Iában nem mindenütt bírnak érzékkel ilyen ügyek iránt s hogy különösen az inas-ügyet még mindig igen alárendelt dolognak tekintik. Idő kell, amíg ez a kérdés a közvéleményben megérlelődik. Addig véleményünk szerint az államnak kellene segítségre jönnie, hogy felszínen maradjon s a példa itt-ott helyi tényezőket is cselekvésre hívjon. 8.
Bányaipar.
A márványbányászat nem halad a várakozásnak megtelelő eredménynyel. Két oka van ennek : a tökehiány és a munkáshiány. Erről ad számot a Vaslábi Első Székely Márványbánya és Mészipar Részvénytársaság is a kővetkező jelentésében : „Amit a természet adhatott, azt tele kézzel szórta s talán épen a vaslábi márványtengerben összpontosította jótékony áldását. A vaslábi márvány, mely szépségére páratlan, idöállására felülmúlja az összes márványokat, hivatva volna a többi magyar márványokkal együtt kiszorítani a külföldi termékeket. A márványipar, általában a közipar ma még idegen terület a székely ember előtt s ami munkás anyag kikerült, azt mind a szakiskolák nevelték s ha bizonyos hányada meg is felel a szükségletnek-, nagyobb része erösebb munkára nem alkalmazható, nagy igényű, a másik része pedig ha kikerülhet a székelyföldről soha vissza nem jön. így a közipar, a bányászat s az ezekkel rokon ágak az olasz, cseh és német munkásokkal vannak telítve. Aki megfigyelte a székelyföld népességét az láthatja, hogy az utolsó 10 esztendő alatt valósággal tele tarkitódott az idegen munkásokkal s ezeknek nagy számát aköszakmában dolgozók teszik. Rt.-unk a bányafeltárás, kőfaragás és mészégetésben kíván eredményeket elérni s épen ezért Tanonc Otthoná-