Gyurkovics Eszter

Az erotikus irodalom (szürke) árnyalatai

Women fiction, vagyis női fikció. Ez a kategória elnevezése, amelybe a nők által és kifejezetten a női olvasókör számára íródott, általában amerikai művek tartoznak, arra az örök kérdésre keresve a választ, hogy mire vágyik a nő. Az ironikus feleletet megelőzendő, miszerint ők maguk sem tudják, ezek a könyvek pontosan megválaszolják: romantikára, viharos egymásra találásokra, minden akadályt elsöprő szerelemre, szenvedélyes és tányértörős, érzelemtől túlfűtött, drámai párbeszédekre, és egy olyan hercegre, aki fehér lovon érkezik, és akinek egyetlen célja (és szerepe) megmenteni élete szerelmét, a hercegnőt a sárkánytól, a gonosz mostohától, dühös exbaráttól vagy az egész addigi életétől.

Ennek a műfajnak 2011-ig a legkiemelkedőbb képviselőjének Danielle Steel számított, aki a valóságtól merészen elrugaszkodó történetvezetésével emelkedett ki a többi regény közül, megadva azt a meséhez hasonlatos környezetet a női olvasóinak, akik esténként a munka, a gyereknevelés és a háztartás ellátása után másra sem vágytak, mint lábukat a kanapéra feltéve elmerülni ebben a világban. Majd tizenkét évvel ezelőtt berobbant a Szürke árnyalat-trilógia a köztudatba, ezzel megváltoztatva és újraalkotva a kategóriát, meg a szexualitással kapcsolatos vélekedéseket.

Erotikus tartalmú irodalom persze eddig is létezett, hiszen a nő a fehér lovon érkező hercegtől egy udvarias csóknál többre vágyik, de ezek vagy megmaradtak az óvatos fél-vagy egyoldalas terjedelmű szexjelenetek óvatos leírásánál, vagy az álszent és szemlesütős közvélemény miatt eleve nem kerülhettek bele a mainstream-be. Majd E. L. James egy egészen új oldalról közelítette meg a szexualitást, ezzel középpontba helyezve a testiséget, illetve annak egy bizonyos formáját. Még mindig a women fiction-ön belül, árnyalva a kategóriát, arra a kérdésre keresve a választ, mire vágyik egy nő az ágyban, illetve milyen számára az ideális férfi.

Kékes Rékának az előző lapszámban megjelent, az orgazmust, mint tabutémát boncolgató cikkét olvasva ezek a gondolatok fogalmazódtak meg bennem, főleg annál a résznél, amikor a pornó káros hatásait említette. Ugyanis – és ez már az én véleményem – nemcsak a pornó lehet káros hatással a női lélekre és a szexuális életre (talán erről is írok egyszer), hanem az ilyen témájú könyvek is. Bár a besorolás neve egyértelműen tartalmazza a fikció, vagyis kitaláció elnevezést, sokan véresen komolyan veszik az olvasottakat, ahogyan mások a pornót. A félrevezető hatás ugyanaz.

Ebben a cikkben ezért a 2011 után íródott erotikus irodalom által közvetített női vágyak miértjét és hogyanját fogom boncolgatni. Természetesen nemcsak az említett trilógiáét, hiszen egy általánosabb következtetéshez igazságtalan lenne egyetlen sorozatból kiindulni. Amely művek többek között még segítséget nyújtottak, azok Sylvia Day ötkötetes Crossfire-sorozata, és egy angol írónő, Jodi Ellen Malpas: Ez a férfi trilógiája.

Ám mielőtt még belekezdek, két dolgot szeretnék tisztázni. Az egyik, hogy e cikkel sem a könyv-és filmélmény, sem az ilyen jellegű művek földbe döngölése nem a célom. A másik, hogy ez nem egy ujjal mutogatós és száraz könyvelemzés lesz, hanem az erotikus irodalom által tévesen közvetített képekkel kapcsolatos óvatosságra intés és tudatosítás. (Még csak nem is a BDSM-mel kapcsolatban, amiről szintén esélyes egy születendő cikk.)

Az első, legfeltűnőbb és legfontosabb vezérszál a főszereplő férfi karaktere. Ő már nem egy fehér lovon érkező herceg, sokkal inkább egy fekete lovon vágtató sötét lelkű rosszfiú. A fiatal, általában 30 körüli, mai modern herceg mindig sportos testalkatú, magas, markáns arcélű tesztoszteronbomba, egy tökéletes kinézetű és tökéletes testű Adonisz, aki a belőle áradó szexuális energia hatására egyetlen tekintetével képes nőket teherbe ejteni. Egy férfiisten, egy macsó, egy igazi ragadozó, akinek a fülledt kipárolgásában a nők kapkodják a levegőt.

Ezen kívül mai hercegünk mindig szemtelenül gazdag. Több cég és ingatlan tartozik hozzá, nemritkán a fél város, ahol a történet játszódik. Mindenkit ismer, szélesek az üzleti kapcsolatai, két telefonhívás alatt bármit el tud intézni. Ő maga meg mindig a legmárkásabb öltönyökben jár, fényűző penthouse-ban lakik, házvezetőnőt tart, és a legmagamutogatóbb autókat vezeti.

Belső tulajdonságait nézve Adoniszunk egy domináns lelkületű férfi, egy uralkodó típus, aki mind a szexben, mind az életben szeret irányítani. A munkahelyén ő a főnök, az igazgató, mindenki neki dolgozik, egy pislogására mindenki ugrik. Gazdagságát és előnyös pozícióját könnyű ezekkel a tulajdonságokkal magyarázni, ahogyan a szexuális viselkedését is. Ő a vadász, ő ejti foglyul a prédáját, és addig küzd, amíg meg nem kapja aznapi vacsoráját, a nőt. Eleinte a kisugárzásával fegyverzi le, és ha a nőnek ez túl sok lenne, és menekülőre fogja, akkor a férfi kinyomozza, a nő hol lakik, hol dolgozik, mi a telefonszáma, e-mail címe, kedvenc virága. Erotikus tartalmú üzenetekkel és követelőző hívásokkal bombázza, virágot és egyéb, drága ajándékokat küld neki, válasz híján meg megvárja a nőt a lakása előtt, vagy beront az ajtaján számonkérni őt. Ezt a mai világban zaklatásnak hívják.

Ezen kívül a férfinak mindig van egy sötét titka, amiről nem akar beszélni a kiszemeltnek. Ezt elárulhatja egy sebhely, egy berögzött viselkedés vagy egy perverzió. És ez nem ám olyan sötét titok, amire egy normális ember gondolna, pl., hogy van felesége, gyerekei, esetleg elvált, hanem sokkal extrémebb, pl. gyerekkori bántalmazás, molesztálás, vagy egy illegális szexklub működtetése. És ez a titok az első kötet végéig általában nem is derül ki, fenntartva a feszültséget a kapcsolatban (és az olvasóban).

Egy ilyen alakkal találkozik a főhősnő, akinek a szemén keresztül látjuk az eseményeket. Ő egy nyitott könyv számunkra, mindent tudunk a múltjáról, a jelenlegi munkahelyéről, lakókörnyezetéről, és a benne végbemenő érzésekről. Ő egy huszonéves, tökéletes testalkatú, szingli és független nő, aki az életben még egy kicsit tapasztalatlan, de ezt igyekszik elpalástolni a környezete, és önmaga előtt is. Általában ekkoriban költözött el a szüleitől, és albérletben él egy másik lánnyal. Az új munkahely és új lakókörnyezet, esetleg egy rosszul sikerült szakítás miatt ő váltig állítja, hogy az ő életébe most nem fér bele egy férfi.

És a férfi éppen ekkor bukkan fel. Munkahelyi keretek között találkoznak, hogy rögtön kiderüljön a modern herceg vagyoni és magasan kvalifikált helyzete. A férfi egyből kiszúrja magának a nőt, és egyből le is akarja fektetni. Ezt elég közönséges és udvariatlan módon közli is, amire egy könyvön kívüli nő egy pofonnal válaszolna, de modern hercegnőnk inkább csak simán eliszkol. Ekkor következik a zaklatós rész, majd betekintést nyerhetünk a nő fejébe.

Ő is érezte az erős szexuális vonzalmat, és pont a túláradó magabiztosság elől menekült el. Az emlékek elől viszont nem tud. A férfi hatására egy gondolkodni képtelen ösztönlénnyé válik, akit csak a vágyai irányítanak. A zsigereiben érzi, hogy távol kéne tartania magát a túlontúl erős karakterű és akaraterejű férfitől, ezért eleinte próbálja ignorálni őt. Kitér a személyes találkozó elől, nem veszi fel a telefont, nem válaszol az üzeneteire. Ezzel a viselkedésével pont az ellenkezőjét éri el a céljának, vagyis a vadász számára még csábítóbbá válik. Végül nem bír tovább ellenállni ösztöneinek, na meg a férfi kitartó zaklatásának, és napokon belül lefekszik vele.

Az első szex során minden tökéletesen sikerül: egyből passzol a kémia és az összhang. A férfi nem sül el túl hamar, de nem is vall kudarcot az elején, a nő többszörös csúcspontot él át, és a férfi perceken belül képes még egy menetre, ahol újabb sorozatos orgazmusokkal tudja megajándékozni partnernőjét. Ha ez a legeslegelső alkalom a nő számára, ő akkor is elélvez, és ha az első anális élmény, akkor is.

Az események fő mozgatórugójává a szex válik. Az aktusok leírása olyan művészi szintre emelkedett, mintha valóban pornót néznénk: röpködnek a káromkodások, a testrésznevek legkülönfélébb leírásai, a szenvedélyes pózok, és a tűzijátékszerű orgazmusok. Minden gombnyomásra megy, a szenvedélyt csak úgy harapni lehet, és a két főszereplő az állandó felhevültségével azt az érzetet kelti, mintha vadállatok módjára bárhol képesek lennének egymásnak esni. Néha meg is teszik.

Ami az aktusokon túl történik, azt kötetenként két mondatban össze lehetne foglalni. Amely események és beszélgetések meg, amik előre lendítenék a cselekményt, nem történnek meg, mert amilyen tökéletes az összhang az ágyban, annál borzalmasabb a főszereplők közti kommunikáció. A nő nem elég erélyes, nem meri kinyitni a száját, nem mer kérdéseket feltenni, így beszélgetés helyett inkább aláveti magát a férfi vágyának. A herceg manipulál a testiséggel, és fegyverként használja a szexualitást: eltereli vele a nő figyelmét az olyan dolgokról, amiket meg akarna beszélni vele, leginkább a köztük lévő viszony letisztázásával kapcsolatban, vagy a herceg büntetésképp megvonja a szexet, esetleg az orgazmust a nőtől, ha a nő nem úgy viselkedik, ahogyan azt a férfi kívánja.

A férfi ugyanis nemcsak az ágyban dominál. Madzagon rángatja a nőt, aki ezt a túlfűtött szexualitás ködében nem veszi észre. A férfi megmondja neki, mit vegyen fel, mit egyen, mikor mehet dolgozni és este a barátaival bulizni, mennyit ihat (általában egy csepp alkoholt sem), és a férfi olyan szinten uralni akarja a nő életét, hogy a nő tudta nélkül beköltözteti magához. Vagy megkéri a nő barátnőjét, hogy pakoljon be neki pár cuccot a „hétvégére”, vagy megvetet az inasával egy csomó luxusruhát és luxuskozmetikumot. És persze a férfi kívülről tudja, a nő milyen méretű melltartót hord, és hogy milyen hajbalzsamot használ. (A régóta házasságban élő férfiak vajon tudják ezeket? Vagy legalább azt, mi az a hajbalzsam?)

A lényeg, hogy a férfi eléri, hogy a nőnek ki se kelljen mozdulnia a férfi lakásából. A szexualitás illúziójával tartja fogva. Azt hiszi, pénzen minden megvehető, még a kiszemelt nő ragaszkodása is. Szerelemről itt még szó sincs, hiszen a férfi nem tudja, mi az: vagy a gyerekkori sötét élményei miatt nem képes erre az érzelemre, vagy még egyszer sem élte át.

Ami meg a sztorit illeti, erotikus regényhez híven a főszereplők végigszexelik az oldalakat, mindegyik fejezetre jut legalább egy ágyjelenet. És az események is túl gyorsan történnek, egy kötet alig egy-két hetet ölel fel. Mindeközben a nő jól érzi, hogy a férfi valamit eltitkol előle, és hogy a kapcsolatuk nincs rendjén. Az első kötet végére jut el a történet egy kulcseseményhez, ami végre előreviszi a cselekményt: vagy szakítás, vagy annak a bizonyos szónak a kimondása, vagy a férfi titkának kiderülése.

De mivel ez nem könyvelemzés, a cikk témájának szempontjából nem releváns, a további kötetekben miket csinál a pár a szexen kívül. Úgyis mindig happy enddel zárul a történet: a nő megbocsát, és a férfi a nő hatására megváltozik, majd boldogan élnek, amíg meg nem halnak.

Valóban ilyen férfira, és ilyen kapcsolatra vágyna egy nő? Szedjük egy kicsit ízekre a választ.

A tökéletes és istenszerű kinézet szinte elvárás ezekben a művekben, hiszen melyik nő ne akarna egy saját Adoniszt? De kevés szó esik a másik oldalról. Egy szoborszerűen eszményi férfi bizonyára tudatában van a kinézetének, és a nőkre gyakorolt hatásának. Egy ilyen férfi, ráadásul egy 30 alatti férfi, ezt a végletekig ki is használja, és nem fog kikötni egy nő mellett. Főleg nem egy olyan nő mellett, akit rögtön meg is kapott. Ugyanakkor a könyvbeli modern hercegek úgy viselkednek, mintha sosem néznének tükörbe.

A kinézettel együtt a vagyonnak is stimmelnie kell. A férfi befolyásos helyzete azt az evolúciós üzenetet hordozza a nő számára, hogy képes eltartani és megvédeni őt, meg leendő családját. És ha már orgazmuskészség, létezik egy olyan kutatás, ami azt bizonyítja, hogy a nők libidójára jótékony hatással van a férfi vagyona.

Azt meg nem kell agyonmagyarázni, hogy mind tökéletes szexuális életre vágyunk. A nő egy olyan férfira, aki magabiztosan viselkedik az ágyban, és aki tudja, mi kell neki. Ez bizonyára vágykeltő, de ehhez mindenképp irányító természetűnek kell lennie a férfinak? Az nem izgalmas a nő számára, ha ő is dominálhat? És a féltékeny típusú nők sosem gondolnak bele abba, hogy a kiszemeltnek hány nővel kellett lefeküdnie ahhoz, hogy tökéletes teljesítményt nyújtson?

Az erotikus tartalom szintjén maradva, a cél szentesíti az eszközt, sok jelenetből lehet ötletet meríteni, akár egy pózzal, akár egy segédeszközzel, akár egy szexi elnevezéssel kapcsolatban. De, ami meg a konkrét esetleírást illeti, az néhol elég erőteljesen hajaz a személytelen pornóra. Nemcsak arra gondolok, hogy a férfi sosem konyul le zavarában, és hogy egyszerre élveznek el. Hanem arra, hogy a szűz főhősnő nemhogy élvezi az első alkalmat, de csúcspontot is él át. Ebben az értelemben lehet análisan szűz is, mert úgyis tűzijátékkal végződik az aktus. Tegye fel a kezét az a nő, akinek ilyen élményei vannak az első alkalmakról.

A betűkből úgy csöpög az orgazmus, mintha a nő minden második levegővételekor megtörténne. Minden egyes alkalomkor csúcspontot él át, akár többször is, azt a tévképzetet adva az olvasónak, hogy ez a való életben is így történik: a férfi épphogy hozzáér, és a nő máris robban. Épp, mint a pornóban. Míg az a hús-vér, e világban élő nő, akinek ez nem megy levegővételre és csettintésre, rosszul érzi magát a bőrében. Egy kívülállónak, egy selejtnek, egy értéktelen senkinek, mert azt hiszi, orgazmusproblémái vannak.

Természetesen létezik az a felhevült állapot, amikor minden tökéletesen passzol elsőre, általában az ismerkedéskor. Főhőseink is épphogy kóstolgatják egymást. Kapcsolatukba még nem fészkelték be magukat a hétköznapi problémák, amik elterelnék a figyelmet a sikeres szexuális együttlétről. A férfi szempontjából nem is kérdés az állandó készenlét az első időkben, inkább a női érzékeny, érzelem-irányította szemszög nem világos: ha a főhősnő állandóan bizonytalan a férfi érzéseiben, és a köztük lévő kapcsolatban, hogyhogy képes mégis állandóan elélvezni?

Egy újabb visszatérő elem a női orgazmus uralása. A férfi ezt is irányítani akarja, ezzel is rendelkezni akar. Ő akarja megmondani, a nő mikor mehet el, vagy éppenséggel mikor nem. A nő sokszor könyörög a saját beteljesüléséért a férfinak, vagy engedélyt kér a saját csúcspontjának átéléséhez. A való életben ez általában fordítva szokott történni: a férfi azért teper, hogy partnernőjét a csúcsra juttassa, és közben arra koncentrál, hogy ne süljön el előtte.

A női orgazmus nagyon törékeny dolog. A férfiakkal ellentétben nekik meg kell tanulniuk előidézni, bűntudat nélkül élvezni, és kiteljesedni benne. Az a férfi, aki ezt uralni akarja, netalántán elvenni vagy megvonni a nőtől, az miért is kéne, hogy imponáló legyen?

A pornóval párhuzamosan eme sorokban is a teljesítményorientáció dominál, mindkét részről. Az orgazmusok számában mérik az együttlétek minőségét, és a pár egymás iránti érzelmeit. Pedig egy szeretkezés csúcspont nélkül is kielégítő lehet. Az érintések és a becézgető szavak többet is adhatnak, mint egy „sima” orgazmus. És ha a férfi nem rögtön akcióra kész, az jelentheti azt is, hogy annyira szereti a nőt, hogy nem akar csalódást okozni neki, élete élményét akarja adni neki, és pont a teljesítménykényszer meg az elvárás öli meg a vágyát.

Kevés szó esik a védekezésről. Inkább csak olyan formában, hogy a férfi a nagy szenvedélyben nem húzott óvszert, vagy a nő otthon hagyta, esetleg elfelejtette bevenni a fogamzásgátlóját (egyáltalán minek szedi, ha a modern hercege előtt nem volt tartós kapcsolata, és egyébként sem akart férfit az életébe?). Mégsem szólnak a sorok nem tervezett terhességről, holott a 0-24ben való, olykor védekezés nélküli együttlétek során ennek nagy lenne az esélye. Nyilván ez nem férne bele a félromantikus történetbe, valójában meg azt üzeni ezzel az írónő, hogy szexeljünk csak nyugodtan felelőtlenül.

És lehetőleg rögtön a megismerkedés után. Főhőseink ugyanis még az első fejezetek egyikében lefekszenek egymással. Nincs klasszikus randevú, még csak ismerkedős beszélgetés sem, a neveiken meg a foglalkozásukon kívül nem tudnak semmit a másikról. És még ha fény is derül egy-két dologra, azok általában a nővel kapcsolatosak. Pedig neki kéne titokzatosnak maradnia, hogy fenntartsa a férfi részéről az érdeklődést, mégis a férfi az, aki titokzatoskodik. Hogy ha már minden csak a szexről szól, miért nem támad a nő a férfi fegyverével? Ő miért nem zsarol ezzel? Miért nem ad soha ultimátumot, pl. olyan formában, hogy „most vagy elárulod, mi folyik itt/ mi az a sebhely/ mi van köztünk/, vagy soha többé nem látsz”? Miért mindig a nő a gyenge, a vágytól tocsogó ösztönlény?

Az is lényeges elem, hogy az események irreálisan gyorsan haladnak, 3 kötet csupán pár hónapot tesz ki. Ezalatt az idő alatt nemritkán össze is házasodnak a felek. Holott általában másfél-két év az az idő, amíg a szexuális izgalomért felelős hormonok dolgoznak. Ha ez a hatás elmúlik, mi marad a feleknek? Hova kellett ennyire sietni? Miért nem hagytak egymásnak időt, hogy jobban összeismerkedjenek az ágyon kívül is?

A válasz a férfi irányításmániájában keresendő: csak akkor tudja kimondani a nőnek, hogy szereti, ha hivatalos okmány van arról, hogy a nő nem lehet másé. Előtte azért nem tudta kimondani, mert ezek a modern hercegek a sötét titkukkal együtt mind beteg lelkületű férfiak, akik a betegesen magukhoz láncolt nőben csak önmaguk fontosságát látják. Ez megmagyarázza, hogy a főhősnő előtt miért nem voltak képesek gyengéd érzelmekre.

És hogy a nő miért megy bele mégis ebbe a kapcsolatba? Főleg miután kiderült a herceg sötét titka, és miután a herceg az érzelmi intelligenciájának teljes hiányában ezerszer megbántotta már őt? Azért, mert a nők reménytelenül hisznek abban, hogy meg tudnak változtatni egy férfit. De az hosszútávon nem derül ki, sikerült-e, ahogyan az sem, hogyan alakult a házasságuk a szexhormonok lecsillapodása után. Mert az már túl illúzióromboló lenne, és egyáltalán nem erotikus.

Valóban ilyen férfira és ilyen kapcsolatra vágyna egy nő? Egy irányításmániás akarnokra, aki kisgyerekként hisztizik, ha a nő nem úgy táncol, ahogy a férfi fütyül? Egy titkokkal teli hercegre, aki állandóan titokzatoskodik partnere előtt, és sosem avatja be semmibe? Aki még az öltözködésébe, a munkarendjébe, és a szexuális viselkedésébe is beleszól? Ennyire fontos lenne a jó szex?

Az erotikus műveknek is megvan a helye a szórakoztató irodalmon belül. Szexuális ihletforrásnak és egy irreális világban való elmerülésnek tökéletes. Én csak remélni merem, hogy az, aki ilyen könyv után nyúl, el tud vonatkoztatni az olvasottaktól. A hibákkal teli, de a maguk módján tökéletes modern hercegek köztünk élnek, és mindegy, milyen színű lovon érkeznek.