Szemfüles 2020/2021_2 by Yggdrasil

2020 / 2021

2. szám

Az Erkel Ferenc Gimnázium Diáklapja

Kedves Olvasó! Kissé szokatlan írásnak nézünk elébe, de úgy gondoltam, meg kell írni, mert mindenkinek jár ennyi, és a szívének is. Az utóbbi egy évünk borzalmakkal teli volt, hol az ellenség, azaz a vírus kapott hatalmat, hol a nyomor és a szegénység, hol elvesztek az emberi kapcsolatok, de mégis felértékelődött mindenkiben valami, mások lettek az értékrendjeink. Sok megrázkódtatást kapott az emberi lény, és nem biztos, hogy megérdemelte őket. Írásom célja, hogy felemeljem azt, akinek most erre van szüksége. „Figyelj, tulajdonképpen a pokolba kényszerítesz, hogy szenvedjek, de majd végig kell nézned azt, ahogyan én leszek az uralkodó: vannak nehéz korszakok, amelyeket csak túl kell élni, meg kell élni ahhoz, hogy FEL TUDJ EMELKEDNI. Néhányszor úgy érezheted, a lelkedbe tipor minden. Reménytelen helyzetben érzed magad, nem látod a fényt és a kiutat, a motivá-

ciód és az akaraterőd látszólag elhagyni próbál, DE ott vagy te, saját magad, aki mindig képes önmagát megerősíteni. Hányszor gondoltad azt, hogy a fájdalomnak, amelyben élsz, sosem lesz vége? Hányszor? Tedd fel a kérdést: hányszor? A válasz: milliószor. S mégis sikerült. Minden véget ér egyszer. Nem szabad reggel remények és célok nélkül kinyitnod a szemed, s este nyugovóra helyezni tested álmok nélkül. Senki, de senki nem veheti el tőled azt az erőt, amellyel mozogni vagy képes. Akkor sem, ha te fel akarod adni, amikor már majdnem elérted, amit szeretnél. Nincs olyan, hogy nem. Olyan van, hogy de, igen. A koronavírus mindegyikőnk életét felforgatta, tudom. De legyetek erősek, nem hagyhatjátok, hogy testeteket a motiválatlanság vezérelje, nem aludhatnak ki a fények, most, azok a fények, amelyeket követtetek eddig. A fáradt lélek néha porrá szeretne lenni, viszont ennek nincs még itt az ideje.

Kedves Diáktársam, ha te most ezt éppen olvasod, kérlek, különösen figyelj arra, amit mondok: soha nem szabad abbahagyni azt, amibe már erőt fektettél, mert a gyümölcsét látni fogod! Mindenki képes rá. Hinned kell az erődben, magadban, a kitartásodban! Rögös lesz az út odáig. De senki nem mondta, hogy könnyű lesz…” Online üzemmódba kapcsoltunk egy időre. A diákok, a tanárok és sok más ember belekényszerült ebbe a mókus-

kerékbe. Egyik nap azt hisszük, nincs remény, másodnap pedig van. Nos, azt hiszem, ezt kell megőrizni. Írásomat Josh Groban You Raise Me Up című dala inspirálta. Harmath Barbara

Távoktatás Nekem ez az első évem a gimnáziumban. Az általános iskolában más volt a távoktatás, de megtapasztalhattuk, hogy az Erkelben ez miként működik. Néha a kutya ugat, aztán jön a postás, csörög a telefon, nem működik a mikrofon vagy a kamera sem, és pont erre az időszakra esik a legtöbb áramszünet. Persze nem állítom, hogy ez minden esetben valótlan, ugyanis nálunk is volt áramszünet, csak próbálok egy kis színt

vinni az írásomba. Vannak jó oldalai, de sajnos sok rossz oldala is van ennek az egésznek. Jó, hogy ki tudtam alakítani a napirendemet, nem kell olyan korán kelni, és többet lehetek a családommal, ugyanakkor elmaradnak a rendezvények. Szalagavató, Erkel-bál stb. Nem láthatom az osztályomat, és csak a laptop előtt ülök. De mi, erkelesek, ebben az időszakban is összetartunk, mert egy csapat vagyunk. Nehéz helyzetet élünk meg. Nemcsak nekem nehéz, de a tanároknak, diákoknak is, minden embernek egyaránt. Remélem, hogy hamarosan visszakapjuk a régi életünket, és ezzel együtt egy normális világot. Gyalog Anna

Ökodivat FAST FASHION (LASSÚ DIVAT) A XXI. században fennálló súlyos környezeti problémák miatt az emberiség igen komolyan elgondolkozott a környezet helyzetéről, illetve lehetséges javítás módjáról. A közelmúltban megjelent környezetvédelmi reformmozgalmak közül egy rendkívül hasznos és érdekes mozgalmat szeretnék kiemelni, amelynek népszerűsége világszerte napról napra növekszik. Ez pedig az úgynevezett Ökodivat, vagyis a környezetbarát divat mozgalma. Az ökodivat, vagy más néven „slow fashion” (lassú divat), a gyártás olyan megközelítése, amely biztosítja a ruházat, a cipők és a kiegészítők előállítását, anélkül, hogy kárt okozna

az emberiségnek és a bolygónknak. Sajnos manapság a divatipart tartjuk a második leginkább környezetszen�nyező iparágnak az olaj- és kőolajtermelés után. Ennek legnagyobb oka az, hogy a divatipar arra ösztönöz bennünket, hogy minél gyakoribb vásárlással folyamatosan cseréljük le ruhadarabjainkat, így a már nem hordott öltözékeink hulladékká válva rendkívül súlyos környezeti problémát jelentenek. A környezetbarát tervezők és márkák célja az lett, hogy megváltoztassák ezt a helyzetet, és garantálják a hulladékmentes gyártást, kerülve a mérgező anyagok használatát. Az ilyen típusú divat a minőséget helyezi előtérbe a mennyiséggel szemben. Tulajdonképpen ezért kapta a lassú divat elnevezését, hiszen a tömegtermelésre nem igazán fektet hangsúlyt ez a fajta mozgalom. Célul pedig a ciklusszerű gyártást tűzte ki, vagyis azt, hogy a gyártáshoz szükséges, természetből vett anyagok egy idő után mindenképpen visszakerüljenek eredeti forrásukba.

Nézzünk egy példát erre a gyártásmódra! A ruhagyártáshoz felhasznált pamutanyagból készítenek egy pólót, s miután eltelt némi idő, „életciklusa” végén ez a ruhadarab nem a szemét között végzi, hanem újrahasznosítási folyamaton megy át. Ennek a folyamatnak a végén pedig ismét egy pólót vagy akár egy farmert kaphatunk eredményül. FAST FASHION (GYORS DIVAT) Most, hogy tisztában vagyunk az ökodivat hasznosságával, érdemes megemlíteni ennek a teljes ellentétét is, vagyis a „fast fashion” jelenséget. Mivel az emberiség lélekszáma ütemesen növekszik, a többmilliárdos népesség ellátására csak a gyorsan termelő multicégek képesek, amelyek többnyire költséghatékonyan közelítik meg a ruhagyártás mechanikáját. A gyors divat célja tulajdonképpen a közember számára biztosítani a designer termékek alternatíváját.

Viszont ezeknek a cégeknek rengeteg hátulütőjük van. Nemcsak az, hogy rengeteg gyermekmunkást alkalmaznak, de a legtöbb ilyen cég igazán embertelen körülmények között foglalkoztatja a dolgozóit, akik pedig jelentősen alul vannak fizetve. Az „olcsó húsnak híg a leve” mondás kifejezetten illik a fent említett gyors divat jelenségre, hiszen a költségek csökkentése miatt a gyártott termékek is silány minőségűek lesznek, ennek következtében pedig gyorsan elhasználódnak, és végül rettentő gyorsan válnak hulladékká, fokozva ezzel a környezetszennyezést. Pontosan ezért ajánlott, hogy a környezetbarát divatot válasszuk a gyors, tömegtermelésre irányuló divattal szemben. Hiszen a környezetbarát divat mozgalma az előbbivel ellentétben a tudatosabb vásárlásra és a természetes anyagokra helyezi a hangsúlyt, ezért egy ilyen ökobarát termék vásárlásával tudatosan dönthetünk a környezet megóvása mellett.

AZ ÖKODIVAT NÉHANY NÉPSZERŰ TERMÉKE Növényekből készült telefontokok

Újrahasznosított pamutból készült sapka

Sportcipő, amely olyan újrahasznosított műanyagból készült, melyet a strandok partjain gyűjtöttek össze Újrahasznosított PETpalackokból készült hátizsák

SECOND HAND BOLTOK VINTAGE BOLTOK Végül egy másik lehetőségről is szeretnék írni, amelyet a környezetbarát termékek megvásárlása mellett szintén kiváló módnak tartok arra, hogy csökkentsük a ruhaipar gyártása által megjelent hulladék mennyiségét: ez pedig az, amikor másodkézből vásároljuk ruhadarabjainkat. Pontosan ilyen alternatívák a turkálók és vintage boltok, ahol rengeteg jó minőségű termék található meg, nem mellesleg egyedi darabokra is bukkanhatunk, és ezek nem csak divatosak, de környezetbarátok is. Ráadásul az áruk is általában lényegesen alacsonyabb. Véleményem szerint érdemes lenne népszerűsíteni az ilyen boltokat, hiszen rengeteg sztereotípia miatt az emberek sokszor ódzkodnak a használt ruháktól, mivel kínosnak találják őket. Viszont egy rendkívül jó lehetőségről van szó, amely hasznos lenne mind a környezetünk, mind az emberiség számára. Mákos Valentina

Rómeó és Júlia Happy End

Rómeó könnyektől csillogó szemekkel állt a kripta bejáratánál. Egyedül volt, csak az idős fák leveleit zörgető szél törte meg halk sírásának hangját. Üresség volt, és sötét, akárcsak Rómeó lelkében. Ezt érezte azóta, hogy szolgálója, Boldizsár meghozta a hírt, amelyet sosem akart hallani, és amelytől mindig is rettegett. Amikor meghallotta, a szívét addig csak szorító marok végleg össze is roppantotta azt. Azóta szinte folyamatosan ömlöttek könnyei. Remegő kezével a kriptaajtó kilincséhez nyúlt, a jéghideg fém a tenyerébe mart, de ő szinte meg sem érezte. Az ajtó kinyílt, Rómeó pedig belépett. Bent sem volt melegebb, mint kint, de ez valahogy nem érdekelte. Már semmi sem érdekelte. Üres volt belül,

mintha kitéptek volna egy darabot belőle, és már sohasem kaphatja vissza. Egyetlen dologra vágyott: hogy szerelmét utoljára magához ölelhesse. Ahogy ment befelé, a fáklyák fénye megvilágította könnyektől maszatos arcát. Lassan sétált a lány felé. Júlia hófehér ruhában feküdt előtte, a fáklyák fényében fürödve, de még így is ugyanolyan gyönyörűnek tűnt, mint amikor először pillantotta meg. Megállt mellette, még mindig remegő kezét kinyújtotta szerelme felé, és finoman végigsimított arcán. A bőre jéghideg volt, már nem járta át az a kellemes melegség. Rómeó óvatosan leült mellé, majd suttogni kezdett neki.

– Szerelmem! Hitvesem! – Újra végigsimított arcán, amely nem is olyan régen még halványan piroslott, akárhányszor megcsókolta. – Lelked mézét kiszívta a Halál, de nincs hatalma bűbájod felett. Nem győzött! – Óvatosan végigsimított puha ajkain, amelyek most már halványak és hűvösek voltak. – Szádon és arcodon piroslik szépséged zászlaja: a hódító ki nem tűzhette sápadt színeit. Pár percig hallgatott, csöndben ült, és csak nézte Júliát. – Drága Júliám! – folytatta suttogva. – Mi óvta meg szépségedet? Talán szerelmes lett beléd a vak Halál? Itt rejteget a vézna szörnyeteg a föld alatt, hogy szeretője légy? Úgy féltelek, hogy oldaladra fekszem, s ki nem lépek többé a gyászos Éj e csarnokából. Itt tanyázom, itt, hol síri férgek szolgalányaid. Végső hajlékom itt legyen nekem: rossz csillagom jármát itt rázza le az élet-nyűtte hús. Szemem, tekintsd, karom, szorítsd még egyszer őt, s te, ajkam, te lelkem zára, csókoddal pecsételd örök kötésem a kufár Halállal!

Benyúlt zsebébe, és megmarkolta az ott fekvő kis üvegcsét. Kivette a sötét, zöld folyadékkal teli fiolát, és utálattal nézte. Ez fogja majd kedvese után küldeni őt oda, ahol együtt lehetnek örökre, és boldogan élhetik az életüket. – Sötét hajós, repítsd a szirt fokának e holtra fáradt, megtépett hajót! Levette az üvegcse tetejét, majd megemelte, mintha csak köszöntőt mondana. – Teérted, Júliám! – suttogta, s a szájához emelte a kis fiolát. Ám mielőtt kiihatta volna a mérget belőle, apró, jéghideg ujjak kulcsolódtak a csuklója köré. Finoman elhúzták kezét, és benne a méreggel töltött üveget a szájától. Gyönyörű, tengerkék szemek néztek fel rá félve, de mégis tele szerelemmel. Júlia felült, kivette Rómeó kezéből a mérget, visszatette rá a tetejét, majd félredobta. Az halkan koppant a kripta sötét és hideg padlóján, ám ez a kis hang is hatalmas robajnak érződött a csendben. – Rómeóm! – suttogta Júlia rekedtes hangon, végigsimítva szerelme könnyáztatta arcán.

– Júliám! – suttogta a fiú alig hallhatóan, majd elismételte kicsit hangosabban is, míg szerelmét egy mozdulattal az ölébe húzta, és szorosan karjai közé zárta. – Élsz! – ismételgette suttogva, miközben arcát a lány vállának szorította. Úgy szorította magához a lányt, mintha soha többé nem szeretné elengedni. Eközben Júlia a fiú haját simogatta, és próbálta megnyugtatni őt. Ki tudja, mennyi idő telt el, mire végre eltávolodtak egy kicsit egymástól, de akkor is csak annyira, hogy újra egymás szemébe tudjanak nézni. – Szerelmem! – sóhajtotta Rómeó, majd megcirógatta a lány arcát, és

letörölte a könnyeket, melyeket az öröm csalt ki a szeméből. Örült, hisz újra láthatta a fiút, és ezután már boldogan élhetnek együtt, anélkül, hogy bárki is szét akarná választani őket. Rómeó apró csókot lehelt kedvese szájára, majd felállt, felsegítve Júliát is, aki még kicsit bizonytalanul állt lábain. – Indulnunk kell, Szerelmem! El kell innen mennünk! – mondta, ahogy Júliát támogatva lassan elindultak a kripta bejárata felé. – Bárhová, Szerelmem. Bárhová veled megyek – mondta a lány, majd egy apró csókot lehelt a fiú arcára, aki ezt egy kedves mosollyal viszonozta. Mikor kiértek, megcsapta őket a hideg levegő. Rómeó közelebb húzta magához a vacogó lányt, és elindultak a sötét éjszakába, hogy valahol, mes�sze szülővárosuktól új életet kezdhessenek. Együtt. Romvári Rebeka

Jane Austen – Büszkeség és balítélet (Könyvajánló)

Ebben a könyvajánlóban a XIX. század egyik legnagyobb női sorsokról szóló regényéről szeretnék kicsit mesélni neked, kedves Olvasó!

Napjainkig óriási érdeklődés és imádat övezi a Büszkeség és balítélet című regényt, és nem véletlenül! Jane Austen tökéletesen át tudta adni, milyen is volt a nők élete és mindennapja a XVIII. század végén. A nyelvezete senkit se rémítsen meg, nem an�nyira nehéz, mint amennyire elsőnek tűnik. Bár kell egy adott kor, illetve “érettség”, hogy megértsd a történet mondanivalóját, bátran tudom ajánlani minden lánynak és fiúnak, és annak, aki érdeklődik a női sorsok iránt!

A történet középpontjában a Bennet család áll. Ebben a családban öt leány vár arra, hogy férjhez menjen, ezért nem meglepő, hogy felkeltette a család érdeklődését a Netherfield Park új bérlője, a fiatal és igencsak jóképű Mr. Bingley, emellett Mr. Bingley feltűnése után megérkezett az egyik közeli városba az ezred, amelyben sok-sok fiatal és jóképű fiatalember vár arra, hogy összetörje az ifjú lányok szívét. A regény cselekménye Jane és Elizabeth Mr. Bingleyhez és Mr. Darcyhoz fűződő kapcsolatára épül, emellett még számos bonyodalom zavarja meg a család békés életét. Bár sokan férfigyűlölőnek tartják Jane Austent, azt kell mondanom, ez nem igaz! Ebben a könyvében is érződik, hogy egyenlőnek tartja mind a két nemet. A történet központi mozgatórugója is a nemek csatája, amely majdnem a regény végéig kitart. Ha eljutottál idáig, kedves Olvasó, s talán meg is fogott a történet, de nem igazán szeretsz

olvasni, akkor ajánlom figyelmedbe a BBC Büszkeség és balítélet című minisorozatát, melyet 1995-ben készítettek, és a 2005-ös filmet is, amely körülbelül kétórás összefoglalója a regénynek. Azonban ha a történet felkeltette a figyelmedet, és szeretsz olvasni, akkor a következő idézetek biztosan elnyerik majd a tetszésedet! „Általánosan elfogadott igazság, hogy egy vagyonos, ám nőtlen fiatalembernek mindenképp asszonyra van szüksége.” „Hadd mondjam el, mi az életfilozófiám: csak úgy emlékezzünk a múltra, hogy örömet okozzon.”

„– Ne köhögj már annyit, Kitty, az isten szerelmére! Kíméld kissé az idegeimet, tönkremennek belé. - Kitty meggondolatlanul szokott köhögni – jegyezte meg az apja –, nem a kellő időben. “ „A hiúság és a büszkeség két különböző dolog, bár e szavakat gyakran felcserélik. Az ember lehet büszke anélkül, hogy hiú lenne. A büszkeség inkább azzal függ össze, hogy mi a véleményünk önmagunkról, a hiúság azzal, hogy milyen legyen rólunk mások véleménye.” Én nagyon szeretem ezt a történetet, és bármikor bátran ajánlani tudom mindenkinek, nemtől és kortól függetlenül. Zsibrita Lia

4 sorozat, amit kár lenne kihagynod A VEZÉRCSEL A Walter Tevis könyvéből készült minisorozat lett a tavalyi év nagy kedvence. Az árvaházból induló sakkzseni kislány fejlődéstörténete, amely tele van drámával, szenvedéllyel és szenvedéssel. Még mielőtt valaki megrémülne, nem kell sakktudás ahhoz, hogy élvezni lehessen a sorozatot. Egyébként a könyvet a 80-as évektől kezdve már többször meg akarták filmesíteni. VAJÁK A lengyel író, Andrzej Sapkowski elbeszéléseit és regényeit tartalmazza az azonos című fantasy könyvsorozat, amely olyan világban játszódik, ahol hétköznapi emberek és mágikus erővel rendelkező lények: tündérek, törpök, vámpírok, alakváltók, egyszarvúak élnek. A főhős, Riviai Geralt a veszedelmes szörnyek hatástalanításával foglalkozik. Az ebből forgatott sorozat első évadát 2019 decemberében kezdték vetíteni, és idén jön a várva várt második évad. (Érdekesség: a nyitó sztori Budapesten készült.)

A SZOLGÁLÓLÁNY MESÉJE A Margaret Atwood regénye alapján készült széria nyár elején már a negyedik évadához érkezik. Az Elisabeth Moss által alakított főszereplőnő végleg le akar számolni a nőket elnyomó Gileád Köztársaság nevű társadalommal. A sorozatban erősen jelen van a lázadás a hatalom ellen, a társadalomkritika és az anyaság fontossága. BRIDGERTON CSALÁD Számomra ez az egyik kedvenc. A nagy sikerű regényeken alapuló sorozat a Bridgerton család nyolc összetartó testvéréről szól, akik mind a szerelmet és a boldogságot keresik. A decemberben elindult sorozat pillanatok alatt meghódította a közönségét. Szerelem, pletyka és szenvedély… ez a Bridgerton.És egy jó hír, folytatódik a sorozat ebben az évben! Illetve könyvben is ajánlom mindenkinek! Baráth Aletta

Totálisan nem kacsa (novella)

(Folytatás az előző lapszámból.) Nem sokkal később már egy gyorsétteremlánc éttermében ücsörögtek, piros asztalokkal, sárga székekkel, és éhes emberekkel körülvéve. Volt még ott egy pult is egy pénztárgéppel és egy eladóval, aki láthatóan közel állt az idegösszeroppanáshoz.

Amíg az ebédjükre vártak, egész jól megbarátkoztak egymással és a tudattal, hogy a nap hátralévő részében a ruhájuk biztosan kajaszagot fog árasztani magából. Beszélgettek ők mindenről: hogy milyen odalent a wifi, manapság mennyi a jobb megélhetés érdekében a Déli-sarkról elköltöző és Észak-Európába bevándorló pingvinek száma, a Béla miért ilyen tapló, a globális felmelegedés tényleg létezik-e vagy csak kitaláció az egész, mint a bacilusok meg a Mikulás, a piramisokat valóban az űrlények építették-e, vagy a Matilda már megint hazudott, és a Béla miért ilyen tapló… még mindig.

Nagyjából két óra várakozás után megkapták a hamburgereiket. Azonban mind a ketten csalódottan bámulták a pulton eléjük tolt tálcát. Persze nem azért, mert végre elkezdhettek volna enni, hanem, mert… – … egész biztos, hogy ez a képen nem ekkora volt – fejezte be Daemon a meglehetősen hosszúra sikerült mondandóját. – Sajnálom uram, de… – próbált magyarázkodni az eladó, hiába. Daemon ismét a szavába vágott. – Ne mondja már, hogy ennek ekkorának kell lennie! Az internet bevezetése előtt napi huszonnégy órában ilyen reklámokat néztem a tévében, mert csak ezt az egy adót volt képes befogni az a vacak, és nekem aztán igazán elhiheti, hogy ott nem ilyen apró hamburgerekről volt szó! – magyarázta felháborodottan Daemon a szerencsétlen eladónak, aki a mai napon már sokadjára is fontolóra vette azt az eshetőséget, hogy felmond, és elköltözik az Antarktiszra pingvineket

menteni. Gondolta, ott talán békén hagyják az elégedetlen vevők, bár ebben nem volt teljesen biztos. – Tudja, mit, uram? Beszéljen inkább a főnökömmel, én felmondtam – mondta, majd levette a nyakából az olajfoltos, szebb napokat is megélt kötényt, ledobta a földre, és elegánsan távozott a fotocellás ajtón keresztül. Az útja ezután a legközelebbi télikabátboltba vezetett, ahol megpróbálta kiválasztani azt a kabátot, amely szerinte leginkább megfelelt egy pingvin kifinomult ízlésvilágának. Az éhes vevők még jobban elégedetlenkedtek. A nem éhesek is. – Most akkor mi lesz? Megkeresed a főnökét? – fordult Daemon felé Icuka. A háttérben hallani lehetett a vevők elégedetlen zúgolódását. Pontosabban majdhogynem csak azt lehetett hallani. – Persze, persze – bólogatott vadul a démon. – Te addig várj csak meg nyugodtan odakint. – Rendben – vont vállat Icuka, majd ő is távozott a fotocellás ajtón keresztül. Odasétált egy közeli padhoz, és leült. Fürkésző tekintettel pásztázta az toronymagas házakat, siető embereket, és bizony rá kellet jönnie, hogy hiába élt már közel tíz éve a környéken, még egyszer sem járt erre. Eddig mindig csak a lakásban tett kisebb kiruccanásokat. Általában a konyha meg a kanapé között. De most ott gubbasztott egy padon a komor háztömbök baljós árnyékában, és figyelt. Nem látott virágokat,

nem látott fákat, csak egy hatalmas hirdetőtáblát, amelyen egy facsemete számítógéppel megszerkesztett képe szerepelt. Hosszas tűnődés után arra a következtetésre jutott, hogy ezt inkább mégsem számítja bele. A tévében persze nem ilyen volt, abban a péntek esti dokumentumfilmben egész máshogy festett minden. Legalábbis ha jól emlékezett, de persze ez nem biztos, hisz előfordulhatott, hogy a vége felé egy egészen kicsikét elbóbiskolt – mellesleg az ütött-kopott távirányítót azért tudta megszerezni, mert a Béla már megint (vagy talán inkább még mindig) a kocsmában volt. Viszont boltból rengeteg akadt. Icuka még sosem látott ennyit. Ő eddig mindig csak a sarki boltig jutott. Ott volt minden, ami kellett neki, hát nem is igen ment tovább. És hát a megszokás, az nagyúr. Ha már tíz éve ugyanott vásárol az ember, akkor nem túl valószínű, hogy a betondzsungelben, az életét kockára téve, veszélyes felfedezőútra induljon, ahonnan talán sosem tér vissza. Nem, ilyenkor egyáltalán nem szükséges új bolt után nézni. Jó a régi is. A fotocellás ajtó halk szisszenése szakította félbe Icuka gondolatmenetét. Meg persze a hangos és elégedetlen

tömeg, amint hamburger és sültkrumpli nélkül, továbbra is éhesen távozott a gyorsétteremből. Az az egy-két tüntető, akivel idefele jövet találkoztak, hozzájuk képest kifejezetten nyugodt lelkiállapottal bírt. Újabb halk szisszenés hallatszott. Ezúttal Daemon lépett ki az ajtón, egyegy óriási szatyrot cipelve mind a két kezében. A szatyrokból a frissen sült hús kellemes illata áradt. Icuka remélte, hogy az éhes tömeg már kellően messze jutott ahhoz, hogy ne tudja kiszimatolni a hamburgereiket. – Nem kaptam nagyobbat – tért rögtön a lényegre Daemon. Nem tűnt szomorúnak. – Viszont kárpótlásként duplaannyit adtak. Icuka felvonta a szemöldökét. – Hogyhogy neked sikerült szerezned? – Meggyőző tudok lenni – villantott rá egy mosolyt, amitől a körülötte lévőknek olyan érzése támadt mintha egy fogkrémreklám főszereplőjét pillantották volna meg éppen. Ezt követően többen is hazaszaladtak fogat mosni, egy gyerek a kukába hajította a félig megrágott nyalókáját, és soha többé

nem akart csokit enni, az anyukája pedig megállapította, hogy gyakrabban kellene erre sétálniuk. Az ebédjüket – vagy talán inkább a vacsorájukat – a padon ülve fogyasztották el, miután megbizonyosodtak arról, hogy a feldühödött, éhes tömeg a kellő távolságra került tőlük és hamburgereiktől. Az estebéd után úgy döntöttek, hogy a közeli parkon keresztül sétálva fognak eljutni Icuka lakásáig, ugyanis Daemon meghívatta magát egy késő délutáni teára. Mondván, hogy mindig, minden délután teát szokott inni – pontosan két kockacukorral, valamint három csepp frissen facsart citromlével – és kifejezetten szomorú lenne, ha a mai napon meg kellene szakítania ezt az évezredek alatt kialakult jó szokását. Ezután Icuka rácsodálkozott arra, hogy odalent is vannak teaboltok, majd azon kezdett el gondolkozni, hogy vajon milyen teát árulhatnak. Kényelmesen sétálgattak a fákkal és padokkal szegélyezett kacskaringós úton. Ez már egészen hasonlított ahhoz, amely a dokumentumfilmben szerepelt. És ha egy kicsivel kevesebb lett volna a szemét meg telefonját nyomkodó

ember, akkor pontosan olyan lett volna, mint a dokumentumfilm egyik gondosan megszerkesztett képkockája. Nem sok említésre méltó dolog történt addig, amíg eljutottak Icuka lakásához. Talán csak annyi, hogy egy jól öltözött, hátrazselézett frizurájú férfi el akarta adni nekik a tegnap vásárolt, legújabb csúcstechnológiás porszívóját, amely állítólag az összes porcicával és porkutyával elbír, ami csak létezik. – De ha ez a legjobb, legújabb és legmodernebb porszívó, akkor miért akarja eladni nekünk? Miért nem tartja meg, ha már egyszer megvette? – mutatott rá a lényegre Daemon. – Óóó… tudja, uram, azóta megjelent egy sokkal újabb modell, és nekem erre már nincs szükségem – bökött a porszívóra. – Na, megveszik? – kérdezte újból, azonban addigra Icuka és Daemon már rég maguk mögött hagyták ezt a különös jelenést és a még sosem használt porszívóját, amely az elkövetkező öt percben egy közeli kuka mélyére került, hogy a helyét átvehesse egy más névvel megáldott, de lényegében teljesen ugyanolyan porszívó. – Ez fura volt – állapította meg Icuka. – Ja – értett egyet Daemon. Ezt követően már semmi furcsa vagy legalább enyhén különösnek mondható dolog sem történt addig, amíg be nem léptek a lépcsőházba, ahol Icuka általában hetente kétszer szokott megfordulni: egyszer, mikor elmegy a boltba, és még egyszer, mikor visszajön onnan.

A köztiszteletben álló Pista bácsi jött futva feléjük, vöröslő arccal, miközben levegő után kapkodott. Nem is futott, valósággal repült, mintha csak hirtelen szárnya nőtt volna! Daemon el is gondolkozott egy pillanatra, hogy talán egy angyal az. Ám végül el kellett vetnie ezt az ötletet, mivel az angyalok általában nem szoktak levegő után kapkodni, miközben futnak. Vagy repülnek. – Icuka, Icuka, képzelje csak… – ragadta meg Icukát a vállánál, amikor kisebb-nagyobb esések után odaért melléjük. – A horoszkópom… azt mondta, hogy ma rám talál a szerencse! – közölte a nagy hírt, és már száguldott is tovább lefelé. – Megyek lottózni, érzem, hogy ma sikerül! Ma nyerni fogok! – hallották még a köztiszteletben álló Pista bácsi hangját pár lépcsőfokkal vagy talán inkább emelettel lejjebbről. – Hogy mik vannak – kerekedett el Icuka szeme. Kissé kínosan érezte magát, de Daemon csak legyintett.

Néhány lépcsősorral később már ott álltak a nyolcadik emelet tizenötös számú ajtaja előtt. A festék már alaposan megkopott az évek során, és csak egy-két halovány folt tanúskodott az eredeti színéről. Icuka a zárba illesztette a kulcsot, és lassan elfordította. Erősen reménykedett benne, hogy nem fog előugrani az ajtó mögül egy újabb sültbolond. Vagy a Béla. De semmi ilyesmi nem történt. Az ajtó kitárult, és láthatóvá vált az addig mögötte megbúvó kicsi, dohányfüstös lakás. – Öhm… bocs a rendetlenségért, nem gondoltam volna, hogy ma bárki is benéz ide – mentegetőzött Icuka, mikor átlépték a küszöböt. – Ugyan, hagyd csak. Ez semmi ahhoz képest, ami odalent van – legyintett újból Daemon, majd leült a kanapé egyik szélére, miután a kezével arrébb söpört néhány kétes eredetű ételdarabkát. Icuka mellételepedett. Fáradtnak érezte magát. – Olyan álmos vagyok – csúszott ki a száján, miközben finoman Daemon vállára hajtotta a fejét. Még sosem érezte magát ilyen gyengének, esendőnek és halandónak. Minden, ami aznap történt, távolinak tűnt, homályosnak. Már semmi sem érdekelte, már semmi sem számított igazán…

A szeme szép lassan lecsukódott, és úgy is maradt. Örökre. – Tudom – felelte a démon. – Tudom. Icukára az egyik szomszédja, a szintén köztiszteletben álló Mari néni talált rá estefelé. Egyedül volt a lakásban. Azonnal riasztotta a mentőket, akik rögtön a helyszínre siettek, majd megállapították, hogy Icuka már több órája halott lehetett, és hogy az egészségesnél több nyugtató volt a szervezetében. De a történetnek itt még közel sincs vége. A délután folyamán ugyanis kitört egy kisebb lázadás a környéken, amikor a hamburger nélkül maradt, éhes tömeg csatlakozott az akkor még alacsony létszámmal rendelkező tüntetőkhöz. Ezzel egy időben a jógastúdió titokzatos körülmények között csődbe ment, és a köztiszteletben álló Pista bácsi sajnos ezúttal sem nyert a lottón. Egy hónappal később pedig Bodorczki Antalt – volt gyorsétteremlánci eladót – kitüntették azért a lelkiismeretes munkáért, amelyet az Antarktiszon élő pingvinek megmentése érdekében vitt véghez. És egy bizonyos démon áttért a kávéra. Serfőző Anna

Esőmámor Az ágyamon szétterülve, egy fárasztó iskolai nap után lestem ki a nagy ablakon. Ősz volt. Néztem a legördülő átlátszó kis esőcseppeket, amelyek percekig folytak végig az üvegen, majd a párkányon landoltak. Elkalandoztak a gondolataim, teljesen elmerültem bennük. Az agyamban végigfuttattam, mi történt velem aznap, és mi történhetett volna másképp. Kis idő múlva meguntam az állandó iskolai élet körül forgó gondolatokat. Nyújtóztam egyet, majd felálltam, és az ablakhoz léptem. Bordó függönyömet elhúzva vizsgáltam újból a kinti időjárást. Most már egyre jobban esett az eső, és villámokkal találkoztam innentől kezdve. Mozdulatlanul álltam, és csak

elvesztem abban a természet alkotta fájdalomban, amely a szemem elé tárult. A felhők sírtak, Isten pedig villámokat szórt, valószínűleg haragudott valakire. A szél durván fújt, csak úgy csavarta a fák ágait. Nem szabadott volna, de mégis mohón kinyitottam az ablakot, érezni akartam a hideget. Azt a hideget, amelyet maga a vihar okoz bőrömön. Sokkal jobban éreztem magamat, mintha azonosultam volna vele. Belső énemmel nem bírván, szaladtam ki a szeles, esős, hideg természetbe. Kezeimet széttártam, és mosolyogtam. Mosolyogtam, mert rájöttem dolgokra: nincs olyan, hogy feladom, nincs olyan, hogy befejezetlenül hagyok valamit, de olyan sincs, hogy el sem kezdem. Talán sírtam, talán nevettem. Mégis mindkettőben az volt a jó, hogy senki sem tudta, mi az oka, de lehet, hogy ez nem is baj. … A miérteket soha nem kérdezték. Nem kérdezték meg, hogy miért csinálod, azt, amit. Viszont egy dolog biztos: te akkor is mentél az álmaid után, ha a szakadó esőben leplezted, hogy mennyire fájt végigcsinálni a folyamatot. De megcsináltad. Harmath Barbara

Róma császárai (Sorozatajánló)

A Róma császárai a Netflix saját gyártású dokumentumfilmsorozata, amely három római császár uralkodásáról szól. Az első évad Commodus, a második Julius Caesar (aki egyébként nem volt császár), a harmadik pedig Caligula uralkodását veszi végig. Az első évad, mint már említettem, Commodus uralkodásáról szól, aki Marcus Aurelius fia volt. Commodus 13 éves regnálása alatt végre béke lett az országban, de

az utókor mégsem emiatt emlékszik vissza rá. Az utókor szemében ő volt az a férfi, aki miatt szétesett a Római Birodalom. Az első hat rész – vagyis az első évad – tele van ármánykodással, árulásokkal és merényletekkel. A Római Birodalom uralkodói nem véletlenül voltak paranoiásak, azonban Commodus mindenkin túltett. A népszerűsége és az emiatt kialakult önimádata okozta a vesztét, de erről bővebben nem igazán beszélnék, mert akkor lelőném a „poént”. Mindemellett Commodusnak köszönhetjük a Római Birodalom történelmében megrendezett legnagyobb birodalmi játékokat, a gladiátorharcokat.

A második évadban öt epizód során megismerhetjük Julius Caesar felemelkedését, a triumvirátus megalakulását és szétesését, majd az ellene szőtt merényletet is részletesen végignézhetjük. A harmadik, egyben utolsó évadban – amely négy rész ös�szesen – Caligula császár uralkodását követhetjük nyomon. Nagybátyja, Tiberius császár árnyékában, folytonos életveszélyben nő fel, azonban Tiberius halála után ő lesz a császár, s bár kezdetben kiváló uralkodónak tűnik, később betegsége miatt megbomlik az elméje. A császár fokozódó paranoiája és kicsapongó életmódja rendszeres vérontáshoz és pénzszóráshoz vezet, ezért korábbi szövetségesei és a szenátus is ellene fordul.

A Róma császárai című sorozatot bárkinek ajánlani tudom, nemcsak azoknak, akik érdeklődnek a történelem (ezen szakasza) iránt, mert amellett, hogy történelmi témájú, egyben drámasorozat is, szóval meglévő tudás vagy érdeklődés nélkül is élvezetes lehet. Zsibrita Lia

A maszk

(Eltemetett titkok) „Közúti közlekedési baleset történt Nebraska államban, lakott területen kívül, a 183-as forgalmi úton, 2019. november 2-án 16 óra 30 perc körül. A rendelkezésre álló adatok szerint egy Newport felől Rose irányába közlekedő gépkocsivezető eddig tisztázatlan körülmények között elveszítette uralmát a járműve irányítása felett, és a szalagkorlátot átszakítva az úttest melletti árokba hajtott, magával sodorva a mögötte haladó gépjárművet. A karambolban a magával sodort autót vezető 33 éves férfi a helyszínen azonnal életét vesztette. A balesetet okozó autó utasát életveszélyes sérülésekkel szállították kórházba.” Remegő kézzel dobom el az újságot, mintha égetné a tenyerem, izzó parázsként perzseli bőröm a papír, a betűk elevenen égetik szememet, és a tartalma belevési magát elmémbe. A cikk már másnap megjelent az újságban, de még most, a temetés után egy héttel is ezt olvasom. A házat mély és fájdalmas csend borítja. Megsemmisülten ülök a

kanapén, várva, hogy bármelyik percben betoppanjon, vidám tekintettel forduljon hozzám, csókkal köszöntve, mint minden egyes nap az utóbbi öt évben. Mélyen legbelül tudom, soha többet nem fogja már átlépni ennek a háznak a küszöbét. A gondolataimban idézem fel az emlékeit, látom magam előtt Őt, ahogy éppen vacsorát készít kettőnknek, mikor fát rak a kandallóba télen, és rám néz csillogó éjfekete szemével. Itthon mindig melegítőben volt, és még az is

remekül állt neki, karakteres arcához, rövid, fekete hajához szinte minden passzolt. Az emlékek szertefoszlanak, és újra a valóságot élem át. Ideje felmenni, lefeküdni aludni, mert menten kimerülten esem össze. A hálószobánk telis-tele van a minket összekötő emlékekkel. Kisírt, duzzadt szemeimből ismét lefolynak a könnyek, amint megpillantom az esküvői képünket. Varázslatos nap volt, emlékszem, álomesküvő, egy álompárral. Gyermeket is terveztünk, idővel szerettünk volna meglepetésszerűen, de sohasem jött össze. Egy jó ideje már teljesen lemondtam róla, és most, hogy meghalt a férjem, végképp. Elliot mindig is örök optimista volt, akire a barátai, családtagjai felnézhettek. Ritkán volt rossz passzban, viszont akkor olyan volt, mint akit kifordítottak önmagából. Képes volt barátból ellenséggé változni egy pillanat alatt. Soha nem tudtam volna elképzelni az életem nélküle, valójában még most sem tudom felfogni, hogy csak az emlékei maradványaival él tovább velem. Ki kéne kelni az ágyból, és elpakolni a holmiját. Abban reménykedem, hogy ez segít a

helyzetemen. Nagy, fekete kukászsákba teszem egymás után a személyes tárgyakat, és ezernyi emlék rohamoz meg. Ezt a pici kék, felhős dobozkát akkor vettük, amikor elhatároztuk, hogy összeházasodunk, és ebbe rejtette el az eljegyzési gyűrűt. Mikor egy nyaralás során megvettük, azt mondta, „ebbe a kis dobozba fogom elrejteni a szívem, hogy tudd, odafentről is mindig szeretni foglak.” Most mégis belelököm a zsákba, hogy eltemessem a többi emlékkel együtt, hátrahagyva az enyészetnek. Annyira belelendültem a pakolásba, hogy észre sem vettem, már csak a garázs maradt. Annak ellenére, hogy befolyásos üzletember volt, sokat sürgött-forgott a garázsban, mindig szerelt valamit, ha kellett, ha nem, rengeteg időt töltött ott, így alighanem műhely volt, mintsem garázs.

Nem sok van hátra, már csak egy kis széfszerű szekrény, amely az asztal alatt fekszik bezártan. Elkezdem keresni a kulcsot, de hamar rá kell jönnöm, hogy nem itt lesz. A házban feltúrom a létező összes komódot és fiókot, benézek minden egyes sarokba, de semmi eredmény. Belépek a hálószobába, és a fáradtságom mellett előjön egy erőteljesebb érzés, hogy itt lesz valahol. Végignézek a szobán, és megakad a szemem az ágyon, rögtön odasietek, benézek alá, feltúrom a párnákat és a takarót, őrült módjára dobálom le az ágyneműt, és már-már feltépem a matracot. Az ágy rácsain pihen egy fekete mappa. Hirtelen megdermedek, majd pár perc múltán már a kezemben tartom. Rengeteg nyilatkozat, szerződés és még ki tudja, milyen papírok vannak köztük. Leszórom a tartalmát, és valami koppan a földön. A kis fém tárgyat, amelyet úgy kerestem, felkapom a padlóról, és már indulok is le az emeletről. Az ajtaja könnyen kinyílik, ahogy elfordítom a kulcsot, és abban a pillanatban úgy érzem, hogy megnyílik alattam a föld, és csak zuhanok a mélységbe, bele az elmúlás végtelen ördögi körébe. – Mi a pokol, Ell?! – ordítok fel kínomban. Persze, választ már nem kapok, sőt mélyebb csend ül körülöttem, mint valaha. Zacskók

zörögnek, miközben kiveszem a glockot, és magam elé emelem, hogy szemügyre vehessem. Van itt még desert eagle, colt, revolverek, és még több olyan fegyver, amelyeket nem is ismerek. Zacskók és kis dobozok rengetege tárul elém, kokain, metamfetamin, extasy, heroin és társai, de számos nyugtatót is találok. Végül egy laptop fogad. Működik, és csupán egy mappa van rajta, de abban minden benne van. Annyira elmerülten kutattam, hogy mikor feleszméltem, észrevettem, hogy felkelt a nap. Minden egyes üzlete és vevőköre itt van feketénfehéren. Elfog az undor, és átjár a gyűlölet. Hogy tudott ennyire megvezetni és hátba szúrni mindenkit? Az üzeneteket olvasva rá kellett jönnöm, hogy teljesen más életet élt a színfalak mögött. Átvert mindenkit, de főleg engem, én meg őszintén hittem benne, hogy ő a világon a legtisztább ember, miközben minden mosolya hamis volt. Legszívesebben ordítanék, de inkább elhatározom, hogy amint ös�szeszedem magam, az első dolgom lesz lecsukatni a társait.

Másfél hét után, próbálok regenerálódni, épp a kávémat főzöm, amikor hangos kopogás zavar meg. – Ben Wilton, nyomozó. Ön Lia Quentin? – a férfi felmutatja a kártyáját. Egy határozott igen után beljebb tessékelem. – A nyomozás végleg lezárult, és az ön férje, amiért fegyver- és drogkereskedelemmel foglalkozott, nem véletlenül halt meg – a csésze kávé kiesik a kezemből, darabjaira hullik a porcelán. Ezek szerint Elliotot szándékosan ölték meg. – Az Ön férje éppen Newportból tartott minden bizonnyal haza, miután elszállított és el is adott többfajta, nagyobb adag kábítószert, de a vevői elégedetlenek voltak az arányokkal. Ezért egyikük tudatosan követte el a karambolt, célját elérve, hiszen ő súlyos sérülésekkel, de még mindig életben van. A nyomozó még számtalan ügyet elmondott, de végig az járt a fejemben, hogy miért tette ezt Elliot. – Igazán befolyásosnak számított, a fedőneve pedig az volt, hogy A Maszk. Többször is felmerült a nyomozások során a neve, de még... – már csak zúgó zajként hallom tovább a férfi hangját, és hangosan visszhangzik elmémben: A Maszk.

Elliot Quentin, 1986. 08.10. – 2019. 11. 02. – ezt a fejfán lévő írást olvasom újra és újra, s közben az a gondolat jár a fejemben, hogy ő valójában egy angyalbőrbe bújt ördög volt. Mindig azt hajtogatta, hogy a holdfény a bizonyíték arra, hogy mindig lesz világosság a sötét órákban. Ebben nem tévedett. Most boldog édesapa lehetnél egy harmonikus életben. A gondolataimat nekiszegezem, és abban reménykedem, hogy egy olyan helyre került, ahol ugyanúgy szenved, mint most én. De a gyermekem előtt nem fogom eltitkolni, ki volt Ő, tudni fogja, ha eljön az idő. Komor arccal húzom le a karikagyűrűt, és azzal a lendülettel dobom a sírra. Most már nem köt hozzád semmi. Hangosan is kimondva cseng a fülemben, és már sétálok is ki a temető kapuján, tudván, hogy most csakis magamra és a parányi kis életre kell összpontosítanom, aki egy új élet kezdetét jelenti. Pocsaji Stella Anita

Tartalom Kedves Olvasó! ........................................................................................ 2 Távoktatás ................................................................................................ 3 Ökodivat .................................................................................................. 4 Rómeó és Júlia - Happy End .................................................................... 7 Könyvajánló - Jane Austen: Büszkeség és balítélet ................................ 10 4 sorozat, amit kár lenne kihagynod ....................................................... 12 Totálisan nem kacsa (novella) ................................................................ 14 Esőmámor (novella) ............................................................................... 19 Sorozatajánló - Róma császárai .............................................................. 20 A maszk (novella) .................................................................................. 22

Impresszum Szerkesztők: Baráth Aletta, Gyalog Anna, Hemző Csenge, Harmath Barbara, Pocsaji Stella, Romvári Rebeka, Serfőző Anna, Zsibrita Júlia Borító: Pocsaji Stella Tördelő-szerkesztő: Balogh Norbert Olvasószerkesztő: Kiss László Felelős kiadó: Zámori Ida