74 Család születik
Maradjatok meg egymásnak társként is!
A
vírus miatt a családban is új helyzetekkel találkozhattunk. Otthonról dolgozott, aki csak tehette, otthonról tanultak a gyerekek, bezártak az óvodák, a bölcsődék, gyakran otthon volt az egész család. Mi öten vagyunk, és én a karanténig biztos voltam abban, hogy tudom, milyen kemény feladat a feleségemnek háztartást vezetni, gyereket nevelni, etetni, és még sorolhatnám a teendők tömkelegét. Tévedtem! Rá kellett jönnöm, hogy halványlila fogalmam sem volt róla, mennyi dolga van. Az otthon töltött idő nekem 5 hét volt, a feleségemnek pedig legalább 2,5 hónap, amit nulla segítséggel kellett átvészelnünk. Amellett, hogy az egész fantasztikus élménynek bizonyult a rengeteg közös reggelivel és a sok-sok együttléttel, nagyon fárasztó és tanulságos türelemjáték is volt az egész család számára. Eszembe jutottak azok a szülők,
Az idei év senki számára nem egyszerű, olyan kihívásokkal találkoztunk az élet minden területén, amelyek mindenkit próbára tettek. De az átlagos mindennapok is sok nehézséget tartogathatnak a szülők számára, akik így könnyen elfeledkezhetnek arról, hogy ők nemcsak szülők, de egymás társai is. akiknél nincs, vagy nagyon mes�sze van a nagymama, ahol nem tudják keresztanya vagy barátok segítségét igénybe venni. Minden tiszteletem az övék.
Apa és anya, férj és feleség Imádtam az itthon töltött időt a családdal, hiszen ennyit legutóbb talán az ikreink születésénél voltam otthon egyhuzamban az „apaszabimon”. Minden este átértékelődtek azok az idők, amikor
Sze Sánt rző: aD blog ávid ger
a gyerekeket már elaltattuk, mi pedig a home office-t befejeztük, és egymásra koncentrálhattunk. Beszélgettünk a ruhahajtogatás közben, randiztunk és persze előkészítettük a másnapi menüt. Eddig a pontig is tisztában voltam vele, mennyire fontos az, hogy attól, hogy apa és anya lettünk, ne felejtsünk el férj és feleség is lenni. De most még fontosabbá váltak a kettesben eltöltött pillanatok, amikor csak a közös szerelmünkre, a másikra figyelhettünk. A pisis pelusok, a „Kérek még”, az „Elvette!”, a „Nem eszem meg!” nélkül. Ne értsetek félre, imádom a gyerekeimet és az életünket, viszont úgy érzem, pont az ő boldogságuk miatt is fontosak „a lopott idők”, amiket társként adunk magunknak és egymásnak. Mi, amikor csillapodott a járvány és végre bevethettük a régen látott titkos fegyvereket – a nagyit és a keresztanyát –, a nyár közepén fogtuk magunkat és leléptünk két éjszakára.