4 minute read
Tudatos Egészség –Van-e kiút a diagnózisból?
Pető Csilla
Tudatos Egészség –Van-e kiút a diagnózisból?
12. éve foglalkozom a Bowen technikával főállásban, ami azt jelenti, hogy nagyon sok emberrel találkozom. A problémák, amikkel hozzám fordulnak a klienseim, legalább ilyen sokrétűek. Ahány ember, annyi hozzáállás a változáshoz, a saját teste öngyógyulásához. Nagyon sok tanulmányt olvastam, számomra hiteles, elismert szakemberektől, akik révén egy másik nézőpontot kaptam az emberi test működését illetően az eddigi ismereteimhez képest.
Nagyon sok mindent megtanítanak az iskolában, de édeskeveset tudunk a saját testünk működéséről. Felnőtt korban attól függően, mennyire vagyunk nyitottak arra, hogy tanuljunk, egyáltalán milyen információk jutnak el hozzánk, változhat a hozzáállásunk, a saját testünk működését illetően.
Az emberi test nem csupán fizikai test, hanem szellem és lélek is. Egy-egy betegség kialakulása nem egyetlen pillanat alatt történik, hanem mindig egy folyamat végeredménye. Ebben a folyamatban pedig része van az életmódunknak, gondolkodásunknak és a lelki/érzelmi folyamatainknak is.
A fel nem dolgozott érzelmi traumák, gyakran sokkal nagyobb kárt okoznak, mintsem azt gondolnánk. Brandon Bays: Jelenlét című könyvében csodálatos, érthető módon ír erről: „Ha egy erős érzelmi traumát, fájdalmas emléket elnyomunk ha letuszkoljuk, elfojtjuk, szőnyeg alá söpörjük –kémiai anyagok, mérhető mennyisége szabadul fel a testben, amelyek blokkolni tudnak egyes sejtreceptorokat. Ez a bezáródás megakadályozza a sejt természetes kommunikációját a test többi sejtjével, és ha ez a bizonyos érzelmi probléma – vagy sejtemlék – hosszabb időn keresztül elraktározódva marad a sejtekben, és a sejtreceptorok zárva maradnak, ez később megbetegítheti a test adott területét.”
Érzelmi traumák pedig érnek bennünket, de fontos, hogy megtanuljuk kezelni őket. Ha ilyen történik velünk, akkor fontos, hogy kibeszéljük magunkból azt, hogy egy -egy trauma esetén milyen érzelmeket éltünk át. Így már egy lépést tettünk azért, hogy ez hosszútávon ne hozzon létre testi elváltozást. Nézzünk is egy példát erre: ha majdnem elüt egy autó, akkor biztosan sokkos állapotba kerülünk, de amikor ezt majd elmeséljük valakinek, ne arról beszéljünk, hogy mi történt, hanem arról, hogy mit éreztünk! Pl. halálfélelem. Tudatossá kell válnunk ehhez.
Az emberi test egy dinamikusan változó rendszer és képes a változásra. Tisztában kell lennünk azzal, hogy ezek a változások legtöbbször belülről indulnak el. Ha onnan indul, akkor ki az, aki irányítja a folyamatokat? Mi vagyunk, saját magunk. Ez egyszerre könnyebbség és felelősség is. Felelősséggel tartozunk az életmódunkért, a gondolkodásunkért és az érzelmeinkért. Tudnunk kell azt, hogy a negatív gondolkodás és érzelmek degenerálnak, a pozitív érzelmek és gondolatok regenerálnak.
Beszéljünk egy kicsit a diagnózisról! A diagnózis legtöbbször szintén trauma, mert ritkán kapcsolódik hozzá pozitív információ. Sokk!!! Megjelenik a félelem, ami, (ahogy az előzőekben leírtam) negatív folyamatokat generál. A félelem sejtszinten megbénít! A legtöbb esetben egyfajta „bélyegként” viseljük magunkon a kapott diagnózist, és ami ehhez kapcsolódóan információ bennünk van, az meghatározza a „gyógyulásunk” kimenetelét. Az ehhez kapcsolódó elvárásaink formálják a valóságunkat.
Van-e kiút a diagnózisból? Nagyon fontos, ha már túl vagyunk az első sokkon, beszélgessünk az orvosunkkal. Legyen szó bármilyen diagnózisról!
Tegyük fel a kérdést, hogy a jelenleg a testünkben zajló folyamatokat, hogyan, milyen formában tudjuk támogatni. Működjünk együtt a kezelőorvosunkkal. Ha úgy érezzük, elsőre nem azt az orvost találtuk meg, aki támogat bennünket, akkor addig keressünk másikat, amíg azt érezzük, ő az, aki segíteni tud a gyógyulás útján minket. Miután megtaláltuk azt az embert, aki a fizikai testünk öngyógyulásában tud segíteni, vegyük számba, hogy esetleg, milyen életmódbeli, gondolkodásbeli változások szükségesek, és vannak-e olyan érzelmi traumáink, amik hozzájárulhattak, a jelenlegi állapotunk kialakulásához.
Az alap mindig az, hogy elfogadjuk a helyzetet, hiszen csak erre lehet építkezni. Minden háznak kell alap, amire a falakat fel lehet húzni. Keressük meg azokat a szakembereket, akik segítséget tudnak nyújtani számunkra és tegyük meg azokat a lépéseket, amit saját magunknak kell megtenni, hogy hatékony legyen a változás.
A legfontosabb pedig a gyógyulásba vetett hit! A gyógyulásba vetett megingathatatlan hit! Egy pozitív hozzáállás pozitív biokémiai folyamatokat tud elindítani, egy negatív pedig ennek pont az ellenkezőjét!
Van-e kiút a diagnózisból? Tekinthetünk úgy is a diagnózisra, mint egy nézőpontra. Az orvos nézőpontja, és ettől lehet eltérő a miénk! Kérhetünk másodvéleményt másik orvostól! Nem kell úgy tekintenünk a diagnózisra, mint egy megváltoztathatatlan valamire. Hatással vagyunk a testünkre. Hogyan? Az életmódunk, a gondolkodásunk, az érzelmeink által! Használjuk ezeket!
A diagnózis egy pillanatnyi állapot, ami a testben zajló folyamat egy adott állomása. Az emberi test egy dinamikusan változó rendszer. A hozzáállásunk, az elvárásaink formálják a valóságunkat. A gyógyulásban a megingathatatlan hit nagyon fontos.
