12 minute read
A LÉLEKZET EREJE
Landgraf Arnold
A LÉLEKZET EREJE
Beszélgetőtársam: Kormány Krisztián
Újabb nagy „lélek”-zetű írást hoztam Önnek, Kedves Olvasó!
Nem, nem írtam el a címben szereplő LÉLEKZET szót. Ugyanis, ha kicsit visszatekintünk az időben, akkor láthatjuk, hogy a Czuczor-Fogarasi „A Magyar Nyelv Szótára” című műben – amit a Magyar Tudományos Akadémia megbízásából készítettek 1862-ben – még a fenti írásmóddal írják ezt a szavunkat.
Azonban ennek a cikknek most nem tiszte, hogy annak okát tárja fel, hogy a „lélekzet” szavunk miért változott meg „lélegzet”-re. Bár ez is megérne pár sort.
A terapeutai munkám és saját élettapasztalatom azonban azt mutatják, hogy a léleknek igenis köze van a lélekzetvételünkhöz. Többek között erről is és még sok minden másról beszélgettem a légzés kapcsán Kormány Krisztiánnal.
Krisztiánt évek óta ismerem és nemcsak dolgoztam vele együtt, de nagyon sokat tanultam is tőle, többek között a címben szereplő témával kapcsolatban is. Talán feltűnt Kedves Olvasó, hogy nem írtam titulust Krisztián neve mellé. Ez is szándékos volt, mert sok területen tevékenykedik és én nehezen tudnám besorolni egy adott foglalkozásba az Ő tevékenységét. Ezért tőle kérdeztem meg:
Hogyha a Te tevékenységedet egy foglalkozásba vagy szakmába szeretnénk meghatározni, akkor mi vagy Te valójában, terapeuta, coach, instruktor?
Ha nagyon tradicionálisan szeretnék válaszolni, akkor azt mondanám, hogy jógi vagyok. A mai világban viszont egyrészt úgy határoznám meg, hogy edző, életmódtanácsadó, coach, mert van egy olyan felülete az életemnek, ahol edzőként dolgozom emberekkel (én is ebben a minőségében találkoztam először Krisztiánnal). De mára már a legfontosabb végzettségem és titulusom a légzésterapeuta és mesteroktató. A SOMA Breath-nél végeztem, mint mesteroktató. Ugyanakkor polgári végzettségem agrármérnök és közgazdász.
...konkrétan arra gondolok, hogy mennyire hatékonyan bekapcsolnak ebben az állapotban a kreatív energiák...
Akkor egy nagyon racionális közegből „keveredtél át” erre a területre. Mi késztetett arra, hogy ekkora váltást tegyél az életedben?
Valóban, én egy erősen materialista környezetből jövök, amit egyébként nem bánok és nem tekintek hibának az életemben, mert pont ez az életfelfogás segített abban, hogy megkérdőjelezzem ezt a fajta életszemléletet. Ugyanis egy olyan egészségügyi kihíváshoz juttatott el, ahol csak egy másfajta gondolkodásmód adhatta meg a válaszokat és hozhatta el a gyógyulást az életemben. 2012-ben – a harmincas éveim második felében – azzal együtt, hogy nagy karriert futottam be, már jelentős túlsúllyal és az ehhez tartozó egészségügyi kihívásokkal, valamint pszichés problémákkal is küszködve, kétségbeesetten kerestem a kiutat. Ekkor találkoztam a Selvarajan Yesudian – Haich Erzsébet: Sport és jóga című könyvével, amit rövid időn belül el is olvastam. És bár az eszem azt mondta, hogy ez hülyeség, a szívem viszont azt mondta, hogy a könyvben leírtak bizony igazak lehetnek és elkezdtem gyakorolni az ászanákat.
De hogy jutottál el a légzés fontosságához és erejéhez?
Az ászanák gyakorlása közben és a könyvben olvasottak alapján jött a felismerés, hogy én nem orr-légző vagyok, hanem száj-légző. Majd ennek a felismerésnek a révén a könyv segítségével kezdtem el először gyakorolni és tudatosan odafigyelni a légzésemre. Majd 6 hónappal később felmondtam az akkori munkahelyemen, mert úgy éreztem, hogy nincs az a pénz, amiért én tovább csinálom azt a fajta tevékenységet, olyan körülmények között, amiben akkor dolgoztam.
Ismerős ez az érzés, vagy inkább egyfajta belső kényszer. Ilyet én is átéltem pont abban az időszakban, mint Te.
Igen, valóban ez egy belső kényszer. De olyan erős volt, hogy meg sem tudtam állítani. Annak ellenére sem, hogy a környezetemben mindenki azt mondta, hogy ne csináld, egy ilyen lehetőséget nem dobhatsz csak úgy el magadtól. Én mégis eldobtam. Ezután volt egy nagyon nehéz időszak, amikor azt sem tudtam mihez kezdjek, mit csináljak, ki vagyok, hol vagyok. De ma már tudom, hogy életem legfontosabb döntése volt. Azzal együtt, hogy ha akkor valaki nekem azt mondja, hogy meditációt és légzésmódszereket fogok majd oktatni, biztos, hogy kinevetem, hiszen bár a munkahelyemen felmondtam, az akkori tevékenységemmel nem hagytam fel és a bevételeim nagyobb részt még mindig onnan folytak be.
De akkor nálad is, mint legtöbbünknél ez a váltás egy folyamat volt, hiszen nagyon nehéz elengedni a több évi tanulást és az ezen a területen szerzett tudást és tapasztalatot és átmenni egy számunkra teljesen idegen területre.
Igen, mert fokozatosan jöttem rá arra, hogy a sors természetes intelligenciája nemcsak azt kéri, hogy hagyjak magam mögött minden korábban tanult dolgot és ehhez fűződő tevékenységet, hanem azt is kéri, hogy a munkámból származó, a megélhetésemhez szükséges bevételeimet is vágjam le arról a forrásról, ahol nem tiszták az emberek és a körülmények.
Végül is akkor, hogy jutottál el a légzésterapeutai és mesteroktatói szintig?
Az út az elmondottak ellenére elég egyenes volt, mert ahogy már mondtam, bár a munkahelyemről kiléptem, de ugyanazt a tevékenységet folytattam és 2-3 éven belül ugyanazokkal az egészségügyi kihívásokkal küzdöttem, mint azelőtt. Ekkor megkérdeztem a tanítómat a helyes megélhetésről és azt mondta, hogy nem lehet csalással, erőszakkal, manipulációval, becsapással terhelt. És valljuk be őszintén a mai világban kevés olyan terület van, ami nem érintett. De emellett az élet is erre tanított, mert mindenemet elvesztettem, amit ilyen módon szereztem meg korábban. Egészen addig, amíg ott nem álltam a Balaton partján a lélegzetemmel, a kezeimmel és a testemmel. Ez életem legnehezebb időszaka volt feleséggel, két eltartandó gyerekkel. Azonban ekkor tapasztaltam meg, hogy én hogyan érzem magam, annak semmi köze sincs sem az anyagi dolgokhoz, sem máshoz. Ekkor fordultam a légzéshez és az ún. hidegterápiához, hogy ne bolonduljak meg. A pránajámák után először a Wim Hof légzést kezdtem el gyakorolni és ekkor felrémlettek azok a 2012-es légzőgyakorlatok, amikkel én akkor már találkoztam a jóga kapcsán. Csak akkor nem voltam képes hatékonyan végezni ezt. A sok gyakorlásnak köszönhetően
azonban észrevettem, hogy a Wim Hof légzésnek van egy dinamikája. A pránajámákat viszont nálunk úgy tanítják, hogy csak finoman, óvatosan lélegezzünk. Én meg gondoltam egy merészet és a kettőt összegyúrtam. Ekkor elkezdtek működni nálam dolgok és testi, lelki, elmebeli változások indultak el bennem, amik pont olyan változások voltak, amiket már korábban több helyen is olvastam. Ráadásul amellett, hogy ez meglepő volt számomra és sokkal jobban éreztem magam, olyan lehetőségek is kezdtek megnyílni előttem, amiket korábban el sem tudtam képzelni.
A sok gyakorlásnak köszönhetően azonban észrevettem, hogy a Wim Hof légzésnek van egy dinamikája. A pránajámákat viszont nálunk úgy tanítják, hogy csak finoman, óvatosan lélegezzünk. Én meg gondoltam egy merészet és a kettőt összegyúrtam.
Itt akár a kreativitásra is gondolhatunk?
Nemcsak, hogy akár, hanem konkrétan arra gondolok, hogy mennyire hatékonyan bekapcsolnak ebben az állapotban a kreatív energiák és hoznak olyan lehetőségeket az ember életébe, amit addig el sem tudott képzelni. Így kaptam egy olyan lehetőséget nem sokkal azután, hogy elkezdtem komolyan foglalkozni a légzéssel, hogy egy nemzetközi cégnél dolgozhattam, ahol pulzushullám analízisen keresztül kellett olyan biohackeket vizsgálnom 3 éven keresztül, amik valamilyen hatással vannak az emberi szervezetre.
(A biohackerek különféle módszerekkel igyekeznek hosszú távon, kedvező hatást gyakorolni testi és szellemi funkcióikra. Vagyis „meghackelik” a testük működését. A legtöbbet tesztelt módszerek: meditáció és jóga, alvásrend változtatás, időszakos böjt, edzés, munkakörnyezet átalakítás, gyógynövények és illóolajok használata, hidegterápia, szauna és legújabban a légzés.)
Vagyis annyi volt a dolgom, hogy lélegezzek, menjek a hidegbe, melegbe (szauna), csináljam az edzéseket és erről adjak visszajelzést a pulzoximéter jelein keresztül és segítsek ezt kielemezni.
Ekkor nagyon sok ködös megfogalmazást hagytam el, mert orvosokkal dolgoztam, ahol egyértelműen kellett fogalmazni és a test biológiai és biokémiai működésén keresztül kellett egzakt válaszokat adni.
Ez megadta számomra azt a lehetőséget, hogy annyit gyakoroljak, amennyit csak akarok (és még fizettek is érte) és ezen keresztül fantasztikus mélységekig ismerjem meg az emberi test működését. Ennek következtében sikerült teljesen misztikamentesen, tisztán biológiai és biokémiai alapokon rálátnom azokra a folyamatokra, melyekről a többezer éves ősi tudásokban beszélnek.
Majd ezt követően végeztem el a SOMA Breath-nél a légzésterapeutai és mesteroktatói képzést, ahol pedig további légzéstechnikákat és egyéb a légzésmeditációval kapcsolatos tudást szerezhettem meg. Így a sok gyakorlás és a hozzákapcsolódó orvosszakmai csapattal való együttműködés, valamint a mesteroktatói képzésből raktam össze azt a légzésinstruktori képzést, amin már te is részt vettél.
Ez így egy teljesen új módszer, hiszen Te tulajdonképpen túlléptél a mesteroktatói kereteken és létrehoztál egy teljesen új módszert. Amit már nekem is volt szerencsém megtanulni tőled.
Én inkább szintetizált módszernek mondanám. De a lényeg az, hogy azt vettem észre a légzésnek a felszabadító ereje kapcsán – főleg a pozitív légzésvisszatartás és a negatív légzésvisszatartás oldalát is, ha nézzük –, hogy elkezdtek a korábban hátrányosnak számító tulajdonságaim előnyökké változni. Ugyanis én komoly életvezetési problémákkal küzdöttem.
Kifejtenéd ezt bővebben?
A figyelemzavaromból fakadó korábban villanásszerű impulzusokat, amik bármivel kapcsolatban egy-egy kreatív ötletként megjelentek bennem, azokat megtanultam célirányosan használni. És ezt nem úgy, hogy leültem gondolkodni, hanem célzottan a feladatra fókuszálva jöttek a kreatív ötletek.
Akkor ez azt jelenti, hogy irányítani tudtad a kreativitásodat adott területre, témára, időpontra?
Igen.
És ezt azoknak a légzésmeditációs gyakorlatoknak köszönheted, amiket te szintetizáltál?
Igen. Mégpedig a légzésnek a biológiai és biokémiai hatásainak és összefüggéseinek köszönhetően. Ugyanis a légzéstechnikákon keresztül az autonóm idegrendszer sorozatos újraindításáról és kiegyensúlyozásáról van szó, továbbá az endokrin rendszer (hormonrendszer) vezérléséhez tudunk hozzáférni. Vagyis valójában a tulajdonságainkat nem átalakítjuk, hanem feltisztítjuk azokat. Így az a fajta kapkodás, töredezettség, alávetettség, ami a figyelemzavarhoz kapcsolható az elkezd egy kifejezetten élvezhető tudatállapottá válni.
Akkor ez ilyen módon erősen összefügg az önbizalommal.
Főleg azzal kapcsolatban, hogy amikor figyelemzavaros (ADHD) vagy, akkor amíg ez nincs „megdolgozva”, akkor az az élményed, hogy bármihez kezdesz bármilyen jó szándékkal, az biztos rosszul sül el.
Bennem ez úgy jelenik meg, hogy a figyelemzavar révén Te nem tudtad irányítani az egyébként kiemelkedő képességedet, ami a teremtés képessége és ennél fogva a félelmeidből és a kétségeidből fakadó negatív dolgokat hoztál létre, hogy visszaigazold, Te erre nem vagy képes.
Annyira igaz ez, hogy nekem korábban ezek be is épültek az életembe, bár a külvilág számára ebből nem sok minden látszott. Ugyanakkor bennem hatalmas belső feszültséget okozott és a családdal, a gyermekeimmel, az élettel való kapcsolatom mind katasztrofálisak voltak.
De hogy tudtad kioldani magadból ezt a hatalmas ellentmondást és az ebből fakadó belső feszültséget?
Az általad is megtapasztalt és átélt, a légzésen alapuló oldási technikákkal elkezdtem feloldani és kiszedni magamból. Ráadásul ezek a saját oldások megmutatták, ahhoz, hogy feloldjunk egyegy kényszerviselkedést vagy erre való hajlamot, nem feltétlenül kell belemenni, hogy azt mi okozta. Viszont a kényszerviselkedésbe érdemes beleengedni magunkat és megjárni annak mélyebb bugyrait is.
Ezek szerint az a légzéstechnika, amit Te kidolgoztál, akkor a fent leírtakban segít?
Maga a légzéstechnika egy eszköz ahhoz, hogy eljussunk arra a pontra, ahol bekövetkezik az az alapállapot, amikor már képesek vagyunk bizonyos dolgokat átírni, újra kódolni, újra teremteni magunkban. Ugyanakkor arra jöttem rá itt az évek alatt, hogy a légzéstechnikával és annak különböző variációival, mintegy eszközzel, gyakorlatilag a szervezetünket képesek vagyunk átmosni, kitakarítani azáltal, hogy az autonómidegrendszert „megsétáltatjuk” a szimpatikus és paraszimpatikus oldalai között. Ebből ki fog jönni egy letisztult középállapot. Itt azonban fontos megjegyeznem, hogy nem a légzőgyakorlat a lényeg – és nem szabad túlértékelni a légzőgyakorlatok jelentőségét –, hanem a légzőgyakorlatok biológiai eredményeként létrejövő állapot elérése a cél. Ez az állapot a testnek is sokkal lazább, megengedőbb, befogadóbb állapota, mert sokkal kevesebb a feszültség benne. Olyasmi, mint egy csecsemőé. Ugyanis egy ilyen laza testi állapotban a tudatunk is nagyon laza és bármit képes letükrözni. Ugyanakkor egy feszültséggel teli test sejtszinten, az idegszálakon keresztül kapaszkodik a traumában átélt élménybe. Viszont ehhez a kapaszkodáshoz való ragaszkodás mindig az agyból jön. Azt ugyanis kevesen tudják, hogy egy izomgörcs, egy rövidülés az soha nem az izomban generálódik, hanem az agy úgy tudja, úgy rögzül benne, hogy azt neki az idegszálakon keresztül feszesen kell tartania. Ha viszont adunk egy ellentétes jelet az agynak, legalább átmenetileg (a különböző testkezelési eljárásoknál is ezt alkalmazzák), akkor bekövetkezik egy oldás, mert az agy kilép abból a mintázatból, ami rögzült benne. De ha a lenyomatot nem töröljük, akkor rövid időn belül a test ugyanabba az állapotba kerül, mert az agy ugyanazt a rossz jelet fogja adni az izomnak.
Ez azt jelenti, hogy a testen keresztül, de az agynak a jelzésével tudunk visszahatni a testre. De akkor a légzésnél is így működik ez?
Igen, a légzéstechnikáknál is pont ugyanígy tud működni, ha jól csináljuk. És ami az én „újításom” ebben, hogy nálam teljesen más a légzés dinamikája és intenzitása, mint amit más légzéstechnikáknál alkalmaznak. Vagyis a légzésnek a mélysége, a ritmussal való összefüggése, a rekeszizomnak a pozíciója és annak a kötődése a bolygóideghez, mind, mind fontosak az eredményesség szempontjából. És az idegrendszer két állapota (szimpatikus és paraszimpatikus) közötti mozgatásával el lehet érni azt az állapotot, hogy az idegrendszer „ledobja a láncot”, vagyis csinálunk egy újraindítást (resetet). Ilyenkor az újraindításoknak köszönhetően a „szemét” egy részét el tudja engedni az idegrendszer és megszabadul a feszültség egy részétől, ennek köszönhetően a tudatalattiba be tud kerülni egy másik, egy új program.
A leírtak alapján úgy gondolom, hogy mind Krisztián életútjából, mind a módszer kielemzéséből egyértelmű, hogy mekkora ereje van a lélekzetünknek. Beszélgetésünk első részének zárásaként mi az, amit még hozzátennél ehhez a témához?
Ezeknél a ritmikus légzésmeditációknál nemcsak arról van szó, hogy ezekkel a módszerekkel az idegrendszer egyik vagy másik (szimpatikus vagy paraszimpatikus) irányba való billentésével lehet foglalkozni, hanem azt is meg lehet mondani, hogy mennyi a total power – így hívják ezt a mutatót –, ami az idegrendszernek a tényleges fizikai jelerőmennyiségét adja meg, hogy az adott esetben hogyan működik. És mi ezen a ponton mértünk gyökeres változást az embereknél.
Köszönöm Krisztián, hogy adtál egy kis rálátást erre a területre nekem is és az olvasóknak is és megmutattad, hogy mekkora potenciál rejlik a lélekzetünkben.
De, hogy valójában miért és hogyan kapcsolódik a lélek a légzésünkhöz és mik azok a folyamatok, amelyek lejátszódnak bennünk a légzésmeditáció alatt, erről a következő számban fogok tovább beszélgetni Krisztiánnal.
