Egy nő - hatszor Újjászületés a női szerepeinkben

Szeghy Krisztina

Egy nő - hatszor Újjászületés a női szerepeinkben

A Fény ünnepe

Közeledik a Szent Iván éj, a nyári napfordulóhoz legközelebb eső éjszaka, amelyet évszázadok óta ünnepelnek világszerte. Az ünnep eredete a keresztény hagyományok előtti időkre nyúlik vissza, amikor az emberek az év leghosszabb nappalát és legrövidebb éjszakáját ünnepelték. A meggyújtott tüzek, a tánc és az éneklés ezen a napon mind a természet erőinek és az élet ciklusainak a tiszteletéről szóltak.

A fény mindig központi szerepet játszott az emberi kultúrában. A sötétség és a világosság váltakozó ciklusai meghatározzák az életünket, és a fény visszatérése a tavaszi és a nyári időszakban az újjászületést és a megújulást szimbolizálta. A Szent Iván éjszakáján gyújtott tüzek a Nap erejét idézték, amely életet ad a Földnek, és lehetőséget biztosít az újrakezdésre. Az ünnep magában hordozza a reményt, hogy a sötétség után eljön a fény, a nehézségek után pedig mindig van lehetőség a megújulásra.

A női újjászületés

A megújulás, újjászületés fogalma különösen fontos a nők életében. Amellett, hogy minden nő számára havonta újra megnyílik a lehetőség az anyaságra, a nőknek az életük folyamán többször is újjá kell születniük a különböző szerepeikben. Régen ezek a szerepváltások teljesen természetesen mentek végbe, manapság azonban előfordulhatnak elakadások az új életciklusok kezdetekor, és az is megtörténhet, hogy valamelyik ciklust egyáltalán nem tudjuk megélni, és újra kell értelmeznünk az életünket.

Minden nő petesejtként, majd gyerekként születik meg először, aztán fiatal lányként, később nővé érik, esetleg anyává válik, és végül nagymamává. Ezek a szerepek különböző kihívásokat és örömöket tartogatnak, és mindegyik egy-egy újabb születést, újjászületést jelent.

Ahány éves egy nő, annyi évesek a petesejtjei

Minden nő petesejtként születik meg először, igen különleges módon: a még meg sem született anyukája petefészkében. Tehát miközben a nagymamánk pocakjában növekedett az anyukánk, az ő petefészkében, már ott növekedett az a petesejt is, amelyből később mi megfogantunk. Természetesen akkor még csak egyike voltunk a több százezer éretlen petesejtnek, vagyis tüszőnek, amelyek Csipkerózsika-álomban szundikáltak a petefészkében. Ebből a Csipkerózsika-álomból a nemi érés kezdetétől havonta felébredt egy társunk, majd egy adott ciklusban mi kerültünk sorra. A hosszú álmot követően kíváncsi vándorútra indultunk anyukánk testében, ahol találkoztunk apukánk sejtjeivel, és megfogantunk, majd megszülettünk Mi.

Gyermekkor

A gyermekkor a felfedezés és a tanulás időszaka, amikor a világot még csodálattal és kíváncsisággal szemléljük. A gyermekkorban szerzett élményeink és tapasztalataink meghatározzák felnőttkori életünket is. Az identitásunk kialakulása még korai szakaszban van, az elsődleges mintánk a nőiességet illetően az anyukánk, de a szerepjátékok és a mesék révén is elkezdünk ismerkedni a női szerepeinkkel. Már itt elkezdünk „anyukaként” működni, elképesztő módon tudjuk szeretni a játékbabánkat, és gondoskodunk már kislányként a szükségleteiről: etetgetjük, altatgatjuk, betakargatjuk.

Kamaszkor

A kamaszkor az az időszak, amikor a menstruáció megjelenésével újjá kellene születnünk kislányból immár gyermeket szülni képes nővé. Ha lelkileg még nem is vagyunk érettek erre a szerepre, de testileg éretté válunk rá, ezért nem mindegy, hogy a megjelenő menstruációhoz, az anyasághoz milyen lelki tartalmat kapcsolnak a családtagok. Nem segíti a folyamatot, ha az anya innentől minden alkalmat megragad arra, hogy felhívja tinédzser lánya figyelmét, „nehogy teherbe essen”, és az sem, ha azt sulykolja bele, hogy „a gyerek csak gond, nekem is inkább élnem kellett volna”. Mindezek amellett, hogy a gyerek önbecsülését rombolják („csak egy kolonc voltam az anyámnak”), negatív tartalommal terhelhetik meg a menstruációt, a nőiséget és az anyaságot, amelyek akár lelki és menstruációs zavarokat is okozhatnak a későbbiekben a lánygyermeknél. Természetesen fontos a szexuális felvilágosítás, de a lényeg a prevenció, nem a démonizálás.

Az is nehezítheti az átmentet, ha ebben a kislány és nő közötti átmenetben az apa, akinek egy megtartó szerepe lenne ebben az időszakban, nem tudja megemészteni a lánya nővé érését, és hirtelen eltávolodik tőle.

Ebben az időszakban a lánygyerek keresni kezdi önmagát a látványosan változó testében, amelyen kívülről is látható jelei lesznek a nőiségének, és ez a kortársak érdeklődését is felkelti - bár ő még sokszor kislánynak érzi magát. Mint minden kamaszlány, utálja az alakját, a pattanásait, a zsírosodó haját, a változó arcvonásait, és megviseli, ha mindeközben az apja, aki addig egy stabil, védelmező szerepet töltött be az életében, éppen ekkor hirtelen hátraarcot csinál. Ez is egy negatív érzelmi tartalmat alakíthat ki benne a saját menstruációjához, és nőiségéhez kapcsolódóan.

Fiatal nő

A korai felnőttkor a tanulmányok befejezésével ismét újjászületést kíván a nőtől. Ha eddig még nem tettük meg, általában itt elköltözünk otthonról, összebútorozunk a párunkkal, ahol a karrierépítés mellett egyik napról a másikra magunkra kell vennünk a családot összetartó, klasszikus háztartásbeli nő szerepét is, aki főz, mos, takarít. Ebben az időszakban függetlenedünk a szüleinktől, összecsiszolódunk a partnerünkkel, és kiépítjük az önálló életünket.

Közben küzdünk az otthonról hozott mintáinkkal és a modern kori nőideálhoz kapcsolódó elvárásokkal. Próbálunk otthon rendet tartani, mint anyukánk. Finom ételeket tenni a párunk elé az asztalra, mint az anyósunk tette. Mindeközben pedig igyekszünk megfelelni a társadalmi elvárásoknak, és akár a tökéletesnek (és hihetőnek) tűnő insta/face/tiktok nőideálok, igyekszünk mi is fittek, kerek popsijúak, hibátlanra sminkeltek és ránctalanok lenni (lehetőség szerint örökre) – vajmi kevés sikerrel.

Anyaság

Az anyaság egy újabb újjászületés, amely nemcsak fizikai, hanem érzelmi és szellemi változásokat is hoz magával. Az anyaság amellett, hogy rengeteg szeretetet és boldogságot hoz az életünkbe, felelősséggel és áldozatvállalással is jár, és ez az életszakasz mélyrehatóan megváltoztatja a nő életét és önmagáról alkotott képét.

Az anyaság elérése azonban manapság nem minden nő számára egyszerű és természetes folyamat. A meddőség sokak életében jelent hatalmas kihívást és érzelmi megpróbáltatást. Azonban még ebben a nehéz helyzetben is lehetőség nyílhat az újjászületésre és a megújulásra.

A nehezített fogantatás sokszor tabutéma, pedig nagyon sok párt érint. Az érintettek általában úgy érzik, hogy elszigetelődnek, és a társadalom meg nem értésével kell szembenézniük. Az esetek nagy részében a nehezített fogantatás nem végleges állapot, hanem ideiglenes, viszont előfordulhat, hogy ez a küzdelmekkel teli időszak akár évekig tart, mire a várva várt gyermekáldás megérkezik.

Fontos megérteni, hogy a nehezített fogantatás nem a nőiség kudarcát jelenti, hanem egy aktuális egészségügyi állapot, amely számos okra vezethető vissza. Sokszor épp azért húzódik éveken keresztül, mert nem könnyű felfedezni a háttérben rejlő okokat.

Az orvosi lehetőségek, mint a mesterséges megtermékenyítés, a petesejt vagy spermium donáció, vagy a különböző természetgyógyászati módszerek, esetleg az örökbefogadás, vagy akár egy segítő foglalkozású szakember érzelmi támogatása ebben az időszakban sokak számára nyújtanak reményt, és sokszor megoldást.

Nagymamakor

A havi vérzések megszűnése, a változás kora, a klimax után már nincs petesejt termelődés, és lehetetlenné válik a természetes úton, saját petesejtből történő gyermekvállalás. Ez egy gyászfolyamat a nő számára, hiszen véget ér az élete termékeny időszaka, viszont egy új, jelentőségteljes szerepbe léphet nagymamaként, amelyben rengeteg örömet hozhat az unokája életébe.

Az unokákkal való kapcsolat különleges, mert lehetőséget kínál a szeretet, a bölcsesség és a tapasztalatok átadására. Az új generációval való kapcsolat az idő múlásával akár új érdeklődési területeket, hobbikat is hozhat a nő életébe, de akár régi szenvedélyeknek is hódolhat, amelyekre korábban nem volt ideje. Felelevenítheti a régi élményeket, amelyeket még a saját gyermekével élt át, amikor állatkertbe, kirándulni vitte, és a boldog perceket újraélheti az unokáival.

Az újjászületés lehetősége

A női szerepeink változása közben az élet természetes kihívásai, de akár az olyan nehéz élethelyzetek is, mint a meddőség, lehetőséget adnak arra, hogy újraértelmezzük önmagunkat, vagy az életünket. Sokszor épp a nehezített fogantatás teszi lehetővé, hogy végre magunkra koncentráljunk, kilépjünk a munkahely őrjítő, testet-lelket megterhelő mókuskerekéből, és merjünk nem-et mondani a túlórákra, és igen-t önmagunkra, és a vágyott gyermekünkre.

A belső erőforrásaink mozgósítása, az önismeretünk mélyítése mind hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a nehézségekből végül megerősödve, és akár újjászületve kerüljünk ki.

A Szent Iván éj üzenete az, hogy a fény mindig visszatér, és a sötétség sosem tart örökké. A nők életében az újjászületés és a megújulás folyamatosan jelen van, és minden élethelyzet új lehetőségeket tartogat.

Az újjászületés pedig – legyen szó akár a női szerepek változásáról vagy a nehezített fogantatás leküzdéséről – valahol mindig a saját, belső fényünk megtalálásáról szól. Ahogy Szent Iván éj tüzei világítanak az éjszakában, úgy ragyog a mi életünkben is a lehetőség a megújulásra. Ezt a fényt kell megtalálnunk és őriznünk, vagy újra felfedeznünk életünk minden szakaszában a teljes és boldog élethez.