A TÁPLÁLKOZÁS SZEREPE A FERTŐZŐ BETEGSÉGEK TÜKRÉBEN

Landgraf Arnold

A TÁPLÁLKOZÁS SZEREPE A FERTŐZŐ BETEGSÉGEK TÜKRÉBEN

Ennek a területnek, amit mintegy 40 éve kutatnak, már megvan a tudománya és odáig elmentek a vizsgálatokkal, hogy molekuláris szinten ismerik a folyamatokat. Ráadásul nagyon sok cikk és tudományos anyag is megjelent már ebben a témában. Ugyanakkor ez a tudás sajnos a mai napig nem került be megfelelő szinten sem az orvoslásba, sem a köztudatba. Pedig óriási szerepe lenne a megelőzésben. Nézzünk hát bele egy kicsit ebbe a témába.

Régen, főleg a fertőző betegségek elterjedésénél a személyes higiénia hiánya és az alultápláltság jelentette a fő problémát. Hiszen nem állt rendelkezésére az embereknek elegendő mennyiségű és megfelelő minőségű táplálék. De nem csak itt Magyarországon, hanem egész Európában éheztek az emberek. Sőt, a skandináv országok kifejezetten nagyon szegények voltak 100 évvel ezelőtt és egy keményebb tél tömeges éhhalált jelentett náluk.

Mára „szerencsére” a mezőgazdasági termelést és ezzel együtt a földművelést is teljesen átalakították, sztenderdizálták, mind technológiailag, mind a termés méretét, mind beltartalmát illetően, valamint jelentősen gépesítettek minden műveletet. Vagyis ezen a területen is megjelent az ipari tömegtermelési szemlélet, ami csak a hatékonyságra és az olcsóságra helyezi a hangsúlyt, azonban sokszor a minőség (ezesetben a beltartalom) rovására. Ez magával hozta az egyre több vegyszer használatát mind a termesztésnél, mind pedig a feldolgozásnál.

Ennek következtében az a helyzet alakult ki, hogy bár mennyiségileg óriási a bőség – sőt sokszor már pazarló is –, a beltartalmat tekintve viszont egyrészt jelentősen csökkent a termények tápanyagtartalma, másrészt élelmiszereink tele vannak méreganyaggal. Ezért testünk tulajdonképpen éhezik – mikro tápanyag szinten.

De ezek a tények hogyan kapcsolódnak a fertőző betegségekhez?

Az orvostudomány (Koch-féle fertőzés elmélet) azt mondja a fertőző betegségekkel kapcsolatban, hogy van egy fertőző ágens (ágens –változást okozó erő, amely képes egy új állapot létrehozására), van egy közvetítő közeg, amin keresztül az ágens eljut a gazdatesthez és ott elkezdi a bomlasztó tevékenységét. Vagyis előidézi a betegséget. Ez a meghatározás azt sugallja, hogy a fertőző betegségek kívülről jönnek.

Viszont mára már kiderült, hogy nemcsak a földjeinkben, a vizeinkben és a levegőben van rengeteg mikroorganizmus, de még a testünkben is mikrobák milliárdjai (10-szer annyi, mint ahány sejtünk van) élnek velünk együtt szimbiózisban. Vagyis az ún. fertőző mikroorganizmusok (baktériumok, gombák, vírusok) folyamatosan jelen vannak az egészséges testben is, ami ugye megcáfolja a Koch-féle fertőzéselméletet.

Néhány adat ezeknek a mikrobáknak a testben lévő mennyiségéről: 100 trillió baktérium él az emberi testben, 144.000 vírus faj él csak az emésztőrendszerünkben, amiből 200 féle fertőző vírus él bennünk folyamatosan.

Van még egy elmélet, amit Louis Pasteur 150 évvel ezelőtt állított fel. Eszerint adott betegségekhez tartozóan meghatározható mikroorganizmusok vannak jelen, amiből ő azt a következtetést vonta le, hogy a mikroorganizmusok okozzák a betegségeket. Ennek okán pedig Pasteur amellett kardoskodott, hogy a mikrobákat el kell pusztítani, ami kapóra jött az éppen akkor átalakuló gyógyszeriparnak, az oltások kialakulásának, majd később az élelmiszeriparnak. Ez az ún. csíraelmélet, amit Koch-féle fertőzéselméletként is ismerünk, lényegében mind a mai napig meghatározza a mai orvoslás alapjait, miszerint el kell pusztítani az ellenséges mikroorganizmusokat (felperzselt föld stratégiája), mert ők a bűnösök a betegségek kialakulásáért. Ez a szemlélet még mindig tartja magát, ha arra gondolunk, hogy mennyi antibiotikumot írnak fel mind a mai napig is az orvosok már egy megfázásos betegség esetén is.

Ezzel szemben Antoine Béchamp (Louis Pasteur kortársa) ugyanekkor azt állította, hogy a mikrobák csak a „számukra megfelelő”, azaz gyenge szervezetben tudnak kárt tenni. Béchamp szerint ugyanis az emberi test (vagyis mi magunk) tehető felelőssé azért, ha valaki megbetegszik. Vagyis a rossz étkezés, a rossz gondolatok, a negatív érzelmek és a helytelen életmódból fakadóan az egyensúlyából kibillent (legyengült) test, „lehetőséget ad” a baktériumok, vírusok és gombák elszaporodásának. És a mikrobák csak élnek a lehetőséggel, mivel a szaporodásukhoz szükséges körülményeket mi biztosítjuk a számukra. EKKOR MÉG CSAK A 19. SZÁZAD VÉGÉT ÍRJUK!!!

Azóta ugyan eltelt majd 150 év, azonban az elmúlt 10 év erőteljessé váló ún. mikrobiom kutatásai egyre inkább Béchamp elképzelését igazolják. Ugyanis ezeknek a kutatásoknak (melyek a testünkben élő mikroorganizmusokat kutatják) köszönhetően kiderült, hogy a sejtjeinkhez képest 10-szer (vagy akár 50-szer) több mikróba közül a legtöbb nélkül képtelenek lennénk életben maradni. Ennek megfelelően, ha ezeknek az egyensúlya felborul, akkor az nagyon sokféle betegséghez vezethet. Tehát, valószínűleg nem az a jó út, hogy ha kiöljük magunk körül, illetve magunkból ezeket a mikrobákat.

A fentiek következtében a gyógyszerkészítés területén mintegy 120 évvel ezelőtt történt egy paradigmaváltás, mert erre a területre is beférkőzött a haszonelvűség. Abban a korban a gyógynövényekből készített gyógyszereket és velük való gyógykezeléseket nem lehetett standardizálni és nem lehetett egyszerűsíteni és ellenőrizhetővé tenni, ami a haszonelvűség alapja. Ezért a paradigmaváltás első lépéseként bevezették az egy aktív összetevőt tartalmazó gyógyszereket. Második lépésként pedig szintetizálták ezeket a hatóanyagokat, többek között az akkor éppen óriási fejlődésen keresztülmenő petrolkémia segítségével. Ennek első „jeles képviselőjét” mind a mai napig megtalálhatjuk a gyógyszertárak polcain. Ez nem más, mint az aszpirin (kőolaj-benzol-fenol-szalicilsav-acetilszalicilsav-aszpirin).

És ahogy az egy aktív összetevő szintetikus változatát létrehozták, az már szabadalmaztatható és így monopolizálható. A szabadalmaztatási eljárást pedig az eltelt évtizedek alatt olyan csillagászati összegekért végzik, ami az egyszerű halandó számára lehetetlenné teszi egy gyógyszer (vagy gyógyhatású készítmény) szabadalmaztatását. Ráadásul megalkották az ún. patentvédelmet, ami 20 évre biztosítja a gyógyszergyáraknak a gyártási védelmet (monopóliumot).

A szintetizált, egy aktív összetevőjű gyógyszereknek azonban az a korlátja (az az ára), hogy amíg a gyógynövényben lévő aktív összetevőnek nincs mellékhatása a többi benne lévő összetevőnek köszönhetően, addig az izolált és szintetizált, egy komponensű, aktív összetevőnek több mellékhatása is lehet. Ráadásul a mellékhatások legtöbbször ellenőrizhetetlenek és kiszámíthatatlanok. Ezeket mind a mai napig tapasztalhatjuk gyógyszereink legtöbbjénél.

Ugyanakkor szervezetünknek megvan a maga szabályozó és védekező mechanizmusa (immunrendszerünk) arra, hogyan nyomja el, illetve akadályozza meg a testünk számára egészségtelen mikrobák elszaporodását. És ha étrendünk tartalmazza azokat a tápanyagokat, amikre a szervezetünknek a harmonikus működéshez szüksége van, akkor az immunrendszerünk fel tudja venni a harcot a fertőző mikroorganizmusokkal és nem tud kialakulni a fertőzés. Ilyenkor hiába van egy fertőző mikrobákkal teli környezet, az egészséges test mégsem betegszik meg.

Ugyanis a fertőző betegségek létrejöttének tudományosan is bizonyított mechanizmusa a következő:

Egy krónikus (hosszan elhúzódó) stresszállapottal kezdődik minden, amit ma már szinte senki nem tud elkerülni. Ekkor a testünkben állandóan jelenlévő stresszhormonok hatására az immunsejtjeink egy tömeges kipusztulási ciklusba kerülnek bele. Emellett a stressz sok szervünkben diszfunkciót (rendellenes működést) eredményez. Az egyik ilyen fontos terület az emésztőrendszerünk, amiben a krónikus stressz egy folyamatos gyulladást hoz létre, ami megakadályozza a tápanyagok felszívódását. Ez elindít egy negatív visszacsatolási ciklust, mert a nem megfelelő tápanyagellátás további stresszt jelent a szervezetünknek. Ennek eredményeként egyre jobban legyengül a szervezetünk.

Ráadásul, amikor bekövetkezik az immunsejtek tömeges pusztulása, ezzel együtt megjelennek az elhalt sejtek maradványai a keringésben, ami az állandóan bennünk lakó baktériumainknak táplálékként szolgálnak és így beindul a szaporodásuk. Ezzel kapcsolatban tudnunk kell, hogy az ún. fertőző organizmusoknak, amíg a kolóniaszámuk alacsony, nem fertőzőek. Azonban, ha elérnek egy kritikus kolóniaszámot, akkor bekapcsolnak az eddig alvó fertőző génjeik. Ehhez persze az egyes baktériumoknak tudniuk kell egymásról. Ezt úgy érik el, hogy egy ún. szignálmolekulával kommunikálnak egymás között. És ahogy elérik a kritikus tömeget az egész kolónia bekapcsolja a toxingénjeit és ekkor megtörténik a fertőzés. (A baktériumok toxinjai nem az anyagcsere végtermékük.)

Szervezetünk úgy kezeli ezt a helyzetet, hogy „lehallgatja” ezt a kommunikációt, vagyis „elfogja” (megköti) ezeket a szignálmolekulákat, amit akkor tud megtenni, ha a megfelelő táplálkozáson keresztül bevisszük a szervezetünkbe a szükséges tápanyagokat (flavonoidok, antioxidánsok, lipidek stb.). Ekkor ezek a tápanyagmolekulák képesek összekapcsolódni a szignálmolekulákkal, aminek eredményeképpen azok bekerülnek a véráramba, így a mikrobák elveszítik egymással a kapcsolatot és az egész kolónia összeomlik. Ezzel együtt kikapcsolódnak a toxingének és vége lesz a fertőző betegségnek. Vagyis a szervezetünk intelligens módon nem pusztít, mint a gyógyszerek, hanem szabályoz. Tehát a szervezetünk a megfelelő tápanyagok segítségével képes szabályozni a mikrobiom különböző populációinak növekedését, ami egyben immunrendszerünk első védvonala. Ám, ha nem megfelelő az étrendünk vagy alacsony az elfogyasztott élelmiszer tápanyagtartalma, akkor ezt a szabályozó mechanizmust képtelen a szervezetünk fenntartani. Így könnyebben leszünk betegek.

Ezen túlmenően ezek a tápanyagok aktiválják a „T” és „B” immunsejtjeinket is. Ezért, amikor gyakorlatilag leáll az immunrendszerünk egy krónikus stresszállapotban, akkor újra kell indítani azt. Ilyenkor még fontosabb a minőségi élelmiszer fogyasztása vagy a táplálékkiegészítők szedése, hiszen így tudjuk biztosítani testünknek a megfelelő működéshez szükséges tápanyagokat.

A fentiek alapján kijelenthetjük, hogy a tápanyagok szerepe rendkívül fontos, azonban mindaddig, amíg ennek a fontossága nem kerül be a köztudatba, sőt amíg a nyugati orvoslásban is még csak kevés orvos fektet erre megfelelő hangsúlyt, sajnos addig testünk egészséges működését folyamatosan aláássuk.

Mindezekkel kapcsolatban érdemes elgondolkodni azon a közvélekedésen, hogy a mai orvostudomány nagy forradalma, hogy a fertőző betegségek nagy részét megfékezték. Ennek következtében megnőtt a várható életkor, ami abban is megmutatkozik, hogy az antibiotikumok elterjedésétől kezdve (1945) meredeken emelkedett a Föld népességének a száma, hiszen nem halunk meg idejekorán mindenféle fertőző betegségekben.

Ezzel szemben azonban vannak olyan adatok, amik azt igazolják, hogy amint 1900 és 1950 között megjavultak az emberek táplálkozási lehetőségei és a személyes higiéniai igényük is javult, ennek következtében az akkoriban komoly problémát jelentő gyermekkori fertőző betegségek számai jelentősen lecsökkentek. Mindenféle orvosi beavatkozás nélkül. Továbbá a mostani adatok szerint jelentősen visszaesett az átlagéletkor növekedés, amit a tudomány az alultápláltsággal magyaráz. Ugyanis ma, minőségi éhezésben szenvednek az emberek, mert a makrotápanyagok (szénhidrát, zsír, fehérje) tekintetében túlfogyasztás van (sőt pazarlás), ugyanakkor a mikrotápanyagokból alig jut be valami a szervezetünkbe. Sőt a sok adalékanyag (tartósítószerek, színezékek, savanyúságot szabályozó anyagok, emulgeáló szerek, tömegnövelők, stabilizátorok, sűrítőanyagok, ízfokozók, édesítőszerek), amit testünk képtelen feldolgozni, tovább terhelik az amúgy is legyengült immunrendszerünket. Mindezek következtében egyre több újra a megbetegedés, ráadásul új betegségek jelentek meg, melyekre egyre nehezebben talál válaszokat az orvostudomány.

Szintén elgondolkodtató az antibiotikumos kezelések hatékonyságának szempontjából, hogy vajon eredményes-e az a kezelés, ahol nemcsak a „betegséget okozó” baktériumokat írtjuk ki a szervezetünkben, hanem pl. a bélflóránkban tenyésző ún. hasznos baktériumokat is. Aminek a következtében romlik az emésztésünk és a tápanyagfelszívódás, valamint az immunitásunk is csökken és a mellékhatások növelik a diszkomfort érzetünket, vagy esetenként ronthatják fizikai állapotunkat. Sőt, mára már odáig jutottunk, hogy az Amerikai Egyesült Államokban a gyógyszereket a 3. vezető halálokként jelölik meg, a szív- és érrendszeri betegségek és a rák következtében elhunytak mögött.

És most térjünk vissza egy kicsit a korábban említett immunrendszerünk első védvonalához, amikor a megfelelő tápanyagok bevitelével szervezetünk intelligens módon képes szabályozni a baktérium populációt. Ha a nem megfelelő táplálkozás következtében ez a szabályozás nem működik, akkor a védelmi teher átkerül a sejtes immunrendszerre, ami szintén rosszul működik, mert ennek az aktivitásához szükséges tápanyagok sincsenek jelen a szervezetben és ennek következtében kialakulhatnak a krónikus betegségek.

És még egy érdekes információ: soha olyan sok gyógyszer nem állt rendelkezésünkre, mint most, ugyanakkor soha nem volt annyi betegség, mint most. A két dolog között nem feltétlenül van közvetlen kapcsolat, viszont rendkívül elgondolkodtató.

Mindezek alapján elmondhatjuk, hogy a táplálkozásunknak óriási szerepe van egészségünk szempontjából (is). És számomra nyilvánvaló, hogy a fertőző betegségek miatti állapotváltozások megfordíthatók, illetve kiküszöbölhetők azoknak a tápanyagoknak – akár koncentrált – bevitelével, amik ellehetetlenítik a mikroorganizmusok kommunikációját, vagyis – ahogy korábban is írtam –, megszűnik a fertőző betegség (vagy ki sem alakul), mert a baktérium kolónia összeomlik. De úgy is fogalmazhatunk, hogy a minőségi élelmiszerekből készült vagy általunk készített ételek fogyasztása az egészségünk megőrzésének egyik nagyon fontos kulcsa. Annyira, hogyha ily módon megadjuk testünknek a megfelelő tápanyagokat, akkor meg tudjuk fordítani a betegség okozta testi állapotot, még úgy is, hogy ha mentálisan és/vagy érzelmileg stresszesek vagyunk.

FONTOS TEHÁT, hogy étkezésünk minőségére nagy hangsúlyt fektessünk a lehetőségeinkhez mérten.