FOMO – Félek, hogy kimaradok valamiből

Veres Mónika

FOMO – Félek, hogy kimaradok valamiből

Egy sokszor észre sem vett jelenség, mely több embert érint, mint hinnénk... Mivel ezen a területen én is sokat elmélkedtem már, mert rég észrevettem a jelenlétét és a működését, sőt, azóta nevet is kapott, ezért írásomban olvasott, tapasztalt és magam által megfogalmazott gondolatokat is szeretnék átadni. Mi lehet ez a FOMO?

A FOMO (Fear of Missing Out), „Félelem a kimaradástól” jelenség egyik első vizsgálója Andrew Przybylski, az Oxfordi Egyetem emberi viselkedés és technológia professzora volt.

Kutatócsoport vezetőként egyik fő területeként azt vizsgálja, hogy az online közösségi média és a videojátékok hogyan befolyásolják az emberi motivációt, a felhasználók egészségét és jóllétét.

Saját küldetésének tartja, hogy szigorú bizonyítékokat mutasson fel a témában és ezek alapján hiteles tájékoztatással tudjon szolgálni a döntéshozók számára.

Mit él át az ember a FOMO során?

Azt a frusztrációt és szorongást érzi, hogy mások tartalmas élményeket szereznek, míg ő lemarad mindenről és az életében alig történik valami említésre méltó. Tévesen azt képzeli, hogy a lehetőségek sora végtelen, miközben ő nem képes megvalósítani dolgokat úgy, mint mások. Lemarad a pillanatról, amelyet mások megtettek, ő pedig nem. Veszteség érzést él át.

A végtelenség azonban illúzió, fizikai, térbeli, időbeli és gondolkodásbeli képességeink határokat képeznek. Nem lehetünk ott mindenhol, nem lehetünk jók mindenben és nem is érdekelhet minket minden, ami másokat.

A közösségi oldalak kényszeres frissítgetése, ellenőrzése során az ember attól fél, nehogy kimaradjon valamiből, elszalasszon egy jó lehetőséget, vagy lemaradjon hírekről. Ha nem tudja ezt folyamatosan ellenőrzés alatt tartani, elszigetelve érzi magát.

Valójában a túlzott, számunkra érdektelen információáradat elengedésével és a személyes találkozáson alapuló kapcsolatokkal közelebb érezhetjük magunkat másokhoz, mert minőségi kapcsolatokat élhetünk át, melyek valós élményt adnak.

A FOMO jelenség feltételezhetően a szocializálódással egyidős, az egyes korszakokban változni tud. Ma épp a fellángolását érezhetjük, hiszen a páratlan kalandok és az egyéni élmények lehetőségének korát éljük. Ezekről közvetlen beszámolókat láthatunk a közösségi oldalakon ismerőseinktől. A social media egyfajta függőséget is képes kialakítani az emberekben.

Már maga a média is felkeltette az emberekben a vágyat az egyszerű reklámokkal. Arra ösztönözte őket, hogy olyan dolgokat birtokoljanak, amelyekkel látszólagosan boldogabbak és szabadabbak lehetnek, amelyekkel az ügyesen közvetített vonzó életérzést megszerezhetik maguknak. A média által közvetített üzenetek azt az elégedettséget képviselik, amelyre az ember vágyik. Egy életérzést. Talán te is ismered a The Joneses – Eladó a családom című filmet, mely nagyszerűen bemutatja ezeket a befolyásoló hatásokat.

Hogyan képzeljük el a FOMO jelenséget a gyakorlatban?

Barátaink, rokonaink, vagy közösségi média ismerőseink bejegyzéseit nézegetve rengeteg élménydús fotót találunk. Árad felénk mások életének a tökéletessége, a sok-sok kaland, társasági események, mosolyok. Gyakran olyan dolgok, melyekről sejtjük, hogy mi valószínűleg nem fogjuk őket elérni. Ez frusztráló. Hiszen lemaradunk az életről, miközben mások egész héten pezsegnek, jókedvűek, fiatalosak! Megvalósítják önmagukat.

A közösségi oldalakon pár perc alatt több, mint száz ismerősünk bejegyzését pörgethetjük végig, intenzív információ áramlatba kerülünk. Úgy tűnhet, mintha mindenki sziporkázna, holott a sok kép hatása adódik össze egyetlen benyomássá.

Vannak, akik ennek hatására elkezdenek hasonlóképpen kitárulkozni.

Mindannyian ismerjük a dopamin, „boldogsághormon” fantasztikus hatását. Dicséret és elismerés átélésekor elárasztja a szervezetet, örömérzetet hoz létre. A közösségi oldalakon történő túlzott önmenedzselés és a pozitív visszajelzések tömegének tapasztalása épp ezt az élményt adja.

Sokszor apróságot jelentő dolgokból is hatalmas szenzációt lehet kelteni. Egy szépen tálalt vacsora a tökéletes romantikus este hangulatát hozza, egy házilag sütött kenyér az illatot, az otthon melegét, sikerélményt.

Ide pedig becsatlakozik a „Félelem a kimaradástól” érzés mások részéről, mert azt tapasztalják, hogy az emberek még a hétköznapi dolgaikat is kiemelten magas szinten végzik. A két oldal egymásra oda-vissza hat.

A FOMO jelenség azonban több területen is megfigyelhető. Veszélyeket rejthet például a pénzügyi területeken, a befektetők esetében is, holott ítélőképességükre bizony nagy szükség lenne.

Andrew Przybylski 84011 fő, 10-80 éves korosztálybeli személy adatszolgáltatása alapján a közösségi média használatára vonatkozó beszámolók és az élettel való elégedettség kapcsolatában a legnegatívabb eredményt a fiatalabb serdülők esetében kapta.

A lehetőségeink határtalansága csak egy illúzió…

Fontos felismernünk és elismernünk, hogy minden embernek más képességei, élethelyzete van. Képtelenek lennénk mindenhol ott lenni és mindent átélni. Bár sokan tudatosak és látják mindezt, értik és nem akarják követni, mégis már kialakult bennük egyfajta pörgésre való igény.

A „történjen már valami” érzés, a nyugodt, átlagos napok szenvedéssel történő megélése. Az az érzés, hogy „ma sem történt semmi említésre méltó, az egész nap el lett vesztegetve”. A nyugodt, átlagos napok harmóniájának és értékének átélése akadályokba ütközik.

Mások valóban sokkal boldogabbak nálunk?

Olyan mértékben biztosan nem, ahogyan érezzük. A negatív életesemények bemutatása nem szokás, ezért úgy tűnik, mintha az emberekkel csak jó dolgok történnének.

A közösségi média a közösség iránti igényeinket elégíti ki, ami elég komoly motiváló hatás ahhoz, hogy számunkra igen fontossá váljon.

Miért érzünk a FOMO során kirekesztettség érzést?

Az ember alapvető szükséglete az, hogy támogató és elfogadó közösségbe tartozzon. Ez a „csapattag érzés” kihat a jóllétünkre, lelki állapotunkra, biztonság érzetünkre. A közösségből való kiutasítás ezzel szemben mentálisan és fizikailag is fájdalmakat okoz.

Amikor mások posztjai láttán nem tudunk örülni a sikereiknek, akkor a valahová tartozás iránti vágyunk sérül. Nem tartozunk közéjük épp, elszakítva vagyunk tőlük, kimaradunk abból, amiben ők részt vesznek.

Lehetnek a FOMO-nak komolyabb következményei?

Sajnos pszichés problémák sora hozható kapcsolatba vele. A szorongás, depresszió, csökkent önértékelés, kockázatos viselkedések, veszélyeztető magatartások. A szociális kapcsolatok elsilányulnak.

A social media ördögi kört alakíthat ki: minél inkább az élete részét képezik valakinek ezek a platformok, annál erősebben élheti át a FOMO érzést. Minél erősebben éli át, annál erősebb a késztetése, hogy még többet használja az oldalakat.

Hogyan tudjuk a FOMO hatását blokkolni életünkben?

A közösségi oldalakról való távozás csak átmeneti megoldásnak tekinthető, mely során az ember még elvonási tüneteket is produkálhat, amikor elkezdi érezni az információk hiányát és úgy érzi, hogy mindenről lemarad.

Nagyon könnyen vissza lehet térni, elég egy erre késztető dolog, új munka, új érdeklődés. Az oldalunk törlése sem azonnal válik véglegessé, előtte ki kell várnunk egy türelmi időt, ami alatt nagy eséllyel vissza is térünk – nyilván.

Légy tudatos: csökkentsd le az oldalak fürkészését! Ha nem megy, akkor kisebb lépésekben haladj és építsd le azt az érzést, hogy nélküle ingerszegény az életed.

Ne a rengeteg, számodra érdektelen információra menj, mely feléd özönlik, hanem a kevesebb, de tartalmasabb beszélgetésre, sőt, próbáld ki offline erre helyezni a hangsúlyt! Válassz minőségi időtöltést.

Arra fókuszálj, amid van! Vedd észre a tolakodó képeket, amelyek azt sugallják számodra, hogy mennyi mindened lehetne, de nincs. Légy hálás azért, amid van! Ennek jó gyakorlata, amikor tudatosan észreveszel másokat, akik nálad sokkal rosszabb életminőségben élnek.

Legyen a követői táborod minőségi. Azokat a kapcsolataidat tartsd meg, akik valóban értékesek a számodra és te is ezt érzed irányukból.

A legbiztosabb útja a változásnak a megfelelő önismeret kialakítása. Ez munkával jár. Saját képességeink és értékrendünk ismeretében már nem akarunk mindent megkapni. Rájövünk, hogy a terülj-terülj asztalkámról valójában csak pár dolgot szeretnénk elvenni. Azt, ami nekünk igazán fontos.

Amit igazán el szeretnénk érni, ahhoz ráadásul lesz elég lelki és fizikai erőnk, hogy megvalósítsuk. Egy irányba fókuszálunk. Iránta őszintén vonzódunk és tudjuk, igazán elrabolt minket. Látjuk a megvalósítás lehetőségét és érezzük, hogy menni fog.

Míg a számtalan, megmagyarázhatatlan vágy esetében, melyek ábrándok és önámítások, gyakran ott van a háttérben a „nekem úgysem fog menni” érzés. Mert ha az ember túl sokat akar, érzi, hogy a megvalósulásuk irracionális.

Ismerjük hát meg magunkat, nyilvánítsuk ki a valódi vágyainkat és kövessük őket! Így el fogjuk érni mindet, szépen, egymás után!