Mediáció mint varázs(latos) eszköz?

Udvar Melinda

Mediáció mint varázs(latos) eszköz?

- interjú Dr. Fellegi Borbálával és dr. Vajna Virággal

5. rész

Közösségi tervezés a Római parton I.

Napjainkban a társadalmak berendezkedése, működése egyre bonyolultabb, mindennapi ügyeink intézése során gyakran szembesülünk számunkra feleslegesnek és/vagy bonyolultnak tűnő előírásokkal. Ezek a szabályok ugyan megoldanak helyzeteket, azonban átlagos polgárként azt is tapasztaljuk, hogy a döntéshozók nem vettek minden szempontot figyelembe, nem mérlegeltek minden élethelyzetet, lehetőséget.

Sok szituációban felmerül kérdésként: vajon az érintetteket megkérdezték, amikor a szabályzást előkészítették? Sajnos a válasz sokszor nemleges, de a jó hír az, hogy manapság már nem egyedi eset, hogy a döntéshozó próbálja különböző technikákkal, módszerekkel becsatornázni a témában érintetteket, a lakosságot a döntési mechanizmusba.

Ennek egyik lehetséges módja a közösségi tervezés.

A közösségi tervezés egyik legkorábbi példája Porto Alegre városában található.1 Ebben a városban 1989-ben alkalmazták először a Részvételi Költségvetés közösségi tervezési technikáját, amelynek a lényege, hogy a lakosok az önkormányzattal együttműködve alakítják ki a város/városrészek költségvetését. A költségvetésről történő döntés továbbra is az önkormányzat kezében van, viszont a városlakóknak lehetőséget adtak arra, hogy az általuk fontosnak ítélt feladatokra, fejlesztésekre tegyenek javaslatot, elmondják a véleményüket.

A települések tervezése kapcsán a sokáig uralkodó felfogás, nézőpont az volt, hogy a település fejlesztése, a jövőbeni irányok meghatározása a szakemberek, a tervezők, a hivatalok, a politikusok feladata, ezért ők dolgozták ki a részleteket is.

Napjainkban azonban ez már egy meghaladott nézet, hiszen miért is ne mondhatnák el az ott élők, hogy milyen településen élnének szívesen 5-10 év múlva? Vizsgáljuk meg, hogy milyen az adott település korfája. Sportpályát, kórházat vagy óvodákat kell építeni? Rengeteg kérdés felmerül, és ahogyan a mediáció alaptétele is megfogalmazza: az adott kérdésnek mindig az érintettek a legnagyobb szakértői.

A közösségi tervezést világszerte és itthon is számos esetben sikeresen alkalmazták már, általában nagyon jók a visszajelzések, hiszen olyan emberek is lehetőséget kapnak a véleménynyilvánításra, akik végzettségüknél, helyzetüknél fogva nincsenek hatalmi- döntési helyzetben.

A tapasztalat az, hogy az emberek pontosan látják és értik környezetük problémáit, valamint a jövő feladatait, és a mediációnak, mint demokratikus vitakultúrának az elemeit pedig könnyen alkalmazzák.

A közösségi tervezésről, különösen a Duna - a köznyelv által - Római partként emlegetett sétányát érintő közösségi tervezésről beszélgettem ismét a Mediátotoktatás.hu trénereivel: dr. Fellegi Borbálával és dr. Vajna Virággal.

Összefoglalnátok számunkra, hogy mit is kell tudni a közösségi tervezésről?

Borcsa: A közösség tervezés a közösségi mediációnak egy nevesített módszere, amely kimondottan a lakossággal a településsel és a helyi fejlesztésekkel kapcsolatos, a szakemberek és a lakosok párbeszédet segítendő, lakosok aktív bevonásával mérnökök által elkészülő helyi fejlesztési terv.

A közösségi tervezés keretében gyakorlatilag két típusú folyamat működik: egyrészt társadalmasítás – ami azt jelenti, hogy amit az önkormányzat eldönt, vagy kötelező jogszabályi előírás, arról is kell tudnia a lakosoknak. Itt fontos, hogy érthető módon kapjanak tájékoztatást ezekről az előírásokról az érintettek, találkozhassanak a szakemberekkel, ezekben a témákban is kérdezhessenek és elmondhassák azt, hogy ezek a döntések őket hogyan érintik.

Az ún. társadalmasítási folyamatok során a döntésbe a lakosok nem szólhatnak bele, de a polgárok kérdéseire választ adnak a szakemberek viszonylag emberibb körülmények között, ez tulajdonképpen az információ megosztásának egy modernebb, bevonásalapú, részvételi formája. Ezekben az esetekben is alkalmazzuk a mediációs eszközöket, körbe ültetjük a jelenlévőket, alkalmazzuk a mediációs kommunikáció szabályait.

A közösségi tervezés másik folyamatánál a lakosoknak van ráhatása, beleszólása, hiszen elmondhatják azt, hogy mit és hogyan szeretnének, hogy megvalósuljon.

Azt gondolom, hogy a klasszikus, konzervatív településfejlesztési „trenddel” szemben ez egy rendívül alaposan, lassan és körültekintően előkészített döntési mechanizmus.

Maga a Római partot érintő közösségi tervezés egy nagyon bonyolult projekt. A Római part helyzetét, földrajzi területét rendezni kell, hiszen különleges, értékes, egyedi terület, ám egyúttal nagyon sok félbehagyott dolog jellemzi.

Ennek fényében, a jelenlegi főváros vezetés napirendjére tűzte ezt a témát, majd elindított egy jövőkép tervezést, amibe már bevonta a lakosokat is, de nem csak a kerületben élőket, hiszen nem csak az ott élők számára pihenőhely a Római part, hanem a fővárosi lakosok, illetve más lokációban élők számára is kedvelt kirándulóhely.

A közösségi tervezést megelőző előzetes felmérések során úgy emlékszem kb. négyezren küldtek válaszokat arról, ki milyennek szeretné látni a Római partot.2 A válaszok alapján elkészült egy dokumentum, amely elérhetővé vált minden érdeklődő számára. Ebből a dokumentumból egyértelműen megállapítható, hogy a válaszadók többsége szerint ez a part annyira egyedi része a fővárosnak, hogy elsődleges cél ennek a helynek a megőrzése, ugyanakkor fontos az árvízvédelem, fontos a helyi vendéglátás rendezése, a bicikliutak, csónakházak kialakítása. A jövőkép dokumentumból az is kiderül, hogy a Római partot egy zöld, természetközeli helynek képzelik a válaszadók.

Ugyanakkor azt is meg kell említeni, hogy aki ingatlannal rendelkezik az ártérben, és ezt az ingatlant valamikor korábban érvényes engedélyek alapján létesítette, másképpen képzeli el a jövőt, és ezeket az igényeket, helyzeteket mindenképpen kezelni kell.

Az előbbiekben felvázolt két folyamat, a Római esetében is egy kicsit összecsúszott és volt az érdeklődő lakosoknál egy kis zavar: nem tudták, hogy melyek azok a témák, amiben „csak” kérdezhetnek és melyek azok, amelyekbe beleszólási lehetőségük van.

Ilyen volt például a gát kérdése és nyomvonala, ezt nem lehet a lakosoktól függővé tenni, mert számos mérnöki, műszaki megfontolás, jogszabályi elvárás alapján kell a döntést meghozni, azonban a döntéssel kapcsolatban meg lehet, sőt meg is kell az érintetteket hallgatni, azért, hogy elmondhassák az aggályaikat, az igényeiket, a problémáikat.

A Római parton miután eldőlt az árvízi védekezésre építendő védmű óbudai nyomvonala, a hullámtérben ingatlannal rendelkezők úgy érezték, hogy a döntéshozók csorbították a magántulajdonhoz fűződő jogukat. Nemcsak, hogy nem védi meg őket a főváros az árvíztől, de akár veszteségeik lehetnek.

A szakértők álláspontja szerint a Nánási út – Királyok útja nyomvonalon megvalósítandó fővédvonal óvja a legjobban a természeti értékeket, biztonságosabb, hiszen magasabban és távolabb is van a vízparttól, emellett ez kapott nagyobb társadalmi támogatottságot is. A megvalósíthatósági tanulmányból nemcsak az derült ki, hogy az új nyomvonalon lényegesen kevesebb fát kell kivágni és megmaradhat a Római ikonikus platánsora, hanem az is, hogy a választott nyomvonal több közműkiváltást igényel, ezért magasabb a költsége.

Virág: A Római part egy nagyon különleges projekt a közösségi tervezések között, egyrészt nagysága- terjedelme miatt: például majdnem egy évig tartottak a közösségi tervezési alkalmak, ezt megelőzte az előkészítés. Mi a közösségi tervezés során mediátorként dolgoztunk, a Völgyzugoly Műhely Kft.-vel együtt, amelynek az volt a feladata, hogy a közösségi tervezés részét lebonyolítsa és megszervezze.

Amikor a közösségi tervezés folyamata elindult, volt, hogy közösen ültünk le, volt, hogy munkacsoportonként.

A munkacsoportok arra szolgáltak, hogy az érintettek műhelymunkák útján, szakmai szervezetek, szakértők bevonásával dolgozzák ki a Római-part jövője szempontjából fontos témakörök fejlesztési javaslatait.

A Római parton nagyon sok téma van: 6 munkacsoport alakult végül is, az érintettek véleményének figyelembevételével.

A hat munkacsoport az alábbi témákban működött: sétány, közlekedési, zöld, vendéglátás, vízisport és városrendezési munkacsoport.

A legnépszerűbbnek én a sétány munkacsoportot láttam. Párhuzamosan zajlottak ezek a munkacsoport ülések, de voltak közös alkalmak is, amelyek után a munkacsoportokban folyt ismét a munka, majd újra tartottunk közös alkalmat, amelyen a munkacsoportok meg és bemutatták, hogy meddig jutottak.

Fontosnak tartom elmondani, hogy a Rómain egyes civil szervezetek évtizedek óta jelen vannak, figyelemmel kísérik a változásokat, így itt azt is tudják a sétányon, hogy melyik fát mikor és ki ültette.

Ezek az információk nem állnak rendelkezésre egy átlagos településtervezési folyamat során. A tervezők csak a műszaki paramétereket szokták megkapni, egyéb „belső infók” általában nincsenek. Érdekes volt megtapasztalni azt, hogy milyen impulzusok jönnek a lakosoktól, a téma iránt érdeklődőktől a beszélgetések során. Sokan jöttek, nemcsak a helyi lakosok, azok az emberek, akik tulajdonképpen másképp használói ennek a területnek, övezetnek: kikapcsolódni, sportolni járnak a Rómaira.

Ezt azért fontos hangsúlyozni, mert ez azt mutatja, hogy nagyon alaposan végig lettek járva ezek a kérdések az egyes témacsoportokban, kellő muníciót adtak a jelenlévők a tervezőknek ahhoz, hogy elkészüljön a Római megújulásának terve, ami hangsúlyosan figyelembe veszi a lakossági és egyéb érdekeltek szempontjait is.

Borcsa: A mediációs módszerek bizonyos létszám felett kis módosítást igényeltek, így például nem alkalmaztunk nyitó és zárókört sem 20-30 fő felett, hiszen a 3 órás időkorlátba nem fértünk volna bele.

A közösségi tervezéses alkalmakon különböző játékokkal próbáltuk lazítani a kereteket, ilyen például bemutatkozó játék: lépjen elő, aki helyi lakos, lépjen vissza, lépjen előre, aki minden héten elmegy a Római partra stb. Ezekkel játékos formában néztünk rá arra, hogy kik azok, akik itt vannak, és próbáltuk sokkal kevésbé formálisan kezelni ezeket a beszélgetéseket.

Fontos az is, hogy itt nem érvényes a képviselet a megszokott értelemben: nem kell például civil szervezeteknek, lakóközösségeknek delegálni képviselőt, nem kis parlamentként működtünk, bárki jöhetett, aki kérdezni, véleményt nyilvánítani akar, vagy pusztán csak érdekelte a téma.

Ami a különlegességét adta ennek a közösségi tervezésnek, hogy a Rómain kb. 70 éve szövevényesek az érdek és tulajdoni viszonyok, hiszen régebben, amikor nekifogtak, hogy rendezzék a Római, mint lokalitás sorsát, jövőjét, akkor olyan ellenállásba ütköztek, amely feloldhatatlannak látszott, ezért is maradtak el a fejlesztések.

Minden alkalommal éreztük, hogy bonyolult a helyzet, nem evidens, hogy hogyan lehet legitim döntést hozni úgy, hogy közben a különböző érdekcsoportok ne érezzék azt, hogy ők el lettek hallgattatva, vagy nem lettek meghallgatva.

A közösségi tervezés különböző fázisaiban megnyitják a részvétel lehetőségét, információátadás céljából, vagy kimondottan lakosság igények meghallgatása, vagy lehetséges ötletek integrálása céljából. Ez a fajta új keret a szakembereknek, jelen esetben a mérnököknek sem könnyű helyzet: senki sem szokott hozzá, hogy 70-80 lakosnak magyaráz el olyan alapvetéseket, amelyekről eddig – kis túlzással - csak a kollégáival beszéltek.

Számomra ez a projekt egy nagy demokrácia tanulás volt és azt gondolom valamennyi résztvevő számára is - lakosoknak, az önkormányzatnak – ha már csak arra gondolunk, hogy milyen szavakkal kommunikáljanak például amikor meghirdetnek különböző eseményeket.

Az eddigi közösségi tervezéses folyamatokhoz képest is itt az volt a legnagyobb kihívás, menet közben tanultuk mi is azt, hogy hogyan lehet legjobb módon az embereket megszólítani, bevonni, és a véleményüket integrálni a döntéshozói folyamatba.

Az is látszott fórumról fórumra, hogy most már a szakemberek is rutinosabbak, a lakosok is értik a szakmai előírásokat. Ami pedig a non plus ultra, hogy a mediációban alkalmazott és hangoztatott alapelveket (ér egyet nem érteni, mindenki magáról beszéljen, ne minősítsük egymást), amelyek az elején még furcsa idegen elvek voltak, most már kívülről fújják, sőt, egymást edukálták a résztvevők.

Virág: Ami egy új dolog volt számomra ebben a közösségi tervezés folyamatában, hogy volt olyan alkalom, amikor a terepen mentünk végig, ott tartottunk közösségi tervezéses mediációt, sétáltunk, megálltunk épületeknél, fáknál. Nem körben egy szobában, helyiségben ültünk, hanem az un. sétáló mediációt alkalmaztuk.

Beosztottuk a Római partot három szakaszra, és ment a lakosokkal két mediátor, tervezők.

Mentünk végig, miközben minden elhangzott, és közben volt olyan, aki nem sétált, neki pedig lehetősége volt egy kiterített nagy molinón megjelölni pöttyel, hogy szerinte mi fontos és mi az, ami kevésbé.

Ezt a sétálós mediációt még megspékeltük azzal, hogy minden résztvevő húzott egy karaktert, akinek a szemszögéből kellett ránézni arra a partszakaszra. Ez zseniálisan működött, volt olyan, hogy a nyolcvan éves néni a tizenéves biciklis kamasz nézőpontjából szemlélte a terepet, és nagyon jól ment neki ez az átélés-beleélés… Olyan feladatokat kaptak a résztvevők például, hogy itt vagy egy hosszú hétvégén, lejössz a Rómaira; vagy babakocsival vagy kerekesszékkel közlekedők szempontjait kellett magukévá tenni.

Úgy gondolom, hogy minden oldalról körbe lett járva, szó szerint – a Római-parthoz kapcsolódó összes kérdés.

Ami számomra még nagy érték volt ebben a folyamatban az az, hogy a fiatal tervező csapat nagyon jól tette a dolgát, nagyon szépen és tisztelettel, partneri viszonyban kommunikáltak, kíváncsiak voltak, érdeklődőek, nagyon elismerő visszajelzéseket adtak a zárókörben a lakosok részére, amely önmagában felemelő volt.

Nagyon hitelesek voltak, ezáltal a közösségi tervezésben résztvevő lakosok is elfogadták őket, sőt egyszer sem tapasztaltam olyan megnyilvánulást, amely nehézkessé tette volna a viszonyt.

Júniusban lezárásra került ez a folyamat azzal, hogy ezt követően a tervezők dolgoznak azokon az ötleteken, amelyek elhangzottak. Tulajdonképpen ezek többek, mint ötletek, hiszen a tervezők visszajelezték, számukra kiderült, hogy a lakosoknak nagyon sok tudás van a birtokában, nagyon sok információ.

képek: kölöknet.hu

1 Nárai M., Reisinger A. (2016): Társadalmi felelősségvállalás és részvétel. Dialóg Campus Kiadó, Budapest–Pécs.

2 https://budapest.hu/SiteAssets/Lapok/2020/romai-part-jovokep/A_romai_part_jovokepe_202103.pdf