Ökotudatosan kertészkedünk! - Biodiverzitás a saját kertünkben

Veres Mónika

Ökotudatosan kertészkedünk!

Biodiverzitás a saját kertünkben

Mindenki másképp képzeli el a vágyott saját udvarát. Ehhez erősen hozzájárulnak az épp előtérbe került trendek. Azt hiszem, hogy amennyire követendő példaként tekintünk a rendezett díszkertekre, amelyekben a pázsitot nem színesíti pitypang és százszorszép, vagy lóhere, a dísznövények pedig a kijelölt ágyásukban sorakoznak, épp úgy van elterjedőben a természetet megidéző, buja kert. Én most az utóbbival szeretnék foglalkozni. Nem azért, mert a modern díszkerteket nem tartom szépnek. Deee... és ígérem, hogy róluk is fogok írni, mert nagyon szeretem azt a letisztultságot és nyugalmat, amit kibocsátanak.

A természetközeli kerteket most a megvalósítható biológiai sokféleség szempontjából mutatom be röviden. A modern, letisztult kertekben is lehet jól megtervezve faji és fajta sokszínűséget célba venni, de ez esetben nehezebb tartani azt a szabályosságot, amit esztétikailag szeretnénk elérni.

Az olyan udvarok kialakítása, amelyekben nem csupán a változatos növényzet a cél - ráadásul természetet megidéző elrendezésben - hanem maga az élővilág sokszínűsége is, szintén igényel némi tervezést. Ugyanis itt a növényeken túl a változatos állatvilág is mint érték szerepel, s nekik megfelelő otthont kell teremtenünk. Ez főként akkor lehet nehézkes, lassú folyamat, ha a telek környéke, a szomszédos udvarok nem eléggé természetközeliek.

Csalogassuk a kis állatokat a kerítésen belülre úgy, hogy maradni is akarjanak!

A biodiverzitás a Földön élő több milliárd élő szervezetnek az összességét és együttélését, interakcióját jelenti. Miért lehet olyan fontos ennek a megőrzése és támogatása? Azért, mert ha ez a tökéletesen működő rendszer sérül, akkor olyan alapvető következményekkel kell szembenéznünk, amelyek veszélyeztetik az egészségünket, a gazdaságot, társadalmat. A biodiverzitás megadja számunkra a tiszta vizet és levegőt, tápanyagban gazdag, természetes talajt, a haszonnövények beporzását biztosítja. Közvetett módon az éghajlatváltozást nehezíti, illetve elfogadhatóbbá teszi számunkra és akadályozza a fertőző betegségek terjedését. Ez egy olyan egyensúly a természetben, amely elengedhetetlen az emberi léthez.

A Világgazdasági Fórum szerint természeti környezetünktől és az abból érkező erőforrásoktól függ a globális GDP közel fele, és a legnagyobb gazdasági ágazatok – mezőgazdaság, élelmiszeripar, építőipar – rendkívüli mértékben támaszkodnak a természetre.

Mit tudunk mi egy-személyként tenni?

A kérdés inkább arra vonatkozik, hogy van-e értelme ehhez hasonló globális problémákkal foglalkoznunk a hétköznapjainkban? Tehetünk-e bármit azzal, ha a saját életterünket és életmódunkat a cél érdekében „speciálisan” alakítjuk ki? Én azt gondolom, hogy erősen élnek az emberekben az „egymagam úgysem tudok hatni a világra”, „más sem foglalkozik vele, nekem is felesleges” gondolatok, hiedelmek. Ez gyakorlatilag bizonyos mértékben igaz. A tönkretett élőhelyeket akkor tudjuk visszaadni a természetnek, ha a jövőben a fő döntéshozók szemlélete és értékrendje is ezt támogatja majd. Azzal is sokat adhatunk azonban, ha egy célt, eszmét mutatunk fel követendő példaként.

Ha érzelmi oldalról közelítünk, nekünk is megnyugvást ad az, amikor valamilyen módon próbálunk javítani a kialakult helyzeteken annak reményében, hogy a következő generációk számára kidolgozzuk azokat a jól működő módszereket, amikkel a fenntarthatóság nagyszerűen működni fog – ha már megfelelő tudatosság és felelősség hiányában a sokszor romboló fejlődés nem állítható le.

Van egy nagyerejű dolog: a példamutatás. Ami a gyerekekre, főként saját családjukon belül ragad, beépül. Ennek fontossága felbecsülhetetlen. Közös kötelességünk és felelősségünk ökoszisztémáink védelme, ezt meg kell tanítanunk a következő generációknak is.

Lassan 20 éve, hogy megkaptam a diplomámat a Debreceni Egyetem Kertészmérnöki szakán. Akkor még szinte alig volt téma a tárgyaknál az ökotudatosság, környezetvédelem, és a klímaváltozás. Kíváncsi lennék arra, hogy ma mennyire kap kiemelt szerepet az oktatásban ez a fajta tudatosság az alap ismeretanyagok mellett.

Városi kertünket ne csak sajátunkként fogjuk fel

Bár telkünk apró darabka a természetben, mégis kapcsolatban áll az „egésszel”, szervesen hozzájárul folyamatokhoz, működésekhez. Állatok élőhelye, menedékhelye. Ha törekszünk a vegyszermentességre, máris sokat tettünk a környezetvédelemért és a minél változatosabb fajok betelepüléséért. A permakultúrás kertészkedéssel egészen kis területen is megteremthető egy olyan ökoszisztéma, amelynek hatalmas biodiverzitása van. Ha megengedjük, hogy a természet beköltözzön hozzánk, és ezt másoknak a környező udvarokon is sikerül elérni, akkor nagy területen egy igen változatos életteret alakítottunk ki.

fotó: Szatmári Tímea

Én a családommal a városi kórház közvetlen szomszédságában élek egy 600 m2-es telken épült kertes házban. A kórházunk udvara nem mondható túl nagynak, de mint egy kis erdő, élőhelyet ad különféle madaraknak – feketerigónak, baglyoknak, cinegéknek, verebeknek –, más kisállatoknak – sünöknek, gyíkoknak, bogaraknak - a meghagyott nagy fákkal, bokrokkal és bizony az itt-ott fellelhető gondozatlan sarkokkal. Ezen a területen a parkosítás félig tudatos volt, a növényzet telepítése mesterséges, ezért a növény állomány igen választékos. Talán ezért lehet az, hogy az énekesmadarak egyedsűrűsége messze meghaladja egy erdőét, ahol a fák és cserjék faji sokszínűsége kisebb.

Mivel csupán egy út választ el minket ettől az őshonos fákkal beültetett parktól, az ott élő madarak szívesen járnak át hozzánk fészket rakni, költeni, csipegetni, eső után ennivalóért kapkodni a fűben. A betelepülő madarak nem ismerik a telekhatárt, ők a megfelelő életteret keresik, ami egy befogadó kertben sokkal vonzóbb, mint a város központjában.

Néhány hete, amikor épp kinyitottuk a kaput, észrevettünk két kis ugrándozó gombócot, fekete rigó fiókát a kerítésre futtatott japán lonc alatt. Itt van a fészkük nálunk, évek óta a lonc sűrűjében, amit azóta nem is metszünk. Jelenleg majdnem 1 méter vastagságú már, mint egy nyírott széles sövény.

Ha esik az eső és kimegyek az udvarra, olyan madárcsicsergés van, amilyen egy erdőben sem hallható. Nedves levegőjű reggeleken – amilyen épp a tegnap hétvégi reggel is volt – valóságos madárkórust lehet hallani.

Az én szemléletem az, hogy saját telkünket –természetesen bizonyos megengedhető határokig - ne csak a magunk számára akarjuk birtokolni, kisajátítani, hanem engedjük be azokat az élőlényeket is, akiknek ugyanúgy szükségük van egy biztonságos otthonra, mint nekünk. Amennyire lehet, legyünk megengedőek, és kevésbé szigorúak.

Ha valóban csalogató kertet szeretnénk kialakítani, akkor ismernünk kell picit a növényeket és egyes dekorációs elemeket, kialakítási megoldásokat

Oly sok állat érkezhet hozzánk, hogy lehetetlen lenne mindegyiknek az igényeit leírni, ezért négyet kiválasztottam a speciálisabb élőhely igényűek közül.

Legkönnyebben madarakat vonzhatunk az udvarra. A kártevők gyérítése jelentős részükről. Találkozhatunk többek között fekete rigóval, seregéllyel, cinegével, füzikével, harkályokkal, kakukkal, mezei verebekkel, galambokkal. Hogy csicsergésre ébredjünk és feküdjünk, hogy élettel teli mozgolódás legyen lépten-nyomon nálunk, olyan növényeket ültessünk, amelyek alkalmasak fészekrakásra, kedvelt bogyótermést – madáreledelt – hoznak.

Madárbarát kertek növényei lehetnek:

• Fészek rakáshoz a közkedvelt, változatos virágú orgona (Syringa vulgaris), kisebb fák, mint a korai juhar (Acer planatoides) és a mezei juhar (Acer campestre) választható. Egy nyár alatt magasra fut az illatos lonc a kerítésen (Lonicera japonica ’Halliana’), és télen is megtartja zöld leveleit. A közönséges gyertyán (Carpinus betulus) magas sövényként is nevelhető. A fenyőfélék, tuják és a puszpáng (Buxus sempervirens) kedvelt madár otthonok, azonban megmaradásuk a klíma változása és a betelepülő rovarok pusztítása miatt ma már kérdéses. Keresett a babérmeggy (Prunus laurocerasus), amely éghajlat változásunkhoz tökéletes választás és a jól bevált télizöld fagyal (Ligustrum ovalifolium).

• A madarak egy része szereti a bogyós terméseket csipegetni. A madárbirs (Cotoneaster horizontalis) kedvelt parknövény. Néhány éve ültettem az udvarunkra sövényként fekete berkenyét (Aronia melanocarpa), ami nem csupán az ember számára ízletes szuperélelmiszer, de a madarak imádott csemegéje is. Mindannyian ismerjük a tűztövist (Pyracantha coccinea) és a közönséges madárberkenyét (Sorbus aucuparia). Szép, dús megjelenésű cserje lehet az udvaron a fekete bodza (Sambucus nigra), s ha szeretjük, még virágát is felhasználhatjuk pár üveg finom bodzaszörp erejéig. Kökény (Prunus spinosa), vadrózsa (Rosa canina), vadcseresznye (Prunus avium)... A felsoroltak mellett még számtalan más fát, cserjét, futónövényt választhatunk.

Volt már nálatok zöld gyík (Lacerta viridis)? Mivel a napsütötte, melegebb területeket kedveli, ezért szívesen él sziklás helyeken, erdőszéleken, domboldalakon. Olyan helyeket választ, ahol jól el tud bújni. Az ember jelenlétét elviseli, sőt, hagyja magát fotózni. Ha sikerült néhány gyíknak otthont adnod kertedben, akkor abban biztos lehetsz, hogy nálad szívesen letelepedik évekre és nyári reggeleken láthatod őt napfürdőben sütkérezni a számára kihelyezett köveken, sziklákon, farönkökön, növények tövében. A gyíkok rovarokkal, meztelen csigákkal táplálkoznak.

Mivel életterük fokozatosan szűkül, populációjuk hazánkban érezhetően csökken.

Számára élhető, biztonságos környezetet teremthetünk:

• napozásra alkalmas sziklák, lapos kövek, fatörzsek kihelyezésével,

• elbújáshoz alkalmas cserjék ültetésével,

• vadvirágos, füves területekkel a táplálék vonzása érdekében,

• lapos edényben víz kihelyezésével,

• nyugodt környezet biztosításával.

A sünök aranyos teremtmények, az emberek általában örömmel fogadják őket a kertben...már amikor van lehetőségük megpillantani. A sün éjszaka aktív, így gyakran csak a levelek mocorgásának hangjából sejthetjük, hogy vendégünk van. Hatékonyan tartja távol a kártevőket, kertészeti szempontból hasznos kis állat. Szereti a rejtekhelyeket és az őszi avart, amelyben áttelel. Az avarégetés nagy mértékben veszélyezteti őket, ne alkalmazd ezt a régi szokást!

A sün szívesen marad kertünk lakója, ha

• vannak lombos fáink,

• nem gyűjtjük össze az avart a fák alatt,

• nem akadályozzuk mozgásterét,

• hagyunk számára magasabb füvet táplálékszerzéshez,

• nem fenyegeti kutya veszély,

• nem mérgezi vegyszer – ettől ugyanis elpusztul.

Bár sosem gondolunk a földigilisztára (Lumbricus terrestris), mint vágyott állatkára a kertünkbe, mégis olyan fontos szerepe van a talajban. Ha szeretnénk a veteményes kertünket fizikailag a legjobb állapotba hozni és a talaj minőségét minél jobban feljavítani, akkor segítenünk kell a szaporodásukat.

Az a talaj, amelyben a földigiliszták nagy számban vannak jelen, humuszban gazdag, kevésbé válik iszapossá, mert jobb vízelvezető és tápanyagmegkötő képessége lesz, sőt, jobban is szellőzik. A korhadó szerves anyagokat, faleveleket eszik, a talajba juttatott humusz pedig kiváló természetes trágya. Ürülékük értékes tápanyag a talaj számára, koncentráltan tartalmaz nitrogént, foszfort és káliumot, lazítja a kötött talajt, a homokosat pedig összetapasztja. Járatokat alakítanak ki, amelyek közül a függőlegesek kifejezetten elősegítik a levegő talajba jutását és a víz több irányba való elvezetését.

Milyen élőhelyre vágynak a földigiliszták?

• Háborítatlan, laza talajra,

• 5,5 feletti kémhatású környezetre (meszezéssel javíthatunk),

• szerves anyagokra,

• vegyszermentességre.

Minél több giliszta él kertünkben, talajunk annál termékenyebb!

A kertünkben megjelenő állatok variációja hatalmas lehet: sünök, denevérek, kerti tó kialakítás esetén halak, békák, unkák, rovarok, énekesmadarak, méhek, a talajban giliszták, százlábúak, ezerlábúak, ászkarákok, a komposztban egysejtűek, amőbák, baktériumok, gombák találhatnak otthonra.

Fenntartható kertünkben természetszerű körülmények között történik a tápanyagok körforgása és működik a tápláléklánc.

A természetközeli kertek kialakítását nem lehet elrontani, de jó tippekkel ügyesebben, hatékonyabban alakíthatjuk ki telkünket.

• Őshonos fáink, cserjéink mai éghajlatunkon életképesebbek, ezért érdemes őket ültetni

• Növény választáskor jó megnézni a kifejlett példány méreteit is. Gyakran a megvásárolt kis növénykét ránézésre, túl közel ültetjük a többiekhez, vagy a kerítéshez, ami pár éven belüli eltávolítást eredményez

• Ugyanakkor ne tartsuk be kínosan a tőtávolságokat, a természetben is összeérnek a növények

• Érdemes mediterrán stílusban is gondolkodnunk, az egyre melegedő nyarak miatt

• Ha nincs ellenünkre, választhatunk pázsit helyett vadvirágos rétet

• Gyűjtsük a növényi részeket komposztálóba, nagy kincs a visszaforgatott tápanyag

• A lehullott leveleket ősszel csak onnan szedjük össze, ahonnan feltétlen szükséges, hiszen természetes trágyát jelent a talajnak. Vannak, akik keresik az összegyűjtött avart, ezért másoknak átadhatjuk a felesleget

• Kártevők ellen védekezzünk bio módszerekkel

• Alakítsunk ki lehetőség szerint köves, sziklás, árnyékos és napos részeket, kis tavacskát, vagy madáritatót, helyezzünk ki madárodút, magvakat, igyekezzünk megőrizni kertünk nyugalmát

Mi, egyénileg is támogathatjuk a biológiai sokszínűséget, de hogyan gondolkodik az EU a biodiverzitás globális, világot érintő problémáival kapcsolatosan?

Aktívan beleállt a biológiai sokféleség csökkenésének kezelésébe. Az 1992-ben indult LIFE program az egyetlen olyan uniós finanszírozási eszköz, amely környezetvédelmi és éghajlat-politikai célokat szolgál teljes egészében. 2022-ben Kanadában került megrendezésre egy áttörést hozó esemény, az ENSZ Cop15 konferenciája, amelyen a felek határozott célokat – a Kunming-Montreal Globális Biodiverzitási Keretrendszert (Kunming-Montreal Global Biodiversity Framework) - állították fel a természet védelme és helyreállítása érdekében tett globális intézkedésekhez, s megneveztek 2050-re vonatkozó hosszú távú és 2030-ra irányuló eredményeket. A Keretrendszer világos és jól mérhető célokat tartalmaz, teljes körű nyomkövetéssel, felülvizsgálati intézkedésekkel.

Olyan jogszabályok jöttek létre, amelyek madárvédelmi és élőhelyvédelmi, víz -keretirányelveket és tengervédelmi stratégiákat tartalmaznak. A szennyezés és az idegenhonos inváziós fajok kezelése is külön jogszabályokban szerepel, hanyatlást előidéző hatásuk miatt. Hogy hová sikerül jutni, az néhány éven belül már látszani fog, mert minden eredmény mérhető, utánkövethető.

A biodiverzitást veszélyezteti az élőhelyek pusztulása, fragmentációja (elkülönülése), leromlása, a túlhasznosítás és az idegenhonos fajok, betegségek terjedése. Ezek a hatások –kimutatva, hogy főként az emberi dominancia eredményei - összeadódhatnak, hiába alkalmazkodnak a fajok a környezetükhöz az evolúció során.

Tudtad, hogy

• a bioszféra legnagyobb fajgazdagsága 30 000 éve volt, és azóta folyamatosan csökken?

• a fajok gyakran nem egyenként, hanem más fajokkal együtt halnak ki?

• a trópusi esőerdők a szárazföldön körülbelül 21 millió km2-en feküdtek, s ma ennek több, mint a fele már nem létezik és évi 140 000 km2-t pusztítanak el? Ami azt jelenti, hogy a maradó tendenciával 2040-re már csak a védelem alatt álló erdők maradnak fenn.

Forrás: https://www.consilium.europa.eu/hu/policies/biodiversity/#why https://mme.hu/keteltuek-es-hullok/zold-gyik https://agroforum.hu/szaktanacsadas-kerdesek/ mi-is-a-haszna-a-foldigilisztanak-hogyan-segithetjuk-szaporodasukat/ http://www.sze.hu/~horvbal/termeszetvedelem/05_06_ TV_kihalas_veszelyezteto.pdf