„Ez a tanév utolsó Kalendáriuma, és mindenkinek kellemes nyári szünetet kíván a szerkesztőség!”
A Kalendárium a Szegedi Waldorf Iskola hetente megjelenő kiadványa. Az e heti szám létrejöttében segédkezett: Csetkovits Csilla Csikós Zita Szabó-Losoncz Katinka Köszler Zoltán (léleknaptár)
Gubányi Eszter (vers) Tóth Viktória (korrektor) Horváth Veronika (kiadványterv) Kovács Attila (szerkesztő)
Az észrevételeket vagy megjelentetni kívánt írásokat a kalend.waldi@gmail.com címre várjuk lehetőleg kedd estig! További hírek az iskoláról és a Waldorf-pedagógiáról iskolánk Facebook-oldalán: https://www.facebook.com/waldorfszeged
Nyári munkát vállal...
Kedves Szülők!
a nyár folyamán alkalmanként, Örömmel vállalok gyermekfelügyeletet y éve vigyázom rendszeresen de akár napi, heti rendszerességgel is. Nég 21 éves, gyermekszerető egyetekisgyermekekre az ismeretségi körből, vagyok. Volt wadorfos diákként mista (gyógypedagógia szakos hallgató) at belecsempészném kézműves, művészeti ismereteimet, kreativitásom rint), és a házi munkákba is szívekészségfejlesztő feladatokba (igény sze sen besegítek. lebonyolításában, illetve játékos felNyári szülinapi zsúrok, kerti mulatságok zek. adatok kitalálásában is örömmel részt ves megegyezés szerint Várom a kedves szülők jelentkezését! Ár: @gmail.com Elérhetőség: 06/20-2670-107; torokgitta /Török Gitta/
Írjatok a vendégkönyvünkbe! – A 12. osztály festészeti kiállítása
Június eleje óta látható a Somogyi Könyvtár alagsori termében a 12. osztály festészeti kiállítása. A diákok az elmúlt két évben készült olajfestményekből válogattak. Tájképek, aktok, portrék, reprodukciók és egyéni értelmezések az elmúlt négy évszázad legjobb alkotói nyomán. Vendégkönyvünkbe várjuk a hozzászólásokat, üzeneteket, véleményeket a kiállításról, amely a hónap végéig várja látogatóit. /Csetkovits Csilla/
Rudolf Steiner:
Léleknaptár, június 9–15. „Nyári magasságokba emelkedik A Nap sugárzó lénye, S emberi érzésem magával viszi A kozmikus messzeségbe. Mozgolódik bennem egy homályos sejtelem, S alig kivehetően adja hírül nekem, Hogy egyszer majd biztosan felismerem: Egy isteni lény lépett most érintkezésbe velem.”
Évzáró évzáró év Június 20-án, pénteken 17 órától kerül sor a tanévzáró ünnepre, és ennek részeként
a 12. osztályosok Waldorf-diplomájának átadására, valamint
a 8. osztályosok ballagására. Virág- és tarisznyaátadás a ballagóknak 16.30-tól a 8. osztályos teremben. Az iskola díszítését a 7. osztály végzi, amihez
minden osztálytól pénteken 10 óráig 1-1 vödörnyi virágot kérnek. A díszítésben természetesen mindenki segítsége jól jöhet, aki időt tud erre szakítani.
János-nap 2014
Kedves Gyerekek, Tan A János-ünnepet
SZOMBATON, j
kezdettel ünnepeljük nem a N
Kedves gyermekek, fiatalok, ifjú felnőttek!
Ti miért gyertek el?
Egyszerűen azért, mert ez a tiétek, értetek van!
Kedves tanítók, tanárok, óvónők!
Ti miért gyertek el?
Ti miért gyertek el? Szeretettel
Mert itt van a megérdemelt pihenés ideje!
Kedves szülők!
• Mert gyermeked szeret játszani, s jól érzi magát az osztálytársaival, s ti szülők is a szülőtársaitokkal! • Mert a gyermeked már nem olyan kicsi, lehet, hogy neki más meghívjuk továbbá elfoglaltsága akad, de szülinapi a „14. évfolyam” diákjait, zsúrokon már nem jöttök össze kedves szüleikkel együtt! jókat beszélgetni, a szülői est Azokat a diákokat, akik előtt és után viszont kevés idő szerettek iskolánkba járni, van erre. de másfelé vezetett már • Mert gyermeked már nem az útjuk, szintén szívesen is „gyermek”. Jól esne kicsit látjuk! Ebben szeretném a segítségeteket kérni! Aki visszarévedni „azokra” az időkre.
ismer ilyen diákot, adja át neki!!!! Aki jön kérjük jelezze az osztályképviselőjének VAGY hány személyre számíthatunk!!! Ha úgy A Szülői Kollégium megbízásából: Szabó-Losonc
nárok, óvónök, Szülök! nem vasárnap, hanem
A mottó:
Ha jössz, leszel, ha hozol, eszel!
június 21-én 17 órai
Napos úton, hanem az iskolánkban.
Az étkezéshez
mindenki azt és annyit hozzon, amit jónak lát.
Poharat, tányért, evőeszközt is pakoljatok!
Pettkó-Szandtner Aladár egy grillsütőt biztosít, valamint az ott lévő kemencében gimis fiúk sütnek kenyérlángost. Otthon kelesztett kenyértésztát is hozhattok!
Akinek van hangszere és ki tud csalogatni belőle hangokat, hozza el! Legyen az diák, tanár vagy szülő, gitár, fuvola, furulya vagy dob! A tábortűznél jól jöhet!
A következő feladatokra keresek felelősöket: 1. Az udvar díszítése 2. A közös asztalok megterítése 3. Virágkoszorú készítése 4. Nyári labda készítése 5. Rongyfrizbi készítése
FONTOS!
6. A jelenlévők közös alkotásának levezetése 7. Kosár-kupa (7. osztálytól) - Gyuris Péter 8. Zenei blokk (gimisek) 9. Tűz 10. Elpakolás
Y a katatiffanyuveg@gmail.com-ra, hogy hozzávetőlegesen y egyszerűbb, Facebookon is lehet jelentkezni. cz Katinka • katatiffanyuveg@gmail.com • 20/2929085
Csikós Zita:
Szép, ami jó, és jó, ami szép
– egy anya meglátásai az ötödikes lánya szemén keresztül – A Waldorf-iskolában, az egyik legjobb a sok közül, hogy epochális rendszerben tanulnak a gyerekek. Ez nem csak arra jó, hogy ne zökkenjenek ki óráról órára, napról napra más tantárgyak miatt, mert akkor a fejükből is kilökődnek az információk, hanem arra is, hogy minél átfogóbban, minél mélyebben megismerjék és elsajátítsák az adott epochát. Idén a legfontosabb tantárgy az ötödik osztályban Görögország volt. Már a tavaszi szünetben fantáziadús munkákat kellett készíteni a görög művészet jegyében. Tamit elvittem egy fazekashoz, ahol egyedül megkorongozott egy „antik” tányért, görög motívumokkal díszítette, majd meg is töltötte, pl. egy szelet fa-görögdinnyével, vatta-gyapottal és kukoricával. Az egész osztály kinézete visszaszállt az időben, mindenféle görög-típusú dísztárgyak jelentek meg a környezetükben, egyik nap a görög ételekkel ismerkedtek, másik nap a görög írással és életmóddal, miközben elsajátították az ókori görög történelmet, magukévá tették a mitológiájukat és isteneiket. A legfontosabb viszont, amire már az év eleje óta készülnek, az Olimpiai Játékok! Mindenki hallott már erről a világraszóló sporteseményről, de
kevesebben tudják, hogy melyek voltak a hagyományos sportágak, mivel az idők folyamán ezek nagyban változtak, bővültek. Az ötödikes gyerekek a hagyományos olimpiára készültek, ezért például minden reggelük egyre hosszabb távú futással kezdődött. Igaz, a maratoni távig nem jutottak el, ezt csak jelképesen teljesítették. A hangsúly természetesen a Játékokon volt, hiszen több mint kétezer-ötszáz évvel ezelőtt sem mérték a rekordokat, akkoriban ez a tiszteletadásról szólt, egyfajta áldozat volt az istenek előtt, a szellem viadala, és csak másodsorban a testi erő fitogtatása. Már XIX. alkalommal rendezik meg Magyarországon a Waldorf Olimpiát. Ez egy nagyszabású esemény nemcsak a gyereknek, de tanárnak, szülőnek egyaránt. Persze a főszereplő mégis a diák, de segítő kezek mindenhol elkéltek. Idén is, mint a korábbi években többször, Alsóörsön rendezték meg. A lányunk már szerdán elutazott, hogy részt vegyen a több napos felkészítő edzésen. Mi csak péntek délután indultunk útnak, hogy időben odaérjünk a szombat reggel kezdődő „versenyre”.
Azért tettem idézőjelbe, mert itt sokkal többről volt szó, mint egy hagyományos megmérettetésnél. Bár volt, aki elsőnek ért célba, a legmagasabbra hajította a gerelyt és a legnagyobbat ugrott, de ez még őt sem érdekelte igazán. A harmóniára törekedtek, a sportszerűséget sokkal fontosabbnak tartották a győzelemnél. A lényeg az volt, hogy beleadják azt az erőt, amit számukra kimért a természet. És ha nem mért sokat, akkor a szerencsésebbek felkarolták, segítették a gyengébbeket, hogy ne érezze azt a hátrányt, amivel az életben meg kell majd küzdenie a náluk jobb háttérrel indulókkal szemben. Biztos vagyok benne, hogy ezek a gyerekek sokkal könnyebben túl tudják majd tenni magukat a nehézségeken, már csak a szemléletmódjuk miatt is. Bár ugyanabban a kempingben szálltunk meg, ahol az olimpiai csapat is, vigyáztunk, hogy elkerüljünk mindenféle találkozást. A lányomról csak annyit tudtam, hogy az Olümpia-csapatban van, és rózsaszín övet visel. Arra nem voltam felkészülve, hogy az összes rózsaszín öves gyerek, fehér tunikában, fehér kendővel a fején, ugyanolyan magas, ugyanolyan cipő van a lábán, mint az én kislányomnak. Már majd’ megvesztem, hogy láthassam a gyerekemet, de előbb még végig kellett nézni a közös kezdést. Meghűlt bennem a vér, miközben néztem az egyenletesen mozgó karokat, az egy tüdőből felszálló sóhajokat. Szinte megdermedtem, ahogy hallgattam, miként tesznek esküt
arról ezek az éppen kamaszodó gyerekek, hogy „szép, ami jó, és jó, ami szép”, és könnybe lábadt a szemem, mikor egy-egy gyerek kivált a csapatból, hogy egyszerre meggyújtsák a fáklyát. Ez nem vicc, gyerekek – döbbentem rá! Itt és most valami történik! Ezután elkezdődtek a versenyszámok. A rendezők nagyon szépen terelgették a szülőket, hogy senki se maradjon le semmiről, így mi is kiváló helyet kaptunk a pálya mellett, reménykedtem hát, hogy hamarosan nem csak Tami-hasonmásokat fogok látni. Első szám a maratoni futás. Persze nem 42 km-t futottak, csak kettőt, de úgy vélem, hogy akinek nem ez az életcélja, annak ez is szép teljesítmény korán reggel. És végre! Elfutott mellettem a lányom, és ki volt pirulva, egy tekercs volt a kezében, mosolygott és boldog volt, én pedig törölgettem a könnye-
imet és eszeveszettül integettem. Hál’ Istennek kicsivel később oda tudott jönni hozzánk, én pedig végre megölelhettem, megszorongathattam, de szólni nem sokat tudtam. Így könnyebben viseltem el a nap további részét, ami még számtalan érdekességgel kecsegtetett. Akár azt is kiemelhetném, hogy olyan rendezett sorokban vándoroltak a gyerekek egyik helyszínről a másikra, mintha bemagoltak volna egy forgatókönyvet. Sehol egy hangos szó nem hívta fel magára a figyelmet, mégis tudta mindenki, hogy mi a dolga. A következő versenyszám a magasugrás volt. Tami ettől félt, azt mondta, nem jó a technikája, de én pont az ellenkezőjét tapasztaltam. Minél magasabbra emelték a lécet, annál ügyesebben ugrotta át.
Ezután a távolugrás következett, amivel kicsit elcsúsztam, ugyanis a rózsaszín csapat mellett
volt egy lila is, de csak úgy tudtam a két hasonló színt megkülönböztetni, ha nem voltak túl mes�sze egymástól. Hát én kitartóan néztem a lila csapatot, ahogy magasugrik, mire rájöttem, hogy nincs köztük a lányom. Nem vettem észre, hogy kettéosztották a csapatokat, és míg az egyik magasra, addig a másik távolra ugrált. Tami elmondása szerint viszont kiválóan sikerült a távolugrása, akár egy nyúl szökkent volna. Erről én is meg vagyok győződve. Végre volt egy kis szünet, hogy a gyerekek megtízóraizzanak. Tami elkeseredett arccal mutatta a körömnyi túrós buktát. Mit tehet ilyenkor egy anya? Azonnal a sátrunkhoz vittem, ahol mege-
vett úgy 30 dkg szalámit, 3 kiflivel. Nem szóltam egy szót sem, ismerem az evési szokásait, azt is tudtam, hogy ettől csak jobban fog teljesíteni, nem veti vissza.
Szerintem szerencséje is volt, hogy sikerült némi energiához jutnia, mert a következő versenyszám a birkózás volt.
Utána a gerelyt is elhajították, ugyanilyen figyelemmel és egymásra vigyázva. Alkalmam volt messziről is megtekinteni ezt a versenyszámot, és nagyon jól nézett ki, ahogy egyszerre röpülnek, közel egy magasságban a gerelyek. Természetesen itt a nemek különváltak, hogy kiegyenlítődjön a csata. Egy körből kellett kinyomniuk a másikat az összekulcsolt kezükön keresztül. Tami olyan könnyedén küzdött, mintha világ életében ezt csinálta volna – mit tesz három kifli? Egyszerűen gyökeret eresztett, és nem bírták kibillenteni az egyensúlyából. Közben végig az ellenfele szemébe nézett, ami még szimpatikusabbá tette a küzdelmet. Eztán a diszkoszvetés következett. Először tartottam tőle, hogy túl közel állunk a pályához, de aztán kiderült, hogy ezek a gyerekek nem vaktában dobálóznak, hanem megfontoltan, vezényszavakra. Nem is történt baleset, mondjuk nem is mentek túl messzire a korongok, de ebből is látszik, hogy itt is a koncentráció volt a fontosabb.
Az utolsó versenyszám tette fel az Olimpiára a pontot, a váltófutás. Itt aztán tényleg beleadtak a gyerekek anyait, apait, már a szülők is szurkoltak mindenkinek, még az ismeretleneket is a nevükön szólítva, a lurkók pedig úgy szaladtak, mint a nyulak, némelyiknek az arca egy üldözött vad pofájává változott. Sem a fejekről elszálló sapka, sem a szurkolók üdvrivalgása nem tudta
kizökkenteni őket a koncentrációból, pedig igencsak fáradtak lehettek már. Fáradt arcokat viszont nem láttam. Néhányan parányit megsérültek, de a lakomán ők is részt vettek, hogy megkóstolják a görögös ételeket, melyekkel a szervezők, segítők kedveskedtek nekik. Már csak az érem és az emléklap átadása maradt hátra. Egy-egy tanár minden gyermeknek személyre szabottan kifejtette meglátását a napokon át tartó felkészítésben részt vett hozzáállásáról, elismerő szavakat rögtönöztek a versenyen tanúsított viselkedéséről. Le voltam nyűgözve, hogy tudnak ilyen választékosan fogalmazni, miként képesek ennyi szépet s jót mondani, hogy sikerült ilyen alaposan megismerniük a gyereket? Köztük az enyémet, akiről többek között azt állapították meg, hogy a szíve viszi előre és ezen a napon a gyönyörű mozdulatokat csak úgy tudta bemutatni, hogy hallgatott a szívére. Át is keresztelték Olümpiai Kis Tamarára, merthogy ebben a városállamban képviseltette magát. Bár az ácsorgásban én is elfáradtam, egy pillanatig sem ellenkeztem, mikor Anti felvetette, hogy jövőre is el kéne jönni, még ha nem is lesz csapattag a lányunk. Egyszerűen lenyűgöző és felemelő érzés volt látni ezeket a gyerekeket, ahogy komolyan vették a játékot, sokan túlszárnyalva a határaikat, de nem öncélúan, nem vaktában, hanem megfontoltan, „szolgálatukat felajánlva az
isteneknek”, hisz kezdetben ez volt a mozgatórugója az olimpiai versenyszámoknak. Azt hiszem, ezek a gyerekek – és a szüleik – valami olyasmit kaptak az élettől, amit soha sem felejtenek el. Amiből táplálkozhatnak a későbbiekben, ami változtathat mind magatartásukon, mind látásmódjukon, és amire egyszerűen csak visszagondolni is jó.
Rudolf Steiner a bizonyítványról: „Az iskolaév végén számot kell vetnünk azzal, hogy mit értünk el a gyerekekkel az év folyamán. Ma ezt így nevezik: bizonyítványt kell kiállítani arról, hogy a gyermek elérte-e, és hogyan érte el a kitűzött tanítási célt. Néhány országban azt, amit a gyermek egy év alatt, vagy néha a köztes időszakban elért, a szülőknek vagy a gyermekért felelős személyeknek úgy hozzák a tudomására, hogy jegyeket állapítanak meg: 1, 2, 3, 4 – ahol a számjegyek azt jelentik, hogy a gyermek bizonyos tantárgyból egy bizonyos képességre tett szert. Néha, ha nem tudják, hogy a hármas vagy a négyes-e a jegy, három és felet írnak, de akad néhány tanár, aki még nagyobb kalkulációs képességről tesz tanúságot, és három és egynegyedet ír. Be kell vallanom, hogy sohasem tudtam elsajátítatni ezt a művészetet, hogy emberi képességeket ilyen számokban tudjak kifejezni. A bizonyítányt a Waldorf-iskolában másképpen készítjük el. Éppen azáltal, hogy a tantestület, a tanári kar egységet alkot, és minden gyermeket minden tanár bizonyos értelemben ismer, lehetővé válik az is, hogy a gyermekről – az összkép alapján – ítéletet alkossunk. Ezért az a bizonyítvány, amit a gyermekről az év végén kiállítunk, olyan, mint egy kis életrajz. Ezek bizonyos észerevételek azokról a tapasztalatokról, amelyeket a gyermekről az év folymaán az osztályban és azon kívül szereztünk. A gyermek és a szülő vagy a felelős gyám képet kap arról, milyen a gyermek ebben az életkorban. A Waldorf-iskolában azt a tapasztalatot szereztük, hogy még ha szigorú feddést írtunk is ebbe a tükörkép-bizonyítványba, a gyerekek elégedetten fogadták. És még valami mást is beleírtunk. A múltat összekötjük a jövővel. Ismerjük a gyermeket, tudjuk, hogy akarati tevékenységében, érzelmi életében vagy gondolati aktivitásában vannak-e hiányosságai, és hogy ez vagy az az érzelem az uralkodó-e nála. Ennak alapján a Waldorf-iskolában minden gyermeki individualitás számára alkotunk egy magvas mondást. Ezt beleírjuk a bizonyítványba. Ennek a következő tanévben vezérfonallá kell válnia. A gyermek ezt úgy veszi fel magába, hogy mindig erre kell gondolnia. Ennek a magvas mondásnak aztán az lesz a sajátossága, hogy kiegyenlítő, ellenőrző jelleggel hat az akaratra, az érzésre vagy a kedélyvilágra. A bizonyítvány tehát nem csupán intelektuális kifejeződése annak, amit a gyermek teljesített, hanem van egyfajta ereje, hatása, amíg a gyermek újra bizonyítványt nem kap. Éppen ebből lehet azonban felmérni, mennyire bele kell mélyedni a gyermek individualitásába, hogy bizonyos fokig egy ilyen tettekre serkentő bizonyítványt adhassunk részére.”
Turi Ádám: A Google – Egy keresőalgoritmustól a világhírnévig Ádám már az előadás elején figyelmet parancsolt magának, amit végig megtartott. Mivel témája a Google volt, sokan arra számítottak, hogy egy „száraz” előadást hallanak, ennek ellenére egy érdekes, laikusok számára is érthető előadást hallottunk, melyben nagyobb hangsúlyt kapott a Google története és az azzal kapcsolatos érdekességek. Gyakorlati munkaként a Zöldségkosár weboldalának átalakítását vállalta. /Virág Levente/ Virág Levente: A humor A Rongy Kocsmában hallgathattuk meg Levente előadását, amelynek során beszélt a humor történetéről, a humor pszichológiájáról, írásos munkájában pedig olvashattunk egy interjút Badár Sándorral. Az előadás befejezéseként egy igazi stand-up comedyt hallhattunk. /Szekeres Márk/ Rácz Sándor: Pálinkafőzés Sanyi már megjelenésével is komolyságot sugárzott, ami az előadás során se változott. A témához való hozzáállása szakértelmet közvetített, a nézők úgy érezhették magukat, mintha egy pálinkafőző kurzuson vennének részt, ahol a művelethez szükséges eszközökkel is megismerkedhettünk. A profizmus a prezentációban is megmutatkozott. Az előadást egy kis pálinkakóstoló és néhány osztálytárs témához illő dala zárta. /Tar Polett/
Tizenkettedikesek egymás év
ves munkáiról – még egyszer
Tápai Norbert: Rekumbensek a világban – Mire jó egy fekvőbicikli? Norbi gyakorlati munkája egy rekumbens, fekvőbicikli elkészítése volt, melyet az előadás keretében ki is lehetett próbálni. Két évvel ezelőtt bátyja, Tápai Tamás, hasonló témájú diplomamunkát készített, de Norbi előadása mégis más volt. Nagyon tetszett, hogy betekintést nyerhettünk egy házaspár világkörüli útjába, melyet fekvőbiciklivel tesznek meg, így sikerült olyan szemszögből bemutatni a témáját, amitől teljesen egyedivé vált az előadás. /Túri Renáta/
Szloboda Csandra: A gyógyszerészet értelme – Szükségesek-e az antibiotikumok? Csandra témája igen érdekesnek bizonyult már az elejétől fogva a hallgatók számára. Magabiztosan beszélt a témájáról. Sok fontos kérdést feszegetett a gyógyszerészet témakörében, pl. az antibiotikumok szükségességéről és hasznáról. Gyakorlati munkaként gyógynövénytinktúrákat, illetve kenőcsöket készített. Sok időt töltött ezek elkészítésével, aminek meg is lett az eredménye, mivel a készítményei még hatásosak is. /Nagy Krisztián/
Játékos, kreatív Jógatáborok gyerekeknek 5-13 éves korig
2014. július 7–11. „Bio-Művész-Műhely” Alkotás természetes, növényi anyagokból síkban, térben és jóga-móka. Táborvezetők: KAlmár DorKA (festőművész és rajztanát), PusKás BeáTA (gyermekjóga oktató) 2014. július 14–18. Játékos kreatív táBor Kalandos utazás a Távol-keletre az “5 elem” (föld, víz , fém, tűz, fa) segítségével, játékos hangterápia és jóga-móka. Táborvezetők: lovász ÉvA (hangterapeuta és “Tanulnijó” oktató), PusKás BeáTA (gyermekjóga oktató) 2014. augusztus 11–15. Mesefüzér táBor Kirándulás a mesék világában játékos alkotással, és jóga-móka. Táborvezetők: PeTáK mArcsi (képzőművész és rajztanár), PusKás BeáTA (gyermekjóga oktató)
Helyszín: sóham Jógastúdió József Attila sgt. 8. II/14. A táborok időtartama: Hétfőtől péntekig, 7.30 és 16.30 között Árak: 15.000 Ft/fő testvérek: 14.000 Ft/fő Az étkezést is tartalmazza! Étkezés: 3-szor, ebéd étteremben, innivalót (víz, szörp, tea) a Stúdióban biztosítunk.
Célunk hogy a táboraink során a gyerekek önfeledten játszva, vidám hangulatban fedezzék fel saját kreativitásukat, szerezzenek új élményeket és barátokat.
érdeklődés:
-kreatív kézműves foglalkozások -jóga-móka, ami nemcsak a testet, és a lelket,
hanem a képzeletet, a fantáziát is megmozgatja -készség és képesség fejlesztés játékosan -a környezettudatos látásmód megismertetése -szabadtéri programok ezek mellett a táborok a különböző tematikáikkal más és más színes, izgalmas programokat nyújtanak!
telefon: (+36) 20 569 96 90 (Puskás beáta) hétköznap, 8-12-ig e-mail: tabor@sohamjoga.hu
rok
abo t i r a u/ny
.soh w w w
ga.h o j am
CSALÁDÁLLÍTÁS 2014. június 27. péntek 16.00-21.00
Vezeti: Orosz Balázs coach, család- és rendszerállító Érdeklődni és jelentkezni lehet telefonon: Orosz Balázs: 30/289 23 48; obitzs@t-online.hu; Kracker Gyöngyi: 30/544 28 57; spiritjoga@gmail.com
Részvételi díj a helyszínen fizetendő: állítóként – 5.000Ft/fő/nap, képviselőként – 3.000Ft/fő/nap.
Helyszín: Spirit Jóga és Terápiás Központ Szeged Fő fasor 42. (www.spiritjoga.hu)
Fontos tudnivaló, hogy a csoportba lehet jelentkezni a módszer megtapsztalásának, megélésének igényével is, ami nem jelent kötelezettséget saját témával történő munkára. (képviselőként) Akit az anyagiak tartanak vissza a jelentkezéstől kérem jelezze, mert számomra fontos, hogy minden érdeklődő részt vehessen a csoportomban és az egyéni konzultáción. „Gondolkodásunkat, magatartásunkat meghatározza és befolyásolja a családunkról, családi kapcsolatainkról magunkban hordozott „belső” képünk. Ezek a belső, rejtett képek forrásai lehetnek életünk nehézségeinek, akadályainak, de fel- és elismerve, esetenként átformálva őket életünk erőforrásaivá válhatnak. A család-rendszerben elfoglalt helyünk, szerepünk, kötődéseink felismerése és elfogadása segíthet személyiségünk, magatartásunk kiegyensúlyozásában, sérelmeink, fájdalmaink feldolgozásában, emberi konfliktusaink rendezésében. A családfelállítás által fény derülhet arra, mi és hogyan befolyásolta helyzetünk, kapcsolataink eddigi alakulását, a felismerés pedig lehetővé teszi, hogy új viszonyt alakítsunk ki a családból fakadó pozitív erőkkel, teret engedjünk hatásuknak életünkben. A családfelállítás során kellő őszinteséggel, befogadó készséggel vezetőként, megszemélyesítőként vagy akárcsak az élményt megtapasztaló szemlélőként és természetesen témahozóként is sokat és sokféleképpen gazdagodhatunk.” Orosz Balázs