Hogyan lettem Könyvmentő

Blogi

Hogyan lettem Könyvmentő

Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy kislány Zuglóban, akit Boginak hívtak. Bogi Szülei nem akarták, hogy ott kezdje meg a tanulmányait, ahova körzetileg tartozott volna, mert akkoriban az volt a környék legrosszabb hírű iskolája… Gondoltak hát egy merészet és elvitték Őt a Hunyadi János ének-zene tagozatos suliba, ahova azonnal felvételt is nyert, így 1983. szeptember 1-jén, 40 évvel ezelőtt beülhetett a Pákozdi téri iskola 1./a osztályának egyik padjába, hogy írni-olvasni tanuljon.

Vera néninek hála pedig ez olyan jól sikerült, hogy onnantól kezdve Bogi a betűk szerelmese lett. Írt és olvasott, amikor csak alkalma adódott. Roskadoztak a polcai saját könyvektől és azoktól, amiket a könyvtárból hordott haza. Tele voltak a fiókjai levelekkel, teleírt füzetekkel és keresztrejtvényekkel. Írt naplót és megszámlálhatatlan levelet az iskolai szünetekben az osztálytársainak, aztán az Ifjúsági Magazin és a Világ Ifjúsága levelezési rovatában szimpatikusnak talált csajoknak.

10 éves korában pedig eldöntötte, hogy könyvtáros lesz. De mivel a „nagyok” éveken át azt mondogatták neki, hogy abból maximum éhen halni lehet, ezért 14 évesen nagy duzzogva beletörődött, hogy vendéglátós legyen, ahogy a Szülei azt jónak látták...

De a betűk szeretete továbbra is megmaradt benne.

Írt az iskolai újságba, írt hosszú email-eket a barátainak, mikor az élet úgy hozta, hogy külföldön dolgozhatott. Aztán a barátok unszolására nekiállt blogot írni a kinti kalandjairól. Írt, mikor valami jó történt vele és írt, mikor tele volt a hócipője mindennel. Aztán mikor 2017-ben végképp betelt a puttonya, Blogi hazaköltözött.

És pár éven belül rátalált a lehetőség, hogy a Csak Pozitívan Magazin munkatársa legyen.

Igen, én voltam az a kislány. A betűk szerelmese. És maradtam az 46 éves koromra is, exvendéglátósként. És exbiztosítósként is, mely szakmát a 2020-as év dobta számomra és amiben sosem éreztem azt, hogy igazán önmagam lehetek. A sors szerencsére úgy hozta, hogy most ősszel lezárhattam az életem call centeres szakaszát és találtam helyette egy olyan munkát, ami a lehető legjobban hasonlít a gyermekkori álmomra.

Könyvmentő lettem. Rákoskeresztúr városközpontban dolgozom, a Zarándok nevű könyvszekéren. Nap mint nap örömmel megyek kinyitni a Szekeret, mert azt csinálom, amire mindig is vágytam.

Könyvek közt lehetek és olyan emberekkel beszélgethetek, akiknek az olvasás hasonló élményt jelent, mint számomra. Akik akár naponta jönnek átnézni az újdonságokat, akik érdeklődnek, hogy meg tudok-e szerezni nekik egy-egy általuk régen keresett könyvet. Szeretem látni az arcokon a meglepetés örömét, mikor azonnal vagy egy következő látogatásuk alkalmával a kezükbe adom, amiről már talán le is mondtak, mert addig sehol nem találták meg. Boldog vagyok, mikor gyerekek böngésznek a könyvek között és ők maguk fizetik ki a zsebpénzükből a kiválasztott kincset. Mikor azt meséli nekem egy 10 éves kisfiú, hogy a nyári szünetben 5 könyvet olvasott el.

És akkor is jókat mosolygok, ha egy-egy járókelő, akikkel naponta általában csak köszönünk egymásnak, egyszer csak megáll mellettem mikor rendezgetem a könyveket és megkérdezi, hogyhogy nem találtam magamnak valami rendes munkát… Mosolygok mikor látom rajtuk, hogy nem értik, ez nekem maga a Kánaán.

Mosolygok, mert bízom benne, hogy talán nálam találnak egyszer egy könyvet, amit elolvasva rájönnek, micsoda hatalom rejlik a betűkben és szavakban. Vagy egy könyv talál rájuk, mert:

A könyvek ’ránk találnak’. Hogy milyen úton, az egy csoda, de mégis mindig akkor, amikor szükségünk van rá. A feladatok is ránk találnak, így bontakozik előttünk az élet. (Barsi Balázs)

Így talált rám a könyvmentés lehetősége, amiért tiszta szívemből hálás vagyok. A Szüleimnek, mert jó iskolába írattak be annak idején. Vera néninek, hogy megszerettette velem a betűket. És persze magamnak is, hogy kitartottam az álmom mellett, hogy egyszer „könyvtáros” legyek. Másképp, mint anno elképzeltem, de akkor is megcsináltam. De hisz én mindig is másképp csináltam mindent, mint mások. Így lett Bogiból Blogi, aki most örömmel ír Önöknek és olvassa a Magazin többi cikkét a kollégák tollából hónapról hónapra. Tegyék ezt Önök is továbbra is, mert olvasni jó.