Igy volt hetvenöt évvel ezelőtt... A vonalas füzetlapokra írt vallomást nem írástudó ember vetette papírra. Egyszerű mesterember, kisiparos vagy szatócs lett, aki hazakerülte után jegyezte le emlékeit. Szerzője valószínűleg Hermann Ernő marosvásárhelyi fiatalember, aki nővére Hermann Rozália (férjezett Révész Endréné) naplójához csatolta feljegyzéseit. A kézirat a naplóval együtt mindmáig lappangott, az idén tavasszal bukkant rá a marosvásárhelyi születésű nyugalmazott H. G. régészprofeszor a jeruzsálemi Yad Washem – az európai Holokauszt emlékeit őrző központ – levéltárában. Lefényképezte és megküldte e sorok közlőjének. Hermann Rozália és a kéziratban említett csecsemők soha nem tértek vissza a haláltáborból. Marosvásárhely 2019. szeptember 10. S. M.
1945. XII. 18. Kedd este. 1944-1945-ig deportált életem. Gettó 1944. május 2-án este 7 órakor kaptuk az értesítést a zsidó tanácstól1, hogy senki a házat nem hagyhatja el és mindent, amit lehet, összepakolni, reggel gyűjtőtáborba visznek. Nagy izgalom és szomorúság uralkodott el a házunkban. 5-ön, azaz 7-en voltunk otthon, 3 nővérem, Anyám és én, meg egy unokaöcsém, amely 14 hónapos volt és egy unokahúgom, amely alig három hónapos volt. Nagy munkában voltunk ezen éjjel. Dacára annak, hogy csak 50 kilós csomagot lehetett vinni, mi minden összecsomagolhatót ládákba csomagoltunk, úgy hogy jóval meghaladta az 50 kilót és vártuk a nekünk szomorú május 3-át, azaz a szerda reggelt. De nem sokáig kellett várni. Mire elkészültünk a csomagolással már virradni kezdett. Úgy ½ 6 felé megjelent a verandánkon egy kakastollas őrmester egy néprendőr kíséretében, kérdezve: Laknak itt zsidók? Szegény édesanyám ment ki és felelt: igen őrmester úr, azok vagyunk, mire az őrmester durván rákiáltott az anyámra: Na szedjék már a sátorfájukat, mert nincs időm, de mindenki [csak annyi hozhat], amennyit elbír. Valahogy kihurcoltuk a batyuinkat az udvarra, de lehetetlennek tartottuk az[oka]t a csomagokat kézben elvinni, hiszen két nővéremnek a két pólyás a kezében, hogy tudott volna még csomagokat is vinni. Mivel láttam, hogy az őrmester nagyon goromba, könyörögve fordultam a néprendőrhöz2, akit jól ismertem, hogy legyen szíves és kérje meg a csendőrt, hogy engedje, hogy egy szekeret fogadjunk, mert láthatja, hogy két kis pólyás van és így nem tudunk elmenni. 1 A hatóságok által felállított végrehajtó szerv, amelybe a város jelentősebb zsidó polgárait és a két rabbbit választották be. Feladata a csendőrparancsnokság rendeleteinek közvetítése volt a deportáltak felé. A gettó kiürítése után 1944 június elején őket is vagonba zárták és a halálba küldték. 2 Önkéntes rendőrök
1