TANULOM AZ ÉLETEM

Körmöczi-Kriván Péter

TANULOM AZ ÉLETEM

Körmöczi-Kriván Péter interjút készít Nóvé Ritával

Mi volt a legnagyobb kérdés benned, amikor először találkoztál Brezovai Gáborral?

Nem volt bennem kérdés abban a pillanatban, csak az, hogy jól érzem magam. Olyan voltam, mint egy kis tavasztündér, aki programról programra szálldogál és élvezi a napsütést. Ezért is tudott tovább sodródni a kettőnk kapcsolata egy másik irányba.

Gábor most ki az életedben?

A vőlegényem, szerelmem, párom, tanítóm és tanítottam.

Honnan indul a közös történetetek?

Egy fesztiválon találkoztunk először, ahol Gábor tréningeket tartott. Nagy lendülettel érkeztem és azt gondoltam, hogy én már tartok valahol és megengedésben vagyok. De belekerültem egy különleges szívtér-nyitó gyakorlatba, ahol be kellett csukni a szemem és át kellett adnom az irányítást egy másik embernek. Minden sejtemmel küzdöttem ellene és nagyon nehezen ment. Tudtam, hogy nekem a bizalom átadással dolgom van, mert olyan területeit mozgatja meg az életemnek, ami készen áll a fejlődésre.

Milyen területek voltak ezek akkor?

Bizalom az élet, önmagam és mások iránt. A könnyedség érzése, amikor elvárás nélkül lépkedsz előre, vagy hátra. Bennem akkor még volt kontroll. Pedig azt hittem, hogy már nincs.

Hogyan kontrolláltad az életed?

Belefeszültem a munkába, hogy mindent jól csináljak. Mutatni akartam kifelé, hogy én tényleg értékes vagyok. Kialakult bennem egy megfelelési kényszer, ezért kifelé éltem és minden cselekedetemmel azt néztem, hogy elég jó -e, amit teszek. Ennek persze megvoltak a pozitívumai is. Fantasztikus eredményekkel végeztem az egyetemen, jó volt az első munkahelyem, nagy karrier lehetőség állt előttem. De ez azt is hozta, hogy elkezdtem rugalmatlanná válni az életemben, mert csak a teljesítmény kényszer vitt előre.

Milyen árat fizettél érte?

A mentális egészségemet. Teljesen értéktelennek tartottam magam, még akkor is, ha valamilyen eredményt elértem. Hiába kaptam bármilyen elismerést, jutalmat, semmit nem jelentettek számomra. Ha már egy pici hibát vétettem, azonnal bántottam önmagam.

Hogyan tudtál ezen változtatni?

Ez egy folyamat, ami hosszú évekre nyúlik viszsza. Úgy indult, hogy elkezdtem rendszeresen jógázni, de azt is fanatikusan. Kellett napi másfél óra jóga és a meditáció, hogy relatíve ép elmével túléljem a napot. Úgy éreztem, hogy akkora a szakadék a lelkemben lévő élet és a megélt valóságom között, hogy azt már nem tudtam átugrani. Beleestem a ’szakadékba’ és elértem egy pontot, ahonnan már nem tudtam lentebb kerülni.

Ebből a többi ember mit vett észre?

Nem hiszem, hogy bárki is látta, belül milyen mélységekben voltam. Én nagyon jól meg tudtam játszani, hogy rendben vagyok. Aztán jött egy érzés, hogy ez már nem élet számomra és a megjátszást is elengedtem. Akkor indultam el igazán önmagam felvállalása felé.

Gábor tanítását az elejétől fogva el tudod fogadni?

Hiába egy tréningen találkoztunk először, én hozzá nem, mint tanítóhoz kezdtem kapcsolódni. Ő nem egy tréner volt az életemben, hanem A FÉRFI. Az emberi nagyságát láttam meg először, a magas minőségű kommunikációt, a végtelen kedvességet és türelmet, ami áradt belőle. Pont azt testesítette meg, amilyen párt én el tudok magam mellett képzelni.

Akkor ez egész könnyen indult?

Azt nem mondanám. Nem volt egyszerű felállás és okozhat feszültséget, ha tréner a párod. Én még ellenálltam az elején, hogy járjak Gábor tréningjeire. Az első pár hónapban nem is mentem. Közben sokat beszéltünk róla, mert a fesztiválon megélt gyakorlatok valamit nagyon megmozgattak bennem, de fontosnak éreztem, hogy időt adjak magunknak, Hogy először MI stabilizálódjunk és utána jöhet a többi. Végül kiderült, hogy nem is nehéz összehozni a tréninget a párkapcsolatunkkal.

Van közöttetek 23 év korkülönbség. Te ezt hogyan hidaltad át?

Idővel. Fél évig tartott, míg teljesen bele engedtük magunkat a kapcsolatba és közben sok szempontot át kellett gondolni. Ehhez jól jött, hogy már mertem önmagammal és a kérdéseimmel teljesen szembe nézni. Számomra mit jelent a párkapcsolat? Milyen férfival tudom magam elképzelni? Milyen jövőt látok magam előtt? Hogyan állok a házassághoz és gyermekvállaláshoz?

Mindketten azt éreztük, hogy ez valami más minőségű kapcsolódás, mint amiben eddig részünk volt. Úgy dőltünk bele a kapcsolatunkba, hogy a 23 év korkülönbséggel is mindketten szembenéztünk és ezzel együtt is egymást választottuk.

De teljesen más az, amikor már két érett, felnőtt ember találkozik. Nem naiv lányként léptem bele a kapcsolatunkba, hanem felnőtt nőként. Amikor összetalálkoztunk, már volt egy kialakult értékrendem, önálló egzisztenciám, karrierem, rálátásom az életre, célom, hogy hova szeretnék eljutni, megvolt egy kialakult énképem és tudatom. Tisztán láttam az érzéseimet és önmagamat.

Volt, hogy zavart téged Gábor tanítói minősége?

Eleinte impulzívan hatott rám, hogy vele még veszekedni sem lehet. Pedig próbáltam, hangosan és erőteljesen. Meg kellett értenem, hogy akkoriban még így próbáltam érvényesíteni az akaratomat. De azóta lecsendesedtem és megtanultam Gábor által, hogy milyen kommunikációs minőség működik hatékonyan. Amikor indulatos szavak és egymás hibáztatása nélkül tudunk tisztán beszélgetni az érzéseinkről. Ezáltal én nem Gáborhoz idomultam, hanem önmagam felé találtam meg az utat.

Volt, hogy segítséget kértél Gábortól? És ha igen, akkor kitől a párodtól vagy a tanítótól kérted?

Gábor egy óriási tudással rendelkező ember és lüke lennék, ha erre nem figyelnék. Előfordult, hogy azt mondtam egy-egy életszituációban… kérlek engem is coachingolj. mint a tanítványaid. Most már könnyen megy a kérés és kérdezés, mert teljesen tudok azonosulni az ő értékrendjével. Persze olyan is szokott lenni, hogy… most a páromra van igényem, és ez is kölcsönös tud lenni. Gábor is tud hozzám tréneri minőségben kapcsolódni, amikor ő kérdez tőlem.

Elégedett vagy az életeddel?

Korábban nem álltam meg ünnepelni, hanem rögtön néztem a következő célt, hogy mit kell még elérni. Emiatt nem alakult ki bennem elégedettség érzés. Most azt érzem, hogy azt élem, amit megálmodtam magamnak. A tréningek hatására önmagamat vállaltam fel és ezáltal rálátok a hivatásomra és arra a minőségre, ami bennem van. Így a hozzám fordulóknak lelki és testi fejlődésükhöz, az önismereti útjukhoz is tudok értéket adni. Életfeladatomnak a segítést és tanítást érzem és az a siker számomra, hogy ezt élem hivatásomként. Látom a tevékenységem eredményét a hozzám fordulókon és ezzel már elégedett vagyok.

Plusz ajándék, hogy a sikerem másokra is inspirálóan hat, mert látják rajtam, hogy milyen utat jártam be az elmúlt években. Én nem tolom rá senkire, hogy változtasson. Önmaguktól változtatnak és jó érzés, hogy ehhez nekem is közöm van.

Mit üzensz a régi Ritának, aki még elbújt a színfalai mögé?

Megölelném őt, mert tudom, hogy erre vágyik a lelke.

Mit üzensz a jövőbeli Ritának, aki még ennél is jobban beragyogja a világot?

Hálát adok neki, hogy inspirál. Hogy jobb és jobb legyek.

Ő mit mond neked?

Csak lazán Rita! Élvezd az életed. Tényleg nagyon igaz, amit Gábor is sokszor mond a tréningeken. Az életünk nem a célok eléréséről szól, hanem arról, hogy a reggeli felkelés és esti lefekvés között lévő időben milyen minőségben éled meg a pillanataidat.