Zenéljetek! Kedves Olvasó! Egy öntevékeny zeneszerető próbálja meg most az elkövetkezendő pár sorban meggyőzni arról, hogy miért is érdemes elkezdeni zenélni. Nem is szaporítanám a szót feleslegesen, jöjjenek az érvek! Szücsi
Először is szeretném tisztázni, hogy nem laikus kezeiből íródnak ezen szavak. Tíz év zongorázás áll a hátam mögött, továbbá nemrégiben kezdtem el - magam tanáraként - herflin (szájharmonika) és bendzsón játszani. Nem állítom magamról, hogy szakavatott zenész vagyok – mert nem -, de ezek igazolják szavahihetőségemet. Miért érdemes zenélni? Nemrégiben merült fel bennem ez a kérdés, mikor kezembe vettem a frissen vásárolt húros micsodámat. Aztán elkezdtem töprengeni, vajon mit adhat ez az embernek. Mindenekelőtt megtanít türelmesnek lenni. Ez nem egyedi dolog, hiszen millió meg egy olyan hobbi van, ami időigényes, és beláttatja annak űzőjével, hogy a fejlődéshez gyakorlás és idő kell. Mondanék is most egy saját példát erre. Mikor Beethoven Holdfény szonátájának harmadik tételét tanultam, másfél-két hét volt az az idő, mire megjegyeztem. Utána még további egy hónap, mire sikerült annyit gyakorolnom és tökéletesítenem a játékomon, hogy tempóban el tudtam játszani. Kapkodásnak, sietésnek helye nem volt. Élményekkel gazdagít. Ó, nem is akármilyenekkel! Nincs jobb érzés annál, mikor leülsz másik három emberrel, és közösen zenéltek. Olyan ez, mint… A Gellért fürdő. Nem érdekli, hogy Új-Zélandon éppen milyen földrengések vanna, sem az, hogy a koronavírus merre tombol. Nyugodtan és magasztosan áll, a környezeti hatásokra fittyet sem hányva, és élvezi az őt körülvevő épületek látképét. Bár figyeli őket, nehogy valaki egy büntetőjogi következményeket maga után vonóan ocsmány felújítási terv kivitelezésébe kezdjen, de alapvetően jól érzi magát. Mindenekelőtt pedig ez a legfontosabb. Hogy az ember élvezze, amit csinál. Gondolom, sokan vagytok úgy, hogy szerettek zenét hallgatni. Ki technót, ki rockot, ki metált, ki popot, ki dübörgőset, ki hörgőset, ki komolyat, ki komolytalant, ki élettelit, ki kimúltat. Ezt élvezettel tesszük. De képzeljétek el, milyen lenne az, ha ti játszanátok? Nem élveznétek-e jobban, ha látnátok, hogy mások a ti muzsikátokat hallgatva éreznék ugyanazt, amit ti, mikor azt először lejátszottátok Spotifyról? Igaz, hogy ehhez több kellhet egy kis szabadidőnél és pár hónap kalimpálásnál az adott hangszeren, de hobbiszinten – ha másnak nem is – magatoknak hihetetlen örömöt tudtok vele szerezni. Ódákat tudnék zengeni arról, milyen is, amikor csak ülök a zongoránál és tanulgatom az éppen kedvemhez illő darabokat, de ettől most megkímélem a kedves Olvasót. Ugyanakkor kötelességemnek érzem tudatni a Kedves Olvasóval, hogy zenélni márpedig szinte mindenki tud!
Ha bárkiben felmerült volna az, hogy „Jaj, de nekem ez úgysem menne.” vagy „Biztos nem vagyok elég tehetséges hozzá.”, akkor az gyorsan verje ki a fejéből ezeket a téveszméket, hiszen az embernek a vérében van a zenélés. Már az őskorban is csontokból és inakból készült kezdetleges hangszerutánzatokon játszották őseink az akkori barlangi mulatóst. Nem, valóban nem volt mindenki a banda része, de állítom, hogy két csont ritmikus csapkodására az is képes, akinek annyi ritmusérzéke van, mint egy süket katicának. Ha elsőre nem is megy, nem szabad abbahagyni. A lényeg, hogy próbálkozzunk, és ne adjuk fel. Amiért pedig még megéri zenélni, az magában a játszott dologban keresendő. Az érzésekre gondolok itt, hiszen nincs olyan érzelem, amelyet ne lehetne a zene nyelvére átültetni. Vannak érfelvágós darabok, napsütést és szivárványt ontó nyáladzások átlagosan fülbemászó hétköznapi egy meg egyek, prózai szintre emelkedő és mézédesre megkomponált kottaszökevények. Ez pedig csak pár darab a végtelen lehetőségekből. Nem állítom, hogy minden hangszerrel képes az ember ezeket kiváltani – gondoljunk csak egy trianglistára, aki triangulumját ütlegeli. Hasonló módon gazdag a műfajok palettája is. Gondolom, ezt nem kell bemutatnom, de annyit hozzátennék, hogy a zenehallgatás kicsit hajaz az olvasásra. Mindenkinek van egy kedvenc műfaja, de érdemes a többibe is belekóstolni. Ha már ennyit beszéltem arról, miért érdemes belefogni ebbe a hobbiba, akkor pár szót szólnék a költségekről és esetlegesen a hangszerválasztásról, mint olyanról is. Kezdeném akkor a számomra legegyszerűbben elsajátítható hangszerekkel. Fontos megjegyezni, hogy ez az én véleményem, és elsősorban azt veszem alapul, hogy men�nyi időt kell tölteni vele ahhoz, hogy az ember hallgatható dolgokat tudjon játszani.
