__MAIN_TEXT__
feature-image

Page 1

Akusztikus, autentikus // Acoustic, authentic Vujicsics 40 2014.09.30.


2014. szeptember 30. (kedd) // 30 September 2014 (Tuesday) 19.30 Nagyterem // Grand Hall

Akusztikus, autentikus // Acoustic, authentic Vujicsics 40 Vujicsics Együttes // Vujicsics Ensemble: BORBÉLY Mihály (fúvós hangszerek // wind instruments) BRCZÁN Miroszláv (tambura) EREDICS Áron (tambura) EREDICS Gábor (tambura) SZENDRŐDI Ferenc (tambura) EREDICS Kálmán (bőgő // double bass) VIZELI Balázs (hegedű // violin) Vendégek // Guests: Söndörgő Együttes // Söndörgő Ensemble: BUZÁS Attila (nagybőgő, tamburabőgő, litárka // double bass, bass tambura); EREDICs Áron (prímtambura // primtambura); EREDICS Benjámin (brácsatambura // tambura); EREDICS Dávid (furulya, szaxofon, tambura // recorder, saxophone, tambura); EREDICS Salamon (harmonika, tambura // accordion, tambura) KOKAS Katalin, KELEMEN Barnabás (hegedű // violin) Házigazda // Host: BATTA András


1972. május 6-án este rendezték az első táncházat Budapesten, a Liszt Ferenc téren, a Zeneakadémiával szemközti könyvtárklubban, a Bihari Táncegyüttes és a Sebő Együttes közreműködésével. Tulajdonképpen ezt a napot nevezhetjük a magyar revival megszületésének. A több mint negyvenesztendős táncházmozgalom módszere ma már az UNESCO szellemi kulturális örökség megőrzését megcélzó legjobb gyakorlatainak listáján is megtalálható, és nem csak egy divatos hóbort maradt, mint ahogyan azt a rossz nyelvek annak idején rebesgették. A mozgalom szempontjából az 1974-es év ugyancsak jelentős, hiszen a helyi táncegyüttes zenekaraként megalakult a legelső nemzetiségi zenét játszó formáció, a Pomázi Nemzetiségi Együttes, amely a hazánkban élő délszlávok – elsősorban a szerbek és a horvátok – népzenei kincsének megőrzését tűzte ki célul. A neves, szerb származású, pomázi születésű népzenekutatóról és zeneszerzőről, Vujicsics Tihamérról nevezték el magukat nem sokkal azután, hogy Vujicsics negyvenhat évesen repülőgép-szerencsétlenség áldozata lett 1975-ben. Az idei jubileum így kettősnek is mondható, hiszen idén lenne nyolcvanöt éves az immár négy évtizedes múltra visszatekintő együttes névadója. Vujicsics népzenekutatói munkásságán kívül leginkább Bartók Béla gyűjtései szolgáltak táptalajul az együttesnek, így a jubileumi hangverseny is ezekre a dallamokra épül elsősorban (bár elhangzik műsorukban többek közt az a makedón táncdallam is – Kalino oro címmel –, amellyel 1977-ben megnyerték a Ki mit tud?-ot, és országszerte ismertté váltak). A koncert törzsanyaga Bartók 1912-es szerb gyűjtése, amely során a komponista Temesmonostoron és Sárafalván rögzített dallamokat. Az előbbi helyszínen két énekes és két hangszeres adatközlőtől összesen huszonegy dallamot gyűjtött, a legtöbb táncdallam, Sárafalván pedig további öt táncdallamot rögzített egy sokáig ismeretlen dudástól.


A gyűjtőút Bartók saját zenéjére is hatott, hiszen a 44 hegedűduó 39. darabja, a Zaplet szerb tánc. A művet Kokas Katalin és Kelemen Barnabás előadásában is hallhatja most a közönség, de autentikus változatban is megszólal a dallam, mivel az együttes bevallott célja, hogy műsorukkal, csakúgy, mint munkásságuk egészével, bizonyítsák a népzene és a klasszikus zene közötti átjárhatóságot. Ahogyan Eredics Gábor fogalmazott, szeretnék elérni, hogy „a Zeneakadémia klasszikus zenéhez szokott közönsége is megtudja: a népzene magasrendű kamarazene”. A program változatosságát részben a bartóki anyag sokszínűsége biztosítja. A gyűjtés egyik fontos darabja, a Dođi diko ranije például egy tambura samicán (magányos tamburán) elhangzó közismert helyzetdal, a Srpkinja ugyanakkor a műzene közeliségéről tesz tanúbizonyságot, mivel valójában Bartók akadémiai diáktársa, Isidor Bajić komponálta, és utóbb folklorizálódott. A Seljančica egy Milan Markovic nevű tamburástól gyűjtött táncdallam-összeállítás, amelyben a délszláv népek által is használt tárogató, valamint a hangzásnak romános jelleget kölcsönző tölcséres hegedű is megszólal, a Srpski madjarik viszont a sárafalvi dudás gyűjtésből származik. Ez utóbbi, ahogyan az a címéből is kiolvasható („szerb magyar”), szépen illusztrálja, hogyan gazdagították egymást az eltérő, de egymás mellett virágzó kultúrák: olyan páros táncról van szó ugyanis, ami eredetileg kóló (sor- vagy körtánc) volt, de a magyar néptánc hatására a szerb hagyományban is páros táncként jelenik meg. A koncerten emellett többféleképpen hangsúlyt kap az együttes gyökereit jelentő pomázi tradíció is. Egyrészt a legtöbb dallam a bartóki verzió mellett a pomázi néphagyományban fennmaradt változatban is megszólal, másrészt elhangzik Vujicsics Tihamér pomázi gyűjtése, a Svatovac iz Pomaza is (méghozzá Vujicsics saját furulyáján,


amelyet az együttes harmincéves jubileumán az őket méltató egykori zsűritag, Petrovics Emil adott át Eredics Salamonnak). Emellett helyet kapott a programtervben egy makedón dallam, a Rastanak (búcsú) is, amelyet a Vujicsics Együttes egyfajta fohásszá nemesített a délszláv testvérháború idején. Ami az este folyamán fellépő másik együttest, a Söndörgőt illeti, talán őket sem kell igazán bemutatni a közönségnek, hiszen nemcsak arról híresek, hogy rokonság köti őket a Vujicsics Együttes tagjaihoz (a bőgős Eredics Kálmán fiai alkotják a zenekar magját), hanem tanítványaik is. A Vujicsics a láng továbbvivőit látja bennük – tegyük hozzá, joggal, hiszen a fiatalokból álló zenekar legújabb lemezét, a Tamburocket – Hungarian Fireworks címűt a Songline Magazine öt csillaggal jutalmazta világzenei toplistáján. De a népzenei örökség éltetőinek látta a Vujicsicsot és a Söndörgőt Petrovics Emil is, aki egy alkalommal a következőképpen fogalmazott a magyarországi délszláv hagyomány elkötelezett híveiről szólván: „Mentoruk volt Vujicsics Tihamér, aki lassan harminc éve, és Vujicsics Sztoján, aki pár éve, hogy eltávozott közülünk, és tulajdonképpen a Vujicsics család kihalt. Nincs már. De a Vujicsics Együttes viszi tovább mindazt, amit ők szellemileg belénk tápláltak.”


Tihamér Vujicsics – composer, music ethnographer and one-man national institution, sparkling eyed, Bohemian bighearted magician of music – was born into a Serbian family in Pomáz 85 years ago. His folk music achievements are carried forward by the popular Vujicsics Ensemble formed 40 years ago. Not merely an ensemble, Vujicsics are also a creative and educational workshop, and they play an important role in preserving the musical consciousness of Serbian and Croatian communities in Hungary. Members of the ensemble are woven into the fabric of primary, intermediate and advanced-level music teaching in Hungary and they have multiple associations with the Liszt Academy, too. Their celebratory concert is based on the Serbian collections of Béla Bartók, and they intend to draw attention to the connections between classical and folk traditions. They are assisted in this by the Kokas-Kelemen violinist couple and musicologist András Batta, as well as the sensational Söndörgő Ensemble.


Felelős kiadó // Publisher: Dr. VIGH Andrea, a Zeneakadémia rektora // President of the Liszt Academy Főszerkesztő // Editor-in-chief: SZABÓ STEIN Imre Felelős szerkesztő // Managing editor: RÁKAI Zsuzsanna Kiadványmenedzser // Publication manager: VÉGH Dániel Szöveg // Written by: TÓTH Endre Illusztráció // Illustration: KOVÁCS Lehel Layout: ALLISON Advertising Megjelenik a Zeneakadémia Kommunikációs Igazgatóságának gondozásában // Commissioned by the Communications Directorate of the Liszt Academy Lapzárta: 2014. szeptember 12. // Finalized: 12 September 2014 Zeneakadémia // Liszt Academy Concert Centre (1061 Budapest, Liszt Ferenc tér 8.) zeneakademia.hu A szervezők a műsorváltoztatás jogát fenntartják. // The organizer retains the right to modify programmes. 100%-ban újrahasznosított papír // 100% Recycled Paper

Profile for Zeneakadémia

Liszt Academy Vujicsics 40 leaflet  

Liszt Academy Vujicsics 40 leaflet  

Advertisement

Recommendations could not be loaded

Recommendations could not be loaded

Recommendations could not be loaded

Recommendations could not be loaded