Mert ugye brandelünk?

Páli Patrícia

Mert ugye brandelünk?

Vettem egy kabátot, egy ruhát és egy táskát!

Na és akkor mi van?

„When in doubt, dress up! Vivienne Westwood”

Kérdés!

Mi a közös a gofri sütőben és a piros színben?

Lefestette feketére!

Elmondom jól tagoltan, hogy jól érthető legyen!

L-E-F-E-S-T-E-T-T-E-F-E-K-E-T-É-R-E

Konkrétan feketére festette!

Na de mégis ezt hogyan merte?!

„Megbrandtelenítve”

Ez a mély felháborodás tört elő Louboutinból, amikor egy másik híres tervező - most hadd maradjon titok a neve - a runway showjához kapott ikonikus piros talpú cipők talpát a show előtt nem sokkal feketére - merte – festeni. Ezzel “A brandet” jelképező ikonikus részletnek konkrétan az esszenciáját radírozta le a föld felszínéről, beazonosíthatatlanná és márka karakterétől megfosztva a lábbeliket!

Mert, hogy a feltett kérdésemre a válasz a brand story és ha még pontosabban fogalmazunk a talp, a cipőtalp!

Két brand története és a hozzá kapcsolódó teljes univerzum jelenik meg a fejünkben ezen ikonikus részleteknek köszönhetően.

Adi Dasler, azaz Adidas a gofrisütőben sütötte ki a cipők talpát, hogy megkapja azt a jól ismert méhkaptár jelleget.

Christian Louboutin pedig egy merész ötlettől vezérelve titkárnője piros körömlakkját vette kölcsön és festette le a cipőtalpat csak hogy meg- nézze hogyan áll a piros szín ott lent a járófelületen.

Azaz van egy olyan egyedi márka storyjuk, ami szorosan kapcsolódik ahhoz a kompletten felépített brand birodalomhoz, amit megálmodójuk életre hívott.

Így, akárhogy is nézzük a laza kézmozdulattal megtett befeketítéssel a megbrandtelenítés ténye valósult meg – én ezt a fogalmat alkottam meg erre a jelenségre.

Megbrandtelenítették, azaz egyedi brand karakterétől megfosztották és no name tucat darabbá, értékétől megfosztott semmivé tették egy laza mozdulattal a felépített brandet. Feloldották a kémiai kötést a brand és a márkáért rajongó emberek között.

“A brand az a speciális és egyedi kémiai kötés, ami közted, a brand alapítója és az általad megálmodott világ között és a branded mellett hűen kitartó emberek között létrejött.”

Ami folyamat a következő lépéseken keresztül valósult meg:

Megszakadt a kapcsolat a brand és elkötelezett rajongói között, hiszen beazonosíthatatlanná vált a befeketítés által.

Ami eddig kiemelte az arctalan tömegből, az az egyedi brand karakter, egy karaktergyilkosság áldozata lett.

Lefokozódott az értéke azáltal, hogy nem viselte magán azt az egyedi jelet, ami az ár piramis előkelő csúcsaira helyezte fel.

Eltűnt a brand története, hiszen már nem volt ott az az ikonikus elem, amihez kötni lehetett volna a zseniális körömlakk történetet.

Megszűnt létezni a vízió, hiszen “A” cipő már nem volt több, mint egy-egy kaptafára készült no name darab.

Az alkotó a brand mögött deperszonalizálódott, hiszen egy neve nincs darabnak nincsen megálmodója.

A megbrandtelenítés reciprok folyamata maga a brandépítés.

ERRŐL A CSAK POZITÍVAN MAGAZIN WEBOLDALÁN BLOGOKBAN FOGOK ÍRNI!

Cipő-nadrág-ing-zakó-cipő-nadrág-ing-blúzcipő-ruha-cipő-szoknya-pulóver-cipő-ruha-zakó-cipő-nadrág-mellény-cipő-ruha-cipő-ruha-cipő-nadrág-póló-cipő-szoknya-ing-cipő-ruha-cipő-ruha-kabát-cipő-ruha-cipő-nadrág-póló —-> ember fekete nadrágban és pólóban

Cipő-ruha-cipő-overáll-cipő-nadrág-póló-cipő-szoknya-ing-cipő-ruha-cipő-overáll-cipő-nadrág-blúz-cipő-szoknya-póló-cipő-szoknya-ing-zakó-cipő-nadrág-póló-kabát-cipő-ruha-cipő-ruhacipő-overáll-cipő-szoknya-ing-cipő-ruha-cipőoveráll —-> ember fekete nadrágban és pólóban

Így - is - el lehet mesélni bármelyik nagy runway show lényegét és objektíven nézve nem is állnánk távol az igazságtól, hiszen nem szól másról a divat világa, mint hogy szezonról - szezonra cipőt, nadrágot, szoknyát, overállt, inget, pólót, blúzt, zakót és ruhát terveznek a tervezők.

Na de milyet?

A cipő, a nadrág, a szoknya, az ing, a blúz, a ruha szimpla gyűjtő fogalmak, melyek önmagukban mit sem jelentenek. Élettel, egyéni karakterrel a tervező, a brand tölti meg.

“There is a certainly a red for everyone - Christian Dior”

Egy piros talp.

Egy ikonikus alap egy erős brandhez. Ez a közös a kis találós kérdésemben feltett kérdésre.

És persze higgyünk Christian Diornak, hogy mindenkinek van egy saját “piros-a”, azaz egy személyre szabott márka storyja, egy olyan erős karakteres megkülönböztető jegye, ami megkérdőjelezhetetlenül egyedivé teszi. De azért valljuk be, felmerül az emberben, hogy “Az én általam képviselt szakterületen hogyan lehetne egy “saját piros talpat” alkotni?!”

Őszinte leszek - és mesélem el így immár brandem, saját kis univerzumom biztonságot adó háttérországából - hogy ha valaki, akkor én egészen biztos voltam abban, hogy nekem “pirosat” biztosan nem álmodott meg a sors, hogy az én színpalettám a láthatatlan és annak minden árnyalata.

Így indult valahonnan nagyon messziről az én márka utam, ahol sokáig még gondolni sem mertem arra, hogy elkezdjem megkeresni az én “pirosamat”

“A pszichológus az a fekete ruhás designer, aki alázatosan és elhivatottan dolgozik azon, hogy a keze közé került anyagból kihozza a legjobbat és valami igazán személyreszabottat alkosson, csak végül ebből semmit nem mutathat meg a világnak.”

Még nem is láttam élő pszichológust! - kiáltott fel örömtől és rácsodálkozástól repesően volt gimnáziumi osztálytársam barátja.

Éppen az egyetem pszichológia szakának abszolválása előtt álltam, pár nap választott el attól, hogy kezemben legyen a diplomám és hivatalosan is pszichológussá váljak, mikor ebbe a röpke beszélgetésbe keveredtem.

Volt gimnáziumi osztálytársammal futottam össze az utcán és a pont, mint akik évek óta nem látták egymást, de kellő illedelmességből lelassítanak egymás mellett egy röpke layoff-ra és „kedvesen érdeklődnek a másik iránt”- szóváltásnak indult ez.

De mikor kiderült, hogy mindjárt pszichológusként végzek, volt osztálytársam egyetemi csoporttársa, a soha nem látott élmény hatásra teljesen fellelkesült.

“Az én fejemben a pszichológusok öregek vagy már nem is élnek” - valahogy így hangzott a fellelkesült mondat!

Mondhatni jó mélyről kezdtem pályafutásomat, már ami a brandépítést illeti.

Egy fiktív filozófiai képzelgés voltam csupán, amit még tetézett az az egyetemen belénk nevelt intelem, hogy: ”A pszichológus legyen láthatatlan!”

Szófogadó voltam, csak eljött az a pillanat, amikor szűk lett nekem ez a keret és ez a csendes titkolódzásba burkolt láthatatlanság inkább gát lett, mint szakmai erény!

„To be irreplaceable, you have to be differentCoco Chanel”

Önismeret-önbizalom-elakadás az életben-munka magánélet egyensúly-válás-krízis-teljesítmény szorongás-soft skill-párkapcsolat-gyerekvállalás-karrier váltás-életközépi válság —>végeztem itt, csináltam ezt.

Üres nadrág - szoknya - póló - ing - kabát közhelyek, melyekből pont semmi, de semmi nem derül ki.

Nem indul meg a kémia, ami az egész pszichológusi munka alapja – lenne…

De hogy legyen, ha semmitmondó frázisok mögé kell bújni és olyan szavakat kell kántálni, melyek fogalmilag talán még mondanak valamit, de semmi olyan tartalommal nem bírnak, semmi olyan egyéni karaktert nem fednek fel, hogy „ÉN” a pszichológus hogyan nyúlok ezekhez az esetekhez. Hogy „ÉN” Páli Patrícia milyen habitussal rendelkezem, hogyan vezetem az eseteimet, miként vagyok jelen az eseteimben, mi pontosan az a figyelem, amit csak a kliensemnek szentelek…

Hogy én vagyok-e az a designer, akinek a megálmodott kotüüüür ruhakölteményét és a belőle épített kollekciót TE szívesen hordanád, s tennéd éned, lényed és tested kiterjesztett részévé

„Clothes are expensive. You have to buy them, and to buy them, you have to believe in themJean Paul Gaultier”

Mert te a bőrödet viszed a vásárra, mikor egy szakember mellett elköteleződsz. A kezébe adod az életed, s életed talán legnagyobb drámájának feldolgozását. S ez a feldolgozás pont olyan stílusban indul el, ahogy ahhoz az adott szakember hozzányúl, ahogy az elé tárt anyagba megejti az első, az átalakulás irányába ejtett vágást.

S ennek nyoma lesz.

S ezt csak egy újabb korrekcióval lehet kiigazítani, ha esetleg mégis azt érzed, hogy nem jó a megtervezett új irány.

Szóval kinek adod azt a virtuális szabó ollót, amivel elkezditek életed újra szabását?

“In anything you do, it's important to have your own personality there - Carolina Herrera”

Mélyen hiszek abban, hogy a pszichológusi munkában az emberi összeillésen, a “közös ízlésen” múlik a változás sikere.

“Dressing is a pleasure; clothes are not a jokeJean Paul Gaultier”

És ha ezt komolyan gondoltam, márpedig komolyan gondoltam abba a rejtőzködés, mint szakmai létforma egyszerűen nem fért bele, hiszen így hogyan adhattam meg a valódi esélyt, hogy egy igazán mély elköteleződésből válasszanak leendő klienseim életük változásához hozzásegítő szakemberül.

Amikor megfogalmazódott és valóban gyökeret eresztett bennem az érzés és a gondolat, hogy a hallgatás és a láthatatlanság valójában hibásan értelmezett erény, hogy a “jelen levésnek” jó üzenete van, segít jó designert választani életük átszabására készülő embereknek - igazán ekkor indult meg szabadon és alkotón saját brandem részleteinek tudatos építése.

És igen!

Azt hiszem a legfontosabb gondolat az volt, hogy “megbrandesíteni” szeretném magam!

„I’m going to do what I do, even more exaggerated. This is my attitude always. I don’t betray myself at all - Manolo Blahnik”

Mindennel, mindennel, amit nekem egy márka jelentett!

Brand logóval, brand színekkel, brand vízióval, brand szlogennel, brand ruhával, brand stílussal!

S ahogy a láthatatlanság szűk térbe szorító önkorlátozó béklyója lehullott rólam, olyan magától értetődő természetességgel kezdett épülni saját kis világom, pszichológus brandem!

“Thing never happen on accident. They happen because you have a vision, you have a commitment, you have a dream - Oscar de la Renta”

Amint megadtam magamnak a szólás szabadságát a láthatatlan árnyalatába, mint apró fonalak a makramé hálójába elkezdték beleszőni az “ÉN PIROSAMAT”!

„Fashion starts with fashionable people – Halston”

És ha már én megtapasztalhattam a kimondhatóság varázsát és az ezen erőn megkapaszkodó építkezés csodáját, akkor mi más üzenetem lehetett volna a világnak, mint, hogy: „Mondd el és oldjuk meg communication - solution —> Solumination és építsünk egy hozzád méltó, rád szabott életet minden szinten, azaz Építsd tudatosan önmagadat! Építsd tudatosan pályafutásodat!”

Ami kerettörténet írásokkal - cikkekkel és blogokkal - keltek életre.

A szavak az én kifutóm, az egyedire szabott gondolatom az én stílusom, amit az éterbe fellőve, mint egy verbális runway shown mutatok újra és újra be!

„Change is the healthiest way to survive – Karl Lagerfeld”

És újulok meg szezonról szezonra újra, a végül engem választó klienseim legnagyobb megelégedésére.

Én így váltam láthatatlanból “pirossá”!

Te megtaláltad már a “TE PIROSODAT”?

* A brandépítés lépéseiről blogunkban olvashat: www.cspm.hu