5 minute read

DISCORDIA

Kovács Katalin

DISCORDIA

Bámulatos számomra, ahogyan egy cikk összeáll. Micsoda térbeli-időbeli-lélekbeni összerendeződés kell ehhez! Sosem aggódom, mert mindig rám találnak a szavak, amelyek betűtestet kívánnak ölteni, méghozzá itt, a tudatos ember magazinjának égisze alatt. Döbbenetes és egyben inspiráló számomra, ahogyan beindul maga a folyamat – több oldalról támad, egy „mellékesen” elhangzó mondat itt, egy rövid utalás ott, egy „véletlenül” felbukkanó képkocka amott.

Végleges szabadság – mily bizarr párosítás a köztük fennálló ellentét okán...

Egyetlen aprócska gondolatmagból szerteágazó, érzelmekkel átitatott, több oldalas mű születik. Ha engem olvastok, akkor már tudjátok, hogy egy-egy téma kapcsán sokkal inkább annak érzelmi oldala, emberekre gyakorolt hatása foglalkoztat, semmint maguk a száraz tények. Mert nőből vagyok? Nem hinném, hogy ez a puszta tény és a hozzá kötődő sztereotípia lenne mindennek az oka. Engem egyszerűen ez az, ami megmozgat, erre visz a kíváncsiságom útja: maga az ember érdekel, a lélek, az érző lélek. Emocionális lények vagyunk, s mint olyanok arra hivatottak, hogy éljünk is ezzel a tulajdonságunkkal.

Tapasztalom, hogy ami engem megérint, az ugyanabban az időben másokat is fölöttébb foglalkoztat, szinte könyörög a téma, hogy beszéljünk róla. Ezt az írást épp ezért most közös gondolatébresztőnek szánom, azért e rengeteg kérdés, hogy mindenki forgathassa, ízlelgethesse, boncolgathassa saját kedve és belátása szerint.

Mikor pénzügyi oldalakon először olvastam a digitális jegybankpénzről, már akkor gyanítottam, hogy ezt a dolgot itt és most okkal csomagolták be. Mikor valami ennyire ki van csinosítva és szinte virít a modernizáció és fejlődés díszdobozában, ott valamiféle sunyiság van elrejtve a díszes masni alatt. Aranyalma, amit most elénk gurítanak.

De mi is igazából, és hogyan működik ez az újdonsült „neo-bankó”? Szemezgettem az általam fellelt hivatalos közlemények, leírások, szakmai cikkek sokaságából, és mutatom nekem milyen tényezőkön akadt meg a szemem.

A digitális jegybankpénz (CBDC = Central Bank Digital Currency) nevéből fakadóan a jegybank (központi bank, nemzeti bank) által kibocsátott, teljes mértékben digitális pénz, ennek okán digitális valuta, illetve e-valuta névvel is illethetjük. Mivel a kibocsátó a központi bank, így ez az intézmény biztosítja a digitális pénz árfolyam-stabilitását, és ettől hivatalosan is legális fizetőeszköznek számít.

A digitális euró reziliensebbé (ellenállóbbá) tenné a fizetőeszközt a banki és pénzügyi ágazatban zajló olyan szabályozatlan technológiai folyamatokkal szemben, mint például a nagy bankkártyarendszereket megkerülő kriptoeszközök és alternatív fizetési megoldások, amelyek alááshatják a pénzügyi stabilitást.

Felhasználása csak (értsd csakis és kizárólag) digitális csatornákon keresztül történik, ez a fajta pénz nem váltható be készpénzre.

… ami lehetőséget nyújt mind a kormányoknak, mind a nagyvállalatoknak, hogy betekintsenek az emberek pénzügyeibe, illetve magánéletébe. A CBDC képes lenne megakadályozni az olyan illegális tevékenységeket, mint a kábítószer-kereskedelem, a pénzmosás, valamint a terrorizmus finanszírozása, melyek névtelen készpénzes tranzakciókon alapulnak. Ez több gazdasági tevékenységet hozna be a formális gazdaságba, amivel így nehezebb lenne az adók kijátszása.

A digitális jegybankpénz internetkapcsolat és számlanyitás nélkül is hozzáférhető, ezáltal még krízishelyzetben is elérhető.

Tesztelés alatt!!!

Végleges szabadság – mily bizarr párosítás a köztük fennálló ellentét okán, számomra ebben a kapcsolódásban maga a fogalom értelmezhetetlen.

A betekintés lehetőségének ilyen totális módon való megengedése, mi végre? Mi másért, ha nem az irányításért, az emberek feletti hatalom birtoklásáért? Az individuális információ, mint a hatalom legnagyobb sakkban tartó eszköze, s mint olyan… Függőségem, mi bilincsbe ver. Titkom, mi kényszerít. Szégyenem, mi magamból kifordít. Könnyelműségem, mi hamis boldogságba ringat.

A hatalmasok fellibbentik a magánszféra fátylát, és nem is szándékoznak visszaengedni azt, - nekem pedig nincs ínyemre ez a nagy kitárulkozás. Mintha minden lépésemet serényen jegyzetelő magánnyomozók hada követné, hogy alkalomadtán, „a nép nevében” felhasználhassák ellenem az ott leírtakat.

Valahol itt jártam a cikk írásában, mikor a március 15-i ünnepségen megütötte a fülemet az alábbi dalrészlet: „Ha már eleget szenvedtél, de szabad nem lettél…” S kvázi rímként a dalra, állt a díszlet maga: óriási, fehér hungarocell-betűk a megemlékezés hívószavát formálva. Minden betű ott volt, de nem állt össze a rend, megkeverve, romokban állt a megtört SAzBDASGÁ

Leírom újra, csupa nagybetűvel, mert létünk alapja: SZABADSÁG. Kivívták már oly sok évvel előttünk, vagy még csak most következik az érte való harc? S ha igen, hol zajlik majd ez a háború? Odakint, népek között, fegyverrel hadat viselve, mint ahogy a történelmi krónikákban olvashatjuk? Aligha…

Bentre céloznak majd, egyenesen a közepébe.

Képes leszek-e ellenállni? Ki tudom-e vonni magam a harcokból a belső egyensúly megteremtése által? Meg tudom-e őrizni szuverenitásomat, és dönthetek-e mindenben szabad akaratom szerint? Tudok-e függetlenedni a mindenkori hatalomtól? Vállalom-e a harcot, felvállalom-e önmagamat, képes vagyok-e a digitális önvédelemre? A digitális forradalom hőse ki lesz? Ki a jövő hőse, és ki a múlté? Várak omoltak, s most légvárak fognak? Fontosabb-e a látszik-világnak való megfelelés, a kifelé mutatás, mint a saját magam értékrendje? Képes vagyok-e elszakadni a nagy közös elvárástól, s merek-e egyedül, kívülálló lenni odabenn?

Felkészülhetek-e erre előre? Acélozható, felvértezhető ez ellen vajon a szív és az agy? Mi von körém védőpajzsot?

Leginkább a fókusz. Mert a függetlenség belül kezdődik.

A szomszédos óvoda ricsaja tör be a Himnusz után beálló pár másodperces csendbe. A jövő nemzedéke „szólal fel”– harsányan, vádlón. Ellopjátok a holnapot a jelen tetteivel!

Itt élni s, halni kell?!

Leginkább fogyasztani KELL. Elvárásoknak megfelelni KELL. S beállni a sorba…

KELL?

Kell nekem ez az illúziókra épülő világ? Lehetséges-e ebből kivonulni, vagy egyáltalán be sem vonódni? Lehetek-e mentes?

Egész sor disztópia festi a jövő lehetséges árnyalatait. Melyiknek hiszel? És mikor hiszel végre magadnak?

A hatalomátvétel nem kívül, hanem belül zajlik.

Rajtad, s rajtam áll, hogyan fordul tovább.

This article is from: