra hívja a hallgatókat időben és térben.
A folyamatosan friss érzéseket és új kihívásokat kereső Into the Winds eleganciával, egyszerűséggel, hitelességgel és meggyőződéssel közvetíti letűnt korok szellemét, számos hangszerrel zsonglőrködik, miközben big band stílusú előadást nyújt, és megosztja a közönséggel a zenélés energiáját és örömét.
CONCERTO SPIRALIS (RO, HU)
Július 15. REFORMÁTUS TEMPLOM, 19 óra
Szólamok a 17. századi kamarazenéből
Csibi Dávid barokk hegedű
Fülöp Mária csembaló
Gábor Előd barokk brácsa
Hunyadi Koppány (művészeti vezető) barokk hegedű
Király Dóra furulya, dulcián
Lachegyi Anna viola da gamba
Lázár Zsombor barokk cselló
Claudio Monteverdi (1567–1643): Io mi son giovanetta (Il quarto libro de madrigali, Velence, 1603)
Emilio de’ Cavalieri (1550 k.–1602): Ritornello – Sinfonia (Rappresentazione di Anima, et di Corpo, Róma, 1600)
Samuel Scheidt (1587–1654): Canzon super „O Nachbar Roland” (Ludi Musici I., Hamburg, 1621)
Salomone Rossi (1570–1630): Sinfonia Prima (Il terzo libro di varie sonate, Velence, 1613)
Salomone Rossi (1570–1630): Gagliarda à 5 detta la Narciso (Il secondo libro delle Sinfonie et Gagliarde, Velence, 1608)
Massimiliano Neri (1621 k.–1666 k.): Sonata quinta à 4 (Sonate da sonarsi con varij stromenti a trè, fino a dodeci, Velence, 1651)
Marco Uccellini (1603/10–1680): Sinfonia terza a cinque (Ozio Regio, Velence, 1660)
Girolamo Frescobaldi (1583–1643): Canzon à due bassi (Canzoni da sonare a una, due, tre et quattro, Velence, 1634)
Johann Heinrich Schmelzer (1623 k.–1680): Sonata IX a cinque (Sacro profanus concentus musicus, Nürnberg 1662)
Giovanni Legrenzi (1626–1690): Sonata seconda a 4 (La cetra. Libro Quarto Di Sonate A due Tre e Quattro Stromenti, Velence, 1673)
Johann Rosenmüller (1619 k.–1684): Sonata decima à 5 (Sonatae à 2, 3, 4 è 5 stromenti da arco et altri, Nürnberg, 1682)
Heinrich Ignaz Franz von Biber (1644–1704): Sonata VIII a cinque (Sonatae tam aris quam aulis servientes, Salzburg, 1676)
Giovanni Valentini (1582/3–1649): Sonata à 5 (Partiturbuch Ludwig, kézirat, 1662, Herzog August Bibliothek, Wolfenbüttel)
A műsor középpontjában öt szólamra komponált művek állnak, melyek a 17. században, a triószonáták mellett, a kamarazenélés egyik jellegzetes megjelenési formája volt. Ezt az öt (ritkábban négy) szólamú hangzásvilágot az ún. seconda prattica madrigáljaiból örökölte a hangszeres kamarazene, amelyet egészen a barokk korszak végéig nyomon követhetünk, de legjellegzetesebben mégis a 17. század folyamán érhetünk tetten. Bennük a különböző karakterek váltakozása, a rendkívül gazdag és kötetlen ellenpont kap szerepet, kifejezve megannyi szenvedélyt, mintha csak a madrigálok „szövegfestését” tapasztalnánk meg. Ezen kompozíciók fejlődéstörténetéről kaphatunk átfogó képet, olasz és német nyelvterületről.
A Concerto Spiralis együttest 2012ben Hunyadi Koppány alapította, miután hazatért olaszországi tanulmányútjáról. Az együttes célja népszerűsíteni a minőségi régizenét, megmutatni minél szélesebb körben, hogy az évszázadok próbáját kiállt zene ma is mennyire élő és friss, ha a korabeli zenei nyelvezetet ismerve értelmezik a lejegyzett hangokat. Az együttes tagjai szakmai képzettségüket Európa élvonalbeli mestereinél csiszolták, mint pl. Enrico Onofri, Philippe Pierlot, Nicholas Parle stb. Repertoárjuk a 16. század második felétől egészen a 18. század közepéig terjedő zenei korszakot fogja át. Az együttes fellépett több erdélyi városban, 2015 óta rendszeresen szervezett hangversenysorozatot az egykori csíki vármegye templomaiban, felhívva a figyelmet az épített örökségre is.
Július 15. ZENGŐ TÉR, 21 óra
Spanyolország, Itália, Anglia
A billentyűs zene aranykora
Antonio de Cabezón (1510–1566):
Diferencias sobre „La dama le demanda” (Obras de música para tecla, arpa y vihuela, Madrid, 1578)
Antonio de Cabezón (1510–1566):
Diferencias sobre „El canto llano del Caballero” (Obras de música para tecla, arpa y vihuela, Madrid, 1578)
Francisco Correa de Arauxo (1576 k.–1654):
Segundo Tiento de quarto tono (Facultad organica, Alcalà, 1626)
Andrea Gabrieli (1510 k.–1586): Intonazione del sesto tono (Intonationi d’Organo, Velence, 1593)
*
Nicholas Parle csembaló
NICHOLAS PARLE (EN)
Andrea Gabrieli (1510 k.–1586):
Canzon ariosa (Il terzo libro de ricercari, Velence, 1596)
Claudio Merulo (1533–1604):
Toccata prima sopra Undecimo detto Quinto Tuono (Toccate d’Intavolatura d’Organo, libro secondo, Róma, 1604)
Girolamo Cavazzoni (1520 k.–1580 k.):
Canzon sopra „Il est bel et bon” (Intavolatura cioè recercari, canzoni, himni, magnificat, Velence, 1543)
Girolamo Frescobaldi (1583–1643):
Balletto – Corrente – Passachagli (Toccate d’intavolatura di cimbalo et organo, Róma, 1637)
Bernardo Storace (17. sz.):
Partite sopra il cinque passi (Selva di varie compositioni [...] per cimbalo, Velence, 1664)
John Bull (1562 k.–1628):
Pavan & Galliard „Lord Lumley”
(Fitzwilliam Virginal Book, kézirat, 17. sz.)
Thomas Tomkins (1572–1656): Ground
(Fitzwilliam Virginal Book, kézirat, 17. sz.)
Giles Farnaby (1563 k.–1640): Rosasolis
(Fitzwilliam Virginal Book, kézirat, 17. sz.)
William Byrd (1543–1623): The Bells
(Fitzwilliam Virginal Book, kézirat, 17. sz.)
A 16. és a 17. század eleje egyes országokban a rendkívüli zenei kreativitás időszaka volt, amely a billentyűs zene egyik leggazdagabb korszakát is magában foglalja. Sajnos azonban, mivel a zenetörténeti tanulmányok nagy részét eredetileg német zenetudósok végezték és határozták meg, akiknek saját zenei öröksége a 18. és 19. században tetőzött, a korábbi időszakot sokan még napjainkban is figyelmen kívül hagyják, és úgy gondolják, hogy az valamilyen módon „alacsonyabb rendű” a későbbi korokban született zenei műveknél. A program célja, hogy bepillantást engedjen a korábbi spanyol, olasz és angol billentyűs zene gazdagságába. Nem meglepő, hogy Anglia 1600 körül – Shakespeare idejében – olyan zseniális zenészeket is támogatott, mint William Byrd és John Bull, vagy a spanyolországi zene világméretű elterjedésének időszakában olyan zeneszerzők magas művészi invencióját is felkarolta, mint Cabezón és Coelho. Azok, akik minden kételkedés nélkül elfogadják, hogy Johann Sebastian Bach az ellenpontozás igazi mestere, nem tapasztalták meg azt a bonyolultságot, szépséget és – merjük kimondani – örömöt, amely a szinte határtalan találékonysággal bíró korábbi zeneszerzők remekműveiben megnyilvánul.
Nicholas Parle Ausztráliában született. Miután a Sydney Egyetemen megszerezte a zenei alapképzést, Londonba költözött, ahol azóta számos vezető régizenei zenekarral dolgozik együtt. 1989 ben a belgiumi Brugesben elnyerte a Nemzetközi Csembalóverseny első díját, amelyet 30 év alatt csak háromszor osztottak ki. 2014 ben zenetudományból szerzett mesteri fokozatot a Londoni Egyetem keretében működő Royal Hollowayen, és azóta is folyamatosan tanul kollégáitól és tanítványaitól szerte a világon. 2004 és 2019 között a lipcsei Hochschule für Musik und Theater csembalóprofesszora volt. Jelenleg csembalóprofesszor a Bécsi Zenei és Művészeti Magánegyetemen, és a londoni Guildhall Zene és Drámaiskolában is tanít.
MADÉFALVI SCHOLA & LUX AURUMQUE (RO)
Lux Aurumque (Csíkszereda)
Madéfalvi Schola (Madéfalva)
KARNAGY: Ványolós András (Madéfalva)
Gregorián ének a kortárs kórusirodalomban
Barta Gergely (*1978): Ave maris stella (Hymnarium, Prima pars, 2014)
Orbán György (*1947): Ad nocturnum (Latin Vegyeskarok I., Kecskemét, 2021)
Kyrie IX in festis Beatae Mariae Virginis (Graduale Novum I., Regensburg, 2011)
Szalay Zoltán (*1959): Kyrie (Brassói Mise, különnyomat, 2017)
Gloria IX in festis Beatae Mariae Virginis (Graduale Novum I., Regensburg, 2011)
Horváth Márton Levente (*1983): Gloria (Missa omni tempore, Budapest, 2010)
Evangelium secundum Matheum 26, 6-13 (Liber Usualis, Tournai, 1930)
Arvo Pärt (*1935): The woman with the alabaster box (különnyomat, Bécs, 1997)
Horváth Márton Levente (*1983): Ki minden fénynek Atyja vagy (különnyomat, 2019)
Sanctus IX in festis Beatae Mariae Virginis (Graduale Novum I., Regensburg, 2011)
Horváth Márton Levente (*1983): Sanctus (Missa omni tempore, Budapest, 2010)
Agnus IX in festis Beatae Mariae Virginis (Graduale Novum I., Regensburg, 2011)
Horváth Márton Levente (*1983): Agnus (Missa omni tempore, Budapest, 2010)
Sub tuum praesidium, Máriaantifona (Liber Usualis, Tournai, 1930)
Barta Gergely (1978): Sub tuum praesidium (Antiphonae finales, 2014)
Horváth Márton Levente (*1983): Salve Regina (különnyomat, Budapest, 2015)
Az európai műzene legkorábbi, ezelőtt 1200 1300 évvel leírt, illetve mai megfogalmazásai – amint tapasztalni fogják – valójában nem is oly távoliak egymástól: a „lélek hangja” (Kodály Zoltán), jelesül a kortárs zene, mintha újra a csendességre és a bensőségességre, Isten világának örökkévalóságára összpontosítana.
Jelen műsorával a két együttes arra törekszik, hogy szemléltesse a gregorián ének hatását a kortárs zeneirodalomra. Az utóbbi évtizedekben, legalábbis a hangversenytermekben, reneszánszát éli a gregorián ének. Ez a mai zeneszerzőknek is köszönhető, hisz kompozícióikhoz sokszor merítenek ama gregoriánforrásból.
Az előadás, amely valójában egy zenei áhítat, nem ragaszkodik ahhoz, hogy gregorián dallami idézeteket keressen a kortárs zeneirodalomban, hanem párhuzamokat keres a liturgikus szövegek középkori és kortárs megfogalmazásaiban. Ugyanakkor néhány műben konkrét, autentikus gregorián dallamok is megszólalnak majd. A Madéfalvi Schola és a Lux Aurumque kamarakórus egymást váltva énekel a színpadon, három mű kivételével, melyeket együtt szólaltatnak meg.
Július 16. CSÍKSOMLYÓI KEGYTEMPLOM, 19.30 óra
A műsorban hangsúlyos helyet foglalnak el a Mária énekek, kapcsolódva a csíksomlyói kegyhely spiritualitásához. Ezenkívül elhangzik majd egy teljes ordinárium, himnuszok és énekelt evangéliumi rész is.
A Lux Aurumque Kamarakórus 2009 őszén alakult Csíkszeredában, zenetanárokból és a kóruséneklés iránt érdeklődő zenekedvelőkből.
Repertoárjukban javarészt kortárs kórusművek szerepelnek, többek között olyan zeneszerzőktől, mint Orbán György, Vass Lajos, Lászlóffy
Zsolt, Kocsár Miklós, Szalay Zoltán, Terényi Ede, Nógrádi Péter, Barta Gergely, Horváth Márton Levente, Csemiczky Miklós, Vajda János, vagy a külföldiek közül Arvo Pärt és Eric Whitacre.
Fontosnak tartják, hogy mai zenével foglalkozzanak, ezáltal a ma élő és alkotó zeneszerzők műveit a ma emberével megismertessék. A kórus fellépett már csíkszéki templomokban, Kolozsváron, Brassóban, Bukarestben, Gyergyószentmiklóson, Budapesten. Részt vett a Romániai Magyar Dalosszövetség eseményein, 2015 ben énekelt a Szovátai Tavaszi Kórusfesztiválon, 2017ben közreműködött a brassói Fekete templomban tartott Brassói Mise ősbemutatón. 2018 ban, a Csíkszeredai Régizene Fesztivál keretében, közreműködött Johann Sebastian Bach Máté-passiójának előadásában, 2022ben pedig részt vett a kolozsvári Magyar Egyházzenei Fórumon.
A Madéfalvi Schola 2013ban alakult Ványolós András és Ványolós Orsolya zenetanárok vezetésével. Tagjai madéfalvi és szomszéd településekről származó lelkes, dalos kedvű gyermekek. Többször vettek részt scholatalálkozókon, de énekeltek Budapesten, Marosvásárhelyen, Marosszentgyörgyön, Gyulafehérváron, Déván, Brassóban és Sepsiszentgyörgyön is. Az együttes több mint 10 éve gyakorolja és műveli a gregorián éneket, amelyről időközben bebizonyosodott, hogy ez a stílus nagyon alkalmas az énekhang fejlesztésére és a hit elmélyítésére. A Kodály Zoltán által megfogalmazott alapelv, miszerint az ifjúság nevelésében az egyetemes érték kell legyen a mérce, igazolva látszik azáltal, hogy a gyermekek sajátjuknak érzik és szeretik ezt a bonyolult zenei nyelvezetet.
TÓTH-VAJNA ZSOMBOR (HU)
Az angol restauráció korának billentyűs zenéje
„For ye Harpsichord”
Johann Caspar Ferdinand Fischer (1665 k.–1746): F-dúr prelúdium (John Blow gyűjteménye, kézirat, The Library of the Royal Conservatoire of Brussels, Brüsszel)
Thomas Tomkins (1572–1656): A Sad Pavan for these distracted Tymes (Pièces pour virginal, kézirat, 1646–1654, Bibliothèque nationale de France, Párizs)
Johann Jakob Froberger (1616–1667): Meditation, faite sur ma mort future, FbWV 620/1 (kézirat, 17. sz., Staatsbibliothek zu Berlin, Berlin)
Tóth-Vajna Zsombor csembaló, orgona
Július 17. MILLENNIUMI TEMPLOM, 21 óra
Louis Couperin (1626–1661): Tombeau de Mr. Blancrocher (Bauynkézirat, 1660 k., Bibliothèque nationale de France, Párizs)
Henry Purcell (1659–1695): Crown the Altar, dmoll Ground, Zd 222 (Celebrate this Festival, 1693, British Library, London)
„For ye Organ”
Louis Couperin (1626–1661): Duretez Fantaisie (Oldhamkézirat, magánkézben, 17. sz.)
Girolamo Frescobaldi (1583–1643): Capriccio di Durezze (Il Primo Libro di Capricci, Róma, 1624)
Girolamo Frescobaldi (1583–1643) – John Blow (1649–1708): C dúr Verse (kézirat, GB Lbl. Add. MS. 31446, The British Library, London)
John Blow (1649–1708): A Verse for ye Organ (kézirat, GB Lbl. Add. MS. 31446, The British Library, London)
Anonymous (Henry Purcell – John Blow?): dmoll Voluntary (kézirat, GB Lbl. Add. MS. 31446, The British Library, London)
Henry Purcell (1659–1695): Sefauchi’s Farewell, Z. 656 (The Second Part of Musick’s Handmaid, London, 1689)
John Blow (1649–1708): Psalm 113
(The Psalms by Dr. Blow Set full for the Organ or Harpsichord, kézirat, 18. sz., The British Library, London)
Cromwell bukása után a puritánok hatalma megdőlt, 1660 ban II. Károly elfoglalta az angol trónt. A király előzőleg a száműzetést Franciaországban, unokatestvére, XIV. Lajos udvarában töltötte. Nem véletlen tehát, hogy amikor visszatért Angliába, magával vitte a művészetek, különösen a zene szeretetét. Az udvar zenei élete hamar életre kelt, a puritánok által elpusztított orgonák helyére pedig új, csodálatos hangszereket építettek a kor legjelentősebb orgonaépítői, Bernard Smith és Renatus Harris. Ebben az inspiráló légkörben indult virágzásnak az angol barokk billentyűs muzsika is. John Blow és tanítványai, valamennyien a Westminsterapátság és a Chapel Royal orgonistái, újfajta zenei tradíciót alkottak meg, amelynek lényege az improvizáció, ami nem volt mentes a korban divatos olasz és francia hatásoktól. Louis Couperin, Girolamo Frescobaldi és Johann Jakob Froberger művei éppúgy részét képezték az orgonisták napi repertoárjának, mint saját műveik. Ez a művészet szinte kizárólag kéziratos formában, töredékesen maradt fenn, ami jelentős kihívások elé állítja a mai előadót. Emellett valamennyien jelentős tanárok voltak, erről tanúskodik számtalan, csembalóműveket tartalmazó korabeli publikáció is. A koncert során egyaránt betekintést nyerhetnek az angol otthonok amatőr, és a katedrálisok professzionális billentyűs műveinek zenei világába.
A régi billentyűshangszerspecialista és karmester, Tóth-Vajna Zsombor a fiatal magyar zenészgeneráció kiemelkedő alakja. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen szerzett kitüntetéses csembaló és orgonaművész diplomákat, mesteri tanulmányait a Conservatorium van Amsterdamban folytatta. Európa számos országa mellett fellépett az Amerikai Egyesült Államokban is, orgonaestet adott a lipcsei Szent Tamástemplomban, a hallei Händel Fesztivál visszatérő vendége, de játszott már II. Erzsébet és III. Károly brit uralkodók előtt is. Alapítója és művészeti vezetője a Harmonia Caelestis Barokk Zenekarnak, és szívügye a négykezes billentyűs muzsika ikertestvérével, Gergellyel, Piano e Forte Duo néven. Mesterkurzusokat tartott itthon és külföldön, nemzetközi versenyek zsűritagja. 2020 tól a londoni Royal College of Music ösztöndíjas doktori hallgatója. Eddig kilenc önálló lemeze jelent meg, melyeket egyöntetű pozitív kritika fogadott. 2013ban megkapta a Semmelweis Egyetem Kerpel díját, 2015 ben a La Femme magazin Magyarország ötven legtehetségesebb fiatalja közé választotta, 2019 ben Bach Mindenkinek Fesztiváldíjat vehetett át. 2024 februárjában a londoni Westminster Apátság 700 éves történelmében első magyarként adhatott koncertet.
SEMPRE (RO)
Béres Melinda barokk hegedű
Cristina Vasilache szoprán
Csata István violone
Lázár Zsombor barokk cselló
Mircea Grigore Lazăr barokk hegedű
Rafael Butaru barokk hegedű
Raluca Enea (művészeti vezető) csembaló
Tamara Dica barokk brácsa
Black & White – Vivaldi
Nyár
gmoll hegedűverseny, RV 315
Allegro non molto – Adagio – Presto
Nulla in mundo pax sincera
E dúr motetta szoprán hangra, két hegedűre, brácsára és basso continuóra, RV 630
Aria – Recitativo – Aria – Alleluia
Tavasz
E dúr hegedűverseny, RV 269
Allegro – Largo e pianissimo – Allegro pastorale
Ősz
F dúr hegedűverseny, RV 293
Allegro – Adagio molto – Allegro
In turbato mare irato
G dúr motetta szoprán hangra, két hegedűre, brácsára és basso continuóra, RV 627
Aria – Recitativo – Aria – Alleluia
Az éjszaka
gmoll hegedűverseny (ered. fuvolára), RV 439
Largo – Allegro – Largo – Allegro – Largo – Allegro
Antonio Vivaldi zenéjét hallgatva mindannyian éreztük már az érzelmek végtelen skáláját. Vivaldi minden alkalommal „játszik” velünk: a magasságokból a mélységbe vezet, végtelen és folyton dinamikus zenei skálákon keresztül, minden regiszterben, a legmagasabbtól a legmélyebbig, majd vissza. Zenéje a tenger tajtékzó hullámaiba lök, majd felemel onnan a derűs égboltra, belevet minket egy tomboló hangulat közepébe, majd hirtelen békés álmodozókká változtat, megmutatja a vakító napot, majd pedig az éj sötétségébe repít. Vivaldi néhány másodperc alatt mesél nekünk szerelemről és gyűlöletről, fényről és sötétségről, békéről és háborúról, életről és halálról. Hogy miért beszélhetünk az ő esetében mindezekről az ellentétekről, annak oka nyilvánvaló: lendületes jelleme és egyedi hangszeres, illetve vokális stílusa. Az együttes legutóbbi projektje, a Black & White – Vivaldi, egy „Vivaldiszintézis”, amely szimmetrikusan három ellentétpárra épül: nyugalom és düh, fény és sötétség, élet és halál.
A Sempre barokk zenei együttest 2020 ban alapította Raluca Enea csembalóművész, és régizene előadására szakosodott zenészeket fog össze. Repertoárjuk főként 18. századi barokk zene, de a koncertprogramok között szerepelnek 17. századi darabok és a klasszicizmust megelőző időszakból származó művek is.
Az együttes tagjainak fontos szempontja az interpretáció hitelessége (mind a zenei stilisztika, mind a használt hangszerek – korabeli hangszerek kópiái – tekintetében) és az alapos zenetudományi kutatás, amely lehetővé teszi számukra, hogy előadásaikban eredeti műsorterveket alkalmazzanak. Az együttest alkotó muzsikusok régizenei szakirányú képzéseken, mester vagy alapképzésen vettek részt Európa neves intézményeiben, és több mint 20 éve játszanak régizenét.
Bár az együttes nemrég alakult, intenzív tevékenysége révén máris részt vett az ország legfontosabb zenei rendezvényein, mint például a George
Enescu Nemzetközi Fesztivál, a Bukaresti Régizene Fesztivál, illetve a Csíkszeredai Régizene Fesztivál.
Július 18. CINEMA CSÍKI MOZI, 19 óra
FÜLÖP MÁRIA & VITÁRIUS PIROSKA (CH, HU)
Július 18. MIKÓ-VÁR, északnyugati bástyaterem, 21 óra
Diskurzusok
Fülöp Mária csembaló
Vitárius Piroska barokk hegedű
William Jackson (1730–1803):
Sonata no. 3., amoll
Allegro – Dolce con affetto – Un poco piu Presto – Dolce con affetto (Six Sonatas for the Harpsichord Accompanied with a Violin, London, 1757)
Johann Adolph Scheibe (1708–1776):
Sonata no. 2., hmoll
Adagio – Allegro – Affettuoso – Vivace
(III Sonate per il Cembalo obligato e Flauto Traverso ò violino Concertato, Nürnberg, 1759)
Giovanni Bononcini (1670–1744):
C dúr Divertimento
Largo – Con spirito – Lento – Vivace
(Divertimenti da camera tradotti per Cembalo da quelli composti pel Violino, o Flauto, London, 1722)
CharlesFrançois Clément (1720–1789):
Sonata no. 1., cmoll
Allegro, ma non troppo – Aria Affettuoso – Allegro
(Sonates en trio pour un clavecin et un violon, Párizs, 1743)
Giuseppe Tartini (1692–1770):
Sonata no. 12., D dúr
Andante – Allegro – Presto assai
(Sonate a violino e basso, Opera Seconda, Róma, 1745)
JeanJoseph Cassanéa de Mondonville (1711–1772):
Sonata no. 1., gmoll
Ouverture. Grave – Allegro – Aria – Giga. Allegro (Pièces de Clavecin en Sonates avec accompagnement de Violon, Párizs, 1734)
„Miután az elmúlt években olyan sok szonáta született, hogy már nincs, aki ne hinné, hogy a műfaj kimerült, elindultam, hogy valami újat keressek.” – Mondonville szavai 1740 ből.
A koncerten megszólaló angol, német, olasz és francia szerzők csembalóra és hegedűre írt művei a két hangszer lehetséges szerepeit és nyelvezetét mutatják be a barokk és klasszikus kor közötti, átmeneti időszakban.
A gáláns szó jelentése lovagias, udvarias, előzékeny, amely elnevezést valószínűleg Johann Mattheson használt először a Das forschende Orchestre című munkájában, 1721ben. Az 1770 es évekig dívó irányzat – a főúri udvarokból a polgári szalonokba kilépve – a késő barokk monumentális komolysága, komplexitása után az egyszerűséghez, a könnyed eleganciához tért vissza.
A műsorösszeállításból kitűnik, hogy a gáláns stílusra jellemző jegyek mellett, mintegy dialektusként, ún. Empfindsamer, szélsőségesen érzelmes indulatos, drámai, moll hangnemű karakterek is megjelentek. A csembaló és hegedű esetében a kiegyensúlyozott kamarafelállás mellett népszerűvé vált a hegedű kísérőhangszerként való használata: ez a kompozíciós eljárás a hangszerek közti megszokott hierarchia felborulását jelentette. De virágzott a virtuóz hegedűszonáták divatja is, illetve sorra születtek az eredetileg szólóhangszerre és basso continuóra írt művek csembalóátiratai.
Fülöp Mária
Egyetemi képzését a kolozsvári Gheorghe Dima Zeneakadémia zenepedagógus hallgatójaként kezdte, ahol mellékszakként csembalót tanult Botár Katalin és Erich Türk irányításával. 2004 ben Erasmus tanul
mányi ösztöndíjat nyert a Trossingeni Zeneművészeti Főiskolára, ahol csembaló és régizene tanulmányait folytathatta Franz Dieter Weitz és Marieke Spaans irányításával. 2011ben a bázeli Schola Cantorum
Basiliensis régizene egyetemen mesteri fokozatú diplomát szerzett csembaló főszakon, JörgAndreas Bötticher irányításával. 2011 és 2015 között Lipcsében folytatta mesteri képzését Nicholas Parle vezetésével. Szakmai tevékenységét Bázelben folytatja. Szólistaként és számos kamaraegyüttes tagjaként Svájcban, Magyarországon, Ausztriában, Németországban és Romániában lépett fel.
Vitárius Piroska
1994 ben diplomázott a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen hegedűművésztanárként. Európa szerte számos régizenei kurzuson vett részt. Barokk hegedűt és kamarazenét tanított a Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Karán, alapfokú tanári tapasztalatait a Ferencvárosi és a Józsefvárosi Zeneiskola tanáraként szerezte.
Az Erkel Ferenc Kamarazenekar, a Concerto Armonico és a Musica
Profana tagja, az Orfeo Zenekar alapító tagja és koncertmestere volt.
Jelenleg a Németh Pál vezette Savaria Barokk Zenekar koncertmestere, az általa létrehozott Tercina együttes tagja. A budapesti Ward Mária Zeneművészeti Szakgimnázium, a Csíkszeredai Régizenei Nyári Egyetem, a Gödöllői Kastélyfesztivál és kurzus, a Győri Reneszánsz és Barokk Hét tanára.
BAROQUE FESTIVAL ORCHESTRA
(RO, HU, DE)
Július 19. SZENT ÁGOSTON-TEMPLOM , 19.30 óra
Hallgasd és figyeld
Mint minden évben, idén is elgondolkodtatott a fesztivál aktuális témája, a Párhuzamok – Ellentétek. Egy hagyományos program, teljes szimfóniákkal, versenyművekkel vagy szvitekkel, részletes és pontos információkkal a programfüzetben – túlságosan merevnek, figyelemelterelőnek, túl korlátozónak tűnt számomra.
Éppen ezért egy szokatlan programot fognak hallani. Különböző művekből kiragadott tételek sorozatát, anélkül, hogy pontosabb információval szolgálnánk hozzájuk. Szeretettel meghívom Önöket erre a „csupa fül” utazásra. Csak hallgassák és figyeljék a zenét, élvezzék a meglepetéseket!
A művek, melyeket inkább a karácsonyi ünnepkörből ismernek, ezúttal világi szövegekkel csendülnek fel. De mondanivalója mind a vallásos, mind a világi változatnak lényegében ugyanaz: a boldogság, a béke utáni vágy és sóvárgás, majd az ez iránti hála.
Párhuzam vagy inkább ellentét az, amikor egy zenei téma egyik szólamban mozgalmas tempóban jelenik meg, vele egyszerre egy másik
KONCERTMESTER: Ulrike Titze barokk hegedű (Drezda)
SZÓLISTÁK: Gábor Előd (Brassó) viola d'amore Hunyadi Koppány (Csíkszereda) barokk hegedű Király Dóra (Budapest) blockflöte
Szőgyör Árpád (Csíkszereda) nagybőgő
ELSŐ HEGEDŰ:
Gábor Előd (Brassó)
Hunyadi Koppány (Csíkszereda)
Pál Csilla (Gyimesközéplok)
MÁSODIK HEGEDŰ:
Czikó Zsuzsánna (Csíkszereda)
Kovács Éva-Magdolna (Csíkszereda)
Kovács László (Csíkszereda)
BRÁCSA:
Adorján Csaba (Csíkszereda)
Tankó Gabriella (Brassó)
CSELLÓ:
Bartha Zsófia (Brassó)
Lázár Zsombor (Csíkszereda)
NAGYBŐGŐ:
Szőgyör Árpád (Csíkszereda)
OBOA:
Haáz Bence (Kolozsvár)
Maria Petrescu (Bukarest)
viszont kiszélesítve, augmentálva játssza azt, és ráadásul hangközeit is tükrözi?
És párhuzamnak vagy ellentétnek nevezhető e, amikor egy kortárs zeneszerzőt a barokk mesterek és a barokk hangszerek hangzása ihletett meg?
Könnyebben felismerjük az ellentéteket, ha hangos és halk, lassú és gyors, magas és mély találkozik, különösen, ha azzal a zene a végletekig elmegy. De talán ugyanezekben az ellentétekben párhuzamok is felfedezhetőek.
A mai zenei környezet egy inkább „csendesebb” környezet lesz: gyógyító, a gyakran oly harsány mai világunkban. Koncertünket egy, a békéért
mondott imával zárjuk.
A zenei rejtélyekre majd a koncert után derül fény.
A Barokk Fesztiválzenekar barokk hangszereken játszó, szakmai körökben elismert, többnyire hazai zenészekből álló együttes. A kimondottan a Csíkszeredai Régizene Fesztivál idejére, Filip Ignác Csaba művészeti vezető kezdeményezésére alakult zenekar 2010 ben lépett fel először; előzményeként tekinthetjük Ulrike Titze drezdai hegedűművész és a Csíki Kamarazenekar korábbi együttműködését. A hazai szinten újszerű kezdeményezés megpróbálja összefogni a különböző kamaraegyüttesekben tevékenykedő hangszereseket. A hangszeres zenészek, a meghívott kamarakórus, valamint Ulrike Titze koncertmester személye egyaránt biztosíték a magas színvonalú zenei esemény létrejöttére.
Ulrike Titze szülővárosában, Drezdában végezte tanulmányait hegedű szakon. Ezt négyéves együttműködés követte a weimari Staatskapellével. 1986 óta kizárólag barokk hegedűn játszik. A Dresdner Barockorchester alapító tagja és koncertmestere volt. Időközben felhagyott a zenekar vezetésével, a kamarazenélés javára. Több évig barokk hegedű szakon tanított a Drezdai Zeneakadémián. A Nemzetközi Bach Akadémia keretében többször dolgozott együtt romániai és ukrajnai zeneakadémistákkal. Munkáját a kamarazenének szenteli, főleg a Grundmann Quartett tagjaként, emellett különböző zenekarok és együttesek meghívásának tesz eleget.
TROMBITA:
Ambrus László (Marosvásárhely)
Péli Árpád Kadosa (Budapest)
Samodai Bence (Budapest)
FUVOLA: Domahidi Zsuzsa (Kolozsvár)
Szabó Éva (Csíkszereda)
FAGOTT: Király Dóra (Budapest)
CSEMBALÓ:
Paul Cristian (Brassó)
ARCILIUTO: Filip Zsombor (Sepsiszentgyörgy)
ÜTŐHANGSZEREK:
Tekula Ádám (Budapest)
KÓRUS: Lux Aurumque Kamarakórus (Csíkszereda)
KARNAGY: Ványolós András (Madéfalva)
FLAUTO DOLCE & HEGYI GÁBOR (RO, DE)
Majó Zoltán
(művészeti vezető) furulyák
Mihaela Maxim szoprán
Miklós Noémi orgona
Szabó Mária furulyák
Közreműködik:
Hegyi Gábor barokk trombita
(Németország)
Sinfonia Spirituosa
Kájonitól Sartoriusig
Művek a Kájonikódexből:
Melchior Franck: Intrada – Alessandro Grandi:
Fantasia – Benedictus es Domine (Kájonikódex, 17. sz.)
Balletto detto il Lunati – Balletto detto il Squilletti –
Brando detto il Bianchi – Balletto detto il Gavotti
(Girolamo Fantini: Modo per Imparare a Sonare di Tromba, Frankfurt, 1638)
Canzona terza detta La Bernardinia –
Canzona Nona detta La Gualterina
(Girolamo Frescobaldi: Il Primo Libro delle Canzoni, Róma, 1628)
Georg Philipp Telemann (1681–1767): Sinfonia spirituosa, TWV 44:1 Spirituoso – Largo – Vivace
Johann Sartorius (1712–1787): Sonntag Invocavit – ária (Franke, Erhard, szerk.: 70 Arien auf die Sonn und Festtage des Kirchenjahres, Kludenbach, 1995)
A görög sinfonia szónak több jelentése is van: összhang, egyesség, együtthangzás, majd később hangszeres zeneművek elnevezése is. A spirituosa jelentése pedig szellemes, lelkes, élénk, okos.
Mindkét szó illik az együttes idei műsorára, melyben ráadásul egy ilyen című Telemannmű is megszólal. Habár kontrasztnak tűnik, a hangszeres felállás (a lágy orgona, a furulyák és énekhang a harsányabb barokk trombitával szemben), az előadóknak köszönhetően kiegyensúlyozott, stílushű. A műsort egyegy hazai kéziratból vett darab (Kájoni János kódexéből, illetve Johann Sartorius műve) keretezi, melyeken belül olasz és német zeneművek hangzanak el.
A műsor összeállításában figyelembe kellett venni a barokk trombita nagyon fárasztó megszólaltatását. A korabeli zeneszerzők is alkalmazkodtak ehhez: mindig gondoskodtak arról, hogy legyen egy tétel trombita nélkül, mialatt a hangszeres felkészül a következő tételre.
Július 20. SICULICIDIUM – SZENT ANNA-KÁPOLNA , 16 óra
A 2000 ben alakult kolozsvári Flauto Dolce régizene együttes nagy figyelmet szentel a hazai régizene ápolásának. Műsoraiban mindig figyelemmel fordul az erdélyi, illetve Kárpátmedencei magyar, de az idők során ide kerülő, itt élő különböző népek régi zenéje felé.
Koncertjeiken kizárólag korabeli hangszerek hű kópiái szólalnak meg.
Az együttes tevékenysége során több mint 500 koncerten, különböző rádió és TVfelvételeken, fesztiválokon működött közre, illetve több
CD t adott ki. Románián kívül Olaszországban, Spanyolországban, Argentínában, Izraelben, Franciaországban, Svájcban, Németországban, Ausztriában, Szlovéniában, Magyarországon, Szlovákiában és
Szerbiában lépett fel.
A Kölnben élő Hegyi Gábor együttműködése a Flauto Dolce együttessel 2019ben kezdődött. Azóta számtalan sikeres koncert van mögöttük. Tanulmányait a budapesti Bartók Béla Zeneművészeti Szakgimnáziumban kezdte, majd egyetemi és mesterképzésben vett részt a trossingeni
Staatliche Hochschule für Musikban és a hágai Royal Conservatoireban. Kamarazene előadóként és szólistaként fellépett Argentínában, Algériában, Németországban, Franciaországban, Olaszországban, Lengyelországban, Portugáliában, Romániában, Svájcban, Tunéziában és Magyarországon (Bach Ensemble, Concerto con Anima, Concert Royal Köln, Elbipolis Barockorchester Hamburg, La Stagione Frankfurt, Akademie für Alte Musik Berlin, Concerto Köln).
CARMINA RENASCENTIA (RO)
Július 20. MIKÓ-VÁR , 18.30 óra
Sicut cervus
Salamone Rossi (1570 k.–1630): Sinfonia á 4 (Il primo libro delle sinfonie et gagliarde, Velence, 1607)
Salamone Rossi (1570 k.–1630): Gagliarda detta Zambalina (Il secondo libro delle sinfonie et gagliarde, Velence, 1608)
A műsor, korukat tekintve szinte azonos, ám formailag és olykor dallamaikban is nagyon változatos zsoltárokat és egyházi énekeket helyez a középpontba. A különböző nyelveken – héberül, latinul, franciául, angolul, németül és magyarul – megszólaló zsoltárok közös, vallásos imakincsünk, amelyek az öröm, a hála, az Isten utáni vágy megfogalmazói. Formai sokszínűségüket nemcsak szövegeiknek vagy fordításaiknak köszönhetik, hanem olyan kiemelkedő zenei alkotóknak, mint Salamone Rossi, Giovanni Pierluigi da Palestrina, Claude Goudimel, Thomas Tallis, John Dowland vagy Bogáti Fazakas Miklós. Egyegy zsoltárletét önmagán belül tartalmaz homofon és polifon szakaszokat. Némelyikük pedig, liturgiai használatukon kívül, folyamatosan él, és részévé vált a vallásos magyar énekhagyománynak. A műsorban elhangzó Balassivershez, amelyet „az lengyel ének: Bys ty wiedziala nótájára” szerzett, egy Deák Endre által négy szólamra feldolgozott változatot, valamint egy lengyel táncot társítanak.
A Carmina Renascentia régizene együttes 2012ben alakult Nagykárolyban. Egy több mint 40 éves régizenei szellemi műhelymunka folytatója, melyet a Tinódi lant díjas Deák Endre (†2012) indított el 1977ben. Tagjai mind az egykori Collegium együttesben játszottak, és ezáltal tevékenyen részt vettek az erdélyi régizene mozgalom fejlődésében, életében. 1980 óta visszatérő meghívottja a Csíkszeredai Régizene Fesztiválnak.
Az együttes főként 16–17. századi erdélyi, magyar és nyugat európai egyházi és világi zenét szólaltat meg korhű hangszereken. Feladatuknak tekintik egy olyan zenei híd kialakítását, amely a mai modern zenei ízlésvilághoz közelebb hozza, előadásmódja által élővé varázsolja a hazai és nyugati kiadványokban fellelhető hangszeres és énekelt muzsikát. Számos helyszínen és színpadon, belföldön és külföldön egyaránt bizonyították, hogy az általuk játszott régizene valóban népszerű, értékközvetítő szerepe van a mai hallgatóság számára.
Adorján Csaba brácsa, kontra
Filip Ignác Csaba (művészeti vezető) furulyák, fuvolák
Filip Zsombor gitár
Kovács Éva-Magdolna hegedű
Kovács László hegedű
Lázár Zsombor cselló
Szabó Éva – furulyák, fuvolák
Szőgyör Árpád ének, nagybőgő
Július 20. MIKÓ-VÁR , 19.30 óra
A tudós macskája
Arany János dalai, Bartalus István feldolgozásai nyomán
Liszt János (?–1851): Lassú magyar. Nyájasan. Gratioso
Bocsári Svastics János (1802–1873): Lassú magyar. Felségesen.
„A halálnak kellett lelepleznie a titkot, hogy Arany, a nagy szóköltő, zenedalok írásával is foglalkozott. Erről a sajtó már a gyásznapok alatt értesítette a közönséget; arról is, hogy az elhunyt a dalokat nekem adta – ha úgy tetszik – kidolgozás végett.” (Bartalus István)
A Codex régizene együttes műsorával Arany János dalai megjelenésének 140., valamint Bartalus István (1821–1899) bálványosváraljai zenetanár, zongorista, zenetörténész, népdalgyűjtő és zeneszerző halálának 125. évére emlékezik. A dalok szövegei között találunk balladákat, gúny és bordalokat Arany Jánostól, Petőfi Sándortól és Báró Amadé
Lászlótól. A dallamokat Arany János szerezte, amelyeket Bartalus István látott el zongorakíséretekkel. Az így létrejött kötet 1884 ben jelent meg Budapesten, „ Arany János dalai Petőfi, Amadé és saját költeményeire” címmel, a „legmélyebb hódolattal” ajánlva Erzsébet osztrák császárné és magyar királyné Őfelségének.
Ezekből a dalokból alkalmazott néhányat az együttes a saját tagjai számára. A dalok a hegedűk száraz fája és a fuvolák idillikus hangzása által idézik meg a mai közönségnek a 19. századi magyar lélek mély szomorúságát és keserű humorát.
A Codex régizene együttes 1996 őszén alakult a brassói Transilvania Tudományegyetem zenetagozatának tanáraiból és diákjaiból. Céljuk a barokk és reneszánsz zene korhű és életszerű előadása historikus hangszereken. Az utóbbi években főként magyar, ezen belül erdélyi zenét játszottak, a Kájonikódex, az Apponyikézirat, a Vietoriskódex és a Sepsiszentgyörgyi kottás kézirat repertoárjából, illetve Pálóczi Horváth Ádám és Mártonffy István kéziratos feljegyzéseinek átdolgozásaiból. A sajátos előadói stílussal életre keltett 17–18. századi művek a jelen emberéhez szólnak, bejárva az érzelmek széles skáláját. Fellépéseik közül jelentősebbek: Csíkszeredai Régizene Fesztivál, Művészetek Völgye (Magyarország), George Enescu Fesztivál (Bukarest), Bukaresti Régizene Fesztivál, Brassói Nemzetközi Kamarazene Fesztivál, Ravennai Régizene Fesztivál. Előadói munkásságáért az együttest idén Magyar Örökség díjjal tüntették ki.
Július 14. MIKÓ-VÁR, fegyverterem, 16.30 óra
Párhuzamok és ellentétek a borok világában
Borkóstoló a Vinkli borszaküzlet szervezésében
A bemutatót Farkas Szilárd, a Vinkli borszaküzlet tulajdonosa vezeti.
A fesztivál idei témájához igazodva olyan borokat és hozzá kapcsolódó történeteket ismerhetnek meg, amelyek segítségével fel lehet fedezni párhuzamokat, ellentéteket e nemes italok világában (is).
A bemutató során megvizsgáljuk a hasonlóságokat két borvidék borai között, az ellentéteket, különbségeket óvilági–újvilági stílus közt, illetve a kis családi pincészet és egy nagyvállalat termékei között.
A részvétel regisztrációhoz kötött, jelentkezni a +40 753 055 311 es telefonszámon lehet.
Július 15–17. ZENGŐ TÉR , 10–12 óra
„Síppal, dobbal, nádi hegedűvel”
Gyermekfoglalkozás Ádám Julcsi vezetésével
A nagy népszerűségre való tekintettel idén is lehetősége van a kisebb gyermekeknek bekapcsolódni a Régizene Fesztiválon az éneklésbe, zenebonálásba. Vidám gyerekdalokat, énekeket, mondókákat tanulhatnak; interaktív módon, ritmushangszerekkel, hangulatkeltő gyermekjátékokkal ismerkedve kerülhetnek közelebb az érdeklődő gyermekek a régizene világához. Szeretettel várunk minden énekelni, játszani vágyó, 6. életévét betöltött gyerkőcöt a Zengő Térbe, akik szívesen megismernék az ütőhangszerek színes palettáját, amelyeket természetesen kedvükre ki is próbálhatnak.
A foglalkozáson való részvétel 30 lej/nap, regisztrálni személyesen a Hargita Megyei Kulturális Központ titkárságán lehet, hétköznapokon 9–15 óra között, illetve a +40 746 244 235 ös telefonszámon. A helyek száma korlátozott.
Homofon zsoltárok
Workshop Szabó András vezetésével
A 16. században színre lépő reformáció kialakította a metrizált korált, hogy ezáltal bevonhassa az éneklésbe a gyülekezetet is. Az volt egyik vezérelve, hogy ne csak a képzett kórus legyen az, amely énekel a liturgián, és vezeti a szövegritmusú gregorián dallamokat, hanem hogy a gyülekezeti tag is végig részese lehessen az adott szertartás logikus folyamatának. Emellett a protestáns korál anyanyelvű, mely ezáltal nem nehezítette, hanem még összefüggőbbé tette a liturgiát. Szenci Molnár Albert születésének 450 éves évfordulója jó lehetőség arra, hogy a genfi zsoltárokkal, a sokszor hivatkozási pontként említett, a 16. században kialakult énekrepertoárral jobban megismerkedhessünk, megvizsgálhassuk belső összefüggéseit. A workshop egy hugenotta zsoltár dallamának és négyszólamú, homofon letétjének megismertetésére törekszik, amely általános jellemzőket is megfogalmaz a teljes genfi dallamanyagra nézve.
Arany János dalgyűjteménye (1874)
Köztudott, hogy Arany János érdeklődött a népköltészet iránt ( A magyar nemzeti vers-idomról; A magyar népdal az irodalomban stb.), s az is, hogy barátságban volt számos népköltési gyűjtővel, köztük Erdélyi Jánossal és Szabó Samuval. A költő fia, Arany László szintén népmesék kiadásával és a Magyar Népköltési Gyűjteménnyel kezdte pályáját. Arany 1874 ben, Bartalus István erdélyi származású zongoraművészzenetörténész biztatására lekottázta a gyerek és diákkorából ismert dalokat: népdalokat, régebbi közköltészeti és műköltői alkotásokat. A forrás hiteles képet ad az 1830 as évek mezővárosi zeneéletéről. Dallamaiból már Bartalus feldolgozott néhányat; az eredeti kéziratot 1952ben Kodály Zoltán és Gyulai Ágost adta közre hasonmás kiadásban, kitűnő jegyzetekkel. Az előadás a készülő új kritikai kiadásból ad ízelítőt, többek között Domokos Mária, Szalay Olga és az előadó kutatásai nyomán.
Július 17. ZENGŐ TÉR , 17 óra
Kerekasztal-beszélgetések
HARMAT ÉS GYÖNGY
A Babrik-örökség – régizene-mozgalom Erdélyben és Magyarországon a hetvenes, nyolcvanas években
Hetvenöt éve született és ötven éve hunyt el Babrik József (1949–1974), az erdélyi régizenei mozgalom egyik alapítója. Szép hangfelvételein, feldolgozásain és az általa írt virágénekeken túl a szellemi örökségét maga az erdélyi régizenei mozgalom jelenti, amely öt évtizede, egyre táguló körökben fejti ki hatását a romániai zeneéletben. Párhuzamosan kiteljesedett a magyarországi régizenei mozgalom is, immár egyetemi szinten oktatják a historikus hangszereket. Mindkét országban fontos szerep jutott a társművészeteknek, párbeszéd alakult ki a táncművészettel, az irodalommal, a színház és filmművészettel, de a történészekkel és a néprajzosokkal is. A két összefonódó régizenei mozgalom kezdeteiről kutatók és muzsikusok beszélgetnek, zenei és filmrészletekkel tűzdelve. Megemlékeznek Babrik Józsefről, Deák Endréről, Czidra Lászlóról, de a közelmúltban elhunyt Boér Károlyról is, aki szintén beszélgetőtársuk lett volna…
Moderátor: Csörsz Rumen István (Budapest) – régizenész, irodalomtörténész
AZ EURÓPAI LANTJÁTÉK VIRÁGKORA
A Magyar Nemzeti Múzeum lantjai
Előadó: Dr. Radnóti Klára
Dr. Radnóti Klára a Magyar Nemzeti Múzeum Újkori Főosztályának történészfőmuzeológusa.
Kutatási területe a magyar társadalom és művelődéstörténet, a múzeum gyűjteményeihez kapcsolódva hangszer és bútortörténettel, az órák történetével foglalkozik, illetve történeti ruszisztikai kutatásokkal.
A lant a 15. század második felétől kezdve hosszú időn át az európai műzene legnépszerűbb, s egyben legjelentősebb hangszere volt. Hivatásos muzsikusokon túl jelentős számú dilettáns, azaz műkedvelő is játszott lanton: főúri körökben, királyi udvarokban éppúgy nagy kedvvel tanultak lantozni, mint a polgárság vagy a diákság körében.
A lant elegáns hangszer volt, szólóhangszerként és különféle hangszeres együttesekben is nagy szerephez jutott. Magyarországon is nagyon kedvelték: Hunyadi Mátyás és Beatrix udvarában a kor leghíresebb lantosa, a ferrarai Pietro Bono is megfordult, Szapolyai János udvarában tanult zenélni a később európai hírűvé vált Bakfark Bálint; a krónikás énekmondó, Tinódi Lantos Sebestyén históriás énekeiért nemességet kapott Ferdinánd királytól, de Bethlen Gábor fejedelmi udvarában is több lantosról tudunk. A 17. század folyamán a lant ugyan szólóhangszerként veszített jelentőségéből, de a lantfélék még hosszú ideig használatban maradtak.
A Magyar Nemzeti Múzeum lantjai nagyrészt Delhaes István hagyatékából kerültek be a gyűjteménybe, 1902ben. A közöttük megtalálható Matteo Sellas, Joachim Tielke, Joannes Jauck hangszerei ma megfizethetetlen értéket képviselnek.
„AZ LANTOT PÖNGETNI DERÉK MESTERSÉG”
Lantos beszélgetések
A lantot már a 13. századi Anonymus Gestája is az egyik legfontosabb hangszertípusként említi. A reneszánsz korban „Regina Omnium Instrumentorum musicorum”nak, a hangszerek királynőjének nevezték.
A lantok említése a 15. században Magyarországon is ugrásszerűen megnövekedett, a következő elnevezésekkel: lalth, lanth, lawtten, lauth, luctina. Az udvari zenében (musica aulica), a magyar királyi, erdélyi fejedelmi székhelyeken és a szakrális zene (musica sacra) helyszínein, tehát püspöki székhelyeken folyamatosan foglalkoztattak lantosokat.
A középkori énekmondókat felváltó énekköltők, históriás énekesek, protestáns énekmondóknak is a legnépszerűbb kísérőhangszerük volt a 16. században, de jelenléte a 18. század végéig folyamatosan nyomon követhető.
Magyarországon a lant a 20. század közepétől reneszánszát éli, egyrészt
Tinódi Sebestyén és Bakfark Bálint kultuszával, valamint a magyarországi és erdélyi régizene mozgalmaknak köszönhetően. 2022től, mint hivatalosan tanítható hangszer, bekerült a magyarországi zeneoktatás tanmenetébe, és így elindulhatott a lant oktatása a budapesti Szabolcsi Bence Zeneiskolában, 2023ban pedig a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karán a lanttanárképzés.
A beszélgetés résztvevői:
Köllő Miklós (Gyergyócsomafalva) – építész, hangszerkészítő
Lőrinczi György (Marosvásárhely) – hangszerkészítő
Moderátor: Kónya István (Budapest) – lantművész
Július 20. MIKÓ VÁR udvara , és a vár előtti tér, 11–16 óra
Reneszánsz gyermeknap
Önfeledt időutazásra hívjuk a család minden tagját. Kézművesfoglalkozások, reneszánsz játékok, íjazás és sok más érdekesség várja a gyerekeket és felnőtteket egyaránt.
Program 11–16 óra között a Mikó-vár udvarában kézművesfoglalkozások zajlanak. 11–15 óra között a Talentum Alapítvánnyal a hangszerkészítést (szaracénkürt, dob), iniciálékészítést, illetve reneszánsz fejdíszek, fajátékok, karkötők, Mátyás királyos játékok készítését próbálhatják ki 12–16 óra között a Pörgettyű Népi Játszóház Egyesülettel korhű ékszereket, játékokat készíthetnek gyapjúból, gyöngyből, fából, agyagból, bőrből, a következő technikák segítségével: nemezelés, szövés, fonás, sodrás, sirítés.
11–16 óra között a vár előtti téren reneszánsz játékok és íjazás lesz. Reneszánsz és Bugri népi fajátékok: tojásütés, diótörés, gólyalábazás, paszulyköpködés, családi csoszogtatás, cövekelés, almakiharapás és még sok más ügyességi játék várja az érdeklődőket. A szerencsések jutalomként korabeli pénzt – petákot – nyerhetnek, amelyet majd beválthatnak különböző nyereményekre. Hogy melyek ezek a nyeremények? A helyszínen mindenre fény derül! Várjuk szeretettel az érdeklődőket!
Július 21. HENTER-KÚRIA , 16 óra
Régizene-piknik a Codex és Musica Historica együttesekkel
Csíkszentimre büszkesége Csíkvidék legrégebbi, népi barokk udvarháza, a Henterkúria, melyet a Henter család a 18. század elején építtetett. Az államosítást követően működött benne iskola, kultúrotthon, mozi, de még múzeum is.
A mára gyönyörűen felújított épületet igencsak romos állapotából keltette életre a helyi önkormányzat. Figyelemre méltó továbbá a kúria gondozott udvara, sétányai, és a kivágástól megmentett öreg fák is. Ma a környék egyik legimpozánsabb létesítménye, amelyben izgalmas helytörténeti, múzeumpedagógiai és kulturális programok zajlanak. Ebbe a mesés környezetbe hívunk mindenkit egy közös zenés délutánra, amelyet Régizenepikniknek neveztünk el. A Codex és a Musica Historica régizene együttesek muzsikálnak nekünk. Tartsanak velünk, hogy jó kedvvel, jó társaságban zárjuk az idei Csíkszeredai Régizene Fesztivált!
A helyszínre autóbusz indul az Erőss Zsolt Aréna parkolójából fél órával az esemény előtt.
Július 14–19. NAGY ISTVÁN MŰVÉSZETI KÖZÉPISKOLA, Csíkszereda
XVI. Régizenei Nyári Egyetem
MESTERKURZUSOK:
• Viola da gamba és violone
Csata István (Románia)
• Reneszánsz együttes kurzus (főtárgy)
Csörsz Rumen István, Pribay Valéria (Magyarország)
• Ütőhangszerek a régizenében, ütőhangszeres kamarakurzus
Kasza Roland és Sudár Balázs (Magyarország)
• Lant és gitár
Kónya István (Magyarország)
• Kórus és karvezetői mesterkurzus
Kovács Gábor (Magyarország)
• Csembaló
Nicholas Parle (Anglia)
• Ének
Palócz Réka (Magyarország)
• Furulya, fuvola és kamarazene
Széplaki Zoltán (Magyarország)
• Barokk hegedű
Vitárius Piroska (Magyarország)
SZABADON VÁLASZTHATÓ, MINDEN HALLGATÓ
SZÁMÁRA NYITOTT KURZUSOK:
• Reneszánsz együttes kurzus (melléktárgy)
Csörsz Rumen István, Pribay Valéria (Magyarország)
• Énekmondó klub
Csörsz Rumen István (Magyarország)
• Reggeli tánc
Kovács Gábor (Magyarország)
Csembalón kísérnek: Csengeri Kostyák Zsuzsa (Románia), Garai Zsolt (Románia),
Sógor Sámuel (Románia)
Közreműködők, fordítók:
Hanke Katalin (Románia), Karácsony Noémi (Románia), Elena Maria Șorban (Románia)
Oktatók
CSATA ISTVÁN (Románia)
Viola da gamba és violone
A csíkszeredai Nagy István Művészeti Középiskolában kezdte zenei tanulmányait, majd a kolozsvári Gheorghe Dima Zeneakadémia nagybőgő szakán szerzett előadóművészi diplomát, jelenleg a kolozsvári Transilvania Állami Filharmónia tagja. A régizenével és a viola da gambával autodidakta módon ismerkedett meg, majd Ilse László Herbert irányítása alatt kezdett kibontakozni. Mesterképzőn vett részt a genfi (Svájc) zeneakadémia régizene szakán, ahol viola da gambát Guido Balestracci osztályában, basso continuót Pierre Alain Clerc osztályában tanult. Részt vett különböző mesterkurzusokon kamarazene, illetve szólórepertoárral Bruno Cocset, Hervé Douchy, Mira Glodeanu, Jan De Winne, Françoise Lengellé vezetésével. Közreműködött hazai és külföldi régizeneegyüttesekkel, például Ausonia (Brüsszel), Il Gardellino (Brugge), Chanterelle (Kolozsvár); a Fonte di Gioia és a Sectio Aurea barokk zenei együttes alapító tagja. Számos hazai és külföldi koncertmeghívásnak tesz eleget egyéni és kamarazene produkciókkal.
Az idei viola da gamba és violone/barokk bőgő mesterkurzusra minden olyan érdeklődőt szeretettel várunk, aki meglévő gamba vagy violone tudását csiszolgatná, mélyítené. Ugyanakkor teljesen kezdő, „gambás kedvű” muzsikusokat is bátorítunk arra, hogy ne hagyják ki a gambával való ismerkedést.
CSÖRSZ RUMEN ISTVÁN (Magyarország)
Reneszánsz együttes (főtárgy és szabadon választható)
Budapesten született. Csellótanulmányok után a népzene és a régizene felé fordult érdeklődése, elvégezte az Óbudai Népzenei Iskola duda és koboz tanszakát Lányi György és Kobzos Kiss Tamás növendékeként, és részt vett Czidra László reneszánsz kurzusain. Az ELTE magyar szakán 1997ben szerzett diplomát, PhDdisszertációját 2004 ben védte meg. 2001 óta az MTA (ma: HUNREN) BTK Irodalomtudományi
Intézetében dolgozik. Fő kutatási területe a régi énekelt közköltészet. 1988ban megalapította a Musica Historica együttest. A Carmina Danubiana együttessel, Sebestyén Mártával, Szvorák Katalinnal, Szabó Andrással, Erdal Şalikoğluval, Miquèu Montanaróval, a „Ketten a versben” estjein, de szólistaként is fellép, színpadi zenéket ír. 2018 tól a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem és az ELTE óraadó tanára, 2023–2024 ben a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem vendégtanára. 2003 ban Tinódi lant díjat, 2016 ban Kobzos Kiss Tamásvándordíjat, kutatómunkájáért több szakmai díjat kapott. Tizenkét éve tanít a Régizenei Nyári Egyetemen.
A kamarazenei kurzuson kezdő és haladó muzsikusok egyaránt ízelítőt kapnak a reneszánsz kor muzsikájából, főként a tánczenéből. Ha énekesek is bekapcsolódnak, vokális művekkel is foglalkozunk. Délelőtt három csoport váltja egymást, ezekben együtt muzsikálnak főtárgyas hallgatók és vendégek. A főtárgyas részvételt haladóbbaknak ajánljuk.
A műveket nyugat európai, magyarországi és erdélyi forrásokból válogatjuk, többek között Deák Endre (1952–2012) feldolgozásaiból is műsorra tűzünk néhányat, ezzel is ápolva az ő örökségét. Az elkészült műsorszámokat a zárókoncerten mutatjuk be. Vonós asszisztens: Pribay Valéria (cselló, viola da gamba).
Énekmondó klub (szabadon választható)
Délutánonként szeretettel várjuk az érdeklődőket (bármely tanszakról), akik szívesen énekelnek régi magyar énekeket, s önmagukat kísérik kobzon, lanton, gitáron vagy más hangszeren. Ha még nem próbálták ki, itt az alkalom! Az énekmondás történetéről, módszereiről is beszélgetünk. Idén elsősorban Balassi Bálint énekeivel foglalkozunk.
Pribay Valéria Budapesten született, ott kezdte cselló tanulmányait, majd Győrben végzett gordonkatanár, kamaraművész és zeneelmélet, karvezetés szakokon, azóta is a zenetanítás a legfontosabb tevékenysége. 2004 től előadóként elsősorban a könnyűzene, az improvizáció és a kortárs táncszínházi előadások zenéjének komponálása foglalkoztatta. Népzenei–világzenei feldolgozásokat is készített a Szűkített Quartettel. 2015 óta a Musica Historica együttesben muzsikál (a cselló mellett viola da gambán, fidulán, rebeken és kemençén is játszik), 2018 óta a Free Style Chamber Orchestra tagja.
KASZA ROLAND (Magyarország)
Ütőhangszerek a régizenében, ütőhangszeres kamarakurzus: zenei játékok, rögtönzés, szólamszerkesztés
A celldömölki Ádám Jenő Zeneiskolában kezdte az ütőhangszerekkel való ismerkedést, Radányi Károly irányításával. 1994 ben végzett a szombathelyi Művészeti Szakközépiskola ütőhangszeres tanszakán. Tanárai Szűcs László és Szarvas Magdolna voltak. Ütőhangszertanári és kamaraművész diplomáját 1999 ben szerezte meg a győri Széchenyi
István Egyetem Zeneművészeti Intézetében, Váray László osztályában.
A 2003–2004 es tanévben a Magyar Ösztöndíj Bizottság Eötvös Ösztöndíja támogatásával a brüsszeli Conservatoire Royal de Musique hallgatója. 2017ben mesteri diplomát szerzett a Miskolci Egyetem Bartók Béla Zeneművészeti Intézetében, Kérdő Gábor ütőhangszeres osztályában. 1997től a budapesti Weiner Leó Katolikus Zeneiskola – Alapfokú Művészeti Iskola és Zeneművészeti Szakgimnázium ütőhangszeres osztályának tanára. Pedagógiai munkája középpontjában a kamarazene és a régizene ütőhangszerekre való alkalmazása áll. Tanítványai számos koncerten léptek fel, rádió és televízió felvételeken vettek részt, és rangos versenyeken nyertek díjakat. 1995 től a Musica Historica, 1999 től a Canlar együttes tagja.
SUDÁR BALÁZS (Magyarország)
Ütőhangszerek a régizenében, ütőhangszeres kamarakurzus: zenei játékok, rögtönzés, szólamszerkesztés
Zenei tanulmányait az Óbudai Népzenei Iskolában kezdte, a Kobzos Kiss Tamás által vezetett koboz tanszakon. Ugyanitt Erdal Şalıkoğlu egyéves török zenei kurzusán is részt vett. Később Isztambulban Yusuf Benli magánóráit látogatta, akitől bağlamajátékot tanult. Közben megismerkedett az oszmán klasszikus zene elméletével és gyakorlatával is (lafta), elsősorban 17–18. századi zenei források feldolgozása foglalkoztatta. A budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Török Tanszékén szerzett doktori címet a magyarországi török hódoltság irodalmi és zenei életéről írott disszertációjával. 2003tól az MTA (2019 től ELKH) BTK Történettudományi Intézetében dolgozik. Kutatási területei a török hódoltság művelődés és politikatörténete, valamint a magyar őstörténet. Számos könyv szerzője, társszerzője vagy szerkesztője. 1990 és 2011 között állandó tagja volt a Musica Historica együttesnek, 1997ben
pedig megalapította a Canlar együttest, amellyel török klasszikus és népzenét játszik. A zenével való kapcsolatát több hangszerrekonstrukció elkészítése is színesíti.
A kurzuson a régi korok ütőhangszeres kultúrájának felfedezésére teszünk kísérletet. Alig maradt forrás, melyekből hiteles információt kaphatnánk az ütősök egykori szólamairól, hangszerkezeléséről. A csekély számú műzenei forrás mellett a társművészetek szolgáltatnak bőséges adatot az ütőhangszerek jelenlétéről a középkor, a reneszánsz és a barokk kor műzenéjében. Mindenki számára előképzettség nélkül megszólaltatható hangszerekkel fogunk foglalkozni. A peremdobok, csörgődobok, a derbuka család dobjai, a triangulumok, harangok megszólaltatása az első találkozás alkalmával is már élményt ad játékosának, de megvizsgáljuk azok egyszerű, de szakszerű megszólaltatásának lehetőségeit. A csoportos zenélés keretein belül, annak teremtő erejével rekonstruáljuk, gondoljuk újra az ütőhangszerek helyét a „régi Európában”, annak muzsikáin keresztül.
KÓNYA ISTVÁN (Magyarország)
Lant és gitár
Kónya István lantművész a szombathelyi Tanárképző Főiskolán kapott történelem–ének szakos tanári diplomát 1985 ben, majd a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola debreceni tagozatán folytatott gitártanulmányokat Tokos Zoltánnál. 1989–1996 között a Hágai Királyi Konzervatórium barokk tanszakán tanult Toyohiko Satohnál reneszánsz és barokk lanton, valamint arciliutón és chitarronén. Az első magyar lantművész, aki lantdiplomával rendelkezik. Mesterkurzusokon vett részt Nigel Northnál és Stephen Stubbsnál. Jelenleg a Pécsi Tudományegyetem és a budapesti Szabolcsi Bence Zeneiskola lanttanára. Szólistaként, kísérőként és különböző zenekarok tagjaként Európa és Amerika számos országában koncertezik. 1996 óta több régizenei akadémia illetve fesztivál tanára és művészeti vezetője. 2010 től a Csíkszeredai Régizenei Nyári Egyetem lant és gitároktatója. Két szóló CD je és három lantkönyve jelent meg. Budavári Lantestek című koncertsorozatában mintegy félszáz hangversenyt adott a Budapesti Történeti Múzeum Gótikus Termében. Élen járt abban, hogy a lant hivatalos oktatása alap és középszinten 2022től, egyetemi szinten 2023 őszétől elindulhasson Magyarországon.
Mire számíthatnak a LANTOSOK?
A kezdők természetesen az alap játékmóddal, tabulatúra olvasással ismerkednek meg, a haladókkal a lantra írott hangszeres formákat, előadásmódot, díszítésfajtákat, diminúciós megoldásokat, a számozott basszus alapjait, valamint a régi magyar dalok kíséretét nézzük át. Mire számíthatnak a GITÁROSOK?
Az improvizáció és a diminúció gyakorlata, continuo alkalmazása gitáron, régi magyar dalok improvizált kísérete, reneszánsz és barokk művek díszítése, barokklantos effektusok kivitelezése a gitáron, különös tekintettel Weiss és Bach lantműveire, valamint Visée gitárdarabjaira, barokklant és barokkgitárművek átírása gitáros hangnemekbe, aminek köszönhetően a gitárosok jelentősen gazdagíthatják barokk kori repertoárjukat.
KOVÁCS GÁBOR (Magyarország)
Kórus és karvezetés
Karvezetői diplomáját a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen szerezte 1990 ben. Tanulmányait Londonban (Guildhall School of Music & Drama) és Belfastban folytatta, ahol doktori fokozatot szerzett (The Queen’s University, Belfast). 2023ig a Szegedi Tudományegyetem és a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem karvezetés tanára és kórusvezetője. Művészeti vezetője a szegedi „…canticum novum” énekegyüttesnek, az Argenteus Hangműhelynek és az Al Fresco Régizene Együttesnek. Kórusaival több nemzetközi kórusverseny I. helyezettje és karnagyi különdíjasa (Pécsi Kamarakórus Verseny, Ohridi Nemzetközi Kórusverseny, Budapesti Nemzetközi Kórusverseny). A Partiumi Keresztény Egyetem Vegyeskarával 2019 ben a 17. Budapesti Nemzetközi Kórusverseny győztese és nagydíjasa. Kórusaival eddig 27 kortárs magyar kórusmű ősbemutatóját énekelte.
A kórus és karvezetői kurzus összekapcsolódik; délelőtt tartjuk a kóruskurzust, délután pedig a karvezetést. Egymás munkájának segítése érdekében a jelentkezőknek a képzés mindkét felén részt kell venniük, azonban a kórustagoknak természetesen nem kötelező vezényelniük.
A karvezetői kurzusra olyanok jelentkezését várjuk, akik már rendelkeznek tapasztalattal ezen a területen.
A kórus és karvezetői kurzus célkitűzései és kérdésfelvetései:
1. A Kájonikódexben található és azzal összefüggésbe hozható nyugateurópai kórusművek megismerése, stílusos előadásának minél több szempontú vizsgálata és gyakorlása. Főbb szempontok: az énekhang kezelése, intonáció, retorika, szövegkezelés, a „kotta mögötti” előadói sajátosságok. H. I. P. – Mit is jelent? Hogyan közelítsünk hozzá a saját lehetőségeinken belül?
2. A régi kóruszene előadásának karvezetői feladatai. Mi lehet a mai karvezető szerepe egy olyan funkcióban, ami a darabok keletkezésének idején még gyakorlatilag nem is létezett? Mennyiben alkalmazhatók a modern karvezetői eszközök a régi kóruszenében? Mit kell elfelejtenünk? Mit kell (újra)tanulnunk?
A reggeli táncórákon eredeti források alapján tanulunk reneszánsz és korabarokk táncokat, kitérve arra is, hogy a régi táncok miért olyanok, amilyenek, és mit tanítanak azoknak, akik ma táncolják őket.
NICHOLAS PARLE (Anglia)
Csembaló
A csembalóművészről a 23. oldalon olvashat.
A csembalótanfolyamra minden billentyűst szeretettel várunk, függetlenül attól, hogy játszott e már korábban csembalón vagy sem. Bármilyen szólórepertoárt feldolgozhatunk az 1500–1800 közötti időszakból, de a basso continuo kíséretet is kipróbálhatjuk, különösen, ha hoz magával olyan zenészeket, akiket kísérni tud. Délutánonként a csembaló karbantartásával és a hangolás alapjaival ismerkedhet.
PALÓCZ RÉKA (Magyarország)
Ének
A győri Széchenyi István Egyetem magánének szakán diplomázott, Németh Judit osztályában. Később Anna Reynolds, Hamari Júlia és Adorján Ilona mesterkurzusain csiszolta tudását. Évekig volt az ELTE Bartók Béla Énekkarának hangképző tanára, számtalan magyarországi és külföldi fellépésen az együttes szólistája. 1994 óta tagja a Musica Historica együttesnek. Több önálló dal és áriaestet adott Magyarországon kívül Svájcban és Németországban is. Jelenleg a székesfehérvári Hermann László Zeneművészeti Szakgimnázium és Alapfokú Művészeti Iskola tanára. 2001 óta tanít hangképzést, klasszikus énekesek mellett népdalénekeseknek és színészeknek is. 2010 óta oktat a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen, fő érdeklődési területe a fonációs problémák kezelése, a természetes hangadás kimunkálása. Tanításában jelentős szerepet kap a szöveg és zenei hangsúlyok összeegyeztetési problémája is.
A foglalkozásokra lehet hozni már megtanult dalokat, áriákat, duetteket, tercetteket vagy obligát hangszeres darabokat is, de az is lehetséges, hogy a kurzuson választunk ki és tanulunk új anyagot.
A hangképzés és a szövegkiejtés fejlesztésén túl célunk, hogy minél több információt adjunk a régi korok előadói gyakorlatainak ismereteiből. A kurzuson az egyéni megnyilvánulásokon túl lehetőség nyílik a többi (nem csak énekes) kurzushallgatóval együttműködésben kamarazenei formációk megvalósítására, amint azt már az előző években is tehettük.
SZÉPLAKI ZOLTÁN (Magyarország)
Furulya, fuvola, kamarazene
1972ben született Budapesten. Gyermekkora óta foglalkozik régi fafúvós hangszerekkel. Több nemzetközi mesterkurzuson vett részt Anneke Boeke, Peter Holtslag és Walter van Hauwe irányításával. Furulyaművészi diplomáját a szegedi Zeneművészeti Főiskola régizene tanszakán, barokkfuvola oklevelét és DLA doktori fokozatát pedig a budapesti Zeneakadémián szerezte. Tanárai voltak: Czidra László, Lőrincz László, Balogh Vera és Kertész Ildikó. 1998 óta tanít a Miskolci Egyetem Bartók Béla Zeneművészeti Karán és a Bartók Béla Zeneművészeti Szakgimnáziumban. Rendszeres meghívott zsűritagja regionális, országos és nemzetközi versenyeknek, valamint tanára volt számos régizene mes
terkurzusnak. 1990 óta tagja a Musica Historica együttesnek, emellett más zenekarokkal is dolgozott, több mint ezer koncertje volt, 23 hanglemez közreműködője.
A foglalkozásokon mindenki a saját előképzettségének megfelelő nehézségű műveket játszhat, leginkább a 15–18. század zenéjéből. Mindenki hozhat a kurzusra már megtanult darabokat, de az is lehetséges, hogy a helyszínen kapott kottákból ismerkedünk új anyagokkal. Célunk az, hogy minél több információt adjunk a régi korok előadói gyakorlatainak ismereteiből, és ezáltal új élményekkel legyünk gazdagabbak.
A kurzuson lehetőség nyílik szinte minden szóló és kamarazenei formáció megvalósítására, mint ahogy az elmúlt években is tehettük, így várunk most is minden érdeklődő muzsikust. Idén is rendelkezésünkre fog állni egy reneszánsz fuvolaconsort, melyet szeretnénk ismét közösen megszólaltatni, kisebb és nagyobb összeállításokban egyaránt. Ezenkívül mindenkinek lehetősége lesz számos régi, különleges fafúvós hangszert megismerni és kipróbálni.
VITÁRIUS PIROSKA (Magyarország)
Barokk hegedű
A hegedűművészről a 34. oldalon olvashat.
A kurzus anyagát a hegedűre írt barokk és klasszicista művek képezik. Olyan, tizenkettedik évüket betöltött érdeklődők jelentkezését várjuk, akik minimum hat év hegedűtanulási tapasztalattal rendelkeznek.
A kurzuson barokk vagy modern hegedű használata is lehetséges.
A helyek száma korlátozott, a kurzuson legfeljebb 8 fő vehet részt.
CSENGERI KOSTYÁK ZSUZSA (Románia)
Csembaló
Érettségi szakdiplomáját 2004 ben szerezte a kolozsvári Sigismund Toduță Zeneművészeti Líceumban. Orgonatanulmányait még középiskolás korában elkezdte Erich Türk orgonatanárral, majd 2008 ban a kolozsvári Gheorghe Dima Zeneakadémián szerzett diplomát, Ursula Philippi osztályában. Ugyanitt mellékszakként csembalót is tanult Erich Türk irányításával. 2010 ben a bázeli Schola Cantorum Basiliensis régizene egyetemen szerzett mesteri fokozatú diplomát orgona főszakon, Lorenzo Ghielmi osztályában. Svájcban töltött évei alatt a möhlini Christkatholische Kirche orgonistája. Több egyéni orgonahangversenyt tartott Kolozsváron és más erdélyi városokban, valamint Olaszországban, Svájcban, Ausztriában és Németországban. Rendszeres résztvevője a csíkszeredai Régizene Nyári Egyetemnek, melynek diákjait csembalón kíséri. 2011 és 2014 között a Kolozsvár–Törökvágási Református Egyházközség orgonistakántora. Tagja a kolozsvári Szent Cecília Kamarazenekarnak mint orgonista, csembalista. Különböző kolozsvári kórusokkal működik együtt, mint például az UniCante Egyetemi Kórus, a Guttman
Mihály Pedagóguskórus vagy a Schola Cantorum Transsylvaniensis.
Jelenleg a kolozsvári Sigismund Toduță Zenei Főgimnázium orgona és zongoratanára.
GARAI ZSOLT (Románia)
Csembaló
1979ben született Aradon, ahol fiatalon kezdett el zongorázni. Középiskolai tanulmányait szülővárosában, a Sabin Drăgoi Művészeti Középiskolában végezte orgona–zongora szakon. A kolozsvári Gheorghe
Dima Zeneakadémia orgonaszakán Ursula Philippi, Erich Türk és Maria
Abrudan növendéke volt, és ugyanitt tanult zeneszerzést Cornel Țăranu irányításával. A kolozsvári Zeneakadémián 2005ben mesterizett, majd 2013ban szerezte meg a doktori címet. Több mesterkurzuson is részt
vett Karlsruhéban, Bad Wimphenben, Budapesten, Debrecenben, Breazán, Kolozsváron és Nagyváradon. Számos orgona és csembalóhangversenye volt Romániában, valamint Magyarországon, Németországban, Belgiumban, Svájcban, Ausztriában, Lengyelországban, az Egyesült
Államokban és Izraelben. Jelenleg a nagyváradi Emanuel Egyetemen a zenei tanszék egyetemi docense. 2010 óta az Il Pastor Fido barokk régizeneegyüttes csembalistája.
SÓGOR SÁMUEL (Románia)
Csembaló
Érettségi diplomáját 2019 ben szerezte a kolozsvári Sigismund Toduță Zenei Főgimnáziumban, ahol Csengeri Kostyák Zsuzsa irányítása alatt kezdte orgonatanulmányait. Jelenleg a Gheorghe Dima Zeneakadémián mesteri tanulmányokat folytat orgona és csembaló szakon, Erich Türk és Erdős Amalia vezetésével, valamint az egyetem elsőéves karmesterképzős hallgatója. Emellett hangmesterképzést végzett a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetemen.
Számos orgona és karvezetés mesterkurzuson vett részt, többször résztvevője volt a csíkszeredai Régizene Nyári Egyetemnek. Csembalóval fellépett az egyetemi kamarazenei napokon (Festivalul Ensemble), a Farkas utcai Nyári Hangversenysorozaton és a kolozsvári Bachmaratonon. Orgonistaként részt vett a Cantus Ecclesiae bukaresti orgonafesztiválon, a bécsi Bachwoche eseményein és számos más rendezvényen, hangversenyeken, orgonaavatón. Egyetemi tanulmányai mellett orgonistakántor a Szucsági Református Templomban, illetve a Schola Cantorum Transsylvaniensis énekegyüttes tagja.
HANKE KATALIN (Románia)
Hegedűművésztanári diplomáját 1976 ban szerezte a kolozsvári
Gheorghe Dima Zeneakadémián. 1989 ig a brassói Gheorghe Dima Filharmónia szimfonikus és kamarazenekarának tagja, 1992 óta a Transilvania Tudományegyetem Zenetagozatának kamarazene szakos tanára. Régizenei elhivatottságát a brassói Cantus Serenus együttesnek köszönheti, amely a hajdani Zenepedagógiai Intézet lelkes tanáraiból alakult 1973ban. Első alkalommal énekesként lépett fel az együttessel az 1981 es Csíkszeredai Régizene Fesztiválon, barokk hegedűsként ugyanitt, és még sok más hazai és külföldi régizenei rendezvényen szerepelt. Alapító tagja a brassói Transilvania Tudományegyetem Zenetagozatának tanáraiból és diákjaiból 1996 ban alakult Codex együttesnek.
KARÁCSONY NOÉMI (Románia)
Mezzoszoprán énekesnő, a Iașii George Enescu Művészeti Egyetemen végzett, prof. dr. Doina Ursache Dimitriu énekosztályában, majd a brassói Transilvania Tudományegyetem Zeneművészeti Karán folytatta tanulmányait, prof. dr. Cristina Soreanu osztályában. Jelenleg ennek az egyetemnek az oktatója.
Különböző előadásokon és vokálszimfonikus hangversenyeken vesz részt, belföldön és külföldön egyaránt.
A Victor Giuleanu Országos Verseny első díját, klasszikus ének kategóriában (2017) és a „Città di Pisa – Omaggio a Titta Ruffo” Nemzetközi Énekverseny második díját (2017) nyerte el. Maria SlătinaruNistor (Iaşi), Liliana Bizineche (Brassó), Cyrille Gerstenhaber (Franciaország), Temesi Mária (Brassó), Laura Niculescu (Olaszország) és Francesco di Mauro (Olaszország) mesterkurzusain vett részt.
(Románia)
A kolozsvári Gheorghe Dima Zeneakadémián doktorált Gregorián ének a középkori Erdélyben, illetve habilitált Tudományos és nyilvános zenetudomány című értekezésével. A kecskeméti Kodály Intézetben, a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézetében, az Erlangen Nürnberg Egyetemen (a Német Felsőoktatási Csereprogram – DAAD – ösztöndíjasaként), a madeirai konzervatóriumban és a bukaresti Zeneművészeti Egyetemen is tanult. Jelenleg tudományos főmunkatárs, zenetörténetet és zenei paleográfiát tanít a kolozsvári Gheorghe Dima Zeneakadémián, valamint gregorián éneket és Bachkantáták elemzését a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Református Teológia Szakán. Előadásokat tartott Kolozsváron, a Csíkszeredai Régizene Fesztiválon és a Temesvári Régizene Fesztiválon, valamint több egyetemen Európaszerte. Évek óta fordítóként tevékenykedik a Csíkszeredai Régizene Fesztiválon és a Régizene Nyári Egyetemen.
ELENA MARIA ȘORBAN
FILIP IGNÁC CSABA (Románia)
A fesztivál művészeti vezetője
Felsőfokú tanulmányait a kolozsvári Gheorghe Dima Zeneakadémián, Gavril Costea fuvolaosztályában végezte, kamarazenetanára László Ferenc volt. Több nemzetközi mesterkurzuson vett részt, ahol a modern fuvola mellett a barokk fuvola, illetve furulya (blockflöte) játéktechnikáját is elsajátította. A Cantus Serenus, Amaryllis, Georgius, Codex, Collegio Stravagante és más együttesek tagjaként számos belföldi és külföldi koncerten, illetve színházi és operaelőadáson lépett fel.
Furulya és fuvolaszólistaként az ország több filharmonikus zenekarával együttműködött. Két módszertani könyve (Furulyaiskola; Furulyamuzsika, 1998) öt újrakiadást ért meg. Számos CD , rádió és tévéfelvételen szerepel. 1996 tól a brassói Transilvania Egyetem Zeneművészeti Karának tanára, 2001 óta tanszékvezetője. 2004 ben a kolozsvári Gheorghe Dima Zeneakadémián szerzett doktori címet. 2008 óta a Csíkszeredai Régizene Fesztivál és Régizenei Nyári Egyetem művészeti vezetője.
A Csíkszeredai Régizene Fesztivál emléktárgya 2024-ben
Siklódy Ferenc (Csíkszereda) alkotása Rézmetszet, 21 × 15 cm
1 A teljes árú jegymellett, kedvezményes árú jegyet biztosítunk diákoknak és nyugdíjasoknak.
