Page 1


Kedves Olvasó! Bizonyára Neked is feltűnt, hogy ebben a félévben még nem találkoztál a Káté példányaival. Ennek nem a Te figyelmetlenséged volt az oka, sajnos valóban nem volt eddig idén nyomtatott újság. Az ok szerkesztőségünkön kívül keresendő. Az egyetemen (illetve az ország egyetemein) zajló gazdasági és szerkezetbeli változások során kialakult mozgolódásban az olyan apró porszemek, mint szeretett Káténk (és más kari lapok) nyomdai szerződésének hiánya egyszerűen nem okozott nagy feltűnést. Hosszú és keserves harcok után úgy néz ki, az élet visszaáll a normális kerékvágásba. Ennek első jele az éppen a kezedben tartott újság is. Nagyon reméljük (és minden jel is erre mutat), hogy ősztől minden a megszokott módon fog történni, azaz a szorgalmi időszakban, hó elején friss és ropogós Kátét tarthat minden érdeklődő a kezében, benne igényes, változatos és érdekes tartalmakkal! Maradj velünk akkor is, ugyanis rengeteg újdonsággal készülünk őszre mind nyomtatott formában, mind online – blogunkon (www. kate.hu) és Facebook-oldalunkon! Ha pedig kedvet kapnál, hogy Te is színesítsd munkáddal a Gépészkar lapját, ősszel is örömmel várunk majd szerkesztőségünkbe! Ez ügyben kövesd figyelemmel az előbb említett verzióinkat (nyomtatott és online), a Közösségi levelezőlistát, vagy keresd a Káté logós ruhájú embereket a kampuszon! Jelen számhoz kellemes olvasást és jó szórakozást kívánok a szerkesztőség tagjainak nevében is! Orbán Péter főszerkesztő


Tartalom

Impresszum Felelős kiadó: Felelős szerkesztő:

Varró Gergő

Krisztián Dávid

Főszerkesztő:

Orbán Péter

Főszerkesztő-helyettes:

Mucska Brigitta

Tördelőszerkesztő:

Faragó Dénes Tördelők:

Herczeg Krisztina Hergovits Dávid Katona Márk Miklós Kovács Olga Zsófia Takács Tímea Takács Rudolf Ellenőrzó szerkesztő:

Hergovits Dávid

Olvasószerkesztők:

Vezető cikkíró:

Bolyki Zsolt Faragó Dénes Mucska Brigitta Orbán Péter Bolyki Zsolt

Cikkírók:

Bálint Kötöny Berki Lilla Mucska Brigitta Nádhézi Imre Nagy Dávid Márk Orbán Péter Sándor Krisztián Vatai András Vezető grafikus:

Kruppa Gergely Grafikusok:

Balázs Eszter Egész Dénes Rába Erzsébet Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Gépészmérnöki Kar Hallgatói Képviselet lapja. Megjelenik 1000 példányban az Egyetemi Hallgatói Képviselet támogatásával. Káté szerkesztőség 1111 Budapest, Irinyi J. u-1-17. HÖK Tömb A33 katepress@gmail.com www.kate.hu Korábbi számaink: gpk.bme.hu/index.php/kate

Nyomda: Multiszolg Termeltető és Szolgáltató Bt. A hirdetések tartalmáért és minőségéért, esetleges nyomdai hibákért felelősséget nem vállalunk. Gondolj a környezetedre! Add tovább egy ismerősödnek az újságot, ha te már elolvastad, vagy keress neki egy kényelmes szelektív kukát! Köszönjük!

4 Klubdélutánok... 6 Energetikai Szakkollégium 7 Gépész Sport Szakosztály interjú 8 Mérnöki baklövések 10 Toyota Mirai 11 Meg mernéd valósítani ötleteidet? 11 Kalorikus Gépek Szakosztály interjú 12 Hogyan legyünk jó gyakornokok? 15 Az anyák ismeretlen megmentője 16 Száz éves a buszozás Budapesten 18 Múzeumtúra – újratöltve 19 Interjú Tibi atyával 20 Fröccs!!! 22 Aranycsapat 24 Amerikai meló - interjú 26 STD-k 27 Minden út Rómába vezet 28 Velence 30 Fiktív helynevek nyomában 32 Nézd, ki van itt! – könyvkritika 33 2014 legjobb zenéi 34 Kakuro 36 Kit törlünk Facebookon? 38 GHK hírek


GHK hírek Gyűrű- és kitűzőavató Végzős Bál

Május 15-én (pénteken) került megrendezésre hagyományos báli rendezvényünk, ahol több, mint 150 fő részvételével avathatták fel BSc és MSc végzőseink a kitűzőjüket és gyűrűjüket, mely a műegyetemi gépészek szakmaiságának és elismertségének vált a jelképévé az iparban, ahogyan ezt karunk dékánja nyitóbeszédében is hangsúlyozta.

Kari BME Ösztöndíj

A tanulmányaikban és szakmai tevékenységükben legkiemelkedőbb hallgatók részére félévről – félévre ítéli oda a hallgatói képviselet a Kari BME Ösztöndíjat, mely kari szinten az egyik legnagyobb presztízsű elismerés hallgatók részére. Ezen hallgatók kitűnő átlaguk mellett több területen is teljesítettek az alábbiak közül, így demonstrátori munkán túl, TDK és OTDK konferencián vettek részt, önálló előadást tartottak, magyar és idegen nyelvű tudományos publikációt jelentettek meg, vagy éppen szakmai versenyen vettek részt. A 2014/15-ös tanév tavaszi félévében az alábbi hallgatók vehették át ezen elismerést a Gépészmérnöki Kar Kari Tanácsának ülésén, melyhez ezúton is gratulálunk. • Geier Norbert • Lengyel Vivien • Mayer Martin János • Pintácsi Dániel • Schneider Gyula • Szlancsik Attila • Tóth Áron

Jelentkezés nyári kollégiumra

(szakmai gyakorlat kedvezmény igénybevétele) Nyári kollégiumi férőhelyre jelentkezni 2015. június 12. 23:59-ig lehet a kollegium.sc.bme.hu oldalon keresztül, ahol minden további információ megtalálható. A kiírásban részletes információ olvasható a szakmai gyakorlatos nyári kollégiumi kedvezményről is, mely BSc képzésen 6 hét, míg MSc képzésen 4 hét kedvezményes férőhelyet jelent, tehát ezen időszak alatt az évközi árakon lehet a kollégiumban lakni. A szakmai gyakorlatot nem kell igazolni az egyetem felé a kedvezmény igénybevételéhez.

GHK ügyeleti idő a vizsgaidőszakban is változatlanul

A Gépészkari Hallgatói Képviselet fogadási ideje a vizsgaidőszakban is változatlan. Fogadási idő: Hétfőn 16-17 és kedden 19-20 óra között Kármán Tódor Kollégium - HK Tömb E-mail: hk@ktk.bme.hu Fordulj hozzánk bizalommal.

Rövid hírek

• Kiírásra kerültek a kollégiumi elhelyezés alapelvei a 2015/16 őszi félévre melyről bővebb információt olvashatsz a GHK honlapján. (www.ghk.ktk.bme.hu) • Kihirdetésre kerültek a Kari BME, Szakmai és Sport ösztöndíjak eredményei, melyhez a nyerteseknek ezúton gratulálunk. • Az 50 legtehetségesebb magyar fiatal közé választották be karunk négy jelenlegi és volt diákját. (Erdős Gergely, Horváth Dániel, Székely Béla, Wesely Norbert) www.lafemme.hu/tehetseg • A kari hallgatókból álló „Műszakik” pneumobil csapat nyerte a VIII. Nemzetközi AVENTICS Pneumobil versenyt Egerben.

SLIP 2015

A legtöbb gépész örömére idén is megrendezésre került a SLIP – Gépészkari Napok április 21-24. között. A rendezvény a korábbi évekhez hasonlóan négy napig tartott, ahol a leglelkesebb, legelszántabb diákok küzdöttek hét csapatban a győzelemért, majdnem 180 fővel. A csapatok leginkább valamilyen öntevékeny körből alakultak ki (pl.: KTK Stúdió, Számtech Szakosztály, Senior Gárda, Old’s Club), de persze bárki csatlakozhatott hozzájuk. A napközbeni vetélkedők között szakmai, ügyességi, valamint szórakoztató feladatok vegyesen váltották egymást, sőt idén Tibi Atya is meglátogatott minket, akinek jóvoltából fröccsivó bajnokság is színesítette a programot. Emellett a SLIP-faktoron bárki megcsillogtathatta például ének, tűzzsonglőr, vagy triál tudását. A versengést a BerúgOlimpia csapata nyerte, így vezetőjük, Farkas Viktor lett az idei Miapánk, aki egyébként a SLIP keretein belül kérte meg barátnője kezét is, ezzel egyedülálló pillanatot írva a SLIP-történelembe. Aki nem szeretett volna részt venni a versenyben, annak lehetősége volt a Chill Sátorban vízipipázni, vagy a szponzoráló cégek standjait meglátogatni. A megmérettetések után este fergeteges buli várta a látogatókat. Idén ellátogatott hozzánk a Hősök, a Wellhello, Gyurex,


Félévközi eredmények Káté

a Cloud9+, valamint a MasterCard jóvoltából a Supernem is. A népszerű fellépők mellett természetesen a kari, és egyetemi zenészek, DJ-k is képviseltették magukat, így hajnalig lehetett mulatni a Bassmentre, Old’s Clubra, DJ BB-re, ESD-re vagy Next Levelre. A négy nap alatt közel 5000 ember látogatott ki esténként a Goldmann térre, ezzel majdnem minden nap teltházas volt a koncert. Ezek a fantasztikus napok nem jöhettek volna létre a Gépészkari Hallgatói Képviselet támogatása nélkül, továbbá a szakmai támogatóink nélkül, így köszönjük, az Axiálnak, a GE-Power&Water-nek, a MaTech-nek és a T-Systemsnek a felajánlásokat, valamint többi szponzorunknak is! Reméljük mindenki jól érezte magát, aki pedig nem vett részt a SLIP-en az jövőre semmiképp se hagyja ki! Már csak egy év és újra csúszhatunk! Ceremónia Bizottság

Együtt a közös célért, együtt az ipari termék- és formatervező mérnöki képzésért!

Az Ipari termék- és formatervező mérnöki alapszak fennmaradásának érdekében április 20-án szakmai fórumot szervezett a BME Gépészmérnöki Karának Hallgatói Képviselete a zsúfolásig megtelt Aud.Max-ban. A fórumon részt vett Dr. Palkovics László felsőoktatásért felelős államtitkár is, aki a Diplomás Pályakövetési Rendszer adataival indokolta az alapszak megszüntetésére tett javaslatát. A fórumon nemcsak a BME képzésében érintett jelenlegi és végzett hallgatók, oktatók szólaltak fel, hanem képviseltette magát több, a képzésben érdekelt felsőoktatási intézmény, valamint iparvállalat is. A rendezvényen bemutatásra került a képzés célja, jellege, módszertana, a legjobb hallgatói munkák, valamint a képzés nemzetközi vonatkozásai is. A jelenlévők valamennyien egyetértettek abban, hogy a 20 éve elindított képzésnek még vannak hiányosságai, melyeket A konstruktív légkörű vitafórum eredményeképpen Államtitkár Úr elfogadta az alapszak létjogosultsága mellett felsorakoztatott érveket és eredményeket. A szakmai fórum elérte célját, aminek eredménye, hogy az átalakítás után piacképesebb, a gazdaság és az ipar igényének még jobban megfelelő mérnököket fogunk az ipari termék- és formatervező mérnöki szakon képezni.

A tavaszi félév során nagyon sok szép kitüntetésben, díjban részesültek a BME Gépészmérnöki Kar oktatói és hallgatói egyaránt. A teljesség igénye nélkül most ezekből válogattuk azokat, amelyek a legjobban öregbítették Karunk hírnevét. A sort kezdjük Dr. Stépán Gáborral, a Műszaki Mechanika Tanszék tanszékvezető tanárával. Az American Society of Mechanical Engineers (ASME) Alkalmazott Mechanika Szekciója a dinamika területén kiemelkedő gépészmérnököknek 2008 óta adományozza évente a Thomas K. Caughey Dynamics Díjat, amelyet idén a volt gépészkari dékán, Dr. Stépán Gábor érdemelt ki. A tanszékvezető az elismerést a nemlineáris dinamika és a rezgések, mindenekelőtt a mechanikai rendszerek által szabályozott késleltetési-differenciálegyenletek terén tett kitartó, eredeti és úttörő hozzájárulásáért kapta, ami mentori, oktatói és szakmai vezetési elkötelezettségével egészül ki. A műegyetem professzora a díjat az ASME kongresszusán, a texasi Houstonban november közepén veszi majd át. Meg kell említeni, hogy ezt a díjat eddig olyan egyetemek professzorai kapták meg, mint a Caltech, az MIT, a Princeton vagy a Cornell, Európából eddig egyedül a Stuttgarti Egyetem egyik oktatója részesült ebben a kitüntetésben. Dr. Gróf Gyulát, az Energetikai Gépek és Rendszerek Tanszék tanszékvezető egyetemi docensét nemzeti ünnepünk, március 15-e alkalmából a miniszterelnök javaslatára, Áder János köztársasági elnök a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje Polgári Tagozatában részesítette. Karunk oktatója az energetikai oktatás és kutatás egységének előmozdítása érdekében végzett több évtizedes vezetői, valamint tudományos közéleti tevékenysége elismeréseként vehette át a rangos elismerést. Prof. Dr. h.c. Karger-Kocsis József, a Polimertechnika Tanszék egyetemi tanára a NOVOFER Alapítvány a műszaki-szellemi alkotásért Kuratóriuma által odaítélt Gábor Dénes-díjban részesült. A vegyészmérnök kutató professzor a természetes és mesterséges polimerek, valamint kompozitjaik tulajdonságainak javítása, vizsgálata és alkalmazása, az anyagvizsgálati módszerek, technikák kidolgozása és továbbfejlesztése, a mátrix és erősítőanyag határfelületi kölcsönhatások tanulmányozása, a műanyag és gumihulladékok újrahasznosítása terén elért eredményeiért, továbbá a környezetvédelmi jelentőségű szabadalmak kidolgozásában vállalt alkotó közreműködéséért kapta az elismerést. Március 25-27. között rendezték meg a XXXII. Országos Tudományos Diákköri Konferencia Műszaki Tudományi Szekcióját az Óbuda Egyetemen. Az 55 tagozatból 30-ban vett részt összesen 103 hallgatótársunk 78 előadással, amelyek 47 díjban részesültek, ezek közül 14 első, 10 második, 10 harmadik helyezés és 13 különdíj. Ezzel az eredménnyel a díjak 17%-át, az első helyezések negyedét hozta el a BME Gépészmérnöki Kara. Minden kitüntetett oktatónak, hallgatónak szerkesztőségünk és az egész Kar nevében gratulálunk és a továbbiakban további hasonló sikereket kívánunk! forrás: www.bme.hu; ww.gpk.bme.hu; www.kormany.hu


Klubdélutánok a projektmenedzsmentről A PROjektmenedzsment Klubdélután a Management Szakkollégium immár több mint másfél évtizedes múltra visszatekintő rendezvénysorozata, melynek keretében a szakma egy-egy területének kiemelkedő szakemberét hívjuk meg, hogy tudását és tapasztalatait megossza velünk. A klubdélután meghívott vendégünk előadásával kezdődik, és egy kötetlen beszélgetéssel zárul, melynek keretében a felmerült kérdéseket az előadóval személyesen vitathatjuk meg. A 2015-ös PRO Klub első vendége Dr. Petruska Ildikó volt, aki a modern marketinget érintő legújabb kihívásokról beszélt nekünk. Szó esett az aspirációs márkákról, a szeretetmárkákról, és még számos, különböző termékcsoportot érintő márkaépítési stratégiáról. Az előzetes regisztrációk alapján közel teltházra számítottunk, s kezdésre valóban megtelt a terem. Az előadást követő beszélgetés jó hangulatban telt, melyhez üdítővel és sütemén�nyel igyekeztünk hozzájárulni. Dr. Petruska Ildikó jelezte, hogy a következő alkalmakon is szívesen részt venne a közönség soraiban. Az idei második PRO Klub előadásra Nagy Leventét hívtuk meg, a BKK üzletfejlesztési és ügyfél-kommunikációs igazgatóját. A beszélgetés és az előadás elsődleges témája a stratégiaalkotás és brand kapcsolata volt. Megtudhattuk, hogy a BKK új stratégiájából hogyan született az az arculat, melyet ma ismerünk, s hogy ez az arculat

hogyan hatott vissza a célkitűzések elérésére, valamint azt is, hogy milyen hatással volt a vezetőváltás erre a folyamatra. Ezen kívül, az előadást követően számos kérdésünkre választ kaphattunk a céggel kapcsolatban. Harmadik meghívottunk Dr. Lantos Mihály, a Danubia Szabadalmi és Jogi Iroda Kft. partnere, aki a szellemi tulajdon védelméről tart előadást. A téma aktualitása triviális, hiszen napjaink gyors információáramláson alapuló gazdasági környezetében a szellemi tulajdonjoghoz kapcsolódó ismeretek kiemelt jelentőséggel bírnak. Előadónk a téma nemzetközileg is egyik legelismertebb szakértője. A szellemi tulajdonjoggal és a márkavédelemmel kapcsolatos általános ismeretterjesztést követően a startupokkal és egyéb innovatív üzletágakkal kapcsolatos kérdések kerülnek terítékre, valamint a márkaépítés folyamatának jogi aspektusai, különös tekintettel annak buktatóira. Ha többet szeretnél megtudni a szakmáról annál, amit a tankönyvben írnak, ha érdekelnek a legújabb trendek, ha elismert szakemberekkel szeretnél személyesen megismerkedni, ha nagyvállalatok vezetőinek személyesen tennéd fel kérdéseidet, ha vagy csak szeretnéd hasznosan tölteni a délutánt úgy, hogy közben jól érezd magad, várunk szeretettel a PRO Klub következő előadásán! Keresd projekt oldalunkat a www.mszk.bme.hu oldalon a programok fül alatt!


Energetikai Szakkollégium

Nyilvános rendezvények

Az Energetikai Szakkollégium Schenek István emlékfélévének harmadik előadására 2015. március 12-én került sor. Ezen a rendezvényen Miklós László, az Földgázszállító Zrt. tanácsadója és igazgatósági tagja tartott előadást. Az érdeklődők az európai gázellátás jövőjéről, az európai piac jellemzőiről, illetve a földgáz szállítási útvonalakról kaphattak információt. 2015. március 16-án került megrendezésre a félév első üzemlátogatása, mely során a kaposvári cukorgyárat és biogázüzemet, valamint a Lakics Gépgyártó Kft. kaposvári, illetve sántosi telephelyét tekinthették meg az érdeklődők. A biogáz üzem megtekintése után a résztvevők megnézhették a cukorgyártás lépéseit is, ezután a Lakics Gépgyártó Kft. főprofiljához tartozó szélerőművi generátorok, illetve korszerű hegesztett acélszerkezetek gyártását tekinthették meg.

Belső rendezvényeink

A belső képzési rendszerünk első lépéseként idén elindulnak a Szakkollégium alapmoduljai is, amelynek keretén belül az ESZK fiatal tagjai nyerhetnek átfogó betekintést az energetika gépészmérnöki, illetve villamosmérnöki területébe, ipari szereplők, illetve egyetemi oktatók tolmácsolásában. A foglalkozások célja, hogy a Gépészmérnöki

illetve Villamosmérnöki és Informatikai Karon tanuló tagjaink is bepillantást nyerhessenek az energetika általuk kevésbé ismert területeibe. Ezeken kívül a rendszer célja, hogy tapasztaltabb tagjai is megtalálják szakmai fejlődési lehetőségeiket, így Schenek István emlékfélévünkben is kiemelt szerepet kaptak az egyéb belső, azaz csak a Szakkollégium tagsága számára elérhető rendezvények. Olyan, izgalmas programokat igyekszünk szervezni, amelyek túlmutathatnak a hagyományos, egyetemi körülmények között elsajátítható ismereteken. A félév programjai között szerepelt egy HR – Hogyan veszünk fel mérnököket? elnevezésű rendezvény is, ahol az érdeklődők első kézből tudhattak meg információkat a műszaki területen történő elhelyezkedési lehetőségekről. Ezen kívül kurzust is indítunk Energiapiaci termékek címmel, illetve a személyes képességek fejlesztésének jegyében kommunikációs tréningen is részt vehet a Szakkollégium tagsága. A félév során lehetőségünk nyílik részt venni szakmai napon is, ahol a MOL Nyrt. jóvoltából Algyőre látogathatnak el a résztvevők, és a kőolaj feldolgozásáról, olajipari energetikáról tudhatnak meg többet. További kérdéseidet felteheted az eszk@eszk.org e-mail címen, illetve az aktuális eseményekért felkeresheted honlapunkat is a www.eszk.org címen.


Gépész Sport Szakosztály interjú Szeretsz sportolni, de nincs meg hozzá a felszerelésed? Szeretsz sportolni, de nem találsz magadnak hozzá eseményt? Mindezekre megoldást nyújt a Gépész Sport Szakosztály által üzemeltetett Sportszertár, ahol rengeteg különböző sportszert kölcsönözhetsz ki – ingyenesen. A Szakosztály emellett folyamatosan szervez a sportolni vágyó hallgatóknak sporteseményeket: Kármán Bajnokság, Jeges Est – csak hogy néhányat említsek. Na de kiknek köszönhetők mindezek? Kik azok, akik kezeskednek arról, hogy nehogy sport nélkül maradj? Fábián Gáborral, a Gépész Sport Szakosztály elnökével, illetve Tóth Tamással, a Sportszertár szertárfelelősével beszélgettem. Dávid

Káté: Mikor alakult a Gépész Sport Szakosztály, és mivel foglalkoztok alapvetően? Fábián Gábor: Két éve -2012/13 tavaszán - az akkor sporttal foglalkozó két kör, a Kármán DSK és a Body Kör megszűnt: az ő feladataikat vette át a Gépész Sport Szakosztály. Ezeken a feladatokon kívül segítünk rendezvények és edzések szervezésében, lebonyolításában. Alapvetően tehát három különböző feladatkörünk van: egyrészt a sportszertár üzemeltetése, az eszközök karbantartása és a kölcsönzések lebonyolítása, a rendezvényekre az eszközök biztosítása, másrészt a konditerem karbantartása, korszerűsítése, fejlesztése, illetve a bérletek gyártása és ellenőrzése. A harmadik feladat pedig - amint már említettem - a rendezvények szervezése és lebonyolítása. A Sport Szakosztály működése szorosan összefonódik a HK sportreferensével, aki eddig a félévig Mátics Zoltán volt. Ő nagyon sokat tett a Sport Szakosztály működéséért már a megalakulásunk óta. A kari Jeges Estet ő élesztette újra, a 24 órás focit ő hozta életre, valamint közönségtalálkozókat is szervezett, így most szeretném ilyen formában is megköszönni a munkáját. Káté: Miért csatlakoztatok a Sport Szakosztályhoz? Tóth Tamás: Mi Gáborral régóta jó barátságban vagyunk, és annak idején megkeresett, hogy aktív és jó hozzáállású emberekre lenne szüksége. Az ő megkeresésére felvételiztem a szakosztályba, ahol volt egy két körös meghallgatás: első körben be kellett adni egy pályázatot, utána egy személyes beszélgetésen átesve 2014 tavaszán felvételt nyertem a Szakosztályba. F. G.: Én már rögtön az alakuláskor csatlakoztam, mert mindig is - már általános iskolás korom óta - közel voltam a sporthoz, egyrészt mint sportot űző ember, másrészt pedig mint sportszervezésben tevékenykedő személy is, hiszen focikupát is többet szerveztem már ezelőtt. Mivel a Szakosztály alakulásakor még nem voltam egy öntevékeny körnek sem a tagja, ezért úgy éreztem, hogy ha valamihez, akkor először ehhez a körhöz kell csatlakoznom. Tomiékat azért kerestem meg, mert az alakulás óta néhány tag

kiöregedett, és az előbb felsorolt feladatokból látszik, hogy elég sok mindennel foglalkozunk, és ezekhez több aktív, a munkához hozzátevő emberre volt szüksége a körnek. Káté: Hány tagja van a körnek? F. G.: 25 aktív tag van, szerencsére kellően sokan vagyunk. Ennyi ember lelkes és szorgos munkája elég a rendezvényeink szervezéséhez. Én úgy látom, hogy kell egy legalább húsz fős létszám ahhoz, hogy megfelelően el tudjuk végezni a feladatainkat. Káté: Mennyi munkával jár egy tag tevékenysége? T. T.: Ez változó, attól is függ, hogy hol helyezkedik el a tag a körön belül. F. G.: Igazából attól függ, hogy egy tag mennyi munkát vállal be. Nálunk a szervezésre és a különböző posztok betöltésére minden körtag magától jelentkezik. Senkire nincs rákényszerítve, hiszen nem szeretnénk, hogy amit csinálunk, azt bárki is munkának érezze a tagok közül. Szeretnénk, – és egyébként sikerült is elérni - hogy egy jó társaság hasznosan töltse el együtt az időt. Nem munkának írnám le azt, amit csinálunk, bár maga a tevékenység felér azzal. Addig nincsen gond ezzel a felfogással, amíg mindent a megfelelő szinten és mennyiségben tudunk elvégezni, szerencsére ez félévről félévre sikerül is. Káté: Milyen sportrendezvényeket szoktatok szervezni? F. G.: Vannak alkalmi és rendszeres rendezvényeink. Rendszeresre példa a Kármán Bajnokság, ez a kollégium tornatermében zajló teremfoci-bajnokság, ami félévről félévre 10-12 csapattal zajlik. Emellett tartunk zumbaés taekwondo edzéseket heti 2 alkalommal, ezek mindegyike ingyenesen igénybe vehető. Alkalmi rendezvényeink vannak az őszi, illetve a tavaszi félévben egyaránt: szeptemberben az Egyetemi Sportnap, ahol idén a focit, a szkandert, a fekve nyomást és a zumbát egy az egyben mi szerveztük és bonyolítottuk le. A sportnapot követően novemberben van a kari Jeges Est, ezt a HK sportrefe-


renssel szervezzük, a beléptetéstől kezdve a ruhatáron és felügyeleten át a jegyértékesítésig, mindent mi csináljuk. Utána esedékes az egyetemi Jeges Est, ahol a többi kar öntevékeny köreivel együtt veszünk részt a szervezésben. A tavaszi félévben pedig megszervezzük a 24 órás focit, ami a hagyományoknak megfelelően idén is lesz, lehet várni és jelentkezni rá. Mindig keressük az újat, keressük azt, hogy hogyan lehetne megmozgatni a gépészeket és a kollégium lakóit. Például tervben van egy röplabda bajnokság a következő félévben, a Kármán tornatermében. Káté: A konditeremben milyen újításokat végeztetek? F. G.: A konditerem felelőse már negyedik féléve Rózsavölgyi Balázs. A termek üzemeltetését két évvel ezelőtt vettük át, azóta jelentős javuláson ment át: újrafestettük a termeket, új tükröket helyeztünk el, a gépeken az elhasznált láncokat lecseréltük, a használhatóság érdekében újraolajoztuk, zsíroztuk, megtisztítottuk az eszközöket. A kardioteremben kialakítottunk egy tatamis részt, ahol saját testsúlyos edzést is lehet végezni: kettlebelleket szereztünk be, bordásfalat alakítottunk ki. Illetve nagy újításnak mondható az előző félévben átadott dühöngő termünk, ami szerencsére folyamatos kihasználtság alatt van. Ez a terem alkalmas a küzdősportok gyakorlására, melyekhez a felszerelések is kölcsönözhetők a szertárban. Az előbb felsorolt újításokhoz szerencsére folyamatosan megkapjuk az anyagi és erkölcsi támogatást a HK részéről, és ezt szeretnénk ezúton is megköszönni. Káté: Mit érdemes tudni a Sportszertárról? T. T.: A szertár célja egyrészt az, hogy az általunk szervezett rendezvényekre biztosítsuk a sportszereket, másrészt pedig szeretnénk megadni a lehetőséget azoknak a sportolni vágyó hallgatóknak, akiknek nincs pénze, vagy lehetősége saját magának megvenni a sportszereket. Így ők is tudnak mozogni, sportolni, mindezt ráadásul ingyenesen. Káté: Hogyan zajlik egy sportszer kölcsönzése? T. T.: A kölcsönzés menete egy online felületen történik, a hallgató kitölti a honlapon található űrlapot. Ez beérkezik hozzánk, majd az igényt elbíráljuk. Ezután lejön a hallgató, és választ magának sportszert, leteszi a kauciót, amit mi elkönyvelünk, és utána 1 hétig bérelheti a kikölcsönzött sportszert. Sőt, ezt az időt meg is hosszabbíthatja, hogyha még szeretné használni. Káté: Kik vehetik igénybe a Sportszertárt? T. T.: Minden aktív hallgatói jogviszonnyal rendelkező gépészkari hallgató, valamint a Kármán Tódor Kollégium lakói. Káté: Melyek a legnépszerűbb sportszerek? T. T.: A bicikliket a tavaszi szezonban szerencsére folyamatosan használják, ebben az időszakban szinte nem is látni biciklit a szertárban kihasználatlanul állni. Ebben

az időszakban a kerékpárok mellett a görkorcsolyákat is előszeretettel kölcsönzik ki. A téli időszakban pedig a korcsolyák vannak folyamatos kihasználtság alatt, a Jeges Esteken például az összes korcsolyánkat elviszik, pedig van körülbelül 40 pár. Állandó jelleggel pedig a squash ütőket viszik el, főleg testnevelés órára, illetve a futsal labdákat is gyakran használják. Nyáron népszerű még a túrázó felszerelés is: sátor, hálózsák, túrahátizsákok. Azt szeretnénk, hogy minél többen tudjanak a szertárról, minél többen kölcsönözzenek, hiszen az a célunk, hogy minél többet mozogjanak a hallgatók. Káté: Mennyien veszik igénybe a Sportszertárat? T. T.: Sajnos nem annyian, mint amennyit mi szeretnénk. A vizsgaidőszakban például maximum egy ember fordul meg a szertárban naponta, hiszen ilyenkor sokan nincsenek is Budapesten, na meg többet is kell tanulni. De egy átlagos héten a négy napos nyitva tartás alatt körülbelül 20 ember fordul itt meg hetente. Igyekszünk népszerűsíteni a szertárat, hiszen szerintünk kevesen tudnak róla, pedig kiváló spórolási lehetőség is, hiszen itt ingyen érhető el sokféle sportszer. F. G.: Amit még kiemelnék, hogy ha valaki sportolni szeretne, nálunk az egész szettet megtalálja: a squash-hoz van ütőnk, labdánk, a baseballhoz ütő, labda, kesztyű, a focihoz van labdánk, megkülönböztető trikónk, labdatartó hálónk. Ha például egy társaság akar elmenni sportolni, akkor minden szükséges felszerelést megtalálnak itt. Káté: Mikor tart nyitva a Sportszertár? T. T.: A nyitva tartásunk megtalálható a honlapon (sportszertar.ktk.bme.hu) is: hétfőtől csütörtökig vagyunk nyitva 20.30-21.30-ig. Ha valaki be szeretne jönni, akkor a HK tömb (és Old’s Club) bejáratánál kell csöngetnie, onnan pedig könnyedén megtalálja a Sportszertárat. Káté: Mennyire fogékonyak a hallgatók a mozgásra? F. G.: Azt hiszem sikeresnek mondható a Szakosztály munkája, hiszen van egy Kármán Bajnokságunk, ami körülbelül 80 embert mozgat meg, emellett van egy zumba és taekwando edzésünk heti húsz emberrel, illetve szintén körülbelül húsz ember használja a szertárt is, ez már ös�szesen 120 ember. Ráadásul, ha a Kármán konditermet is belevesszük, ahova félévenként 600-650 bérletet adunk el, akkor igen szép szám jön ki a végére, pláne, hogy ezeket a szolgáltatásokat több mint 90%-ban gépész hallgatók veszik igénybe. A kondi bérleteket is félévről-félévre egy hét alatt elkapkodják, ami egy visszajelzés arra, hogy van igény a mozgásra a hallgatók részéről, illetve, hogy mi a termeket jól karbantartjuk és jól üzemeltetjük. Káté: Köszönjük szépen!


Mérnöki baklövések

– 1. rész: a Tacoma Narrows híd

Új sorozatunkban olyan eseteket mutatunk be, ahol valamilyen mérnöki ismeret hiánya vagy figyelmen kívül hagyása súlyos következményekkel járt. Az esetek rendkívül jól szemléltetik, miért is van szükség mérnöki számításoknál a fokozott óvatosságra és figyelemre.

Bagoly

Aki bent volt az első áramlástan vagy rezgéstan órán, az biztosan hallott már a Tacoma Narrows-hídról, és hogy mi történt vele. De nézzük kicsit mélyebben, miért is kezdett el „galoppozni” Gertie? (Így hívták a hidat a helyiek.) Először egy kis hídtörténelem: az egyesült államokbeli Washington államban található, nevét az alatta fekvő szorosról kapó átkelőt 1940 júliusában adták át a forgalomnak, Tacoma és Gig Harbor településeit kötötte össze az addig elválasztó szerepet betöltő Puget Sound-öböl felett. Megépítésekor a világ harmadik leghosszabb hídjának számított. Már felhúzása közben megfigyelhető volt a becenevet megindokoló galopp, de egészen az év november 7-ig semmilyen extra kilengés nem jelent meg, az emberek hozzászoktak az akár méteres kilengésekhez. Azon a bizonyos őszi napon azonban erős, de szokatlanul egyenletes sebességű szél kezdte el terhelni a szerkezetet, amely előtte nem tapasztalt lengésbe kezdett, az addigiaktól eltérően nem csak függőleges irányba, hanem csavarodásba menő mozgás is megjelent. Ez rendkívül gyorsan fel is erősödött, a híd szélei nyolc méter körüli amplitúdóval rezegtek. A nem várt terhelést közel egy órán át viselte el a szerkezet, végül délelőtt 11-kor az öbölbe omlott, az anyagok fáradásos törésé miatt. Szerencsére a lakók is megérezték, hogy ez már nem „rendeltetésszerű” mozgás, így mindössze egy elvetemült újságíró próbált átkelni autójával, de neki sem sikerült. Ő maga még épségben ki tudott menni a hídfőhöz, autója és a benne ülő kutyája azonban a híddal együtt a mélybe zuhantak. De mi is okozhatta ezt a jelenséget? Jelenleg két magyarázat létezik. Az egyik szerint az a rezonanciakatasztrófa felelős, melyről már alapfokú tanulmányaink alatt is hallhattunk fizikaórán, az egyetemen pedig részletesebben is tárgyaltuk. Ha esetleg megkopott volna az emlék: mint minden merev testnek, a hídszerkezetnek is vannak saját rezgései, illetve külső gerjesztő rezgések is hatnak rá. Ha utóbbiak frekvenciája a sajátfrekvenciához közel esik, akkor olyan mértékű amplitúdóval kezd el rezegni a test, amely visszafordíthatatlan károsodásokat hoz létre. Nemhiába kell például gépelemekből is a házi feladatban erre méretezni. Másik magyarázat szerint az erős, de egyenletes széllökések létrehozhatják az aeroelasztikus lebegés jelenségét.

Ma ezt tartják hihetőbb magyarázatnak. Hogy a magyar szál se maradjon ki, ezt a problémát jelen ismereteink szerint a Kármán-örvénysor nevű jelenség hozza létre. Ironikus módon a galoppozás megszüntetésére irányuló mérnöki tervek öt nappal a katasztrófa előtt készültek el. Ezek alapján vagy lyukakkal, vagy pedig íves terelőlemezekkel próbálták volna a szél útját befolyásolni. Előbbi esetben a lyukakon keresztül, utóbbinál a híd alatt és felett vezették volna át a zavaró légáramlatokat. Az utókor nagy szerencséjére egy élelmes helyi lakos felvette a híd haláltusáját, így ma mérnökök és érdeklődők tömkelege tekintheti meg, milyen is egy számításba nem vett jelenség okozta probléma. Akit érdekel, írja be bármelyik keresőbe a Tacoma Narrows kifejezést, egyből rengeteg videót láthat a történetről és a magyarázatról is. Hasonló hídkilengés megfigyelhető volt a közelmúltban a londoni Millennium Bridge átadása után is. A két hídban az a közös, hogy mindegyikük a maga nemében még kiforratlan technológiát alkalmazott, illetve mindkettőre gyorsan elkészültek a jelenség megszüntetésére irányuló tervek is. Előbbi esetben sajnos nem elég gyorsan. Ma már két híd is szolgálja a megnövekedett forgalmat, ezúttal már megfelelően tervezve. Ironikus tény azonban, hogy miután 1958-ban újra elkezdték felépíteni az akkor még csak fél pár új hidat, az is az öbölbe omlott, tervezési és anyaghiba miatt.

forrás: ritkanlathatotortenelem.blog.hu; Wikipedia; kispad.hu;


Toyota Mirai Előző év novemberében jelentette be a Toyota, hogy a világon elsőként üzemanyagcellás autót hoz kereskedelmi forgalomba.

Imi

A névválasztás találó lett, a Mirai – aminek japán jelentése jövő – a közlekedésben megjelenő lassú változások egyik előszele lehet, egy új választási lehetőség a hibrid és az akkumulátoros elektromos járművek mellett. Az üzemanyagcella hidrogén és oxigén felhasználásával kémiai úton állít elő villamos energiát. A végbemenő reakció az elektrolízis fordítottja, ezért melléktermékként víz keletkezik, valamint jelentős mennyiségű hő is felszabadul. Az évek folyamán számos típusa alakult ki, az űrkutatásban a Gemini-program óta jelentős szereppel bír, ezen kívül alkalmas az ipar és a lakosság áramellátására is.

A Mirai már december óta kapható Japánban, ára 6,7 millió jen (kb. 15 millió forint), és idén ősszel megcélozza az európai piacokat is: az Egyesült Királyság, Németország és Dánia a három szerencsés ország, mely a töltőállomások kielégítő kiépítettsége miatt elsőként engedheti útjaira a „jövőt”. A többi országnak minimum 2017-ig várnia kell. Az USA-ban Kalifornia államban kezdődik az értékesítés az idei év közepétől, 2016-ban pedig további államok következnek. Elérkeztünk végre a műszaki adatokhoz. Az autó szíve a 370 cellából álló egység, mely legfeljebb 114 kW teljesítmény leadására képes, ezáltal 153 lovacska erejével ér fel. Az általa előállított villamos energiát jó hatásfokú szinkron motor alakítja a haladáshoz szükséges forgó mozgási energiává. Az üzemanyag tárolása két nagynyomású hidrogéntartályban történik. Ezek töltési ideje 3 perc és „egy tankkal” 650 km megtételére képes. Végsebessége megközelíti a 180 km/h-t és 9,6 másodpercre van szüksége a 100 km/h elérésére. Négy ajtós szedán kivitelben készült, és kinézetét tekintve is igen egyedinek számít. Számos autógyártó rendelkezik prototípussal, így a nem túl távoli jövőben további modellek kerülhetnek kereskedelmi forgalomba. Remélhetőleg ezzel egy időben, hazánkban is megjelennek a tankoláshoz elengedhetetlen hidrogénkutak, és ezáltal nálunk is elérhetővé válnak ezek a csodás járgányok.

forrás: wikipedia.org; blog.toyota.co.uk; toyota.com/fuelcell/fcv

Meg mernéd valósítani ötleteidet? Milyen jövőképük van itthon a fiataloknak? Hogyan viszonyulnak egy saját vállalkozás beindításához? Mennyire vannak tisztában lehetőségeikkel? Neked mi a válaszod a fenti kérdésekre? Felmérések szerint a magyar átlag diáknak az alábbi: ugyan a hallgatók fele gondolkodik vállalkozásindításon, azonban a kockázatok visszatartják többségüket. Egy Iklódi Dóra által végzett felmérés alapján a budapesti diákok 55 %-a szeretne vállalkozást indítani, és további 40% sem veti el teljesen a gondolatot. A Bridge Budapest 2014. évi országos felmérése szerint a 20-35 éves korosztály körében még soha nem volt ilyen mértékű a bizonytalanság a jövőjüket illetően, mégis a megkérdezettek több mint fele itthon vállalna munkát. A diákok többsége kockázatkerülő, így a csődtől való félelem, a túl sok adminisztráció, a jogi problémák, valamint a túl erős versenytársak tartják vissza őket. Emellett nem tudják előteremteni a kellő mennyiségű tőkét. Az önbizalomhiány is visszatartó erő lehet sokuknak, ami pedig összefüggésben lehet az oktatás elméletközpontúságával is. A fiatalok döntő többsége nem vett még részt képzéseken vagy készségfejlesztő tréningeken; nem voltak még kapcsolatépítő rendezvényen vagy mentorálási programban. Általánosan elmondható, hogy az oktatásból hiányzik a gyakorlatiasság és az inspirálás. Mik segíthetnek legyőzni a vállalkozás indítást megakadályozó félelmet? A vállalkozási hajlandóságon sokat növelhet az inspirálóbb környezet, a vállalkozókkal való találkozás, a gyakorlatiasabb oktatás, tapasztalt tanárok és a mentorprogramok lehetősége. Az ilyen lehetőségeket már nem kell külföldön keresni, diákok is szerveznek ma már olyan programot diákok számára, amiben a fent említett tényezők mind megtalálhatók. Ide tartozik az INNOversitas innovációs verseny, amit a BME Management Szakkollégium szervez meg hallgatók számára több szakmai partnerrel közösen. A program során az inspiráló előadástól, a képzésen át a mentorálásig minden adott, hogy a résztvevők sikeresen mutassák be a tapasztalt vállalkozók és kockázati tőkebefektetők számára projektjüket. A versenyt megelőző csapatmixeren, a csapatok kialakításakor április 26-án, a képzésen pedig 27-én és 28-án tudnak részt venni az érdeklődők, majd ezt követően az elődöntő után minden csapat saját mentort kap, hogy május 22-én, a döntőn minél kidolgozottabb projekteket tudjanak prezentálni. Az alaptudás elsajátítása már csak rajtunk múlik. Elég csak kitekinteni az egyetem falain túl, hogy meglássuk az ilyen lehetőségeket és merjük kihasználni azokat! Ha felkeltette az INNOversitas az érdeklődésed, akkor itt találhatsz még több információt: www.mszk.bme. hu/innoversitas vagy www.facebook.hu/mszkofficial.


Kalorikus Gépek Szakosztály interjú 2014-ben alakultak: számos előadás, motorszerelés, céges együttműködési megállapodások, és rengeteg szorgalmas tag – ezek írják le talán legjobban mindazt, amit a Kalorikus Gépek Szakosztály egy év alatt fel tud mutatni. De kik is ők valójában? Milyen projekteket végeznek? Mit jelent Szakosztály tagnak lenni? Dobai Attilával, a Kalorikus Gépek Szakosztály elnökével beszélgettem. Dávid

Káté: Mikor alakult a Kalorikus Gépek Szakosztály? Dobai Attila: A Kalorikus Gépek Szakosztály hivatalosan 2014 tavaszán alakult meg, ekkor lettünk szakosztályként bejegyezve. Az egész kezdeményezés azonban sokkal korábban indult: 2012-2013 körül páran barátokkal elkezdtünk lejárni a DCS laborjába, és először egy 125-ös MZ blokkot szedtünk szét, később egy négyütemű kisebb Maruti motort is. Öten-hatan lejártunk, csinálgattuk a dolgokat, és nagyon megtetszett, én pedig úgy gondoltam, hogy lenne ennek nagyobb érdeklődési köre is, hogyha többen tudnának róla, és jobban meg lenne szervezve. Úgyhogy az egyik barátommal azt beszéltük meg, hogy kezdjük el nagyobb dobra verni. Ez volt 2013 ősze, amikor szeptemberben egy kampány keretein belül hirdetni, és az egyik szakmai nyílt héten pedig kitoltunk egy motort a DCS csarnok elé felmérni, hogy kinek lenne ehhez kedve. Azt láttuk, hogy több, mint 150 ember iratkozott fel a levelezőlistára. Elkezdtünk ekkor heti négy foglalkozásos szisztémában dolgozni: heti négyszer volt ugyanaz a foglalkozás, melyek mindegyikén 15 embert tudtunk fogadni. Nagyon jónak tűnt a dolog, és ekkor kerestek meg minket a Gépész Szakkollégium vezetőségéből, hogy nem akarjuk-e ezt az egészet hivatalos formában, szakosztályként működve csinálni, melyre mi igent mondtunk. Azonban nem volt saját műhelyünk, így megkerestük Dr. Gróf Gyula tanszékvezetőt, aki látta, hogy erre a szakosztályra van igény, így sikerült megállapodni, hogy egy addig lomtárként funkcionáló termet használhassunk. Így 2014 tavaszán úgy tudtunk elindulni, hogy volt már saját műhelyünk, illetve már valamennyi szerszámra is sikerült szert tennünk különböző pályázati pénzekből. Káté: Alapvetően mivel foglalkozik a Szakosztály? D.A.: Hamar kialakult a belső működési struktúránk, mi szerint elsősorban projektfeladatokkal szeretnénk foglalkozni: tanszéki berendezések felújításával, saját, általunk kitalált komolyabb projektekkel. Utóbbiban azok a tagok vesznek részt, akik szakmailag már kicsit képzettebbek, az új tagoknak pedig bevezető nyílt foglalkozásokat tartunk. Az induláskor amellett döntöttünk, hogy mi alapvetően a gyakorlati vonalon szeretnénk lehetőséget nyújtani a gépész-, illetve bármilyen más kari hallgatóknak, akik érdeklődnek a kalorikus gépek tárgykör iránt. Az első fél

év után láttuk, hogy kezd kialakulni a működésünk, de úgy véltem, hogy előrébb kell lépnünk, úgyhogy a tavalyi félévben elkezdtünk előadásokat szervezni, valamint új projekteket elindítani. Szeretnénk az egyetemre olyan szakmai előadásokat elhozni, amelyek kitekintést nyújtanak az iparban lévő jelenlegi és naprakész dolgokról, és némi pluszt tesznek hozzá az egyetemi képzéshez. Ezek az előadásaink nyíltak, bárki számára elérhetőek, szívesen látunk minden érdeklődőt. Múlt félévben azt tapasztaltuk, hogy ezekre az előadásokra nagy az érdeklődés, például Dr. Hanula Barna előadásán 200 fő vett részt, de volt egy másik előadásunk is 80-90 érdeklődővel. Ebben a félévben pedig ugyanez a tendencia mutatkozik: a GE előadásán például 100 fő jelent meg, ez bőven több mint a szakosztály jelenlegi létszáma, hiszen most olyan 30-40 fő alkotja a szakosztály magját.


Káté: Hogyan épül fel a Kalorikus Gépek Szakosztály? D.A.: A vezetőségünk elnökből, alelnökből, és titkárból áll. Mivel a tavalyi félévben nagyon le voltunk terhelve, ezért idén januárban kiírtunk egy vezetőség-utánpótlás programot, így még további öt fő csatlakozott hozzánk. Jelenleg úgy látszik, hogy ez a létszám nagyon jól el tudja látni a szakosztályban lévő operatív feladatokat: projektvezetés, előadások szervezése, kapcsolattartás, stb. A vezetőségen kívül pedig vannak aktív és próbás tagjaink. Káté: Hogyan lehet valakiből Szakosztály-tag? D.A.: Mi azt a vonalat képviseljük, hogy szakosztály-tag csak az lehet, aki felvételizik, ezzel pedig bizonyítja, hogy szívesen foglalkozik a témával és elhivatott a csoport iránt. A szakosztály felvételi úgy épül fel, hogy előzetesen önéletrajzot és motivációs levelet kérünk be, utána pedig egy személyes elbeszélgetésen mérjük fel szubjektív módon, hogy az adott személy mennyire elhivatott, mivel foglalkozott eddig, illetve hogy mennyire illik bele az elképzeléseinkbe. Nem elvárás a komoly szakmai tapasztalat, a lényeg, hogy elhivatott legyen, és a szakosztályért akarjon dolgozni. Összességében körülbelül 40%-ban a szakmai tapasztalat, és 60%-ban inkább a személyes kisugárzás és attitűd határozza meg, hogy felvesszük-e az adott jelentkezőt. Akit felveszünk, az próbás tag lesz, és fél évig figyeljük, hogy mennyire az elvárásaink szerint dolgozik, eljár-e azokra a foglalkozásokra, amire jelentkezett. Azért van erre szükség, mert a projektfeladatoknál nagyon fontos, hogy valaki elvégezze az elvállalt munkáját, hiszen ha egy ember nem végzi el a saját, ráeső részét, akkor az egész projektre erősen kihathat. Káté: Milyen projektfeladataitok vannak? D.A.: Eleinte kisebb projektekkel indultunk, a legelső projektünk egy Suzuki motormetszet készítése volt, amiben egy valódi motort vágtunk el úgy, hogy látszódjanak a belső berendezések: a hengerek belső fala, a dugattyúk, stb. Múlt félévben már négy-öt projekttel tudtunk foglalkozni: a kisebb projektjeink elsősorban a tanszékhez köthetők, mint például valamilyen mérőeszköz/berendezés felújítása, a nagyobbak pedig saját agyszüleményeink voltak. A nyitó félévünkben felújítottunk egy Lada motort, majd később úgy gondoltuk, hogy ezt valamibe bele is kellene építeni, úgyhogy a tavalyi félévben elindítottunk egy olyan projektet, ami egy Lotus Super 7 replikaépítésről szólt: ennek nagyon jó szakirodalma van, jelenleg e mentén haladva egy Lada donorautót felhasználva végezzük a projektet. Ez most ott tart, hogy a donorautó alkatrészei megvannak, 3D-s modellek készülnek belőlük azért, hogy a vázat megfelelően lehessen áttervezni. Ezzel is 10-12 ember dolgozik hetente körülbelül három órában. Emellett egy másik nagyobb projektünk - Dr. Sztankó Krisztián ötlete alapján - egy Kispolskiba történő gázturbina

beépítése, ezzel megvalósítva az autó hajtását. Ez is egy olyan feladat, ahol tervezési és konstrukciós megoldásokkal kell előállnunk, ez pedig egy nagyon jó gyakorlati példa, hiszen az ember először szembesülhet olyan konstrukcióval, amit meg kell terveznie és működni is fog. Ezek mellett több kisebb projektünk is van, amellyel a próbás és kevésbé tapasztalt tagjaink is tudnak foglalkozni: most például egy motor rendbetételén dolgoznak: újra kell festeni, újra kell tervezni a vázát, tisztítani kell. Ezek a feladatok alapvető gépészeti tudással megvalósíthatók, de mégis gépközelben van az ember, látja, hogyan működik, és miként épül fel egy motor. Emellett egy másik kisebb projektben egy borda hőfokeloszlás-mérő berendezést építenek a fiúk, ami később a tanszék számára lesz jó különböző mérésekhez. Egy harmadik projektünkben pedig egy sebességváltó metszetet készítenek, ahol egy Trabant váltót szednek szét és ismerik meg a működését, majd 3D modellt készítenek el, hogy animáció is legyen belőle. Emellett kiválasztják azokat a metszetvonalakat, ahol majd a házat ki fogjuk marni, hogy láthatóvá váljanak a fogaskerekek: ez majd egy demonstrációs padon lesz elhelyezve, hogy meg lehessen mutatni, hogy egyes sebességfokozatoknál hogyan alakulnak a fogaskerék párok. Káté: Milyen cégekkel áll kapcsolatban a Szakosztály? D.A.: Több szempontból is szerencsés helyzetben vagyunk: a tanszék például jó kapcsolatot ápol az Audival, ennek köszönhetően is kaptuk meg az első olyan komolyabb projektfeladatunkat, amit a tanszékkel közösen


hallgatókból, akik a laborokban méréseket, kétkezi munkát végeznek. Régebben a tanszék „gépek” vonalán egyre inkább kihalás volt, egyre kevesebben indultak el ebbe az irányba. Mostanra ez a tendencia teljesen megfordult: mióta működünk, azóta jelentősen nőtt azoknak a száma, akik az energetika gépekkel szeretnének foglalkozni, és egyre több hallgató van, aki tervezéstémaként ebben az irányban erősítené a tanszéket. Ezt a tanszék is észlelte, és ezért nagyon jól fogadott minket, sok támogatást kapunk tőlük mind bátorításban, mind infrastrukturálisan, hiszen ők biztosítják a műhelyt számunkra.

végzünk: fékpadokon járatott Audi motorokat kell szétszerelni és megvizsgálni. Sok mérést kell végrehajtani, és erről dokumentációt kell küldeni az Audinak. Ez a projekt azért is jó számunkra, mert egyrészt jó kapcsolatot ápolhatunk a győri céggel, másrészt pedig azokat a tagokat jutalmazzuk ezzel az álláslehetőséggel, akik nagyon sokat tettek eddig a szakosztályért, hiszen innen már egyenes út vezet az Audihoz. A tavalyi félévben pedig a tanszék hozzánk irányította a Wärtsilä céget, akik gázmotorokkal foglalkoznak, illetve ezek szervizelésével. Ők abba a problémába ütköztek, hogy kevés olyan végzett mérnök, vagy gyakornoknak jelentkező hallgató van, aki gyakorlati tapasztalattal rendelkezik, éppen ezért elkezdett a cég olyan hallgatói szervezeteket keresni, akik hangsúlyt fektetnek erre a vonalra: így jutottak el hozzánk, és meg is született az együttműködés. Ez a kapcsolat kétoldalú: ők támogatták, hogy a műhelyünket fel tudjuk szerszámozni, kaptunk egy 400-500 szerszámból álló szerszámos kocsit, de emellett egy kurzust szerveztünk ki hozzájuk, ahol motorok felépítésével, működésével ismerkedünk meg magasabb szinten. Eddig ez a két céges kapcsolatunk alakult ki, de látjuk a potenciált benne, hogy sok cégnél lehetne előrébb lépni, úgyhogy a következő tervünk az, hogy a vezetőség ebbe az irányba fog elmozdulni. Káté: Milyen a kapcsolatotok a tanszékkel? D.A.: Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy én 2,5 éve az Energetikai Gépek és Rendszerek tanszéken vagyok demonstrátor, így ismerem a tanszéki munkatársakat, és ezáltal könnyebb volt a kommunikáció feléjük. De már a legelején látszott, hogy nagy támogatás van a részükről, mert nekik nagy hiány volt az olyan orientáltságú

Káté: Mennyi időt vesz igénybe a Szakosztály vezetése? D.A.: Én, mint szakosztály vezető körülbelül heti 10-15 órában tudom becsülni azt az időt, amit a szakosztállyal foglalkozok. Alapvetően nekem az a motivációm, hogy látom, hogy jó dolgot csinálunk, hogy akik eljárnak szakosztályos tagok, azok nagyon meg vannak elégedve azzal, ami történik. Látom, hogy mennyi pluszt tudok számukra nyújtani, hogy mennyire örülnek annak, hogy ez a szakosztályos lehetőség létezik, és ez engem nagyon felvillanyoz. Emellett mikor összeülünk és együtt vagyunk, akkor veszem észre, hogy egy év alatt milyen sok barátra tettem szert, olyan barátságokra, amelyek mélyek, és remélhetőleg egész életem folyamán megmaradnak. Nekem az a motiváció, hogy ennyi emberrel együtt tudok dolgozni. Sosem érzem azt, hogy ez teher lenne, hogy ezzel kell foglalkoznom, mert nagyon élvezem azt, amit csinálunk. Káté: Jövőbeli álmod/célod a szakosztályon belül? D.A.: Szeretném azt elérni, hogy presztízst jelentsen szakosztályosnak lenni, hogy egy szakosztályos tagság a többiek szemében elismerést váltson ki. Ezt úgy tervezem elérni, hogy szeretném emelni a szakmai színvonalat a szakosztályon belül, például azzal, hogy a szakosztályos tagok presszionálva legyenek arra, hogy minél több tudományos munkába kezdjenek bele, TDK munkákat, publikációkat hozzanak össze azokból a projektekből, amikkel hétről hétre foglalkoznak. Úgy tervezem, hogy ez pár éven belül elvárás is lesz, hogy aki például már egy éve tag, annak legalább egy TDK-ja legyen. Mindezt azért, mert szeretném, ha tudományos szinten is mindenki előrelépne a szakosztályos évei alatt. Ha ezt sikerül elérni, akkor több álmom már nincs, ha egy jó csapat, egy egymásért dolgozó társaság alakul ki, az a legjobb táptalaja minden további projektünknek, és ilyen feltételekkel bármilyen feladatot meg tudunk valósítani egymásért dolgozva. Káté: Köszönjük szépen!


Hogyan legyünk jó gyakornokok? Tippek a Kátétól Előbb-utóbb minden műegyetemi hallgató számára elérkezik az idő, hogy gyakornokká váljon, illetve hogy teljesítse a kötelező szakmai gyakorlatát. A következő cikk abban próbál meg segíteni a Kedves Olvasóknak, hogy mik azok a dolgok, amikre mindenképp tanácsos odafigyelni a gyakorlati idő eltöltése alatt. Az egyszerűség kedvéért megkíséreltük a legfontosabb dolgokat pontokba szedni, így egyfajta „ToDo” listát készíteni, azokról a dolgokról, amiket Mi fontosnak tartunk egy jövendőbeli gyakornokok számára. Kötöny

1. Munkatársak

Legyél tisztelettel minden munkatársad felé! Sose feledd, hogy te csak most jöttél, de többségük már évek óta ott dolgozik. Ezt tekintsd érvényesnek a melósok esetében is! Nagyon sokat lehet tőlük is tanulni a szakmáról. Alaphelyzetben a munkatársaiddal nyugodtan tegeződhetsz, nem kell ragaszkodni az egyetemen megszokott tanár-diák „magázó” viszonyhoz. Azért nagy korkülönbség esetén várd meg, amíg az illető megengedi számodra a tegeződést, illetve az is fontos, hogy vannak olyan magas beosztású vezetők, akikkel szemben szigorúan a magázódás a megkövetelt. Ezt szintén érdemes észben tartani!

2. Munkaidő

Ma már a legtöbb helyen a munkaidő flexibilis, tehát meglehetősen nagy mozgástérrel lehet ledolgozni a napi nyolc órát, ettől függetlenül javasoljuk, hogy érj be mindig időben (tehát reggel nyolcra)! Fontos még azt is tudni, hogy a legtöbb cég az ebédidőt plusz időként kezeli, tehát a munkaidő nem délután négy óráig tart, hanem – vállalattól függően – fél vagy háromnegyed ötig.

3. Öltözködés

Azért mert bekerültél a hőn áhított céghez, még nem kell úgy öltözködnöd, mint egy menedzser. Jó ötlet lehet, ha megfigyeled, hogy miként öltözködnek a munkatársaid és ahhoz próbálsz igazodni. Az adott terület is befolyásolja természetesen, hogy mit illik és mit nem. Például egy beszerző területen lévő gyakornoki pozícióban már jobban elvárt az elegáns megjelenés, mint mondjuk egy lézervágógép mellett.

4. Merj kérdezni!

Okosabbtól tanulni sosem szégyen! – tartja a mondás, és tényleg. Ha bármiben bizonytalan vagy, azonnal kérdezz! Nagyon sok kellemetlenségtől tudod magad így megóvni.

5. Időbeosztás

Műegyetemistaként szerencsés helyzetben vagyunk. A szorgalmi időszakokban átélt stressz és rohanás után nem igazán fog problémát okozni, ha feszített a munkatempó az adott helyen. Ettől függetlenül azonban mindig ügyelj arra, hogy a gyakorlatvezetőd (tulajdonképpen a főnököd) által kiadott feladatokat időre megcsináld. Mivel gyakornok leszel, sokan sokféle dologgal fognak bombázni, de – a teendőid és azok időszükségletének, illetve prioritásának ismeretében – nyugodtan mondhatsz ilyenkor nemet.

6. Munkavédelem

Most biztos eszedbe jut az ezen a néven futó kritérium tárgy, de bármit is gondolsz, hidd el, ez fontos dolog. Mindig tartsd be a szabályokat! Vedd fel a munkaruhát, a munkavédelmi cipőt, a szemüveget, hiszen ezeket nem a divat céljából találták ki, hanem hogy nagyon sok kellemetlenségtől meg tudjanak óvni. És itt véget is ér(ne) a felsorolás, de mivel Mi sem tudhatunk mindent, kíváncsiak vagyunk a Ti véleményetekre és – esetleges – gyakornoki tapasztalatotokra, amiket a következő e-mail címre várunk: katepress@gmail.com


Az anyák ismeretlen megmentője Semmelweis Ignác a magyar orvostörténet legnagyobb alakja, így sem élete, sem halála nem mondható szokványosnak. Viszont téved az, aki úgy gondolja, hogy egy életében elismert, sikeres, irigyelt ember volt. Zsolti

Semmelweis Ignác 1818. július 1-jén látta meg a napvilágot egy szász-sváb származású budai kereskedőcsalád ötödik gyermekeként. Bátyjai közül kettő pesti kereskedő lett, míg az öccse római katolikus pap. Az ifjú Ignác – apja tanácsára – a bécsi jogi karon kezdte meg egyetemi tanulmányait. A fiatalembernek azonban nem tetszett a paragrafusok kusza világa, még időben váltott, és a következő évben már az orvosi kar előadásait látogatta. Apja, miután megtudta az átiratkozást, Pestre rendelte fiát, azonban lebeszélni nem tudta az orvosi pályáról, ezért másod- és harmadévét Pesten, míg a negyed és ötöd évét Bécsben hallgatta. Tanárai már ott felfigyeltek tehetségére, majd 1846-ban tanársegéddé nevezték ki a bécsi közkórház szülészeti osztályára. Bár csak egy üresedésre ideiglenesen vették fel, szerencséjére itt maradhatott egy híres szülészorvos mellett.

Az ifjú orvos feladata az elhunyt betegek boncolása volt, itt tűnt fel neki a kor legnagyobb problémája: körülbelül minden tízedik anya életét veszti az ún. gyermekágyi láz nevű betegségben. Akkoriban még olyan elméletek is voltak a halálozás okára, mint például az hogy, az utolsó kenetet hozó pap csengetésétől, félelmükben halnak meg az anyák. Az ambiciózus doktor a papot beengedte csengetés nélkül, ezzel megcáfolva ezt az elméletet. Végül a megoldáshoz egy barátjának, kollégájának halála vezetett.

Kolletschka doktor, miután boncolás közben megsértette a kezét, rövid időn belül meghalt. Semmelweis rájött, hogy az anyák és a boncoló orvos halála mögött ugyanaz a dolog áll: az ún. hullaméreg. Természetesen ebben az időben még nem volt ismert a baktériumok világa, Pasteur felfedezését csak kb. 10 évvel később tette, viszont a magyar orvos elmélete helyes volt. Ennek megelőzésére bevezette a kórházi orvosok, ápolók, medikusok részére a vizsgálatok előtti kötelező klóros vízben történő kézmosást. A halálozási arány a szülő nők között így alakult: 1847 márciusában 36, majd a kézmosás bevezetésének következtében júniusban 6, júliusban pedig csak 3. Úgy gondolom, hogy a számuk magukért beszélnek. Sajnos a történetnek itt nincs vége, és még nagyon sok ártatlan anyának, csecsemőnek kellett meghalnia, hogy az elméletet véglegesen elfogadják. Miután Semmelweis doktor levonta a következtetést, miszerint maguk az orvosok kezük fertőtlenítésének hiányában ölik meg az anyákat, az orvostársadalom ezt nem fogadta kitörő örömmel, sőt egyenesen kinézték maguk közül a rágalmazó kollégájukat. A kézfertőtlenítések is egyre jobban kimaradtak, ugyanis a munkatársak félvállról vették a dolgot, így újra nőtt a halandóság. Közben kitört az 1848-as forradalom és az orvos csatlakozott is a bécsi Magyar Gárdához, de valójában nem vett részt annak munkájában, hiszen a saját ügyével volt elfoglalva. Miután a következő évben a szülészet vezetője elbocsátotta bécsi állásából arra hivatkozva, hogy a doktor csak a kézfertőtlenítéses mizériával van elfoglalva, másfél évnyi állástalanság várt rá. Végül a pesti Szent Rókus Kórházban vállalt fizetés nélküli szülészdoktori állást, s mellette magánpraxist is indított. Szerette a pesti életet, sokat barátkozott friss kollégáival, megismerkedett egy pesti kereskedő lányával, Weidenhoffer Máriával. Az ismeretség szerelembe szökkent, az pedig házasságba torkollott, majd Mária öt gyermeknek adott életet. Boldogan éltek, a feleség sokszor elkísérte férjét betegeihez is, megvárva őt a kocsiban. Közben Semmelweis elérte a szülészeti tanszék professzori állását, de kollégái megbecsülését nem sikerült kivívnia. Visszatérve a gyermekágyi láz ügyéhez, Semmelweis doktor teljesen belevetette magát a kutatásba: statisztikákat készített, könyvet írt, cikkeket publikált – mindhiába. Európa szerte elküldte könyvét a szülészorvosoknak, azonban ez sem hozott áttörést. Próbálkozott finom és lázító hangú levelekkel is, ezzel sem ért el semmit. Ez alatt lelke mélyen háborgott, magát okolta, ahogyan a naplójában is olvashatjuk: „Csak Isten ismeri azoknak a számát, kik miattam időnek előtte sírba szálltak.”


„Miután Semmelweis doktor levonta a következtetést, miszerint maguk az orvosok kezük fertőtlenítésének hiányában ölik meg az anyákat, az orvostársadalom ezt nem fogadta kitörő örömmel, sőt egyenesen kinézték maguk közül a rágalmazó kollégájukat.” Ahogy egyik forrásom találóan írja, mániákus depres�sziónak neveznénk ma azt a folyamatot, betegséget, ami akkoriban az idősödő doktorban lezajlott. Sokszor volt dühös, ingerült, ami végső soron érthető, hiszen olyan érzése lehetett, mintha egy siketekkel teli szobában kiabálna. 1865-ben egy egyetemi gyűlés után saját kollégáival szövetkezett a felesége: fürdőkúrának álcázott útra vitte, ami során egy Bécs melletti elmegyógyintézetbe került, bár úgy tudta, hogy egy barátja újonnan nyílt bőrgyógyászati klinikáját tekintik meg. Az „bőrgyógyászat” dolgozói azonban nem engedték ki a betegüket – soha. Halálának oka(i) nem tökéletesen tisztázottak. Benedek István (Benedek Elek unokája) író, művelődéstörténész elmélete szerint Semmelweis még fiatal orvosként szifiliszt (vérbajt) kapott. Itt nem szabad a köztudattal

forrás: Nyáry Krisztián: Igazi hősök; www.hu.wikipedia.org; www.drdiag.hu

ellentétben kicsapongó életre gondolnunk, a sebészi, boncolási munka gyakori velejárója volt akkoriban. Ennek a betegségnek az utolsó stádiuma az ún. paralysis progressiva, azaz az agyvelő krónikus gyulladása. Ebben a betegségben hunyhatott el az „az anyák megmentője”. Garamvölgyi László, bűnügyi szakíró viszont elveti a fenti elméletet. Szerinte a kollégái megelégelték a velük szembemenő, különc, mániákus orvost, akitől egy gyógykezeléssel „meg lehet szabadulni”. A feleségével könnyen lehetett szövetkezni, hiszen neki is „jól jött” egy pár hétre, hónapra kiszakadni a férje dührohamokkal, ingerültséggel teli életéből. Így elvitték a döblingi (Széchenyi István is itt feküdt, majd hunyt el) elmegyógyintézetbe, ahol azonban az ápolók többször is brutálisan megverték a beteget, majd magára hagyva, az ellátatlan, elfertőződött sebektől vérmérgezést kapva, itt hagyta ezt a földi létet. Dr. Czeizel Endre szerint az igaz ugyan, hogy a feleség panaszai után kollégái is segítették Semmelweist bekerülni a döblingi intézetbe, azonban arra egyikük sem számított, hogy ott ilyen brutalitással kezelik az orvost, s végül belehal sérüléseibe. Csak temetése után közölték a sajtóban egy rövid mondatban halálhírét. Hamvait először Ausztriában földelték el, majd neje hazahozatta Pestre. Emlékezete azonban köztünk él. Pasteur felfedezése után kezdték el először külföldön emlegetni a magyar doktort mint „az anyák megmentőjét”. 1969-től a Budapesti Orvosi Egyetem felvette a nevét, ahogyan később bécsi munkahelye is, a Bécsi Nőklinika. Csillagászok kisbolygót, míg orvosok a Semmelweis-reflexet nevezték el róla, ami az új információk minden vizsgálódás nélküli elutasítását jelenti. Úgy gondolom, hogy a cikket elolvasva rá lehet jönni, hogy miért nagyon találó ez az elnevezés.


Száz éves a buszozás Budapesten 1915. március elsején indult az első busz az Andrássy úton, az akkori polgári élet tengelyén. Azóta lezajlott két világháború, ideológiák emelkedtek fel és merültek a feledés homályába, de lássuk csak, mi is történt ezalatt székesfővárosunk buszközlekedésével! A sztori végállomását természetesen ismerjük, hiszen benne élünk, de milyen megállók, kanyarok és kerülőutak vezettek ide, ahol ma tartunk? Vata

Az első vonal a Hősök terét és a mai Bajcsy-Zsilinszky utat kötötte össze, két autóbusz teljesített szolgálatot a viszonylaton. Érdekesség, hogy az egyik benzinmotoros, a másik pedig emeletes, akkumulátoros üzemű volt. Kijelölt megállóhelyei nem voltak, aki fel kívánt szállni, egyszerűen csak leintette, mint egy taxit, hogy aztán a 14 filléres viteldíj ellenében eljusson úti céljához. A járművek mindössze 12 km/h sebességgel közlekedtek, ám így is sok panasz érkezett a gyors haladásukra. A rendszer fejlődésnek indult, ám a világháború elhúzódása miatt fellépő gumi- és üzemanyaghiány következtében a fejlesztéseket le kellett állítani. Amint azonban a harcok véget értek, újraindult az élet az országban, és vele együtt a közösségi közlekedésben is. Fontos kiemelni, hogy egészen a 2000-es évekig szinte csak magyar gyártmányú autóbuszok közlekedtek Budapest utcáin. A második világháború átvészelése és az újjáépítés után, az ötvenes évektől kezdődtek a magyar buszgyártás arany évtizedei. Első mérföldkő a világ első önhordó karosszériás buszának megalkotása volt, a Tr 3,5-ös kisbusz konstrukciója. Sajnálatos módon ezzel a típussal történt a budapesti buszközlekedés legsúlyosabb balesete, melynek 12 halálos áldozata és 24 súlyos sérültje volt, amikor a zsúfolt busz fékhiba következtében fának ütközött a Budakeszi úton. Az első Ikarus 1951ben került forgalomba. Az évtized második felére egyre csak nőtt az igény a férőhelyekre, ezért elsőnek korábbi, leselejtezett járművekből kialakított pótkocsikat csatoltak a buszok után, azonban ez a módszer nem vált be hosszú távon, 1960-tól találkozhatunk csuklós buszokkal a budapesti forgatagban. Az Ikarus 66, a „faros” dizájnja népszerű volt, sokan máig a legszebb magyar buszként emlegetik, a konstrukció azonban a fővárosban nem vált be, de az ország többi részén lehetett ezzel a típussal találkozni. A hetvenes évek buszközlekedését nem csak Budapesten, de ország-, sőt világszerte is a mindenki által megszokott buszok, Ikarus 200-as szériája határozta meg. Ezek az örökéletű darabok mai napig járnak Budapest útjain. Ami ma lelakott és elavult, az akkoriban csúcstechnológiának számított. A gyár mérnökei a családelvűséget tartották szem előtt, azaz a gyártott, különböző busztípusok minél több alkatrésze legyen mindegyikbe beépíthető. Ez legjobban

a karosszériaelemeken látható, külsőre egyforma buszok közlekedtek városban és országúton is az Ikarus emblémájával. Az eredmény egy olcsón, nagy sorozatban gyártható buszcsalád lett. A városi buszokat automata sebességváltóval szerelték. Kísérleteztek dupla csuklós prototípussal is (22,5 méter hosszú és 229 személy szállítására alkalmas), de a nehézkes menetdinamikája miatt a sofőrök nem szerették, ezért nem került sorozatgyártásba, habár az utasok tetszését elnyerte az impozáns jármű. Azt, hogy ezek a buszok az örökkévalóságnak készültek, jól mutatja, hogy ma is számtalan közlekedik belőlük Budapest útjain, azonban lelakottságuk és az igények fejlődése (legyen alacsonypadlós és környezetkímélő) miatt indokolt a folyamatos leselejtezésük. Helyettük érkeztek külföldről használt buszok, de az elmúlt években több vonal üzemeltetése ki lett adva alvállalkozóknak (VT-Arriva Kft., Volánbusz Zrt. és T&J Busz Projekt Kft.), akik korszerű járműparkjaikkal emelik a fővárosi buszközlekedés színvonalát. Külön érdekesség, hogy immár Budapesten található a világ legnagyobb hibridbusz-flottája, 28 db dízel-elektromos jármű teljesít szolgálatot a forgalmasabb vonalakon. Szintén újdonság, hogy a BKV úgynevezett PKD (partially knocked down kit) buszokat vásárol: a gyártó félkész terméket szállít, amelyet az üzemeltető fejez be és alakít saját arculatára. Ilyen módon sikerült elérni, hogy több évtized elteltével ismét új Ikarus buszokat láthatunk az utakon. Ez volna röviden száz év története, és reméljük, hogy a buszozás fejlődése követi az elmúlt pár év pozitív tendenciáit.


Múzeumtúra – újratöltve Szépművészeti Múzeum

A tavalyi utolsó számban úgy köszönt el ez a rovat, hogy nem tudtuk, hogy megéli-e a következő évet. Jelentem, újra itt vagyunk, ezúttal a Szépművészeti Múzeumról olvashattok rendhagyó beszámolót, de ne szaladjunk ennyire előre. Zsolti

Nem tudom Kedves Olvasó, hogy intéztél-e már ajándékjegyet interneten, ezen belül olyat, amellyel magad foglalhatod le a megfelelő időpontot. Az ötlet (hogy Dr. Kerényi György Tanár Urat idézzem) pompás, ám a kivitelezés gyanús... Pontos időpontra kellett jelentkezni, ám ez milliónyi próbálkozás után is nehezen ment, na de sebaj, sikerült. Arra vártunk, hogy legalább vörös szőnyeggel fogadnak az adott időpontban, de igazából ott nem foglalkoztak ezzel, sőt velünk se nagyon. Ilyen körülmények között léptünk be a Hősök tere bal oldalán méltóságteljesen magasodó, impozáns épületbe, amely Schickedanz Albert és Herzog Fülöp tervei alapján készült 1900 és 1906 között. A múzeum gyűjteménye több részre tagolódik, de az időszakos kiállításaik talán több látogatót vonzanak. Az első tárlat, amit megnéztünk, annak a Jörg Immendorfnak a festményei, aki a II. világháború utáni német művészet egyik alakja. A nyugat-német festő sokat foglalkozott a napi politikával, a társadalommal, az ország megosztottságával, több propagandaalkotást készített, de emellett harcosan lázadt, szervezkedett a fennálló rendszer ellen. A véleményem, hogy modern művészetért rajongó terméktervezők ki ne hagyják, mindazonáltal klasszikus művészetet kedvelő gépészmérnökök messze kerüljék el Immendorf alkotásait. A Rembrandt és a holland arany évszázad festészete című időszaki kiállítást igencsak reklámozták a városban, a kedvenc 4-6-os villamosunk oldalán is ott figyelt a festő önarcképe hívogatván minket a múzeumba. Egyszerű hallgató azt gondolja, hogy akkor tele lesz híresebbnél híresebb

forrás: www.hu.wikipedia.org; www.szepmuveszeti.hu

Rembrandt alkotásokkal, azonban ez nem igaz. A 170 festményből 20 kisebb volt a festőóriásé, a többi kb. száz más holland művésztől származik. Ez igazán nem hangolt le minket, mert nem tudtuk előre (óh, édes tudatlanság), így nagy izgalommal vártuk a Rembrandt képeket, ám csak két híres önarckép köszönt vissza ránk testközelből. Viszont a tárlatnak hála, részletesen megismerhettük Németalföld felemelkedését, virágzását, az ott művészeti irányzatként uralkodó portréfestészetet. Ez a festőknek megélhetési forrást biztosított, az arisztokráciának viszont státuszszimbólumnak számított, hogy a falon lógjon az egész család arcképe. Rembrandt azt az újítást hozta ebbe a műfajba, hogy modelljei jellemző tulajdonságaikat rávitte a vászonra egy finom mozdulattal, egy kis tárggyal, egy szempillantással. Emellett érdekes, hogy ipartestületek, céhek, tiszti csapatok az egyesület tagjait megfestették egy hatalmas portrén, és ha valaki meghalt vagy felvételt nyert, akkor egyszerűen átfestették a képet. Igaz, egy idő után már elég furcsa képek lettek… A holland aranykor tagjai ezen kívül dús csendéleteket is festettek egzotikus gyümölcsökkel, amik akkor igazán kuriózumnak számítottak. A vallásos festészet is virágzott ebben az időben Németalföldön. A protestánsok nem engedték a templomaikba a szentképeket, így azok az otthonok falára szorultak, de a monumentális katolikus oltárfestészet is nagy szerepet játszott, ezek miatt rengeteg ó- és újszövetségi jelenetet örökítettek meg a művészek. A tárlat végén még ízelítőt kaphattunk a tájfestészetről, majd egy akklimatizáló kapun át távozhattunk a hollandoktól. Az állandó kiállítás olasz, spanyol, német és holland művészek képeit mutatja be sok, hosszú termen keresztül. Szerintem kevesen tudják, hogy őriznek itt Tiziano, Tintoretto, Raffaello, El Greco, Velázquez és Goya alkotásokat is. Nagyon szép festmények függenek itt a falon, ám a két időszaki kiállítás ámulatba ejtő sokasága kivette az energiánkat ahhoz, hogy ezekben a termekben is tökéletes koncentrációval haladjunk végig. Az írás elején említettem, hogy rendhagyó lesz a beszámoló, mert Kedves Olvasó mire ezt az újságot a kezedben tartod, már rég egy festmény sem lesz a múzeumban, hiszen 2015. február 15-én bezárta kapuit a Szépművészeti. A legszebb, legértékesebb festmények a budavári Magyar Nemzeti Galériában kerülnek kiállításra, míg a múzeum várhatóan 2017-én végén lesz újra látogatható, de ismerve a hazai viszonyokat, én ezt nem venném készpénznek.


Interjú Tibi atyával Kedves Gépészek! A Káté csapata ebben szemeszterben egy kisebb ajándékkal kedveskedik Nektek. Interjút készítettünk csak a Ti kedvetekért egy csodálatos elmével, amely minden nap ragyog, akire minden percben felnézünk, aki minden pillanatban megoszt valami vidámat velünk: TIBI atyával! Zsolti

Hogyan élted meg, amikor eredeti szolgálati helyedről, Máriakálnokról át kellett költöznöd humbákfalvi parókiádba? Kicsit csalódott voltam, hiszen nem számítottam rá, hogy ilyen ellenérzéseket váltok ki a polgármesterasszonyban. Nem nagyon vacakoltunk, a Kalányos fivérek vándorcirkuszára felpakoltuk a főbb italkészleteket, a maradékokat megittuk, és kivonultunk a pusztába. Ott aztán a kitűnően válogatott szakemberekkel egyből gyorsan felépíthettük a közösséget, és később magát az egész falut is. Kórházat elfelejtettünk építeni, de aztán rájöttünk, hogy a pálinka mindenre gyógyír.

Kedves Tibi atya! Mikor léptél először a nyilvánosság porondjára? Pontosan emlékszem a napra, hiszen az összegyűjtött borosüvegek árából, illetve a szomszéd áthullott almájának eladásából vettem egy számítógépet. Akkor, két éve regisztráltam egyből a facebookra, mert a kocsmai ivócimborák már unták a sok hülyeséget, így ismeretleneket kezdtem el traktálni velük. Honnan jött az ötlet, hogy a bor, a fröccs és a pálinka apostolává válj Stephen Valenta képével? Egész életemet végigkísérte az italozás, a szakmai kapcsolataimra is onnan tettem szert. Mármint a kocsmából. Így szerettem volna hirdetni a nyájnak a minőségi alkoholfogyasztás fontosságát, hiszen nem túl egészséges Kazán Gábor kardántengelyből és fagyott gépzsírból főzött párlatát fogyasztani… Gondoltad volna, hogy a pár száz fős falusi egyházközséged 620 ezressé nője ki magát? Semmiképpen se számítottam ekkora rajongótáborra. Ha mindenki egészségére meg szeretnék inni egy fröccsöt, akkor az már legalább két napot elvenne az életemben, viszont utána 2 évig másnapos lennék.

Sokat hallani a Kalányos és a Lakatos családok tevékenységéről Humbákfalván. Milyen a közbiztonság a faluban? Kint mernéd hagyni például a biciklit a kocsma előtt, Atyám? A közbiztonságra a körzeti meghízottunk vigyáz, aki kitűnően végzi a feladatát. A múltkor is kihívták egy kocsmai verekedésre őt, aki körülbelül 5 másodperc alatt kiért a helyszínre, még a hányást is abbahagyta a budiban. A biciklim pedig már 3 hete a poharazó előtt van, mert általában olyan gatyarészegen tántorgok haza, négykézláb meg még nem tanultam meg tekerni rajta. Hogy áll a humbákfalvi űrprogram az alkoholtartalmú csillagködbe? Humbák Feri tévedésből valóban a kocsmában vásárolt rakétákat a valósak helyett? Valóban félreértette az utasításokat, de saját bevallása szerint ettől is eljuthat a csillagok közé az ember. Mondjuk


Tudtad-e?

az kell hozzá, hogy 25 darab után a csepelével beletekerjen a pajta oldalába… Szóval nem túl jó az esélyünk a világűr meghódítására, hacsaknem Feri a rakéták üvegéből nem tud főzni valami ütős páleszt. Lehet-e bővebbet tudni a falu ifjú lányairól, akik a Fröccskocsma dekorálásában is segítettek? Gondolok itt pl. Szalonnás Piri lányára és a ministránsokra. Mi is csak annyit tudunk róluk, amit ők mondtak. Annyi biztos, hogy üldözési mániájuk van, mert a zuhanyzójuk kulcslyukát is betömködték, és a rejtett kamerákat is észrevették a budin. Mindenesetre a kocsma felújításakor el kellett hozni a fogorvostól pár nyálszívót, és felváltva helyeztem a bámuló emberek szájába… Néha csak úgy cikáznak be a hírek a parókiára, mint egy hírügynökségbe. Mi a Tibi Press titka? A naprakészség, valamint a kellő mennyiségű alkohol. Az ital ugyanis szabaddá engedi az újságírók fantáziáját, így aztán bármilyen összeesküvést képesek leleplezni néhány deci segítségével! Ez az úgynevezett foknyomozó újságírás. Humbákfalva egyetemistái, Tunya és Kukker is a Te nyomásodra kezdték el tanulmányaikat? Valóban, mondtam nekik, hogy ne legyetek hülyék, fiaim, mert ha hülyék lesztek, akkor nemcsak hülyék lesztek, hanem hülyék. Vagy valami ilyesmit. Aztán hazavitettem magam velük a kocsmából, mert későre járt már. Amúgy nagyon jó fej, értelmes gyermekek ők, és a boromat se dézsmálják meg! Ma már nemcsak a parókián mérnek fröccsöt, hanem az Erzsébet téri Fröccskocsmában is. Ezt mi indította útjára? Úgy gondoltam szükség lehet a való életben is egy helyre, ahol összefuthat a nyáj pár pohárkára. Szerencsére szorgos ministránsaim idén nyáron –a tavalyihoz hasonlóan- ismét végigvonulnak majd tavasztól-őszig a fesztiválokon, hogy a Tibi atya Fröccsöntővel a nyájhoz eljuttathassák azt a bort, amit nem ittam meg, mert sok volt a savam.

Tibi atya eredeti képe Stephen Valenta amerikai ferences szerzetest ábrázolja. Tibi atya eredeti szolgálati helye a Győr-Moson-Sopron megyei Máriakálnok volt, azonban a falu polgármester asszonya a település rossz hírének keltése miatt rendőrségi bejelentést tett, erre Tibi atya Humbákfalván kapott fröc�csöntőmesteri kinevezést.

Mit gondol Tibi atya a világbékéről, az abortuszról, a kihalóban lévő kereknyergű patkósdenevérekről? A világbéke akkor jöhet el, amikor mindenki anélkül hívja meg a másikat egy fröccsre, hogy utána visszavárná azt. Ha jól számolom, ez úgy 6500-ban érkezhet el. Az abortuszról nem nyilatkoznék, mert lehet az anyám is olvassa majd ezt az interjút, észbe kap, és jól elver sodrófával. A kereknyergű patkósdenevér meg fúj. A gépész nyájad a fröccs mellett igen kedveli a kevertet is, ezt lehet kapni Humbákfalván? Természetesen, az édes nedűt előállítottuk egyszer parkettalakkból és légypapírból, bár nem olyan jó, mint az eredeti. De ha a mérnökhallgatók felém járnak, mindenképpen kóstolják meg, maradandó élmény lesz! Melyik fröccsarányra esküszöl, Atyám? A kampófröccs a kedvencem, ez 5 deci bort tartalmaz, és egy leheletnyi szódát. Így lehet spórolni Földünk egyik nagy kincsével, a vízzel! Mit üzensz a gépész nyájadnak? Csupán azt, hogy fogyasszanak ugyanannyit mint eddig, mert egy-egy estén még én is leizzadok attól a mennyiségtől, amit bevernek. Valamint nyaraljanak itthon, hiszen a Balaton a magyar tengely! A Kármánban találkozunk minden február 30-án, 4 liter dankópista után, a 9 és ¾-ik vágánynál! Köszönjük szépen!


Fröccs!!! Ahogyan azt Tibi atyától is olvashattátok, ő a kampófröccsre esküszik, de vajon Ti mire? Talán nem hálás feladat a gépészeknek bemutatni eme nemes (?) italt, ám én most mégis fényt próbálok vegyíteni az eredetére, a klasszikus arányokra, és az esetlegesen kevésbé ismert kuriózumokra. Zsolti

Repüljünk vissza az időben a reformkori Magyarországba, egészen pontosan 1842. év október havának 5. napjára, amelyről a korabeli meteorológiai jelentések igen májporzó, borrózsás időről számoltak be. A helyszín Fót, vagyis inkább –feltehetőleg - egy Fót melletti pincesor, ahol Fáy András közéleti személyiség szokásaihoz híven több neves barátját szüretre invitálta, nem látván jobb lehetőséget, miként töltse el ezt az unalmas októberi szerdát (akkor még nem volt holmi Drönk). Viszont azt ő sem gondolhatta, hogy olyan esemény zajlik a portáján, ami megannyi egyetemistának, fiatalnak megszínesíti egy estéjét, az életét, esetleg vécékagylóját. A vendégek közt volt az a Jedlik Ányos bencés szerzetes, aki feltalálta a szódavíz nagyipari felhasználásának lehetőségeit. Egy baj volt csupán vele, hogy nem volt hordozható a dolog, azonban ez a kiváló ember egy szódásüveggel rögtön enyhített a helyzeten, és ezt magával is vitte a fóti szerdai poharazgatásra. Hogy a bor erősségét enyhítse, a szódásüvegből spriccelt egyet a pohárkába, és az így kapott italt spriccernek nevezte el. Azért nem olyan rosszfejek ezek a szerzetesek! És akár itt vége is lehetne a sztorinak, azonban a cimborák között ott volt Vörösmarty Mihály is, akinek nem tetszett ez a németes kifejezés, és a szóda üvegből távozásának hangja alapján fröccsnek keresztelte el a hűsítő italt. Sőt, még rögtön aznap papírra vetette Fóti dal című költeményét, amelyben ezt írja tanúbizonyságul: „Fölfelé megy borban a gyöngy;/Jól teszi.” Ezt a szomjunk enyhítésére buzdító költeményt minden gépész kollégának szíves figyelmébe ajánlom! Most pedig vizsgáljunk meg néhány klasszikus arányt, szigorúan csak elismert, világhírű fröccs sommelierek véleményét tolmácsolva.

Kisfröccs

A vidéki sokadosztályú vendéglátóhelyek koronázatlan királya, amit főleg kis anyagköltségének (1 dl bor, ugyanennyi szóda hozzá) köszönhet, így ideális a kisnyugdíjasok pénztárcájához is. A szomjunkat nem fogja eloltani a maga szumma 2 decijével, de bemelegítésnek akár… Nem a semmiért nevezik még tréfának vagy füttynek, amely nevet maga József Attila adta neki, ugyanis egy füttyre le lehet hajtani.

Nagyfröccs

2/1, fröccs, húzás, hajtás neveken is ismert, a XI. kerületben gyakran előforduló állatfaj, főként az esti órákban aktívak, nem összetéveszthető a fehér műanyagpohárban való tálalásról. A húzás elnevezés egyébként neves írónktól, Móra Ferenctől származik, aki szerint „Húzás ide a gallér mögé”. Nézzük meg a fordítottját is, amely a közismert hosszúlépés névre hallgat. Állítólag nevét a fogyasztók szervezetében fellépő élettani változásokról kapta, bár akkor bevezetném a színesásító fröccsöt is…

Házmester

Ahogy még az Illés együttes 1974-ben a Kéglidal című számukba énekelte: „Nem szól ránk a házmester”. Nem is szól, hogy eleget ittunk már belőle, és könnyen, alaposan át lehet esni a ló, vagy a házmester másik oldalára. Inverz párja a 2/3-as viceházmestert, amely az ő helyettese (mint ahogyan azt a latin neve is mutat). Ide szeretném sorolni a polgármestert, - lévén, hogy arányaikban megegyeznek - amely itt minden politikai felhangtól mentes kifejezés, mert a 6/4-es bor/szóda arányt takarja, és természetesen az alpolgármester a fordítottja.

Háziúr

Nincs vége a lakóépületek alkalmazottainak, ez éppen egy 4/1-es kivitel, amely üzemanyaggal bizony már könnyebben el lehet sepregetni az udvari avart. Bivalycsókként és nagyházmesternek is becézik. Ennek is van inverze, amely kisházmesterre, lakófröccsre vagy akár sportfröccsre is hallgat, ám brit tudósok szerint nincs kimutatható összefüggés a 100 méteres férfi síkfutás világcsúcsának javulása és a magyarországi sportfröccs fogyasztás között.

Krúdy-fröccs

Még egy tiszteletreméltó ember, aki hozzásegítette a világot egy újabb arányhoz. A Kéhli-vendéglőben termett ez az 9/1-es ital, ugyanis itt volt törzsvendég ez a pompás irodalmár. Már mondani sem kell, hogy szomorú módon létezik inverze is. Elnevezései jól kifejezik az egészséges közhangulat véleményét: sóherfröccs vagy kukamosó.


Focis fröccsök

Puskás-fröccs, mint a hősi 6:3 megörökítője az italozási kultúrában. Köszönet érte az Aranycsapatnak! Az előrelépés c. fröccs, sajnos már kevésbé szívmelengető, ugyanis ez Egervári Sándor egykori szövetségi kapitány szájából hangzott el a Hollandia elleni 8:1-es vereséget követően. Sajnálatos módon ennek nincs inverze, bárcsak mi múlnánk felül ilyen arányban a narancsosokat! Cserébe viszont 8 deci bort jelent, amivel szebb, boldogítóbb dolgokra is lehet gondolni.

XL-fröccsök

Az itt következő három fröccs már nem a kulturált és mértékletes alkoholfogyasztásról szól, úgyhogy szerkesztőségem nevébe mélyen elhatárolódok tőle. A kőműves fröccs 25/5-ös arányával magyarázatot adhat sok ferde falara és hullámos járdára. A lámpás 15/5-tel 2 liter italt jelent, ami ideális lehet egy kiürült PET-palackba, bár nem akarunk tippeket adni. A csatos pedig a 10/5-tel hasonló módon végezheti. A fenti történet a fröccs eredetéről valószínűleg csak egy részigazságokon alapuló legenda, amely Hegedűs Géza irodalomtörténésztől származik, ám azt nagyon szépen bemutatja, hogy mekkora elmék dolgoztak össze eme majdnem tökéletes ital megalkotásán. Aki még nem adta fel az olvasást, az megérdemeli, hogy megtudja, hogy csak egy kiszínezett történetet hallott.

Teszt Írjátok a következő elnevezések mögé, hogy mit, milyen arányban tartalmaznak (segítség: nem csak borra és szódára szabad gondolni, hanem mindenre, ami folyik). A helyes megfejtők között kisorsolunk néhány kört, amit mi fogunk meginni a Ti egészségetekre! Kis/Nagyvadász: Maci fröccs: Postásfröccs: Újházy-fröccs: Katalizátoros VBK (KVBK): Vidéki: Káté koktél:

Ezt azokra, akik végigolvasták ezt az írást! Egészségetekre!


Aranycsapat Grosics – Buzánszky, Lóránt, Lantos – Bozsik, Zakariás – Budai II, Kocsis, Hidegkuti, Puskás, Czibor. Dávid

Ezt a tizenegy nevet kívülről fújják a nagyszüleink, akik televízión, vagy rádión követték Szepesi György kommentálásában a magyar aranygeneráció mérkőzéseit. Ez a tizenegy név verte körbe nem csak Európát, hanem a világot is. Ez a tizenegy ember minden magyar számára több volt egyszerű halandóknál. S mégis, ez a tizenegy név már újra együtt van. 2015. január 11-én elhunyt Buzánszky Jenő, az Aranycsapat utolsó élő tagja. Halálával megszűnt minden, ami még testközelben emlékeztette a magyar futballvilágot arra, hogy egykoron volt egy olyan csapatunk, amely a világ futballnagyhatalmait oktatta a pályán, s amely a játék puszta szenvedélyéért és a hazájáért futott ki minden mérkőzésre, s amely hírét vitte Magyarországnak a világba. Mostantól igazi legendái ők nem csak a magyar futballnak, de az egész országnak, így ezen apropóból nézzük is végig, mitől lettek ők igazi Aranycsapattá.

Aranycsapat

Kezdjük a számokkal: az Aranycsapat kerete 1950-től 1956-ig játszott együtt a fent említett összeállításban Sebes Gusztáv irányításával. Érdekesség, hogy az ilyen néven elhíresült kezdő tizenegy mindössze négy mérkőzésen (Olaszország, Svédország, Anglia, Ausztria) ellen futott ki ilyen összeállításban, s egyetlen egyszer sem játszott végig mérkőzést változtatás nélkül. Illik megemlékezni természetesen azokról is, akik gyakran csereként beszállva tettek hozzá a sikerekhez, így Sándor Károly, Kovács Imre, Tóth II József, Tóth Mihály, Börzsei János, Dalnoki Jenő, Kovács József, Szojka Ferenc, Csordás Lajos, Szusza Ferenc, és Várhidi Pál is büszkén nevezheti magát a Csapat tagjának. Az Aranycsapat az 1950. június 4-én a lengyelek elleni 5:2-es győzelemmel kezdődően 32 mérkőzésen át, egészen az emlékezetes 1954. július 4-i berni vb-döntőig veretlen maradt. Összességében pedig 74 mérkőzést játszott ilyen összeállításban a válogatott, ezeken 55 alkalommal győzött, és a 12 döntetlen mellett mindössze 7 vereséget szenvedett. Puskásék két aranyérmet szereztek: az elsőt 1952-ben a helsinki olimpián, ahol a döntőben Jugoszláviát verték meg 2:0-ra, a másodikat az 1948-53 között tartó úgynevezett Európa Kupában, ahol öt csapat mérkőzött körmérkőzéses rendszerben. A Népstadion (mai Puskás Ferenc Stadion) legtöbb nézője is az Aranycsapat mérkőzésére volt kíváncsi: a Magyarország-Ausztria mérkőzést 104 000-en tekintették meg a helyszínen. Csak összehasonlításképp: a magyar válogatott tavalyi, Albánia elleni mérkőzésén mindössze 3000 szurkoló foglalt helyet a Puskás Stadionban.

Minden ország behódolt

Az Aranycsapat már említett olimpiai győzelmén kívül legnagyobb sikerét 1953. november 25-én Londonban, a Wembley stadionban aratta: azt az angol válogatottat győzte le az azóta az évszázad mérkőzéseként emlegetett mérkőzésén 6:3 arányban, amely csapatot saját pályáján addig egyetlen európai csapat sem tudott megverni. Ezen a mérkőzésen született Puskás Ferenc talán leghíresebb gólja, Szepesi György szavait idézve: „Puskás elhúzza Wright mellett a labdát, ballal lő, góóól! Az évszázad mérkőzésén az évszázad legszebb gólja!” A „visszavágóra” 1954. május 23-án került sor, azonban az angoloknak ebben sem volt sok köszönet: Kocsisék 7:1-es kiütéssel küldték haza a futball feltalálóit. De az angolokon kívül a magyarok legyőzték többek között Csehszlovákia (1950.04.30. eredmény: 5:1), Olaszország (1952.07.21, eredmény: 3:0), és Svédország (1952.07.28. eredmény: 6:0) csapatát is.

A svájci világbajnokság

A helsinki olimpia megnyerése után az Aranycsapat esélyessé vált a következő, 1954-es világbajnokság megnyerésére. A Sebes Gusztáv irányította csapat ennek megfelelően kezdte a világbajnokságot: a csoportját hibátlanul, +14-es gólkülönbséggel nyerte meg. Első mérkőzésén Dél-Koreát 9:0-ra, míg a másodikon az NSZK-t 8:3-ra győzte le Magyarország. Egyetlen csapat sem tudott ilyen meggyőző teljesítményt nyújtani, a mieink után Uruguaynak volt a legjobb gólkülönbsége a csoportban: +9-es. 1954-ben csupán 16 nemzet képviseltette magát a világbajnokságon, így a csoportmérkőzések után a negyeddöntők következtek, ahol Magyarország 4:2 arányban legyőzte Brazíliát, többek között Kocsis duplájának köszönhetően. Az elődöntőben az előző körben Angliát búcsúztató Uruguay következett, azonban Puskáséknak


nem okozott gondot az újabb latin-amerikai ország: ismét 4:2 arányban diadalmaskodtak, Kocsis ezen a mérkőzésen is két találatot jegyzett, mindkettőt a hosszabbításban. Ezután következett a világbajnokság döntője Bernben, ahol minden túlzás nélkül a magyar labdarúgás legfájóbb vereségét szenvedte el válogatottunk. Hiszen az ellenfél az az NSZK (Német Szövetségi Köztársaság) volt, amelyet a csoportban 8:3-ra kiütötte az Aranycsapat. A döntőben is ott folytatták a magyarok, ahol a csoportban abbahagyták: Puskás és Czibor góljaival a 9. percben már 2:0-ra vezetett az Aranycsapat, ezután azonban megtörtént a tragédia. Az a tragédia, amelyet azóta nem tud feldolgozni senki, s amely vereség mögé bújik el még ma is sok szurkoló és labdarúgó. Tény: az Aranycsapatot követő néhány évtized még örömet hozott a magyar szurkolóknak, de utána beköszöntött a magyar labdarúgásban valami megmagyarázhatatlan süllyedés, amely azóta is tart, és ebből a gödörből nem kászálódik ki egykönnyen az ország futballja. Mint ahogy nem dolgozta fel a vereséget senki, aki pályára lépett a berni döntőben, vagy akár csak nézte, rádión hallgatta, vagy csupán hallott, olvasott róla. Történt ugyanis, hogy Rahn és Morlock góljaival a világbajnoki döntő 19. percében már 2:2-es állást mutatott az eredményjelző. A 84. percben Rahn újabb találatával 3:2re vezettek a németek, erre azonban hiába válaszolt Puskás, a gólját les miatt érvénytelenítették. A végig szakadó esőben, 64 000 ember előtt süllyedt el keserűségében az Aranycsapat, s habár nem voltam ott, a lefújást követő hangulatot a szózat egyik versszakával tudom elképzelni: „S a sírt, hol nemzet süllyed el, népek veszik körül, s az ember millióinak szemében gyászkönny ül.”

Számunkra világbajnokok

Hiába szenvedtek vereséget, azóta nincs ember - akár magyar, akár nem -, aki ne ismerné el: az Aranycsapat volt korának legjobb labdarúgó-válogatottja. De hát a futballban sem mindig az nyer, aki a legjobb. Az elbukott döntő után tört ki a Rákosi-rendszer első spontán tüntetése, a játékosok pedig szinte bujkálva kényszerültek hazajönni. Grosics Gyula, a csapat kapusa 2006-ban így nyilatkozott a Blikknek: „Azóta is képtelen vagyok megemészteni a németektől a vb-döntőben elszenvedett három-kettes vereséget. Az angolok elleni győzelmünket egy nemzet ünnepelte, ez a szerencsétlenség az egész életemet beárnyékolja, ma is megkönnyezem.” Szinte érthetetlen az akkori világbajnoki ezüst után érzett fájdalom annak a fényében, hogy a mai magyar válogatott tagjai milyen büszkén nyilatkoznak egy Kazahsztán ellen aratott győztes barátságos mérkőzés után, s hogy mekkora örömöt okoz a magyar szurkolóknak egy Románia ellen kiharcolt döntetlen. A cikk témája azonban mégsem az akkori és a mai válogatott összehasonlítása, hiszen elbúcsúztunk az Aranycsapat utolsó élő tagjától is, így immár tizenegy legenda maradt, akik példaként kell, hogy szolgáljanak minden labdarúgónak, aki pályára lép címeres mezben; akik megmutatták, hogy kis országként, kis pénzből, de óriási szívvel, egymásért játszva bárkit le lehet győzni. Addig is megmaradnak Aranycsapatnak, mi szurkolók, pedig várjuk az újabb nemzedéket, akik képesek lesznek megközelíteni azt a futballt, amit ők játszottak, vagy legalább azt az alázatot, szenvedélyt és pimaszságot, amelyet tizenegyen Magyarországért játszva kivittek a pályára. Azt hiszem, Ők is ezt kívánnák.


Amerikai meló - interjú Gál Bernadett, másodéves Matematika BSc hallgatót és Petró Bálint, negyedéves Mechatronika MSc hallgatót kérdeztünk, akik egy, illetve két alkalommal voltak az USA-ban táboroztatni. Lilla&Zsolti

Káté: Nem féltél egyedül belevágni ebbe a külföldi nyári munkába? G.B.: Nem, mert kalandvágyó vagyok. És főleg, mert a nővérem is részt vett már ezen a programon nem is egyszer. Sok jó emlékkel jött haza, és a megterhelő munka ellenére többször is szívesen visszatért a jó társasághoz. Az ő élménybeszámolói alapján tudtam, hogy minden áron ki akarok én is jutni, és erre a tavaly nyáron lehetőségem is nyílt. P.B.: Tényleg nagy falatnak tűnik egy ilyen kaliberű kalandot bevállalni, de a kihívás is az egyik vonzereje a programnak. Ugyanakkor nagy biztonságot ad, hogy egy ügynökségen keresztül mész ki - hiszen így tudod, hogy sokan mások már végigcsinálták, marha jól érezték magukat, és te sem mész egyedül. A Camp Leaders ügynöksége még 0-24 órás segélyvonalat is biztosít az USA-ban a nyár során, ha minden kötél szakad, aggodalomra tehát semmi ok! Káté: Mennyi időt dolgoztál az ügynökségen keresztül és hol? G.B.: 10 hetet töltöttem New Hampshireben (USA), de a szünnapokon heti egyszer a táborból elvittek minket más államokba is. Ezen felül minden este szabad kijárásunk volt a szomszédos városba. Sporttáborban voltam, ahol nagyon figyeltek az egészséges életmódra, a táplálkozás terén is, főként az adagokat tekintve. P.B.: 2013 nyarán utaztam ki Kaliforniába. Egy San Franciscóhoz közeli táborban dolgoztam kicsit több mint két hónapon át, és mivel hatalmas élmény volt, 2014-ben ismételtem ugyanott. Sőt, magánúton pedig éppen most jelentkeztem egy kanadai táborba.

Káté: Mi volt a feladatod? Maradt szabadidőd? G.B.: A konyhán dolgoztam, mint felügyelő, az én felelősségem volt, hogy mindenkinek időben és ugyanakkora adag étel jusson, emellett én rendszereztem a beszállított alapanyagokat és élelmiszereket a raktárakban, hűtőkamrákban. A többi dolgozót munkáját is én ellenőriztem, biztosra kellett menni, hogy minden rendben folyjon. A hiányosságokat nekem kellett korrigálnom. Mint már említettem, a heti egy szabadnapon utaztattak minket, ám a tábor leteltével, augusztus végén, még egy egész hetem maradt, hogy felfedezzem a Keleti-partot. Ez az élmény minden munkaóráért kárpótolt. P.B.: Foglalkozásvezető felügyelő (program counselor) voltam. Ez azt jelenti, hogy a napi beosztás szerint sportfoglalkozásokat vezettem (falmászás, íjászat, kenu), egyébként pedig a közvetlenül hozzám beosztott 10-15 gyerkőccel voltam. A szabadidő leginkább csomagokban érkezett: napi két óránk volt elintézni minden személyes dolgot (beleértve a zuhanyt és néha még a vacsorát is), illetve turnusváltáskor volt olyan másfél nap, két éjszaka szabad, amikor el is lehetett hagyni a tábort, hogy újraindítsa magát az ember. Káté: Megosztanád velünk a legkedvesebb élményedet? G.B: A sok jó közül talán azt tudnám kiemelni, amikor a tábor utolsó hetében egy ott dolgozó amerikai elvitt minket a motorcsónakján, hogy felfedezzünk pár közeli szigetet. Az óceán vizében fürödtünk, a csónakon napoztunk, majd egy kellemes vízparti vendéglőben megvacsoráztunk. Visszafelé a naplementében szeltük a habokat, még én is vezethettem a csónakot pár percig. Felejthetetlen élmény volt! P.B.: Hú, melyiket mondjam! Egyik legélvezetesebb időszaka a tábornak számomra az ott alvós hétvége volt. Turnusváltáskor a duplázó gyerekek maradnak hétvégére, és erre a kisebb - 40-60 fős - csapatra kellett vigyáznunk. Egyik ilyen alkalommal a tábor fedett szabadtéri színpadán aludtunk - gyakori a kint alvás. Egy jégkorongos filmet néztünk lefekvés előtt (Kaliforniában, ahol sosem láttam esőt sem), majd másnap reggel a színpad melletti betonpályán korongoztunk, és csak utána mentünk csobbanni a medencébe. És ezért még fizetnek is! Káté: Sikerült más nemzetbeliekkel barátságot kötni? Mai napig tartjátok a kapcsolatot? G.B.: A legjobb kapcsolatom két lengyel és egy holland lánnyal alakult ki. A nap majdnem minden percét együtt töltöttük, elképzelhetetlen volt a tábor végén, milyen lesz majd egymás nélkül. Végül így fél év után hozzászoktunk,


STD-k de napi szinten tartjuk a kapcsolatot. Összejövetelt is tervezünk a közeljövőben. Az ott dolgozó magyarokkal viszont majdnem heti rendszerességgel összejárunk, hogy felelevenítsük az emlékeket. P.B.: Számtalan nemzet képviseltette magát a táborunkban, így most már elmondhatom, hogy a világ szinte minden tájáról vannak barátaim. Főleg brit és kaliforniai emberkékkel tartom a napi kapcsolatot, és fantasztikus, hogy egy-két angol, szlovák vagy lengyel arc is ellátogat Budapestre félévenként. Az pedig igazán szürreális volt, mikor a Déli pályaudvarnál vettem fel előbb új-zélandi, utána pedig kaliforniai kollégámat. Káté: Milyen tapasztalatokat szereztél, amelyek később is hasznosak lehetnek? G.B.: Egyértelműen az angol nyelv magasabb fokon való elsajátítása. Valamint egy kis spanyol, a mexikói és columbiai munkatársak által. Sok kulturális élményben volt részem és megtanultam könnyen kiismerni magam egy idegen nagyvárosban. P.B.: A nehézsége - és a szépsége! - a táborvezetésnek az, hogy rengeteg szerepben kell helytállnod egyszerre: sportoktató, csoportvezető, szervező, hangulatfelelős, testvér, barát, apa/anya és még sorolhatnám. Felbecsülhetetlen emberi tapasztalatokkal gazdagodtam, emellett pedig kifogyhatatlan mesélnivalóval. A gyakorlati haszon is számottevő: megtanultam hotelszobát foglalni, repülőjegyet venni, teljesen idegen városokban tájékozódni. Az angoltudásomat pedig bebetonozta a több hónap anyanyelvi környezet, tényleg azonnal meg tudok szólalni itthon is egy váratlan szituációban. Káté: Kinek ajánlanád a programot? G.B.: Azoknak ajánlom, akik szeretnének világot látni és nyitottak más kultúrák iránt. Fontos, hogy ne legyen elveszett személyiség, mert nem garantált, hogy ismerősökkel tud kiutazni a nagy ismeretlenbe. A nyelvtudás is szükséges! És azoknak ajánlom, akik legalább egy napot dolgoztak már életükben, mert ha nem is kell belehalni, de azért megterhelő lesz a rendszeres koránkelés és teljesítés legalább napi 10 órában. P.B.: BME-seknek azt mondanám, hogy még az első vagy a másodév utáni nyárra tervezzenek be egy ilyen kalandot, mert később már szakmai gyakorlatra kell menni. Egyébként mindenkinek ajánlom, aki nem csak egy kicsit szeretne kimozdulni - valamint azoknak, akik inkább utazók, mint turisták. És egy tanácsot engedjetek meg: hülyeséget nem szabad csinálni, őrültséget muszáj! Káté: Köszönjük szépen!

Kötöny A következő cikk témája nem lesz szokványosnak mondható, sőt kifejezetten nevezhetjük tabunak is, de nem árt, ha egy kicsit a köztudatba hozzuk. Az STD egy angol mozaikszó, pontos jelentése „sexually transmitted diseases”, ami gondolom, nem szorul különösebb magyarázatra a magyar jelentését illetően. Az STD kifejezéssel nagyon sok betegséget illetünk, többek közt a HPV-t, a klamídiát, a trippert, de még sorolhatnánk őket meglehetősen sokáig. Természetesen nem célunk a betegségek pontos orvosi és biológiai bemutatása, hiszen nem orvosi szaklap vagyunk, de ugyanakkor – ahogy azt már az előbbiekben is megjegyeztük – szükségességét érezzük egy kis „felvilágosításnak”. Az internetnek köszönhetően ma már nagyon sok információt találhatunk a különböző nemi úton terjedő betegségekről, számtalan oldal foglalkozik ilyen témával, sőt léteznek olyan oldalak is, amelyek egy adott betegségre specializálódtak, így már rengeteg dolgot tudhatunk meg a különböző STD-k természetéről és megelőzésről is. (A neten található dolgokat azért nem árt fenntartással kezelni és tessék inkább szakorvoshoz fordulni gyanú vagy tünet esetén!) Sajnos ezekkel a nemi betegségekkel nagyon könnyedén találkozhatunk életünk során, sose higgyük azt, hogy „velem úgy sem történhet meg”. Szerencsére azonban a legtöbbjük kezelhető és maradandó egészségkárosodást sem okoz, feltéve, ha időben orvoshoz fordulunk vele. Fontos lehet azt is tudni, hogy bizonyos betegségek (pl.: HPV) teljesen máshogy viselkednek a női és a férfi szervezetben, így előfordulhat az is, hogy valakinél teljesen tünetmentes egy adott STD. Ekkor mondjuk azt, hogy az illető csak hordozza a betegséget, mivel ő maga tünetmentes, így csak egy szűrés tudja kimutatni, hogy beteg. Apropó, szűrés. Na ez viszont egy kellemetlen folyamat a nők és a férfiak számára egyaránt, kezdve azzal, hogy miként adod elő a dokinak a „sztorit”, aztán maga a mintavétel sem olyan „hujjdejó” és végül az eredményre való várás sem tartozik a legnyugodtabb dolgok közé az emberi életben. Szokták azonban mondani, hogy a szexuálisan aktív embereknél a szűréseknek szinte kötelezőnek kéne, hogy legyenek, hiszen ezzel a kis szenvedéssel nagyon sok nagy szenvedést lehet megelőzni (független attól, hogy beteg-e vagy sem az illető). Van-e megfelelő védelem az STD-kel szemben? A legegyszerűbb védekezés nemi élet teljes megtagadása lenne, de még ez sem jelentene teljes garanciát és még az emberiség is kihalna. A legjobb az, ha nagy ívben kerüljük az egyéjszakás kalandokat, friss kapcsolatok esetén is mindig védekezünk, addig, amíg eljutunk a kellő bizalmi szintre, illetve ha nem váltogatunk sűrűn partnert, hanem tartós, monogám kapcsolattal rendelkezünk. Persze még ekkor is előfordulhatnak kellemetlen dolgok, de ekkor nem kell egyből arra gondolni, hogy a párunk hűtlen volt, ugyanis akár egy koszos kéz is lehet a „ludas”. Tehát nem árt az figyelmesség, de mindemellett azért ne legyünk paranoiásak sem, mert a túlzott óvatosság képes megmérgezni az egész életünket. Inkább csináljunk mindent ésszel és mértékkel, legyünk tájékozottak, illetve mindig őszinték a megfelelő időben. Akkor olyan nagy baj nem lehet.


Minden út Rómába vezet Olaszország fővárosa leírhatatlan szépséggel rendelkezik, a szó szoros értelmében minden utcasarkon található egy nevezetesség vagy gyönyörű épület. Négy napot ott töltve az ember kisebb hiányérzettel jön haza, a várossal nem lehet betelni, és az ínycsiklandozó ételek is hiányozni fognak. Néhány kisebb rossz dolog ellenére az élmény felejthetetlen volt. De kezdjük csak az elején! Lilla

Róma Lazio tartomány központja, 2,7 millió lakossal. Két fő nemzetközi reptere van, a Ciampino és a Fiumicino. A fapados járatok a Ciampinora érkeznek, így mi is ott szálltunk le, ahonnan közvetlenül egy viszonylag olcsó buszjárat bevisz a Terminihez, ami a legnagyobb közlekedési csomópont. Oda futnak be a nemzetközi vonatok, a város két fő metrója is itt találkozik, és megszámlálhatatlan busznak is a megállóhelye. Mondhatni innen bárhová eljut az ember, így érdemes a szállást a Terminihez közel foglalni. Első negatívumként már itt szembesültünk a rengeteg bevándorlóval, utcai árussal, akik elég gyakran megtalálják az embert, hogy vegyél tőlük valamit. Róma éghajlata elég esős, így ahogy kicsit is elkezd esni az eső, az árusok kirajzanak és szinte mindegyik esernyőt árul, míg melegebb időben, ha süt a nap, akkor pedig napszemüveggel bombáznak. Hamar meg lehet szokni, de eleinte furcsa, hogy az ember nehezen mond el egy egész mondatot, mert már valaki eladna neki valamit. Egyébként az első nemet tiszteletben tartják, és utána tovább állnak. A másik érdekes dolog az emberek közlekedési stílusa volt, a felszállók nem várják

meg, hogy előbb leszállj, és néha eléggé lökdösnek. A városközpontban szinte rohannak az emberek, hasonlóan Budapesthez, csak fokozottabb értelemben: még a pizzásnál is sorszámot kell húzni, különben sosem kerülsz sorra, mert ha türelmes vagy, valaki beelőz. Az autósok közlekedési stílusa is igen erőszakos, épp’ hogy megáll előtted mielőtt elütne, nem igazán udvariasak, de a gyalogosok is életüket nem féltve átrohangálnak az úton, szóval óvatosan. Hotelek terén eléggé pórul jártunk, egy híres nemzetközi oldalon foglalva kétszer vonták le a szállás árát, majd pár héttel az utazás előtt írták meg, hogy a hotelünk nyitva sincs, és banki úton igényeljük vissza a pénzünket, szóval ezzel is vigyázni kell. A második foglalt szállás, ahol ténylegesen fogadtak is minket, már gond nélkül zajlott, érdemes közvetlenül a hotelnak írni, és mindenképpen kérni egy hivatalos igazolást, és csakis utalni szabad, de sehol ne adjunk meg bankszámlaszámot. Az áraknak elég nagy szórása van, ha az ember alig tölt el időt a szobában, és reggeltől estig városnézésen van, tökéletesen megteszi egy olcsó kis hely, lehetőleg a Terminihez közel.


A város szinte bármely pontja megközelíthető valamilyen járattal, a három metró vonala is nagyon hosszú, és körbeöleli Rómát. Sokszor a busz nem ír ki semmit, hogy hol vagy és milyen megálló jön, így számolni kell, hogy hányadik megállónál szeretnénk leszállni. A Hop OnHop Off járatok menetrendjét is érdemes megnézni, egyáltalán nem drága az egynapos út, az ember ott száll fel és le ahol akar, és körbevisz a nevezetességek felé a városban, közben mesélnek a történelméről, a turistáknak megéri. Miket is érdemes megnézni? Nehéz lenne összefoglalni, rengeteg a látnivaló. A leghíresebb talán a Colosseum, ami most sajnos átépítés alatt van, és fel van állványozva, de így is gyönyörű, és a tárlatok látogathatóak. Körülbelül kétezer éve épült, és azóta is Róma jelképe a régi gladiátorviadalok színhelye. Metróval könnyen megközelíthető helyen van, a körülötte levő parkos rész is gyönyörű, az egyik legbékésebb hely a városban, leírhatatlan hangulata van napközben és este egyaránt. Amíg a Colosseum áll, addig Róma is állni fog! - hangzik a mondás, és milyen igaz.

„Olaszország fővárosa leírhatatlan szépséggel rendelkezik, a szó szoros értelmében minden utcasarkon található egy nevezetesség vagy gyönyörű épület.”

Róma körülveszi a katolikus egyház központját, a Vatikánt. Turista szemmel szinte észrevehetetlen, hogy mikor lépünk be Vatikánváros területére, a metró ide is kön�nyedén elvisz. Itt található a Vatikán Múzeum és a Szent Péter Bazilika, melynek homlokzatát maga Michelangelo tervezte, és Raffaelo is közreműködött. Ez a pápaválasztások színhelye is, a körülötte levő Szent Péter teret Bernini tervezte a 17. században. A tér fantasztikus szépséggel bír, félkör alakú, 162 szent szobra látható az oszlopok tetején. Ez a másik hihetetlenül megnyugtató hely, az ember a tér közepén állva körbenéz, és mintha a sok szent angyalként figyelné őt, leírhatatlan a hangulata. Róma legforgalmasabb és egyben számomra leggyönyörűbb tere a Piazza Venezia. A tér derékszög alakú, középpontjában a hatalmas II. Vittorio Emanuele emlékmű díszeleg. Olaszország egyesítésének emlékére építették, hogy dicsőítse a hazát és a katonák hősiességét. Éjjel-nappal két katona teljes fegyelemben, díszőrségben áll mellette. A mögötte található épület egy múzeum és levéltár a szabadságharcról. Egyszerűen gyönyörű, az egész fehér márványból van.

forrás: http://roma-szenvedely.eu/latnivalok/

Időszámításunk előtt 27-ben Augustus veje emeltette fel a Pantheont. Tizenhat gránit oszlop tartja a mennyezetet, belül a templomba több híres művészt is temettek, például Raffaellot is. Előtte a Piazza della Rotonda tér nyüzsgő, emberekkel teli, sok a teraszos kávéház, amikor mi jártunk a téren hangos élőzene is szólt, és mulatott a főként turistákból álló közönség. A méltán híres Trevi kút a 17. században épült, sajnos jelenleg felújítás alatt áll a Colosseumhoz hasonlóan. Naponta körülbelül 3000 eurót dobnak bele, amit éjszakánként összegyűjtenek és a rászorulóknak adják. Egykor három út találkozott itt, innen ered az elnevezése (Trivium). A központi szobor Neptunuszt ábrázolja, a tenger istenét. A hagyomány szerint, aki érmét dob a kútba, biztosan visszatér Rómába, így sem minket, sem a többi turistát nem riasztott el az építkezés, hogy átdobjuk az érmét, ami nem csobbant, hanem koppant, a víz nélküli kútba. Reméljük a legenda így is életre kel. Valószínűleg a világon mindenki örömmel fogyaszt pizzát, amit ha Olaszországban járunk, vétek lenne kihagyni. Itt szentségtörésnek számít ketchuppal telebombázni, úgyhogy erre ne is számítsunk, és ne lepődjünk meg, hogy az eredeti olasz pizza nagyon vékony tésztájú lesz. Szinte bárhol fogunk találni az igényeinknek megfelelő pizzát, és minden étteremben az étlapon is lesz. A hazai tiramisut is mindenképpen kóstoljuk meg és a lasagne sem fog csalódást okozni. A tipikus ételeken túl, amiket mindenki ismer, az én kedvenceim az olasz tészták voltak, melyeket előételként adnak az éttermekben. Ne lepődjünk meg, a legtöbb vendéglátós helyen a borravaló már eleve bele van kalkulálva az árba, így ezt nem várják el tőlünk. A hotelben a tipikus édes reggelinek nevezett menü kávé és croissant, és a városban is elterjedt az édes péksütemény, mint a számunkra megszokott cukrászda. Lehetőleg ne a fő nevezetességek környékén együnk, itt tripla árak vannak, míg pár utcával beljebb, egy kis eldugottabb részen már barátibb lesz a felhozatal. Szuvenírekkel is hasonló a helyzet, hihetetlen sok bolt van, nagyon sokféle termékkel, okosabb döntés nem az elsőben bevásárolni, mert lehet egy másik boltban negyed annyiba kerül. Mindenkinek csak ajánlani tudom a várost, de egész Olaszországnak sajátos hangulata van, bárhol vagyunk is, legyen az városnézés céljából vagy egy tengerparti nyaraláson. Róma megunhatatlan, és ahogy a közhely is tartja: örök!


Velence

– Pompa és gazdagság

Rio de Janeiro, Velence és Mohács. Hogy mi köti őket össze? A farsangi karneválok. Rio kissé messze van, és jövőre úgyis megismerjük az olimpia kapcsán, Mohácsot már volt szerencsém megismerni, de Velencét és a karneváli forgatagot most sikerült magunknak felfedezni. Zsolti

Péntek este, kissé esős időben egy Fogarasi úti parkolóból indult a buszunk, de Magyarországon összesen még négy alkalommal álltunk meg, hogy utasokat vegyünk fel. Van valami varázsa ezeknek a nonstop utaknak, ugyanis egy ilyenre fizettünk be 11 000 ropogós magyar forintot és 30 eurót. A varázs talán a magukat vonszolni is alig tudó, örökifjúknak hitt öregekben, a buszon békésen horkoló urakban, folyton cigaretta után sóvárgó emberekben és az út közben önfeledten, mások nagy bosszúságára italozó fiatalokban rejlik. Mindenesetre a magyar határ után már csak kétszer szakítottuk meg egészségügyi szünettel az utazást, hogy majd’ 10 órányi buszozás után egy olasz kikötőben találjuk magunkat. Itt a kissé szeles napfelkeltében hajóra szálltunk, hogy mindössze 300 méterre Velence központjától, a Szent Márk tértől kössünk ki. Mivel csak kilenc óra állt a város legfőbb látnivalóinak megtekintésére, így igen céltudatosan kellett terveznünk és nézelődnünk. Az akklimatizálódás és a kötelező fényképezgetés után első utunk a reggeli órákban még víz alatt lévő Szent Márk térre vezetett. Velence népe a századok során megtanult együtt élni a víz közelségével: reggel műanyag zacskókat húznak a cipőjükre, így kényelmesen át tudnak sétálnia város leghíresebb terén. Szerencsénkre a turistákra is gondolnak, ugyanis ilyenkor pallókat fektetnek le, hogy a lábszár középig érő víz ne okozzon kellemetlenséget. A Szent Márk tér a világ egyik legszebb fekvésű tere, itt található a Szent Márk-székesegyház, a Campanile (Harangtorony), az Óratorony, a Correr Múzeum, a tengeri mólóhoz vezető úton pedig a Dózse-palota és a szép árkádsorával és a felette lévő loggiával a Libreria. A tér helyén eredetileg park volt, de már a XVII. században elnyerte mai képét. Nem csoda, tehát olyan filmeket forgattak itt, mint a Tehetséges Mr. Ripley, a Casino Royale, a Nikita, az Indiana Jones és az utolsó keresztes lovag vagy a Fellini-féle Casanova. A Szent Márk-bazilika építésének ötlete már Szent Márk evangélista földi maradványainak a városba hozatalakor, 828-ban felmerült, azonban az építkezések javarésze a XI. és a XV. század közt zajlottak. Nem meglepő tehát, hogy az eklektikus épület sok stílus jegyeit hordozza magán. Bizánci aranyozás, gótikus tornyok, román boltívek és iszlám jellegű kupolák is jól megférnek itt, gazdag alapot adva megannyi művészettörténelem-tételnek. A templom főhajója lenyűgöző a milliónyi mozaikkal, amely a falakon, a mennyezeten és a padlón egyaránt megtalálható. Mérnöki szemmel zavaró, ahogyan az ódon bazilika

süllyed, igencsak hullámosak a templom padlóját borító márványlapok. A székesegyház leghíresebb műemlékei a Nikopeia Madonna, a Pala d’Oro és Szent Márk lovai. A Nikopeiai Madonna egy drágakövekkel ékesített bizánci ikon, a Pala d’Oro egy középkori aranybevonatú ezüst ikonosztáz, amelyet nem kevesebb, mint 1297 drágakővel, 255 zománcképpel és 39 szoborral díszítettek. Szent Márk lovai pedig valószínűleg még a Kr. e. IV. századból származó görög alkotások, amelyet 1204-ben zsákmányolt Enrico Dandolo dózse Bizáncból. A négy, egyenként 897 kg-os aranyozott bronz ló eredetileg kettesével egy szekér elé voltak befogva, de szállítás miatt szétvágták őket, de a XVIII-XIX. század fordulóján Napóleon még Párizsba is elvitette őket. 1983-tól az időjárás viszontagságaitól védendő a bazilika múzeumában, fedett helyen állítják ki őket, az erkélyen lévők csak másolatok. A székesegyház kincstárában rengeteg középkori egyházi kincset, bizánci alkotásokat, szentek ereklyéit őrzik. A Campanile (Harangtorony) egy 100 méteres torony, amely már ilyen alakjában a XVI. században is állt, de 1902-ben összedőlt. Szerencsére sem személyi, sem pótolhatatlan anyagi kár nem történt. A város vezetése, a nép akaratával összhangban az eredeti helyen, az eredetihez nagyon hasonlóan kinéző tornyot építettek újra. Ma már lift repít fel a magasba, ahonnan pazar kilátás nyílik a tengerre, a szárazföldre és a városra egyaránt, tiszta időben, amilyen nekünk is jutott, még az Alpok vonulatait is lehet sejteni. Pompás fényképeinket a magasból és a többi Velencéről készült fotót megtekinthetitek a www.kate.hu oldalunkon! Utunk innen a Dózse-palotába vezetett, amely belépőjével még további három múzeum is látogatható, így a 10 eurós ára nem mondható soknak. A belépőket megvéve a belső udvarra jutottunk, ahol már lenyűgöző építészeti remekművet csodálhattunk meg, bár kívülről sem volt éppen visszataszító a Palazzo Ducale. Az első dolog, amit megnéztünk, az az ún. óriások lépcsője volt, amely nevét a lépcsősor tetején lévő két hatalmas szoborról, Neptunról (nem a rendszer) és Marsról kapta. Hajdanában itt koronázták a dózsét és ezen a lépcsőn vezették fel a követeket, hogy meghajoljanak Velence nagysága előtt. Aztán a hátizsákoktól megszabadulva egy gyönyörű lépcsőn lépkedtünk fel az első emeletre, de aranyozottsága és festményei már itt megállásra kéztettek bennünket. De ha tudtuk volna, hogy mi vár még ránk… Ugyanis teremről teremre egyre díszítettebb mennyezetek, egyre


mívesebb szobrok, egyre nagyobb, egyre impozánsabb festmények jöttek velünk szembe. Volt egy terem, ahol a Velence jelképnek számító szárnyas oroszlán három óriásfestménye három egymás melletti falon volt látható, mint Munkácsy Krisztus-trilógiája Debrecenben. Amikor azt hittük, hogy már nem lehet tovább, akkor jött három olyan terem, amelyet soha nem fogunk elfelejteni. Az első a Szenátus terme, ahol a köztársaság ezen testülete ülésezett, a falon Tintoretto festményeivel, faragott fa padokkal. Beteltünk a tömény gazdagsággal, de még mindig volt hátra a múzeumból. A Nagytanács terme 54 méter hosszú, 25 méter széles, belmagassága 15,4 méter, tehát tökéletesen alkalmas lenne kézilabda meccsek rendezésére is, ehelyett egykor a köztársaság legfőbb szervezete ülésezett itt. A fő falon Tinitoretto Paradicsom c. festménye található több száz emberalakkal. Pazar. Ez is, a terem is. Körbe a mennyezet alatt a dózsék portréi láthatók, a falakon Velence történetének jelenetei jelennek meg, míg az aranyozott mennyezetet allegorikus alkotások borítják. Mesés, csodás, leírhatatlan. Ezt nézzétek meg! A harmadik terembe pedig egészen egyszerűen beépítettek egy diadalívet, mert megtehették. Volt rá pénz, mindenre. A Dózse-palotában megtekinthető még egy fegyverkiállítás korai pisztolyokkal, puskákkal, pallosokkal, ágyúkkal, zászlókkal, királyi vértekkel. Ezután lementünk a börtönbe, ahova a Sóhajok hídja vezetett. Ezt nem mondanám különösebben feltűnő hídnak, megan�nyi lehetne ilyen Velencében, ám Lord Byron és Victor Hugo megteremtették neki a hátteret, hogy az elítéltek itt látták utoljára a várost. Rögtönözött szatyorból ebédelés után (amelyet január 31-én napsütésben, egy pulóverben sikerült elfogyasztani) meglátogattuk a Rialto hidat. A Canal Grande a várost kettészelő csatorna, amelyen három híd ível át. Ezek közül a legrégebbi a Rialto híd, amely ilyen formájában szintén az 1500-as évektől áll, bár akkor még nem hiszem, hogy Hard Rock Cafe és Adidas bolt volt rajta, ugyanis ezen a hídon 24 üzlethelység van kialakítva. Ám a táj szerelmeseinek sem kell csüggedniük, ugyanis a híd széléről lenyűgöző kilátás nyílik a Canal mindkét oldalára. Mivel egy kis nyugalomra vágytunk, ezért még kijjebb sétáltunk a városból, hogy vásároljunk az itthoniaknak egy kis szuvenírt és megigyunk egy igazi olasz kávét. Mindkettőre sort kerítettünk, majd visszatekeregtünk a Szent Márk térre. A városban nehéz közlekedni gyalogosan, hiszen a kis utcák borzasztón kanyarognak, rengeteg sikátor van - állítólag 4 nap kellene a 62 ezres város úthálózatának teljes bejárásához. Visszaérve a Correr Múzeumban kötöttünk ki, amely egy igen különleges gyűjtemény, a fiatal és eltökélt Theodoro Correr pénzt és időt nem kímélve kutatta fel a város bukását követően az egykori urak patinás palotáinak remekeit. Örökségét megőrizte a város, és a Napóleon és a Habsburgok által uralkodói palotaként használt, Szent Márk tér végén lévő épületbe költöztette a múzeum remekeit. Láthatóak itt Ferenc József és Erzsébet királyné

szalonjai, könyvtár több száz éves kötetekkel, hatalmas báltermek, de még régi mérnöki szerkesztőeszközök is. Körülbelül ekkor szólított minket az étvágyunk egy étterembe, ahol megkóstolhattunk egy igazi olasz pizzát, ám aki a Móriczos 200-as szelethez van szokva, az árban, ízben és állagban is csalódni fog, ám speciel nekem nagyon ízlett. Sajnos ekkor beesteledett és a buszunk visszaindulása is vészesen közelgett. Így véget ért e csodálatos napunk Velencében, a pompa, a gazdagság városában. Viszont nem mehetünk el szó nélkül még egy pár dolog mellett. Ilyen a bevezetőben említett karnevál. A karnevál 0. hétvégéjén jártunk, ám ez nem jelenti azt, hogy nem láttunk beöltözötteket. Igen pompás jelmezeket, maszkokat láthattok honlapunkon. Az igazi fesztiválhétvégén azonban annyira sokan lehetnek, hogy ennyi helyet lehetetlen ilyen rövid idő alatt megnézni. Velence melletti híres sziget Murano, ahol a híres üveget gyártják, ám a városban is szerencsével elég jó áron hozzá lehet jutni, illetve a palotákban mindenhol ilyenek függenek a termekben alá. Kedves Olvasó! Nagyon bíztatlak, hogy gyűjtögess egy kicsit erre az útra, és barátnővel, haverokkal nézzétek meg a világörökség eme részét, amely elérhető áron, elérhető távolságban fekszik tőlünk. Fiatalon egyáltalán nem megterhelő ez a nonstop út, és garantállak, örökre szóló élményben lehet részed. Addig is ne felejts el a www.kate.hu oldalon lévő képeket kárpótlásul!

forrás: Velence történelme és remekművei, Bonechi Edizioni „Il Turismo”; www.hu.wikipedia.org


Fiktív helynevek nyomában

– Kukutyin, Rákosborzasztó és társaik

A magyar nyelv szépségét nem vitathatjuk, mint ahogyan a magyar emberek leleményes észjárását sem. Ezek az elmék szülték kis hazánk humoros, tréfálkozó helységneveit, amelyek közül most ez az összefoglaló hívatott néhányat bemutatni. Zsolti

Kukutyin

„Elmehetsz Kukutyinba zabot hegyezni!”- hallhattuk már megannyiszor az értelmetlen munkára. Történt ugyanis az 1880-as években a Szeged melletti Deszkhez tartozó Kukutyin pusztában, hogy a zabbal bevetett táblákat a Maros áradása elöntötte, viszont a földművelők nem akartak elesni a bevételi forrásuktól, így csónakokkal beeveztek és levágták a zab kilátszó végét - ez a kukutyini zabhegyezés története. Ma a Csongrád megyei Ferencszállás címere őrzi az esemény emlékét.

Piripócs

Már a XIX-XX. század fordulóján megjelent Pallas Nagy Lexikonjában is megtalálható az elmaradottságot, kisszerűséget megtestesítő település neve. Egyébként a Tolna megyei Dunaföldvárhoz tartozik egy Piripócs nevű lakott hely.

Mucsaröcsöge

A MÁV-nak nagy szerepe volt ezen településnevek kialakulásában, mint ahogyan azt később is láthatjuk majd. A Veszprém megyei Csajág település megállója az 1914-18as MÁV menetrendben a Csajágröcsöge 14. számú őrház nevet viselte, innen már egy kis módosítással megkapható a sokak által használ Mucsaj- vagy Mucsaröcsöge. Mások viszont a Győr-Moson-Sopronban található Röjtökmuzsaj kicsavarására gyanakodnak.

Rákosborzasztó, Pilisborzasztó

Az egymás mellett halmozottan egy földrajzi fogalomról elnevezett falvak, településrészek mindig gondot okoztak az embereknek. Így alakult ki a pesti nyelvben Rákosborzasztó vagy Rákosrettenet fogalma, ami a Rákos-patak mentén, a XIV-XVII. kerületben lévő városrészekre utal. Egyesek szerint itt is jótékony volt a MÁV sok megállója, ugyanis a Budapestre érkezők körében elterjedt volt a következő közhely: „… már Rákosborzasztón vagyunk, pár perc múlva a Keletibe/Nyugatiba érkezünk!” Pilisborzasztó hasonló okokból született meg a számos pilisi falura utalva.

Baranyaberenye, Zalarottyantó

Egyes megyéink is kiesnek az ország centrumából, ezért a fővárosiak előszeretettel emlegették ezeken a perifériákon lévő falvakat gúnyolódó nevekkel. A dallamosan csengő Baranyaberenye még a Mézga családban is megemlítésre került, míg Zalarottyantó csak a köznyelvben él.

Mészárospusztaszemölcs-alsó

Ki ne bosszankodott volna drága államvasutunk személyvonatán azon, hogy minden görbefánál megáll a szerelvény?! Így lehetett ezzel az alábbi fiktív nevek kitalálója is: Mészárospusztaszemölcs alsó, Alsókismellék, Külső alsó.

Egyedi esetek

Természetesen helyi jelleggel rengeteg ilyen elnevezés lehet, most viszont néhány konkrét esetet szeretnék megemlíteni, ahol legtöbbször egy létező helységnév kicsavarásából alakult ki a tréfás megnevezés. Bátortenyere: a Nógrád megye harmadik legnagyobb városáról, Bátonyterenye nevének módosításával jött létre. Jászkarafaszajenő: ez akár a sok jász település miatt is kialakulhatott volna, ám egyértelműen felismerhető benne a Pest megyei Jászkarajenő település. Marhahalom: Mórahalom csongrádi város nevéből ered. Utalhat a sok alföldi – halom végződésű településnévre is. Pusztakotkodács: a Hajdú-Bihar megyei MÁV csomópont, Ohat-Pusztakocs nevéből származik Salakszentmotoros: a Bács-Kiskunban található Szalkszentmártonra, és a közeli crossmotorosokra utal. Szabó Gál András alias Villám Géza is használt telefonbeszélgetéseiben fiktív helyeket, mint például Pusztalapajszecsőd. Tibi atya, az internetes fiktív alkoholista plébános is egy fiktív helyen lakik, Humbákfalván, ám kevesebben tudják, hogy ennek még egy szomszédos faluja is van: Venyigelacháza, amely az alföldi Kiskunfélegyházára utal. Reméljem, hogy ez a válogatás szórakozásátokra, ismeretszerzésre szolgált, és senki nem vette szívére, ha esetleg szeretett szülőföldjét említettem meg, hanem örömmel gondol szűkebb hazájára.

forrás: www.hu.wikipedia.org; www.facebook.com; www.mek.oszk.hu


Nézd, ki van itt! – könyvkritika Karácsonyi ünnepek, vizsgaidőszak utáni üresjárat: olyan időszakok, amikor a feszített tempóban hajtó gépészek is megpihenhetnek és nyugodt szívvel, bűn- és bukástudat nélkül vehetnek kezükbe a tankönyvön kívül más irodalmi művet is. Nem cselekedtem én sem máshogy. Bagoly

Timur Vermes Nézd, ki van itt című könyve akadt a kezembe, mely aztán ott is ragadt. Az íróról: német anyától és magyar apától született 1967-ben Nürnbergben. Újságírónak tanult, számos német magazinnak dolgozik/ dolgozott. Ugyan próbálkozott már korábban is könyv írásával, az áttörést ez a 2011-ben megjelent mű hozta meg számára. Na de ki is van itt? A történet szerint 2011-ben egy katonai ruhás alak ébred fel Berlin egyik üres építési telkén. A férfinek először nehezére esik felfogni, hol is van és mikor, emlékében még a szovjetek által ostromolt birodalmi főváros él. Megdöbbenve tapasztalja a változást, az emberek pedig az ő külsejét, ugyanis rendkívül hasonlít valakire. Pedig nem csak hasonlít, hanem ő maga az: Adolf Hitler. És mit tesz egy diktátor, ha rájön, hogy kihagyott 66 évet? Megpróbálja újra maga mögé állítani szeretett népét. Mit használ fel ehhez? Hát persze, hogy a médiát, ami manapság a legnagyobb demagóg erőkifejtésre képes. Na de hogyan jusson el újra a kamerák elé? Ebben az ordas nagy szerencse van segítségére, egy trafikos és az ő médiamunkás kuncsaftjai képében. Először egy már bejáratott showman műsorában kap szerepet, ám hamarosan túlnő gazdáján és saját számot kap. A biznisz beindul, a nézők totálisan stand-up comedynek hiszik a látottakat, a nézettség szárnyal, az ajándéktárgyakat is viszik, mint a cukrot, minden flottul megy. Pedig a Führer ugyanazokat az elemeket mondja el, mint 80 éve, mikor ugyanúgy gazdasági válság (is) volt... A mű tökéletes görbe tükröt mutat a társadalomnak. Arról, hogy mindent el lehet adni, ha megfelelő köntösbe csomagolják, hogy a médiaelemek kombinációja mekkora hatással tud lenni az emberekre. Bemutatja a mai német társadalom összes nyűgjét, kezdve a törökök iránti kapcsolatukat (azaz annak ellenére, hogy az anatóliaiak többsége már negyedik generációja Németország lakója, mégsem illeszkednek bele teljesen„az árja németek” szemléletvilágába) egészen az örök érvényű zsidó-kommunista-náci stb. témakörben elterjedt általános problémákig. A produkciós cég felépítése, dolgozók tökéletes lenyomatai pedig tökéletes bemutatása a szociológiai hierarchiának: a cégvezető ambiciózusnak, megfontoltnak és előrelátónak leírt karaktere (vö. Merkel), a „seggnyaló” csinovnyik beosztott, a feltörekvő, ötletekkel telt beosztott beosztottja és az iskola mellett dolgozni kényszerülő, a kor tipikus emo kinézetét tükröző, de belül mégis sokkalta életvidámabb titkárnő, meg persze Hitler is mind-mind egy tipikus társadalmi forrás: Wikipedia; konyves.blog.hu; saját olvasói élmények

réteg átlagát képezik. Bemutatja azt is, hogy akárhogy erős mind a mai napig a II. világháború miatt érzett ún. Schuldgefühl a németekben, feltétel nélkül mégis belemennének a nemzetiszocialista propagandát ezúttal komikusba becsomagoló Adolf megválasztásába. És nem csak a nép szeretné sorai között tudni, hanem a mai német politika is, szinte az összes párt felkérné saját eszméinek népszerűsítésére. Mindezt Vermes a főszereplő szájába adva tolmácsolja olvasóinak és igen jól ötvözi a humorral, mint Hitler és a müzliszelet esete („Ez valami kenyérpótló lehet, biztos a gabonahiány miatt”), vagy Hitler és a drogéria példája, amikor borotvát akar vásárolni a bajszának megigazításához. Masszívan kihasználja a helyzet- és jellemkomikumot is, kiaknázva a 66 kihagyott évben rejlő poénlehetőségeket. Néha azért elszalad az íróval a humor lova, sajnos találni túlerőltetett próbálkozásokat is. Az elmaradhatatlan két téma: a (neo)nácizmus és a zsidóság kicsit mélyebb beleszövésére is gondolt a szerző. Előbbi a humor és a görbe tükör hatalmas kombinációja, kifigurázva ezzel a mai nácizmust: a Führer, az ős-alapító megjelenik a szélsőjobboldali párt székhelyén, ahol az ott tartózkodó suhanc, de később a pártvezér sem ismeri fel „szülőatyjukat”. A következő példa inkább a demagógiára hajaz: a szeretett titkárnőnek nagymamája zsidó, aki kiléptetné unokáját emlékei miatt, de Hitler lerendezi az esetet (és nem gázzal). Összességében ez egy könnyed, szórakoztató olvasmánynak tűnt számomra, pláne a tranziens elektrodinamikai folyamatok után. Kikapcsolódásra tökéletes, de nem mondanám kiemelkedő műnek sem. Jól bemutatja a mai társadalmi és médiaviszonyokat, a politikai, bulvár- és a celebvilág bugyrait, tipikus szatíra. Sajnálatos, hogy a mű vége eléggé összecsapott, nincs befejezése, ez egyébként egy tervezett folytatásra utal. Irodalomra kényes olvasóinknak inkább nem ajánlanám, egy átlagos ember számára viszont személyes véleményem szerint jó olvasnivaló, ezt az is mutatja, hogy Németországban bestseller lett a könyv, valamint a megfilmesített változata a tervek szerint még idén a mozikba kerül. Utóirat: Hitlernek és a szatírának egyébként Vermesen kívül másik magyar vonatkozása is van. Moldova György 1973-ban Titkos záradék címmel írt regényt, melyben Hitler Magyarországra látogat. Ez azonban tipikusan a groteszk, Örkény-Egyperces kategóriába sorolható, ellentétben Vermesével.


2014 legjobb zenéi Lehet arról vitázni, hogy milyen év volt 2014 a zenében, de az évek már csak olyanok, hogy jönnek-mennek, a legjobbakat meg csak össze kell valahogy szedni. A legtöbb zenei magazin már decemberben kiadta az év végi listáit, én is még a két ünnep között pakoltam össze a saját (és természetesen bármelyiknél fontosabb és nagyobb hatású) 2014 toplistámat. SK

5. FUTURE ISLANDS - SEASONS (WAITING ON YOU)

A baltimore-i Future Islands egyik nap még egy a sok tehetséges, de relatív ismeretlenségben tobzódó indie banda közül, másnap pedig sztárok lesznek. Mi történt a kettő között? Egyetlen gif. Jobban mondva egyetlen gifbe sűríthető, frenetikus produkció egy késő esti amerikai showműsorban, ami azonnal virális lett. Zenekar így még nem használta ki az öt perc hírnevet, persze ehhez a sikerhez kellett David Letterman és stábjának webkettes érzéke. Természetesen a szám magában is instant örökzöld, változásról meg állandóságról meg szerelemről, de könnyen a feledés homályába merült volna, ha nem fonódik örökre egybe Samuel T. Herring higany mozgásával és részegítő, mellkasdöngető átszellemültségével. 100% őszinteség, 100% trúság, 200% _Év Slágere_.

4. SUN KIL MOON - I WATCHED THE FILM SONG REMAINS THE SAME

Mark Kozelek egy zseni. Negyedszázados pályafutásával a legjobb úton haladt afelé, hogy egyike legyen az életében érdemtelenül alulértékelt, csak halála után becsült művészeknek. Aztán 2014. februárban kihozta a kíméletlenül őszinte, halálban és gyászban fogant, mégis humoros Benjit, a kritikusok pedig egyből az év egyik legjobbjaként fogadták. Én pedig olyan megszállottsággal hallgattam éjszakákba nyúlóan, sokszor alvás helyett, mint még semmit - talán az Ys kivételével - és nem volt olyan alkalom, hogy ha belekezdtem, ne hallgattam volna végig.

Mark Kozelek egy futóbolond. Ahelyett, hogy élvezte volna a hirtelen rázúduló pozitív kritikát és a figyelmet, teljesen megzakkant, és mint valami sebzett vaddisznó, mindenkire rárontott. Ámokfutását tavalyi utolsó számunkban meg is írtuk, röviden leparasztozta a közönségét, pólót csinált belőle, hónapokig zaklatta és ócska sörreklám-rocknak csúfolva az év egyik legjobb rock albumát hozó War on Drugs-t, majd meg is zenésítette War on Drugs: Szopjatok le címmel. Ezzel gyakorlatilag mindenkit maga ellen fordított, a véleményformáló médiumok simán hátrább sorolták a listákon, mint ahogy szerepelt volna. Felmerül a kérdés, hogy el lehet-e választani az embert a zenéjétől? Kritikában csak egy a zenei teljesítményt érté-

keljük, vagy az „egész csomagot”, amihez hozzátartozik az előadó imidzse és minden megnyilvánulása? Ezt a dilemmát nem én fogom feloldani, maradjunk annyiban, hogy évek múltán mindenki elfelejti majd ezt az ámokfutást, a 2014-es év legjobb albuma a Benji lesz, aminek középpontjában ez a tízperces merengés áll gyermekkorról és depresszióról. Dalszöveg olvasása ajánlott.

3. CARIBOU - CAN’T DO WITHOUT YOU

A David Guetta nevével fémjelzett elektronikus tánczenét az első pillanattól kezdve, zsigerből gyűlölöm, és racionálisan végiggondolva is egy audiovizuális chemtrail-permetezéssel tartom egyenértékűnek. Ez a meggyőződésem szilárdan állt, de jött Caribou, polgári nevén Dan Snaith, és kételkedni kezdtem az EDM eredendő bűnösségében. A lassan már veteránnak számító matematikus végzettségű producer az elmúlt évtizedben főleg pszichedelikus


elektronikában utazott, csak az elmúlt pár évben kezdett flörtölni a klubzenével és kísérletezni populárisabb vonallal, ami a legtöbb esetben katasztrófával végződött volna, de nem, ha róla van szó. Ami a többieknél giccses és hatásvadász, az az ő kezei között visszafogott és szerény, és a zsánerben teljesen egyedülálló módon komplex érzelmek lefestésére képes. A fokozatosan építkező, örvénylő elektronika és a megszállott, mantraszerűen ismételt vokál azt a belső vívódást és émelygést idézi, amit a gyomrodban érzel, amikor összeszeded a bátorságod és odamész a régóta távolról imádott kiszemeltedhez. Amint egyre közelebb lépsz, a feszültség már az elviselhetetlenség határáig fokozódik, hirtelen minden kitisztul és elcsendesedik. Guettánál vagy Calvin Harrisnél ez a kiállás egy hatalmas tűzijáték és giccses konfettieső lenne - Caribou ehelyett elfújja a gyertyát, és a füledbe súgja, hogy nem tud nélküled lenni.

egyszerre dallamos és dühös gitárzenét - ha mától csak sátánista halálmetál dalokat írna, akkor is olyan fülbemászó belőle, mint például ez a dacos külvárosi tinihimnusz. A Cloud Nothings pedig olyan természetességgel és erőlködés nélkül hozza a formáját, hogy fel sem tűnik, mennyire komplex a szerkezet: mintha több egymástól független dalt zártak volna össze és azért küzdenének, hogy melyik jusson szóhoz. A alternatív refrének egymást túllicitálva versengenek, a dobosnak meg egyszerűen elment minden esze, úgy püföli a dobokat, mintha fizikai fájdalmat akarna okozni. Hogy mondtad? A rock halott? Fenéket. Ha most lennék 15 éves, a Cloud Nothings lenne az én Arctic Monkeysom. Tulajdonképpen 22 évesen is azok.

1. QT - HEY QT

A PC Music a legnagyobb ellentmondás a zenetörténelemben a Sex Pistols óta. A londoni punkokhoz hasonlóan náluk is többről van szó, mint csak zene: popkultúrális műalkotás gondosan megalkotott koncepció alapján, azzal a szándékkal, hogy teljesen összezavarják mindazt, amit eddig zenéről gondoltunk, és alapjaiban megkérdő-

2. CLOUD NOTHINGS - I’M NOT PART OF ME

Ha egyszerű kvantitatív módszerekkel állítottam volna össze ezt a listát - tehát csak azt nézném, hogy mit hallgattam meg idén a legtöbbször -, toronymagasan ez a dal foglalhatná el a trónt. Dylan Baldi egyszemélyes halószobapop-projektje a legtökösebb indie rock trióvá nőtte ki magát, Barcelonában primaverás koncertjükön úgy tomboltam, mintha újra tinédzser lettem volna, idei Here and Nowhere Else lemezük pedig simán a legerősebb poppunk album a Green Day-féle Dookie óta - ami már 20 éve volt, akárhogy is nézzük. Baldi ontja magából az

jelezzék, hogy milyen a popzene a 21. században. Ha nem tetszik, akkor nem értetted őket, ha tetszik, akkor meg beszívtad a svindlit és a markukban röhögnek rajtad. A virtuális kiadó/szekta szellemi vezetője, A. G. Cook, és Sophie közös projektje QT, a földönkívüli android, aki azért jött el a Földre, hogy egy energiaitalt reklámozzon. Először is :DDDD, másodszor meg csak porhintés az egész: a villódzó, neonfényű szintetizátorokban ott van a Night Slugs és Rustie, vagyis a brit klubzene közelmúltja, az émelyítően édes vokálok pedig a távol-keleti kawaiit és a koreai-japán popzenét idézik. Így földönkívülinek aligha nevezhető, de attól még tele van ellentmondással: egyszerre underground és populáris, giccses és minimalista, őszinte és parodisztikus, virtuális és valódi, materialista mégis ingyen letölthető. QT sokkal inkább egy olyan párhuzamos univerzumból származik, ahol az embereknek már természetes, hogy a technológia ott tart, hogy egy _Sztárnak_ nincsen szüksége testre, a virtuális jelenlét és a közösségi médiás személyiség egyenlő a létezéssel, a natív hirdetés és termékelhelyezés pedig társadalmilag elfogadott. Ennél ironikusan őszintébb és okosan butább popszám nem volt 2014-ben.


Kakuro Brigi Ez a népszerű logikai játék tulajdonképp keresztrejtvény számokkal. Az üres négyzetekbe a számokat úgy kell beírni, hogy a következő szabályok teljesüljenek: • a számok 1-9 között lehetnek • a számok egy sorban/oszlopban nem ismétlődhetnek • a számok összege az adott sorra/oszlopra megadott szám legyen (ha a jobb oldali háromszögben van megadva, akkor oszlopra, ha bal oldaliban, akkor pedig sorra vonatkozik) Az első rejtvény könnyű szintű, a másik kettő pedig nehéz. A rejtvényeknek egyetlen helyes megoldása van, mely tisztán logikai úton kikövetkeztethető.


Kit törlünk Facebookon? A Coloradói Egyetem doktorandusz hallgatója tavaly megjelentetett tanulmányában erre a kínzó kérdésre kereste a választ. Te „unfriendeltél” már valakit? Mi vitt rá a döntésre? (HOGY VOLT SZÍVED?!) Mindenki nézzen körbe alaposan, aztán így tegyen ki fotót a mai ebédről! SK

A tanulmány elkövetője, Christopher Sibona, szerint legnagyobb valószínűséggel még a középiskolában szerzett ismerőseink szakítják meg velünk a kapcsolatot a közösségi oldalon. Az egyetem honlapján megjelent cikk szerint legtöbbször a politikáról vagy vallásról szóló, sokakat megosztó hozzászólások jelentik a végső válóokot. „Mivel jellemzően az iskola után alakul ki szilárd világnézete az embernek, így csak később kelthet visszatetszést az ismerősök körében, a nézeteltérések pedig sokkal gyorsabban eszkalálódnak a közösségi médiában” – magyarázza a kutató. Előkelő helyen szerepelnek még a munkatársak is, akik esetében inkább a való életben tanúsított magatartás elrettentő, mint a facebookos aktivitás. Emellett népszerű kiváltó ok még a gyakori és érdektelen posztolás. Meglepő eredmény még, hogy a törlés sorsára jutottak között gyakoribbak a közeli barátok, mint az egyszerű ismerősök. A szerző másik, ehhez kapcsolódó kutatásában azt vizsgálta, milyen érzelmi hatása van a törlésnek a szenvedő

alanyra. Első helyen a meglepődöttség szerepel, csak azt követően jönnek azok, akiket zavart a dolog, a harmadik helyen pedig inkább derültek az egészen. A fő befolyásoló tényezőnek az bizonyul, hogy milyen közel állt egymáshoz a két ember kapcsolatuk csúcsán. „Nagyobb eséllyel szomoríthat el az valakit, ha egy volt legjobb barát töröl” – kommentálta Sibona. A várható reakció előrejelzéséhez négy faktorra derített fényt a kutatás. Általában akkor vált ki negatív érzelmeket a törlés, ha a barátság valamikor közeli volt, vagy ha valaki gyakran nézegeti az saját ismerőseinek listáját. Ellenben ha az elválás előtt a nézeteltérésekről már beszéltek a felek, illetve ha az áldozat később mesélt róla másoknak, akkor sokkal könnyebben vészeli át a csapást. Christopher Sibona több mint ezer emberes mintán végezte kutatását Twitteren keresztül. Jelenleg a következő tanulmányához gyűjti az anyagot, amiben azt kutatja, min múlik, hogy maradunk vagy töröljük magunkat Facebookról.

forrás: www.ucdenver.edu


2015. április-májusi szám  

2015. április-májusi szám