Időutazás a táj történetében

6. Fejezet

A Fertő tó határhelyzete a római limestől a vasfüggönyig alakította a régió színes történelmét. Kevésbé ismert az a geológiai határ, ahol a tómedence tektonikai folyamatok eredményeként kialakult.

Hol található a Fertő-tó?

Az Alpokból a síkvidékre való átmenetnél nemcsak a táj jellege változik: az éghajlat kontinentálissá válik, a vegetációs időszak meghosszabbodik, különböző égtájak állatai és növényei találkoznak itt. Vastag üledékek találhatók a Keleti-Alpok kőzetei felett, 600 m-ig a tó alatt és 8000 m-ig keletebbre. A fennmaradt 40 kis szikes tóhoz hasonlóan a Fertő tó is lefolyástalan mélyedésekben fekszik. Korát 12 300 év körülire becsülik

Bővebben Erich Draganits és más kutatók „A Fertő tó geológiája és tájképe” című írásában a könyv 94. oldalától.

Ki írta itt a kultúrtáj történetét?

A Fertő tónál már a középső kőkorszak óta találhatók emberi nyomok. Az első túlhasználat, mint például a tarvágás vagy a túllegeltetés, akkor történt, amikor az emberek letelepedtek. A tó medencéjében a talajprofilok és a településmaradványok alapján, nyomon követhető a hideg idősza - kok és a kiszáradási fázisok közötti ingadozás is. A késő bronzkorban az alacsony vízszint lehetővé tette a mélyebben fekvő területek betelepítését. Ezt az éghajlati optimumot a borkultúrákkal kapcsolatos leletek is megerősítik. A vaskor a nagy tűzifaigényével szintén hatással volt a tájra. A Fertő tó első említése „lacus Peiso” néven (Plinius, Kr. u. 77.) a római Pannonia provincia alapításakor történt. Ez az optimális éghajlat a településépítés és a mezőgazdaság felerősödésével, valamint a kultúrtáj kialakulásával járt: gabonát, kendert, lent, gyümölcsöt és zöldséget termesztettek. Az ebből az időszakból származó leletek között található Ausztria legrégebbi borprése. A városokat katonai és postai állomásokkal ellátott, magas szintű úthálózat kötötte össze egymással, a tavakat és mocsarakat pedig meg kellett kerülni. A Római Birodalom korának végén az éghajlat rosszabbra fordult, és megnőtt az árvízveszély. Sok települést elhagytak, és újra kialakultak a természetes tájak. A 7. és 8. században az avarok hagytak nyomot a területen.

Éhínség a háromnyomásos gazdálkodás ellenére?

A háromnyomásos gazdálkodást a bajor-frank területről érkező telepesek hozták be az országba, miután Károly császár felszámolta az avar kultúrát; a másik oldalról pedig a magyar törzsek katonai nyomása erősödött. A 11. században csökkent az átlaghőmérséklet, amit a középkor éghajlati optimuma követett. Újra megindult az irtás, és a szántóföldi művelés egyre nagyobb területet nyert. A 11. századtól kezdve a mezőgazdasági hasznosítás bővítése érdekében csatornákkal ellátott vízelvezető rendszert építettek ki a Rábca és a Rába között.

Nemcsak a pestis (1348), hanem az árvizekkel járó éghajlati pesszimum is hozzájárult a kiterjedt földművelés megszűnéséhez. A rossz termést, és az annak következtében kialakult éhínséget a szélsőséges éghajlati ingadozások váltották ki vagy súlyosbították. A 16. század elején a tó vízszintje valószínűleg magas volt. A hideg és esős időszakok, amelyek Bécs 1529-es ostromakor az oszmán csapatok számára végzetesek voltak, a szőlőtermesztést is érintették. Az 1570-től kezdődő évtizedek máig a leghidegebbek közé tartoznak. Ugyanakkor a tó vízszintje süllyedt, a nyugati parton nádasok írásos emlékei jelentek meg, és a halászat súlyos veszteségeket szenvedett. Győr bukása (1594) után nemcsak a törökök nyomása nehezedett a kultúrtájra: az elhagyatott falvak nagy része már gazdasági okok miatt elnéptelenedett. A 17. századtól a vízszint-ingadozások gyakoribbá váltak, 1786-ban legmagasabbra emelkedett, 1811-1813-ban mélypontra süllyedt, majd gyors emelkedés következett.

Bővebben Elmar Csaplovics „A Fertő tó tájtörténete” című írásában, a könyvben a 100. oldaltól.

Tájképi benyomás vagy pillanatkép?

A Fertő tó látványa gyakran változott. A nádas, a magas vízszint, a kiszáradási időszakok, a szőlőskertek növekedése, az első strandok, az üdülőparadicsommá stilizálódás, a vasfüggöny, a világörökségi helyszínként való elismerés és a nemzeti park megalapítása, mindez befolyásolta a látásmódot - és így a fejlődést is. A klímaváltozás és annak a vizes élőhelyre gyakorolt hatásai most új igényeket támasztanak, egészen a vízpótlásig, azzal a céllal, hogy biztosítani lehessen a rekreációs területet.

Erről bővebben Békési Sándor „Tájváltozás a Fertő tónál 1800-tól 2020-ig” című írásában, a könyvben a 110. oldaltól.

8. ábra: „Vízivilág” a Fertő tó, a Hanság és a Rába között, árterekkel, 1830 körül.

Részlet „A Kárpát-medence állandóan vagy időszakosan elöntött területei az árvízvédelmi és vízelvezetési munkálatok megkezdése előtt” című kiadványból. Magyar Kir. Földművelésügyi Minisztérium, 1938; Forrás: MBFSZ Levéltár, Budapest