A Szegedi Waldorf Iskola kiadványa
2020/21-es tanév őszi szám
Tartalom: Elsőseink megérkeztek.............................................................Gyengéné Ruszka Marian Gondolatok a Mihály-ünnephez.................................................................... Rákai Orsolya Olimpián jártunk a hatodik osztállyal............................................. Lőrincz Zsuzsanna Epochabeszámolók • Fizikaepocha - 12. osztály..............................................................................Kovács Attila • Kémiaepocha - 11. osztály............................................................................. Kontai Tünde • Magyarepocha - 11. osztály....................................................................Csetkovits Csilla • Cséplés, házépítés - 4. osztály.............................................Kovácsné Mukics Andrea Kirándul a nyolcadik osztály......................................................................... Köszler Zoltán Mezőgazdasági gyakorlaton a kilencedik osztály................. Burgné Kiss Julianna Volt egyszer egy kidobó találkozó........................................... Antalné Gombos Tünde A gimiből jöttünk, mesterségünk címere D Ö K.................................... Kontai Tünde Hogyan barátkoztunk meg a Közellenséggel?..................................... Csomor Szilvia Egy mondat a zsarnokságról (október 23.-i megemlékezés)..................Csetkovits Csilla Táblaképek................................................................................................................... Vatai Gábor
Elsőseink megérkeztek Az idei tanévben 25 elsős gyermek kezdte meg tanulmányait iskolánkban. Újonnan érkezett osztálytanítónk, Gyengéné Ruszka Marian egyengeti útjukat. Vers az elsősökről Csöppnyi, vidám gyerekek iskolánkba érkeztek. Nagy bennük a tudásvágy, önfeledtség, boldogság. Játék vár itt, barátok, viccek, találkozások. Mese szólít, rajzolás, útnak indult Tóbiás. Növekvő lelkesedés nyomán fejlődés, érés. Ha van egy kis hullámzás, felváltja a megnyugvás; egyensúlyba kerülnek, hála csillog szemükben. Kedvesség és bizalom, hidat épít, formálom;
És hogy hogyan érzik magukat a családok nálunk? Arra kértük Őket, meséljék el ezt egy-egy szóban. Marian keze alatt pedig a szavak verssé álltak össze...
kell az odafigyelés, midenkor a megértés. Napról-napra változnak, mindent tudni akarnak. Hosszú, kanyargós az út, amely lábunk alatt fut, kézen fogva árkon-bokron meghódítjuk fenn a csúcsot!
Gondolatok a Miháy-naphoz „Mikor a jóra semmi jel, jel nélkül is indulni kell” Lassan gördül tovább a sötétedő év, maga mögött hagyva a michaeli időszakot, hogy az adventi időt megelőzően haladjon immár Márton idejében, a Skorpió jegyének sűrűsödő külső-belső fénytelenségében tovább. De miért olyan lényeges az évnek ez az őszi napéjegyenlőség és halottak napja közti időszaka a Waldorf-pedagógia szellemi alapjául szolgáló antropozófiában? Mit jelent a sárkány, és mi történik vele ilyenkor, miért része az évnek a Mihály-napi bátorságpróba és a mérleg? E gondolatkör szerint az ember és a kozmosz egyek: egyazon folyamat két eleme, melyek egymástól elválaszthatatlanok. Elsőre talán különös a gondolat, hogy az embert ne testéből kiindulva határozzuk meg, ám az ünnep jelentőségét akkor ért-
hetjük meg, ha – akár csak próbaképpen – kísérletet teszünk egy másfajta megértésre: az ember egy különös, kivételezett helyzet, lehetőség, ahol csodálatos átalakulásra van mód. Énünk szellemi valója fokozatosan ereszkedik alá az anyag létsíkjára, fizikai testet nyerve ajándékba szülein át a Föld erőitől. E fizikai testben immár módja nyílik a Föld anyagiságát átalakítani, felemelni és átszellemíteni. Ehhez az szükséges, hogy ő maga is átmenjen ezen a fejlődési folyamaton. Mindenki érték, aki érkezik, és mindenki feladattal érkezik, s e feladatát akkor tudja jól betölteni, ha eszközei, „testei” minél teljesebben kialakulnak, és szellemi énje minél tökéletesebben belakja, áthatja azokat. Ez felnövekvésének folyamata, amit szülőként és pedagógusként segítünk – fogadjuk és őrizzük az érkezőket, hogy egyedi, megismétel-
hetetlen lényük sérüléstől mentesen, minél harmonikusabban teljesedhessen ki. Egy ősi hindu mítosz szerint a világ ősi változata tejtenger, amelyből életünk során, ha teljesítüjk szellemi küldetésünket, kiköpüljük az aranyszínű vajat. Ez az aranyló anyag magától nem tudna kiválni a világból, csakis általunk, s épp ez a fejlődés az, aminek révén mi magunk is magasabb régiókba érhetünk. E folyamatban nyújt számunkra segítséget a Nap arkangyalának is nevezett Mihály. Amikor a külső, fizikai Nap a világban erejét veszti, a benső, lelki-szellemi napunknak kell megszületni a tél legsötétebb pontján, hogy ez a belső erő tudjon újra kiáradni a fizikai világba, egyre magasabbra emelve azt. Rudolf Steiner nagyon sokat foglalkozott ezzel a folyamattal, Mihály-Michael alakjával és szerepével. Ez az út ugyanis nem könnyű, és teli van buktatókkal. Nagyon is rá-
szorulunk tehát a michaeli szellemi útmutatásra, ám ezt sem egyszerű felismerni. Nem szól hozzánk isteni szózat harsonák közepette, nem érkezik megcáfolhatatlan kinyilatkoztatás magabiztos tantételekké formálva – mindannyiunk útja egyéni és magányos. Magányos még akkor is, ha sokan járjuk az utat, mert legbensőbb lelkiismeretünk hangját kell meghallanunk hozzá, s ez sokszor nincs ínyünkre. Szívesebben kapaszkodnánk valami nálunk nagyobb, szilárdnak tűnő dologba, szívesebben ledobnánk az egyéni döntés terhét és felelősségét – vonz az anyagiság, mint valamiféle sötét tömeg, aminek segítségével erőt és hatalmat, biztonságot, önigazolást és magabiztosságot nyerhetnénk anélkül, hogy adnunk kéne, anélkül, hogy a bizonytalan, magányos úton tovább kéne haladnunk a sűrűsödő sötétben, csak remélni tudva, hogy egy ponton megszületik majd a fény. Ez a sárkány képe: ennek a sötét,
csak-elvevő, csak-beszívó de semmit vissza nem adó, tudatosság nélküli anyagiságnak a megtestesítője az emberben, mely végső soron épp azt az egyedi, szellemi fényt oltja ki benne, ami vezérelhetné a szabadulás útján és a szabadítás munkájában. Ezt a sárkányt földi körülményeink közt nem tudjuk legyőzni, része a világnak. De választhatjuk, hogy megállunk vele szemben. Nem engedünk a csábításának, tudatosan, tiszta tekintettel szembenézünk vele, egyensúlyt teremtve fény és sötétség, szellem és anyag között. Az év michaeli időszakában próbatételek sora érkezik, melynek célja mindig ugyanaz: elengedjük-e tudatosságunkat, elengedjük-e szellemi szabadságunkat cserébe azért a sűrű tömegért, amely gyors hatalommal kecsegtet, de valójában lelkünket akarja megbénítani és börtönbe zárni, elválasztva forrásától? Engedünk-e félelmeinknek, vagyis elkerüljük-e, hogy szembesüljünk velük, megpróbálva letagadni
őket, vagy bűnbakot találni forrásukul? Ezt a sötét, csábító erőt, mely a holt anyag, a Szellem nélkül elgépiesedés felé vonz, Steiner Ahrimánnak nevezi a régi perzsa mitológia Gonoszának nevét kölcsönvéve. Nagyon kön�nyű a csapdájába esni, és különösen az manapság, a 19. század végétől kezdve, írja. Óriás rendszerek apró fogaskerekeivé válunk, társadalmi életünk szinte minden területén előre megírt forgatókönyvek szerint mozgunk marionettbábuként, egyre gyorsabban és gyorsabban, egyre többet és többet, egyre sűrűbb szövésű hálóba szőve. „Nincs idő” megállni, időpazarlás felvenni egy kisgyerek érdeklődésének ritmusát, nincs idő pihenni, gyönyörködni, együtt lenni, ünnepelni, betegnek lenni, vagy akár beteget ápolni, haldoklót kísérni. Aki kimarad, lemarad, aki lelassul, azt a rendszer kiveti magából, magára hagyja és a társadalom szövetén kívülre száműzi – pörög, pörög
a ragyogó, vakító ahrimáni gép-lét egyre sebesebben, egyre több emberi élet-szikrával táplálva telhetetlen, soha ki nem elégülő kazánját. Ezelőtt a sárkány előtt kell megállnunk ilyenkor, ellene kell Mihály kardját és tiszta, félelemtől és mene-
külésvágytól mentes tekintetét segítségül hívnunk. Egyedül.
Ahogy Székely Magda írta az Albigens című versében: 1 Az első tiszta mozdulat aztán kilóg a lópata tehetetlenül sorvad el az angyalok pillanata Mert az igazon győz a rossz a rosszon győz a rosszabb mivégre mégis ellene menni a gonosznak
2 Mikor a jóra semmi jel, jel nélkül is indulni kell az egyre sürgetőbb sötétben, amíg kigyúlva, mint az ablak, magam világítok magamnak. S akkor majd, a Skorpió és az Advent sötétjén átjutva karácsony éjszakáján olyan fény születhet, mely immár közösen világít valamennyiünknek. Rákai Orsolya
Mihály-napi Fohász Szent Mihály arkangyal! Oltalmadba ajánlom magam. Szívem minden erejével összekötöm magam a Te küldetéseddel, hogy ez a nap is tükröződjön a Te sorsrendező akaratodban. Lelkemet mindig tisztán tartom a jövőből felém áramló nehéz események félelmétől. Mély bizalom él bennem, mind érzésben, mind érzékelésben. Bármi történhet, és bármi történik, teljes nyugalommal fogadom. Tudom, hogy minden, ami felém áramlik, egy bölcsességgel teljes világrendből fakad. Ebben a korszakban meg kell tanulnom abszolút bizalomból élni, minden egzisztenciális biztonság nélkül. Bizalom él bennem a körülöttem lévő szellemi világ segítségében. Reményemet és bátorságomat nem adom fel, akaratomat fegyelmezem, és magamban az ébredés lehetőségén munkálkodom minden reggel és minden este.
Olimpián jártunk a hatodik osztállyal szeptemberben “Mert igazán szép, ami jó és igazán jó, ami szép.” annyit várakozott az idei év egyedisége miatt. Már tavasszal nagy lelkesedéssel vetették bele magukat a gyerekek a gerelyhajítás, magasugrás, futás szép mozdulataiba. Azután a kora nyári időszakban újra együtt gyakorolhattunk, majd a nyári szünet egy időre újra megszakította a folyamatot. Augusztus végén a gyerekekbe ismét visszatért az a tűz és
A mi osztályunk ahhoz, hogy átélje az ötödik osztály fénypontját jelentő görög olimpiai játékokat, kétszer vágyakozás, hogy átéljék nagy közösségben az olimpiát, és abban a nagy szerencsében volt részünk, hogy hat iskola részvételével Szolnokon négy napon át megmerítkeztünk a görög kultúra, test-lélek-szellem edzésének megtapasztalásában. Az ötödikes gyerekek még harmóniában élnek önmagukkal (pubertás
előtti évek ezek), mozgásuk könnyedséget, szépséget sugároz. Már nem túl légies, mint kiskorában, de nem is jelenik még meg a súly, nehézség, a fent és lent között pont középen áll. A görög kultúráról szól több hónap az év folyamán, így illeszkedik bele az olimpia a tantervbe. A görög kultúrára jellemző volt, hogy az oktatás szorosan összekapcsolódott a testedzéssel: a felnőtté érlelés és a morális nevelés a testedzésen keresztül történt. Az öt fő gyakorlat, amit végeztek: a futás, ugrás, birkózás, diszkoszvetés és gerelyhajítás. Mindegyiknek megvan a maga egyéni,
gyönyörű minősége. A korai olimpiákon maga a sportesemény az istenek
imádata is volt egyben. Mondhatjuk, hogy szinte úgy folytak le, mint az imádság. A maiaknál kicsit nagyobb, fadiszkoszokat használtak, melyekre imákat véstek spirál alakban. Ha szépen repült a diszkosz, és billegés nélkül szállt a levegőben, akkor úgy tűnt, az istenek meghallgatták azt az imát. Az atléták célja szellemi volt, nem fizikai. A mozdulat ereje, szépsége, igazsága volt a lényeges. Ezek a mai Waldorf-olimpiának a jelszavai
is: szépség, igazság és erő. A mi kisdiákjaink is ennek szellemében voltak jelen, és önmagukat túlszárnyalva küzdöttek, kitartásuk ott, abban az atmoszférában rendít-
hetetlen volt. Hallatlan öröm így látni a gyerekeket. Ott eltűnik az a fajta győzni akarás, hogy túlszárnyalni a másikat, és előtérbe kerül, az a lelki hozzáállás, hogy megteszem, amit itt és most tudok - mindezt önmagamért és a másikért. Hisz amikor birkózáskor nyerünk, akkor a társunk segített hozzá, hogy megtapasztaljuk általa, a vele való birkózás által az erőnket. Gyönyörű volt látni, hallani azt a sok biztatást, amit egymást felé a gyerekek tettek egy városállamon belül is, és ki-kitekintve a más városállamban lévő osztálytársaiknak szurkolva. A délelőtt a gyakorlás jegyében telt,
délután és este jöhetett a nagy játék, várostrom, háromszín ország és a sötétségbe is belenyúló nagy osztálybújócska, mindenki együtt. Azután a titkos esti nagy beszélgetések. Mindannyian várták, hogy a szombati ünnepnapon a szüleiknek is megmutathassák, amiben részt vettek. Fehér tunikákban, ünnepbe öltözött szívvel és hatalmas izgatottsággal
indultak el ezen a napon az olimpiai szentély elé, ahol meggyújtották az
olimpiai lángot, énekeltünk, és az olimpiai esküt letették a kis olimpikonok, melynek része volt e mondat is: mert igazán szép, ami jó és igazán jó, ami szép. Hisz e szellemben érdemes küzdeni, tenni. Olyan volt, mint egy nagy együttlélegzés, “lélekzés”, teljes eg�gyé hangolódás. Nagyon hálásak voltunk mindannyian, hogy részesei lehettünk ennek a szép élménynek! Lőrincz Zsuzsanna
Epochabeszámolók Miért kell kvantummechanikát tanulni? A tizenkettedikes fizikaepocha témája: a modern fizika. Ez magába foglalja a csillagászatot, az atomfizikát, a relativitáselméletet és a kvantumfizikát. Egy átlagos gimnáziumban sajnos csak három évig tanulnak fizikát a diákok, és a feszített tempó miatt legtöbbször a modern fizika oktatására nem marad idő. Azon belül is a legbonyolultabb, legforradalmibb, legvitatottabb két elmélet, a relativitáselmélet és a kvantumfizika szokott elmaradni. Ez hatalmas hiba, hiszen e két elmélet gyökerestől alakította át a világról alkotott elképzeléseinket. Tér és idő, ok és okozatiság rendszere vált teljesen kérdőjelessé, felforgatva ezzel évezredes evidenciákat. Ha ezekről a forradalmi elmé-
letekről egy érettségizett, leendő értelmiségi nem tud semmit, az olyan, mintha a 16. század végén még mindig azt hinnék sokan a legműveltebbek közül, hogy lapos a Föld, és elefántok tartják a hátukon. Ha röviden is, de sikerült kitérnünk tehát ebben az epochában a 20. század elejének forradalmi elméleteire, de mindig kell, hogy jusson idő arra is, hogy művészi eszközökkel ragadjuk meg a tudományt. Ezekből az alkotásokból válogattunk ide néhány képet és két rövid novellát. Kovács Attila
Menyhárt Hunor: Egy proton élete Kezdetben egy csillagközi gázfelhőben lévő hidrogénion volt a mi kis protonunk. Ez a gázfelhő egyre csak nőtt és nőtt, majd akkora lett, hogy elkezdett összesűrűsödni, aminek következtében az egyre csak forrósodott. Így beindult a fénytermelés, és szép lassan létrejött a csillag, amiben évezredekig csücsült a mi kis protonunk. Ebből a csillagból egy napszél részeként távozott. A napszél egészen egy közeli bolygóig sodorta, ahol találkozott egy kis elektronnal, akivel összebarátkozik és így hidrogénatommá alakul. A kis protonunk nagyon élvezte, hogy hidrogén lehet, mert viszonylag stabilnak érezte magát. Kicsivel később találkozott még több hidrogénatommal, és így hidrogéngáz formájában éltek tovább. A protonunk vígan élte életét, míg nem találkoztak egy csapat klórmolekulá-
val, nagyon megörültek egymásnak, és azonnal hidrogénkloriddá alakultak át. Itt még nagyobb társaságban élhette életét, ezért nagyon boldog volt. Ezen a bolygón volt élet, sőt voltak lények, akik már addig fejlődtek, hogy kísérletezni kezdtek a különböző vegyületekkel. Elvitték egy laborba, ahol sok más anyaggal találkozott, köztük sok olyan, ami nem volt szimpatikus, ezért hidegen hagyták egymást. Viszont volt egy anyag, az alumínium, akivel nagyon jóban lettek, ezért heves reakcióba léptek egymással. Ennek a találkozásnak az lett a vége, hogy a protonunk hidrogéngáz formájában lett Fejes Fanni
ismét szabad. Sajnos ez a szabadság nem volt hosszú életű, mert a bolygó lakói egy lombikba zárták azzal a céllal, hogy nehézvizet gyártsanak belőle. Majd munkába fogták egy reaktorban. Ez nagyon nem tetszett neki, ezért lázadást szított a többi részecskével együtt, és végül felrobbantották az atomerőművet. Végre
Papp Eliza
megint szabad volt, de visszavágyott a csillagok közé. Az egyetlen járható utat egy űrhajó jelentette, azon belül a hajtóanyagba tudott bekerülni. Az űrhajó sikeresen felszállt, és protonunk sikeresen visszajutott a csillagok közé, aminek nagyon örült.
Molnár Villő: Egy elektron bőrében Több millió évvel ezelőtt, amikor még nem éltek sem emberek, sem állatok, és nem volt Föld sem, egyszer csak nagy forróság támadt, és ebben egy elektronként ébredtem. Szerettem ezt a forró létet, és akármerre néztem, társakat láttam és boldog voltam, hogy nem vagyok magányos. Körkörös áramlásban hasonló barátaimmal együtt vonzásba kerül-
Steitz Adelina
tünk más társakkal, melyeket protonoknak és neutronoknak neveztek el, és innentől szorosan egymáshoz kapcsolódva folytattuk létünket. Egyszer csak váratlanul elszakadtam társaimmal együtt a többiektől, és egy teljesen új világba érkeztem. Egy Galaxisban keringtem. Galaxis, melyben ezernyi csillag ragyogott. A csillagokkal és azok bolygóival spirális alakban léteztünk, és láthatatlan vonzerő tartott össze minket. Nemsokkal ezután a Tejútrendszerbe csöppentem, csillagok együttesébe, melyben a Naprendszer is megtalálható. Egy pillanat és már rögtön egy hatalmas testen, objektumon csücsültem. Mint megtudtam, meteoriton haladtunk száguldva, míg végül egy nagy rázkódás, és bekerültünk a Föld légkörébe. A levegő egyik oxigénmolekulájának héján találtam magam társaimtól elszakadva. Ringatózva haladtunk a szél áramlatával. Most lentről láttam a csillagos eget és visszaemlékeztem arra, ahol megszülettem.
Egy napon a levegőben csillogó gyöngyszemeket pillantottam meg. Közelebb kerülve hozzájuk észrevettem, hogy ebben megmártózhatom. Ekkor egy vízmolekulában próbáltam szerencsét. Ezek a vízcseppek hirtelen egyre többen és többen lettek, mígnem egy nagy felhővé sokasodtak. Meglepődve azon kaptam magam, hogy zuhanok-zuhanok és egy fűszá-
Steitz Adelina
lon landolok. A fűszálon, mint egy csúszdán lecsúsztam és a földre érkeztem. Negatív töltésű részecske (anion) elektronjai közé kerültem többletként, és ekkor a zöld fű belsejében találtam magam, ahol vidáman lubickolva áramoltam levélből levélbe.
Kémiaepocha -11. osztály
Volt, aki versbe foglalta az elemeket.
A tizenegyedikesek a kémiai elemek tulajdonságaival ismerkedtek. Az epochához művészeti alkotásként egy periódusos rendszert kellett készíteniük általuk szabadon választott, minél kreatívabb technikával. Rendkívül ötletes megoldások születtek: igényes plakátokon, selyem-
Elemek kavalkádja Első, könnyű és népszerű a hidrogén, Második, de nemesebb a hélium. Őt követi a lágy, ezüstfehér lítium, Kinek társa a szerény berillium. festés, hímzett “terítő” formájában, de kavicsokra festve, mágneslapokra dekorálva, mézeskalácsként megsütve, sőt még az osztályterem ajtaján is megjelent a periódusos rendszer.
Jön a bór, kit meglátsz, ha kinézel az ablakon, majd a szén, ki tagadja, hogy fém. Színtelen, szagtalan a nitrogén, mellette éltetőnk - az oxigén.
Fogmosás, főzés, retro dezodorok bennük mind megtalálhatóak a fluoratomok. Neon, a fényreklámok sztárja, Nátrium, ki a legnagyobb strapát is állja.
míg a klór az uszodákban a kém. Az argon csekélyen reagál, ezzel szemben a kálium több anyaggal is kiáll. A kalciummal összefuthatsz a természetben, a mangánt pedig láthatod a barnakőben. Ipari fontosságú elem a vas, A nikkel olvadáspontja magas.
Magnézium és oxigén közt ezüstösen izzik a levegő, Alumínium - lúgok és híg savak is oldják, ha stresszes ő. A rendszer csillaga a szilícium, DNS-ünkben lakik a foszfor. Alkimisták házisárkánya a kén,
Rézben találja útját áram és hő, A cink ötvözeteiből a sárgaréz már öregedő.
Vírus elleni küzdelemben segít a szelén, A vörösbarna bróm a kriptonnal áll a rendszer szélén. Jóval ismertebb társ az ezüst ékszerek, pénzérmék, étkészletek. A higany nevét egy hírvivőről kapta, ő is viszi a hírt, amikor beteg vagy.
Ón és ólom alatt a mérleg beszakadna Ugyanis a nehézfémek csoportjába tartoznak. A jódmolekulák pedig tengerek vizében kalandoznak. Alatta a radon radioaktív, nemes társát alkotja. Végezetül pedig jön az arany, mely nemcsak fizetőeszköz, hanem alapanyag. Kontai Tünde
Szimbolizmus, impresszionizmus a 11. osztályban „Egymásba csendül a szín és a hang s az illat” Az érzékek összjátéka a megismerés forrása, a világban létező harmónia megtapasztalásának útja – vallják a szimbolizmus úttörői a XIX. században.
A 11. osztály első irodalomepochájának témája a klasszikus modernség. A szimbolista versek értelmezése komoly feladat, itt egy alkotás már nem egyértelműen közöl, megnevez valamit, hanem szimbólumok révén sejtet, ezáltal nehezebben értelmezhető. Ugyanakkor kézzelfoghatóbb, ha meg is szólal, és nem csupán olvassuk, hanem kiejtjük, formáljuk, hangzóssá tesszük a verset. Esetleg törekszünk vizuálisan is megragadni a bennünk keletkező hangulatot. A világ megragadhatósága vagy megfoghatatlansága, az érzetek gondolati úton való megfogalmazhatósága vagy kifejezhetetlensége pedig a szinesztéziára (különböző érzékterületek összekapcsolásán alapuló szókép) épülő versekkel érzékeltethető. Itt minden diák saját maga tapasztalhatja meg a szavak erejét, esetleg választékosabb formában tud kifejezni egy számára felemelő vagy épp lesújtó élményt, érzelmet. Csetkovits Csilla
Látomás Sötét, furcsa zajok, megfoghatatlan, kellemetlen szagok, Majd a távolban megcsörren a telefon. Álom Panker Virág
Tengerpart Fehér susogás körülöttem, csendes ég felettem, Savanykás, forró, sárga homok a lábam alatt. Kéken morajló tengerpartom örökre lelkemben. Németh Sándor
Nyugalom A tisztafekete éjszakát csönd lyuggatta szét, ölelésed vörös íze elveszett a sötétség bűzében. A kudarc zöld íze kísért a víz csöndjében. Kelemen Ilona
Társtalan üres, hangtalan szimfónia, mely olykor rideg, s keserű, rothadt, sós víz, ütemtelen szívdobbanás - magány. Sándor Beatrix
Érzések csendes, fényes, selymesen édes illatok. Ezt csak savanyú tekintettel hallgatom. Szinesztézia Gyuris Nándor
Gyertya Csillogó muzsikája Éget, bár édes az illata, Fahéjas pirossága pislákol. Béke Lengyel Csenge
Sötétedés Fényes dal, kellemes, meleg, édes illat, majd hirtelen keserű, sötét hang. Megvakultam Heidrich Ákos
Emlék Fekete-fehér zene, Poros, avas doh, Édes, sokszínű dallam. Mese
Pollen Fekete csend, mi édes illat, keserű virág zümmögő porában a sárga, megfoghatatlan homokszem.
Csiki Michelle
Felföldi Kincső
Művészet Egy nagy, harmonikus kép, benne az élet lágy, édes illata és a halk, finom szép. A létezés
Kozma Csaba
Szerelem Piros szívdobogás. Selymesen édes virágillat. Lenyugvó nap. Hűség
Kovács Kincső
Pékáru Oly aranybarna s ropogós, belseje puha, friss illata lágyan ring, roppanó külseje fehér tejjel az igazi, a bagett.
Héja Dávid
Fogorvosnál A fémszürke rapszódiája zeng belém, A savanyú, orrfacsaró érzés, ami hozzám ér, Belécsikorgok, elér a keserű fém visítása, Ilyen a fognak önmaga fogszabályozása. Bertók Lídia
Mamánál Kék ketyegő, Forró, fűszeres gőz, Finom, piros, bugyogó Leves
Nagy Ágnes
Dallam Hangos muzsika Édes, meleg szaga Sikít sósan, fehéren. Hang
A félelem Homályos sötétben pallón átkelés, bezárva nyirkos falak közé, száraz számba csorgó keserű lé. Csöndes sikoly
Kovács Bálint
Legjobb barát neonzöld csönd, selymesen friss mentaszósz, csillogó, tömény morajlás, Szobai futóka
Veszelovszki Sára
Álom Kék zene szól, lágy illatok szállnak, keserű, riadt ébredés, illúzió.
Wágner Sára
Tarnay Noémi
Világ Bíbor, morajló keserű bűz, érdes, édesen fényes, sűrű csönd. Szégyenletes
Farkas Blanka
Cséplés a negyedikben A negyedikesek az előző év őszén vetették el a gabonát. A napfényt, az esőt, a szelet, a földet kérték, hogy segítsenek a kicsi magocskáknak érett kalásszá növekedni. A nyáron sarlót élesítve, a meleggel dacolva learatták az aranyszínű gabonát. Virágokkal díszített, gyönyörű aratókoszorú jelezte az aratás végét. Az ös�szekötött kévékben várták a búza- és a rozsmagok, hogy útjukra induljanak. Nem kellett sokáig várakozniuk, mert szeptemberben a negyedikesek hozták a cséphadarót, s ütni, vágni kezdték a kalászokat, hogy kiperegjenek a gabonamagvak. A szél érkezett a negyedikes fiúk és lányok segítségére, hogy a pelyvát kifújja a magok közül. Dolgos kezek szorgoskodtak, vá logat t á k a magokat. Az aratókoszorút és a kicsépelt
magok egy részét énekelve adták át a negyedikesek a harmadikosoknak, akik a szántóra indultak, hogy elvessék a gabonát, hogy jövőre újra lehessen aratni, csépelni, őrölni, Márton-napkor finom cipót majszolni.
Kovácsné Mukics Andrea
Házépítés epocha A harmadikos házépítés-epochához kapcsolódva a nyáron készültek ezek a gyönyörű házak. Kreativitás, fantázia, precizitás, ügyesség jellemzi az
építőket, akik különböző technikák segítségével más és más anyagokból alkották meg ezeket a remek épületeket. Kovácsné Mukics Andrea
A nyolcadik osztály kirándulása – Bakony, 2020.09.16-19. Az előző tanév végén elmaradt osztálykirándulásunkat pótoltuk szeptemberben. Úticélunk a Bakony volt, ahol először a Ráktanyán töltöttünk el két napot. A fapados körülményekért (ivóvíz ballonokban, nagy pele neszezése a házban) bőven kárpótolt a csodálatos idő, az éjszakai csilla-
gászkodás és az éjjel-nappal hallható szarvasbőgés. A harmadik napon átsétáltunk Bakonybélbe, ahol a Pannon Csillagda éjszakai programján vettünk részt. Másnap még belefért egy túra a vadregényes Kertes-kői szurdokba, és már indultunk is hazafelé. Utazásunkat és ellátásunkat a
szülők fantasztikus összefogása jócskán megkönnyítette. Köszönöm nekik a támogatást, valamint Gombos Tündének, Deák Janinak és egykori tanítványomnak, Szabadi Dominiknak a lelkiismeretes kísérői szerepet! Köszler Zoltán (Fotók: Gombos Tünde, Szűcs Róza)
Mezőgazdasági gyakorlaton a 9. osztály Az idén sem maradhatott el a kilencedikesek legéndi útja. A mezőgazdasági gyakorlat minden évben egy olyan esemény, amit a friss gimnazisták vegyes érzelmekkel várnak. Vannak, akik az idősebb testvéreik beszámolójából már számos információt begyűjtve várják az indulást. Vannak, akik semmit nem tudnak arról, mi történik a mezőgazdasági
gyakorlat során, így kissé kétkedve lelkesednek a munka iránt. Azok pedig, akik újonnan kerülnek be a Waldorf-világba kilencedikben, abban bíznak, hogy egy gyakorlatilag osztálykirándulásnak is tekinthető esemény szorosabb baráti kapcsolatok kialakítására ad esélyt. A tanár pedig abban bízik, hogy sikerül egy jó kis gimnáziumi csapatot építenie, nem mellesleg pedig jól megdolgoztatja a gyerekek akaraterejét. A hat nap alatt a gyerekek csapatokba so-
konyhán készítette a munkások eledelét naponta öt alkalommal. Számos előadást is meghallgattunk, sok információt gyűjthettünk be a méhészetről, a talajról, a komposzt oltásáról. Ez utóbbit a gyakorlatban is kipróbálhattuk Mezei Mihály vezetésével és preparátumainak felhasználásával. A gyerekek fantasztikusak voltak, lelkesek és szorgalmasak. A visszatekintéseikben kedvenc feladataikként a trágyázást és a konyhai feladatokat emelték ki. Biztos vagyok benne, hogy valamennyiünkben nagyon szép emlékként él majd hos�szú évekig a legéndi mezőgazdasági rolva rotálódtak a különböző állomások között. Felsorolni is nehéz, men�nyi munka áll mögöttünk. Burgonyát szedtünk fel, napraforgót gyűjtöttünk be, gazoltunk, locsoltunk, málnást gyomláltunk, gyógynövényeket gyűjtöttünk, legeltettünk, fejtünk, almát szedtünk és természetesen trágyáztunk is. Egy csoport pedig a
gyakorlat, a gyönyörű táj, az állatok, a sok vicces pillanat. Kaptunk sok elismerést, gyorsak és szorgalmasak voltunk, és a szamár is csak tőlünk tudott beszökni a faluba. Burgné Kiss Julianna
Kidobó találkozó 2020 A minden évben megrendezésre kerülő 6. oszt ályo sok kidobó találkozója a tavalyi évben a pandémiás helyzet miatt elmaradt, de egy októberi hétvégén 12 csapat részvételével sikerült pótolni Budapesten. Nagy lelkesedéssel készültek a közben hetedikesekké vált gyerekek a találkozóra. A sok gyakorlás, taktikai megbeszélés meghozta
gyümölcsét, hiszen több mérkőzést is győzelemmel zártak a gyerekek. Szép átadásokat, ötletes megoldásokat, pontos találatokat, sportszerű megmozdulásokat, vidám és nevető arcokat láthattunk a tornacsarnokban, ahol végig hangos, lelkesítő szurkolás kísérte a küzdelmeket. Rengeteg tapasztalatot gyűjtöttek a gyerekek, bejárták az érzelmi hullámzás hegyeit, völgyeit, és igyekeztek megfelelni a „győzelmet szerényen, vereséget alázattal fogadd” szemléletnek. A sportélményeken kívül nagyon örültek az olimpián megismert, más
iskolákba járó diákokkal való találkozásnak is. Köszönjük az osztálykísérőnek, Nyerges Áginak, hogy lehetővé tette utazásunkat, és reméljük, hogy lesz még olyan alkalom, ahol az osztály meg tudja mérettetni magát a többi iskola diákjaival.
Antalné Gombos Tünde
A gimiből jöttünk, mesterségünk címere D Ö K... Mint minden évben, idén is összeállt gimnáziumunk Diákönkormányzata. Igen lelkes és motivált csapat verbuválódott össze. Eddigi találkozásaink alkalmával összegyűjtöttük a tanév célkitűzéseit, felmértük az osztályok igényeit, és megpróbáltuk az ötleteket összerendezni, azokhoz felelősöket rendelni. Bízunk benne, hogy minél sokszínűbb és tartalmasabb programokat sikerül szerveznünk. Céljaink: közösségépítés a gimnázium diákjai, ill. a diákok-tanárok között, szülők szélesebb körű bevonása az iskolai életbe • iskola népszerűsítése, iskolai élet megmutatása az intézmény falain kívül • iskolai minőséggondozásba való bekapcsolódás • jótékonykodás • Ötletek a célok megvalósításához: • néhány alkalmas filmklub, majd a film témáját feldolgozó beszél-
• • • • • • • •
getések közös tanár-diák társasjátékozós délután elsősegélynyújtó tanfolyam (a kreszvizsga megtámogatásához) egész gimis kertmozi a suliudvaron pályaorientációs jellegű beszélgetések World-Cafe módszerrel újonnan felvett diákok “waldorfizálása” médiatudatosság téma továbbvitele iskolaújság, diákszerkesztőség iskolai minőséggondozásba való
• •
bekapcsolódás a tanárok munkájával kapcsolatos visszajelzések által gimis diákkórus más Waldorf-iskolákkal való kapcsolattartás felerősítése
•
• •
digitális oktatás esetén csapatépítő programlehetőségek az online térben +1 szendvics folytatása karácsonyi adománygyűjtés
Tagok: Papp Eliza, Szögi Péter (12.o.); Kozma Csaba, Wágner Sára (11.o); Budincsevich Emma, Kozma Eszter (10.o); Kelemen Marcell, Ócsai Norbert (9.o)
Kontai Tünde
HOGYAN BARÁTKOZTUNK MEG A KÖZELLENSÉGGEL? Hogyan kel életre egy dráma szövege? Hogyan válik egy 18 éves diák színésszé? Hogyan alakul át, formálódik meg egy osztály, s válik valódi közösséggé? S még több kérdést is föltehetnénk a végzős gimis osztály utolsó Waldorf-megpróbáltatása kapcsán, de akkor kezdjük a legelején vagy valahol a kezdeteknél. A Waldorf-iskolák felső tagozata 3 próba megtételével zárul. Igazán
népmesei motívumnak tűnik, ám távolról sem az. Megszervezik a tanulmányi kirándulásukat, elkészítik a waldorfos diplomamunkájukat és színpadra állítanak egy egész estés előadást. A legideálisabb esetben ez utóbbi úgy történik, hogy 9. osztálytól együtt dolgoznak egy drámatanárral, s a 12. évfolyam már csak az előadásra hangolódik s a próbafolyamatokat szaporázza.
Mi, mármint az osztály és én, 4 év elteltével találkoztunk újra, gyors tapogatózást követően elfogadtuk a helyzetet, hogy akkor most valamiféle produkcióra föl, májusban a függöny felgördül, s azután nyomás a nyár felé. Ám márciusban hirtelen elhatárolódtunk egymástól, s az online tér nem volt ebben barátunk.
Így döntés született arról, hogy a 13. évükben időt préselünk erre a színdarabra. Melyik színdarab? Mert azért ez nem részletkérdés. A gyerekek nagyon tudták, mit nem szeretnének,
s megjelentek olyan igények, hogy főszerep, fontos szerep, szerelem, jelmezek, nagy színházi miliő… Szerteágazó elképzelés, kevés olvasott dráma, no meg az én elég konok fejem, hogy mégis mi állna jól ennek az osztálynak, mire képesek, s ezt vajon tudják-e? Mármint, hogy nagyon jók együtt. Elkezdtük a klasszikusokkal: Shakespeare, Szophoklész. Aztán hoztam nekik egy sztorit egy Kleist nevű fickótól, borús, ködös német terület, reformáció, lókereskedés, forradalmár-figura, szinte csak férfi karakterek, egyre tekervényesebb ügy, igazságtalanság. Na ezt nem. Jó lesz
a Szentivánéji álom. Aztán másnap mégis igen a Kleistre. Mert kíváncsiak, mert bíznak. Bennem. Ez jó. Aztán elviszem őket színházba, Budapestre, afféle alternatívnak mondott, ám az igazi színházi előadásra. Ha-
zafelé csönd a kis transzferautókban. Mert hatott a darab, az előadás. Ők is ilyet vagy valami hasonlót. Szóval olyat, hogy zenélnek, táncolnak, keményen dolgoznak. S ez meg is lett. Augusztus utolsó hetében egy intenzív, rövid próbahét után már újra fölvesszük a fonalat, írjuk a zenét, beosztjuk a feladatokat, táblázatba
foglaljuk a teendőket, elfoglalják a fafaragó termet, mert készül a guillotine, a két embert elnyelő gurulós láda, a bitóként szolgáló ember méretű ajtó. Van, aki a turkálókat járja jelmezekért, van, aki reklamál a barkácsáruházban a nem megfelelő alkatrészek miatt, van, aki piacra megy, fotóz, hogy jó lesz-e így a tök, az alma, van, aki hétvégén is próbál, van, aki jelelni tanul egy kétperces jelenet miatt, s van, aki átlépi az otthon nyújtotta biztonságot, hogy végre a nagyközönségnek is megmutassa hegedűjátékát. A “végre” nem volt vágya, ám mi örülünk neki. Mi írjuk a dalokat, mi hangszereljük,
mi gondoljuk végig a koreográfiát. Mert ez csak együtt működik. Aztán három napot kaptunk, hogy belakjuk az előadás helyszínét, írjunk egy fénytechnikai forgatókönyvet, s próbáljunk, sokat. Utolsó este pizzavacsora. Másnap még egy utolsó, félgőzös, ám teljes próba, este előadás.
És ölelgetik egymást. Ez az ő idejük. Hagyom őket. Picit játszunk még, hogy nevessenek, mert ezután 100 percnyi megállás nélküli színház lesz. Én tudom. Akkor ők még nem. Majd 100 perc múlva megtudták. Megérdemelték, ám én köszönöm! Csomor Szilvia
Egy mondat a zsarnokságról október 23. Egy ünnepi megemlékezés megszervezése, előkészítése és lebonyolítása mindig feladja a leckét az érintett osztálynak és osztálykísérőjének egyaránt. Készüljön egy hagyományos ünnepi műsor? Találjunk ki valami élményszerűbb, a diákokat megmozgató programot? Hogyan és mikor tudjuk a terveinket megvalósítani, ha egyáltalán időben eszünkbe jut valami új, valami más, ami eddig még nem volt. Az idei különleges helyzet erősen korlátozta lehetőségeinket, ugyanakkor felszabadította fantáziánkat. Egy verset dolgoztunk fel, és közben rengeteget tanultunk vizuális megjelenítésről, képkivágásról, háttérről, beállításról, hangminőségről, önmagunkról és egymásról. Meg persze a zsarnokság lényegéről, ahogy azt Illyés Gyula megfogalmazta egy hosszú-hosszú mondatban. Csetkovits Csilla
https://mail.google.com/mail/u/0/#inbox/FMfcgxwKjTNZCPCxTJFTgqdgCtJJqftB?projector=1
Táblaképek Ideológiák és az első világháború című epochához készült táblarajz, amelynek alapja a háborús propagandaplakátokon megjelenő ideológiák,
Egy montázs a 12. osztály államvezetési modelleket és a modelleket befolyásoló ideológiákat vizsgáló epochájáról
Vatai Gábor
KocsispĂŠter Anna
Molnár Villő
A Kalendárium a Szegedi Waldorf Iskola kiadványa.
Szerkeszti: Kontai Tünde A szöveget gondozta: Csetkovits Csilla Kiadványterv: Burg Balázs