Portfólió 2023
Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Design Intézet Formatervezés BA
A 10 millió Fa Alapítvány Hagyd élni-élni hagy, alternatív és környezettudatos karácsonyfa formatervezési pályázatán 2019-ben nyertesnek választották a tervemet.
Az első félév során csapatmunkában dolgoztunk, és a pályázatra terveztünk megoldásokat. A csapatommal egy másik variációt mutattunk be tanárainknak, így a fejemben maradt még ez az ötlet. A csapatmunkától függetlenül egyedül pályáztam a pop-up karácsonyfa tervemmel. A karácsonyfát az év karácsonytól független napjain ülőbútorként alkalmazom az otthonokban. Egy hosszú, kárpitozott szivacscsík felhengerelésével és összekapcsolásával jön létre. A forma közepét kihúzva spirálként karácsonyfára emlékeztet az ünnepnapokon. Az tárgy teteje a plafonhoz rögzíthető, az alja pedig súly segítségével a formáját megtartva a földhöz rögzített. A kapott forma anyaga miatt könnyen díszíthető kampós díszekkel, de a termék továbbfejleszthető. Az ünnep elteltével a fa lebontható, és újra egy ülő tárgyként kapcsolódik mindennapjainkhoz.A fa körüli szertartások így megmaradnak, illetve megkönnyíti azzal, hogy minden nap az otthonunkban lehet más formában. Az anyag mozgása lehetőséget nyújt a rejtett felületek megmutatására, így elég ha csak azok zöld színűek, így a mindennapokban nem emlékeztet egy karácsonyfára.
A féléves tervezési feladatunk témája a MOME 140 és a ‘transformers’ volt. A ‘Honnan jöttünk- Hová megyünk?’ kérdés a tárgyam címe. Arra a következtetésre jutottam, hogy az idő múlásával folyamatosan transzformálódnak a technikák, az emberek és a gondolatok is, ezáltal tudnak a hallgatók évről-évre újabb sikereket elérni. Ezt szerettem volna a tárgyamba formálni úgy, hogy bemutatom honnan indultunk, és mivel tudjuk most hol tartunk, így felmérhető a szemlélő számára
a fejlődés. A tárgyam egy animációs, egy grafikai, és egy textiles technikából épül fel. Ezekkel az intézmény adott szakjaira szeretnék utalni a tárgyalkotással és formatervezéssel kiegészítve.
A tárgy alapja egy praxinoszkóp, amelynek közepén egy tükörhenger áll. Erre azért volt szükség, hogy létrejöhessen az anamorfózis. A hagyományörző piros virágmintákat pedig keresztszemes hímzéssel torzítva ábrázolom, illetve ezek változását szemléltetem.
A Nevetnikék Alapítványnak tervezett gyerekjátékom azon alapul, hogy sok gyerek szeret jelmezekben, bábokkal, plüssökkel játszani, és saját maga kitalálni a játék szabályait. Én egy bábot terveztem, ami kézre felhúzható. Azért döntöttem így, hogy könnyítse hordozását, illetve szabadon hagyja a kéz tenyér részét. Ezzel a gyerekek magukon hagyhatják a játékokat, így egy plüssjátékot is helyettesíthet. A bábok témája emellett a főzéshez való nyitottságon segítene, mivel a bábjaim zöldségeket formálnak. Az összes alapanyagot elkészítettem, ami szükséges lehet egy lecsó elkészítéséhez, így a gyermek bővítheti ismereteit. Azért választottam ezt az ételt, mert szerintem a főzés nagyon megosztó téma a gyerekek körében. Sokan még a zöldségeket sem szeretik, vagy hetente változtatják éppen melyik étel a kedvencük. Szerintem a tárgyam izgalmas szituációkat idézhet elő egy családban, és remélem sok mosolyt csal akár a gyerek, akár a felnőtt arcára. Az alapítvány a továbbiakban kiválasztotta az ötletem, és konzultáltunk a megvalósításról.
Répás Jankával közös kültéri bútortervünkkel első helyezést értünk el a Kaptár Ifjúsűgi Klub pályázatán, így a CSÜCCS! elnevezésű padunk közül tíz készült el, és használják azóta a közösségi klubban.
A helyszín a 11. kerületi házak és panelok között helyezkedik el, ahova a gyerekek bármikor lemehetnek beszélgetni, játszani. A tervezést Répás Jankával csináltam, aki építész hallgató. A bútort én találtam ki, ő pedig segített a számolásban, a bútor erősítésében és a kivitelezésben. Az ülőbútor moduláris, sorolható, illetve egymásba csúsztatható, ezzel is merevítve önmagukat. Összesen tíz elemet terveztünk, a kivitelezéskor mindegyik többszínű lett a klub kérésére. Egy padon két ember fér el, így összesen 20 ember tudja használni a padokat. A bútorok 3x6cm keresztmetszetű fenyőlécekből készültek. A lécek között 3cm-es eltartás van, ahova egy másik elem illeszkedik.A padokat közösen raktuk össze az ott dolgozókkal és a gyerekekkel.
Első lépésként a középső merevítő részt szükséges összetenni. Mi csavarozással rögzítettük a léceket egymáshoz.
Miután a középső rész stabil, az összecsavarozott keretet külön-külön lehet a középső vázhoz rögzíteni.
A tervem egy kültéri helyszín, amely teret ad a zenélni vágyóknak. A városi szórakozási lehetőségek közül, szerintem a zene az egyik legfontosabb. Gondolkodtam, milyen opciókra van lehetőség a városban, amikor zenét tudnak hallgatni az emberek. Egyedül gyakran hallgatunk zenét fülhallgatóval, bárhova megyünk. Közösségben lehetőségünk van egy bárban, kültéri-, beltéri koncerten részt venni.
Azon gondolkoztam, hogy mi van azokkal az emberekkel, akik zenélni szeretnének, de nincs lehetőségük rá. Nincs elég pénzük termet bérelni gyakorlásra, vagy még nem annyira híresek, hogy felkérjék őket, vagy egyszerűen a környezetét zavarja a gyakorlással. Egy olyan teret hoztam létre, ahol a zenélni vágyók, és a zenét hallgatók találkozhatnak. A fellépők tudnak gyakorolni, a közönség tud szórakozni. A zenélni vágyók skálája egészen a telefonról zenét kihangosítva hallgatóktól, a feltörekvő, majdnem profi zenekarokig terjedhet. A helyszín aránya az aranymetszet szerint formálódik, ami mellesleg a hang terjedését is irányítja. Fontos volt, hogy két, de akár húsz ember befogadására is alkalmas legyen. Anyaga világosabb szürke beton lenne, és apró szemcsés változatban. A helyszíneket köztereken és parkokban képzeltem el, ahol a lakókat és a környezetet nem zavarhatja.
A helyszín foglalása applikáción keresztül történne, ahol még azt is meg lehet nézni, hogy az adott színpadokon milyen zene szól éppen. Regisztrációval lehet csatlakozni eh- hez a közösséghez. A helyszínre érve, ha lefoglaltál egy színpadot egy bizonyos időre, a telefonodon keresztül be tudod állítani, hogy melyik hangszer, vagy elektromos készülék, melyik erősítő dobozhoz csatlakozzon. Ezek a dobozok a színpad részei, nem lehet elvinni őket, és a hangtechnikáért felelősek. Egymáshoz képest a legoptimálisabb módon vannak folyamatosan összhangban, viszont ezt manuálisan is irányíthatod a foglaló telefonján keresztűl. A foglalóval ugyanitt az ap- plikáción lehet kommunikálni, így az ott lévő környezet könnyen reagálhat, túl hangos, zavaró, vagy éppen építő és pozitív visszajelzéssel.
A csomópont kisplasztikából célom volt, hogy egy használati tárgy hangsúlyos részét képezze. A plasztika két alapforma találkozásából áll, amelynél én a gömbhenger találkozást vizsgáltam. Többféle kapcsolatot készítettem, de végül a hajlított henger és egy gömb kapcsolatát találtam megfelelőnek.A tárgyam egy lámpára hasonlított leginkább, így folytattam jellemzői felruházásával. A hengert rozsdamentes hajlított acélrúdból képzeltem el, melynek a végén kör alakú lezáró fejek vannak. A búra allja a talaj felől le van csapva, illetve két oldalán kicsit benyomva. Ezt homokfúvott üvegből, vagy egy vastagabb műanyag héjbból képezném. Nyitott vagyok más megoldásokra is, mint a gipsszel átkent gézlapok, vagy akár műgyanta használata. A lámpa hordozhatósága formájából ered, mert fogantyúja miatt nagyon hasonlít egy petroleumlámpára. A fogantyú segít
az áthelyezésében, illetve a stabil megállásában a talajon. A funkciója miatt muszáj kötetlen energiaellátást biztosítani, hogy ne kelljen a konnektoroktól sem függenie. Egy akkumulátort terveztem a közepére, ami egy henger alakú dobozban található, a henger köré pedig ledcsík lenne felragasztva. Ezekből ki lehet vezetni a fogantyú egyik fégéhez egy kapcsolót, vagy a foggantyú forgatásával összeegyeztetni a fel-le kapcsolást. A tárgy beltéri, és hangulatfényként, olvasó, rajzoló fényként szolgál. Otthon gyakran változtatják a helyüket az emberek, és mindenkinek más ezekre a szabadidős tevékenységekre a legmegfelelőbb hely. A rugalmas helyváltoztatás miatt elhelyezhető másik tárgyon, a földön, vagy akár felakasztva is.
A pár hetes műhelycentrikus tervezés során egy szék rehabilitációja volt a feladatunk. A szék ülőfelületét és háttámláját eltávolítottuk, így maradt egy csupasz székvázunk. Ezt a csupasz vázat kellett újra “felöltöztetnünk” gondolataink szerint. Gyorsan kellett döntéseket hoznunk, az 1:5-ös aránytól közelítettük meg az 1:1-es végleges modellünket.
A szék váza négy lábból és egy összefogó keretből áll. Ezek hegesztve kapcsolódnak egymáshoz. Feszesen alkotnak egy megbízható rendszert.
Tisztán érthető, egyszerű, annyit mutat, amennyit tud. Pozitív jellemzői a stabilitás, megbízhatóság, egyenesség, őszinteség, és érthetőség. Negatív jellemzői a ridegség, a nem befogadó formaalkotás, a kicsi ülőfelület, illetve egy rossz szög az ülőfelület és a háttámla között.
Az általam létrehozott ülő- és háttámlafelület kontrasztosan kapcsolódik a meglévő székvázhoz. Kontrasztba állítom az egyenest a hajlított íves vonalakkal, viszont, a rendszer fogalmát fontosnak tartom, így ahhoz tartottam magam. Egy új rendszert alakítottam ki az ülőfelülettel, így az ellentétesen illeszkedik az alap vázhoz, viszont tiszteletben tartja annak szabályait, és nem zavarja meg őket. A színt jelenleg nem éreztem fontosnak
a hatáskeltésben, tisztán a formákban és benyomásokban jelenítem meg. A székem alkalmazkodva bontja meg a rendszert. A székvázhoz kettő 8mm-es húzott rozsdamentes acélrúdból hajlított ellipszis kapcsolódik. Ezzel a két szállal a hajlított rendszerem két végét határoztam meg. A felületépítéshez a két elipszist egyenes és hajlított 5mm-es húzott rozsdamentes acélrudakkal kötöttem össze. Így alakult az ‘O’ betű elölnézetből, mert így az összes többi szögből mások az arányok, és egy elipszis látható.
Az új rendszerem korrigálja az eddigi rossz dőlésszöget. A két szerkezetet távtartókkal kapcsoltam össze, amig ugyanolyan vastagságúak, mint az új rendszeremben található összekötő rudak. Minden apró illesztésnél ponthegesztés történt. Az ülőfelületet valamivel be kellett fed- nem, hogy elnyerje kényelmes funkcióját. Jelenleg ez egy rézszállal magábafoglalt műanyag vezeték, egy erős de rugalmas anyag.
Ezt a részét szeretném előszőr fejleszteni, ami rézszál nélkül is ilyen tulajdonságokkal rendelkezik, mint a műanyag rattan.
A felület szövéssel készült, ezt a továbbiakban is megtartanám.
A régi székvázat letisztítottam, és rozsdamentes festékkel kezeltem, talpaira pedig tappancsok kerültek.
A kapott helyszínem a monolit repeciós pult tervezésre egy fiktív légitársaság volt. Célom a tárggyal, hogy bármely légitársaságnál elhelyezkedhessen, illetve csak a formájáról egy légitársaság jusson az emberek eszébe. Megfigyeltem hol van szerepük a légitársaságoknak, illetve hol találhatóak meg. Ennek következtetése, hogy leggyakrabban a reptéreken, ahol az összekötő kapocs közöttük a repülők. Így koncentráltam a továbbiakban a repülőkre, és mozgásukra, közlekedésükre. Csoportosítottam a mozgások irányát és azok formabeli hatásait. A felszállást egy felfelé ívelő mozgásként értelmezem, ami szerintem pozitív energiát sugall. Maga a repülés egy egyenes irányú egyenletes mozgás, vagy egyfajta lebegés, ami egy kissé instabil de egyenes felületet alakított a fejemben. Az utolsó pedig a leszállás, amit egy lefelé ívelő negatív hatású
mozgásnak ítéltem, viszont magába foglal egyfajta megérkezést, vagy jelenben való létet. Ezt tartottam a legmeghatározóbbnak egy recepciós pult esetében.
A tárgyam egy plafonból lefelé ívelő forma, aminek a magassága az adott tértől függ. A forma egy repülőgép szárnyvégre emlékez- tet, ami segít az asszociatív kapcsolódás- ban. Fontos emellett a mozgás bemutatása egy álló testen, így a szárny ebben is segít. Ezt a monolit formát egy vázszerkezetből és azt beborító fémlapokból alakítanám ki.
Adobe Photoshop
