A FERTŐ TÓ NÁDÖVE: A TERMÉSZETES SZUKCESSZIÓ ÉS AZ ANTROPOGÉN KÁROS HATÁSOK KÖZÖTT A különféle nádasok mozaikjának helyreállítása

3. Fejezet

A nádöv szerkezete sokat romlott az elmúlt évtizedekben.

Mi a jelentősége a Fertő tó nádövének?

A Fertő tó körüli nádövezet a Duna-delta mellett Európa egyik legnagyobb egybefüggő nádas területe. A Podersdorf-i part kivételével a tó teljes partvidékét különböző szélességű nádasok borítják. A nádöv legnagyobb kiterjedését a déli, magyarországi részen éri el. Az osztrák-magyar nádövezet nádasainak területéről és szerkezetéről azonban csak az 1980-as évek óta létezik átfogó leltár. A köztudatban széles körben elterjedt az a kép, hogy a nádövezet nagy, egyhangú terület, ahol hasonló méretű nádszárak sorakoznak egymás mellett.

4. ábra: Ferde légifelvétel a nádövben lévő törött (fekvő) nádasról Töredezett nádszárak sűrű szőnyegszerű rétegei megakadályozzák a nád regenerálódását, és a madarak számára nem jelentenek megfelelő élőhelyet. Felvétel Rust és Mörbisch között (Erwin Németh, 2022)

Ennek az ellenkezője a helyzet. Az ép nádasokat nagyfokú heterogenitás jellemzi, ahol fiatal és idős nádasok különböző állományai váltakoznak kisebb vízfelületekkel. Legalábbis ez a leírás néhány évvel ezelőttig a Fertő tóra is vonatkozott. Időközben a nádas nagy része már nem nyújt ideális feltételeket. Az állományszerkezet elöregedését többek között töredezett nádszárak sűrű szőnyegszerű rétegei jellemzik, amelyek élőhelyként tekintve vitathatók: oxigénszegény zónák, amelyek megakadályozzák a regenerálódást, és a madarak számára nem jelentenek megfelelő életteret. Ennek több oka is van, azonban ezek emberi beavatkozásra és a vízszint ingadozásának hiányára vezethetők vissza, ami a tó szabályozása óta alig fordul elő. Ez a folyamat negatív hatással volt a nádasban költő madarak populációira is, amelyek száma jelentősen csökkent. (Lásd még Michael Dvorak „Madárvédelem a nádövezetben” című írását a 141. oldaltól.)

Hogyan alakultak a nádasok a történelem során?

Az írásos feljegyzések arra utalnak, hogy már a késő ókorban is létezett nádas övezet. A 11. századi hadjáratokról szóló jelentésekben egyértelműen hozzárendelhető utalások találhatók a Fertő tóra és egy „sűrű náderdőre”. A 16. század első felét magas vízállás jellemezte, ennek megfelelően az ebből az időszakból származó térképek nagy, összefüggő vízfelületet mutatnak, part menti növényzet nélkül. Forchtenstein vármegye urbáriuma azonban már 1589-ben sűrű nádasokat említ az északnyugati part mentén, amelyeken keresztül alig lehet a tóhoz jutni. Megerősítést nyert, hogy a tó az évszázadok során az éghajlati viszonyok változásával többször is megváltoztatta kinézetét. A 19. század első évtizedeiben – a Neusiedltől Illmitzig terjedő partszakasz kivételével – zárt nádövezetről lehet beszélni. Miután a tó 1865 és 1870 között kiszáradt, meglepően rövid időn belül ismét a szokásos, kiterjedt nádasokkal tarkított tó képe jelent meg. Az 1920-as évek végén a tóról készült légi felvételek lehetővé tették a nádöv méretének első becslését. A nád növekedésére és állományfejlődésére vonatkozó adatok értékelésén alapuló előrejelzések azonban nem mindig bizonyultak helytállónak. Az 1965-ös új zsiliprendszerrel és a tó magasabb átlagos szintre szabályozásával a nádállomány és a sás egyre inkább a szárazföld felé terjeszkedett a produktív tómelléki rétek rovására. A földi térképezésen alapuló légifotóelemzések azonban azt is kimutatták, hogy a korábbi feltételezésekkel ellentétben a nádasok nem mutattak a tó felé terjeszkedő tendenciát. Az elmúlt 15 év adatai azt bizonyítják, hogy a nádasok stabilizálódtak. Gondot jelent azonban ezeknek az állományoknak a fokozatos degradációja.

Mi az oka ennek a degradációnak?

A Fertő tó kiterjedt nádas területei önmagukban is többfunkciós ökotópot alkotnak, amelyet jellegzetes növény- és állatvilág jellemez. Különösen a 19. század óta a mezőgazdaság, a nádgazdálkodás, a halászat és a vadászat, valamint az idegenforgalom különböző igényei, valamint a természet- és tájvédelemre irányuló egyidejű erőfeszítések olyan egyensúlyhiányhoz vezettek, amely károsan hatott a nádövezet állapotára és élőhelyi funkciójára. A jelenlegi nádpusztulás okai sokrétűek, és a talajvízszinthez, a tó „stabilizálódásához”, az eutrofizációhoz és más befolyásoló tényezőkhöz köthetők. Többféle elképzelés is létezik a nádas állapotának kezelésére a célzott nádvágástól kezdve az égetésig.

Erről bővebben Elmar Csaplovics és Ernst Németh „A Fertő tó nádöve: Természetes szukcesszió és antropogén káros hatások között” című fejezetben, a könyvben a 44. oldaltól.