ÖSSZEGZÉS ÉS PERSPEKTÍVÁK A víz – mint legfőbb kihívás –kezelését célzó intézkedések

A Fertő tó klímaváltozás hatására csökkenő vízszintjéről a vitát a vízhiány uralja. Ez elvonja a figyelmet a természetvédelem, a mezőgazdaság és a turizmus terén szükséges intézkedésekről – és az ezekkel kapcsolatos lehetőségekről.

Csak a tóról van szó?

Pánik esetén egyszerű üzenetekre van szükség, nem bonyolult összefüggésekre. 2003-hoz hasonlóan egyre inkább terjednek a tóba való víz bevezetésére irányuló hangos felhívások. Az éghajlatváltozási hatások teljes skálájának bemutatására tett kísérletek kudarcot vallanak, nem utolsósorban a közhelyekben megrekedt médiabeszámolók miatt. Ráadásul a tó alacsony vízszintje látható, de a rekordalacsony talajvízszint nem. Az, hogy ez utóbbi mit jelent a szikes tavakra nézve, nagyobb aggodalomra adhat okot, mint a vitorlázás átmeneti korlátozása.

A kis szikes tavak vagy a tó kiszáradása és feltöltődése közötti különbséget a nyilvános vitában ugyanolyan nehéz érthetővé tenni, mint a tóvíz és a talajvíz közötti különbséget. Ismét népszerű a Fertő tó és a Duna földalatti kapcsolatáról szóló mese is. Minden eddiginél nagyobb szükség van tehát felvilágosító munkára.

Meg lehet-e tartani a vizet a régióban?

A tartományi kormány vízügyi akciócsoportja továbbra is a tó Mosoni-Dunán keresztül történő feltöltésének változatát követi, de a tudomány szempontjából a vízminőség szükséges vizsgálataira mutatnak rá. Ugyanakkor a vízgazdálkodási és természetvédelmi szakemberek olyan átfogó koncepciót sürgetnek, amely a csapadékvizet a lehető legtovább a régióban tartja. Miután évszázadokon át arra törekedtek, hogy Ausztria legmélyebben fekvő területéről a vizet minél gyorsabban a Fekete-tenger irányába elvezessék, most a Fertőzugban a víz visszavezetése lenne napirenden.

Hetekig tartó kánikulában még az átlagos éves csapadékmennyiség sem lenne elegendő a talajvízkészletek feltöltéséhez. Az öntözésigényes növények biztonságos vízellátását a Duna sem tudja biztosítani, tekintettel az elmúlt évek alacsony vízállására. A mezőgazdasági öntözés időbeli és fajtafüggő korlátozása ezért éppúgy elengedhetetlen lesz, mint a vízügyi vízvisszatartási intézkedések.

Elegendők-e a kezelési intézkedések?

Önmagában a természetvédelmi megőrzés, vagyis az élőhelyek „használaton kívül helyezése” nem elég – a klímaváltozás egyértelműen felhívta erre a figyelmünket. Bár a tartomány köteles a biológiai sokféleség védelmére irányuló kezelési intézkedéseket végrehajtani, az ehhez szükséges források azonban gyakran hiányoznak. Az olyan eszközök mellett, mint a legeltetés, kaszálás vagy bozótmentesítés, az értékes csapadékvíz visszatartása is ide tartozik. Amint azt a szikes tavak példája is érzékletesen bizonyítja, az olyan negatív beavatkozások, mint a talajvízszint csökkentése a védett területen kívül, hatalmas problémákhoz vezethetnek a védett területen. Célszerű lenne itt a törvényi szabályozást a klímaváltozással összhangban újragondolni, figyelembe véve a területkezeléshez szükséges pénzügyi forrásokat is.

A Fertő tó alacsony vízszintje miatt siránkozni anélkül, hogy a vízszint stabilizálódásáig vagy emelkedéséig fejlesztési célokat tűznénk ki, a defetizmussal határos. Az 1980-as éveket megelőzően a pusztán strandturizmussal ellentétben a régió mai kínálata széles alapokon nyugszik: a természet-,

Legeltetés a nemzeti parkban: a szürkemarha felhasználása a nádsáv szárazföldi elterjedése ellen példa arra, hogyan lehet célzott intézkedésekkel megőrizni a kultúrtájat.

kerékpáros-, bor-, kulturális és wellness-turizmussal való diverzifikáció új piacokat nyitott meg és meghosszabbította a szezont. Mindemellett most szükség van a tó nevét viselő desztináció újrapozícionálására.

A magyar és szlovák szomszédokkal közös uniós projektekben bevált együttműködés ígéretes lépést tesz lehetővé a harmadik piacokon együttesen megjelenő turisztikai régió felé, különösen a természet- és kulturális turizmus területén. A természetélmény kiszáradt nádövezettel való bővítése, az infrastruktúra új környezethez való igazítása és ebből egyedi termék kialakítása lenne egy másik lehetőség. Igény van a kerékpáros kompkapcsolat alternatívájára is; és régóta tervezett a közös kulturális világörökség vonzerejének marketing oldali előkészítése. Eddig meglehetősen elhanyagoltnak tűnt a szakmai turizmus (a nemzeti park kivételével), amelyet új programokkal lehetne támogatni. Ideális esetben ezeket és más kezdeményezéseket azonnal be is kellene építeni a Fertő tó turizmusának egyfajta B-tervébe.

Bővebben az „Összegzés és perspektívák” című fejezetben Gunnar Landsgesell és Alois Lang tollából a könyvben a 232. oldaltól.