Szellem
Gondolatébresztô
Fészek
Kitárul a világ Azt hiszem, az olvasási szenvedélyem egyszerre tekinthetô genetikai adottságnak – édesanyám magyartanár – és szakmai ártalomnak, hiszen még egy amatôr újságíró számára is nélkülözhetetlen a látókörbôvítés, a mûvelôdés. Írta: Orsi Egészen kicsi korom óta falom a könyveket, és szerencsésnek nevezhetem magam, hiszen az ellátásra hosszú évekig nem volt panasz, a családunk évtizedek óta óvja a gyûjteményét, amit szinte minden ünnepen gyarapíthattam is egy-egy példánnyal. Sajnos azonban a végtelennek tûnô polcok is elfogynak egyszer, valamint újabb és újabb kötetek jelennek meg nap mint nap, az anyagi korlátok pedig nem teszik lehetôvé, hogy mindet meg is vásároljuk. A kultúráért ugyanis fizetni kell, nem is keveset, egy átlagos szépirodalmi alkotás ára 35000 Ft között mozog, és akkor még nem beszéltünk az akár 10000 Ft-ot is meghaladó különlegességekrôl. A jelentôsebb mûvekre, a kedvenc írók új alkotásaira persze nem sajnálja az ember a pénzt, illetve a karácsonyi, születésnapi ajándékozás hagyománya sem szûnt még meg, azonban ez az öt-tíz, szerencsés esetben tizenöt kötet évente igen kevés. Fôként egy olyan könyvfüggô esetében, aki hetente legalább egyet, de inkább kettôt „elfogyaszt”. Meg aztán ott a másik perverz szokás: Ugyanúgy, ahogy néha csak meghallgatunk egyegy Lady Gaga számot, a kevésbé igényes irodalomra is szükségünk van. Egy átlagos ponyvaregény, egy csöpögôs szerelmi történet, vagy akár egy borzongató rémmese is remek kikapcsolódási lehetôség, de ezekért még kevésbé szívesen adnánk ki több ezer forintot. Mit lehet hát tenni? A kedves olvasó most biztos rávágja, hogy ott a könyvtár, bôséges a választék. Nem tagadom, ez az egyik ideális megoldás, de azért így is több probléma van vele. Egyrészt a választék nem korlátlan, különösen a legfrisebb alkotások hiányoznak a
32
kínálatból. Másrészt ott van a birtoklás hiánya, a korlátok közé szorítottság. Én szeretem, ha akkor olvashatok egy könyvet, amikor nekem van hozzá kedvem, és nem sürget semmilyen határidô. Tudom, problémás eset vagyok, de pár éve megtaláltam a számomra ideális megoldást – az internet segítségével. Lehet, hogy nem sorakozhatnak büszkén a polcomon a könyvek, hogy nem érinthetem meg a papírlapokat, és nem érezhetem a kötetek jellegzetes illatát. De gyakorlatilag mostanra ahhoz jutok hozzá, amihez csak szeretnék, méghozzá ingyen. Ismert és ismeretlen szerzôk mûvei, amatôr probálkozások és a világirodalom remekei sorakoznak virtuális polcomon, és költözéskor sem kell ôket dobozokba csomagolnom. A világ bármely nyelvén találhatunk alkotásokat, míg a könyvesboltok, könyvtárak kínálata véges. Ha ahhoz van kedvem, gyerekkori kedvenceimet is elôkereshetem, és pótolhatom az elmulasztottakat. Rontja a látást! – szól az ellenérv, de nehéz komolyan venni, miközben azt látom, ismerôseim 90%-a a számítógép elôtt éli az életét. Ha már választhatok, inkább ezektôl vakuljak meg, ne a Facebook-tól. És persze még arra is ott a lehetôség, hogy ezeket a könyveket kinyomtassam – még így is olcsóbbak a bolti árnál. Illegális, mint a filmletöltés! – Igaz. Sôt, néha valóban furdal a lelkiismeret, hogy ezzel a szerzôt is károsítom. Tudni kell azonban, hogy a könyvkiadók eleve kis részesedést adnak nekik az eladásokból, ha pedig nem juthatnék hozzá ezekhez a könyvekhez ingyen, valószínûleg sosem olvasnám ôket. Én pedig hiszek abban, hogy a mûvészek számára fontosabb, hogy
Pro
üzenetük eljusson az emberekhez, mint az, hogy hogyan jutnak hozzá. Ha pedig igazán értékes alkotásra bukkanok, elôbb-utóbb úgyis a polcomra kerül egy eredeti példány, hiszen mégiscsak az az igazi. Ráadásul a könyvletöltés nem feltétlenül illegális, rengeteg elektronikus könyvtár, például a Magyar Elektronikus Könyvtár várja olvasóit, ezekben ugyan nem találhatunk meg mindent, de a kínálat még így is kielégítônek mondható. Nem kényelmes! – Valóban, az íróasztalnál ülve, a monitor felé görnyedve tényleg nem olyan, mint az ágyban fekve lapozgatni egy könyvet. De szerencsére ott vannak a laptopok – hideg idôben még kellemes is, ahogy melegítik az ember hasát! -, gyakorlatilag bármilyen pózban olvasgathatjuk már az elektronikus mûveket is. A direkt erre a célra kifejlesztett technikai kütyürôl pedig még nem is szóltam – bár ezek nem éppen az anyagi okok miatt e-bookokat választó könyvmolyokat célozzák meg. Nem mondom, hogy ha lenne rá lehetôség, nem a hagyományos olvasási formát választanám. Nem vitatom annak elsôbbrendûségét. De amíg nem engedhetem meg magamnak, hogy bármilyen könyvhöz hozzájussak elfogadható áron, maradnak az elektronikus könyvek. Másoknak pedig azt mondom, mindegy, hogy hogyan, tulajdonképpen az is mindegy, hogy mit, csak olvassunk, mert csak így válhatunk igazán a világra nyitott, széles látókörû, mûvelt értelmiséggé. •
XVIII. évfolyam 2. szám