Készíts ökotudatos kertészeti tervet a következő évre!

Veres Mónika

Ökotudatosan kertészkedünk!

Készíts ökotudatos kertészeti tervet a következő évre!

Év végére egy kis ötlettárat terveztem hozni a jövő évi kertészkedéshez, mégpedig a környezettudatosság előtérbe helyezésével. Mert lehet úgy is növényt termeszteni, díszkertet fenntartani, udvart rendezni, hogy azzal visszafelé is adjunk, óvjunk, regeneráljunk, és a lehető legtöbbet kihozzuk abból, ami otthonunkban adott.

Tudom, hogy egyre többen irányítják figyelmüket a fenntarthatóság, az ember és természet harmóniájának iránya felé, sőt, maguk is szívesen tesznek valamit, amivel hozzájárulnak a környezet hosszú távú védelméhez. Ma már ebben a szellemben élünk, és sokaknak egyre rosszabb érzés azt a töméntelen mennyiségű műanyag csomagolást kidobni a szemétbe, ami pár nap alatt keletkezik a lakásban, vagy a zsákszámra összegyűjtött falevelet, növényi hulladékot kivinni a gyűjtőhelyre.

Ha vannak ötletek és azok érdeklődéssel találkoznak, akkor belőlük kiindulva sok irányban lehet mozogni az ökotudatosság mentén. Lehet egyéni innovációkat is alkotni, igazán jól működő rendszerek léteznek magán udvarokon. Az új szemléletek bevezetése nem olyan bonyolult, mint ahogyan elsőre gondolnánk, és nem is kell mindent azonnal, egy év leforgása alatt megváltoztatni. Szerintem jobb a fokozatosság, a megfigyelés, tapasztalatszerzés, elemzés. A hirtelen jött nagy ötletek gyakran kudarcba fulladnak, mert egyszerre igényelnek túl nagy figyelmet, amit az ember adott időben nem valószínű, hogy követni tud. Az sem biztos, hogy megfelelő szakértelem nélkül első próbálkozásra sikerül egy olyan rendszert összehozni, aminek a részletei jól támogatják, de minimum nem ütik egymást. A jövő év lehet egy új kezdet a kertészkedésben, de lehet megújulás is, fejlesztés a környezettudatosság mentén. A tél a legjobb időszak a tervezéshez. Építsük be gondolatainkba azt a felfogást, hogy a természetbe vissza is akarjunk adni, ne csak használjunk és elvegyünk!

Ha néhány alapelvben, vagy irányban akarunk gondolkodni, akkor a hulladék csökkentését/átalakítását, a talaj folyamatos regenerálását, a vízhasználat optimalizálását, őshonos növényeink választását, a fajok sokféleségének támogatását és a vegyszerek kerülését kellene előtérbe helyeznünk. Mindenképp tervezzünk, mert ha céltalanul indulunk el növényeket vásárolni, olyanokat is megveszünk majd, amelyek nem illeszkednek a kertünkbe.

A biodiverzitás támogatásáról már előző cikkemben is írtam, mert fontosnak tartom a faji sokféleség jelenlétét a magánkertekben is.

Az őshonos növényeink a klímaváltozás miatt hamarosan kihívásokkal nézhetnek szembe és folyamatos, lassú átalakuláson mennek majd át. Megőrzésüket támogathatjuk telepítésükkel, vegyes ültetésükkel. Ők jelentik a legtermészetesebb élőhelyet és táplálékforrást helyi állataink számára, ezzel a fajok sokféleségét aktívan elősegítik.

Ha vegyszereket használunk, azzal csökkentjük a talaj élőlényeinek változatosságát. Biológiai védekezéssel, természetes növényvédő szerekkel – például a jól ismert csalánlével, betelepíthető katicabogarakkal – a kórokozókat, kártevőket kiiktathatjuk.

Fogadjuk el azt, hogy kertünkben igenis működik az élőlények közötti tápláléklánc, és ezért ne vágyjunk tökéletesen hibátlan növényekre.

Kiélhetjük kertépítési vágyunkat, ha természetes élőhelyeket alakítunk ki madaraknak, sünöknek, gyíkoknak, bogaraknak, és ezzel bevonzzuk, beköltöztetjük őket udvarunkra. A lombhullató sövények alatti avar – például a gyertyáné – imádott kapirgáló helyei a feketerigóknak. A sziklás, farönkös részekben gyíkok, bogarak, békák bujkálnak. Legkönnyebben madarakat hívhatunk kertünkbe fészkeléshez alkalmas, vagy bogyós termésű cserjékkel, fákkal. Egyetlen tő nyári orgonával pillangók százait vendégelhetjük meg minden nyáron teraszunk mellett.

A legideálisabb szemlélet a permakultúrás termesztés lenne. Ha utánozzuk a természetben zajló ökológiai folyamatokat, akkor egy olyan rendszert alakítunk ki, melyben az élőlények egymásra pozitív és támogató hatással vannak. Már az első évben tapasztalhatjuk, hogy a talaj minősége javul a visszaforgatott tápanyagok által, és megmunkálása egyre könnyebbé válik, mondhatni ásás-és kapálás mentessé. Ez azt jelenti, hogy természetes kertünk életébe elég lesz csak időnként kicsit beavatkoznunk.

Ha komposztálunk, akkor nem fog fájni a fejünk a rengeteg zöld hulladék sorsa miatt, és humuszban, tápanyagban gazdag talajunk lesz évről-évre. A háztartási hulladékok is felhasználhatóak. A talajt ápolni és gazdagítani kell folyamatosan, ez az alapja annak, hogy növényeink minél jobban kibírják a szélsőséges környezeti hatásokat. A kertünk szerves anyagát ne vonjuk ki, hagyjuk meg helyben, és alakítsuk át! Ha nő a szerves anyag tartalom, meredeken nő a talaj vízmegtartó képessége is. Ez a növények biztos fejlődése és a vízspórolás miatt is nagyon fontos. Hiszen ebben az esetben a vízmegtartó képesség sokkal jobb, a víz tárolódni tud, és felhasználható lesz egy esetleges kánikulában. A tápanyagok biztosítottak, sőt, a talaj stabilabbá válik az erózióval szemben. A komposztban lévő tápanyagok raktározódnak és biztosítják az igény szerinti adagolást. Vásárolhatunk plusz természetes talajjavítókat – például trágyákat, huminsavat, mikorrhiza gombákat -, de ha talajunk jó minőségű, a komposzt is elég.

A mikorrhiza gombák szimbiózisban élnek a növények gyökerével, segítik őket a tápanyag-és vízfelvételben. Gyorsítják a gyökér fejlődését, védelmet nyújtanak a kórokozókkal szemben. A növény sokkal egészségesebben fejlődik általuk.

Okos kertészeti rendszerekkel optimális egyensúlyt lehet fenntartani a talajban. Az egyszerű csepegtető berendezéssel nem csak időt spórolhatunk, de úgy lesz mindig megfelelően nedves a talajunk, hogy közben a vízpazarlást minimálisra fogjuk vissza. Esővíz gyűjtéssel gazdaságosan kiküszöbölhetjük a kánikula körüli forró heteket.

A fenntartható anyagok használata egyszerűen megvalósítható. Ha komposztálunk, akkor értékes talajunk lesz minden évben anyagi kiadások nélkül. A zöldtrágya beforgatható a talajba. Természetes mulccsal – szalma, széna, fakéreg, faforgács – megtarthatjuk a talaj nedvességét és elkerülhetjük a gyomokat úgy, hogy az anyag lebomlásakor tápanyagot juttat a talajba. Kertépítéshez használhatunk bambuszt, nádat, újrahasznosított faanyagokat, természetes kőzeteket, palántázáshoz pedig préselt papírból, vagy kókuszrostból készült lebomló cserepeket. A talajtakarás jó módszere a természetes kender talajtakarók, juta hálók. Hogy milyen kertészeti termékeket, anyagokat lehet ma már vásárolni természetes anyagokból, annak csak a fantázia szab határt!

A kertterv megalkotása egy folyamat. Napokig vagy hetekig készülhet. Jó, ha kézzel rajzolt vázlatot készítünk, de elérhetőek ingyenesen letölthető kerttervező, vagy rajzoló programok, melyekben a legismertebb növények is fellelhetőek. A kézi tervnél 1:100 arányt érdemes használni. Ha szeretnénk még jobban felbontani a tervet, akkor kiemelhetünk belőle részleteket és külön lapon kidolgozhatjuk őket nagyobb felbontásban. A rajz azért jó, mert térben el is tudjuk helyezni a növényeket, épített elemeket, és nem fognak a kialakításkor meglepetések érni minket abban az esetben, ha pontosak a méreteink.

Min érdemes hosszasabban elmélkednünk?

A kerttervezés nem egy délután alatt történik meg. Újra és újra nekiülve fog megszületni a legoptimálisabb kialakítás, amit még az utolsó pillanatban is törölni fogunk, hogy aztán elölről kezdhessük az egészet. Nagyon sok szempontot kell figyelembe vennünk, közülük az alábbiakat is érdemes mérlegelni.

1. Milyen funkciókat szeretnénk kialakítani a kertünkben? Ez egy nagyon fontos kérdés, mert alapjaiban határozza meg azt, hogy mennyire fogjuk tudni kihasználni a kinti tér adta örömöket. Sok-sok kerti elem és építmény kerülhet kialakításra: terasz, sziklakert, pázsit, ágyások, cserjefoltok, szoliter fák, veteményeskert, hinta, mászóka, homokozó, kerti tó, pergola stb. Ha az udvar alkalmas azokhoz a tevékenységekhez, amelyeket szeretnénk kint csinálni, akkor fogunk valóban sok időt a természetben tölteni. Ehhez egészen egyszerű megoldások is tökéletesek, nem szükséges költséges építkezésekről álmodozni.

2. Hogyan akarjuk a környezettudatosságot alkalmazni? Talán az a legjobb, ha olyan célokat tűzünk ki, amit később is rendszeresen tudunk teljesíteni. Haladjunk lépésről lépésre, és először csak egy ötletet valósítsunk meg!

3. Mekkora legyen a növénymennyiség, és hogyan legyen elhelyezve? Ez nagyban függ a telek méretétől és attól, hogy mennyire sűrűn akarjuk beültetni. Az ideális egy középút lehet, a ritkás és a dzsungel között valahol félúton odafigyelve arra, hogy minden szinten legyenek növényeink, a lombkorona, cserje-és gyepszinten is. Nem mindegy, hogy milyen igényű a növény, amit tervezünk és milyen méretű lesz később. Hajlamosak vagyunk egy picike növényről azt gondolni, hogy pár év múlva is hasonlóan fog kinézni. Pedig hatalmasra nőhet, és kellemetlen lesz, ha esetleg emiatt el kell majd távolítani. Ezért mindenképp tájékozódjunk arról, hogy 10 év múlva hogyan fog kinézni jövőbeli fánk, cserjénk az adott helyen.

4. Milyen növényeket ne válasszunk? Vannak olyan fajok, amelyeket ma már egyáltalán nem érdemes megvásárolni klímánkon. A buxus kártevője például, a puszpángmoly pillanatok alatt tarra rágja a teljes növényt. A smaragd tuják a nyári kánikulánkat egyre kevésbé tolerálják, tömegével pusztulnak ki. Jobb, ha őket már egyáltalán nem vesszük számításba.

5. Milyen a talajunk? Pergős, tápanyagban szegény homoktalaj, humuszban gazdag vályogtalaj, rögös agyagos, vagy kis tápanyagszintű tőzeges talaj? Azért fontos megvizsgálni, mert az esetek nagy részében szükség lehet javítani rajta mindaddig, amíg a permakultúrás termesztés első néhány évéig meg nem érkezünk. Ekkor már nagyszerűen tudjuk gazdagítani talajunkat érett komposzttal.

6. A nap járása telkünk felett meghatározó tényező. Figyeljük meg, hogy főként tűző napon áll, félárnyékban vagy árnyékban az udvar és a főbb részek? Ma már olyan erős az UV és a hő, hogy a napos fekvést kedvelő növényeknek is jól jöhet egy kis laza árnyék, például néhány szilfa, ami alatt megbújhatnak.

7. Tervezzük meg a tőtávolságokat! Díszkert és veteményeskert esetében is jó pontosan megrajzolni a növények közötti távolságot, aminél mindig vegyük figyelembe a kifejlett állapotot. Ez fák esetében különösen igaz, főleg a telekhatár közelében tervezetteknél. A zöldségeket nyugodtan tegyük picit közelebb egymáshoz, mint ahogyan alapból javasolt lenne, így lombjuk hamarabb fog záródni, alattuk a talaj megfelelő takarásba kerül, nedvessége megmarad, a gyomokat nem engedi kihajtani.

8. Hogyan fogunk öntözni? Ha a permakultúrát választjuk, kevesebbszer kell majd öntöznünk a takarás miatt, melyet mulcsozással tudunk biztosítani, mert a talajfelszín nedves lesz, és a talaj menti pára is a növények szintjén marad. Az esővíz gyűjtését sokan kedvelik, illetve a kútvizet is használják, amit viszont érdemes bevizsgáltatni, ha veteményeskertet locsolunk vele. A vizsgálat során baktériumokat, szennyvíz általi szennyeződést, nitritet, nitrátot, fémeket keresnek a vízben, és meghatározzák azt is, hogy használható-e biztonsággal öntözésre.

9. Milyen talajtakarót fogunk használni? A mulcsozás a sorok közé szórva, vagy az ágyásokban véd a napsütéstől, az erős párolgástól, akárcsak az erdőben lehullott falevelek. Gyomokat nem fogunk találni, sokkal kevesebb munkára lesz szükségünk. Mulcs lehet friss, vagy száraz növényi maradvány, például levelek, aprított galylyak, szalma, fű.

10. Mennyi időt tudunk kertészkedésre szánni? Saját tapasztalatom alapján a permakultúrás termesztés olyan kevés munkával jár, ami abszolút vállalható. Az egésznek az alapja az a tápanyagban gazdag, humuszos puha talaj, amelyet mi magunk alakítunk ki a növények visszajuttatásával, komposztálással, mulcsozással. Ha ezt elértük, nem lesz többé száraz, rögös talaj, nem lesz szükséges kapálni, gyomlálni, ásni a veteményeskertben.

Az ökotudatos kertészkedés annyira sokrétű, hogy érdemes róla részletesen olvasni szakkönyvekben, szakmai cikkekben. A legtöbben szeretnének néhány környezettudatos szokást bevezetni az életükbe. Érdemes olyat választani, aminek a folyamatos tartása hosszú távon menni fog. A kertben ez egy jó kis kihívás, emellett komoly sikereket is hoz.

A témához kapcsolódó előző cikkeimet itt olvashatod:

Biodiverzitás a saját kertünkben

Komposztálás – kis lépések a fenntartható jövőért

Önfenntartó díszkert kialakítása

Önfenntartó konyhakert 10 tippel a permakultúra szellemében