,,A Fertő tó vége?” - Rövid változat

A FERTŐ TÓ VÉGE?

Régió a klímaválságban Kihívások. Perspektívák. Megoldások.

A KÖNYV RÖVID ÖSSZEFOGLALÓJA

Ez a brossúra rövid tematikus áttekintést nyújt „A Fertő tó vége? – Régió a klímaválságban”

Kihívások. Perspektívák. Megoldások.

című könyvről:

Szerkesztők: Christian Janisch, Alois Lang, Bibi Watzek. Residenz Kiadó 2023

Koncepció/Szerkesztés: Gunnar Landsgesell, Alois Lang

Borító/grafikai tervezés/szedés: PROJEKT 21:

Nyomtatás: Schmidbauer GmbH, Wiener Strasse 103, 7400 Oberwart

A kiadvány az Esterházy Alapítványok megbízásából készült.

Tartalom

BEVEZETÉS

Bevezetés

Ez a kiadvány rövid tematikus áttekintést nyújt a „A Fertő tó vége? – Régió a klímaválságban”

című könyvről. Kedvcsinálónak tekinthető, amely mindenekelőtt a projekt motivációját kívánja röviden összefoglalva megvilágítani. A könyv ugyanis az első kísérlet arra, hogy a globális felmelegedés égisze alatt az összes érintett ágazatot - a mezőgazdaságtól és a vízgazdálkodástól a természetvédelemig és a turizmusig - egy kontextusba helyezze.

Ismert tudósok és szakértők vázolják fel a jelenlegi helyzetet és az éghajlatváltozással járó jövőbeli kihívásokat. A régió lakosai gyakorlati szemléletükkel és vállalkozói tapasztalataikkal egészítik ki a felvetéseket. A könyv értéke abban is megmutatkozik, hogy a Fertő tó mint modellrégió Ausztria más részei számára is releváns információkat nyújt. A kevés csapadékkal és forró nyarakkal jellemezhető pannon éghajlat hatásterületén belül ez a tájegység olyan, mint a „zéró páciens“, a klímaváltozás ugyanis már hosszú ideje folyamatban van. Ausztriában az éves átlaghőmérséklet az iparosodás előtti idők óta már két Celsius-fokkal emelkedett; az aszályok, a heves esőzések, a hőség és a szárazság okozta stressz által sújtott erdők és szántóföldek valósággá váltak. E tekintetben reméljük, hogy értékes hozzájárulást tudunk nyújtani ehhez a témakörhöz. A Fertő tó térségében ehhez kapcsolódóan számos vitarendezvényt tervezünk.

További információk a zukunft-neusiedler-see.at weboldalon.

Észak-Burgenland tájegységei

PNeustädter forte r. u

Parndorfer Platte Wagram

(Leithaboden)

H e i d e b o d e n H e i d e b o d e n S e e w i n k el Wr.

Nemzeti park természeti övezet

Tájvédelmi terület

3 BEVEZETÉS

K omete

INGÁZÁS A SZÉLSŐSÉGEK KÖZÖTT: ÉGHAJLATI INGADOZÁSOK ÉS SZÁRAZ IDŐSZAKOK

Fel vagyunk készülve az

éghajlatváltozásra?

1. Fejezet

Az éghajlatváltozás feltartóztathatatlanul megérkezett Burgenlandba is. A pannon régió sajátosságaival párosulva Észak-Burgenland különösen érintett. A kérdés az: mit jelent ez konkrétan? És mennyire van felkészülve a régió erre a változásra?

Milyen szerepet játszik a régió különleges időjárása?

Az ENSZ klímakonferenciáinak egyik célja 1992 óta az, hogy a globális felmelegedést 1,5 Celsius-fokban korlátozzák, ezzel megelőzve a veszélyes fordulópontokat. Ez az érték mára már jól rögzült a nyilvános vitákban. Kevésbé van jelen a köztudatban azonban az a tény, hogy Ausztriában az átlaghőmérséklet már jelenleg is 2 Celsius-fokkal emelkedett. Ausztria azon országok közé tartozik, amelyeket átlagon felül érint a globális felmelegedés. Egy olyan régió számára, mint a Fertő tó, amelyet a pannon hatás jellemez forró nyarakkal, sok napsütéses órával és

kevés csapadékkal, ez különösen nagy kihívást jelent. Ezen még a hagyományosan hideg téli hónapok sem változtatnak. A burgenlandi időjárás kialakulása különleges konstellációhoz kapcsolódik. A felhők kelet felé tartva az Alpok térségében hullatják le csapadékukat. Ez azt jelenti, hogy a Fertő tó környékére már nem sok marad. A melegebb napokkal együtt növekszik a párolgás, ami azt eredményezi, hogy az észak-burgenlandi térségben fokozottan nagy szükség van a cselekvésre.

Hogyan jelentkezik konkrétan a globális felmelegedés?

A szubjektív érzékelésben nem jelent túl nagy különbséget egy forró nyári napon a két fokkal magasabb hőmérséklet. Más a helyzet, ha az éves átlaghőmérséklet két fokkal emelkedik. A szélsőséges időjárási események gyakoribbá válnak, a forró napok száma nő, a hőhullámok és a száraz időszakok hosszabbak lesznek. Emellett a csapadék eloszlása is kedvezőtlenül alakul. A heves esőzések gyakoribbá válnak, melyek vízmennyiségét már nem tudja felvenni a talaj. Tekintettel a régió vízhiányára, ez különösen nagy problémát jelent. A térség összes mérőállomásán évtizedek óta emel -

1. ábra: Száraz szikes tómedrek már tavasszal

A szikes tavak a szokásosnál hetekkel korábban kiszáradnak. Zicklacke a Nemzeti Park Illmitz-Hölle területén 2021 májusában

kedő hőmérsékleti értékeket mérnek. Halbturnban a mérőállomás az 1950-es évek eleje óta közel négy Celsius-fokos átlaghőmérséklet-emelkedést mutat. Az ilyen rekordhőmérsékletek súlyosan kihatnak a természetre, különösen a Fertőzug ritka, sérülékeny szikes élőhelyei veszélyeztetettek. Az alacsony talajvízszint és a csapadékhiány károsan hat a talajra. A szikes tavak kapilláris ellátásának ebből adódó megszakadása a növényzet messzemenő következményekkel járó változásához vezet. A szikes tavak időközben már tavasszal kiszáradnak. Az éghajlati változások miatt a mezőgazdaságban is sürgős adaptációra van szükség. A hatások a biológiai sokféleséget, a települések alapellátását és vízellátását, a turizmust, a szőlőtermesztést és számos más területet is érintenek.

Milyen forgatókönyvre lehet számítani a jövőben?

Minden éghajlati előrejelzés a hőmérséklet további emelkedését valószínűsíti. A folyamatok azonbanmég - nincsenek kőbe vésve. Az, hogy a jövő generációi milyen mértékű felmelegedéssel szembesülnek, attól függ, hogy sikerül-e ma csökkenteni az éghajlatra ható olyan kibocsátásokat, mint a szén-dioxid és a metángáz. Az azonban már most nyilvánvaló, hogy még az éghajlatvédelmi intézkedések hatékony végrehajtása mellett is magasabb lesz itt a hőmérséklet. Ausztria még nem váltott irányt. Korábban az üvegházhatású gázok kibocsátása évről évre nőtt. Ezért nem lehet megmondani, hogy a Fertő tó térségének ténylegesen melyik forgatókönyvhöz kell majd alkalmazkodnia. Az olyan körülmények, mint amilyenek ma körülbelül 1000 kilométerre-délre találhatók, a század közepére lehetséges forgatókönyvnek számítanak. Marad a kérdés, „Mit fogunk tenni addig?”, amelyet Markus Wadsak tesz fel az 1. fejezetben „Ingázás a szélsőségek között: éghajlati ingadozások és száraz időszakok”.

INGÁZÁS A SZÉLSŐSÉGEK KÖZÖTT: ÉGHAJLATI INGADOZÁSOK ÉS SZÁRAZ IDŐSZAKOK

Éves középhőmérséklet °C-ban

2. ábra: Hőmérséklet-emelkedés

(Fent:) Meredek hőmérséklet-emelkedés. Halbturn mérőállomás két évtizeden keresztül rekordértékeket mért. (Alul:) Az 1950es évekig az éves középhőmérséklet emelkedése viszonylag alacsony volt.

Herbert Brettl által rendelkezésre bocsátva.

VÍZMINŐSÉG ÉS VÍZI ÖKOLÓGIA: EGY SZTYEPPTÓ ÉRZÉKENYSÉGÉRŐL

Limnológiai különlegesség

2. Fejezet

A Fertő tó számos olyan tulajdonsággal rendelkezik, amelyek a közép-ázsiai vagy afrikai nagy, sekély tavakra jellemzőek.

Európában csak egy ilyen tó van. Mitől olyan különleges a Fertő tó, és milyen hatással lenne rá a vízpótlás?

Mi az a sztyepptó?

A Fertő tavat általában sztyepptónak nevezik, mivel a hidrológia, a kémia és a meglévő életközösségek tekintetében számos jellegzetes tulajdonsággal rendelkezik. Mi tehát a különlegessége? A tavat három olyan tényező alakítja, amelyek a teljes ökoszisztéma megértéséhez elengedhetetlenek. Először is, a hidrometeorológia: ez azt jelenti, hogy a tónak feltűnően kicsi a vízgyűjtő területe, és nagy mérete ellenére nincs természetes lefolyása. A Vulka kivételével nincsenek említésre méltó mellékfolyói; a tó nagyrészt a csapadéktól függ. A meleg pannon éghajlaton azonban a párolgás hosszú távú átlagban meghaladja a csapadékot. Másodszor, a morfológia:

a tó rendkívül sekély, átlagos mélysége 1,4 méter. Ezáltal a nyílt tó ki van téve a szélnek és a hullámoknak, amelyek az iszaprétegig felkavarhatják az egész víztömeget. A széles nádövben a zavaros tóvíz csatornákon keresztül a part menti területek felé áramlik, ahol a lebegő anyag gyorsan lesüllyed. Harmadszor, a fizikai-kémiai tulajdonságok: a sekély vízmélység és egyéb sajátosságok miatt a tóban egy napon belül extrém, tíz fokos hőmérsékleti ingadozás is előfordulhat. Ráadásul a tó zavarossága miatt alig hatolhat be fény a víztestbe. Ez több fontos feladatot is ellát: gátolja a biomassza képződését, és bonyolult folyamatokon keresztül hozzájárul a tó öntisztulásához, így a vízminőséghez is.

3. ábra: Nádövezet a szárazföldi oldalon A nádövben a huminsavakkal színezett tiszta víz jelentősen eltér a nyílt tó zavaros vizétől.

Honnan jön a zavarosság?

A zavarosság nem csak az üledékek felkavarodásából keletkezik, hanem állandóan újra képződik. Többek között a Vulka mészben gazdag vízutánpótlásából és a tó viszonylag magas pH-értékéből adódik. Az 1970-es és 1980-as években a tavat a mezőgazdaságból származó különösen nagy mennyiségű szervesanyag, például foszfor és nitrogén, valamint a tápanyagban gazdag szennyvíz bevezetése is károsította. A víz zavarossága viszont megfékezte az algák szaporodását.

A széles nádöv azonban a mai napig nagy mennyiségű szerves anyagot termel. Ennek lebomlásához oxigénre van szükség, amely – a nyílt tóval ellentétben – a nádövben csak korlátozottan áll rendelkezésre. Ez a tó egyik problematikus területét jelenti, mivel a szerves anyag már nem tud teljesen lebomlani. Tisztázandó kérdés, hogy a kialakuló üledékképződési folyamatok hogyan, vagy egyáltalán megállíthatók-e.

Milyen összetételű a tó vize?

A Fertő tó vizében nem a kalcium, hanem a nátrium a legnagyobb mennyiségben jelenlevő komponens, amely a hidrogén-karbonáttal együtt szódát vagy nátrium-bikarbonátot képez. A tó nátriumkoncentrációja alapvetően a föld alatti ásványvízforrásoknak köszönhető, ahonnan a sók folyamatosan pótlódnak.

A 20. században a tó sótartalmát jelentősen befolyásolta a Hanság-főcsatornán keresztül történő vízelvezetés, ami az ökoszisztéma egyensúlyát is befolyásoló sótartalom csökkenéséhez vezetett. A tó életközösségei és vízminősége szempontjából a víz sótartalma és kémiai összetétele nagy jelentőséggel bír. A tó élőlényeinek bizonyos sótűrő képességgel kell rendelkezniük, mivel a magas sótartalom például ozmotikus nyomást gyakorol az élőlényekre. Ezért vannak itt olyan kis rákfélék, amelyek csak magasabb koncentrációjú sós vizekből ismertek.

VÍZMINŐSÉG ÉS VÍZI ÖKOLÓGIA: EGY SZTYEPPTÓ ÉRZÉKENYSÉGÉRŐL

Milyen hatása lenne a Dunából való vízpótlásnak?

Már most is egyértelműen látszik, hogy a Fertő tó ökoszisztémája legalább annyira összetett, mint amennyire törékeny. A Mosoni-Duna vizével való feltöltés, ahogyan azt jelenleg vizsgálják, kérdések egész sorát hagyja megválaszolatlanul. Fontos, hogy tudományosan megalapozott elemzést végezzünk a beavatkozás hatásairól. A tó kémiájának megváltozása mellett azt is figyelembe kell venni, hogy kerülnek-e be neobióta vagy potenciális szennyező anyagok az idegen vízzel. A feltöltés mennyisége is meghatározó, hogy ne sérüljön a mikroorganizmusok érzékeny rendszere, amely a szerves anyagok lebontásáért felelős. Az a tény, hogy ez a sekély tó még nem régóta iszaposodott el, valószínűleg összefügg az időszakos kiszáradási és áradási időszakokkal, de azzal is, hogy a leírt folyamatok révén képes szabályozni önmagát.

Bővebben Georg Wolfram, Alois Herzig, Matthias Zessner által írt „Vízminőség és vízi ökológia: Egy sztyepptó érzékenységéről” című fejezetben, a könyvben a 22. oldaltól.

A FERTŐ TÓ NÁDÖVE: A TERMÉSZETES SZUKCESSZIÓ ÉS AZ ANTROPOGÉN KÁROS HATÁSOK KÖZÖTT

A különféle nádasok mozaikjának helyreállítása

3. Fejezet

A nádöv szerkezete sokat romlott az elmúlt évtizedekben.

Mi a jelentősége a Fertő tó nádövének?

A Fertő tó körüli nádövezet a Duna-delta mellett Európa egyik legnagyobb egybefüggő nádas területe. A Podersdorf-i part kivételével a tó teljes partvidékét különböző szélességű nádasok borítják. A nádöv legnagyobb kiterjedését a déli, magyarországi részen éri el. Az osztrák-magyar nádövezet nádasainak területéről és szerkezetéről azonban csak az 1980-as évek óta létezik átfogó leltár. A köztudatban széles körben elterjedt az a kép, hogy a nádövezet nagy, egyhangú terület, ahol hasonló méretű nádszárak sorakoznak egymás mellett.

4. ábra: Ferde légifelvétel a nádövben lévő törött (fekvő) nádasról Töredezett nádszárak sűrű szőnyegszerű rétegei megakadályozzák a nád regenerálódását, és a madarak számára nem jelentenek megfelelő élőhelyet. Felvétel Rust és Mörbisch között (Erwin Németh, 2022)

Ennek az ellenkezője a helyzet. Az ép nádasokat nagyfokú heterogenitás jellemzi, ahol fiatal és idős nádasok különböző állományai váltakoznak kisebb vízfelületekkel. Legalábbis ez a leírás néhány évvel ezelőttig a Fertő tóra is vonatkozott. Időközben a nádas nagy része már nem nyújt ideális feltételeket. Az állományszerkezet elöregedését többek között töredezett nádszárak sűrű szőnyegszerű rétegei jellemzik, amelyek élőhelyként tekintve vitathatók: oxigénszegény zónák, amelyek megakadályozzák a regenerálódást, és a madarak számára nem jelentenek megfelelő életteret. Ennek több oka is van,

azonban ezek emberi beavatkozásra és a vízszint ingadozásának hiányára vezethetők vissza, ami a tó szabályozása óta alig fordul elő. Ez a folyamat negatív hatással volt a nádasban költő madarak populációira is, amelyek száma jelentősen csökkent. (Lásd még Michael Dvorak „Madárvédelem a nádövezetben” című írását a 141. oldaltól.)

Hogyan alakultak a nádasok a történelem során?

Az írásos feljegyzések arra utalnak, hogy már a késő ókorban is létezett nádas övezet. A 11. századi hadjáratokról szóló jelentésekben egyértelműen hozzárendelhető utalások találhatók a Fertő tóra és egy „sűrű náderdőre”. A 16. század első felét magas vízállás jellemezte, ennek megfelelően az ebből az időszakból származó térképek nagy, összefüggő vízfelületet mutatnak, part menti növényzet nélkül. Forchtenstein vármegye urbáriuma azonban már 1589-ben sűrű nádasokat említ az északnyugati part mentén, amelyeken keresztül alig lehet a tóhoz jutni. Megerősítést nyert, hogy a tó az évszázadok során az éghajlati viszonyok változásával többször is megváltoztatta kinézetét. A 19. század első évtizedeiben – a Neusiedltől Illmitzig terjedő partszakasz kivételével – zárt nádövezetről lehet beszélni. Miután a tó 1865 és 1870 között kiszáradt, meglepően rövid időn belül ismét a szokásos, kiterjedt nádasokkal tarkított tó képe jelent meg. Az 1920-as évek végén a tóról készült légi felvételek lehetővé tették a nádöv méretének első becslését. A nád növekedésére és állományfejlődésére vonatkozó

adatok értékelésén alapuló előrejelzések azonban nem mindig bizonyultak helytállónak. Az 1965-ös új zsiliprendszerrel és a tó magasabb átlagos szintre szabályozásával a nádállomány és a sás egyre inkább a szárazföld felé terjeszkedett a produktív tómelléki rétek rovására. A földi térképezésen alapuló légifotóelemzések azonban azt is kimutatták, hogy a korábbi feltételezésekkel ellentétben a nádasok nem mutattak a tó felé terjeszkedő tendenciát. Az elmúlt 15 év adatai azt bizonyítják, hogy a nádasok stabilizálódtak. Gondot jelent azonban ezeknek az állományoknak a fokozatos degradációja.

Mi az oka ennek a degradációnak?

A Fertő tó kiterjedt nádas területei önmagukban is többfunkciós ökotópot alkotnak, amelyet jellegzetes növény- és állatvilág jellemez. Különösen a 19. század óta a mezőgazdaság, a nádgazdálkodás, a halászat és a vadászat, valamint az idegenforgalom különböző igényei, valamint a természet- és tájvédelemre irányuló egyidejű erőfeszítések olyan egyensúlyhiányhoz vezettek, amely károsan hatott a nádövezet állapotára és élőhelyi funkciójára. A jelenlegi nádpusztulás okai sokrétűek, és a talajvízszinthez, a tó „stabilizálódásához”, az eutrofizációhoz és más befolyásoló tényezőkhöz köthetők. Többféle elképzelés is létezik a nádas állapotának kezelésére a célzott nádvágástól kezdve az égetésig.

Erről bővebben Elmar Csaplovics és Ernst Németh „A Fertő tó nádöve: Természetes szukcesszió és antropogén káros hatások között” című fejezetben, a könyvben a 44. oldaltól.

ISZAP ÉS ÜLEDÉK EGYENSÚLY A FERTŐ TÓ NYÍLT VÍZÉBEN

Fontos tényező az

ökoszisztémában

4. Fejezet

Gyakran mondják, hogy az iszap ellehetetleníti a kikötőket. De létezhet-e a tó iszap nélkül?

Miért okoz vitákat az iszap?

Amikor az iszap nyilvános viták témájává válik, az szinte kizárólag negatív kontextusban történik. A kikötői öblöket a zavartalan hajózás és csónakforgalom érdekében kotorják, a csatornákat mentesíteni kell a fokozott üledékképződéstől. Különösen akkor, amikor a tó vízszintje alacsony - és ez már évek óta így van. Tavaly új technológiát próbáltak ki kísérleti projekt keretében. Az új típusú szívókotrógépek óránként akár 300 köbméter iszapot is eltávolítanak a tóból. Az ilyen beavatkozásokhoz vízjogi – és esetenként természetvédelemi – engedély szükséges. Hogy végül milyen módszerekkel választják el az üledéket a maradék víztől, hogy lehet-e segédanyagokat is használni erre a célra, és hogy végül hová kerül az iszap, csak néhány kérdés, amelyet ebben az összefüggésben tisztázni kell. Ettől függetlenül az iszapos üledék ugyanúgy a Fertő tóhoz tartozik, mint a nádasok, - sőt, még inkább, nélkülözhetetlen az ép ökoszisztéma fenntartásához.

Honnan származik az iszap a tóban?

A tó medencéjét régóta kutatják, hogy többet megtudjanak az iszap kialakulásáról, összetételéről és tulajdonságairól. Tévhit lenne a víz fenekén fekvő iszapréteget egységes tömegként elképzelni. Nem minden iszap egyforma: az üledékek sem fizikailag, sem ásványtanilag nem homogének. Ez a kialakulásukkal függ össze. Vannak olyan üledékek, amelyek a tavon kívül keletkeznek, például a tisztított, kalciumban gazdag szennyvízből, amely mésziszapként a tó üledékképződésének kisebb hányadáért felelős. Emellett iszapot képeznek a szél által a tóba hordott üledékek is. Másrészt az állat- és növényvilág bioprodukciója – önmagában a nádöv által – nagy mennyiségű elhalt növényi anyaghoz vezet, amely nem bomlik le teljesen. Ezen összefüggések ismerete fontos a tó megértése és jövője szempontjából, amelyet egyértelműen befolyásolnak az antropogén intézkedések. Bár a tó alapvetően a nemzeti park területhez tartozik,

5. ábra: Szivattyúzó hajó működés közben Az iszapszivattyúzás célja, hogy a hajózási csatornát mélyítsék. Az ehhez szükséges új, hatékonyabb technológia Németországból származik.

mégis erősen hatnak rá az antropogén beavatkozások. A tó törékeny egyensúlya már a 19. század elején megingott, amikor a déli parton megépült a Hanság-főcsatorna és zsiliprendszer. A víz elvezetésével a tó sótartalma is csökkent. Egy másik befolyásoló tényező a tápanyagban gazdag szennyvíz fokozott bevezetése volt, amely az 1970-es évekig a Vulkán és más kisebb mellékfolyócskákon keresztül történt. Ezek az emberi beavatkozások felelősek részben a tó megváltozott állapotáért, ami végül az iszaposodási jelenségek és az üledékképződés megnövekedett üteméhez vezetett.

Hogyan lehet elképzelni az iszapot a lábunk alatt?

Újabb felismerésekkel szolgált a „GeNeSee” („A Fertő tó - Hanság-főcsatorna rendszer új geodéziai felmérése”) elnevezésű kutatási projekt, amelyet Ausztria és Magyarország 2011 és 2013 között közösen hajtott végre. Különböző szonár technológiák alkalmazásával pontos képet lehetett kapni a víztestről és a felső puha iszaprétegről, valamint a mélyebb üledékrétegekről és a tófenékről, illetve a tó medencéjében lerakódott iszap teljes mennyiségéről. A szonár módszer lehetővé tette a tófenék topográfiájának kidolgozását is. Az iszap korántsem képez nagy sík felületet, hanem egyfajta tájhoz hasonlít, amelyet az üledékszállítás és a szél hatása folyamatosan átformál. Különösen szembetűnők a különbségek például a nyílt tófelszín és a peremterületek között, az északi és déli part között vagy bizonyos pontokon, ahol a vízcserét töltések akadályozzák. Az ehhez hasonló felismerések fontosak a tó jövőjének elemzése szempontjából. A korábbi mérésekhez képest észlelt változások informatív adatokat szolgáltatnak például arról, hogy az iszapréteg évente mennyit növekszik, és ebben milyen tényezők játszanak szerepet. Végül azt is ki kell emelni, hogy a tó üledékei a vízi élőhelyek fontos részét képezik. Az itt található bentikus gerinctelen közösség a vízibolháktól a fonálférgekig fontos

ISZAP ÉS ÜLEDÉK EGYENSÚLY A FERTŐ TÓ NYÍLT VÍZÉBEN

szerepet játszik a táplálékláncban. A tóban zajló lebontási folyamatokhoz pedig nélkülözhetetlenek, amint azt többek között Thomas Zechmeister „Az iszap és üledék egyensúly a Fertő tó nyílt vizében” című fejezetben a 62. oldaltól kezdve leírja.

6. ábra: Az iszapvastagság területi eloszlásának áttekintése.

A színárnyalatok az iszaptest vastagságát jelzik méterben. DTM rács: 1x1 méter. Háttér: ortofotó (Forrás: ArcGIS Map Service)

Iszapvastagság méterben

VÍZHIÁNY A VIZES ÉLŐHELYEKEN: ÚJ STRATÉGIÁK A VÍZGAZDÁLKODÁSBAN

Stratégiák a vízhiány ellen

5. Fejezet

A Fertő tó térségében a vízhiány sok területen érezhető. A leglátványosabban a tó medencéjében jelentkezik, de ennél sokkal több forog kockán: a mintegy 100 000 lakosú régió talajvízháztartása. Akciócsoport foglalkozik a megoldások kidolgozásával.

Miért sújtja a régiót vízhiány?

A régió talajvízszintjének csökkenése miatt a burgenlandi tartományi kormány létrehozta a „Neusiedler See - Seewinkel Akciócsoportot”. A médiában megjelenő tájékoztatással ellentétben munkájuk nem elsősorban a tó és az elszigetelt víztest megőrzését célozza, hanem átfogó koncepció kidolgozását az egész régió talajvízháztartásának stabilizálására. Különösen érintett a Fertőzug, ahol fontos szerepet játszik a mezőgazdaság. Az egykori kiterjedt vizes élőhelyet a – részben évszázadokkal ezelőtt kialakított – vízelvezetés miatt ma vízhiány sújtja. Az esővíz árokrendszereken keresztül történő elvezetése, valamint az öntözésigényes növénytermesztés egyrészt hozzájárul az erőforrások fokozott felhasználásához, másrészt ahhoz vezet, hogy az esővizet nem lehet a térségben tartani. Ezt a helyzetet tovább súlyosbítja az egyre fokozódó globális felmelegedés, amely a csapadék kedvezőtlen eloszlását eredményezi, és elősegíti a gyorsabb párolgást.

Milyen szerepet játszik ebben a tó?

A Fertő tó olyan medencében fekszik, amely nagyrészt elszigetelt és így független a talajvíztest -

től. Ezért fontos, hogy a tó helyzetét és például a turizmusban betöltött szerepét a talajvíz kérdésétől függetlenül tárgyaljuk. Mint sekély sztyepptó, a mintegy 13 000 évvel ezelőtti keletkezése óta szabálytalan időszakokban többször is kiszáradt. Valószínűleg ez az egyik oka annak, hogy – ellentétben sok más glaciális tóval – még nem töltődött fel, és ma is létezik. Történelmileg a tónak valószínűleg nem voltak természetes kifolyói, illetve a mai déli partja zökkenőmentesen beleolvadt a Hanság nagy kiterjedésű mocsárvidékébe. Néhány kisebb mellékfolyó leválasztásával, a kiterjedt dunai árterületi rendszerrel való összeköttetések elvágásával és a Hanság-csatorna megépítésével a tó még inkább függővé vált a csapadéktól.

Mi az akciócsoport feladata?

A „Neusiedler See – Seewinkel Akciócsoport” a burgenlandi tartományi kormány megbízásából a régió vízellátásának megoldásait dolgozza ki – figyelembe véve a mezőgazdaság, a természetvédelem és a turizmus eltérő érdekeit. Ehhez teljes intézkedéscsomagra van szükség. Az egyik fontos feladat, hogy a csapadékvizet a lehető legnagyobb

mértékben a régióban tartsák. Fontos szerepet játszik a meglévő vízelvezető árkok, gátak állapota. Ezenkívül már elkészült a mezőgazdaság szabályozására vonatkozó intézkedések katalógusa. Ez bizonyos gyümölcsfajtákat és alkalmazott öntözési technikákat egyaránt érint. Mivel a Fertő tó régiója a legkevesebb csapadékkal rendelkező terület egész Ausztriában, a Fertőzug és a Fertő tó vízpótlását is vizsgálják. Az elmúlt években a sokéves átlagnál lényegesen alacsonyabb (téli) csapadékot mértek. Ez csak egy a globális felmelegedés számos lehetséges következménye közül, ami arra utal, hogy a talajvíztest az adott körülmények között már nem tud regenerálódni. Ezért a fent említett intézkedéseken túlmenően a Fertőzug vízpótlásával is foglalkozni kell. A mezőgazdaság mellett nagy hangsúlyt kapnak a nemzeti park területén található értékes szikes tavak, amelyeknek jelenleg csak kis része tekinthető érintetlennek. 2022-ben az osztrák és a magyar fél között egyetértési nyilatkozatot írtak alá a Mosoni-Dunából való vízutánpótlásról. A tervezett intézkedés keretében a Fertő tó vízzel való feltöltése is megtörténik. A jelenlegi ismeretek szerint a vízminőség tekintetében nincsenek

VÍZHIÁNY A VIZES ÉLŐHELYEKEN: ÚJ STRATÉGIÁK A VÍZGAZDÁLKODÁSBAN

7. ábra: Alacsony talajvízszint

A drámaian lecsökkent talajvízszintet a lakosság nem veszi észre, mert nem látható - kivéve az olyan kavicsbányákban, mint pl. itt Wallern közelében.

veszélyre figyelmeztető „piros zászlók” a vízpótlásra vonatkozólag. A szakértők azonban hangsúlyozzák, hogy mind hidrológiai, mind hidrokémiai szempontból szigorúbb előírások vannak érvényben. Ez azt jelenti, hogy még mindig sok nyitott kérdés van, amelyeket tudományos szinten kell tisztázni. Többek között meg kell határozni a betáplált víz kritikus mennyiségét is.

Technikai, pénzügyi és egyéb kérdésekről további részleteket Karl Maracek és Christian Sailer „Vízhiány a vizes élőhelyeken: Új stratégiák a vízgazdálkodásban”

című írásában olvashatunk a 74. oldaltól kezdődően, valamint Alfred Paul Blaschke „Talajvíz a Seewinkelben: A feltöltés, mint lehetőség?” című szakvéleményében a 87. oldaltól kezdődően.

Időutazás a táj történetében

6. Fejezet

A Fertő tó határhelyzete a római limestől a vasfüggönyig alakította a régió színes történelmét. Kevésbé ismert az a geológiai határ, ahol a tómedence tektonikai folyamatok eredményeként kialakult.

Hol található a Fertő-tó?

Az Alpokból a síkvidékre való átmenetnél nemcsak a táj jellege változik: az éghajlat kontinentálissá válik, a vegetációs időszak meghosszabbodik, különböző égtájak állatai és növényei találkoznak itt. Vastag üledékek találhatók a Keleti-Alpok kőzetei felett, 600 m-ig a tó alatt és 8000 m-ig keletebbre. A fennmaradt 40 kis szikes tóhoz hasonlóan a Fertő tó is lefolyástalan mélyedésekben fekszik. Korát 12 300 év körülire becsülik

Bővebben Erich Draganits és más kutatók „A Fertő tó geológiája és tájképe” című írásában a könyv 94. oldalától.

Ki írta itt a kultúrtáj történetét?

A Fertő tónál már a középső kőkorszak óta találhatók emberi nyomok. Az első túlhasználat, mint például a tarvágás vagy a túllegeltetés, akkor történt, amikor az emberek letelepedtek. A tó medencéjében a talajprofilok és a településmaradványok alapján, nyomon követhető a hideg idősza -

kok és a kiszáradási fázisok közötti ingadozás is. A késő bronzkorban az alacsony vízszint lehetővé tette a mélyebben fekvő területek betelepítését. Ezt az éghajlati optimumot a borkultúrákkal kapcsolatos leletek is megerősítik. A vaskor a nagy tűzifaigényével szintén hatással volt a tájra. A Fertő tó első említése „lacus Peiso” néven (Plinius, Kr. u. 77.) a római Pannonia provincia alapításakor történt. Ez az optimális éghajlat a településépítés és a mezőgazdaság felerősödésével, valamint a kultúrtáj kialakulásával járt: gabonát, kendert, lent, gyümölcsöt és zöldséget termesztettek. Az ebből az időszakból származó leletek között található Ausztria legrégebbi borprése. A városokat katonai és postai állomásokkal ellátott, magas szintű úthálózat kötötte össze egymással, a tavakat és mocsarakat pedig meg kellett kerülni. A Római Birodalom korának végén az éghajlat rosszabbra fordult, és megnőtt az árvízveszély. Sok települést elhagytak, és újra kialakultak a természetes tájak. A 7. és 8. században az avarok hagytak nyomot a területen.

Éhínség a háromnyomásos gazdálkodás ellenére?

A háromnyomásos gazdálkodást a bajor-frank területről érkező telepesek hozták be az országba, miután Károly császár felszámolta az avar kultúrát; a másik oldalról pedig a magyar törzsek katonai nyomása erősödött. A 11. században csökkent az átlaghőmérséklet, amit a középkor éghajlati optimuma követett. Újra megindult az irtás, és a szántóföldi művelés egyre nagyobb területet nyert. A 11. századtól kezdve a mezőgazdasági hasznosítás bővítése érdekében csatornákkal ellátott vízelvezető rendszert építettek ki a Rábca és a Rába között.

Nemcsak a pestis (1348), hanem az árvizekkel járó éghajlati pesszimum is hozzájárult a kiterjedt földművelés megszűnéséhez. A rossz termést, és az annak következtében kialakult éhínséget a szélsőséges éghajlati ingadozások váltották ki vagy súlyosbították. A 16. század elején a tó vízszintje valószínűleg magas volt. A hideg és esős időszakok, amelyek Bécs 1529-es ostromakor az oszmán csapatok számára végzetesek voltak, a szőlőtermesztést is érintették. Az 1570-től kezdődő évtizedek máig a leghidegebbek közé tartoznak. Ugyanakkor a tó vízszintje süllyedt, a nyugati parton nádasok írásos emlékei jelentek meg, és a halászat súlyos veszteségeket szenvedett. Győr bukása (1594) után nemcsak a törökök nyomása nehezedett a kultúrtájra: az elhagyatott falvak nagy része már gazdasági okok miatt elnéptelenedett. A 17. századtól a vízszint-ingadozások gyakoribbá váltak, 1786-ban legmagasabbra emelkedett, 1811-1813-ban mélypontra süllyedt, majd gyors emelkedés következett.

Bővebben Elmar Csaplovics „A Fertő tó tájtörténete” című írásában, a könyvben a 100. oldaltól.

Tájképi benyomás vagy pillanatkép?

A Fertő tó látványa gyakran változott. A nádas, a magas vízszint, a kiszáradási időszakok, a szőlőskertek növekedése, az első strandok, az üdülőparadicsommá stilizálódás, a vasfüggöny, a világörökségi helyszínként való elismerés és a nemzeti park megalapítása, mindez befolyásolta a látásmódot - és így a fejlődést is. A klímaváltozás és annak a vizes élőhelyre gyakorolt hatásai most új igényeket támasztanak, egészen a vízpótlásig, azzal a céllal, hogy biztosítani lehessen a rekreációs területet.

Erről bővebben Békési Sándor „Tájváltozás a Fertő tónál 1800-tól 2020-ig” című írásában, a könyvben a 110. oldaltól.

8. ábra: „Vízivilág” a Fertő tó, a Hanság és a Rába között, árterekkel, 1830 körül.

Részlet „A Kárpát-medence állandóan vagy időszakosan elöntött területei az árvízvédelmi és vízelvezetési munkálatok megkezdése előtt” című kiadványból. Magyar Kir. Földművelésügyi Minisztérium, 1938; Forrás: MBFSZ Levéltár, Budapest

A BIODIVERZITÁS VÉDELME

Egy természeti terület, sokféle védett terület

7. Fejezet

Burgenland területének mintegy 40 százaléka védett, ennek nagy része a Fertő tó természeti területén található. Több határon átnyúló területen a tartományi és a szövetségi

kormány Magyarországgal közösen viseli a felelősséget a természeti örökségért.

Hogyan jött létre a közös kötelezettségvállalás?

A határokon sokszínűség uralkodik. Ez különösen igaz a biológiai sokféleségre a természeti területek határain. Ha ehhez hozzávesszük a ritka élőhelyek sokféleségét és az európai-afrikai madárvonulások tranzithelyeként betöltött kiemelt jelentőségét, akkor érthetővé válik, hogy miért tartják már generációk óta a kutatók a Fertő tó területét fokozottan védendőnek - ugyanakkor a fenntarthatatlan használat miatt veszélyeztetettnek. Röviddel Burgenland 1921-es megalapítása után törvénybe iktatták az első „tilalmi területeket” az ott élő állatok és növények védelme érdekében. Bár az akkori védelem összehasonlíthatatlan a mai struktúrákkal és intézkedésekkel, az első világháborút követő szegénységet tekintve viszont mindenképpen nagyra értékelendő.

A burgenlandi és a magyarországi természetvédelem együttműködése már jóval a rendszerváltás előtt megkezdődött – hiszen egy határokon átnyúló víztest problémáit nem kezelheti az egyik fél egyedül. Az Osztrák-Magyar Határvízi Bizottság

1956-os megalakulása megalapozta a tó vízszintjének közös szabályozását, és a természetvédelmi

tapasztalatcsere a Fertő tavi konferenciák keretében már a kommunista időkben is megvalósulhatott.

Bár a természetvédelem jogi hatásköre Magyarországon az államé, Ausztriában viszont a szövetségi tartományoké, a célzott együttműködés számos sikert eredményezett, amelyek nélkül a mai védett természeti területek sem léteznének. Egyfajta osztrák-magyar „koprodukcióként” meg kell említeni a Neusiedler See Natura 2000 területet, beleértve az északkeleti Lajta-hegység és a Hanság területét, valamint Ausztria legnagyobb Ramsari területét, a Neusiedler See - Seewinkel - Hanságot, az UNESCO világörökségi területet, a Fertő - Neusiedler See Kultúrtájat és - nem utolsósorban - az első határon átnyúló nemzeti parkot, a Neusiedler See - Seewinkel / Fertő - Hanságot.

Kik a szereplők?

A két uniós tagállam köteles a közösségi irányelveket nemzeti jogrendszerébe átültetni. Burgenlandban a tartományi kormány felel értük, Magyarországon minisztériumi hatáskörbe tartoznak. Az érintett természetvédelmi hatóságok a civil szervezetekkel együttműködve valósítják meg ezeket az irányelveket.

9. ábra: Visszatartó területek Xixsee Apetlon közelében, árvíz idején duzzasztva. A háttérben a Lange Lacke látható.

Az EU által társfinanszírozott projektek keretében az olyan civil szervezetek, mint a BirdLife, a WWF és a Naturschutzbund szakértelmükkel és tapasztalatukkal támogatják a hatóságokat feladataik ellátásában, legyen szó akár az uniós irányelvek (Fauna-Flóra-Habitat irányelv), akár a megfelelő egyezmények (pl. Ramsari Egyezmény) által vállalt kötelezettségekről. Az alkalmazott természetvédelemben a két nemzeti park igazgatóság központi szerepet játszik. A WWF és a BirdLife többször is partnerként vesz részt a nemzeti parki projektekben.

Hogyan nyilvánul meg a biodiverzitás válsága a Fertő tónál?

Sürgős intézkedésre van szükség a sós élőhelyek tekintetében az éghajlatváltozás és az ezzel járó talajvíz mezőgazdasági öntözésre való túlzott felhasználása miatt a nemzeti park területén. A nemzeti park igazgatósága ezért fokozza együttműködését valamennyi érdekelt féllel tartományi és szövetségi szinten egyaránt, hogy célzott intézkedésekkel megállítsa a negatív fejleményeket, és megakadályozza ezen érzékeny élőhelyek fokozatos elvesztését.

A WWF Ausztria a Fertő tó természetvédelmi területén végzett tevékenységének középpontjában a fennmaradó vizes élőhelyek megőrzése áll. A területek további csökkenésének megakadályozása érdekében a WWF nagyobb erőfeszítéseket sürget a csapadékvíz visszatartására a régióban, valamint a talajvíz-kitermelés drasztikus csökkentésére, és több okból is hevesen fellép a tó medencéjébe történő vízpótlás ellen.

A BirdLife Austria jelenleg a nádövezet madárvédelmére összpontosít, és rámutat az egyes madárfajok drámai csökkenésére, amelyek élőhelye az öreg nádasokban található. A szervezet a nádövezetre vonatkozó kezelési intézkedések azonnali kidolgozására szólít fel azzal a céllal, hogy a nádasok különböző életkori szakaszai mozaikos formában jelenjenek meg. Alkalmazni kell az égetést is, mint nemzetközileg kipróbált intézkedést.

Bővebben „A biodiverzitás védelme” című fejezetben, a könyvben a 122. oldaltól.

A RÉGIÓ MINT KULTÚRTÁJ ÉS VILÁGÖRÖKSÉGI HELYSZÍN

Legelőkről, száraz gyepekről, nedves rétekről és lápokról

8. Fejezet

A Fertő tó tájelemei hol csak évtizedekig, hol évszázadokig, de mindig változó hasznosításúak voltak. Sokszínűségük és a településképre gyakorolt hatásuk értékes kulturális örökséggé teszi őket.

Hogyan befolyásolta az ember a természeti környezetet?

A földterület művelés alá vonása nem volt egyedülálló folyamat a Fertő tónál. Nemcsak a háborúk vezettek a települések többszöri elnéptelenedéséhez, a természetes növényzet visszatéréséhez, hanem a melegebb, száraz időszakokról a nedves és hideg időszakokra való áttérés is nagy hatással volt a táj arculatára. Az irtást és a lecsapolást kezdetben kiterjedt legeltetés követte, amit aztán a szántóföldi művelés, majd később a szőlőtermesztés szorított vissza. A 19. századi Hanságban a tőzegvágást felváltotta a szántóföldek művelése és az erdőgazdálkodás.

A nyílt, fajokban gazdag kultúrtáj ma már – néhány kivételtől eltekintve – csak a védett területeken van jelen: száraz és félszáraz gyepek formájában a nyugati part mentén és a Parndorf-i fennsík löszlejtőjén, legelőkként és nedves rétekként a Fertőzugban, homokgátként a keleti parton és a láp maradványaként a Hanságban. A kiterjedt legeltetést a Nemzeti Park 1993-as létrehozásával vezették be újra, ahol főként ritka háziállatfajták, mint a szürkemarha, a vízibivaly vagy a fehér szamár – amelyek szintén kulturális örökségnek számítanak – segítenek megőrizni a területre jellemző biológiai sokféleséget.

A Fertő tó környékén az intenzív mezőgazdaság visszaszorulása már több évtizede tart, a felhagyott szőlőültetvényeket azonban gyakran szántóföldi művelésre használják, vagy elbozótosodnak. A kukorica-, burgonya- és napraforgóföldek szintén hozzájárulnak a kultúrtáj ökológiai elszegényedéséhez. A falvak peremén nagy területeket foglalnak el a családi házak és a vállalkozások.

Milyen beavatkozások alakították a településképet?

A terület folyamatos benépesülése körülbelül 7000 évre tehető. Az éghajlati viszonyoktól függően az emberek a tóhoz közeli vagy a magasabban fekvő települési területeket használták. A jelenlegi településszerkezet a középkorból származik. Az úti- vagy orsós utcájú falvakban a jobbágyok házai a főutakra merőleges sorokban álltak a hosszú szalagtelkeken.

A helységnevek első okleveles említései a 13. századból származnak. A 14. és 15. században a Fertőzug és Heideboden (Mosoni-sík) számos települését elhagyták; a nyugati parton fekvő települések a magasabb fekvésükből és a helyi homokkő elérhetőségéből profitáltak. A török háborúk alatti pusztítást az újjáépítés követte „mérnök-falvak” formájában. Vegyes mezőgazdaság dominált szántóföldi műveléssel és szőlőtermesztéssel, szarvasmarha-tenyésztéssel és gyümölcstermesztéssel.

A szarvasmarha- és lótenyésztés intenzívebbé válása jelentős változásokat hozott. Moson vármegyében, Illmitzen 1900-ben alapították az első tejipari szövetkezetet. A megnövekedett helyigény miatt a falu határában keresztpajtákat építettek. A második világháború után az állattenyésztés veszített jelentőségéből. A korábbi legelőkön szőlőültetvényeket telepítettek, és a falvakban egyre nagyobb gazdasági épületeket emeltek. Azóta a turizmus, a szőlőművelés és a mezőgazdaság alkotja a gazdaság gerincét. A földbirtokos közösségek által a „nem produktív” földek eladása jelentette a települések terjeszkedésének kezdetét. A falu központjában is sok minden megváltozott: a jólét „modern” új építésű házakat eredményezett, egyes parasztházakból vendégfogadók lettek. Magyarországon a kollektív gazdálkodás a parasztgazdaságok eltűnéséhez vezetett, csak a keskeny parcellák szerkezete maradt meg. A Hanság-medence parasztgazdaságai árkádos házaikkal ma már csak múzeumként csodálhatók meg (Fertőszéplakon). A falvak külterületén a (különálló) családi házak számának növekedése rácsos településformát öltött, a lakott terület sok faluban megduplázódott.

Milyen kihívásokkal néz szembe a világörökségi régió?

A világörökségi Fertő - Neusiedler See kultúrtáj rendkívüli univerzális értéke szempontjából nagy jelentősége van a hagyományos településszerkezeteknek és építési módoknak. A közelmúltbeli fejlesztések ezt az örökséget veszélyeztetik. A faluközpontok körüli fokozatos talajzáródás (területbeépítés) nemcsak a biológiai sokféleség csökkenéséhez vezet, hanem felerősíti az éghajlatváltozás hatásait is. Az új épületek növelik az energiaigényt a meglévő épületek átalakításához képest. A jövő központi kihívása tehát a településhatárok bevezetése és a történelmi épületállomány megőrzése (és használata!).

10. ábra: Purbach, kataszteri térkép 1875-ből Tipikus orsós utcájú falu (Burgenlandi Regionális Levéltár)

Bővebben Rosalinde Kleemaier-Wetl „A települések fejlődése a középkortól az újkorig” című írásában, a könyvben a 154. oldaltól.

Bővebben Klaus-Jürgen Bauer „Az igazi kincsek ezek a hosszúházas beépítések” című írásában, a könyvben a 161. oldaltól.

Bővebben Ulrike Herbig „A világörökségi egyezmény” című írásában, a könyvben a 166. oldaltól.

MIÉRT KELL ÚJRAGONDOLNUNK A MEZŐGAZDASÁGOT A GLOBÁLIS FELMELEGEDÉS IDŐSZAKÁBAN?

Kérdések a jövőre nézve: Génmódosított kukorica

vagy „Illmitz-i árpa”?

9. Fejezet

A globális felmelegedés következményei már most érezhetők a régióban. Itt az ideje, hogy átalakítsuk a mezőgazdaságot.

Milyen kihívásokkal kell szembenéznie a mezőgazdaságnak?

Magasak az elvárások a mezőgazdasággal szemben: egyrészt gondoskodnia kell az élelmiszerellátás biztonságáról, megújuló nyersanyagokat, például bioüzemanyagokat és bioműanyagokat kell termelnie, ugyanakkor alkalmazkodnia kell a globális felmelegedéshez. A változások nyilvánvalók, és ezt a ZAMG (Központi Meteorológiai és Geodinamikai Intézet) meteorológusai statisztikailag is megerősítik: tavasszal és nyáron szinte minden évben egyre hosszabb száraz időszakok tapasztalhatók, míg erre korábban csak tíz- és húszévente volt példa. Ez a növények számára szárazságot és hőstresszt jelent – ezek olyan következmények, amelyek a pannon klíma hatása alatt álló termőhelyen a vízhiány miatt még fokozottabb mértékben jelentkeznek. A kedvezőtlen körülmények az elmúlt tíz évben feladott (családi) gazdaságok számában is megmutatkoznak. A burgenlandi visszaesés osztrák rekordnak számít. Legfőbb ideje tehát célzott intézkedéseket hozni.

Hogyan reagáljunk konkrétan?

Az elmúlt években a Fertő tó térségében a gazdaságok új termékekre és piaci résekre kezdtek specializálódni. Ez nemcsak kockázatokkal jár, hanem olyan beruházásokat is igényel, amelyeket nem minden gazdaság engedhet meg magának. Ennek ellenére a minőségi termékekre, a biotermékekre való átállás folyamatban van. Egyes nehézségeket okozó időjárási körülmények előnyökkel is járnak, mint például az aszály. A széllel együtt csökkenhet a gomba fertőzés kockázata. Más szóval, a lehetőségek feltárásáról és legjobb kihasználásáról van szó. Az olyan öntözésigényes növények termesztését, mint a kukorica, amelyek egyre nagyobb területet foglalnak el, újra kell gondolni. De nem minden kukorica egyforma, itt is sokféle fajta létezik. A fából készült góré, amelyben a kukoricát hagyományosan szárították és tárolták, régóta része a régió helyi arculatának. Most új ötletekre van szükség. A talajon nem múlik. A nagy eurázsiai sztyeppövezet

3300 hektár körüli területtel a vető- és csemegekukorica a régió öntözött területeinek viszonylag nagy részét teszi ki.

11. ábra: Kukoricatáblák felülről történő öntözése.

MIÉRT KELL ÚJRAGONDOLNUNK A MEZŐGAZDASÁGOT A GLOBÁLIS FELMELEGEDÉS IDŐSZAKÁBAN?

legnyugatibb része tápanyagban gazdag talajokat kínál, mint például a csernozjom és a humuszban gazdag tőzegtalajok. A korlátot elsősorban a vízkészletek hiánya jelenti.

Mezőgazdaság öntözés nélkül?

Az elmúlt száraz évek után, amikor különösen a talajvíz szempontjából fontos téli csapadék is elmaradt, 2022-ben léptek életbe az első öntözési korlátozások. Az tartományi kormány akciócsoportja katalógust dolgozott ki arról, hogyan lehet a vizet a lehető leghatékonyabban felhasználni. Meghatározták azokat a növényeket is, amelyeket bizonyos körülmények között már nem lehet öntözni. Nehéz azonban elképzelni egy olyan mezőgazdaság jövőképét, amely öntözés nélkül is boldogul. Még akkor is, ha a régióban az olajfák most fordulnak termőre, és a gazdaságok olyan növényekkel kísérleteznek, amelyek teljesen újak ezen a vidéken, a gazdálkodóknak öntözésre lesz szükségük a nagy hőség és aszály idején, hogy megelőzzék a terméskiesést. Lényeges, hogy minden csepp víz a régióban maradjon.

Ehhez újra szabályozhatóvá kell tenni a vízelvezető árkokat, és pótolni kell a vízelvezetőkben a hiányzó gátakat. Fontos szerepet játszanak a külső víznek a régióba való juttatására irányuló elképzelések is, mint például a Fertőzug Duna vízzel való vízvis zszapótlására irányuló projekt.

Milyen forgatókönyvek léteznek a jövőre nézve?

Sok múlik azon, hogy sikerül-e a globális felmelegedést 1,5 fokra vagy két fokra korlátozni. Végső soron ez fogja meghatározni azt is, hogy a Pannon régióra és a Fertő tóra vonatkozó éghajlati előrejelzések közül melyik fog beigazolódni. Három fok feletti felmelegedés esetén a régió a mediterrán viszonyok irányába mozdulna el, ahol a gabonatermesztés nyáron már nem lehetséges. Burgenland számára tehát sok forog kockán. Ez néhány gazdasági sarokszámból is kiolvasható. Alsó- és Felső-Ausztria után az ország három legjelentősebb szántóföldi zöldségtermelőjének egyike. Fontos szerepet játszik az ökológiai gazdálkodásra való átállás is, amelyben Burgenland jó úton halad. Tisztázni kell azonban az alapvető kérdéseket: hogyan kell viszonyulni

A csicseriborsó a „kultúraváltás hű követője”, mivel szárazságtűrő és melegkedvelő.

a genetikailag manipulált fajtákhoz, amelyeket a vetőmag előállítók szárazságtűrőbbnek (és nagyobb terméshozamúnak) hirdetnek. Még ha ez az uniós szabályozás miatt jelenleg nem is téma, ez a kérdés még felmerülhet. Sokféleképpen vissza lehet térni viszont a már beválthoz: a rég elfelejtett „Illmitz-i árpa” olyan termőhelyhez adaptált fajta, amely már bizonyította, hogy mire képes.

Erről bővebben David Goldenits „Miért kell újragondolnunk a mezőgazdaságot a globális felmelegedés időszakában?”

című írásában, a könyv 174. oldalától. És Franz Traudtner „Jövőkép prosperáló régióval” című írásában a 189. oldaltól

12. ábra: Bio csicseriborsó sorkultúrája a Seehof-majorban Donnerskirchenben

SZŐLŐTERMESZTÉS A VÁLTOZÓ KLÍMÁBAN

Túl sok hőség, túl kevés víz 10.

Fejezet

A talaj, a mikroklíma és a tó, mint nedvességdonor és

hőmérséklet-puffer: itt már közel 3000 évvel ezelőtt is termesztettek szőlőt. Az erősen ingadozó vízszint azonban instabil körülményeket okozott a nedves-hideg vagy túlzottan száraz időszakok váltakozásával.

Megőrizhető-e a szőlőfajták sokfélesége?

A Mönchhof közelében talált szőlőmag leletek és a Lajta-hegységben Winden mellett található borprés bizonyítja, hogy a Fertő tónál már jóval a rómaiak előtt is termesztettek szőlőt. Pannonia provincia alapításának idején - Krisztus születése körül - a rómaiaknak nem fűződött érdeke a Lacus Peisónál a szőlőtermesztés előmozdításához, sőt: túlkínálat volt a piacon, és a bort az anyaországból importálták. A népvándorlás és az avarok háborúi után a hanyatlásnak indult szőlőművelés csak a bajor-frank területekről érkező telepesek megjelenésével éledt fel fokozatosan.

Történelmi források alapján úgy tűnik, hogy nem újdonság a hőség és az aszály, hiszen a szőlőtermesztésben már három évtizede beszélnek az ezáltal okozott veszteségekről. Közelebbről megvizsgálva azonban számos különbséget fedezhetünk fel a korábbi éghajlati ingadozásokhoz képest: ezelőtt

soha nem számoltak be több héten át tartó, 40  Celsius-fokot megközelítő forró időszakokról, sem száznál több 25 Celsius-fok feletti hőmérsékletű nyári napról, nem is beszélve az olyan modern kifejezésekről, mint az üvegházhatás és az éghajlatváltozás. Stressz a szőlők számára, stressz és cselekvési kényszer a szőlősgazdáknak.

A helyzet kezelésére azonban rengeteg lehetőséget dolgozott ki a szőlészeti kutatás: a tudományos eredmények alapján ma már minden eddiginél többet tudunk a szőlő igényeiről, legyen szó a mikroklímáról – napsütéses órák, csapadék, páratartalom, szél, levegő hőmérséklete –, a megfelelő alanyok kiválasztásáról, a talajművelésről, a szüret idejéről vagy a bor kezeléséről. El kell tudnunk érni, hogy a Lajta-hegység és a Hanság között elterülő termőterületeken a szélsőséges időjárási viszonyokhoz igazodjon a jelenleg túl széles fajtakínálat.

13. ábra: Zöldülő szőlőültetvény csepegtető öntözéssel

Összesen mintegy 9000 hektárnyi szőlőterületen, amelynek mintegy 20 százaléka Magyarországon található, különböző talajokon a szőlőfajták nagy változatossága figyelhető meg.

SZŐLŐTERMESZTÉS A VÁLTOZÓ KLÍMÁBAN

A vegetációs időszak átlaghőmérséklete

14. ábra: A levegő hőmérséklete a szőlő vegetációs időszakában

A hőmérséklet alakulása 1971-től 1999-ig és 2000-től 2012-ig Rheingau, Burgundia és a Rhone-völgy területén. A burgundiai átlaghőmérséklet a burgenlandi értékekhez hasonlítható.

Hol vannak a szűk keresztmetszetek?

Amikor egyes nyarakon több hektárnyi napégett szőlő jelenik meg a tőkéken, érthetőnek tűnik a félelem, hogy bizonyos szőlőfajták nem fogják túlélni az egyre több napsütéses órát és hőségnapot a Fertő tónál. Amint azonban több európai borrégió tapasztalata is mutatja, a halálra ítélt fajták legalább életben maradnak, még ha a szőlő érése lassabban is megy végbe. A víznek bizonyítottan nagy befolyása van a szőlő jó állapotára, akár eső, akár páratartalom formájában. A csapadékhiány és a kedvezőtlen szezonális eloszlás egyes szőlőültetvények végét jelentheti, különösen az alacsony víztároló képességű talajokon.

A csepegtető öntözéssel való reagálás rövid távú megoldást jelenthet a problémára, de nagyon gyorsan „átnevelheti” a szőlőt mély gyökérűből sekély gyökérűvé, ami még normális csapadékos években is a vízellátástól teszi függővé. A felső gyökerek levágása az újonnan telepített szőlőkben munkaigényes és ezért költséges, de a legtöbb talajtípuson sikeres megoldás lehet.

Egy másik megközelítés a szőlőtőkék hőállóságának növelése: ebben nagy szerepe van a termőhelynek

megfelelő alanyok kiválasztásának. Ahelyett, hogy meleg időszakban leállítanák a fotoszintézist, a megfelelő alanyokra oltott növények kevésbé melegszenek fel napfény hatására. További lehetőség: a szőlősorok zöldítése válogatott virágkeverékekkel. Ez a félelmekkel ellentétben nem jár plusz vízigénnyel, sőt a bor minőségének negatív befolyásolásával sem – mert a virágos növények csak a felszíni vizet használják fel. A nagyobb biológiai sokféleség a hasznos rovarok jobb életkörülményeit is eredményezi.

Az első lépések a szőlőtermesztés kihívást jelentő éghajlatváltozáshoz való adaptálásában már évek óta megtörténtek. Középtávon az ágazat egésze profitálhat az ezen a területen szerzett tapasztalatokból, még akkor is, ha nem minden intézkedés valósítható meg minden helyen. A kis parcellákkal rendelkező Fertő tó kultúrtáj tehát a szőlőültetvények területén is meg fog változni, talán még jobban, mint ahogyan a 20. század vége óta már megtörtént.

Bővebben a „ Szőlőtermesztés a változó klímában „ című írásban Frank Schindler és Molnár Ákos tollából a könyvben a 196. oldaltól.

TURIZMUS A FERTŐ TÓ PARTJÁN –TÖBB FÁZISBAN MEGVALÓSULÓ FEJLESZTÉS

A kínálat sokszínűsége a turizmus erőssége

11. Fejezet

A Fertő tó turisztikai régió kínálata az 1980-as évek óta megváltozott, és ezzel együtt a vendégkör is.

A klímaváltozás strandokra gyakorolt negatív hatásai a turisztikai kínálat más, sikeres szegmenseinek erősítésén keresztül kompenzálhatók.

Milyen szerepet játszik ma a tó?

A régióban 2022-ben három újonnan épült négycsillagos szálláshely nyitotta meg kapuit - mindhárom távol a Fertő tótól: Hegykőn a Hotel HegiQ a szomszédos termálfürdőre, Andauban a Hotel Scheiblhofer a borélményekre, Eisenstadtban a Hotel Galántha a kulturális és konferenciaturisták célcsoportjára helyezi a fő hangsúlyt. A sztyepptó környéki szállásadó vállalkozások szerkezeti átalakulása már évtizedek óta tart. Az 1970-es években indított családi vendéglátó vállalkozásait a következő generáció gyakran nem vitte tovább. Az ingatlanokat családi házakká alakították át. A desztináció ágykapacitása már az ezredforduló előtt csökkenni kezdett – a vendégek száma azonban nem, ahogy azt a statisztikák mutatják. Nemcsak a szakmai fejlődés és a magasabb minőség vezetett jobb kihasználtsághoz, hanem a kínálat fokozatos kiszélesedése is vonzóbbá tette a régiót: tavasszal és ősszel, a korábban „elő- és utószezonnak” nevezett időszakban az emberek kerékpároznak, felfedezik a természet sokszínűségét, bort kóstolnak, a termálfürdőben pihennek vagy koncertet hallgatnak. Soha nem volt még ilyen magas azoknak az üdülővendégeknek az aránya, akik üdülésük során egyszer sem jártak strandfürdőben, mint ma.

Amíg van víz a tó medencéjében, a tó határozza meg a tájat. Az egész régió névadója, a regionális identitás része. A vízi sportokhoz és a hajózáshoz túl alacsony vízállás következményeiről heves viták folynak, de a tényekre és a számokra kevés figyelmet fordítanak. A strandfürdő turisztikai jelentőségéről sokat elárul, hogy például Illmitzen, ahol a strand felújításra szorul, a kihasználtság évtizedek óta magasabb, mint bármely más tóparti településen. Ebből is látszik, hogy a hagyományos természeti-élmény turizmus (az újabb keletű borturizmussal együtt) mennyire egyértelműen befolyásolja a szezonális tendenciát. Bár nem biztos, hogy a madármegfigyelésre érkezett vendégek többet fogyasztanak a vendéglőben, mint más vendég csoportok, tény, hogy Illmitzen van a legtöbb gasztronómiai létesítmény is. Hasonló a kép a magyar oldalon is: Fertőrákoson azután sem csökkent a vendégéjszakák száma, hogy a strandfürdőt – a tó egyetlen megközelítési lehetőségét – építkezés miatt már négy éve bezárták.

Hogyan pozícionálja magát a turisztikai régió az éghajlatváltozásban?

Senki sem tudja biztosan megmondani, hogy a Fertő tó kiszárad-e, hogy a Mosoni-Dunából érkező

vízpótlással legalább minimális vízzel meg tudja-e őrizni a megszokott tájat, vagy pedig – ahogy az optimisták hiszik, és egyes szcenáriók előrevetítik – a kiadósabb csapadék következtében a vízszint ismét emelkedni fog. Abban azonban mindenki egyetért, hogy az addig tartó időt a lehető legjobban ki kell használni. Mivel az éghajlatváltozás nem rövid távú jelenség, és valószínűleg tartósan meg fogja változtatni a táj jellegét, hamarosan lépéseket kell tenni a régió újrapozícionálására. Ez a fent említett valamennyi kínálati területre vonatkozik: milyen kihívásokat jelent, de egyben a természeti élmény megtapasztalásának milyen lehetőségeit eredményezi a szikes tavak hosszabb éves száraz időszakasza, hogyan lehet a részben kiszáradt nádövet, mint lenyűgöző élőhelyet élményszerűbbé tenni? Hogyan lehet kerékpárral átkelni a Fertő tavon, amikor már hosszú ideje nem közlekednek kompjáratok? Hogyan tudják a Fertő tó régió turisztikai vállalkozásai jobban kihasználni helybeli előnyeiket a Magyarországgal és Szlovákiával való határon átnyúló együttműködésben a kulturális és természeti turizmus területén?

A régió környezetvédelmi szempontból mintatérségként való megjelenítése nehéz vállalkozás lenne a természetvédelmi területek magas aránya ellenére, beleértve egy határokon átnyúló nemzeti parkot is: összehangolatlan egyéni közlekedés a tömegrendezvényeken, nehézfémszennyezés a tűzijátékokból, rekordsebességű terület beépítés, műanyag hulladék a sporteseményekről – ennek a megcélzott régió imázsnak az eléréséért bizony még sokat kéne tenni! A Fertő tó turisztikai régiójának újrapozícionálása azonban csak akkor lehet sikeres, ha a klímaváltozás okait is helyben kezelik.

Bővebben a „Turizmus a Fertő tó partján - több fázisban megvalósuló fejlesztés” témakörben Alois Lang, Gerhard Haider és Taschner Tamás tollából a könyvben a 210. oldaltól.

TURIZMUS A FERTŐ TÓ PARTJÁN –TÖBB FÁZISBAN MEGVALÓSULÓ FEJLESZTÉS

Az infrastruktúra hiánya miatt kezdetben csak az egynapos kirándulókat lehetett elérni.

16.

mint egész éves sport tevékenység

A Fertő tó körüli B10-es kerékpárúttal a régió úttörő szerepet töltött be a kerékpáros turizmusban.

15. ábra: Podersdorf nádmentes strandja (dátum nélkül)

ábra: Kerékpározás,

ÖSSZEGZÉS ÉS PERSPEKTÍVÁK

A víz – mint legfőbb kihívás –kezelését célzó intézkedések

12. Fejezet

A Fertő tó klímaváltozás hatására csökkenő vízszintjéről a vitát a vízhiány uralja. Ez elvonja a figyelmet a természetvédelem, a mezőgazdaság és a turizmus terén szükséges intézkedésekről – és az ezekkel kapcsolatos lehetőségekről.

Csak a tóról van szó?

Pánik esetén egyszerű üzenetekre van szükség, nem bonyolult összefüggésekre. 2003-hoz hasonlóan egyre inkább terjednek a tóba való víz bevezetésére irányuló hangos felhívások. Az éghajlatváltozási hatások teljes skálájának bemutatására tett kísérletek kudarcot vallanak, nem utolsósorban a közhelyekben megrekedt médiabeszámolók miatt. Ráadásul a tó alacsony vízszintje látható, de a rekordalacsony talajvízszint nem. Az, hogy ez utóbbi mit jelent a szikes tavakra nézve, nagyobb aggodalomra adhat okot, mint a vitorlázás átmeneti korlátozása.

A kis szikes tavak vagy a tó kiszáradása és feltöltődése közötti különbséget a nyilvános vitában ugyanolyan nehéz érthetővé tenni, mint a tóvíz és a talajvíz közötti különbséget. Ismét népszerű a Fertő tó és a Duna földalatti kapcsolatáról szóló mese is. Minden eddiginél nagyobb szükség van tehát felvilágosító munkára.

Meg lehet-e tartani a vizet a régióban?

A tartományi kormány vízügyi akciócsoportja továbbra is a tó Mosoni-Dunán keresztül történő feltöltésének változatát követi, de a tudomány szempontjából a vízminőség szükséges vizsgálataira mutatnak rá. Ugyanakkor a vízgazdálkodási és természetvédelmi szakemberek olyan átfogó koncepciót sürgetnek, amely a csapadékvizet a lehető legtovább a régióban tartja. Miután évszázadokon át arra törekedtek, hogy Ausztria legmélyebben fekvő területéről a vizet minél gyorsabban a Fekete-tenger irányába elvezessék, most a Fertőzugban a víz visszavezetése lenne napirenden.

Hetekig tartó kánikulában még az átlagos éves csapadékmennyiség sem lenne elegendő a talajvízkészletek feltöltéséhez. Az öntözésigényes növények biztonságos vízellátását a Duna sem tudja biztosítani, tekintettel az elmúlt évek alacsony vízállására. A mezőgazdasági öntözés időbeli és fajtafüggő korlátozása ezért éppúgy elengedhetetlen lesz, mint a vízügyi vízvisszatartási intézkedések.

Elegendők-e a kezelési intézkedések?

Önmagában a természetvédelmi megőrzés, vagyis az élőhelyek „használaton kívül helyezése” nem elég – a klímaváltozás egyértelműen felhívta erre a figyelmünket. Bár a tartomány köteles a biológiai sokféleség védelmére irányuló kezelési intézkedéseket végrehajtani, az ehhez szükséges források azonban gyakran hiányoznak. Az olyan eszközök mellett, mint a legeltetés, kaszálás vagy bozótmentesítés, az értékes csapadékvíz visszatartása is ide tartozik. Amint azt a szikes tavak példája is érzékletesen bizonyítja, az olyan negatív beavatkozások, mint a talajvízszint csökkentése a védett területen kívül, hatalmas problémákhoz vezethetnek a védett területen. Célszerű lenne itt a törvényi szabályozást a klímaváltozással összhangban újragondolni, figyelembe véve a területkezeléshez szükséges pénzügyi forrásokat is.

Új távlatok a turizmus előtt?

A Fertő tó alacsony vízszintje miatt siránkozni anélkül, hogy a vízszint stabilizálódásáig vagy emelkedéséig fejlesztési célokat tűznénk ki, a defetizmussal határos. Az 1980-as éveket megelőzően a pusztán strandturizmussal ellentétben a régió mai kínálata széles alapokon nyugszik: a természet-,

ÖSSZEGZÉS ÉS PERSPEKTÍVÁK

Legeltetés a nemzeti parkban: a szürkemarha felhasználása a nádsáv szárazföldi elterjedése ellen példa arra, hogyan lehet célzott intézkedésekkel megőrizni a kultúrtájat.

kerékpáros-, bor-, kulturális és wellness-turizmussal való diverzifikáció új piacokat nyitott meg és meghosszabbította a szezont. Mindemellett most szükség van a tó nevét viselő desztináció újrapozícionálására.

A magyar és szlovák szomszédokkal közös uniós projektekben bevált együttműködés ígéretes lépést tesz lehetővé a harmadik piacokon együttesen megjelenő turisztikai régió felé, különösen a természet- és kulturális turizmus területén. A természetélmény kiszáradt nádövezettel való bővítése, az infrastruktúra új környezethez való igazítása és ebből egyedi termék kialakítása lenne egy másik lehetőség. Igény van a kerékpáros kompkapcsolat alternatívájára is; és régóta tervezett a közös kulturális világörökség vonzerejének marketing oldali előkészítése. Eddig meglehetősen elhanyagoltnak tűnt a szakmai turizmus (a nemzeti park kivételével), amelyet új programokkal lehetne támogatni. Ideális esetben ezeket és más kezdeményezéseket azonnal be is kellene építeni a Fertő tó turizmusának egyfajta B-tervébe.

Bővebben az „Összegzés és perspektívák” című fejezetben Gunnar Landsgesell és Alois Lang tollából a könyvben a 232. oldaltól.

17. ábra: Szürkemarha-csorda a Tómelléken

Ábrák jegyzéke

Borító: © Alois Lang, Alberta Seddon/Shutterstock, Projekt21:

3. oldal Észak-Burgenland tájegységei ©Nemzeti Park Archívum / Design Alois Wegleitner

1. ábra: Száraz szikes tómedrek már tavasszal ©Nemzeti Park Archívum / Wegleitner

2. ábra: Hőmérséklet-emelkedés ©Herbert Brettl

3. ábra: Nádövezet a szárazföldi oldalon ©Georg Wolfram

4. ábra: Ferde légifelvétel a nádövben lévő törött (fekvő) nádasról ©Erwin Nemeth

5. ábra: Szivattyúzó hajó működés közben ©Illmitz község

6. ábra: Az iszapvastagság területi eloszlásának áttekintése ©ArcGIS Map Service

7. ábra: Alacsony talajvízszint ©Alois Lang

8. ábra: „Vízivilág” a Fertő tó, a Hanság és a Rába között, árterekkel, 1830 körül. ©MBFSZ Budapest Archívum

9. ábra: Visszatartó területek ©Nemzeti Park Archívum / Medialand

10. ábra: Purbach, kataszteri térkép 1875-ből ©Burgenlandi Tartományi Levéltár

11. ábra: Kukoricatáblák felülről történő öntözése ©Nemzeti Park Archívum / Alois Lang

12. ábra: Bio csicseriborsó sorkultúrája a Seehof-majorban Donnerskirchenben ©Bio Austria Burgenland

13. ábra: Zöldülő szőlőültetvény csepegtető öntözéssel ©Frank Schindler

14. ábra: A levegő hőmérséklete a szőlő vegetációs időszakában ©Frank Schindler

15 .ábra: Podersdorf nádmentes strandja (dátum nélkül) ©Burgenländische Heimatblätter 79 0087-1003

16. ábra: Kerékpározás, mint egész éves sport tevékenység ©Nemzeti Park Archívum

17. ábra: Szürkemarha-csorda a Tómelléken ©Nemzeti Park Archívum / Doris Wegleitner