5 minute read
Tedd töltőre magad!
Gürtler Szilvia
Tedd töltőre magad!
Év elején megérett bennem a gondolat, hogy arra fókuszálok, hogy szintet lépjek a vállalkozásomban és a mindennapi operatív működéstől kicsit eltávolodva, tulajdonosként, stratégiai vezetőként tudjak jelen lenni a cégemben. Ehhez külső segítségként Nagy Szilvia HR és karrier coachot kerestem meg, aki hozta csaknem negyed százados HR-es tapasztalatát, coaching szemléletét és strukturált gondolkodását. Közös munkánk egyik fontos pontja volt, amikor elkészítettük az egyes kollégák feladatleírását és teljesítménymutatóit (KPI). Nekem, mint a cég vezetőjének a mutatói közé bekerült, hogy adott időszakban, meghatározott napot pihenésre szánjak. Előzőleg is már megjelent bennem az igény erre, csak épp úgy éreztem, hogy nem hagyhatom ott a céget. Erre jött Szilvi, és kifejezetten beépítette ezt a mutatót. Rá is kérdeztem a miértre.
G.Sz.: Miért tartottad fontosnak, hogy a vezetőtől számonkérhető elvárás legyen, hogy szabadnapot vegyen ki?
N.Sz.: Egy vezető katalizátorként működik a szervezetben. Nem kell mindenhez értenie és mindenhol ott lennie, de át kell látnia területének működését, döntéseket hozni, problémás helyzeteket megoldani, felelősséget vállalni és inspirálnia a hozzá tartozó kollégákat. Ezek a feladatok jócskán meg tudják csapolni az „energia számláját”. Ha nem hozza vissza a számla egyenlegét, nem lesz miből adnia.
Vállalkozókra, vezetőkre hatványozottan igaz, hogy eredményorientációtól hajtva többször tesznek extra energiát egy-egy helyzetbe, többször pörgetik fel a motort. Folyamatosan tolják előre a szekeret, és miután saját maguk által elfogadott céljaikért dolgoznak, még az is lehet, hogy szabadnak és motiváltnak érzik magukat. Igen ám, csak az eredmény hajszolása közben, a folyamatos motorjáratással tulajdonképpen kizsákmányolják saját magukat. Ezt a fajta működést sokszor a tartósan fennálló, nem kezelt stressz okozza, ami végül kiégéséhez vezet.
G.Sz.: Honnan lehet tudni, hogy nem jó úton járunk?
N.Sz.: A kiégés egy folyamat. Több jele van, de már egyre is érdemes odafigyelni. Az egyik ilyen jel lehet például, amikor valaki a bizonyításkényszertől kifárad, úgy érzi, hogy egyfolytában kimerült, nincs energiája, de mégsem tudja kipihenni magát. Ezzel együtt rendszerint csökken a hatékonysága és elkezd mentálisan eltávolodni a munkától. Ez komorságban, néha cinikus megjegyzésekben is megnyilvánulhat. Miután úgy érzi, hogy semmire nincs ideje, a világ is beszűkül körülötte, elkezd elmagányosodni, hiszen pl. társadalmi, vagy társasági eseményekben sem vesz részt. Ezek mind olyan jelek, amit fontos felismerni és tudatosítani magunkban, hogy nem jó úton járunk.
Velem már az is megtörtént, hogy a csapatom tagjai kezdtek el őszinte aggodalommal érdeklődni irántam, mert észrevették, hogy teljesen lehetetlen időpontokban vagyok online, hogy már nem mosolygok, már nem foglalkozok velük annyit, mint régen. Zavarba ejtő „élmény” volt – mindenkinek javaslom, hogy ezt ne várja meg.
G.Sz.: Mit lehet tenni, hogy visszatérjünk a helyes útra?
N.Sz.: A legfontosabb lépés – amihez tudatosság szükséges – az, hogy kezdjünk el ismerkedni a kiégés jelenségével, hogy egyáltalán felismerjük, hogy valami nem kerek, hogy muszáj valamit máshogy csinálni és töltődni kell. Cselekedjünk időben, addig, amíg a mi kezünkben van a megoldás kulcsa. Be lehet vezetni új rutinokat, vezetőként tudunk delegálni, beszélgessünk valakivel a helyzetünkről. Végezzünk olyan tevékenységet, amelyről tudjuk, hogy kikapcsol és eltereli a figyelmünket a munkáról. Miután a munka, azon belül is a túlmunka égeti a leginkább az energiánkat, gyakorlatilag minden tölt, ami munkán kívüli tevékenység. Számos módszere lehet a töltődésnek, de például a mozgás az egyik leghatásosabb, hiszen endorfint szabadít fel, ami energizál. És nem utolsósorban menjünk el szabadságra. Távolodjunk el a munkától, a munkahelyi közegtől. Igenis, vegyük ki a szabadságunkat, tegyük magunkat töltőre! Szerintem a jó vezető az, akire nincs szükség, mert jó embereket választott, ösztönözni tudja őket és felhatalmazza őket, hogy önállóan végezzék a munkájukat. Ha ez megvan, akkor a vezető szabadsága valóban SZABADság lehet.
G.Sz.: Akkor ezért van számomra is kötelező elemként meghatározva a pihenés. Így már teljesen érthető. Mit gondolsz, mennyi idő eljuttatni egy céget, egy cégvezetőt odáig, hogy ez a fajta szabadság megvalósulhasson?
N. Sz.: Nehéz erre mindenkire érvényes választ adni. Ha a szervezet biztos lábakon áll, jók a folyamatok, felkészült, motivált emberek dolgoznak a sikerért, akkor ez bármikor megvalósítható. Ugyanakkor értem, ha a vezető nehezen engedi el a gyeplőt. Ilyen esetben a fokozatosságot javaslom.
Mindennek a kulcsa azonban a tudatosság: megérteni, hogy a töltődés a jövőnkért van, nem elővenni a laptopot, nem elérhetőnek lenni minden órában és tudatosan olyan tevékenységet végezni, ami élvezetes, ami kikapcsol. Idővel ez is kifizetődik.
G. Sz.: Akkor pontosan mi is az, amit a vezetők tehetnek azért, hogy elkerüljék a kiégést?
N. Sz.: Töltődjenek. Az a tapasztalatom, hogy ez a tevékenység a kreatív, siker-orientált embereknek nehezen megy, ezért egy szakértő kollégámmal összeállítottunk egy programot, amely támogatja azokat, akik érintettek a stressz és a kiégés jelenségében. Ezen a programon segítünk megérteni a kiégés hátterét, és használható, a napi rutinban is alkalmazható tudást adni a jelek felismeréséhez. Ötleteket és tippeket hozunk a kiégés megelőzéshez is.
Mivel a vezetők sokkal nagyobb százaléka érintett, mint amennyi bevallottan találkozott már a kiégéssel, ezért érdemes akkor is eljönni, ha egyelőre legfőképpen a fáradtságot és a kedvetlenséget észleled magadon.
Szeretettel várunk „online töltődésre”, hogy megismerd a jeleket és a megoldásokat.
