Diplomadíjas építész diplomám témájának alapját részben egy gyermekkori emlék táplálja ,mely a gútai (vízimalom) félsziget egykori ,természettel harmóniában lévő szellemisége volt.
Ezt a szellemiséget kísérlem meg visszaidézni a munkámban oly módon,hogy közben egy globális problémára keresem a megoldást építészeti programalkotással.
Egykor a Kis-Dunán működő, a vízimalom forgó kereke szolgáltatta a természettel koherens életteret, a kerék forgott és dolgozott ,a természet erejét felhasználva, de nem kihasználva. Egy olyan szimbiózist alakított ki az ott élők és a természetes környezetük között, mely a lokális önfenntarthatóságot biztosította. A malom szerepe az idővel redukálódott ,míg nem megszűnt az "Ellátó" szerepe.
Emlékeimben él egy "kalapos bácsi" aki üzemeltette az azóta újraépült malmot ,mint múzeumot,azonban megpróbálta visszahozni a teljes terület szellemiségét az által,hogy szabad állattartásba kezdett a területen,bemutatta a fosszilis-energiától mentes mezőgazdaság alapjait, ergo a természette
