
13 minute read
Chandler Bing hagyatéka 5. rész
Gyurkovics Eszter
Chandler Bing hagyatéka 5. rész
A Jóbarátok, mint sorozat utóélete
Tíz év rengeteg idő, főleg a húszas-harmincas éveiben járó ember számára. Elköltözik otthonról, megismeri élete szerelmét, megházasodik, családot alapít, saját ingatlant vesz, karriert épít - a sorrend tetszőleges. Ilyesmiknek lehettünk tanúi, ami egy évtized alatt történt a sorozat szereplőivel. Ám a színészek a „való életben” is hasonló mérföldköveket léptek meg a Jóbarátok forgatása alatt: Kudrow akkor várta az első babáját, amit bele is írtak a cselekménybe, Monicának az ötödik évad után volt az esküvője, és a tizedik évadban jómaga is babát várt, csakhogy a cselekménybe nem írhatták bele, ezért takargatnia kellett magát. Matt LeBlanc karriert épített, Aniston és Perry filmeket forgatott, Schwimmer családot alapított. A hat színésznek mindkét fronton egy kedvező mederben haladt az élete, egészen addig, amíg le nem zárult egy évtizednyi, már-már megszokott korszak. Hogyan veszi fel ilyenkor az ember a régi életének a fonalát, illetve hol folytatja? Milyen az élet a Jóbarátok után? Hogyan folytassa egy sztár, ha életének show-ja végetér?

A hat főszereplő életének további alakulása
Ahogyan az előző cikkben érintettem, Joey figurájának életét szándékosan hagyták nyitva, hogy az akkor már szerződéssel is megpecsételt Joey című sorozatban folytatódjon a karakter története. A rajongókat nem váratták sokáig, három hónappal a Jóbarátok záróepizódja után a képernyőkre kerültek az első részek. Ám ez a sorozat olyannyira nem okozott sikert, hogy két évad után le is vették a műsorról. A sikertelenség fő okának azt tartják, hogy az összeszokott szerzőtrió felbomlott, és csupán Bright maradt az íróstáb tagja, két „új” írótárssal, akik úgy formálták át Joey karakterét, mintha egy részt sem láttak volna a Jóbarátokból. Elvégre egy Los Angelesben élő és sikeres, már befutott színész, akinek jól működő párkapcsolata van, egyáltalán nem vall Joey-ra.
Így Matt LeBlanc máshol keresett szerencsét, mert ő a sorozatok világában érezte jól magát. A legsikeresebb közreműködése a Sikersorozat c. produkcióban volt főszereplőként 2011-2017 között, és 2016-2019-ig még a Top Gear autós műsorban is szerepelt.
Lisa Kudrow is a számára biztonságot adó tévésorozatoknál akart volna maradni, ám ő kevesebb sikerrel tette ezt. Már csak mellékszerepek jutottak neki, és egy-két filmbéli jelenet, szintén mellékszereplőként. A leghíresebb alakításaként a Lány a vonaton című, 2016-os filmet lehetne megemlíteni.
David Schwimmer a színház világából csöppent bele a tévézésbe a Jóbarátok által, de ezt a tíz évet leszámítva a színház iránti szerelme végig megmaradt, ezért pár mellékszerep és szinkronszínészi feladat mellett a záróepizód után vissza is tért oda.
A Monicát alakító Courtney Cox sem akart tágítani a tévézéstől, és legalább számára kedvező szelek fújtak: a Született Szinglik c. vígjátéksorozatban mind a hét évadban brillírozott (20092015), és a Sikoly című franchise-ban is újra meg újra visszatér, legutóbb tavaly.
Az eddig említett színészek a tévézésen kívül is keresték a boldogulást, pl. szinkronszínészkedéssel vagy egy különleges hobbival. Ám Matthew Perry annyira beleszeretett a szitkomok világába, hogy ő ott képzelte el a karrierjének a folytatását. A humor, amely tulajdonságára Chandler karaktere íródott, valahogy már nem tudott kiteljesedni. Bár a Bérgyilkos a szomszédom című film mindkét részében és a Megint 17-ben maradandót alakított, de azóta a siker elmaradt. Én személy szerint azt nem értem, miért nem csapott fel stand up-comedysnek.
Jennifer Aniston életének további alakulását meg nem kell bemutatnom, mert a hat színész közül ő maradt a leghíresebb. A legtöbb mozifilmet ő forgatta, és az ő magánéletében szeret vájkálni a legjobban a bulvársajtó. Nekik – nekünk – ő maradt Rachel, és ahogy a sorozatban, úgy a való életben is azt a happy endet kívánjuk neki, mint amit a karakterének írtak. Örülünk a házasságainak, szomorkodunk a válásain, és drukkolunk a babához. A pletykalapok a legtöbb példányt Aniston vélt terhességével adták el, és még az újságkihordófiúval is össze akarták boronálni.
Persze egy-két évvel a sorozat befejezése után a sajtó a többi öt színész lábnyomában is loholt, sorra cikkeztek sikertelen házasságokról és befuccsolt produkciókról, a hiénák mindenről tudni akartak. A hat színész egyébként is jócskán megfizette az árát a népszerűségüknek. Először meg kell küzdeniük a hirtelen jött siker következményeivel, és azzal a tudattal, hogy ez a hat huszonéves fiatal képviseli az X generáció tagjait, utána a hírnévből fakadó ürességgel, mikor azt érzi az ember, mindent elért, amit egy színész elérhet, és innentől kezdve minden egyéb szakmai tevékenységhez elvész a motiváció. Majd ha a hírnév kopni kezd, nehéz helyet találniuk egy olyan világban, ami hatalmasat változott a Jóbarátok óta.

Ők nem a kétségbeesett pénzkereseti lehetőséget keresték a színészkedésben, hanem a szenvedélyüket, a tehetségüket akarták kiélni, vagyis csak végezni a munkájukat, tovább élni az életüket. De úgy rettenetesen nehéz, ha pl. Kudrowval mindenki Phoebe karakterét azonosítja, és az összes szerepénél azt a „phoebes” flúgosságot várják el tőle, mint amit megszoktak tőle, holott a szerepe szerint egy teljesen más figurát kéne alakítania. Ebből a skatulyából sosem tudtak kitörni, és tulajdonképpen ez írta alá a halálos ítéletüket Hollywoodban.
De azért annyira sajnálni sem kell őket. A tíz év alatt, meg az utólagos jogdíjakkal annyi pénzt kerestek, amiből életük végéig boldogan megélnek. Csakhogy a személyes boldogságot még ők sem tudták maguknak megvásárolni. Főleg Perry nem, akiről még szó lesz.
Eddig minden cikkben leírtam, mekkora volt az összhang a stáb, az írók és a színészek között. Azt gondolnánk, hogy a hat főszereplő olyan szoros barátságot alakított ki a tíz év alatt, ami a kamerákon kívül is és a sorozat után is megmarad. Mégsem így történt. A díszlet lebontása után mindenkit Amerika legkülönbözőbb területeire sodort az élet, valakit egy új munka, valakit meg a családi fészek berendezése motivált. Még csak közös projektekbe sem fogtak bele. Egészen 2021-ig, amit pár sorral később bővebben kifejtek. Egyedül Aniston és Cox barátsága maradt meg, de az olyan szorosan, hogy Aniston lett Cox kislányának, Coco-nak a keresztanyja.
Ami az írótriót illeti, Crane és Kaufmann továbbra is meghitt barátságot ápoltak, és pár közös projekten kívül külön sorozatokba is besegítettek. Kaufmann elindított egy saját sorozatot Grace és Frankie címmel az HBO-n, ezen kívül Crane-el együtt dokumentumfilmekben producerkedtek. Ők lezártnak érezték a Jóbarátokat, ezért nem csatlakoztak Bright-hoz a Joey című sorozatba. Bright azt hitte, az ismert karakter személye elég ahhoz, hogy újabb kasszasikereket érjen el Matt LeBlanc-kal, így annál jobban csalódott, mikor a koprodukció nem hozta meg a várva várt eredményt. Bright csalódott a tévézésben, nem akarta csinálni többé, és a visszavonulása után vette csak észre, hogy az elmúlt tíz év alatt kimaradt a családjának az életéből. Nem kóstolta a felesége főztjét vacsorakor, nem látta a gyerekeit felnőni, így csak az egyetemi évek alatt tudta támogatni őket. A feleségével is elhidegültek, Bright egy ideig külön is költözött, ám végül kibékültek. Jó lecke volt ez számára, a tévézéshez nem vágyott vissza, ezért inkább oktatta azt.

Újra együtt!
Miután a bulvársajtó nem tudott több bőrt lehúzni a hat főszereplő szakmai és magánéleti sikereiről és sikertelenségeiről, arról kezdtek el cikkezni, hogy vajon összeáll-e újra a Jóbarátok csapata. Egyes híresztelések szerint az NBC csatorna megállapodott a stábbal egy négy, egyenként egyórás epizód leforgatásáról, mások mozifilmről pletykálkodtak, ismét mások meg abba kezdtek el beleáskálódni, hogy a hat főszereplő közül éppen melyikük a fő bűnös, aki szabotálja a közös munkát.
Ebből persze semmi sem volt igaz. A híresztelések közepette a sajtó egy olyan fontos kérdést figyelmen kívül hagyott, hogy kit érdekelne egyáltalán egy szitkom szélesvásznú változata. Milyen cselekményt lehet kitalálni a vágyott happy end után? Hogyan lehet egy háromkamerás szitkomból egy mozifilmet forgatni úgy, hogy ne vesszenek el azok a vígjátéki elemek, amelyek a sorozat alapesszenciáját adták? Mi módon adja vissza a Jóbarátok a rajongóknak azt a jellegzetes alaphangulatot úgy, hogy az művészileg koherens legyen?
Sehogy. Még ha a szerzőtrió fejében meg is fordult ilyesmi, egy vicces ötletnél nem tartották többre. Aztán amikor a Szex és New York című (bár egy kissé más kategóriájú) sorozatból két sikeres mozifilmet is forgattak, újra előkerült az újraegyesülés témája. De a szerzőtrió sem mozifilmről, sem újabb epizódokról nem akart hallani, mert ők a cselekményt befejezettnek tekintették. Valami mással, valami különlegessel, valami egyedivel, valami Jóbarátokhoz méltóval akartak előállni. Nem egy új történet kreálása volt a cél, hanem a meglévő felelevenítése. Így született meg a Jóbarátok: Újra együtt című, majdnem kétórás, showműsoros-beszélgetős visszaemlékezés.
A helyszínt az intro-ban látható szökőkút előtt rendezték be, élő közönséggel és James Corden házigazdával az élen. A díszletet a Central Perk kávéház-beli narancssárga kanapéval tették kerekké, amin a hat főszereplő színész helyet foglalt. Corden kérdéseket tett fel nekik, beszéltette őket, és a projektoron nem sokkal korábbi felvételeket játszott le nekik és a közönségnek, amik szintén az újraegyesülés nevében készültek.

Ezeken a felvételeket azt látjuk, ahogyan a hat színész a „Jóbarátok” feliratú stúdióba belép, ahol Monicáék és Chandlerék lakása van felállítva, mellette meg a Central Perk. Első kézből lehetünk tanúi, ahogyan a színészek annyi év után látják és üdvözlik egymást, láthatjuk az örömöt, az igazi könnyeket és az idő múlását az arcukon, és velük együtt nosztalgiázhatunk a díszletben. Cox elmeséli, hogy az étkezőasztal közepén elhelyezett gyümölcskosárba rejtette el mindig a szövegét, Schwimmer megosztja velünk azt, hogy az egyik tartóoszlopba mindig beverte a fejét (amit dramaturgiai okokból nem távolítottak el, de egyébként tényleg zavaró helyen volt), és LeBlanctól megtudjuk, hogy az egyik jelenetben olyan hevesen vetődött a fotelba, hogy kiugrott a válla, és aznapra be kellett fejezni a forgatást. Olvasópróbát tartottak az eredeti szövegkönyvből, miközben alávágták hozzá az eredeti jeleneteket, és a leghíresebb epizódot, Az embriók-ban szereplő kvízt is újrajátszották, éppen csak a sorozathoz kapcsolódó kérdésekkel.
Érdekes volt megfigyelni, hogy a hat fő sztár mennyire másképp emlékszik a sorozatra, mint mi, rajongók. Például nem jutott eszükbe a flúgos alsó szomszédjuknak, Mr. Hickles-nek a neve, és Schwimmer nem emlékezett arra az epizódra, mikor LeBlanc-kal másfél napon keresztül úgy dobálnak egy labdát, hogy az ne essen le, mire Kudrow bevallja, hogy ő sosem nézte meg a sorozatot.
A Corden vezette beszélgetések alatt meg kiderül, hogy Aniston és Schwimmer végig vonzódtak egymáshoz, de valamelyiküknek mindig volt kapcsolata, mikor a másikuk szabad volt –mintha csak Kaufmannék írták volna ezt a forgatókönyvet is. Őszintén beszéltek arról, ki hogyan döbbent rá, hogy híresek, és utólag már elárulhatták, mennyire utáltak Marcellel, a majommal együtt dolgozni.
A vendégszereplő-kártyát a szerzőtrió ki nem hagyta volna, de ezúttal úgy, hogy a hat színésznek is meglepetés legyen. Így történt az, hogy Lady Gaga együtt énekelte Kudrow-val a Büdös macská-t, Cindy Crawford mutatta be a kifutón Schwimmer felhúzhatatlan bőrnadrágját, a közönség soraiból egyszercsak megjelent Elliot Gould és Christina Pickles, akik Monica és Ross szüleit játszották, és persze nem maradhatott ki „Ó te jó ég”-Janice sem (Maggie Wheeler).
Pár meglepetésvendég dokumentumfilm-szerűen szólalt meg egy bejátszásban, pl. David Beckham, aki elárulta, hogy a sok utazása alatt, egy egyszemélyes hotelszobában, távol a családjától mindig Jóbarátokat nézett, mert az felvidította.
Megszólaltattak hétköznapi embereket is, kortól és földrésztől függetlenül, hogy kinek mit jelentett a Jóbarátok. A kínaiak innen tanultak meg angolul, egy ghánai asszony Rachel karakteréből merített példát, hogy igenis lehet egyedülálló anyaként gyereket nevelni, egy mexikói lány a sorozat hatására merte felvállalni női partnerét, és egy amerikai lányt Monica inspirálta arra, hogy megkérje a barátja kezét. Még a mi felvidéki Attilánktól is bevágtak egy mondatot, amellyel kapcsolatban ő interjút is adott a Magazinnak a 2021es, júliusi lapszámban.

Corden rákérdezett arra, a főszereplők mit gondolnak a cselekmény folytatásáról, akár sorozat, akár film formájában. Kudrow válaszát szó szerint idézem: „Ez véget ért, mindenkinek jó az élete, és le kéne rombolni ezt a sok jó dolgot az új sztorik érdekében, és nem akarom elvenni a happy endet tőlük.” (Itt Kudrow a közönség soraiban ülő Kaufmannra és Crane-re mutatott.)
De azért megkapjuk a választ arra a kérdésre, hogyan látják a színészek 17 év elteltével a karaktereiket. Ross és Rachel összeházasodnak, lesz még pár gyerekük, és Ross azóta is „csontokkal játszik”. Monica és Chandler is vígan élik hétköznapjaikat, de Monicában megmaradt a versenyszellem, és még a gyerekei érettségije után is sütivásárokat szervez, és SZMK-tag marad, Chandler meg azóta is megnevetteti. Phoebe Mike-al Connecticutba költözik, családot alapítanak, Phoebe művészi programokat szervez, és kiáll a gyerekeiért, akik egy kicsit mások, mint a többiek. Joey meg nyit egy szendvicsezőt Venice Beach-en. Jómagam sem tudnám hitelesebben kiegészíteni ezt az utópiát. Ezért minek is kéne felbolygatni?
A sok látványos showelem ellenére a műsor pont azt a célt érte el, amit a szerzőtrió megálmodott neki: egy méltó, nosztalgiázós, osztálytalálkozó-szerű visszaemlékezést, ahol egyszerre nevetünk és sírunk – ezek nem is igazán örömkönnyek, hanem a meghatódás cseppjei.
Nemcsak a szereplőknek lehetett nosztalgikus élmény újra látni egymást és a szetteket (Aniston egy egész csomag zsebkendőt elfogyasztott!), hanem nekünk, nézőknek is. Ekkor ők 17 év eltelte után látták egymást, és a rajongó öntudatlanul is belegondol, ő mit ért el ennyi év alatt: ő is érett felnőtté vált? Megvalósította az álmait? Megtalálta élete szerelmét, meg egyáltalán, az életben a helyét? Meglépte a munkahelyváltást, amitől anynyira félt, és utólag gondolt csak bele, milyen jól tette? Esetleg az idősebb korosztály már az unokáival nézi végig a sorozatot?
Nekem különlegesen szép emlékem kötődik a sorozathoz. Bár én nem akkor néztem meg, amikor leadták, hanem három évvel a záróepizód után, mikor megismerkedtem egy olyan fiúval, aki mindenképpen meg akarta nézetni velem ezt a remekművet. Velem együtt izgulta végig a cselekményt, pedig ő már mindenről tudott. Lettek közös kedvenc karaktereink, jeleneteink, beszólásaink. Ja, és ez a fiú lett a férjem.

Azért nem a tévében néztem végig a sorozatot, mert indulásakor még kisgyerek voltam, nem is érdekelt volna. Mit ad Isten, mi ezzel a fiúval pont a húszas éveinket töltöttük, mint a fő karakterek, ugyanolyan párkapcsolati és karrierkezdési problémákkal. Kíváncsi lennék, vajon a nálam is fiatalabb Justin Bieber és Cara Delevine hány éves korukban ismerték meg ezt a korszakalkotó művet, hogy rajongóként ők is vendégszerepet vállaltak a showműsorban? Elvégre Bieber akkor született, mikor a sorozat indult, Delevine meg a második életévét töltötte 1994-ben. Mégis utolérte őket a Jóbarátok-hullám, ahogy sok, egészen más generációba tartozó és egészen más problémákkal küzdő fiatalt is. Hogyan lehetséges ez? Erre a következő cikkben válaszolok.
A showműsorra visszatérve, 2021. május 27-én adták le, 17 évvel a záróepizód után. Már régóta folytak a munkálatok, a szervezések és az ötletelések, majd a covid minden számítást keresztülhúzott. Ekkor a stáb úgy döntött, nem húzza tovább az időt, Hollywood egyébként is nehéz időket élt át akkoriban, így a színészek – meg úgy mindenki – ráért erre a produkcióra. Ám a májusi hónaphoz ragaszkodott a szerzőtrió, mert a záróepizód idejéhez így akartak kapcsolódni.
És milyen jól tették, hogy nem halogatták tovább a felvételt, mert egy fél évvel az adás után meghalt James Michael Tyler, aki Gunthert alakította. Két és fél évvel később meg az egyik főszereplő, Matthew Perry. A következő, egyben utolsó cikkben végleg elbúcsúzunk tőle, általa a Jóbarátoktól, és ettől a cikksorozattól is.