Sorsok Háza - Éc Hájim kiállítási koncepció szakmai véleményezése
Az elektronikusan 202 oldalra terjedő kiállítási tervezet a célokat és feladatokat vázoló bevezetés után két fő részre tagolódik: a magyar/magyarországi zsidóság történetét 1867-től bemutató úgynevezett „timetable”-re, és körülbelül ugyanekkora terjedelemben a kiállítás tényleges, a már álló épület kereteiadottságai között megvalósítandó térkiosztására, berendezésére.
A Sorsok Háza - Éc Hájim kiállítás
célkitűzéseinek a bevezetőben
megfogalmazott elveivel maximálisan egyetértek, ennek méltatásával a továbbiakban szószaporító „lip service”-ként nem foglalkozom. Problémám a javasolt megvalósítás jellenlegi hiányosságaival van; úgy érzem, hogy még a kidolgozott anyagnál is rengeteg további részlet vár tartalmi bővítésre és esetlegesen egyes anyagrészek fokozottabb kiemelésére (lásd alább) is szükség van.
A „timetable”-ben, ami a tervezet legjobban kidolgozott része, számos megfogalmazási, esetlegesen ténybeli állítás kiegészítésre szorul, különösen azért mert az előírt rövid terjedelmű angol szöveg és a rendkívül rövid látogatási/megtekintési idő (50-90-180 perc) nagyfokú precizitást követel, a látogatás befejeződésekor utólagos korrekcióra aligha lesz mód, nem is beszélve arról, hogy a látogatók szakmai ismeretei feltételezhetően meglehetősen vegyesek és érzelmi elkötelezettségük felkeltése, illetve meggyőzésük – ez lenne a kiállítás fő célja – nem problémamentes. (Ha már a probléma-mentességről van szó a tervezet nem tér ki a fizikai problémamentesítésre, nem esik szó a látás vagy mozgáskorlátozottak látogatását megkönnyítő segédeszközökről: audióberendezésekről, Braille feliratokról, speciális útvonalakról, speciális liftekről stb.)
Jelenleg 41 észrevételt sikerült (lásd alább) összegyűjtenem a benyújtott anyaggal kapcsolatosan, de minden újabb megtekintés újabb problémákat vet fel, ezeket a kurzívval jelölt kérdéseket a realizálás során mihamarabb meg kell oldani, az anyagot véglegesíteni kell a tanácsadó és végrehajtó/megvalósító testület rendszeres (remélhetően fizikailag is megvalósítható) találkozóin.
A nagyobb probléma, mint már kiemelten említettem – véleményem szerint – a tervezet második részével, a látványtervvel van, amely jelenleg még csak egy vázlatos forgatókönyv, amelyben az egyes mozzanatok kidolgozásra várnak. Nem tudjuk például az időközben elkészült mintegy 100 interjúból melyek fognak magán a kiállításon állandóan bemutatásra kerülni, melyek lesznek a tematikus gallériákban előhívhatók és melyek kerülnek a későbbi kutatás számára archiválásra. (Nem esik szó a Magyarországom is felhasználható és szabadon hozzáférhető – például a Rabbiszemináriumban - Shoah alapítvány másfélezer interjújáról, amelyek számos magyar relevanciájú anyagot tartalmaznak az 19181956 közötti időszakra vonatkozóan.) Egy másik példa: nagyon jó a közösségek emléke (Communities Memorial) megvalósítási tervezete, de a Jád vá-Sém
gyermekek csarnokának mintájára érdemes lenne egy végtelenített hangszalagról
állandóan hallani a többszáz (zömében) elpusztított közösség nevének felsorolását. (Ezt egy látogató nyilván nem fogja végig várni, de a felvillanó fényekkel együtt az érzelmi ráhatás csak erősebb lesz.)
A munkaszolgálatnál nincs megemlítve, hogy ez az intézmény más látszatfüggésüket megőrző kelet-középeurópai államoknál – így Romániánál és Bulgáriánál, illetve korlátozott mértékben Szlovákiánál – is bevezetésre került (egyidejűleg vagy akár korábban is), a magyar sajátosság a munkaszolgálatosok egy részének harctéri alkalmazásában állt. Ugyanakkor ki kell hangsúlyozni, hogy ez csak a munkaszolgálatosok kisebb részét érintette, és mértéke is csökkent a második magyar hadsereg tragédiája után. Az veszteségek túlnyomó része nem az embertelen bánásmódból, hanem a harci cselekményekből, illetve és legfőképpen a szovjet hadifogságól adódott. A munkaszolgálat időszakaszának második etappja a német megszállástól a sikertelen kiugrási kísérletig a zsidó férfinépesség esetén egyenesen életmentő volt. A zsidó férfiakat nem vitték a frontra és a nőkkel, gyerekekkel, öregekkel ellentétben nem is deportálták. Reviczky Imre és társai példája is bemutatásra vár.) Ami viszont teljes egészében kimarad a kiállítási tervezetből az a munkaszolgálat harmadik szakasza. A nyilas puccs után az országban maradt mintegy 80,000 munkaszolgálatos fokozatosan átadásra került a németeknek, illetve a háború utolsó szakaszában nyugatra hajtják őket, és ekkor aránytalanul nagy számban pusztulnak el, ekkor legnagyobbak a veszteségeik a határszélen és Ausztriában. Ezt az időszakot egy külön gallérián ábrázolni kell.
A tervezet egy másik hiányossága, hogy nem tesz különbséget (legalább egy alfejezet/alpont erejéig a visszacsatolt területek és a trianoni/csonka magyarországi törzsterületek zsidósága között. A vidéki zsidósághoz hasonlóan a határontúliaknál (Szlovákia, Kárpátalja, Erdély és a Délvidék) a lenagyobb a veszteség – Budapesttel ellentétben, és itt a legnagyobb az ortodox, illetve hászid zsidóság aránya a zsidó populáción belül. Ezeknek a területeknek a két világháború között különösen gazdag ortodox, cionista élete/mozgalmai vannak, de ugyanakkor az itteni zsidók jelentős szerepet játszanak a kisebbségi magyarság öntudatának megőrzésében, például Kassán, Kolozsváron vagy Szabadkán. Mindenképpen megérdemel(ne) egy önálló kiállítási teret.
A kiállítási tervezet nagyon helyesen külön helyet szán a városi, főleg neológ és vidéki, túlnyomórészt ortodox zsidóság életének bemutatásában, de ennek az dokumentációban nem igen lehet tárgyi emlékeivel találkozni. Pedig ezt szerencsés módon még két látványos házassági filmmel is prezentálni lehet. Az egyik a Páva utcai állandó kiállítás nyitóképe; egy rövid film egy budapesti nagypolgári esküvőről, a másik Hájjim Eliézer Sapira/Spira Lázár munkácsi hászid főrabbi egyetlen lányának 1933-as menyegzőjének néhány perces filmje, ami a Youtube (és a Jád vá-Sém) jóvoltából szabadon hozzáférhető és egyben a határontúli zsidó életet is dokumentálja.
A kiállítási tervezetben a zsidó-magyar szimbiózist három alak szimbolizálja, Hajós Alfréd, Weiss Manfréd és Hazai Samu. Az utóbbi ma már teljességgel ismeretlen és a maga korában – saját körein túl - sem volt igazán jelentős figura. Nemcsak, hogy korán kitért, de különösebb zsidó tudattal sem rendelkezett. A művészetek és természettudományok köréből sokkal jelentősebb embereket lehetne találni. Bár én személy szerint önfeladása miatt Radnóti Miklóst nem túlzottan szeretem (az embert, nem a költőt!), de a szélesebb látogatóközösség számára tragikus sorsának bemutatásával sokkal hatásosabb. Nagyon célszerű volna két külön gallérián szerepeltetni azt, amit a Magyarországon született vagy Magyarországon élő/működő zsidóság a világnak adott, és amit a világ mindmáig így is tart számon. Az egyik a világ számára leghíresebb két magyarországi zsidót, Herzl Tivadart, a politikai cionizmus, a másik Hátám Szofért a neoortodoxia megteremtőjét mutatná be. (By the way valahol az ortodoxia kapcsán a szatmári irányzatra is ki kellene térni.) A másik galérián a magyarországi származású Nobel-díjasokról és más zsidó tudósokról
Neumann János vagy Teller Ede erős zsidó öntudattal rendelkeztek és nélkülük a modern világ egésze máskép nézne ki - kellene megemlékezni, illetve a zsidó művészekről, filmesekről stb. Itt megint csak számos példa akadna Arthur Koestlertől Tony Curtisig, akiknek a neve/tevékenysége a külföldi látogatóknak is mond valamit.
A nemzetközi kapcsolatok – zsidó és nemzsidó - bemutatását a tervezetnél jobban kell hangsúlyozni, mindig az egyetemestől a speciális magyarországi reakció felé haladva. A kiállítástervezetben nem szereplő Anschluss, ami világpolitikailag is meghatározó tényező volt, különös hangsúlyt kap, ha arra gondolunk, hogy Ausztria bekebelezésével a Harmadik Birodalom Magyarország közvetlen szomszédjává vált (a kortársak közül sokan 1938-ban! úgy gondolták Magyarország lesz a következő megszállt ország), és ennek a megszállásnak a hatását az első zsidótörvény megszületésére nehezen lehetne figyelmen kívül hagyni. Ugyanígy valahol szót kell ejteni a T-4 „Eutanázia program”-ról, ami a náci emberírtás előjátéka volt, illetve a táborokban végzett orvosi kísérletekről, aminek egyedül csak Auschwitzban többszáz magyarországi áldozata volt.
A látogatók számra úgy tűnhet, hogy 1945. január 18.-ával illetve a februári budai kitöréssel (a hétköznapi nyilas terrornál a Dunába lövések mellett sokkal nyomatékosabban kellene bemutatni a Maros és Alma utcai vérengzéseket) véget értek volna a magyar zsidók számra a szörnyűségek, de a nyilasok kezén maradt területeken tovább folyik a háború és az ott lévő zsidók (elsősorban a munkaszolgálatosok) további üldözése, gyilkolása. (Ez megint egy jó lehetőség az érzelmi ráhatás fokozására, mondjuk a kőszegi „gázkamra”, a balfi emlékhely, illetve a rohonci vérengzés bemutatásával.)
Egy nagyon fontos szempont annak eldöntése, hogy mennyire objektíven (emberi viszonylatokban van ilyen?) kívánja a kiállítás (vagy ez inkább a maradék 70%-on kialakítandó kabinetre és archivumra marad?) a befogadó társadalom fenntartásainak. sérelmeinek másik oldali bemutatása legyen az a zsidóság
túlreprezentáltsága a gazdasági és kulturális életben az első világháborúig, illetve a zsidótörvényekig, vagy ugyancsak túldimenzionált megjelenésük a politikai életben 1918/19-ben, illetve a zsidó származású emberek szerepvállalása a kommunistává váló rendszerben 1945 és 1956 között, sőt részben utána is. Ez azért is nagyon fontos mert egy objektív bemutatás és indoklás remélhetőleg ki tudja húzni a ma is meglévő antiszemita téveszmék és propaganda alól a talajt. Magam részéről nem találom helyesnek a parajmos tervezett bemutatását a kiállítás egy későbbi szakaszában. Eltekintve attól, hogy a cigány áldozatok száma – jelenlegi ismereteink szerint - alatta maradt az 5,000 főnek. ami messze alulmúlja például a szövetséges hatalmak magyarországi légibombázásai áldozatainak számát, gazdasági kifosztásról meg azért sem lehet szó, mert a cigányoknak nem volt számottevő vagyona, és nagyon kevés kivétellel nem játszottak semmiféle érdemesleges szerepet az ország életében, a legfontosabb tényező az, hogy nem ismerünk semmiféle kormányzati tervet a cigányság zsidóság egyik vagy másik részének fizikai elpusztítására, különösen nem egy olyan tervet, amely a cigányság egészének elliminálására irányul. Ha már áldozatokról van szó sokkal jobban hangsúlyozni kell a kényszerpályán mozgó környező magyar társadalom veszteségeit, kezdve a második magyar hadsereg tragédiájával, folytatva háborús események okozta pusztításokkal, az ország megszállók általi gazdasági kifosztásával és nem utolsó sorban a korszakot lezáró málenkij robottal, aminek számos frissen felszabadult zsidó elszenvedője is volt. Persze szólni kell a cigányok egyéni megpróbáltatásairól, szenvedéseiről, de csak a valódi arányoknak megfelelően. Persze a zsidóság tragédiáját is mindig kettős tükörben kell ábrázolni, mint a fajelmélet kárvallottait, a náci Endlösung áldozatait és mint a magyar történelem résztvevőit. (Ez utóbbi miatt is nagyon fontos a határontúli két háború közötti zsidóság kettős kisebbségi helyzetéről és a magyar identitás fennmaradásában betöltött szerepvállalásukról nyomatékosan beszélni.)
Ábrázolásra vár az a szerep, amelyet a különböző zsidó hitközségek és szervezetek a 1933-tól kezdődően a Magyarországra menekült külföldi (német, osztrák, szlovák, lengyel) zsidók védelmében kifejtettek, a zsidó szolidaritás demonstrálása. (Ebben a keretben lehetne a negyedik belzi rebbe Magyarországra mentését és a Vááda 1942-2944-es mentőtevékenységét bemutatni.)
Az érzelmi ráhatás érdekében a egész kiállítás során fokozott mértélben kell támaszkodni a visszaemlékező videók mellett a agyon gazdag nyomtatásban már megjelent és levéltári visszaemlékezés irodalomra (például az eddigi kiállításokon nem hasznosított Roth Miklós emlékiratram de akár Kertész Imre Sorstalanságára is.)
A jelenlegi tervezet igazi problémái a háború utáni korszakkal kezdődnek. A nagyon találó szóval keserédesnek nevezhető felszabadulásnak rögtön a kezdeti pillanattól meg vannak a maga árnyékfoltjai. Kezdve a szovjet hadifogságba esett munkaszolgálatosok ás civilek kezelésével, a szovjet kézre kerülő, németek elől elrejtett vagyontárgyak elrablásával, a frissen felszabadult zsidó nők
megerőszakolásával, a felszabadultak egy részének málenkij robora való elhurcolásával, illetve a vagyoni restitúció 1945-el kezdődő elszabotálásával, amiben a kezdeti időkben a szovjet megszálló alakulatok is tevékeny szerepet játszottak. De az 1945/46-os év csak egy rövid periódus volt, ezt még lehet háborús utójátéknak tekinteni. A háború utáni antiszemita cselekmények – a vérvádaskodásokat is beleértve - (ezeket sokkal részletesebben kellene bemutatni) már átvezetnek a következő, közel 46 éves periódusba, mert a háború utáni új antiszemita hullám egyrészt a múlt öröksége plusz a nagyon csökevényes, lényegileg elmaradt restitúció/kárpótlás következménye, másfelől a kezdetektől kimutatható a kommunista párt tevékeny szerepe, mint egyébként nemzetközi összehasonlításban a lengyelországi kielcei pogromban is, Úgy gondolom, hogy az 1946 és1990 közötti időszak eseményeit megfelelő demográfiai táblázat kíséretében és problémáit sokkal részletesebben kellene bemutatni. Kezdve a háború utáni nagy dilemmával: menni vagy maradni. A háború után Magyarországon - történetében először - megerősödött a cionizmus és a cionista világszemlélet. A magyar zsidóság nemzetpatrióta asszimilációs világképe súlyos csapást szenvedett. A maradást választóknak meghatározó kérdésévé vált a kommunista rendszerhez való viszony. Egyesek a múlt meghaladása érdekében meggyőződésből (mint már a századfordulótól kezdve számosan) lettek baloldaliak, és 1945 után eljutottak gyakran saját polgári mentalitásukat netán vallási gyökereiket is megerőszakolva a zsidóságtól való „megszabadulást ígérő” új világképhez. Magukkal és másokkal erőszakosan elhitetni akarták, hogy a kommunistáké a jövő, míg mások pusztán karrierizmusból (amire az új rendszer tényleg kínált lehetőséget) csatlakoztak a kommunista párthoz, ezzel még jobban kimélyítve az ellentétet az ország lakosságának többségével. A túlnyomó többség egyszerűen csak élni akart; a vallásosok a tradícióknak megfelelően, a neológ kispolgárok ugyancsak a maguk szokásrendszere szerint. Mindezt a kommunizmus mindent maga alá söprő erőszakos, az egész társadalmat átfogó és átformálni kívánó körülményei között. A változások - sajátos társadalmi helyzete miatt legsúlyosabban, messze meghaladva össztársadalmi számarányukat, a városi zsidó rétegeket sújtották (államosítás, kitelepítés, a kikényszerített zsidó intézményi egység, állandó ellenőrzés). Legelőször a zsidó származású értelmiség fordult szembe a kommunista illúziókkal és vált a társadalmi reformok követelőjévé (zsidók az ellenzéki mozgalmakban). 1956 megmutatandó antiszemita kisérőjelensége ellenére új lehetőséget kínált a magyarországi zsidóség egészségesebb beilleszkedésére, (zsidók a forradalomban), de a forradalom leverése hamar leszámolt ezekkel az illuzórikus elképzelésekkel és maradt az ország elhagyása (szinte kivétel nélkül így cselekedtek a vidéki ortodox közösségek), az országos átlagot messze meghaladó zsidó százalékarányával, vagy visszavonulni a magánélet azilumába, ami további szekularizációhoz, a hitélet elhanyagolásához, valamint a vegyesházasságok növekedéséhez és demográfiai apályhoz vezetett, a kicsi vagy kocsi hedonista életszemlélet eluralkodásával a szaporodjatok és
sokasodjatok ősi elvének „modern” feladásával. (Ezt is meg kellene mutatni egy statisztikai táblázatban.) Ugyanakkor voltak ellentétes mozzanatok, a budapesti vallási és közösségi élet kis körei a gleichsajtolt hitközégi vezetés ellenében, Scheiber Sándor kidusainak kiemelt szerepe, 1967 után a feltámadó cionista öntudat a fiatalok körében (nem véletlenül majd innen kerülnek ki az 1990 utáni első aktivisták, a zsidó reneszánsz előkészítői.)
És már itt vagyunk a jelenben, ami immár legalább harminc évesen jóval hosszabb, mint az egész két világháború közötti időszak. Ha nem akarunk a kiállításon egy (egyébként teljességében soha nem volt) visszahozhatatlan aranykort szüntelenül dicsfénybe állítani és visszanosztalgiázni, vagy egy hatalmas kataklizmaszerű mártirológia bemutatásával mindent letudni, akkor minden napjainkhoz konvergál: mi az értelme és mi a tartalma a sokat emlegetett zsidó reneszánsznak az újból feje tetején álló világban általában és konkrétan Magyarországon. (Persze a korábban említett magyar-zsidó dichotómiáról mondottak, félelmek napjainkban is érvényesek, fokozott óvatossággal kell eljárni.) Nem hinném, hogy a laikus látogatóra tartozik a mai magyarországi zsidó élet törésvonalainak túlzottan részletes bemutatása. Ám ha abból a reális tényből indulunk ki, hogy a látogatónak valamilyen forrásból, jobb vagy rosszabb esetben személyes tapasztaltból van bármilyen elképzelése a mostani helyzetről, netán az előítéletek rabja, valamilyen üzenettel - szerintem feltétlenül szembesíteni kell. Vigyázni kell rá, hogy ez a szembesítés ne legyen egyoldalú, a kiállítás zárórészében (a zsidó élet mai centrumainak: Izrael. az Amerikai Egyesült Államok, Nyugat-Európa bemutatása mellett) valamennyi magyarországi irányzatnak, eredményeinek sokféleségüknek szerepelnie kell. (Más kérdés, hogy a piár tevékenységből jól ismert rejtett hirdetéssel a látogatókat befolyásolni, animálni lehet – mint az egész kiállítás során - az érzelmi befolyásolás eszközeivel [zene, képzőművészet irodalom, játék-, valamint dokumentumfilm és társaik] a 21. századi technikai lehetőségek teljeskörű kihasználásával.)
Úgy gondolom. hogy a Sorsok Háza - Éc Hájjim kiállítás tényleges megvalósítása még nagyon sok munkát igényel. Az előzőkben csak néhány szempontot vetettem fel úgy a jelenben, mint a jövőben készségesen részt veszek ebben a munkában felajánlva korábbi elméleti és gyakorlati tapasztalataimat.
Konkrét észrevételek, pótlások, javítások a „timetable” angol (cím)felirataival kapcsolatosan
1/ The Golden Age of the Jews in the Austro-Hungarian Empire refers to the development between 1867, when legal equality was granted to [individual] Jews, and the outbreak of WWI in 1914. This [flourishing] period covers the creation of
the dual monarchy and a novel, rarely experienced economic boom, and thriving Jewish communal and religious life with the development of diverse and sometimes conflicting forms of Jewish identity. The Hungarian Jews played a key role in the rapid development of Hungary in industry, [economy] arts, sports etc. Jewish communities increased rapidly both in urban and rural areas until World War I, in which the Jews took part bravely and proudly under the King’s flag
2/ Hol vannak a képek feliratai: Mi lesz a képek időrendi sorrendje (például a legelső kép IV. Károly pozsonyi látogatását mutatja), melyek a hazai és külföldi képek, illetve események átkötő szövegei például Dreyfuss per (kardeltörés) és a tiszaeszlári tárgyalás. Ráadásul Tiszaeszlár jó egy évtizeddel megelőzte a Dreyfuss ügyet. Honnan kell ezt egy látogatónak tudnia, pláne ha csak 50 percet szán a kiállításra és a figyelme megoszlik a látott és hallott információ között.
3/ 1.1. Text content: [After the Compromise/Ausgleich] Hungary[ian Kingdom] became an equal partner with Austria[n Empire] in 1867. Progressive leaders eager to build a modern new state granted full civil and political rights to Jews. Although laws couldn’t eliminate antisemitism, most Jews embraced opportunities to integrate as Hungarian citizens
4/ MODERNITY AND INTEGRATION Late 1800’S, eearly 1900’s Quote: „Only two things paid off; the heroism of our lads, and the performance of [the Jewish industrialist, Baron] Manfred Weiss.” Count Istvan Tisza, Prime Minister, 1917 Text content: The modern era allowed Jews to make important contributions to Hungarian modernization, in economy, [natural] science, medicine, sports and culture,[fordított sorrend] often reinforcing a strong Hungarian identity among many sectors of Jewish society. While there were incidents of conversion, most modern Jews believed they could integrate Magyarization and Judaism. Orthodox Jews were highly reserved about integration, but made symbolic steps to demonstrate loyalty to Hungary.
5/ 1.4. The rapid integration of Jews into society, and age-old religious tensions often led to periodic social manifestations of the modern political phenomenon of Jew hatred, called antisemitism, a term coined by a German publicist, Wilhelm Marr in 1881. Eventually while some elements [the maajority] of Hungary’s political elite supported Jewish integration, those who suffered from modernization often opposed it.
6/ 1.6. Text content: The false accusation of 15 [rural orthodox] Jews killing a Christian girl, [young maid] rekindled the false myth of ritual murder and scapegoating typical of the Middle Ages. Despite the acquittal of the defendants, the case resulted in widespread violence and the establishment of the Hungarian Antisemitic Party
7/ 2.1. A szöveghez rendelt kép nem Kun Bélát, hanem Szamuely Tibort ábrázolja Text content: The defeat of WWI, brings an era of chaos and revolutions to Europe and Hungary, notably, the 133-day reign of the Hungarian Soviet Republic dictatorship. The era of the “Red Terror” brought widespread violence against both Jews and non-Jews] [fordított sorrend. Led by Bela Kun, many viewed the communist dictatorship as a “Jewish conspiracy.” During the ”White Terror” which followed, hundreds of Jews [a lot of Jews -az összes halott kevesebb volt 800-nál]] throughout Hungary were killed in retaliation [for the Communist Regime], in acts of violence and pogroms carried out by officers of the National Army of Miklos Horthy.
8/ 2.2. The postwar chaos and the humiliating defeat [fordított sorrend of Germany created fertile ground for Nazism. Hitler’s book, Mein Kampf (My Struggle, 1924) detailed Nazi ideology: Humanity is composed of races, of which the “Aryans” (Germans) are “superior”. As in nature, the superior race has an obligation to “living space” (Lebensraum) at the expense of the “inferior” races. Some of the other races would serve as slaves, and some “parasite races” (e.g. Jews, Gypsies) must be “removed.
9/2.3. Following the chaos after the dissolution of the Austro-Hungarian Empire, the National Assembly seeks stability by electing [the leader of the National Army] Miklos Horthy as Regent and Commander-in-chief of Hungary. Over the next two decades the regime focused on the return of confiscated historical Hungarian territories, and the maintenance of old order. This resulted in the empowerment of the feudalistic elites at the expense of the workers, peasants, and ethnic minorities, and limitations on the legal rights of Hungarian Jewry.
10/ 2.6. 1921–1931: The so-called “Bethlen Era” and the “Silver Age,” a period of political moderation under Prime Minister Count Istvan Bethlen. He sought in Hungary’s interest a consolidation with the Jewish citizens, this included the repeal of Hungary’s anti-Jewish laws. The era was characterized by having two representatives – a neologue and an orthodox rabbi – from the Jewish community in the [restored] Upper Chamber of the Parliament
11/ 2.7 Ide kellene a németországi munkanélküli kép vagy a magyarországi agrárpoletárokról egy másik mutatva a helyzetet, ami megágyazott a nácizmusnak és a magyar nemzetiszocialista pártoknak.
12/ 2,8. Text content: Nazi tactics used democratic apparatus to destroy democracy and gain unlimited power. According to Nazi doctrine the ideal government has a centralized leader who expresses the will of the people, race, and God. After years of unrest and economic crisis, in January 1933, German
President von Hindenburg appointed Hitler as Chancellor, although the Nazis were a [yet in]minority. An “emergency rule” gave him almost unlimited powers. In July 1933 all political parties besides the Nazis were outlawed. After the death of President Hindenburg, in August 1934, Hitler appointed himself Fuhrer (dictator) and Commander of the Army.
13/ Ont he shelf: 6. September 22 [tudtommal szeptember 29-én], 1933: Jews are banned from journalism, theater, music, art, literature, and broadcasting in order to eradicate Jewish influence on German society.
13. September 7, 1935: All Jewish property is taxed by 25 percent. [Ezt így nem ismerem, de az időrendből mindenképp kilóg]
16. April 21, 1938: Jews are eliminated from Germany’s economy; Jewish assets are “legally” seized in a process termed “Aryanization.” [ezen a dátumon nem ismerek ilyen rendeletet]
Text content: Upon ascension to power in January 1933, Nazis applied their racial antisemitic ideology into governmental and legal policy for the first time in [modern] European history. From 1935 anti-Jewish policy turned to even more explicit racism with the passing of the Nuremberg Laws. Nazis sought the removal of Jews from Germany by making Jewish living conditions unbearable and forcing their “voluntary” emigration. Often, after a flurry of antisemitic laws, conditions stabilized briefly, giving a false sense of optimism.
14/ 2.11, Text content: July 6–14, 1938: International Conference at Évian-lesBains, France, called by U.S. President Roosevelt to discuss the “Refugee Problem”, a euphemism for Jews. Thirty-two nations [32 állam, pár megfigyelő ország és 24 segélyszervezet vesz részt (Nagy-Britannia csak azzal a feltétellel hajlandó képviseltetni magát, ha Palesztina nem kerül szóba)] attending are not asked to change any laws. To assuage British concerns, Palestine is not on the agenda. The results are highly limited and incommensurate with the growing need of Jewish refugees from Germany and Austria.
15/1.12, November 9–10, 1938: Pogroms, known as Kristallnacht, the Night of Broken Glass. Throughout Germany and Austria, some 1,400 synagogues [Több mint 260 zsidó templomot (köztük a berlini nagy zsinagógát), hitközségi épületek tucatjait és több száz temetőt feldúlnak és/vagy földig lerombolnak. 30,000 embert letartóztatnak. Mintegy 7,500 zsidó üzletet és műhelyt megtámadnak, Ausztriában szinte az összes zsinagógát és imaházat (számuk meghaladja a 100at egyedül Bécsben 42 épületet, köztük 25 zsinagógát) lerombolják, csak a bécsi úgynevezett Stadttempelt kímélik meg, mert belvárosi beépített helyzete megóvja a felgyújtástól. 27 embert ölnek meg, a még megmaradt üzletek többségét kifosztják, bezárják. A Kristályéjszaka során letartóztatott ausztriai zsidók száma meghaladja a 6,547-et.] are attacked, burnt and desecrated, Jewish stores are looted. 30,000 Jewish men, ages 16–60, are arrested and sent to internment camps.
Some 100 Jews are murdered. Violence became Nazi governmental policy endangering Jewish lives. German Jews desperately seek any foreign haven to escape
16/ 1,13 On the shelf kép – ebben az időben még Németországban sem volt sárga csillag,felemelt kéz!
The second law, passed on May 4,[helyesen május 5] 1939, determines Jews as a race (unlike the earlier law) restricting Jewish participation in certain professions to 6%;
Earlier on March 11, 1939: The Act of National Defense is passed for all Hungarian citizens and ethnic groups including Romani (Gypsies) and Communists, [szerencsétlen fogalmazás] and ultimately leads to the discriminatory and brutal labor service for Jews.
17/ 3.1. ont he shelf
September 21, 1939: Reinhard Heydrich, SS security chief, orders the establishment of Jewish Councils ( Judenraete), consisting of 24 [between 12-24] Jewish men to be personally responsible for implementing German orders. All Jewish communities in Poland and with populations of less than 500 are to be dissolved.
18/2.4. The Labor Service system was originally legally established on March 11, 1939, for elements “dangerous to national security” to be included in the army for slave labor. Ultimately, most of the consist of Jews. Denied weapons and uniforms, over 55,000 Jews die as a result of brutal treatment by their Hungarian commanders, wartime casualties [, Soviet captivity] and inhumane living conditions. The drafting of Jewish men has farreaching ramifications on Jewish families.
19/ In 1941, Hungary occupies parts of [former] Yugoslavia adding some 14,000 Hungarian-speaking Jews. Under the cover of the “retaliation against Serb partisans’’, the Hungarian gendarmerie and army brutally kill over 3,000 civilians, (2,550 Serbs and some 700 Jews) in Novi-Sad (Újvidék) and surrounding villages. The cruel massacre becomes public and causes a major outcry by opposition members of parliament, led primarily by Endre Bajcsy-Zsilinszky, resulting in trials against 15 high-ranking army officers in December 1943.
20/ 3.6. ON THE SHELF: Underground Jewish Rescue Activities Among prominent Jewish underground leaders are: Dr. Rezső/Rudolph (Israel) Kasztner, Joel Brandt and Ottó Komoly – President of the Zionist federation; Orthodox leaders include Rabbi Yoel Teitelbaum (the Satmar Rebbe), the Munkacs Rebbe, [?] and Pinchas Freudiger –head of the Budapest Orthodox community. Freudiger, a wealthy businessman, and member of OMZSA, is involved in rescue efforts
initiated by Slovakian Rabbi Weissmandl, Gisi Fleischman and their underground Working Group. The Group contacts rescue workers in Switzerland, [Turkey], Mandate Israel [Palestine] and America, who partially fund its activities. Zionist Youth organizations are extremely active in dangerous border crossings
21/ Hungary occupied gallery
The situation of Hungarian Jewry drastically changes fol - lowing Hungary’s attempts to exit the war. German forc - es occupy the country on March 19, 1944 and a new pro-German collaborating government is installed. Jews are soon subject to a number of regulations which isolate them from Hungarian society and limit their already diffi - cult living conditions. These include the compulsory wearing of a yellow star and eventually being relocated to ghettos. These ghettos were temporary con - centration points prior to their brutal deportation to their final destination. Some 437,000 [About 445,000] Jewish men, women and children were sent to Auschwitz-Birkenau. The overwhelming majority were killed on arrival.
22/ 4.2. Following the smooth occupation and Eichmann’s arrival, his team reaches out to potential Hungarian counterparts. At a high-profile meeting on April 4, 1944, two secretaries of state, László Baky and László Endre with Gendarmerie liaison officer László Ferenczy, make detailed plans how to implement the quick mass deportations to the death camps, [Ez egy hosszabb április 22-ig tartó folyamat volt, ami valóban április 3-én kezdődött, de a végső és engedélyezett döntés valamennyi zsidó deportálásáról (a munkaszolgálatosok kivételével) csak két héttel később április 22-én történt] Following the smooth occupation and Eichmann’s arrival, his team reaches out to potential Hungarian counterparts. At a high-profile meeting on April 4, 1944, two secretaries of state, László Baky and László Endre with Gendarmerie liaison officer László Ferenczy, make detailed plans how to implement the quick mass deportations to the death camps, starting with swift ghettoization in April and mass deportations in May [starting with swift ghettoization in April and mass deportations in May
23/ 4.3. In April 1944 two Slovakian Jews, Alfred Wetzler and Rudolf Vrba [akkor Walter Rosenbergnek hívták], escape Auschwitz to reveal the atrocities to the world. Their detailed accounts of the death machine, known as the Auschwitz Protocols, are smuggled by Hungarian and Slovakian Jewish leaders to the West; members of Hungarian clergy and leaders including members of Horthy’s family. The effect of the Protocols is tremendous. Apparently, it is a key factor [one of the key factors – akkor volt azért egy normandiai D-Day is] for stopping the deportations in July
24/ 4.4. Applying the experience of bribing Nazis by the Slovakian Jewish underground leaders, Rabbi Weismandl and Gisi Fleischman, the Budapest leaders of the Relief and Rescue Committee, Rezsö/Rudolf(Israel) Kasztner, Yoel/Eugen/Jenő Brand and Ottó (Nathan) Komoly, begin dangerous discussions with Eichmann in spring 1944. The goal is to supply materials by the Western allies to Germany, in exchange for saving Hungarian Jewry. Ultimately, this plan is unsuccessful, but for a large bribe, Eichmann allows [with permission of Heinrich Himmler] Kastner one train to Switzerland with 1685 passengers.
25/ ON THE SHELF: “Kasztner train” passengers are to pay a fee of originally 1000 USD, later 2,000 USD per person. This is partly paid by the richer passengers. Among the passengers are rabbis, Zionists, artists, journalists, scientists, former army officers as well members of Kasztner, Komoly and Samu Stern ’s family and ordinary men and women, as well as 252 children. The train surprisingly arrives at Bergen-Belsen concentration camp, and after several weeks of tense waiting, finally is transferred to neutral Switzerland. Rudolf/Rezső Kasztner, their savior, is later accused and tried in Israel for his controversial involvement in the direct negotiations with the Nazis as well as his personal role in putting the passenger list together. The ruling in the original case of slander, brought by Kasztner, was a humiliation for Kasztner[’”He sold his sout to the devil”] and was overturned on appeal. The 2nd verdict basically exonerated Kasztner, but not before he was shot and killed in March 1957, by a fellow Israeli.
26/ 4.5. The first stage of Hungarian authorities rounding-up Jews begins in the north-eastern section [part or region] of Hungary. This orchestrated ghettoization process is a preparation for deportations. Jews are gathered in designated narrow sections of large cities, and soon forcefully evacuated to a site outside the city where they are starved, tortured and their possessions confiscated. After a few days [Ez a többképcsős folyamat nem néhány nap, hanem 4-5 hétig tartott.] under impossible conditions they are forced into crowded cattle cars,
27/ 4.6. Despite British reluctance to recruit more paratroopers, on May 13, 1944 four Palestinian Jewish parachutists – Abba Berdichev, Reuven Dafni, Yonah Rosen, and Hannah Szenes – are dropped into [the territory of the former] Yugoslavia for clandestine missions in Hungary. Hungarian-born Szenes is [immediately] captured by Hungarian authorities and later executed in Budapest on November 7. She becomes a symbol for Jewish resilience and heroism. Her body is ultimately interned in Israel with full military honors in 1950.
28/ 4.7. On May 15, the first deportations, from Carpatho-Ruthenia, depart for Auschwitz. By July 9, the authorities deport 437,000 Jews: Some 425,000 are brutally transported in cattle cars to Auschwitz Birkenau. Approximately 15,000 Jews are deported to eastern Austria. By early July all Jews in the provinces have
been deported and Budapest’s Jews [the Jews of Budapest’s szburbs] are to be deported in the final phase of the operation.
29/ After being brutally interned [fhettoised/gettósítva] for weeks, most still believe their deception that resettlement is for “work in the East”: Forced into crowded cattle cars, and several horrific days of travel without basic needs, results in numerous deaths. Arriving at Auschwitz-Birkenau, shocked victims are herded from trains, their valuables confiscated. Guards separate men and women, and “select” those for slave labor. Most are murdered in the gas chambers within hours.
30/ 4.23. October 6–7, 1944: Jewish Sonderkommando workers using smuggled explosives stage an uprising at Auschwitz-Birkenau. One of the four crematoria is set on fire. [(A 250 fellázadt és kitört fogoly mindegyikét az őrök megölik, a felkelést követő megtorlásoknak további 451 áldozata van, akiknek csak egy csekély része volt a lázadás aktív résztvevője.)] Although no inmates are able to escape, the uprising is a major success in the given circumstances. On January 6, 1945, Germans hang four Jewish women in Auschwitz for having smuggled explosives used in the camp revolt.
31/ THE BUDAPEST STORY The story of Budapest Jewry is distinct. After the completion of deportations in the countryside, preparations were made for Budapest. Jews were forced to move into designated buildings, called “Starred Houses” [nem inkább „Houses {marked} with yellow star”] as a preliminary step for concentrating them. Changes in international climate and a heightened awareness of the mass murder, resulted in Horthy’s unexpected decision to halt deportations in early July 1944. After an unsuccessful armistice [kiugrási kísérlet – jump attempt] on October 15th, Horthy was forced by Germany to cede power to Szálasi’s Arrow Cross. Deportations restarted in early November from the Józsefváros Railways station (adjacent to the Museum) and major death marches [on foot] towards the western border. A central Ghetto was established early December in Pest for the remaining Jewish population, until their liberation on January 18. Also liberated were Jews sheltered in the “protected buildings” of several diplomatic missions
32/ 4.17. On October 15, Horthy announces Hungary’s exit from the war. The news gave a brief relief for the imperiled Budapest Jews. Germany forces Horthy’s resignation and the transfer of power to the fascist [a nyilasok nem voltak fasiszták. antiszemiták, nacionalisták még a jelző illik rájuk a legjobban]
Arrow Cross. This results in violent anti-Jewish actions, including [at the time of siege of Budapest] the shooting of Jews into the Danube. An armed revolt in Pest, by Jewish Labor servicemen is quickly squashed. Deportations and death marches resume on October 21.
33/ A 4. 21-es anyagnak közvetlenül a 4.17-es szekció után kell állnia
34/ 5. Post war Gallery. Egy mondatban említeni kell a külföldi táborokból vidékre is visszatérő zsidókat, és - ami nagyon fontos, mert összemérhető nagyságú – azokat, akik az újra elszakított területekről (Felvidék, Erdély, Kárpátalja, Délvidék) származtak és rövid magyarországi tartózkodás után oda tértek vissza. Ezek többségükben magyar ajkúak voltak és veszteségeik a magyar zsidók között vannak már az első mondatban említve.
35/ 5.1. On January 27, 1945, the Soviets liberate Auschwitz-Birkenau. Germany surrenders and May 8 is declared Victory in Europe [VE] day, primarily with celebrations worldwide, except for the bittersweet experience of most Jewish survivors. Allied troops find abandoned concentration and death camps with evidence of indescribable horror. The world has a hard time digesting the reality of the Nazi death machine. Hungary, with other Eastern European countries, [during the next few íears] are converted into Communist satellite states.
36/ From February 1945, the new Hungarian leadership arrests major figures of the Arrow Cross and the Horthy era, who face trial by the “People’s” Courts. Mainly led by communist functionaries operating under Russian occupation, some of the culprits are sentenced for political reasons, but many were seriously involved in the Holocaust. Some are sentenced to capital punishment, including senior officials like Döme Sztójay, Andor Jaross, László Baky, László Endre, László Ferenczy and Ferenc Szálasi.
37/ 3.4. Following liberation Jews face daunting challenges. Survivors returning home face the heartbreaking reality of loss of families, homes, and communities. Often, they encounter hostile attitudes by neighbors who have occupied their homes and possessions. In Poland, this accelerates into numerous acts of antiJewish violence, killing hundreds of Jews. In Kielce, on July 4, 1946, a major pogrom kills some 42 [retturning] Jews [and wounded 40] , while police look on.
38/ 5.12. On October 23, 1956, a nationwide revolution breaks out against the Communist regime resulting in 2,500 Hungarian fatalities and 200,000 refugees fleeing, among them 20,000 Jews. Many orthodox. The revolution unleashes a wave of anti-Jewish incidents. By January 1957, the new Soviet-installed government brutally suppresses opposition. After the revolution many of the reestablished [provincial] Jewish communities cease forever to exist.
39/ page 102 On the shelf
Az adatok közül az EMIH megalakítása (2004) hiányzik.
40/ MAJOR HUNGARIAN HOLOCAUST RELATED EVENTS:
Elie Wisel említését át kell tenni a nemzetközi események közé. Wiesel nem Magyarországon született, nem volt magyar kultúrája, a háború után nem élt Magyarországom. Ilyen alapon nagyon sok a történeti Magyarországgal kapcsolatba hozható figurát lehetne említeni, akár a volt francia elnököt, Sárközyt vagy a NewYork-i polgármester La Guardiat is.
41/ page 126 lower level
hibás elhelyezés
4.1 Outbreak of WWII 4.2a Forced Labor/Army Life 4.2b Forced Labor (Late Period) [ennek a tematikus panelnek rossz a helye, legfeljebb akkor jogos is, ha Voronyezstől a német megszállásig tart, de akkor kellene egy 4.2.c, amelyik a munkaszolgálatosakat mutatja a német megszállástól 1945. május 8-ig, ekkor voltak a legnagyobb veszteségek]4.3 Civilian Life in War Years