Buda Enikő: Állatasszisztált terápia

ÁLLATASSZISZTÁLT TERÁPIA ÉPÍTÉSZ MSC 2022 BUDA ENIKŐ

Tartalom

Bevezetés

2

Az állatasszisztált terápia kialakulása

3

Állatok a gyógyításban

6

• Állatasszisztált aktivitás (Animal Assisted Activity – AAA)

6

• Állatasszisztált terápia (Animal Assisted Therapy – AAT)

7

• Állatasszisztált oktatás (Animal Assisted Education – AAE)

8

Az állatok terápiás alkalmazásának hatásai

10

• Fizikai hatás

10

• Emocionális hatás

10

• Szociális hatás

11

• Kognitív hatás

12

Terápiás állatok és tartásuk

12

Terápiás kutyák

15

Terápiás lovak

19

Irodalom

25

1

Bevezetés Általánosan ismert nézet, hogy sok ember megérez bizonyos fajta időváltozást, főleg ha beteg vagy műtött testrésze van. A népi megfigyelések szerint az állatok sokkal érzékenyebbek, szokásos viselkedésük megváltozása előjele lehet az időváltozásnak, a hidegnek vagy a melegnek, a szélnek vagy az esőnek (Mayer, 2008). A természettudósok sok jelenséget megvizsgáltak ezek közül, és többet is alátámasztottak már bizonyítékokkal. illetve tudományos magyarázatokkal. Például a „gyorsan bekövetkező időváltozást a rovarok érzik meg leginkább, mert a párával telítődött levegőben csak alacsonyabban repülhetnek” (Ujváry, 1990, 739). Egyes állatok azonban akár nagyobb természeti katasztrófákat is előre tudnak jelezni, ha jól értelmezzük jelzéseiket.

A vadon és a ház körül élő állatok természeti csapásokat megelőző furcsa viselkedéséről számos történet, megfigyelés ismert. A legelső ilyen feljegyzés már i.e. 373ban megszületett, amikor leírták, hogy „kutyák üvöltöttek, sok patkány, menyét, kígyó és százlábú mászott elő rejtekhelyéről” (Kiszely, 2016, 145) egy pusztító erejű földrengést megelőzően. A későbbi évszázadok során még számtalan hasonló feljegyzés született, de csak egyetlen olyan esetet ismerünk, amikor az állatok viselkedését figyelembe véve hoztak meg valamilyen központi intézkedést. Ez az eset 1975-ben a kínai Haicheng városban történt, ahol észrevették, hogy a fagyos téli hónapok ellenére a kígyók a felszínre jöttek, a rágcsálók pánikszerűen keresték a magaslatokat, a háziállatok pedig látszólag indokolatlanul idegessé, agresszívvé váltak, megpróbáltak elszabadulni (Antal, 2012). A város tisztviselői végül ennek hatására elrendelték az egymillió lakosú város kiürítését. Minden néhány nappal egy 7,3-as erősségű földrengés kipattanása előtt, mely el is pusztította a város épületeinek mintegy 90 százalékát. Az állatok szokatlan nyugtalansága miatt elrendelt intézkedés viszont rengeteg életet megmentett, az embereknek csak kis része sérült, vagy halt meg. Bár nem ilyen nagy létszámban, de kisebb csoportok, különösen pedig a természeti népek sok természeti katasztrófát vészeltek már át kisebb károkkal az állatoknak köszönhetően.

Közülük talán az amazóniai indiánok a legismertebbek, akik a hangyák viselkedésének megváltozását érzékelve készülnek fel az árvízre. Sőt a menekülési irány megválasztásánál 2

is a hangyák mozgását követik, így választják ki a rendszertelenül és kiszámíthatatlanul érkező árvizek által el nem öntött területeket (Z. Karvalics, 2013).

Az utolsó példa rámutat arra is, hogy az ősi, természeti népek életében milyen fontos szerepe volt az állatok viselkedésének. Mivel ebből következtetni lehetett a veszélyhelyzetekre, így az emberek akkor érezték magukat biztonságban, amikor az állatok nyugodtan, kiegyensúlyozottan viselkedtek körülöttük. Talán ez az ősi összekapcsolódás az alapja annak, hogy egy nyugodt állat jelenléte, spontán viselkedése a vele kapcsolatba kerülő emberek számára potenciálisan gyógyító hatású, „a két fél között létrejövő interakció önmagában terápiás hatással, értékkel bír” (Molnár et. al., 2015, 9).

Az állatasszisztált terápia kialakulása Már az ókori görögök rájöttek arra, hogy az állatokkal való kapcsolat javítja az ember emocionális és fizikai egészségi állapotát (Macauley, 2006). Azonban bármennyire is korai volt ez a felismerés, a gyógyászatban csak a XVIII. század végén kezdtek el állatokat célzottan használni. Az első dokumentált, intézményes formában, állatokkal megvalósuló terápiás ellátás az angliai York Retreat-ben, a menedékhelyként és bolondok házaként működtetett intézményben történt. Itt 1792-ben William Tuke vezetésével egy átlagos farmon is megtalálható haszonállatok – többek között nyulak, csirkék – bevonásával pszichés zavarokkal küzdő betegek ellátását formálták át. A betegek kezelésének ugyanis része volt, hogy be kellett kapcsolódniuk az állatokról való gondoskodásba. Ennek kapcsán Tuke azt vette észre, hogy ez a munka javította a betegek érzelmi állapotát és így csökkenteni lehetett az akkoriban szokásos erős gyógyszerezésen (Jackson, 2012).

Az újfajta kezelési módszer azonban nem nagyon terjedt el Európában. Csak viszonylag hosszú idő elteltével, 1867-ben, a nyugat-németországi Bielefeldben alapították meg a „Bethel” terápiás központot epilepsziások betegek részére, ahol amellett, hogy engedélyezett volt a háziállatok és kedvencek tartása, gondozása, sikeres lovas terápiát is bevezettek a betegek gyógyításában (Sátori, 2006). Nagy visszhangot váltott ki azonban egy 1956 novemberében, a LIFE magazinban megjelent, Francis Miller által készített 3

fotósorozat. A fotóriporter a Michigani Egyetem Ann Arbor Kórházának gyerekosztályaira látogatott el, hogy dokumentálja a kórház akkoriban már 30 éve működő állatterápiás programját (Hámori, 2020). A megtévesztően könnyed címmel („Az állatok boldog hellyé tesznek egy kórházat”) közölt írás fotói rendkívül nehéz sorsokat villantottak fel, szívszorító élethelyzeteket mutattak be, de felhívták arra is a figyelmet, hogy a gyerekek kórházi ágyból történő felkelését, semmi sem motiválja jobban, mint a fiatal állatok iránt érzett rajongásuk.

https://www.life.com/animals/animals-make-a-hospital-happy-classic-photos-of-critters-helping-kids/

1. sz. kép Állatok a kórházban - Francis Miller felvétele

4

A számos előzmény ellenére a legtöbb szakirodalom az állatasszisztált terápia „atyjának” Boris M. Levinsont tekinti, aki először írta le (Levinson, 1962) és vizsgálta tudományos igénnyel az állatok jótékony terápiás hatását. Levinson egy véletlennek köszönhetően, az 1960-as évek elején fedezte fel azt, hogyan alkalmazható a kutya asszisztensként.

A

pszichológus

sokáig

nem

tudott

szóra

bírni

egy

szociális

viselkedészavarral küzdő kisfiút, minden próbálkozása kudarcot vallott, nem lehetett vele kapcsolatot teremteni. Egy napon azonban az történt, hogy magával kellett vinnie a terápiás kezelésére a kutyáját, Jingles-t. Az addig teljesen megközelíthetetlen fiú a kutya hatására megváltozott. Felkeltette az érdeklődését Jingles, és elkezdett hozzá beszélni. Mesélt neki olyan dolgokat, amelyekből a terapeuta is tudott meríteni, jó kiindulópontot jelentettek számára, így a társalgásba később Levinson is be tudott kapcsolódni. Mindketten a kutyushoz beszéltek, rajta keresztül értették meg egymást. A kisfiú nem félt a kutyától, nem érzett megfelelési kényszert, így közel engedte magához. Levinson az APA (American Psychological Association) egyik New Yorkban megrendezett konferenciáján számolt be felfedezéséről (Molnár et al., 2015) és később már szisztematikusan alkalmazott kutyát vagy macskát a kezelések alatt, attól függően, hogy a betegnek mire volt szüksége. Kidolgozta a gyerekek és fiatalok állatok bevonásával történő pszichoterápiás gyógyításáról szóló elméletét, melyet „Pet-Oriented Child Psychotherapy” címmel jelentetett meg 1969-ben.

Alapvetően Levinson munkásságának köszönhetően alakult ki az állatasszisztált terápia fogalma, mely előzetes diagnózis mentén, főképp gyerekekkel végzett gyógyító tevékenységet jelent. Egyaránt alkalmazható gyógypedagógiai eseteknél, illetve akkor is, amikor a nehézség nem látható szemmel, azaz érzelmi, pszichikai, szociális vagy kognitív gátak, problémák esetén is (Drippey-Dévai, 2020). Állatasszisztált terápia önmagában csak nagyon ritkán létezik, általában inkább valamilyen komplex terápiás folyamatba illesztődnek bele, azt támogatják

5

Állatok a gyógyításban Levinson módszere az 1980-as években kezdett el terjedni először az Amerikai Egyesült Államokban, később Európában, ezen belül Magyarországon is. Az utóbbi évtizedekben egyre elterjedtebbé vált a különféle állatok bevonása a terápiás ellátásba.

Napjainkban pedig már többféle típusa is ismert az állatokkal végzett terápiás jellegű foglalkozásoknak.

• Állatasszisztált aktivitás (Animal Assisted Activity – AAA) Az AAA talán a leggyakrabban, s legáltalánosabban használt kifejezés. Olyan elfoglaltságot jelent, amelynek során „az egészséges és/vagy beteg ember számára az állat jelenléte segítőn hat valamely tevékenységében, illetve állapotában” (Molnár et al. 2015, 10).

Nincs konkrét terápiás cél, a program általában nincs előre meghatározva, hanem a résztvevők pillanatnyi igényeihez mérten alakítható, valamint egészséges és beteg emberek körében (egyénileg vagy csoportos formában) is alkalmazható. Az a lényeg, hogy az egyén vagy csoport jól érezze magát, esetleg tanuljon valamit az állatokról. Ezek a foglalkozások javítják a kedvet, fokozzák a fizikai és a szellemi aktivitást. Azt szeretnék elérni, hogy a résztvevők életminősége javuljon az állatokkal történő kapcsolaton keresztül, oldja magány érzetüket, új élményeket biztosítson, és elterelje a figyelmet az aktuális problémákról. A foglalkozás során kialakuló helyzetek számos szociális interakciót generálnak, melyek segítik a kommunikációt, csökkentve ezzel a résztvevők zárkózottságát, elszigetelődését, ugyanakkor viszont fejlesztik empátiás attitűdjüket. „Ebbe a tevékenységi körbe tartozik például, amikor terápiás kutyákat hívnak meg óvodába, iskolába, hogy a gyerekek megismerjék a kutyák kommunikációs jeleit, vagy többet tudjanak meg a felelős állattartásról” (Sződy, 2018, 23). A szervezők ilyenkor azt tartják szem előtt, hogy az együtt eltöltött idő minden esetben hasznos és kellemes legyen mindenki számára. Fontos, hogy a közös játékban mindenki örömét lelje, a gyerekeknek minél több sikerélményben legyen részük, és szerezzenek ismereteket a kutya jelzéseiről, viselkedéséről, életmódjáról, gondozásáról. Gyakran visznek kutyákat idősek otthonába is, de a macskák, vagy a

6

tengerimalacok szintén a szívesen alkalmazott állatok közé tartoznak. Az állatok selymes szőrének simogatása, önzetlen szeretetük, a rendszeresen járó, kedvenc állatok ismételt megjelenése mind sokat jelentenek az idős embereknek. Ezen túlmenően az állatok kísérőivel, a felvezetőkkel beszélgetni is lehet, mely sokszor már önmagában is egy mentálhigiénés foglalkozásnak tekinthető. Az állatok jelenléte az intézményben dolgozókra is pozitív hatást gyakorol, hiszen egyrészt segíti a kapcsolatot a betegekkel vagy az idősekkel, másrészt esetükben az állatasszisztált aktivitás javítja a munkahelyi hangulatot, így csökkenti a kiégés, a munkában megfáradás élményét.

https://southhyland.com/social-work-month-the-fascinating-world-of-animal-therapy/

2. sz. kép Terápiás kutya látogatása a kórházban • Állatasszisztált terápia (Animal Assisted Therapy – AAT) Állatasszisztált terápia során már mindig előre kitűzött célok szerint szerveződnek a foglalkozások, mindig van kijelölt terápiás cél, ami lehet fizikai, érzelmi, szociális vagy kognitív funkciók javítása. Ennek megfelelően a célok meglehetősen szerteágazóak is lehetnek. Cél lehet például mozgássérült gyerekek mozgásfejlesztése, valamilyen tragikus veszteség feldolgozásának segítése vagy a kár logopédiai fejlesztés is megvalósítható olyan gyakorlatok segítségével, melyeket izgalmasabbá, érdekesebbé tesz a terápiás állat bevonása (Juharos, 2018). Például egy eldobott labdát visszahozó kutya a labda eldobására

7

motiválja a beteget, más trükkök, vagy a kutya irányítása pedig helyzetváltoztatásra, a nagyobb mozgások megvalósítására ösztönöznek. Az ilyen fejlesztési folyamatba speciálisan képzett, a gazdájával együtt vizsgát tett állatokat vannak be, akik a szakember (pl. pszichológus vagy gyógypedagógus) által meghatározott cél elérése érdekében dolgoznak együtt. Az AAT megvalósulhat csoportos vagy egyéni formában is, de minden esetben team munkát igényelnek és a deklarált célok (a résztvevő állapotában egyértelműen bizonyítható vagy mérhető pozitív változások következzenek be) miatt a változás, illetve a fejlődés nyomon követése is fontos eleme a terápiának.

(Sződy, 2018, 21)

3. sz. kép Kutyás terápia • Állatasszisztált oktatás (Animal Assisted Education – AAE) Az állatasszisztált oktatás az oktatás olyan formája, amelyet terápiás állatok bevonásával tervez meg és folytat a pedagógus” (Sződy, 2018, 23). Leggyakoribb cél a motiválás illetve az osztályközösség fejlesztése és általában kutyákat alkalmaznak motivációs társként, mert az állatokat ilyenkor alapvetően nem simogatás céljából viszik be az intézménybe, hanem dolgoznia is kell és a kutyát a legkönnyebb megtanítani különböző feladatokra. Ilyen például, amikor valamit prezentálunk vele, vagy a tanórán dolgozó állatot a pedagógus a feladatok kiadásába vonja be: a kutya „kézbesíti” a megválaszolandó kérdéseket, a kitöltendő feladatlapot a tanulóknak. Mivel a kutyák jól értik felvezetőjük apró 8

jelzéseit, így megoldható, hogy a kutyus a felvezető titkos jelzésére vakkantson, például ha egy kérdésre helyes válasz hangzik el. Az ilyen megoldásokkal könnyen megkedveltethető egy adott témakör vagy akár tantárgy is és ez motiválhatja a diákokat a további tanulásra, információszerzésre is.

https://www.spokesman.com/stories/2017/dec/30/schools-utilize-therapy-dogs-to-enhance-learning-e/

4. sz. kép Terápiás kutya a tanteremben A bemutatott foglakozás típusokban van egy közös pont: állatokat vonnak be a terápiás vagy fejlesztő folyamatba oly módon, hogy ez az ember számára valamilyen szempontból hasznos. Ezért ezeket a programokat összefoglaló néven állatasszisztált beavatkozásnak (Animal Assisted Intervention – AAI) nevezzük (Molnár et al. 2015)

9

Az állatok terápiás alkalmazásának hatásai Az állatokkal végzet terápiának többféle hatása lehet.

• Fizikai hatás Számos kutatás bizonyította, hogy az állatok jelenléte jótékony hatással van az emberek fizikai állapotára. Azt találták, hogy amennyiben a beteg örül az adott állat jelenlétének, akkor a pulzusa, a vérnyomása és a légzésszáma normalizálódik, alacsonyabb lesz a koleszterin-szintje, ugyanakkor a test természetes fájdalomcsillapítójának, az endorfinnak a mennyisége megnő, az immunrendszer működése pedig fokozódik (Harkai 2015). Az állattartás az egészséges emberekre is hasonlóan jótékonyan hat. Egy több éven át végzett vizsgálat eredményei szerint szignifikánsan alacsonyabb azoknak a vérnyomása, akik állatok társaságában élnek az otthonukban (Bánszky, et al. 2012). Minden bizonnyal ez is szerepet játszik abban, hogy az állattartók kevesebbszer mennek orvoshoz, kevesebb gyógyszert fogyasztanak, illetve hogy gyorsabban épülnek fel betegségek és műtétek után, mint azok, akiknek nincs háziállatuk. „A kutyatartás javítja a szívinfarktusból való fölépülés esélyét, s az állattartással megfigyelhető a másokkal való kommunikáció mennyiségi, minőségi növekedése is” (Sátori, 2006, 6).

• Emocionális hatás Mindenki számára fontos a feltétel nélküli elfogadás, az elvárások nélküli szeretet.

Ezeket az érzelmeket a terápiás állatok mindenféle idomítás nélkül meg tudják adni (Babos, 2013). Ez igaz a házi kedvencekre is, hiszen például egy kutya akkor is örül gazdája hazaérkezésének, ha az éppen rosszul teljesített a munkahelyén, mérges egy kevéssé segítőkész ügyintéző miatt vagy bármilyen más problémája van. Egy állat alapvetően nem tesz különbséget egy egészséges és egy beteg ember között. éppen ezért mellettük egy beteg vagy akár egy fogyatékos ember is teljes értékűnek érezheti magát. Ugyanakkor például egy kutya képes az emberi érzelmek felismerésére és a megfelelő együtt érző viselkedésre is. Ez vigasztalást nyújt olyanoknak, akiknek nincs egyéb társuk, vagy az

10

emberek felé nehezen nyílnak meg. Az állatokkal való munka éppen ezért pozitív hatással van mind a gyerekek, mind pedig a felnőttek érzelmi fejlődésére és segít abban is, hogy az adott személy kitartása, céltudatossága, fegyelme és felelősségérzete növekedjen. A terápiás foglalkozások során nő az önbizalom és javul a kedélyállapot, az állatokkal való foglalkozás serkenti a spontán érzelemkifejezést, ilyenkor szignifikánsan többször mosolyognak a jelen lévők, mint egyéb helyzetekben (Perelle és Granville, 1993). Mivel az állatok leginkább a testbeszéd segítségével veszik fel a kapcsolatot az emberrel, így az észrevétlenül is fejlődő odafigyelés miatt, az érintettek érzékenyebbé válhatnak az emberek nonverbális kifejezései iránt is. Az állattal való kapcsolat érzelmi életünkre is hatással van: érzelmi stabilitást, harmóniát teremt, szórakozást, kikapcsolódást és játékot jelent.

• Szociális hatás Az állatok emberekre gyakorolt hatásai között kiemelt szerepet tölt be a magányérzet csökkentése, Éppen ezért a krónikus betegekre, és az idősekre jellemző elmagányosodás érzése kiválóan csökkenthető valamilyen állat segítségével. Az állatok jelenléte két irányból fejtik ki pozitív hatást. Egyrészt „a kedvencek embereket helyettesíthetnek gazdáik szociális hálójában” (Sátori, 2006, 6), másrészt megfigyelhető, hogy az állatokkal gyakran találkozók között közös téma az állatok nevelése, gondozása.

Ráadásul az állat-tartók az utcán, állatsétáltatás közben is gyakrabban kerülnek interakcióba és hosszabb beszélgetésbe, mint az állatot nem tartó személyek. Éppen azért tekinti Klimke az állatokat szociális katalizátoroknak (Klimke, 2003), mivel az állatok segítik a szocializációs folyamatot, a kommunikációt, a kapcsolatteremtést, és erősítik az odafigyelést, illetve az empátiát is. Egy állat hatására az emberek nyitottabbá válnak, nő a biztonságérzetük. „Ugyanakkor az egyébként elesettek is átélhetik a kompetencia, a valakiről való gondoskodás képességének érzését, ami nagyon fontos tényező pl. a depresszió megelőzésében. Ez biztosíthatja a „szükség van rám” érzést, azt, hogy legyen az embernek célja, legyen miért felkelni, vagy dolgozni” (Babos, 2013, 62).

11

• Kognitív hatás Az állatterápiák sok úgynevezett vesztibuláris ingerlést adhatnak a gyerekeknek (Granados és Agís, 2011), melyek az idegrendszer fejlődésére is pozitív hatással vannak, és így fejlesztik a kognitív képességeket is. Az állatokkal való együttlét során folyamatosan döntéseket kell hozni, előre kell tervezni (pl. nem lehet a labdát bárhová eldobni), meg kell jegyezni a velük kapcsolatos tennivalókat, tehát használni kell a memóriát (parancsszavak, etetési vagy séta idők), összpontosítani kell a figyelmet (közös játék) és sokszor új ismereteket vagy készségeket is el kell sajátítani. A terápiák éppen ezért elsősorban a rövidés hosszú távú memóriára vannak hatással, de fejlesztik a figyelmet, a koncentrációt, így támogatják a tanulási folyamatokat is. Fontos elem az is, hogy azokat az eseményeket, történéseket, információkat jobban megjegyezzük, és könnyebben fel tudjuk idézni, amelyek éppen valamilyen különleges, pozitív érzelmi állapotban értek bennünket (Sződy, 2018). Mivel pedig a terápiás kutyával folyó órákon a gyerekek jól érzik magukat, nincs teljesítményszorongás, így „az állatok segítségével elsajátított tudás vagy képesség, az élményszerűsége miatt megbízhatóbban rögzülhet, tehát elősegíti a tanulási teljesítményt” (Sátori, 2006, 213). Például az olvasási nehézségekkel küzdő gyerekek tanulását jelentősen segítheti, ha a kedvenc állatuknak olvasnak fel hangosan. Erre talán a legalkalmasabb állat a macska, mert alapvetően hajlamos huzamosabb ideig egy helyben maradni (Mirtse, 2018).

Terápiás állatok és tartásuk A terápiás folyamatba gyakorlatilag bármilyen állat bevonható. Az egyetlen kizáró tényező az agresszió. Fontos azonban az is, hogy az állat legyen kiegyensúlyozott, emberbarát, gazdájával (a felvezetővel) legyen harmonikus a kapcsolata, ugyanakkor ne legyen ijedős, és a zajokra se legyen érzékeny. El kell tudnia viselni szélsőséges ingereket is (pl.: a hirtelen, magas hangokat, mozdulatokat, érintéseket, furcsa szagokat), és még ilyenkor sem mutathat agresszív megnyilvánulásokat. A leggyakrabban alkalmazott terápiás állatok a következők: kutya, ló, macska, tengerimalac, teknősbéka, madarak (elsősorban papagájok), halak. Külföldön elterjedt a delfinterápia, gyakori a farmterápia, illetve egyéb

12

állatokat (pl.: rágcsálókat, nyulakat, hüllőket) is bevonnak a kezelésbe (Bánszky et al., 2012).

Az, hogy a halak is lehetnek terápiás állatok az már jelzi azt, hogy nem feltétlenül van szükség fizikai érintésre, hanem az a lényeg, hogy az ember és az állat valamilyen kapcsolatba kerüljön. Ehhez sokszor elég a látványuk is, már ez is tud érzékelhető hatást kiváltani. Egy kutatás során például depressziós betegek szobájában – terápiás céllal – akváriumot helyeztek el. „A páciensek 69,2 %-a számolt be az akvárium pozitív hatásáról, nevezetesen szerintük az akvárium nézegetése közben hangulatuk javult, és vidámság- és szabadságérzetet éltek át” (Dósa – Dúl, 2005, 3). Egy másik esetben pedig egy fogorvosi rendelő várójába vittek be akváriumot. Az úszkáló halak látványának hatására a páciensek kevésbé szorongtak, nyugodtabbá váltak és mérhetően kevesebb fájdalomcsillapítót igényeltek (Sátori, 2021). Szorongásos problémákkal küzdők számára kifejezetten ajánlott az állatok társasága, „hiszen az ún. biofília hipotézis szerint a nyugalmi állapotban lévő állatok megfigyelése a valóságban (de akár képen is) megnyugtatóan hat az emberekre” (Harkai, 2015, 1). Mivel pedig az állatokkal történő munkához nem szükséges a beszéd képessége, jól alkalmazható ez a módszer azoknál a betegeknél is, akik nem szívesen lépnek kapcsolatba másokkal beszéden keresztül.

Ideális esetben a terápia céljának, feladatának megfelelően kell kiválasztani az adott pácienshez és problémához legjobban illő terápiás állatot. „Például ha mozgást tanítok kicsi gyerekeknek, akkor a kutya segítségével be tudom mutatni a kúszást, amit az adott kisgyermek megpróbál utánozni, s máris jó irányba haladunk” (Sátori, 2021, 1). Azonban van, aki fél a kutyától. Egy introvertált egyéniségéhez egy macska illik a legjobban, de a szőre akár allergiás reakciókat is kiválthat. Ennek kiküszöbölésére jelentek meg a terápiás állatok listáján újabban már a hüllők is. Persze sokan félnek, viszolyognak a kígyóktól és más nemszeretem állatoktól (pl. csótányok, tücskök), ugyanakkor viszont ezek az állatok kiválóan alkalmazhatóak az elfogadás, a tolerancia fejlesztésére. Minden állat kapcsán meg lehet említeni, fel lehet fedezni érdekes, akár vicces elemeket, meg lehet keresni hasonlóságokat, különbségeket, beszélgetni lehet arról, mi bennük a szép vagy éppen az undorító. Szóba jöhet, hogyan fejezik ki félelmüket és innen csak egy lépés, hogy miként van ez az embereknél, mitől fél vagy mit és miért utasít el az adott beteg a környezetéből.

13

https://www.southwarknews.co.uk/news/primary-school-children-bravely-feed-stroke-snakes-reptile-visit/

5. sz. kép Kígyóval ismerkedő általános iskolások Magyarországon leggyakrabban kutyákat és lovakat alkalmaznak terápiás célokra, rájuk szigorú szabályozás vonatkozik. Alapvető kritérium, hogy csak terápiás vizsgát letett és érvényes egészségügyi igazolással rendelkező állatok vehetnek részt terápiás foglalkozásokon. Fontos megemlíteni, hogy bár nélkülözhetetlen a megfelelő nevelés és képzés, ennek ellenére nem minden állat alkalmas erre a feladatra. Az alkalmasság (pl. az emberközpontúság, a szófogadó és békés jellem) különböző tesztekkel mérhető, azonban rendkívül fontos az, hogy az állat inger gazdag környezetben nőjön fel, hogy megfelelően szocializálódhasson. Rendszeresen járjon közösségbe, szokja a tömeg zaját, hogy a sok ember (vagy adott esetben gyerek) jelenlétét ne stresszként élje meg (Kalinszki, 2016). Egy jól felkészített állatnak képes kell lennie arra is, hogy szélsőséges reakció nélkül viselje el a váratlan, új ingereket, függetlenül attól, hogy azok egy átlagos állatnál pozitív (izgalom) vagy negatív (félelem) reakciókat váltanának ki.

14

Terápiás kutyák Az alaptulajdonságok alapján alkalmasnak minősített kutyának és gazdájának felkészítő foglalkozáson kell részt vennie, ahol egyrészt megismerik a rájuk váró feladatokat, másrészt tapasztalatokat szereznek a terápiás munkáról. Ha felkészültek a feladatokra és az előírt egészségügyi vizsgálatokon sikeresen túljutottak, akkor jelentkezhetnek vizsgára. A terápiás kutyák vizsgája két részből áll, a gazda (felvezető) és a kutya mindkét részben együtt vizsgázik (a vizsgaszabályzatot a 27/2009. (XII, 3.) SZMM rendelet melléklete tartalmazza): az első rész egy alkalmassági vizsga, ez az úgynevezett temperamentum vizsga. Ennek során a kutya engedelmességét, illetve a gazda és a kutya közös munkáját vizsgálják, együttműködésük hatékonyságát, kiegyensúlyozottságát mérik fel. „A páros kontrollált módon, de a valós terápiás helyzetekben is előforduló ingerekkel találkozik a feladatok során. A temperamentum vizsgálat kötelező előfeltétele a második vizsgarésznek” (Köböl et al., 2013, 4.5.). Az első szakaszban megvizsgálják például azt, hogyan viselkedik a kutya idegen, zsúfolt helyre való belépéskor, vagy hogy hogyan reagál a kerekesszékkel közlekedő emberekre. A vizsga második része a terápiás vizsga, ennek során terápiás körülmények között is megnézik, hogyan dolgozik a kutya. Például terápiás foglalkozás közben, amikor a „beteg” vezeti végig a kutyát különböző feladatokon, akkor egy idegen felnőtt lép zajosan a terembe (hogy mindenképpen észrevegyék), a kutya közelében megáll és elkezdi nézni a foglalkozást. Ilyenkor az az elvárás a kutyától (és a gazdától), hogy ez tartósan ne zavarja meg a munkájukat.

15

A

segítő

kutyák

kiképzéséről,

vizsgáztatásáról

és

alkalmazhatóságának

szabályozásáról a 2016-ban módosított 27/2009. (XII.3.) számú SZMM rendelet rendelkezik.

A jogszabály második paragrafusa a segítő kutyák 6 fajtáját különíti el és határozza meg kiképzésük és alkalmazhatósága alapján: a) „vakvezető kutya: a látássérült személy vezetésére kiképzett kutya, b) mozgáskorlátozott személyt segítő kutya: a mozgáskorlátozott személyt mindennapi tevékenységeinek ellátásában segítő feladatokra kiképzett kutya, c) hangot jelző kutya: a hallássérült személy számára veszélyt vagy egyéb fontos információt jelentő hangok jelzésére kiképzett kutya, d) rohamjelző kutya: az epilepsziával élő személy vagy más krónikus, rohamszerű állapotoktól veszélyeztetett személy számára a roham során segítséget nyújtó feladatokra kiképzett kutya, e) személyi segítő kutya: a fogyatékos személyt önálló életvitelében segítő feladatokra kiképzett kutya, f) terápiás kutya: a gyógypedagógiai, a szociális szolgáltatások területén pedagógiai, pszichológiai, pszichiátriai, konduktív pedagógiai habilitációs, illetve rehabilitációs folyamatban alkalmazott kutya lehet.” (27/2009. (XII.3.) számú SZMM rendelet 2. §) Fontos hangsúlyozni, hogy a segítő kutyák alkalmazása és ezen belül kiemelten az állatasszisztált terápia csak akkor működik jól, ha az adott állat jól érzi magát. A terápia nem valósulhat meg úgy, hogy a kutyának el kell viselnie azt, hogy mondjuk fájdalmat, kellemetlenséget okoznak neki. A felvezetőnek észre kell vennie és meg kell értenie az állat jelzéseit, fel kell ismernie, ha kellemetlenül vagy feszültnek érzi magát egy bizonyos környezetben vagy szituációban és közbe is kell lépnie. A terápiát is rossz irányba viszi, ha a betegek azt tapasztalják, hogy a terápiás állattal azt csinálnak, amit csak akarnak. „Csak így működhet a terápia: nem elég a páciensre odafigyelni, az állat legalább annyi gondoskodást igényel” (Sátori, 2021, 1. A terápiás állatok számára a következő öt szükségletet kell kielégíteni munka közben (Bush – Zarosa, 2017, 23)

16

•

biztosítani kell, hogy ne éhezzen vagy szomjazzon

•

biztosítani kell, hogy ne érje fájdalom, sebesülés vagy betegség

•

biztosítani kell, hogy ne féljen vagy szorongjon

•

biztosítani kell, hogy ne érezze magát kényelmetlenül/kellemetlenül

•

biztosítani kell, hogy kifejezhesse természetes viselkedését Azonban már a munka megkezdése előtt szükség van egy ellenőrzésre, hogy a

felvezető és a terápia vezetője biztos lehessen abban, az állat megfelelő állapotban van az aznapi munkára. Ennek során ellenőrizni kell a füleket, a szemeket, a szájat, hogy azok színe normális-e, nincs-e váladékozás. Ezután meg kell vizsgálni az állat bundáját, hogy nincs-e sebesülése, vagy valamilyen jele a külső élősködőnek, illetve hogy a mozgása és általános viselkedése megfelel-e a szokásosnak (Bush – Zarosa, 2017).

Ahhoz, hogy a munkára alkalmas állapot létrejöjjön, ahhoz természetesen be kell tartani az 1998. évi XXVIII. számú állatvédelmi törvényt, illetve az állatok védelméről és kíméletéről szóló 41/2010. (II. 26.) Kormányrendeletben rögzített szabályokat. Ezeket figyelembe kell venni a terápiás állatok tartására alkalmas helyszín kialakításakor. A legfontosabb szabályok a következők: •

Az állattartó köteles az állat fajának, fajtájának és élettani szükségleteinek megfelelő életfeltételekről gondoskodni, azok kialakítása során tekintettel lenni korára, nemére és élettani állapotára.

•

Kistestű kutyát (20 kg-ig) legalább 10, közepes testűt (20-40 kg-ig) 15, nagytestűt (40 kg felett) 20 négyzetméteres területen kell tartani. Az állat igényeinek megfelelő mozgástér biztosítása kiemelten fontos követelmény a kutyatartás során.

•

A tartási helyet úgy kell kialakítani, hogy az ne okozhasson sérülést az állatok számára.

17

•

Különböző fajhoz tartozó állatok csak akkor tarthatók együtt, ha az állatok egymás testi épségét nem veszélyeztetik, az együtt-tartás idegi megterhelést egyik fajhoz tartozó egyed számára sem okoz, továbbá, ha minden egyed rendelkezik olyan tartózkodási hellyel, ahol zavarás nélkül táplálkozhat és pihenhet.

•

Az

állattartó

mindenkor

gondoskodni

köteles

az

állat

szökésének

megakadályozásáról (NÉBIH et al. 2017).

Terápiás állatként igen sokféle állat beválhat, de a legszélesebb körben a kutyát alkalmazzák, tulajdonságainak rendkívül előnyös kombinációja miatt. Ráadásul könnyen megtaníthatóak különböző feladatokra és örömüket is lelik az emberekkel való játékban.

Mivel pedig szobatiszták, így kellően tisztán tartva jelenlétük nem vet fel higiéniai aggályokat sem. Ezen túlmenően a kutyák különösképpen alkalmasak arra, hogy pszichiátriai betegekkel dolgozzanak, mert képesek gesztusokat is megtanulni, illetve megérteni.

(Sződy, 2018, 22)

6. sz. kép Terápiás kutya és egy gyerek kommunikációja

18

Terápiás lovak Lovakat már szintén régóta alkalmaznak a gyógyításban, többek szerint már az ókori görögök használták ezeket az állatokat fogyatékkal élő személyek rehabilitálására (Dósa – Dúl, 2005) és azóta jelentősen kiszélesedett ez a tevékenységi kör. A kutyákhoz hasonlóan a lovak közül sem alkalmas minden egyed erre a feladatra, közülük is körültekintően kell választani. Lehetőleg egy olyan szakembernek kell ezt a feladatot elvégezni, aki nem csak jól ért a lovakhoz, hanem ismeri a 14/2008. (XII. 20.) ÖM rendeletben megfogalmazott elvárásokat és tisztában van a fogyatékos lovasok igényeivel és szükségleteivel is.

Elsődleges szempont, hogy a ló érett (legalább öt éves), kedves, barátságos, nyugodt, jó vérmérsékletű legyen. A harapós, rugós, csiklandós, rosszindulatú, kiszámíthatatlan ló eleve alkalmatlan erre a munkára, hiszen az ilyen ló veszélyezteti a beteg és más jelen lévők biztonságát. Nemüket tekintve legalkalmasabbak a heréltek, mivel általában nyugodtak, jól lehet velük dolgozni. A kancák is megfelelőek lehetnek, de magatartásuk az ivarzás időszakában megváltozhat, ilyenkor általában nehezebben kezelhetőek, makacsabbak (Bozori, 2002). A lovak kiválasztásánál figyelembe kell venni a testfelépítésüket, és méretüknek alkalmazkodnia kell a lovasok igényeihez. A gyerekekkel való terápiás munka során legjobban a 120-150 cm marmagasságú lovak használhatók.

Fontos, hogy könnyen lehessen vezetni, szívesen dolgozzon, tudjon nyugodtan állni, amíg a le- és felszállás zajlik. Meg kell szoknia, különböző színű és anyagú tárgyak is hozzáérhetnek, a lovas változatos testhelyzetekben ülhet, feküdhet, térdelhet rajta, sőt akár több gyerek is ülhet a hátán egyszerre. A zavaró körülményekre nem szabad idegesen reagálnia. Amelyik ló ezeket a követelményeket nem tudja teljesíteni, az nem alkalmas a terápiás munkára. A kívánalmak meglétét vagy hiányát Magyar Lovasterápia Szövetség Alapítványa által kidolgozott szempontrendszer illetve vizsgafeladatok segítségével mérik (MLTSZ. é. n.). Az alkalmassági vizsgálat során a lovak számot adnak például arról, hogy lovas alatti munkában, csoportban és egyenkénti bemutatásban, mindhárom jármódban

19

(lépés, ügetés, vágta) alkalmasak lovagoltatásra. Az épületen belül alkalmazott minilovaknak pedig meg kell tanulni lépcsőzni, liftezni és szűk folyosón közlekedni.

A vizsgázott terápiás ló mellett a terápiás munkához a lovak estén is egy szakmai team létrehozása szükséges. A team tagjai: lovasterapeuta végzettséggel rendelkező szakember, aki alapvégzettségét tekintve lehet gyógytornász, pszichológus, konduktor vagy orvos (Bozori, 2002), illetve a lovat ismerő felvezető és a segítő. A terápiás foglalkozást csak a lovasterapeuta vezetheti, aki e feladatát nem ruházhatja át másra. Maga a lovasterápia az egy „speciális fejlesztő-rehabilitációs szolgáltatás, amely sérült, fogyatékos vagy pszichológiai kezelés alatt álló személy gyógyítására, készségei fejlesztésére, egészségi és pszichés állapotának javítására irányul” (14/2008. (XII. 20.) ÖM rendelet).

A lovasterápiának három fajtája különböztethető meg: a) Hippoterápia (a görög „hippo” szó lovat jelent) Fizioterápiás kezelési mód, leegyszerűsítve úgy is mondhatjuk, hogy gyógytorna lovon. Kiegészítő, egyéni terápiás eljárás a tartási és mozgás funkciók javítása, korrekciója érdekében. Elsősorban neurológiai károsodások kezelésében alkalmazott eljárás, mivel a ló mozgása, a háta felől érkező folyamatos, ritmikusan ismétlődő inger stimulálja a törzsizmok működését. Ennek következtében olyan testhelyzetet kell a betegnek felvennie, mely miatt megtörnek a kóros testtartási mechanizmusok, és kialakul a megfelelő tónusú tartási reakció (Koltai et al. 2020). b) Gyógypedagógiai lovaglás, lovastorna és speciális fogathajtás Célja „a tanulásban akadályozott, értelmileg akadályozott, autista, autisztikus, részképesség problémákkal küzdő, látás-, és hallássérült, (esetenként mozgássérült), magatartászavaros, hiperaktív, valamint beszéd problémákkal küzdő, esetleg inadaptált gyerekek és fiatalok fogyatékosság specifikus fejlesztése egyénileg, vagy csoportosan a ló, a lovaglás, a lovardai tevékenységek és környezet által” (Bozori, 2008. 55). A gyógypedagógiai lovaglás olyan gyakorlatokat foglal magába, melyek lehetővé teszik a sérült lovasok komplex fejlesztését, a fogyatékosságból eredő

20

hátrányok kompenzációját, az életminőség javítását. Ebben a folyamatban a ló nem eszköz, hanem egy aktív cselekvő társ. c) Ló asszisztált pszichoterápia Az ilyen fajta gyógyító tevékenység a ló, a páciens és a terapeuta hármas közös munkájának eredménye, ilyenkor a ló mintegy másod-terapeutaként, pszichés ráhatások révén segíti a terápiás folyamatot (Pálinkás, 2017). A ló asszisztált pszichoterápia alkalmas a legtöbb pszichiátriai betegség kezelésére, különösen jól használható depressziós, szorongászavaros, magatartászavaros, autista, hiperaktív és figyelemzavarral küzdő gyerekek terápiájában (Bóka, 2013).

http://www.lovasterapia.hu/galeria

7. sz. kép Lovasterápia gyerekekkel Sokak számára minden bizonnyal meglepő, de a lovas kezelések egy részében a páciens sosem száll nyeregbe! Ennek az az oka, hogy a betegek egy részének, különösen a kommunikációs problémákkal, vagy pszichés zavarokkal küszködő gyerekek vagy felnőttek számára már az is meghatározó pozitív élmény, hogy egy náluk sokkal erősebb élőlény együttműködik velük és hagyja magát irányítani. A sikerélmény által javul az önértékelésük, erősödik az önbizalmuk és csökken a félelmük (Terhorst, 2001). Akik pedig nyeregbe is szállnak, azoknál is először sokszor kezdődik a terápia az előkészítési munkálatokba (a ló 21

ápolása, felszerszámozása) történő bekapcsolódással. A lóápolás nem csak a taktilis érzékelést stimulálja, hanem a beteg hajlítja, nyújtja izmait és izületeit, nyújtózkodik, s eközben még számos inger is éri. Mivel többen is jelen vannak, ezért e tevékenység javítja az együttműködést, a kommunikációs képességet, mind a lóval, mind más emberekkel, akik részesei a feladatnak, és fejlődik a felelősségtudat is, hiszen a ló jó állapota, pontos felszerszámozása elengedhetetlen a későbbi sikeres munkához. Tehát már az istálló, a karám sajátságos környezete is hozzájárul a kezelés sikeréhez. Akik pedig felülnek a lóra, azok számára az állat mozgásának érzékelése a lovasterápia legmeghatározóbb tapasztalata. A ló számos testi, lelki bajra adhat enyhülést. Például a mozgásban korlátozott ember számára „már önmagában azzal is, hogy olyan sebességet, olyan mozgást tesz lehetővé, amilyet önerőből sosem élhet át” (Mirtse, 2018, 1). A lovak emberénél alacsonyabb légzésszáma és pulzusa, ringató mozgásuk nyugtatóan hat az emberre. Egy ló képes az optimális energiaszintünk beállítására, ellazít, ha túl stresszesek vagyunk, és energetizál, ha kimerültünk (Kardos, 2018)..

(Mirtse, 2018, 1)

8. sz. kép Ellazult állapot lovasterápia közben

22

A lovaglás stimulál számos izmot, az egyensúlyérzék idegi központját, javul tőle a testtartás, a mozgáskoordináció, az állóképesség. Sőt a ló mozgásának ritmikussága hozzájárul a beszéd fejlődéséhez, ezért beszédzavarok kezelésében is igen jó eredményeket lehet várni a gyógylovaglástól (Koltai et al.. 2020).

A 14/2008. (XII. 20.) ÖM rendelet előírja, hogy a szakmai tevékenységért felelős személy köteles gondoskodni arról, hogy a tevékenységhez használt ló a lovasterápia céljára alkalmas, megfelelően idomított, szakszerűen járatott, megfelelő állategészségügyi és tápláltsági állapotban, erőnlétben legyen, és általános ápoltsági színvonala az elvárható követelményeknek megfeleljen. Sánta, sérült vagy beteg lovat használni tilos. A foglalkozásokat kiemelt gondoskodással kell tervezni. Nem csak a lovon végzendő feladatok mozdulatait kell előzetesen átgondolni, hanem meg kell tervezni a lóra való felszállás helyszínét, módját is és fel kell készülni a lehetséges problémahelyzetekre is.

A lovasterápiás foglalkozáshoz füves vagy homokos felszínű, zárt vagy bekerített, zavaró körülményektől mentes helyre van szükség. Az igényelt terület nagysága mindig a lovasok illetve a lovak számától függ, egy terápiás munkához elegendő egy kb. 20 x 20 méteres terület. Megfelelő méretű hely esetén célszerű létrehozni egy úgynevezett szenzoros parkot, mely a megfelelően kialakított eszközrendszerével lehetőséget teremt a különböző szenzoros ingerek megtapasztalására, fejlesztésére, így növelve a terápia hatékonyságát. Minden kezelés jól kiegészíthető ezzel a megoldással, de a vak és az autista gyerekek

fejlesztésében

különösen

kiemelkedő

jelentőségűek

az

ilyen

parkban

megtapasztalt élmények (Bozori, 2011). „A parkban lehetnek emelkedők; lejtők; vizeskavicsos-homokos-mulcsos árkok, kanyargós ösvények. Át lehet lovagolni különböző méretű, anyagú kapuk alatt is, ahol különböző szalagok, zsinórok lóghatnak rá a lovasok testére” (Köböl et al., 2013, 2.1.1.3.).

23

http://www.lovasterapia.hu/galeria

9 sz. kép Szenzoros park szalagos kapuja Az ilyen terápiához szükség van speciális felszerelésekre (pl.: voltizs heveder, felszálló dobogó vagy rámpa, műló), és a játékok kiválogatásánál is sajátos szempontokat kell figyelembe venni. Például ha leesik egy játék, és rálép a ló, akkor a játékban ne történjen nagy kár (ezért előnyben részesülnek a fa, illetve az erős műanyagból készült játékok).

Természetesen ezeken túlmenően a tárgyi feltételrendszer közé tartozik a megfelelően kialakított istálló és a karám is. Az istállótól alapelvárás, hogy tiszta, világos, jól szellőző legyen, legalább 3,5 x 3,5 méteres, nem huzatos bokszokkal, megfelelő etetőkkel és önitatókkal. Külön helység kell a felszereléseknek, szerszámoknak, illetve egy másik a takarmánynak és a szénának. Szükség van egy lóápoló helyre, ahol ki lehet kötni a lovat és egy folyóvizes patamosóra. Az istálló épületét megfelelő szociális helyiségekkel (pl. öltözők, mosdók, pihenők) is fel kell szerelni, figyelembe véve a mozgássérült lovasok igényeit is.

24

Irodalom 14/2008. (XII. 20.) ÖM rendelet a lovas szolgáltató tevékenységről 1998. évi XXVIII. törvény az állatok védelméről és kíméletéről 27/2009. (XII. 3.) SZMM rendelet a segítő kutya kiképzésének, vizsgáztatásának és alkalmazhatóságának szabályairól 41/2010. (II. 26.) Kormányrendelet a kedvtelésből tartott állatok tartásáról és forgalmazásáról 8/2021. (XI. 30.) MK rendelet a lovasterápiát és a fogyatékos és a sérült személynek nyújtott lovas szolgáltatásokat végző személyek képzéséről és vizsgakövetelményeiről Antal Örs (2012): Az állati tényező a katasztrófavédelmi előrejelzésben. Hadmérnök, VII. Évfolyam 1. szám. pp. 67-77.

Babos Edit (2013): Állatasszisztált terápia. Alkalmazott Pszichológia, 13(3). pp. 59–81.

Bánszky Noémi – Kardos Edina – Rózsa Linda – Gerevich József (2012): Az állatok által asszisztált terápiák pszichiátriai vonatkozásai. Psychiatria Hungarica, 27(3). pp.

180−190.

Bao, K. J. – Schreer, G. (2016): Pets and happiness: Examining the association between pet ownership and wellbeing. Anthrozoös, 29(2). 283-296.

Beetz, A. – Uvnäs-Moberg, K. – Julius, H. – Kotrschal, K. (2012): Psychosocial and psychophysiological effects of human-animal interactions: the possible role of oxytocin. Frontiers in psychology, 3, 234. https://doi.org/10.3389/fpsyg.2012.00234 Bóka Ferenc (2013): A lovaglás. In: Bóka Ferenc – Lehmann-Dobó Andrea – Dorka Péter – Borkovics Margit: Indoor-outdoor: elmélet és gyakorlat. Szegedi Tudományegyetem, Szeged, pp. 5-17.

Bozori Gabriella (2002): Lovasterápia – Gondolatok és vázlatok a gyógypedagógiai lovaglás és lovastorna témaköréből. Polu-Press Kkt., Székesfehérvár.

Bozori Gabriella (2008): A lovasterápia ágai. Gyógypedagógiai Szemle - 36. évf. 1. sz. pp.

38-50.

Bozori Gabriella (2011): A gyógypedagógiai lovaglás és lovastorna, mint a gyógypedagógiai terápiák egyfajta lehetősége. ELTE Bárczi Gusztáv Főiskolai Kar, Szakdolgozat, Budapest.

25

Bush, A. – Zarosa, M. (eds.)(2017): Animal Integration in Education Guidelines. Prepared for the Erasmus+ Project “Animal Integration in the Educational Programme”. Elista Education Centre, Ireland. http://www.animalintegrationintheeducationalprogramme.eu/wpcontent/uploads/2017/06/ANIMAL-INTEGRATION-IN-EDUCATION-GUIDELINES.pdf Dósa Zsuzsanna – Dúll Andrea (2005): A gyógyító természeti környezet: Az állat- és növényterápiák alapvető pszichológiai hatásmechanizmusai. Tájökológiai Lapok 3 (1). pp. 1-12.

Drippey-Dévai Julianna (2020): Állati hatások – Mitől működik az állatasszisztált fejlesztés?

Mindset pszichológia. https://mindsetpszichologia.hu/allati-hatasok-mitol-mukodikaz-allatasszisztalt-fejlesztes Dunkel Nepomuk Norbert (2008): Az állatasszisztált terápiák alapjai. SANSZ Alapítvány. http://dunkelnorbert.hu/wp-content/uploads/kutyaterapia.pdf European

Erasmus+

project

(2019a):

Állat-asszisztált

terápia

az

iskolákban.

https://ec.europa.eu/programmes/erasmus-plus/project-result-content/b01a1a202d6c-4644-9b91-bbf944ba1d5e/GuidelineAnimal%20Assisted%20Therapy%20in%20the%20School-HUN.pdf European

Erasmus+

project

(2019b):

Az

állat

gondozása

és

kezelése.

https://ec.europa.eu/programmes/erasmus-plus/project-result-content/9fbabbd999d3-4927-8707-4f8ca184b51e/E-BookAnimal%20Care%20and%20Animal%20Handling-HUN.pdf Granados, A. C. – Agís, I. F. (2011): Why Children With Special Needs Feel Better with Hippotherapy Sessions: A Conceptual Review. The Journal of Alternative and Complementary Medicine, Vol. 17, No. 3. pp. 191–197.

Györgypál Zoltánné (2007): Lovasterápia. Unicornis Egészségmegörző Alapítvány. https://unicornis97.hu/hu/tevekenysegeink/lovasterapia/ Hámori

Zsófia

(2020):

Már

a

régiek

is

ismerték

a

terápiás

állat

fogalmát.

https://www.evamagazin.hu/terapias-allat-retrospektiv-128123 Harkai Viktória (2015): Az állat-tartás és az állatasszisztált terápia jótékony hatásai. https://gerinces.hu/pszichologia/az-allat-tartas-es-az-allatasszisztalt-terapiajotekony-hatasai/ Jackson, J. (2012): Animal assisted therapy: The human animal bond in relation to human health and wellness, https://www.yumpu.com/en/document/view/35292563/animalassisted-therapy-the-human-animal-bond-in-relation-to26

Juharos Ágota (2018): Kutyásterápia. http://www.juharos.hu/juharos/kutyaterapia.html Kalinszki Dóra (2016): Az állatok, kifejezetten a kutyák közelségének pozitív hatása az ember egészségére. Miskolci Egyetem, Miskolc. http://midra.uni-miskolc.hu/document/24898/19954.pdf Kardos Edina (2018): Az állatasszisztált terápiák szerepe a természetes egyensúly helyreállításában. Medicalonline. http://medicalonline.hu/gyogyitas/cikk/az_allatasszisztalt_terapiak_szerepe_a_termes zetes_egyensuly_helyreallitasaban Kiszely Márta (2016): Baljós előjelek. Földrengések furcsaságai. Élet és tudomány, 71. évf. 5. sz. pp. 144-147.

Klimke Vivienne (2003): Gyógyító állatok. Gladiátor Kiadói Kft., Budapest.

Koltai Blanka Sára – Devosa Iván – Tiszai Luca (2020): Gyógypedagógia a lovaglásban, vagy lovaglás a gyógypedagógiában? Gradus Vol 7, No 1. pp. 157-166 Köböl Erika – Hevesi Tímea – Topál József (2013): Állatasszisztált foglalkozások. „Mentor(h)áló 2.0 Program”. Szeged: Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógiai Kar, http://www.jgypk.hu/mentorhalo/tananyag/Allatasszisztalt_foglalkozasV2/index.html Levinson, Boris M. (1962): The dog as a “co-therapist”. Mental Hygiene 46 (1). pp. 59-65.

Levinson, Boris M. (1969): Pet-oriented child psychotherapy. Charles C. Thomas-Publisher, Ltd. Springfield Macauley, B.L. (2006): Animal-Assisted Therapy for Persons with Aphasia: A Pilot Study.

Journal

of

Rehabilitation

Research

&

Development,

43(3)

pp.

357-366.

https://www.rehab.research.va.gov/jour/06/43/3/pdf/macauley.pdf Mayer Éva (szerk.) (2008): Az állatok időjóslása. Barátság. 15. évf. 1. sz. pp. 5636-5638.

Mirtse Áron (2018): Tényleg segít a lovasterápia? https://kepmas.hu/hu/tenyleg-segit-alovasterapia MLTSZ (é.n.): A lovasterápiában és fogyatékos személyek lovaglásában dolgozó lovakkal kapcsolatos általános elvárások a Lovas szolgáltatásokról szóló rendelethez. http://www.lovasterapia.hu/data/cms50387/Terapias_lovakkal_kapcsolatos_elvarasok _MLTSZ_2014_Lovas_szolgaltatasokrol_szolo_rendelethez.pdf Molnár Marcell, Rudolf Zsófia, Szalai Katalin, Takács István (2015): Állatasszisztált pedagógia és terápia. Kaposvári Egyetem Pedagógiai Kar, Kaposvár.

27

NÉBIH – Rúzsa Ágnes – Vigyél Haza Alapítvány (2017): Kutyakötelesség – Útmutató a felelős kutyatartás jogszabályi előírásaihoz. Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (NÉBIH), Budapest.

Pálinkás Judit (2017): Lovak hippoterápiára való kiválasztásának kidolgozása, valamint a hippoterápia hatékonyságának értékelése mozgásvizsgáló rendszer alkalmazásával.

Doktori (Ph.D.) értekezés, Debreceni Egyetem Állattenyésztési Tudományok Doktori Iskola, Debrecen.

Perelle, I. B. – Grandville, D. A. (1993): Assessment of the Effectiveness of a Pet Facilitated Therapy Program in a Nursing Home Setting. Society & Animals, 1993. Vol. 1, No. 1. pp. 91-100. https://www.animalsandsociety.org/wp-content/uploads/2015/10/perelle.pdf Riaño Galán, A. M. et al (2015): Állat-asszisztált terápia (PAT). Velük együtt tanulunk. Lifelong Learning Programme, http://www.jouton-lohaton.hu/images/Pet_Assisted_Therapy_Kziknyv.pdf Sátori Ágnes (2006): Állatokhoz való viszony a társas-társadalmi kapcsolatok rendszerében.

Doktori disszertáció. ELTE, Budapest. https://edit.elte.hu/xmlui/handle/10831/46238 Sátori Ágnes (2021): Gyógyulás kígyóval és csótánnyal: az állatasszisztált terápia meglepetései. https://tudas.hu/gyogyulas-kigyoval-es-csotannyal-az-allatasszisztaltterapia-meglepetesei/ Szabó Edit – Varga Viola (2019): Kutyás terápia a fejlesztő nevelés-oktatásban. DNRE Immánuel Otthona és Fejlesztő Nevelést_oktatást Végző Iskolája, Debrecen.

Sződy Judit (2018): Kutyák a tanteremben. Új Köznevelés. 2018/3-4. pp. 20-24.

Takács István - Szalai Katalin (2017): Állatasszisztált kutatások Kaposvárott – 2011–2016.

Gyermeknevelés

Tudományos

Folyóirat,

5(2),

pp.

18-29.

https://doi.org/10.31074/gyntf.2017.2.18.29 Terhorst, Gabi (2001): A szenzoros integráció fejlesztése gyógypedagógiai lovaglás és voltizsálás által. Hírlevél, Magyar Lovasterápiás Szövetség Alapítvány. 3. 2. sz. pp. 1-3.

Topál József – Hernádi Anna (2011): Gyógyító állatok: Tudomány vagy kuruzslás? Magyar Tudomány, vol 112(6). pp. 678-686.

Ujváry Zoltán – Szabó László – Kósa László – Kunt Ernő – Pócs Éva – Tátrai Zsuzsanna – Bárth János (1990): Növények és állatok az időjóslásban. In: Magyar néprajz. VII. kötet. pp. 737-740. Akadémiai Kiadó, Budapest.

Varga Péter (2011): Földrengések előrejelzése. Magyar Tudomány, (172)7. pp. 843-860.

28

Wipke C. Hartje (2012): Lovasterápia: gyógypedagógiai lovaglás, lovas pszichoterápia.

Mezőgazda, Budapest.

Z. Karvalics László (2013): A természeti katasztrófák információtörténeti és tudásszociológiai megközelítéséhez. Néprajzi látóhatár. 22. évf. 1. sz. pp. 86-106.

29