Limnológiai különlegesség

2. Fejezet

A Fertő tó számos olyan tulajdonsággal rendelkezik, amelyek a közép-ázsiai vagy afrikai nagy, sekély tavakra jellemzőek.

Európában csak egy ilyen tó van. Mitől olyan különleges a Fertő tó, és milyen hatással lenne rá a vízpótlás?

Mi az a sztyepptó?

A Fertő tavat általában sztyepptónak nevezik, mivel a hidrológia, a kémia és a meglévő életközösségek tekintetében számos jellegzetes tulajdonsággal rendelkezik. Mi tehát a különlegessége? A tavat három olyan tényező alakítja, amelyek a teljes ökoszisztéma megértéséhez elengedhetetlenek. Először is, a hidrometeorológia: ez azt jelenti, hogy a tónak feltűnően kicsi a vízgyűjtő területe, és nagy mérete ellenére nincs természetes lefolyása. A Vulka kivételével nincsenek említésre méltó mellékfolyói; a tó nagyrészt a csapadéktól függ. A meleg pannon éghajlaton azonban a párolgás hosszú távú átlagban meghaladja a csapadékot. Másodszor, a morfológia: a tó rendkívül sekély, átlagos mélysége 1,4 méter. Ezáltal a nyílt tó ki van téve a szélnek és a hullámoknak, amelyek az iszaprétegig felkavarhatják az egész víztömeget. A széles nádövben a zavaros tóvíz csatornákon keresztül a part menti területek felé áramlik, ahol a lebegő anyag gyorsan lesüllyed. Harmadszor, a fizikai-kémiai tulajdonságok: a sekély vízmélység és egyéb sajátosságok miatt a tóban egy napon belül extrém, tíz fokos hőmérsékleti ingadozás is előfordulhat. Ráadásul a tó zavarossága miatt alig hatolhat be fény a víztestbe. Ez több fontos feladatot is ellát: gátolja a biomassza képződését, és bonyolult folyamatokon keresztül hozzájárul a tó öntisztulásához, így a vízminőséghez is.

Honnan jön a zavarosság?

A zavarosság nem csak az üledékek felkavarodásából keletkezik, hanem állandóan újra képződik. Többek között a Vulka mészben gazdag vízutánpótlásából és a tó viszonylag magas pH-értékéből adódik. Az 1970-es és 1980-as években a tavat a mezőgazdaságból származó különösen nagy mennyiségű szervesanyag, például foszfor és nitrogén, valamint a tápanyagban gazdag szennyvíz bevezetése is károsította. A víz zavarossága viszont megfékezte az algák szaporodását.

A széles nádöv azonban a mai napig nagy mennyiségű szerves anyagot termel. Ennek lebomlásához oxigénre van szükség, amely – a nyílt tóval ellentétben – a nádövben csak korlátozottan áll rendelkezésre. Ez a tó egyik problematikus területét jelenti, mivel a szerves anyag már nem tud teljesen lebomlani. Tisztázandó kérdés, hogy a kialakuló üledékképződési folyamatok hogyan, vagy egyáltalán megállíthatók-e.

Milyen összetételű a tó vize?

A Fertő tó vizében nem a kalcium, hanem a nátrium a legnagyobb mennyiségben jelenlevő komponens, amely a hidrogén-karbonáttal együtt szódát vagy nátrium-bikarbonátot képez. A tó nátriumkoncentrációja alapvetően a föld alatti ásványvízforrásoknak köszönhető, ahonnan a sók folyamatosan pótlódnak.

A 20. században a tó sótartalmát jelentősen befolyásolta a Hanság-főcsatornán keresztül történő vízelvezetés, ami az ökoszisztéma egyensúlyát is befolyásoló sótartalom csökkenéséhez vezetett. A tó életközösségei és vízminősége szempontjából a víz sótartalma és kémiai összetétele nagy jelentőséggel bír. A tó élőlényeinek bizonyos sótűrő képességgel kell rendelkezniük, mivel a magas sótartalom például ozmotikus nyomást gyakorol az élőlényekre. Ezért vannak itt olyan kis rákfélék, amelyek csak magasabb koncentrációjú sós vizekből ismertek.

VÍZMINŐSÉG ÉS VÍZI ÖKOLÓGIA: EGY SZTYEPPTÓ ÉRZÉKENYSÉGÉRŐL

Milyen hatása lenne a Dunából való vízpótlásnak?

Már most is egyértelműen látszik, hogy a Fertő tó ökoszisztémája legalább annyira összetett, mint amennyire törékeny. A Mosoni-Duna vizével való feltöltés, ahogyan azt jelenleg vizsgálják, kérdések egész sorát hagyja megválaszolatlanul. Fontos, hogy tudományosan megalapozott elemzést végezzünk a beavatkozás hatásairól. A tó kémiájának megváltozása mellett azt is figyelembe kell venni, hogy kerülnek-e be neobióta vagy potenciális szennyező anyagok az idegen vízzel. A feltöltés mennyisége is meghatározó, hogy ne sérüljön a mikroorganizmusok érzékeny rendszere, amely a szerves anyagok lebontásáért felelős. Az a tény, hogy ez a sekély tó még nem régóta iszaposodott el, valószínűleg összefügg az időszakos kiszáradási és áradási időszakokkal, de azzal is, hogy a leírt folyamatok révén képes szabályozni önmagát.

Bővebben Georg Wolfram, Alois Herzig, Matthias Zessner által írt „Vízminőség és vízi ökológia: Egy sztyepptó érzékenységéről” című fejezetben, a könyvben a 22. oldaltól.