10 dolog amire érdemes figyelni - Fókuszban a nehezített fogantatás

Szeghy Krisztina

10 dolog amire érdemes figyelni

Fókuszban a nehezített fogantatás

Több, mint tíz éve foglalkozom a nehezített fogantatás témájával. Akkoriban jellemzően még csak fórumokból, egymás között, névtelenül informálódhattak a párok arról, hogy milyen vizsgálatokat lenne érdemes elvégeztetni, vagy hogy mit jelenthet egy-egy testi tünet vagy vizsgálati eredmény. Örömmel tapasztaltam, hogy az idő múlásával és a világ változásával egyre kevésbé vált stigmatizálóvá a meddőség diagnózisa, és ma már számos információforrás áll a párok rendelkezésére.

Úgy érzem, a legnagyobb változást Pataki Zita és a férje, Attila vlog sorozata hozta ebben, akik a saját történetük felvállalásával nemcsak a párokat segítették rengeteg hasznos információval, de betekintést engedtek ennek a folyamatnak az érzelmi részébe is. Egy társadalmi szintű érzékenyítés történt a részükről: a történetükön keresztül a babáért küzdő párok barátai, hozzátartozói is megláthatták, megérthették, hogy mennyire érzékeny és fájdalmas téma ez, és mennyi áldozatot követel a pár tagjaitól. Végre elindult egy folyamat, amelyben érzékelhetővé kezdett válni a külvilág empátiája, beleértve a munkahelyi környezetet is.

Annak ellenére, hogy most már sok helyen, sok megközelítésében olvashatunk a nehezített fogantatásról, sajnos még mindig vannak olyan alapvető információk, amelyek nem épültek be eléggé a köztudatba. Szeretnék ezek közül most 10 olyan dolgot kiemelni, amelyekre érdemes figyelni, ha késik a gyermekáldás.

1. „Szép a telő idő! Csak a múlót nem szeretem.”

Ez most nem egy, már sok helyen olvasott, szakmai nyelven íródott információkat ismétlő cikk lesz. A célom mindig is az volt, hogy ebben a témában mindenki számára érthetően fogalmazzak, lehetőség szerint kerülve a szakkifejezéseket. A szívemből született, az aggódás íratta velem, mert szeretném, ha minden nő átélhetné egyszer az anyaság csodáját. Ebben viszont sajnos a legnagyobb ellenség a múló idő.

A férfiakkal ellentétben mi nők meghatározott mennyiségű petesejt készlettel születünk, amelyet úgy kell elképzelni, mintha egy hatalmas tojástartóban egy csomó kis tojás lenne, amelyekből havonta kinyílik egy. Ebből a tüszőből a petesejt vándorútra indul a női testben, és ha találkozik egy spermiummal, akkor jó esetben megtörténik a megtermékenyítés, és fejlődni kezd a baba. Ha nem, akkor lezajlik a menstruáció, és indul a következő tojáska (tüsző) érése. De a készlet folyamatosan fogy… és eljön az idő, amikor már nem lesz. Ellentétben a férfiakkal, akiknél egész életük során folyamatosan termelődnek a spermiumok (bár ezek minősége is romlik), a mi termékenységünket bekorlátozza az idő.

Ezzel véletlenül sem azt akarom mondani, hogy élethelyzettől függetlenül mindenki minél előbb vállaljon gyereket. De ha már eldöntöttétek, hogy szeretnétek, akkor érdemes legalább az alapvizsgálatokat elvégeztetni: nőgyógyászati kivizsgálás, hormonszintek ellenőrzése, és férfi andrológiai vizsgálat. Már itt kiderülhetnek olyan, a fogantatást akadályozó tényezők, amelyek akár egyszerű vitamin bevitellel javíthatóak (spermiumok mozgásában, mennyiségében tapasztalt eltérések), vagy megfelelő gyógyszerrel korrigálhatóak (túl magas prolaktin szint). Már pusztán az alapvizsgálatokkal sokszor akár egy, vagy több évet nyerhettek, amit nem kell felesleges várakozással, időzített együttlétekkel, szorongással, és minden egyes sikertelen hónapban sok könnycseppel megtölteni. Érdemes felkészülni a gyermekvállalásra, nemcsak lelki, hanem testi értelemben is.

2. Amíg menstruálok, termékeny vagyok

Nagyjából 400 ezer tojáskával (petesejttel) születünk. Onnantól kezdenek ezek fogyni, hogy megjelenik 11-13 éves korban az első menstruációnk, és leegyszerűsítve akkor merült ki a készlet, amikor már nem menstruálunk.

Tekintve, hogy ez átlagosan 45-50 éves korra történik meg, eltölthet minket a (hamis) remény, hogy még nagyon sok időnk van a gyermekvállalásra. Épp a napokban hallottam egy 44 éves hölgytől, hogy ő még mindig nem tudja eldönteni, hogy szeretne-e gyereket vagy sem, úgy érzi még sok ideje van, inkább csak lefagyasztatna petesejteket egy későbbi gyermekvállalásra.

Az a baj ezzel az elmélettel, hogy sajnos amellett, hogy fogynak a tojáskák hónapról-hónapra, egy bizonyos életkor után a minőségük is romlásnak indul. Ilyenkor sokszor megtörténik ugyan a megtermékenyülés, de korai vetéléssel végződik, a várandósságot nem sikerül kihordani. Önmagában már egy ilyen veszteséget is nehéz lelkileg feldolgozni, de amikor többször is ismétlődik, az mérhetetlen lelki fájdalom.

Tudom, hogy a nők többsége nem azért vállal későn gyereket, mert így döntött, hanem azért, mert sajnos úgy hozta az élet, hogy a legtermékenyebb életéveikben nem találták meg a párjukat, vagy a mellettük lévő férfiak nem érezték magukat érettnek a gyermekvállalásra. Sajnos az időt nem tudjuk visszatekerni, de az előttünk álló jövőt még tudjuk befolyásolni. Ha már így alakult, akkor mindent érdemes megtenni annak érdekében, hogy minél kevesebb további időt (és petesejtet) veszítsünk el.

Erre pedig a legjobb eszköz a mielőbbi részletes kivizsgálás. Az a nagy baj a meddőséget okozó tényezőkkel, hogy kívülről nem látszanak, és zömében különösebb tünetet sem okoznak, mint mondjuk egy fogfájás, amivel időben orvoshoz fordulunk. Néha csak annyit veszünk észre, hogy rendszertelenül menstruálunk, vagy másokkal ellentétben sokkal fájdalmasabban, de zömében egyáltalán nem érzékelünk semmilyen tünetet. Ez teljes mértékben igaz a férfi oldalra is.

Ráadásul ez nem életkor függő, ezt mindjárt láthatod a következő pontban is.

3. Kimaradó menstruáció

Ha nagyon rendszertelen a menstruációd, hónapokig kimarad, az gyermekvállalási szempontból sosem jó. Tudom, hogy sokaknak megnyugtató a tudat, hogy tizenéves koruk óta így menstruálnak, náluk ez a normális, de valójában ez azt mutatja, hogy valami nem működik megfelelően, mert a hormonrendszer működésében kellene lennie egy havonta ismétlődő ciklikusságnak.

Lehet, hogy soha senki nem foglakozott ezzel, a nőgyógyászod sem, de amint a gyermekvállalás mellett döntesz, ez kiemelten fontossá válik.

18 év felett, ha a menstruáció nem rendszeres, hónapok telnek el menstruáció nélkül, akkor felmerülhet például a PCOS diagnózisa, ami akármennyit próbálkoztok, lehetetlenné teszi a gyermekvállalást, mert nem érik meg petesejt, amely megtermékenyülhetne.

Kimaradozó menstruáció esetén feltétlenül javasolt a részletes kivizsgálás, mert az orvosok sem mindenhatóak. Bár szerencsére az orvostudomány ma már nagyon sok betegséget képes gyógyítani, sok mindenen képes javítani, de a termékenység klasszikusan az a terület, ahol az orvos segítő szándéka sokszor kevésnek bizonyul. Nem lehet mindent tablettákkal megoldani. Bizonyos problémák megszüntetéséhez – például a PCOS, inzulin rezisztencia – a babára vágyó hölgy aktív közreműködésére is szükség van. Rendszeres testmozgásra, diétára, mert a hormonrendszer egy igen érzékeny rendszer, amelyre borzasztó sok mindennek van hatása, például az étkezésnek, a mozgásnak, a stressznek. Egy-egy probléma rendezése hosszú hónapokat is igénybe vehet, ami 30 év alatt még belefér, de 40 év felett már túl nagy időveszteség.

4. Változó menstruációs ciklus: rövidül, hosszabbodik

A menstruációs ciklusnak van egy átlagos hossza, ami nagyjából 28 nap. Ennek a gyermekvállalásig csak maximum olyan szempontból van jelentősége, hogy mikorra tervezzük a nyaralást, hogy kényelmetlenségektől mentesen nyugodtan fürödhessünk a tengerben.

Azonban mikor babát szeretnénk, akkor érdemes a menstruációs ciklus rendszerességére és hosszára is figyelni. Ha azt észleljük, hogy az addig tankönyvi módon működő 28 napos ciklusunk egy ideje lerövidült 25-26 napra, vagy épp meghosszabbodott, több, mint 35 nap, akkor ez zavart jelezhet a szervezetünk működésében. Előfordulhat, hogy ciszta okozza a problémákat, hormonális egyensúlytalanság áll fenn, de akár egy jelzés is lehet arra vonatkozóan, hogy korai klimax indult el, elkezdett kimerülni a „tojástartónk”.

A korai petefészek kimerülés lehetőségét orvos tudja a megfelelő hormonvizsgálatok elvégzésével ellenőrizni. Egy ilyen diagnózist megkapni borzasztóan sokkoló, mert a nőgyógyász hozzáteszi: mielőbb keressenek fel egy meddőségi központot. Belevágni egy lombikba, elfogadni a tényt, hogy nekünk „csak” így lehet gyerekünk, nehéz és szomorú. Megküzdeni a rettegéssel, hogy fogy az idő, és lehet, hogy egyáltalán nem is lehet kisbabánk, szívfájdító. Ilyenkor jó lenne, ha legalább a pár hölgytagja mindig kapna lelki támogatást is. Ez azért is fontos lenne, mert én magam is sok csodát élhettem meg a praxisomban. Több olyan hölggyel is dolgoztam együtt, akiknél az orvos jelezte, hogy a korai petefészek kimerülés miatt sajnos már a lombik is esélytelen, próbálkozzanak külföldön donor sejtes beültetéssel, ennek ellenére mégis természetes úton megfogant és megérkezett a baba. Annyira sok minden rendeződött a lélekben, lecsökkent a stressz, beállt egy érzelmileg kiegyensúlyozott állapot, hogy az eredmények ellenére mégis meg tudott foganni a gyermekük.

De a csodákat nem véletlenül hívjuk csodának. Épp azért, mert ez a ritka, nem pedig az átlagos. Sajnos ahogy írtam, korai petefészek kimerülés esetén előfordulhat, hogy már a lombik is esélytelenné válik, mert nem reagál a hormonrendszer a kezelésekre. Amennyiben anyává szeretnénk válni, és nem saját sejtből fogant babát szeretnénk, akkor megoldás lehet a petesejt donáció, vagy az örökbefogadás. (Zárójel: a külföldi klinikákon sokszor még akkor is megpróbálják a saját sejtes verziót, amikor az itthoni klinikákon már nem.)

De ha ragaszkodunk a saját petesejtből fogant babához, minél előbb végeztessük el legalább az alapvizsgálatokat, beleértve az anti-Müllerian hormon szint mérést is, amely a többi hormoneredménnyel együtt információt nyújthat az orvosnak a petefészek aktuális állapotáról.

5. Inkább nőgyógyászhoz megyek, mint meddőségibe, mert nem akarok lombikot

Ez a leggyakoribb tévhit, amivel nap, mint nap meg kell küzdenem – a babára vágyó pár érdekében. Amikor egy pár meddőségi központba jelentkezik, akkor nem lombikra kér időpontot, hanem kivizsgálásra. Részletes, a női és a férfi oldalon is mindenre kiterjedő vizsgálatokra (ez nem teljesen igaz, mindjárt részletezem), amelyeket egy átlagos nőgyógyász nem tud elvégezni. Egy meddőségi specialista ismeri a lehetséges akadályokat, amelyet vizsgálni érdemes, átlátja az eredmények közötti összefüggéseket, amelyek nehezített fogantatáshoz, vagy ismétlődő vetélésekhez vezetnek, és sokféle célirányos vizsgálatot kér. Ezeknek a vizsgálatoknak a nagy részét klinikán belül ingyenesen elvégzik, amivel ismét rengeteg idő (és pénz) spórolható meg. (Viszont a vizsgálatok egy része, amelyeket csak többszöri sikertelen lombik után szoktak javasolni, fizetős, és nem csinálják meg automatikusan.)

Maga a lombikprogram nem kényszer, hanem lehetőség, amivel sajnos nem élhet mindenki. A vizsgálatok elvégzése után dől el, hogy ki az, akinél megpróbálnak segíteni az eljárással, és ki az, akinél kizárható ennek a lehetősége, vagy legalábbis nem javasolják. De az első lépés mindig a kivizsgálás. Ha találnak bármilyen testi szintű akadályt, akkor azt megfelelő eszközökkel (életmódváltásra vonatkozó javaslattal, gyógyszerrel, műtéttel) igyekeznek korrigálni, megteremtve a lehetőséget arra, hogy a pár tovább próbálkozhasson természetes úton.

A kivizsgálást követően amennyiben továbblépés javasolt, az első lépcső még mindig nem a lombikprogram, hanem általában a terminált együttlét vagy az inszemináció. Terminált együttlét során ultrahangos peteérés követéssel meghatározásra kerül a megfelelő időpont (ovuláció), amikor érdemes a párnak otthon, a hitvesi ágyban együtt lennie. Inszemináció esetén szintén nem történik külső megtermékenyítés, a baba a női testben fogan meg természetes úton, pusztán lerövidítik a spermiumok útját a petesejthez, „fellövik őket az űrbe”. (Bizonyos életkor/probléma felett már kihagyják ezeket a lehetőséget, hogy ne teljesen feleslegesen menjen az idő.)

A párnak mindig van döntési joga! Dönthet úgy, hogy nem vállalja sem az inszeminációt, sem a lombikot. Senkit sem kényszerítenek erre, hiszen rengeteg jelentkező vár arra, hogy élhessen a lehetőséggel, az orvosok segítségével.

És itt van a csapda… Bejutni egy meddőségi klinikára hosszú hónapok kérdése. 3-4-5 hónap várakozás után kap az ember egy időpontot az első konzultációra, ami még csak egy beszélgetés. Majd elkezdődnek a vizsgálatok, a ciklus megfelelő időpontjaiban. Esetleg a szükséges kezelések. És hol van még egy esetleges lombik! Idő, idő és idő… ezért nem győzöm hangsúlyozni az idő fontosságát. Szívből kívánom mindenkinek a csodát, amire vár. De azt is látom, hogy sok esetben az segít a régóta várt csoda érkezésében, ha ez a várakozás nem passzív, hanem aktív.

A cikk folytatása a következő lapszámban olvasható.