4 minute read
Szomorúságoddal együtt vagy érzelmileg gazdag
Huszka Zsuzsa
Szomorúságoddal együtt vagy érzelmileg gazdag
A szomorúság mögött többnyire ott van egy megsebzett vagy gyászoló szív. Szeretnénk ezt többnyire csak röviden érezni, mert fájdalmasnak tapasztaljuk meg átélni. Ezért aztán – többnyire tudatalatt – más érzelmeket húzunk rá, hogy ne kelljen megélni olyan intenzitással.
Elviselhetetlen érzelmek
Ilyen sokszor ráhúzott (másodlagos) érzelem lehet például a düh, vagy a harag, ami jól tudja palástolni a mögötte meghúzódó szomorúságot és tettre készebb, energiadúsabb jellege miatt elviselhetőbb. Hasonlóan palástoló érzelem lehet a frusztráció vagy az üresség érzése is.
Szomorúságunkat sokszor olyan jól sikerül elodázni, hogy később váratlan helyzetekben jelenhet meg, amikor nem is értjük honnan és miért jelent meg az életünkben, akár könnyek formájában is.
Arcunk is jelez, amikor szomorúak vagyunk. Ezeket az emberi agy könnyen értelmezi és beazonosítja, ezért is nehéz titkolni őket.
Szabad utat a szomorúságnak!
Saját magunk figyelmesek lehetünk étvágyunk vagy alvásminőségünk megváltozására, ami mögött szintén ott lehet a szomorúság. Testünk főleg akkor jelez, ha nem engedünk az érzésünknek szabad utat. Ahogy beazonosítottuk szomorúságunkat, érdemes az okát is megtalálni és feltenni a kérdést magunknak, hogy valós okunk van-e a szomorúságra, vagy esetleg valakinek félreértelmeztük a reakcióját. Előfordulhat az is, hogy nem a saját szomorúságunkat érezzük, hanem átvettük egy hozzánk közel álló személy fájdalmát.
Lehetünk természetesen „saját jogon” is szomorúak. Amennyiben elvesztettük egy kapcsolatunkat, jogos érzésként kopogtat be a gyász és szomorúság érzése életünkbe, mint a „bennünk rekedt szeretet” jele. De szomorúságot okozhat az is, ha jogos szükségletünket (pl. a biztonságra, szeretetre) nem adják vagy nem tudják megadni valakinek a szülei. Tükör neuronjaink segítségével már pólyásként magunkba szívjuk gondozóink (jellemzően Édesanyánk) érzéseit. Előfordulhat, hogy Édesanyánk nagy és hosszadalmas szomorúságot érez és a felnövő kisbaba felnőttként nem érti, honnan és miért szomorú olyan gyakran.
Sok szomorúságot szoktak okozni a csalódások. Ilyenkor érdemes beazonosítanunk, hogy a csalódásunk saját illúziónkhoz vagy elvárásunkhoz képest ért-e minket, vagy valamilyen ígéretet nem tartott be a másik fél.
“Abbahagyom a menekülést és kézbe veszem a sorsom”
Rita (50+) vette a bátorságát és megkért, hogy segítsem a társtalanság szorongató érzése kapcsán. Hiányzik számára egy társ lelkileg is és a ház körüli teendők kapcsán is szomorúságot érez és testi szinten különösen a bal válla fáj.
Visszatekintve életére gyerekkorában nem tudta megélni sem a biztonság, sem a bizalom érzését, mert alkoholista Édesanyja és az új családot alapított Édesapja mellett nem volt erre lehetősége. Gyerekként a nehéz helyzetekben (például amikor másnaposan Édesanyja nem tudott begyújtani az olajkályhába) sokáig az Apjához menekülés tűnt jó megoldásnak, de később a mostohaanyja ellenségessége mellett ez is csalódásba fulladt.
Emlékei szerint sokat sírt gyerekkorában és jellemzően nem mentek oda hozzá megvigasztalni, vagy talán észre sem vették. Szülei néha egymáshoz űzték és volt, hogy a szomszédok fogadták be. Nagymamája egyszer mellé állt és átvitte Apukájához, de később meg volt, hogy nem is köszönt neki, amikor Apukájával sétálva találkoztak vele.
A konzultáció második felében lehetősége volt a benne tovább élő szülei részére kiöntenie a szívét, elmondania az érzelmi igazságát, ahogy korábban még nem tudta szülei felé. Elmondta nekik, mi mindentől szenvedett, miért haragszik és azt is, hogy kislányként nyűgnek érezte magát. Kiöntötte mélységes és hatalmas bánatát a szüleinek, amiért nem kapott érzelmi támogatást és nem bízhatott bennük.
A konzultáció következő szakaszában én is beleéreztem helyzetébe és a nevében szóltam a szüleihez. Megbeszéltük, hogy csak azt engedi át a fülén, amit ő is érzett és hiteles számára, csak még nem tudta megfogalmazni.
Mindezen megélések után tudta megfogalmazni azt, hogy szeretné már múltját elenged- ni, és hogy úgy dönt, már nem fog önmagával ugyanúgy bánni, mint azt a szüleitől tapasztalta és abbahagyja a menekülést. Azzal a szeretettel nyit ki a saját új életszakasza felé, hogy bármi is történt, szüleivel összetartozik és befogadja a lelki támogatásukat, viszont saját maga alakítja a jövőjét.
A konzultáció folytatásáról a következő cikkemben írok. A kimenetel kapcsán annyit tudok elárulni, hogy Rita a régóta fennálló bal vállfájdalma pár napon belül elmúlt és azóta sem tért vissza.
Lehet egyedül nem találod a szomorúságod okát, vagy azt, hogy hogyan tudnád átalakítani. Első lépés lehet, hogy mindenképp öleld át magad és biztosítsd magadat arról, hogy nagyra értékeled, mennyire gazdag vagy érzelmileg! Egy ingyenes 30 perces beszélgetéssel szívesen támogatlak ebben és a hogyan tovább-ban.
A szerzőről
Huszka Zsuzsa
SzomatoDráma játékvezető szakember, gyászfeldolgozás módszertani specialista, funkcionális életmód mentor, valamint közgazdászból lett coach. Hatékonyan segít azoknak, akik úgy érzik, hogy elvesztették az irányítást a saját életük felett, akik a kiutat keresnek a túlterheltségből, akik feje fölött folyamatosan összecsapnak a hullámok vagy a régóta tartó fájdalmuk okát szeretnék megérteni.
