25 minute read
VEGÁN TURNÉ 2024 - A VILÁGMÉRETŰ VEGÁN BAKANCSLISTA
Nagy Zoltán
VEGÁN TURNÉ 2024
A VILÁGMÉRETŰ VEGÁN BAKANCSLISTA
Szép napot, reggelt, délutánt, estét kívánok, bármelyik napszakban is olvassák ezt az írásom. Kérem a Kedves Olvasókat, nézzék el nekem, ha cikkem néhol pátoszos vagy kissé elgondolkodtató lesz. Tudom, hogy ez alapvetően nem jellemző a gasztronómiai cikkeknél, de ez kifejezetten jó most. Azért jó, mert ha nem a Csak Pozitívan Magazinban írnék így, talán nem is írhatnék. Többek között a Magazin és Vezetőinek egyik óriási erénye, hogy nem csak szólás- és véleményszabadságot biztosítanak íróik számára, hanem - nevezzük most így - stílus szabadságot is. Soha nem kell attól félnem, hogyha egyegy recept írásában humor, vagy néha kissé komorabb dolgok jutnak eszembe, azt ne fejezhetném ki. Soha nem kell attól tartanom, hogy megszólnak azért, amit képviselek és ahogyan képviselem. Bevallom, először kissé tartottam attól, hogy Főszerkesztő Uram mit szól majd ahhoz, hogy a vegán vonalat írások, cikkek formájában tartósabban hozom a Magazinba, hogy már sok lesz egy idő után. Tévedtem és ez jólesik. István és a Csapat bátorító, támogató hozzáállása biztosított arról, hogy a lehető legjobb helyen teszem a dolgom, ezért külön hálás is vagyok. Havonta már több cikkel is és tartósan sikerült alapot képezni a Magazin hasábjain ennek a jövőnkre odafigyelő, állat-, egészség- és sokszor pénztárcabarát életmódnak, irányzatnak.
Mondhatnám és írhatnám, én megtettem, amit vállaltam, ezt szerettem volna és most már úgymond “nyugodtan halok meg”, de közel sem ez a cél. A cikk írásának hetében, egy kisebb betegség okán, napokra elment a hangom és teljesen néma lettem, ez óriási lecke volt. Kizárólag írásban kommunikáltam, mindenfelé, mindenkinek, mindent. Nem volt kellemes (nekik), de hasznos volt (nekem), mert ismét sokat tanultam magamról és az emberekről is. Arra viszont ismét sikerült rájönnöm, hogy egy óriási dolog van a kezemben, ahogy minden más emberében is. Az írás tudománya. Akár kézzel, akár géppel, de írjunk, amíg lehet. Írjunk novellát, verset, cikket, dalszöveget, csak írjunk valamit, ami megmarad utánunk, belőlünk. Hagyjunk nyomot magunk után, akár digitális, akár fizikai lesz az. A másik dolog, ami szintén itt kering az alkotás körül, egy fogalom lesz. Ez pedig a szabadság. Kicsit visszautalva a bevezető elejére, ahol a Magazinnal hoztam összefüggésbe, valamint lerakva e havi cikkem alapjait is, ez fogja most meghatározni írásom. Ennek oka az, hogy elértem Európa határait és most úgy éreztem, távolabb is muszáj tekintenem. Ezzel szinte egy pillanatban jött a felismerés, hogy akkor legyen 4 földrész, annak 4 országa, ráadásul olyan helyek, amelyekre még szeretnék eljutni életem során, ha a Sors és a Szerencse duója is rám mosolyog. Így a havi cikk címe már adta magát, örömmel adom át a Kedves Olvasónak az én saját úti és gasztro bakancslistám, de most nem fogok előre árulkodni, jöjjenek velem és az út (a cikk) során Önök elé tárom az útitervet. Ezzel együtt, egy kis időre pihenni küldöm a Vegán Turné cikk sorozatot, de ha már nagyon mennénk újra, akkor felkeltjük álmából. Köszönöm szépen eddigi megtisztelő figyelmüket is. Sokat jelent még mindig. Jöjjenek, nézzünk bele akkor abba a bakancsba, lássuk a listát!
Japán gasztronómiája
Japánban a konyhaművészetnek kiemelt szerepe van. A főzés itt nem egyszerűen az ételek elkészítését jelenti, hanem valódi művészeti ágként tartják számon. A japán konyha nem csak Európából tekintve mondható különlegesnek. A japán szigetek rendkívüli természeti adottságaik miatt is egzotikumot alkotnak a gasztronómia területén. A ma ismert japán konyhaművészet kezdetei elég jól behatárolhatóak. A középkorban a szigeteken éhínség pusztított, amelyet a rossz és nehezen megművelt termőföldek eredményeztek. A japánoknak nem volt más választásuk, mint hogy újfajta élelmiszer-termelési módok után nézzenek. Néhány bátor szerzetes útra kelt és tanulni indult a szomszédos Cathajba, ahol rengeteg hasznos dolgot sajátítottak el kínai barátaiktól. Többek között azt, hogy létezik egy olyan növény, amely helyettesítheti a húsokat és a halat. Ez pedig nem más, mint a szója, vagy ahogyan ők nevezik a “földek húsa”. A japánok tehát nem restelltek más nemzetektől, főleg a kínaiaktól tanulni, ám a tanultakat mindig sikerült saját ízlésük szerint átformálniuk. Így történt ez a marhahús esetében is. A történetírók szerint az első steak Japánban 1894-ben került az asztalra, méghozzá az amerikai főkonzul egyik fogadásán. A japán emberek visszataszítónak találták, hogy egy olyan jámbor állat, mint a marha, eledellé váljon, ám a nyugatiak “szelíd” rábeszélésére (az ország kikötőit erőszakosan nyitották meg a világkereskedelem előtt) lassacskán felvették az étlapokra és amolyan japán módra, elkezdték készíteni. Az ún. “kobamarha” a legkeresettebb marhahús japánban, melynek különlegességét az adja, hogy az állatokat még életükben sörrel itatják és bőrüket olajjal kenegetik. A húst hajszálvékonyan szelik és csillagászati összegekért árulják. És bár a húsfogyasztás is régre nyúlik vissza, a szigetország jelentős fejlődést mutatott abban, hogy a vegán vonalat is erősítette. Kínához hasonlóan Japánban is az egyik legfontosabb alapanyag a rizs. Természetesen nem véletlen ez a hasonlóság, hiszen a japánok i.e. 300 körül tanulták el a rizstermesztés tudományát. Japán földrajzi adottságait tekintve ez nem is volt olyan egyszerű, hiszen a magas hegyek miatt csak igen kevés alkalmas földterület jutott rizstermesztésre. Éppen emiatt a rizs fogyasztása a XIX. század végéig csak a gazdagok kiváltsága volt. A rizs, mint a japánok legalapvetőbb tápláléka különleges jelentőséggel bír. A szigetek társadalmának felépítésében és jellemzőiben is tükröződik, hogy a fő táplálék megtermelése nem mindennapi erőfeszítéseket kívánt az emberektől. A rizsföldek rendben tartása és a jó termés érdekében kitűnően szervezett és fegyelmezett munkára volt szükség. A rizst leginkább üresen fogyasztják, minden étkezéskor külön tálból. Ha más ételekkel összekeverik, akkor már más elnevezéssel illetik. A japán konyhaművészet jellemzője, hogy az ételek többsége szinte nyersen kerül az asztalra. Hitük szerint, ha az istenek azt akarták volna, hogy főve vagy sütve együnk valamit, akkor úgy teremtették volna meg. Ilyen nyers étel például a már nálunk is jól ismert sushi, amely nyers halból, vagy garnélarákból és enyhén pácolt rizsből áll. Ha fontossági sorrendet állítunk fel az étkezések között, akkor Japánban a vacsora áll az első helyen. A reggeli és az ebéd általában gyors és egyszerű ételekből áll, míg a vacsora többfogásos és minden szempontból igényesebb étkezés. A vacsora előtt elengedhetetlen legalább egy gyűszűnyi szaké fogyasztása, amely nem más, mint felmelegített rizsbor. A fogásokat japánban máshogyan kell értelmezni, mint a világ más tájain. A főfogás ismeretlen, inkább sokféle kisebb adag étel a jellemző, amelyek közül az alacsony asztalnál térdelők kedvükre válogathatnak. Minden étkezés szerves része a tea, amelyet minden alkalomkor szoktak fogyasztani, oly annyira, hogy az éttermekben ingyen kínálják a vendégeknek. Ha már a konyhaművészetről van szó, Japán esetében érdemes a tálalásról is tanulnunk egy hasznosat. Japánul a tálalást “vosou”-nak mondják, ez magyarul annyit tesz: szépen felöltöztetni. Kezdjük mai menünket egy kis hideg előétellel, jöjjön a Vegán Sushi.
VEGÁN SUSHI
Bár már alapvetően egy zöldségekkel dúsított fogás, a tengeri halfélék kivonásával lesz egy sushi teljesen vegán. Így bátran hódolhat ennek a finomságnak az is, aki húsmentesen, de finom japán ízekre vágyik. Rengeteg alapanyag van és számtalan variáció létezik arra, hogy végül milyen íz domináljon, de valljuk be, a sushizás lényege a fogyasztásnál mutatkozik meg. Amikor előkerül a szójaszósz (mártogatáshoz), az enyhén csípős, de nagyon egészséges szeletelt gyömbér és a légutakat kiválóan tisztító wasabi.
HOZZÁVALÓK 28 DARABHOZ:
- 1/2 csésze (120 ml) tamari szójaszósz
- 2 evőkanál fekete szezámmag
- 4 csésze (700g) sushi rizs
- 1/2 csésze (120 ml) sushi ízesítő ecet
- 4 db nori lap
- 1 db avokádó
- 1 db kaliforniai paprika
- 1/2 csomag marinált tofu
- 1/2 db kígyóuborka
- só ízlés szerint
- 3-4 evőkanál sushi gyömbér
- 3 teáskanál wasabi por
- bambusz sushi tekerő
ELKÉSZÍTÉSE:
1. Mossuk át a rizst alaposan és főzzük 8 percig sós vízben. Majd zárjuk el alatta a hőt és fedővel letakarva hagyjuk állni 20 percig.
2. Közben vágjuk csíkokra a megmosott zöldségeket, illetve a tofut.
3. Adjuk a sushi ecetet a kihűlt rizshez, illetve sózzuk ízlés szerint.
4. Fóliázzuk le a bambusz sushi tekerőt, majd helyezzük rá a nori lapot a fényes oldalával lefelé.
5. Vizezzük be a kezünket, majd oszlassunk el rajta egyenletesen körülbelül 3-4 evőkanálnyi rizst, kihagyva a végén egy 1 cm-es sávot.
6. Helyezzük el a zöldségeket és a tofut a nori lap másik szélén egy vékony csíkban, majd kezdjük el szorosan feltekerni a sushit.
7. A kapott rudakat vágjuk 6-7 egyenlő részre egy éles kés segítségével, melyet vágásonként vizezzünk be.
8. Készítsük el a wasabi pasztát 3 teáskanálnyi wasabi por és körülbelül 2 teáskanálnyi víz összekeverésével.
9. Tálaljuk a sushit szójaszósszal, pink gyömbérrel és wasabival, szórjuk meg fekete szezámmaggal.
A japán alapvetően egy egészséges nép. Konyhájuk 5 fő alapanyaga a gyümölcsök, a zöldségek, a rizs, a fűszerek és a halak. Utolsó a vegánok esetén nem mérvadó, de látható, hogy tudatos odafigyeléssel, az étkezési kultúra és a táplálkozási szokások normál keretbe foglalásával életkorunk is növelhető. Erre a japán nemzet az egyik legjobb élő példa.
Kuba gasztronómiája
A kubai konyhát számos nemzet, köztük a spanyol, amerikai és indián kultúrák ízei befolyásolták. Kuba nemzeti eledele az Ajiaco, vagyis a szárazleves. Zöldségekből készítik és gyakorlatilag létől mentes, innen kapta beszédes nevét is. Nincs olyan háztartás, ahol ne lenne egy tányérral valamelyik változatából. A hagyományos fogások között mindig számíthatunk congrira, azaz babos rizsre, amit köretként fogyasztanak, sült banánra, azaz tostone-ra (amely zöldségbanán és kisütve, sósan fogyasztják) valamint salátára. A saláta egy gyűjtőnév Kubában és a nyersen fogyasztandó, felaprított zöldségek összességét hívják így. Öntetre, mártásra ne számítsunk, kizárólag borecettel és olivaolajjal leöntve fogyasztják. A kubai konyha erőteljesen húsalapú, a hús pedig a legtöbb esetben sertéshúst jelent. Csirkét is viszonylag gyakran fogyasztanak, azonban jellemzően combot, csirkemellet csak a jobb szállodákban és éttermekben szolgálnak fel. Az ízletes krokodilhús és az afrodiziákumként is számon tartott cápahús gyakorlatilag minden étterem étlapján kitüntetett helyen szerepel. Ezeket a csúcsragadozókat egyes farmokon gyakorlatilag háziállatként tenyésztik, értékes húsukat, illetve bőrüket értékesítik. A turista központokban, szállodák éttermeiben megtalálhatók a nemzetközi konyha népszerű fogásai, azonban a frissensültek fűszerezése általában csak a sóra és borsra korlátozódik, az előzetes pácolásról ne is álmodjunk. Viszont a pizzát még a kevésbé nívós helyeken is egészen jól csinálják, abban nem lehet nagyot csalódni. Kevesen tudják azt, hogy a barbecue szokása is a kubai néptől ered, valamint azt, hogy már Kolumbusz is közösen grillezett az indiánokkal. Érdemes megkóstolni a barbecue hazájában valamilyen különlegességet: a rácsra kerülhet bármi, a tenger gyümölcsein át a zöldségekig, biztosan ízleni fog. A szállodákból kikerülve azonban nincs túl könnyű dolga az utazónak. Érdemes kipróbálni a kis házi éttermeket, úgynevezett paladarokat, aki azonban csak az utcán kíván valami gyors ételt elfogyasztani, az könnyen lehet, hogy éhen marad, mivel kevés a jó minőségű ételt kínáló kifőzde vagy büfé. A kubai konyha hiányosságait azonban hamar feledteti a nemzetközi szinten is ismert és méltán elismert kubai rum és az abból készült kitűnő koktélok. A rum alapanyaga a cukornád, vagy a cukorgyártás során visszamaradt melasz. Számos fajtája létezik: az arany és a fehér, érlelés nélkül készülő, könnyedebb italok. A sötét színűek hosszú érlelés során válnak telt aromájú itallá. A fehér rum (Carta Blanca, Carta Plata) a koktélok kiváló alapanyaga. A világ több kiváló koktélja kubai eredetű, a leghíresebbek a Mojito és a Daiquiri, amelyek élvezetének Hemingway is hódolt, valamint a Cuba Libre, Cubata, Cubanito és a Saoco. Érdemes valamennyit kipróbálni, ha Kubában járunk. Kuba nem tartozik a nagy kávétermelők közé, de a helyiek mindennapjaihoz elválaszthatatlanul hozzátartozik a „fekete” fogyasztása. Saját termesztésű, “testesre” pörkölt kávéikat gyakran gazdagítják rummal, ami viszont már „helyi specialitás”. Talán nem kellene az ételek kategóriában emlegetni, de bizonyos szempontból ide kívánkozik, hiszen elszívni egy jó szivart mégiscsak az élvezetek egyik forrása, akár a jófajta ételek fogyasztása. A világhírű kubai szivart pedig valóban kár lenne kihagyni! A szivarozás kezdetleges formáját a hódítók az őslakó indiánoktól lesték el és ők indították a füstölgő rudat világhódító útjára. A legjobb dohányt ma a Pinar del Rio Vuelta Abajo tartományban termesztik és a legjobb szivarokat a mai napig kézzel sodorják. Alapvetően 3 kubai szivar fajtát különböztetünk meg: a premium hosszú levelekből készül, a super premium hosszabb érlelésű időt jelez és a luxus kategóriájú vintage is kikerült ma már a piacra, de ez inkább csak a gyűjtőknek ajánlható, igen borsos ára miatt. Folytassuk a menüt egy jó levessel, nézzük Kuba mit hozott nekünk ma.
KUBAI NARANCSOS FEKETEBAB LEVES
Egy igazán egzotikus leves. Isteni aromája van a fekete babnak és igazi szuper élelmiszer (super food), tehát érdemes gyakrabban fogyasztani. Természetesen más fajta babból is elkészíthető, de ezzel autentikus. Tálaljuk házi vegán tejföllel, adhatunk hozzá főtt barna rizst, vagy más főtt gabonafélét. Kiegészíthetjük avokádóval, póréhagymával. A csípős ízek rajongói még megbolondíthatják egy kis chili pehellyel is. Részemről bableves imádó vagyok, a Jókaitól kezdve bármilyen verzió jöhet. A déligyümölcsöket is szeretem, a narancs és a bab kombinációja egy izgalmas változatnak tűnik és az is. Lássuk!
HOZZÁVALÓK 4 SZEMÉLYRE:
- 250 g fekete bab – egy éjszakára beáztatva, majd puhára főzve enyhén sós vízben 30-40 perc alatt – vagy 2 kis konzerv bab leöblítve, lecsepegtetve (3 bögre főtt bab – bögre = 2,3 dl)
- 1 nagy fej (lila)hagyma, apróra vágva
- 3-4 gerezd fokhagyma, apróra vágva
- 2 zeller szára, apróra vágva
- 3 db közepes sárgarépa, karikákra vágva
- 1 db kaliforniai paprika, apró kockákra vágva
- 2 db babérlevél, lehetőleg az egész, ne az őrölt
- 1 teáskanál őrölt kömény
- 1 kiskanál füstölt pirospaprika
- 1 evőkanál mindenmentes ételízesítő
- só, bors, kurkuma, csipetnyi szerecsendió
- 1 db narancs felének a leve kifacsarva
- kb. 750 ml víz
ELKÉSZÍTÉSE:
1. Dinszteljük meg a hagymát, majd a fokhagymát.
2. Tegyük hozzá a fűszereket, majd adjuk hozzá a zellert, paprikát, répát és kicsit dinszteljük meg azokat is.
3. Öntsük fel a vízzel, adjuk hozzá az ételízesítőt.
4. Fedő alatt főzzük puhára alacsony fokozaton, nagyjából 20 percig.
5. Adjuk hozzá a főtt babot, főzzük össze a zöldségekkel.
6. Vegyük ki a babérleveleket, öntsük hozzá a narancslevet.
7. Fűszerezzük, ha még szükséges.
8. Botmixerrel a lábasban pürésítsük le a leves egy részét – ettől sűrűbb, krémesebb lesz.
9. Tálaljuk narancs szeletekkel, vegán tejföllel, póréhagymával, avokádóval.
Bevallom, még leírva is szinte érzem az ízét a számban, ezeknek a nagyszerű és laktató hozzávalóknak. Csak javasolni tudok egy ilyen levest, sőt magát a levest kihagyni egy ételsorból, nem biztos, hogy jó, mert nem csak folyadékot pótol, de rengeteg vitamin, nyomelem és ásványi anyag is található benne, amelyet testünk, szervezetünk számára illik, sőt kötelező rendszeresen, napi szinten pótolni. Együnk minél több levest!
Egyiptom gasztronómiája
A tradicionális egyiptomi konyha kifejezetten sokszínű. Igen kedvelt az ízletes taamiya nevű harapnivaló, amely bő olajban sütött, erősen fűszerezett, összetört babszemekből készül (a Közép-Keleten falafel néven ismerik). Másik utcai specialitás Egyiptomban a kushari, amely fűszeres paradicsomszósszal leöntött tészta, rizs és lencse keveréke. A legfontosabb nemzeti étel azonban a fuul, amely citrom, só, bors és szezámolajos lóbab sűrű, ízletes keveréke. Salátával és kenyérrel tálalják. Szintén zöldségkeverék még a tahina, amelyet őrölt szezámmagból készítenek és a ghanoug, amelyet tahinából és tojás-növényből készítenek. Az átlag – városi vagy falusi – egyiptomi asztalára különleges alkalmakkor kerül csak hús. Az ünnepi menüben bárány-, birka-, csirke- és galambhús fordul elő leggyakrabban. A bárányból készült kofta, kebab és shawarma a legtöbb egyiptomi étterem étlapján megtalálható. Alexandriában és a Vörös-tenger partján igen bőséges és változatos a halválaszték. A halat leggyakrabban roston sütve tálalják. Az általában ragacsos és édeskés desszert gyakran mézből és tészta rétegekből áll. A turista hotelek leginkább nemzetközi ételeket prezentálnak a vendégek számára svédasztalos formában. Egyiptomban népszerű a görög eredetű, ánizs ízesítésű ouzo, amely vízzel keveredve opálossá, fehér színűvé válik. Az ouzo egyiptomi variációját zebib-nek nevezik. Az igen erős egyiptomi kávé hasonlatos a görög illetve török kávéhoz, általában kis csészékben, sok cukorral szervírozzák. Néha kardamom maggal is ízesítik. A teát általában kis, fekete pohárból fogyasztják és az egyiptomiak többsége rendkívül édesen issza, néha öt-hat kanálnyi cukrot is beletéve. Az egyiptomi gasztronómia kultúrája és művészete is az ókorra nyúlik vissza. A mai egyiptomiak mindennapi ételeinek egy részét már a fáraók idejében is ismerték és fogyasztották. A későbbi idők folyamán az egyiptomiak konyhaművészetére nagy hatást gyakorolt a görög, a római és a perzsa kultúra is. Az ország étkezési szokásait nagyban befolyásolta az iszlám vallás, amely új szokásokat és szabályokat vitt a gasztronómiába. Az egyiptomi arabokra jellemző, hogy több rizst fogyasztanak, mint a többi afrikai országban, ahol rizs helyett inkább a kuszkuszt részesítik előnyben. Étkezési szokásaikra leginkább a sokféleség és a kötetlenség jellemző. Előszeretettel fogyasztanak marha-, kecske-, bárányhúst és különböző szárnyasokat, halat. A zöldségek közül padlizsánt, retket, uborkát, vörös- és fokhagymát, póréhagymát, babféléket, szezonális zöldségeket. Sok ételük alapanyagai között megtalálhatjuk a sajtot és a mézet. Az egyiptomiak sokféle gyümölcsöt is esznek. A szezonális gyümölcsökön kívül szinte mindig kerül az asztalra görögdinnye, datolya, füge, gránátalma, mandula és szőlő. Emellett rengeteg kenyérfélét fogyasztanak. A legjellegzetesebb pékáru náluk a búzából készült, pita-szerű kenyér, amelyet a nap bármely szakában, bármely étkezésénél minden ételhez kínálnak és fogyasztanak. A kenyeret gyakran evőeszköz helyett is használják, így az arab világban ne lepődjünk meg, ha nem kapunk evőeszközt. Ilyenkor nyugodtan tunkolhatjuk vagy megtölthetjük kenyerünket. Amennyiben nem tálalnak evőeszközt, úgy a kenyéren kívül szigorúan csak jobb kezünket használhatjuk az étel elfogyasztásához. A kenyéren kívül még rengeteg pékáruval találkozhatunk, zsemlefélékkel, kiflikkel és további, változatos és ízletes kenyérfélékkel. A pékárukat minden étkezés mellé nagy választékban kínálják és fogyasztják. Mint az arab és keleti világok legtöbbjében, úgy Egyiptomban is nagy hagyománya van a kávé és tea fogyasztásának. A kávét és a teát is erősebben fogyasztják, mint ahogyan az nálunk megszokott. Az éttermekben, bárokban és szállodákban általában instant kávét szolgálnak fel, azonban érdemes betérni egy igazi helyi kávézóba, ahol megkóstolhatjuk az eredeti, erős, főzött arab kávét is. A kávét a legtöbben cukor nélkül isszák, ám lehet kérni félédesen vagy cukorral is. Az egyiptomiak legtöbbször menta teát isznak, amely leforrázott friss mentalevélből és fekete teából készül, különleges frissítő ital. Az étkezések végén Egyiptomban sokféle édesség kerül az asztalra, ezek főleg sütemények, torták. Az édességek sokkal édesebbek, mint ahogyan mi készítjük őket. Legnépszerűbb édességük, az itthon is ismert mézes baklava, amelyet dióval, mandulával vagy pisztáciával készítenek. De még ne ugorjunk a menü végére, Egyiptom a főfogást prezentálja az ételsorban, ismerkedjünk is meg vele.
EGYIPTOMI KOSHARI
A koshary, kushari vagy koshari, bár nemzetközi vonatkozásban talán annyira nem ismert, Egyiptom utcáin sétálva minden bizonnyal gyakran találkozhatunk vele. Ez az étel ugyanis az ország hivatalos nemzeti étele és egyben a legnépszerűbb helyi “street food” is. Az összetevők listáját áttekintve számunkra elsőre érdekesen hangozhat, a koshari ugyanis egyszerre tartalmaz egyiptomi sült rizst, lencsét és tésztát, amit paradicsomszósszal, csicseriborsóval, fokhagyma ecettel és sült hagymával készítenek el. Általában rövid vagy közepes szemű fehér rizsből és rövid csőmakaróniból készül és barna vagy zöld lencsével gazdagítják. Jellegzetes ízét a fűszeres, sűrű paradicsomszósz és a tetejére szórt ropogós pirított hagyma adja. Az elkészítés során a rizst, a lencsét és a makarónit külön főzik meg, majd az összetevőket felszolgáláskor keverik össze. Erre kerül a paradicsomszósz és a sült hagyma, az asztalon pedig extra fűszereket szervíroznak a koshari mellé, így mindenki saját ízlése szerint adhat hozzá bármit, amihez kedve van.
HOZZÁVALÓK 4 SZEMÉLYRE:
- 2 evőkanál finomliszt
- 2 közepes fej vöröshagyma
- 250 g rövid makaróni vagy szarvacska tészta
- 250 g rövid vagy közepes szemű rizs (pl. jázmin)
- 250 g főtt lencse
- 250 g főtt csicseriborsó
- 4 közepes gerezd zúzott fokhagyma
- 400 ml sűrített paradicsomszósz
- 4 evőkanál 10%-os fehérborecet vagy ételecet
- 2 teáskanál őrölt római kömény
- 1,5 teáskanál őrölt koriander
- ízlés szerint őrölt chili vagy chilipehely (opcionális)
- friss citromlé
- olívaolaj
- só
ELKÉSZÍTÉSE:
1. Egy fej hagymát szeleteljünk vékony félkarikákra, majd forgassuk meg őket kb. két evőkanál lisztben, a felesleges lisztet pedig rázzuk le.
2. Egy nagy serpenyőben melegítsünk fel két evőkanál olívaolajat és közepes lángon süssük a hagymakarikákat, gyakori kevergetés mellett, amíg szép barnára sülnek, kb. 15 perc alatt. Ha kész, tegyük félre és ha kicsit kihűlt, sózzuk meg.
3. A másik hagymát vágjuk apróra, majd egy serpenyőben hevítsünk fel egy evőkanál olívaolajat és adjuk hozzá. Egy nagy csipet sót tegyünk bele és közepes lángon süssük, amíg a hagyma áttetsző arany színűvé válik, de még nem barnul meg. Adjuk hozzá a zúzott fokhagymát, egy teáskanál koriandert, fél teáskanál római köményt, az őrölt chili paprikát és pirítsuk, amíg illatozni kezd.
4. Keverjük bele a paradicsomszószt és egy teáskanál sót. Forraljuk fel és főzzük közepesen alacsony lángon, amíg a szósz besűrűsödik, kb. 15 percig.
5. Keverjük bele az ecetet és zárjuk el. Fedjük le és tálalásig tartsuk melegen.
6. A rizst alaposan mossuk át, majd a csomagoláson található utasítás szerinti vízmennyiségben forraljuk fel és adjunk hozzá fél-fél teáskanál koriandert, római köményt és egy teáskanál sót. Vegyük a lángot alacsonyra és főzzük lefedve, amíg el nem fő a leve, majd keverjük hozzá az átmosott és lecsepegtetett lencsét. Zárjuk el és fedjük le negyedórára.
7. A megmosott és lecsepegtetett csicseriborsót tegyük egy lábasba, öntsük fel annyi vízzel, ami ellepi, adjunk hozzá egy teáskanál római köményt és két nagy csipet sót. Forraljuk fel, majd szűrjük át és tegyük félre.
8. Főzzük ki a tésztát, majd öblítsük át és jól csepegtessük le.
9. A tálaláshoz először szedjünk a tányér közepére egy adagot a lencsés rizsből. Erre halmozzunk tésztát, utána paradicsomszószt, csicseriborsót, végül pedig a ropogós hagymát. Ízlés szerint facsarjunk rá friss citromlevet.
Azt gondolom, hogy egy nagy húsfogyasztó országban járva elég nehéz dolog vegánnak lenni, de szerencsére Egyiptom is kínál olyan opciókat, hogy nem maradunk éhesen. Értékelendő, hogy azért elég odafigyelést és törődést kapnak a vegán és vegetáriánus utazók és vendégek, így nincs ok panaszra. A nemzeti ételükhöz jó étvágyat kívánok.
Kanada gasztronómiája
Az Egyesült Államok északi szomszédja, Kanada a bevándorlók országa, a kanadai konyha a változatosság, a regionális specialitások, a különböző nemzetiségek konyhájának jellemzőit hordozza magában. A francia konyha hagyományai még ott is fellelhetők, ahol franciák csak elvétve laknak. A gyorséttermektől kezdve a vegetáriánus éttermekig mindenféle nagyságú és árkategóriájú hely megtalálható. Borravalót a legtöbb helyen illik adni, ez a fogyasztás összegének kb. 10-15 százaléka. Különösebben nem kell kiöltözni az éttermekben, bár ha exkluzívabb étterembe kívánkozunk, azért érzékkel kell megválasztani ruházatunkat is. A tartományokra jellemző specialitások a következők: a Csendes- és az Atlanti-óceán partján is népszerűek a tengeri halak, rákok, kagylók, Új-Fundlandon a fóka uszony, a Prince Edward szigeten az osztriga és a homár, Új-Skóciában a rántott kagyló, Új-Brunswickban az atlanti lazac és a pisztráng, valamint az ehető tengeri hínár. Brit Columbiában a különböző rák és kagylófélék, a lazac, valamint a tipikus északi hal, a szemling. Mindenütt jellemző halétel a tőkehal, a tonhal és a szardínia. A préri-tartományokban, pl. Albertában a legízletesebb a világon a marhahús, amiből bifszteket, hamburgert készítenek. Ízletes a Calgaryban készített vagdalt, északon a kanadai rénszarvas, a jávorszarvas és a pézsmatulok húsa. A francia-kanadai konyhát elsősorban Québec-ben célszerű megízlelni. Itt az elegáns éttermekben francia szakácsokat alkalmaznak, akik az európai hagyományok szerint főznek. Népszerű a hagymaleves, a húsos lepény és a sütemények. Az egész országban közkedveltek a gyümölcslepények, főleg az áfonyás és almás, a vastag palacsinta, amelyet juharsziruppal öntenek le, máshol pedig sült szalonnával, sült kolbásszal vagy tojással tálalnak. A kanadaiak kedvelik a salátákat és a zöldségeket, nyersen és főzve egyaránt és általában salátával kezdik az étkezést. A nyersen tálalt salátákat különböző öntetekkel ízesítik. Szeszes italt csak a jogosultsággal rendelkező éttermekben ihatunk és vásárolni is csak az erre kijelölt üzletekben vásárolhatunk. A reggeli a legkomolyabb étkezés Kanadában, 11 óráig rendelhető reggeli a szállodákban, amely általában különféle módokon elkészített rántotta, sonka, szalonna, virsli. Akármit rendelünk, biztosan kapunk mellé sült krumplit. Szintén népszerű az angol fánk, vagy a korpás fánk, amely egy zselés gyümölcstorta szelet korpával és cukorral. Kedvelt még a vajas-juharszirupos waffle vagy palacsinta és a húsos szendvics. Természetesen egyre több helyen várják már vegán opciókkal is a vendégeket. Mindehhez bődületes mennyiségű kávét ihatunk, a legtöbb helyen addig töltik újra a kávésbögrénket, amíg nem szólunk. Koffeinmentes kávét is számos helyen lehet kapni. Nagyobb városokban speciális kávé üzletek vannak, ahol egészen meghökkentő kávékülönlegességekkel is találkozhatunk. A tea (tejjel vagy citrommal) a reggeliző asztalok tartozéka, közkedvelt helyeken szeretnek dicsekedni az angol márkájú vagy annak hangzó teákkal. Ebédet dél és délután fél három között fogyasztanak a kanadaiak és a legkülönfélébb nemzeti ételek között lehet válogatni. Új-Fundlandon népszerű a „fish and chips” (rántott hal sült krumplival). Québec-ben hagyományos étel a sűrű sárgaborsóleves, a füstölt húsos szendvics és a sajtokból készült felfújtak. A tengerpart mentén hagyományos étel a kagylóból és tengeri halból készült leves. A kanadai sör szomj oltására alkalmas, különösebb ízvilágot nem hordoz magában. A legnagyobb gyártók nagyon hasonló aromájú söröket gyártanak. Kedveltek az amerikai sörök (az amerikai Budweiser és a Coors). Ha jót akarunk magunknak, a borok közül a megfizethető árakon árusított külföldi borokat preferáljuk. Azonban égetett szeszes italokban Kanada világklasszis. Nagy a választék gin, vodka és rum félékből. A legnépszerűbb likőrféle a skót, ír vagy hazai gyártású, rozsalapú whiskey. De még mielőtt a búcsú poharát kiürítjük, egy jó desszertre hagyjunk helyet gyomrunkban. És ez csak és kizárólag a következő lehet:
NANAIMO SZELET
Ez valami japán süti, vagy mi a csuda az a Nanaimo? – kérdezhetjük joggal. Igaz, hogy közelebb van Japánhoz, mint hozzánk, de Nanaimo egy város Kanada nyugati partvidékén, éppen Vancouverrel szemben, a Vancouver szigeten (innen nézve nagyjából a világ végén).
És habár semmilyen hivatalos bizonyítékot nem találtak a süti nevének eredetére, mindenesetre ilyen névvel vajmi kevés esély van rá, hogy a Nanaimo szelet – ami nagyjából az 1950-es évek óta ismert és az eddig talált hivatkozások szerint a ’80-as években tett szert világhírnévre – máshonnan származnak. Két dolog azonban egészen biztos a Nanaimo szelettel kapcsolatban: egyszerű elkészíteni és nagyon, de nagyon finom! Gyerünk, kóstoljuk meg! Persze előbb készítsük el.
HOZZÁVALÓK 32 DARABHOZ:
Az alaphoz:
- 190 g növényi vaj
- 85 g cukor
- 50 g kakaópor
- 2 tojásnak megfelelő tojáspótló por
- 2 csomag vaníliás cukor
- 300 g háztartási / digestive / graham keksz
- 150 g kókusz chips vagy 110 g kókuszreszelék
- 85 g dió (esetleg mandula, mogyoró vagy más csonthéjas ízlés szerint)
A krémhez:
- 100 g szobahőmérsékletű növényi vaj
- 8-10 evőkanál növényi tejszín vagy tej
- 35 g főzés nélküli vaníliás pudingpor
- 1 csomag vaníliás cukor
- 415 g porcukor
A csokiöntethez:
- 250 g 55%-os kakaótartalmú csokoládé
- 35 g növényi vaj
ELKÉSZÍTÉSE:
A Nanaimo szelet elkészítése 3 lépésben történik. Először az alapot készítjük el, erre jön a vajas krém, végül a csokoládé máz.
Az alap elkészítése:
1. Vajazzuk ki a süteményformát vagy formákat. Ha tudjuk, béleljük ki sütőpapírral is, ekkor egy kicsit nehezebb összeállítani a Nanaimo szeletet, de sokkal könnyebb lesz kiszedni a formából és felszeletelni.
2. Egy lábasban olvasszuk fel a 190 g vajat (nem kell forróra, csak épphogy megolvadjon), adjuk hozzá a 85 g cukrot, a 2 csomag vaníliás cukrot és az 50 g kakaóport. Kevergessük, amíg elolvad és vegyük le a tűzről.
3. Enyhén verjük fel a tojásokat, keverjük a kakaós vajhoz.
4. Nagyon alacsony lángon, folyamatosan keverjük kb. 2 percig, míg a tojástól be nem sűrűsödik. Vegyük le a tűzről.
5. Egy nagyobb tálban törjük össze a kekszet.
6. Vágjuk apróra a diót (szintén ízlés szerint – jó, ha kicsit darabos), ha kókusz chipset használunk, akkor törjük meg kicsit a tenyerünkben. Adjuk a diót és a kókuszt a kekszhez, és keverjük össze.
7. A kekszes keveréket öntsük a vajas-kakaós masszához, keverjük el.
8. Öntsük az egészet a kivajazott formába és egy spatula segítségével egyengessük el, hogy vízszintes legyen.
9. Tegyünk rá műanyag fóliát és tegyük be a hűtőbe egy órára.
Következő lépés a vajas krém elkészítése:
1. Habosítsuk fel robotgéppel a 100 g szobahőmérsékletű vajat.
2. Adjuk hozzá a vaníliás cukrot és a főzés nélküli vaníliás pudingot, keverjük el.A Nanaimo szelet egyik karakterét éppen a vaníliás krém adja meg. Ha tudunk, vaníliás cukor helyett használjunk inkább vanília kivonatot, de a pudingot semmiképp se hagyjuk ki!
3. 6-8 adagban adjuk hozzá a 415 g porcukrot, miközben folyamatosan keverjük.
4. Közben ez a krém túl sűrű lesz. Hígítsuk a tejjel vagy tejszínnel, miközben folyamatosan keverjük. Nem kell, hogy folyjon, a tartása legyen meg, de késsel lehessen kenni.
5. Vegyük ki a hűtőből az alapot és kenjük rá a vajas krémet. Egy spatula vagy egy kanál hátoldalának segítségével egyengessük el.
6. Tegyük rá a műanyag fóliát és tegyük viszsza a hűtőbe még egy órára.
Utolsó lépés a harmadik réteg, a csokoládé öntet elkészítése:
1. Törjük kisebb darabokra és egy lábasban, lassú tűzön olvasszuk fel a 250 g 55%-os csokit.
2. Adjuk hozzá a 35 g vajat, keverjük, amíg el nem olvad és egyneművé nem áll össze.
3. Vegyük ki a sütit a hűtőből, öntsük rá és kenjük el szépen a csokiöntetet.
4. Ezután a Nanaimo szelet a fóliával letakarva ismét visszamegy a hűtőbe egy órára, amíg a csoki meg nem szilárdul a tetején.
Tálaláskor egy éles késsel vágjuk körbe a forma mentén, majd vágjuk kb. 5-ször 5 cm-es szeletekre. A Nanaimo szeletet leggyakrabban négyzet alakban tálalják, de természetesen szervírozzuk a saját ízlésünk szerint. Az első szeletet nehéz kiszedni, ehhez használjunk egy lapátot, utána már könnyen megy. Üljünk le, dőljünk le és tobzódjunk az ízekben.
És most, egy nagy levegő. Kijelöltem négy országot, irányt és célt. Négy olyan helyet, ahová, ha lehetőségeim engedik, szeretnék eljutni. Nagyon kíváncsi vagyok arra, hogyha majd kettő, három, öt vagy tíz év múlva viszszatekintek, mely célokat sikerült megvalósítani és mi maradt még azon a bizonyos listán.
Emlékszem, még kisgyermekként, ahogy a tudatom és a látószögem tágult, egyre több ország, nép és kultúra érdekelt. A vágy-lista egyre bővült. Ezekből azóta jórészt sikerült faragni, de még mindig maradt a Világnak egy elég nagy része, amely felfedezésre vár és ha lehetőségem adódik rá, nem leszek rest összepakolni az útra. Állok elébe minden élménynek, érzésnek és hangulatnak, mert tudom, hogy a lelkemnek, testemnek, szellememnek és szívemnek egyaránt jót tesz.
Azt kívánom Minden Kedves Olvasómnak és a Magazin Összes Olvasójának, hogy legyen egy nagyon szép, értékes és tartalmas nyara, tele élményekkel, örömmel, nyugalommal, gyönyörű képekkel és finom ízekkel. Megköszönve figyelmüket, elköszönésem rejtélyes, de kifejezetten optimista lesz: vigyázzanak magukra, még biztosan találkozunk!
FOTÓK: 500 hidden secrets, Alamy, Amazing Foods and Drinks, Biorganik, Prove, Savvy Tokyo, Só Bors, Vegán Blog, Vegan Travel
